"Izlandról a tengerre indulni egyet jelentett a katonáskodással háború idején."
A skandináv szépirodalom és azon belül Izland egzotikus világa eleve különleges élménnyel bír az olvasó számára. Szerencsére egyre több ilyen kötet jelenik meg idehaza. Talán legismertebb Jón Kalman Stefánsson kiváló izlandi története. Ezért is vártam feszült figyelemmel Einar Karason első hazai kisregényét, ami a pandémia miatt csúszott nyár végére.
Einar Kárason rendkívül drámai és emlékezetes története az ember és természet örökös élet-halál harcáról, kiszolgáltatottságáról, küzdelméről mesél. A szerző megtett mindent, hogy megérezzük a tenger és az ott működő hatalmas erők veszélyét. A könyv tömör stílusában tökéletesen átélhető izgalmat ad erről a harcról. Elképesztő olvasmányélmény, a valós történéseket mutatja be. 1959 telén, Új-fundland partjainál jégviharba került Máfur halászhajó és a legénység sorsa áll a kisregény középpontjában. Izgalmas betekintést nyújt a matrózok világába, a hajón zajló életükről, elképzelhető helyzetekben ismerjük meg őket. Gondolkodásra készteti az olvasót a harminckét férfi története. A jeges fjordok felett a hófúvásban és jégviharban a tenger hatalmas hullámai között egy apró, törékeny halászhajó és legénysége válik az elemek játékszerévé. A méteres vízfal és a téli vihar gyufásdobozként dobálták a hajót.
Einar könyvében szereplő személyzet nem is kerül megnevezésre, csupán egyetlen matrózt mutat be mélyebben és név szerint. Talán nem véletlen, hogy a legfiatalabb matrózt, Lárust ismerjük meg alaposabban. Az ő érzései, gondolatai és vágyai sok líraisággal keveredve kerülnek elénk. Fiatal, tapasztalatlan, azonban igyekvő. A többméteres hullámok dobálta hajón ő az, aki nem csak megfelelni igyekszik ennek a kihívásnak, de kitartó és előtte az élet, ami ad egy plusz erőt neki.
A kapitánytól a rádiósig mindenki rettenetes csatát vív a jegesedéssel, amely a hajó külsejére rakódik. Itt a fotelben ülve már-már elképzelhetetlen az időjárás és a hideg, az elemek ereje. A tenger hatalmas víztömege és a zsákmány súlya is húzza a hajót. Az első döbbenetes esemény, amikor le kell vágniuk a vízzel megtelt, pillanatok alatt befagyott mentőcsónakokat és sok más felszerelést is el kell dobniuk, hogy a hajó felszínen maradjon. Ez egy igazi tengerészkönyv, tisztelgő próza a halászok előtt.
A fedélzeten nagy az összetartás, hamarosan mindenki tökéletesen tisztán látja a helyzet komolyságát. Az izlandi halászok kétségbeesett harcot vívnak a kíméletlen természeti erőkkel, és nem adják fel. Néhány mondattal megismerjük életüket, az otthon és a háttér is felrajzolódik. Kárason miliőteremtése, jellemábrázolása, tökéletes képet ad. A karakterek motivációját is sikerül felvázolnia. A tengerészélet megpróbáltatásai, az összezártság az egyszerű, hétköznapi emberek élete felkavaró érzelmekkel, feszültséggel villan fel. A történetet drámaiságát nem csak a valóság hű ábrázolása adja. Lélekkel teli emberi történet ez. Külön tetszett a lezárásban a vihar utáni életükről leírtak. Einar Karason határozottan bebizonyította, hogy nem oldalszán-függő a minőség, hogy 120 oldal éppen elegendő ahhoz, hogy összezúzza és felemelje az olvasó lelkét. Remélem olvashatok még Kárasontól.
Ez egy csodálatos történet a férfiak világából, akik a tengeren élnek. Lenyűgöző a természet ereje, látványos képeket kapunk a tenger és a természeti elemek világáról is. Itt megmutatkozik Kárason versírói vénája. Tetszett a hajósélet ábrázolása, és a regénybe beépített folklorisztikus elemek felbukkanása. Egy másik történelmi esemény is felbukkan a történetben, a "dán Titanicnak" nevezett Hans Hedtoft hajó katasztrófája. A teher- és utasszállító hajó 1959-ben süllyedt el.
Az ember és a természet küzdelmét itt feszültséggel teli viszonyában ismerhetjük meg. Elképesztő az, ahogyan mindenki hősiesen küzdött minden rendelkezésre álló eszközzel, álmatlanul, kimerülten, hogy életét és hajóját felszínen tudja tartani. Gyönyörűszép és igaz történetet olvashatunk, erős és feszültséggel teli valóságában. A könyv véleményem szerint tisztelgés nemcsak az izlandi halászok, hanem minden olyan ember előtt, akik mindennap küzdenek a létért, a méltó életért. A Viharmadarak Patat Bence csodás fordításában kiváló és gördülékeny stílusával az év egyik legjobb külföldi kisprózája.
ITT tudod megvásárolni a Viharmadarakat!
Einar Kárason: (1955) költőként kezdte karrierjét, azóta ismert izlandi regényíró. Leghíresebb regényéből angol fordítás és film is készült Devil's Island címmel 1996-ban, amelyet Izland abban az évben a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára nevezett. Fotó: Johann Pall Valdimarsson
Patat Bence műfordító: Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése