Egy másik élet

Per Olov Enquist: Egy másik élet




                                                                                                         








"Ha valaki csak egyszer megérti a dolgok összefüggéseit, akkor mindent kibír."



2020. április 25-én 85 éves korában, hosszas betegség után csendesen elhunyt a svéd irodalom kimagasló és meghatározó alakja Per Olov Enquist - tudatta a család a világgal. Életrajzi kötete 2008-ban látott napvilágot Svédországban, míg Magyarországon 2011-ben került a könyvesboltokba. Ekkor volt az író a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége.

Amikor elkezdtem olvasni egy hagyományos életrajzra számítottam. Tévedtem. Nem csupán egy idős és sikeres író memoárja került a kezembe, de sokkal többet adott, mint vártam. Káprázatos és élbűvölő az egész szöveg, élmény olvasni. Az egyik és talán legfurcsább, hogy a szokásoktól eltérően nem E/1-ben íródott. Ezzel bizonyos távolságot tart múltbeli énjétől, külső megfigyelőként eleveníti fel életének állomásait. A szerző érezhetően őszintén írta meg életét egyes szám harmadik személyben. 1934. szeptember 23-án született a Svédország északi részén található Hjoggböle községben. A történet, ahol a főhőst Per Olov Enquistnek hívják természetesen a gyerekkor meghatározó képeivel indul. Enquist elmondja az apátlan fiú nehéz életét, a szigorúan vallásos édesanya mellett.
Az elképzelt és idealizált apa fantasztikus karakterként létezik a műben. Erős és jól felépített regény, számtalan érdekességgel. A környékről öt író származik; nagymamája és Stieg Larsson családja szomszédok voltak, de barátságban volt Olof Palméval is.
Ebből a zárt és elszigetelt világból az uppsalai egyetem és az atlétika jelentett kiutat számára: az öt legjobb svéd magasugró közé tartozott. Miután 1964-ben megkapta bölcsészdiplomáját, írói pályafutása is elindult. A figyelem középpontjába 1968-as Legionärerna című könyvével került. A mű azokról a német Waffen-SS-ben szolgált balti katonákról szól, aki a háború után Svédországba menekültek, és a svédeknek kellett dönteniük arról: kiszolgáltatják-e őket a Szovjetuniónak.




"Minden jól megy, aztán minden nagyon rosszra fordul. 1990. február 6-án megkezdődik egy másik élet. Erről szól a könyv” – írja Per Olov Enquist saját életregényéről.

A mozaikszerű emlékekből kialakuló kép markáns, egységet alkot. Elképesztő nyíltsággal analizálja önmagát és a döntései hátterét, az őt körülvevő világot. Az őszintesége miatt is megrázó és drámai tud lenni ez az önelemzés. Ez a nyíltság elég meglepő és ritka az irodalomban. Beszél és vállalja a kialakult szenvedélyét, hibáit. Kamaszkor, szerelmek, válások, alkoholizmus, siker és bukás minden, ami elkíséri egy ember életét. A családi háttér végig egyértelműen megható és meghatározó. A világban több helyen is élő szerző a depressziót véli leginkább fő oknak. A süllyedés időszaka folyamatos és könyörtelen őszinteséggel tárul fel. Egy mély és lenyűgöző utazás, szorosan egyensúlyt tartva a témáival, sötéten komoly, mégis humorral megírt vallomás. Minden emberben van egy belső mag, amelyet soha nem lenne szabad összetörni.

Kivételes, nagyszerű ember, aki megélte életének minden pillanatát. Enquist egy mesteri mesemondó, aki tudja, hogy a fény ellentmond az árnyéknak, Izlandon is, ahol ráébredt: fel kell állnia.
A másik élet, ami azon az izlandi éjszakán elkezdődött nem csak egy új reményteli lehetőség, amivel tudott élni. Az írás volt az életmentő számára a családi kapaszkodók mellett. A mélyponton túljutva elkezdte írni Az udvari orvos látogatása című regényét, amely 1999-ben jelent meg hazájában, zajos sikert aratva. Miután leszámolt az alkohollal, egy újabb sikeres alkotói korszak vette kezdetét életében.
A 20. századi skandináv irodalom egyik legnagyobb alakja, neve többször felmerült a Nobel-díj esélyesei között. "Mindannyian a válladon állunk" - búcsúzott Enquist-től Tore Renberg norvég író.

„Enquistet jó olvasni, sőt, megkockáztatom, könnyű olvasni, ami nem minden jó íróra igaz, értsünk bármit is könnyűn. Enquist kidolgozott egy regényfajtát, amely az esszé, a dokumentum, a fikció, az oknyomozó riport keveréke, változó arányokkal, saját kéznyommal” - mondta róla Esterházy Péter a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Budapest Nagydíj átadásakor.

Fotó: Soren Andersson és Dan Hansson



Európa, Budapest, 2011
502 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791441 · Fordította: Kúnos László