Mick Herron: Utolsó befutókA kémek világa mindig izgalmas és népszerű téma, számtalan író fantáziáját megmozgatta már. Filmen talán James Bond a legismertebb alakja ennek a milliőnek. Milyen is a tökéletes kém? Elsősorban, aki nem bukik le. Akiről nem tudunk, nem sejtünk semmit. Néha még saját kollégái sem...
Ez a történet, mint egy jó film, megragadja az olvasót az első oldaltól, hiszen azonnal egy emberrablásnak lehetünk tanúi. A szerző végig ügyesen trükközik, érezhetően ismeri, tudja miről ír.
Igaz, kissé megfontoltabb, lassúbb folyású történet, ahol nyomasztó döntések, árulók és elárultak, múlt és jelen találkozása a regény alapkoncepciója, semmi sem fekete vagy fehér. A témaválasztásban újdonság, hogy nem csak egy „klasszikus” kémtörténetet kapuk, hanem a kémek utóéletébe is bepillanthatunk. Olyan, hogy nyugdíjas, visszavonult kém nem létezik...ez így nem a megszokott élményt adja. Itt és most leszerelt kémek a saját szakállukra nyomoznak. A miértre és a ki mozgatja a szálakat csak a végén kapunk választ.
A téma nagyon érdekelt, mégis bevallom, néha kicsit unatkoztam, talán több izgalom, akció, több feszültebb pillanat jót tett volna a regénynek. Nekem kicsit túl sterilnek, moralizálósnak tűnik a történet, hiányzik a regényből a cselekmény íve. A rettentően alapos háttér, aprólékos történetszövés mellé, több bravúros és izgalmas pillanat kellett volna. A szereplők ábrázolása és esendőségük bemutatása mellett a könyv szokás szerint elég sok erkölcsi kérdést is boncolgat.
Az egyedi történetmesélési stílus és fogalmazás elemző, leíró. Az író stílusa egyébként megkapó, tetszett néhány mondata és szófordulata, karakterei közül kiemelkedik Jackson Lamb, igazi antiszociális figura, viselkedése gyakran elég durva, még saját beosztottjaival szemben is. Láncdohányos, iszik, már-már közönséges figura, de vág az esze.
Kémregény ez, az igényesebb fajtából, jól kidolgozott, érdekes, amikor a belső dolgokról mesél. Sok az infó, elég kuszák a szálak és a viszonyok, kapcsolati rendszer összetett. A szereplők erkölcse, jelleme is mérlegre kerül. Tetszett a hangulata, a kémek világának ábrázolása, végig húzódik a regényen egyfajta morbiditás, ami kellő pikantériát ad a cselekménynek.
Elkerülhetetlen Mick Herron összehasonlítása Le Carre-val, bár valójában összehasonlíthatatlanok.
Vannak regények, melyek nem váltják meg a világot, csak egyszerűen egyben vannak. Az utolsó befutók is ide tartozik, ahol a filmes alap adja magát. A könyv egy sorozat első része, ami Gary Oldman főszereplésével kerül vászonra. Gary tökéletes választásnak ígérkezik Lamb szerepére.
Okosan felépített cselekménye, igazi karakterei filmen fognak valójában éltre kelni. Szépen írt, bonyolult intelligens kém-thriller, amely a végére adja meg magát az olvasónak. Akad tanulság is, ami elég meglepő lesz. Jól felépített szituációk, kidolgozott háttér, érdekes karakterek jellemzik, már-már tényregényként is olvasható. A hangulat, a sötét tónus is remekül működik.
Mégis, semmivel sem világlik ki a kémregények közül, de félre értés ne essék, nem rossz ez, csak számomra nincs benne az, ami az egésznek a sava-borsa: a fantasztikus útvesztők, a csavaros fordulatok, a hazugságok és az izgalom. Persze azért a kis mozaikokból minden a helyére kerül végül. Kíváncsian várom a folytatást. A regényt az Acéltőr díjra jelölték.
ITT megvásárolható a regény!
Eredeti megjelenés éve: 2010.
Mick Herron: angol regényíró
Idehaza ez az első megjelent regénye.
General Press, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524076 · Fordította: Abrudán Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése