A fekete szemű szőke

Benjamin Black: A fekete szemű szőke 


                                                     










"A gyanakvásra ugyanúgy rá lehet szokni, mint bármi másra."



Egy lezárult írói életműbe belehelyezkedni, átvenni jellemző stílusjegyeit, feltámasztani egy ikónikus nyomozót mindig veszélyes, nem könnyű mutatvány. Persze az ügynökségek, kiadók vagy a hagyaték gondozói néha tesznek erre próbálkozást, ami több-kevesebb sikert hozhat. (lásd a legfrissebb Millennium-epizódot). Történtek már kísérletek Marlowe alakjának újra megidézésére is a nyolcvanas évek elején, szintén nem túl nagy sikerrel. Most a Chandler-hagyatékot kezelő ügynökség jóváhagyásával Benjamin Black álnéven John Banville sikerrel vette az akadályt.


Philip Marlowe a rendőrből lett magánnyomozó alakja a Hosszú álomban bukkant fel először 1939-ben. Ez a klasszikus krimi filmre is került, így talán a legismertebb Raymond Chandler munkái közül. A filmen Humphrey Bogart tökéletesen keltette életre a nyomozót. Chandler viszonylag későn, kalandos előélete után kezdett írni. Így összesen csupán hét regényt alkotott Marlowe alakja köré.

Nem vitás, Chandler minden idők egyik legjobb krimiírója, Marlowe pedig az egyik legjobb férfi karakter. Marlowe a krimi irodalom jellegzetes része éppen úgy, mint Miss Marple, Poirot és Maigret felügyelő.

Philip Marlowe karaktere leginkább az 1920-as években megjelent kemény, „hard-boiled” detektívregény-hős zsánerének felel meg. A felszínen folyton szellemeskedő, iszákos, kemény fiú Marlowe valójában csendesen elmélkedő, magányos alkat. Szereti a sakkot és a költészetet, ami ebben az új történetben is feltűnik. Bár nem fél kockáztatni testi épségét, maga nem alkalmaz erőszakot pusztán azért, hogy elérje célját. Erkölcsileg erős személyiség.




Az 1950-es évek elején járunk, Los Angelesben. Chandler könyveinek jellegzetességei a fülledt-mocskos-korrupt környezet, cinikus magándetektív, romlott femme fatale-ok, a babzabáló mexikói kegyetlen bűnözők és a sötét sikátorok mellett a cigifüst és az alkohol kihagyhatatlanul fontos elemei remekül beépítve jelennek meg. Aki olvasott Chandlert jól fog szórakozni, sikerült az ikónikus nyomozó alakját feltámasztani. Philip Marlowe karaktere a tipikus magánnyomozó: kiégett, a világtól kissé megkeseredett, aki saját erkölcsi normáihoz ragaszkodik.

Nagyon tetszettek a finom visszautalások a régebbi történetekre, a szójátékok, élcelődő humor. Önálló történetként olvasható, kiváló darab, ami ott veszi fel a fonalat, ahogy az utolsó Chandler-krimi véget ért.

Egy forró nyári napon új kliens kopogtat be Marlowe irodájába: a fiatal és gyönyörű szőke nő Clare Cavendish arra kéri a nyomozót, hogy találja meg volt szeretőjét, egy Nico Peterson nevű férfit.

Bay City egyik leggazdagabb családjának ügye egyszerű eltűnésnek tűnik, és váratlan gyorsasággal megoldódni látszik. Itt indul be igazán a történet. Marlowe úgy gabalyodott bele nem csupán a szőke nőbe, de a sötét titkok hálójába is, ahogy az várható. Egyre fokozódik a bonyodalom, egyre nő a halottak száma is, ám a történet nem csöpög a vértől. Egy jól felépített rejtéllyel állunk szemben.


A magánnyomozó nehezen tud (nem is igazán akar) ellenállni a fekete szemű szőkének, már az illata is megszédíti, ami további bonyodalmakhoz vezet. Alapos bepillantást ad a gazdagok felszínes életéről. A történet végig sajátosan élcelődő humora remek szórakozást biztosít, míg az unatkozó milliomoscsemete is remek karakter. A whisky és cigifüstbe burkolózó történetben megjelenő babzabáló mexikóiakból sokat lehet sejteni, mi lehet a háttérben. Lenyűgözően sodró a szöveg, nem lankad a történet fonala, ahogyan Marlowe sem, pedig a nyári nap perzselően forrón süt végig. Érezhető a fullasztó közeg, látványos képekkel jelennek meg a történet karakterei. Igényes a környezet és jellem ábrázolásra, életszerű a cselekmény. Él, lüktet az egész korszak, minden a helyén van. Kevés krimiben olvastam szépirodalmi szófordulatok, ami itt ismét egy egyéni szín.
Hangulatában a könyv méltán társa lehet az előzőekben kiadott Chandler-regényeknek.




Aki szereti a krimiket, és rutinos olvasó, az sem biztos, hogy gyorsan rájön a rejtély mibenlétére. Nekem sokáig fogalmam sem volt hová fut ki a vége, mi lesz a megoldás. Mégis jól szórakoztam, olvastatta magát a regény, és ez talán a legjobb benne. Az egyéni stílusjegyek és a történet felépítése megalapozza a hangulatot. A kérdések szépen oldódnak meg, a hullák száma is gyarapszik, miközben több váratlan esemény színezik a krimit. Persze kiderül a végére, mi is van az egyszerű eltűnési ügy mögött. Komoly, jól felépített csavart kaptam megoldásnak. Izgalmas, jól megírt, fordulatos krimi, ami remekül szórakoztat is. Benjamin Black elérte, hogy Marlowe régi történeteire is újra kíváncsi lettem. Persze szívesen olvasnék újabb krimiket is a nyomozóval.










A könyv fülszövege:

Az 1950-es évek elején járunk, Los Angelesben. Philip Marlowe magányos és nyughatatlan, mint mindig, és nem kapkodnak érte az ügyfelek. Aztán egy nap új kliens érkezik: a fiatal, gyönyörű és drága ruhába öltözött Clare Cavendish arra kéri, hogy találja meg volt szeretőjét, egy Nico Peterson nevű férfit. A magánnyomozó hamarosan nemcsak arra eszmél, hogy képtelen ellenállni a fekete szemű szőkének, hanem arra is, hogy Bay City egyik leggazdagabb családjának ügyébe gabalyodott bele.

A Benjamin Black álnév John Banville-t, A tenger című Man Booker-díjas könyv szerzőjét takarja, akit személyesen kért fel a Raymond Chandler Hagyaték egy új Marlowe-regény megírására.


Eredeti mű: Benjamin Black: The Black-Eyed Blonde
GABO, Budapest, 2018
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065838 · Fordította: Roboz Gábor