Cara Hunter: Egy közeli ismerős (Adam Fawley 1.)
„Magával ránt a rejtély, Hunter hagyja, hadd találgass – az utolsó oldalig ”
– Daily Express
Az Egy közeli ismerős egy új krimisorozat első darabja, ahol Adam Fawley felügyelő hívatott az aktuális bűn megoldására, a bűnös vagy bűnösök leleplezésérre. Be kell valljam, nem szándékoztam az új sorozatba belekezdeni, a szerző neve sem volt ismerős, hiszen ez az elő regénye. Aztán egy véletlen a kezembe adta az új krimit és győzött a kíváncsiságom. Nem bántam meg!
Egészen jó a történet felépítése, végig feszült, a végső csavar is igen meglepett, a téma fontossága pedig -sajnos- különösen aktuálissá teszi ezt a krimit. Éppen a téma miatt emelkedik ki az átlag tucatkrimik közül. Bizonyára nem véletlen, hogy a külföldi listákon is jól szerepel, komoly érdeklődés van a könyv iránt.
Igazából mindig sokkoló, ha az áldozat egy védtelen, ártatlan gyermek. Ettől borzasztóbbat nehéz elképzelni. Érdekfeszítő krimi került ki Cara Hunter kezei közül. A családon belüli erőszak napjaink egyik nagyon jellemző és súlyos problémája. Döbbenetes, hogy éppen attól kell félteni, óvni egy kisgyereket, aki számára feladat lenne védeni, szeretni őt.
A feszültség már az első oldalaktól érezhető és ez ki is tart az utolsó lapokig. Jól megírt, gördülékeny a sztori és könnyen olvasható. Persze lehet okoskodni, hogy túl ilyen, meg nagyon olyan, de alapjáraton ez egy jó krimi hibái ellenére is. A történet sok nehezen megválaszolható erkölcsi dilemmát vet fel.
Az idillien boldog család képe mögött a szereplők mindegyike súlyosan terhelt, komoly egyéni problémákat hordoz. A túl tökéletes házasság mindig gyanús, ez a látszat omlik le pillanatok alatt. Amikor a külső máz repedezik és kiderülnek a hazugságok több szereplő élete kerül a romok alá. Az, hogy egy kertvárosi családi partiról hogyan tud észrevétlenül eltűnni egy nyolcéves kislány már önmagában is meglepő. Ki hazudik és miért?
"Hát nem mindig megkönnyebbül az ember, amikor megmondja az igazat?"
Cara fokozatosan és aprólékosan rombolja le az idilli házasság látszólagos képét, engedi be az olvasót a külső látszatboldogság mögé. A szereplők karaktere hihető, egyik sem lesz szimpatikus. Tényleg mindenki, apu és anyu, de még a tesó is súlyos titkokat hordoz. Talán ilyen már nincs is, de az élet bizony a legjobb regényíró. A valóság gyökere mélyen a gyerekkorban ered. A végső megoldásig egy régi esethez kell visszanyúlni, aminek szintén egy ártatlan kislány volt az áldozata. Persze addig több váratlan és meglepő esemény ad okot izgalmakra. Fájó, családi dráma bontakozik ki az olvasó előtt.
Nyomozónk mondhatom szokás szerint küzd a saját démonaival, az ő életében is volt egy hasonló tragédia. Ennek körülményeit is megismerhetjük. Örök tanulság, hogy nagyon kell szeretni, figyelni minden gyerekre. Nagyon fontos az összetartó-szerető családi háttér. Kell, hogy legyen időnk odafigyelni a másikra, mielőtt visszafordíthatatlan bajba kerülnénk. Egy gyermek elvesztésének feldolgozása soha nem egyszerű feladat. Függetlenül a körülményektől, vagy attól, mekkora is az a gyerek. Sajnos saját környezetemben is láttam hasonló tragédiát. Talán soha nem heverik ki ezt a szülők.
Az olvasó végig tudatában van annak, hogy itt bizony tragédia történt, bár ez valóban sokára nyer bizonyítást. Ezt egy kicsit elhúzza Cara, ezzel csökkentve az izgalmakat. Valahogy végig élteti a reményt a szerző, talán előkerül a kis Daisy. A történet fordulatai tényleg meglepőek, megdöbbentőek. A fokozatosan kialakuló családi drámára háttere, a szereplők egyéni motivációi elképesztőek. Cara pontos jellemrajzot ad mindenkiről. Hogyan lesz az "apuci imádott hercegnője" áldozat, mi kell ahhoz, hogy saját édesanyja vetélytársat lásson a saját lányában? Mindezt hogyan éli meg a nagyobb fiútestvér? Milyen titkok lapulnak még a családi cukros máz mögött? Itt egészen érthetetlen, ha annyira nehezen lett gyermekük, hogyan jutnak el oda, hogy a sajátjuk ellen forduljanak? Talán nem is kellene mindenkinek gyerek, főleg ha az csak "kellék", csupán kiegészítő az életükhöz.
Tetszett a történetben megjelenő közösségi média szerepe, jellemző bejegyzései, a kibicek hozzászólásai. Ez még hihetőbbé, maivá tette a történéseket. A Facebook, Twitter trolloknak szentelt oldalak jól színesítik a cselekményt, valóssá teszik azt. A sajtó szenzációhajszoló megnyilvánulásai pedig valóban mindenkinek ismerősek lehetnek. Hihetetlen csavart kap az olvasó a végén! Sűrű és összetett történet, igazi lelki drámákkal megszórva. Ki is az igazi áldozat, ki a valódi bűnös? Furcsa kettősség maradt a megoldás után bennem, ahogyan egybefonódik a történet egy régi bűnnel. Az igazi megoldás talán ott van. Érdemes elolvasni, figyelemre méltó első könyv.
Sajnáltam a nyomozó Fawley gyermekét, ugyanakkor jó volt Leó sorsának szerencsés fordulatáról olvasni. Talán némi odafigyeléssel, gondoskodó szeretettel lesz még belőle egy egészséges lelkű felnőtt. Kíváncsian várom a sorozat következő részét.
A könyv fülszövege:
A nyolcéves kislány, Daisy Mason eltűnik egy egyszerű családi vacsoráról. A csendes kertvárosban senki nem látott semmit – legalábbis ezt mondja mindenki.
Adam Fawley detektív ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik.
Az óra ketyeg, könnyen kifuthatnak az időből…
Cara Hunter:
Az Egy közeli ismerős az első megjelent krimije Adam Fawley detektívfelügyelővel a főszerepben, amelyet Sötétben címmel hamarosan követ majd a második is.
XXI. Század, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759482 · Fordította: Gömöri Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése