A fiam autista, de nem zseni
"A lelkem mélyén szerettem volna ugyanúgy büszkélkedni okos fiacskámmal, mint mások."
Anyacsavar és Kockafej... mennyire remek és kifejező cím!
Nagyon megfogott a könyv nyílt, őszinte stílusa. A "Zsombiságok" szerethetőek, még akkor is, ha hatalmas türelem kell hozzá. Csak így lehet erről írni. Ezzel a könyv egyik célját már elérte az olvasónál: elfogadja, belelát és megérti a hétköznapokat. Amik nem titkoltan nem könnyűek.
Végre, eljutottunk oda, hogy lehet és kell írni erről. A probléma nem egyedi, úgy gondolom. Az autisták talán az Esőember című film kapcsán kerültek a köztudatba. Bizonyára előtte is voltak, de ott legalább megismertük és képet kaptunk arról, milyenek is ők. Illetve talán csak sejtéseink lehettek, mert egy helyzetben benne lenni, élni benne egészen más, mint valami kiragadott képet látni róla. Nem tud semmi trükköt, nem zseni, csak egy kisgyerek, aki egyedi ellátást és több odafigyelést igényel. Olyan, mint a többi, csak kicsit mégis más.
A leírtak filmszerűen mesélnek, a történéseket látja az olvasó, átéli az eseményeket. Őszinte
minden sora. Semmi fényezés, a gondokról, problémákról is nyíltan ír a szerző. Együtt éljük át
vele a leírtakat. A való élet jelenik meg a sorokban. Megismerhetjük az előzményeket, majd a terhesség lefolyása után a "tulajdonképpen" minden rendben a babával mentalitást a szülésznők
és az orvosok részéről. A rejtett heréjűség mellé az a kis lágyéksérv korrigálható egy későbbi műtéttel, kedves anyuka, izgalomra semmi ok... azt gondolom nem sokat változott a magyar egészségügy azóta sem. Természetesen a kivételeknek tisztelet, ők erősítik a szabályt. Ilyenkor érzi
az ember mennyire felelősséggel van a megszületett gyermek iránt, már akkor is, amikor az még
csak a hasában lakik. Anyaság mindenek előtt és fölött, de nem válik mártírrá a szereplő anyuka.
Az 1980-as években írtak először az Asperger-szindrómáról, jellemzőiről. Különös viselkedésű gyerekek mindig voltak, legfeljebb az okokkal nem voltunk tisztában. A maguk világában élőket
nem lehet és nem is szabad betegnek nevezni vagy úgy kezelni őket. Elképesztő és döbbenetes
volt olvasni, amikor a bölcsődei dada (!!) közölte a szülőkkel: a gyerek nem normális...
Ez is olyan magyarosan szomorú mentalitás. Ha valaki eltér a nagy átlagtól, más ellátást igényel, nagyobb törődést, odafigyelést az már egyből problémás esetnek minősül. Persze a szakértő
doktornő megállapítja: nem kell a dadára hallgatni. A kórházi kalandok mellett az életük is ad okot sok különös szituációra. Biciklizés, beilleszkedés, barátságok és nyaralások mellett olvashatunk apa-fia kapcsolatáról is.
Minden tiszteletem az anyukáé és a családé. A gyerek születése természetesen a családon belüli kapcsolatokat, viszonyokat is átrendezte. Jó volt olvasni az anyós felbukkanásáról, megértő elfogadásáról, vagy a másik nagypapa szerelőtudásáról, amit a gyerek is remekül eltanult. Néha valóban csak a hagyni kell gyereknek lenni, szeretni és kibontakozásában segíteni is elég a gyereket.
A testvér érkezése, majd az apa betegsége és elvesztése sem tabu téma, ahogyan a későbbi párkeresés sem.
Sok eredeti, vicces helyzet is oldja a napi problémákat. Már a fejezetek címei is ironikusan humorosak. Zsombi nem lett magányos, nem szigetelődött el társaitól sem. Igyekezett mindig a maga módján beilleszkedni, részt venni a közösség életében, még ha ezek nem mindig mentek simán, zökkenők nélkül. Zsombi iskola és pályaválasztása is az "Elek Tomika" felé irányul. Kiváló érzéke volt a szerelésekhez, számítógépekhez már kisgyerekkora óta. Életüket egészen a középiskolás korig követhetjük. Közben pedig elgondolkodhatunk sajt kis életünk problémáin, átértékelve azokat.
Ajánlom mindenkinek, érdemes megismerni Zsombi és családja életét, gondolkodását és a világgal való kapcsolatát. Nagyon jó fej a fiú, még, ha kicsit "kocka" is. Nincs ezzel baj, csak tudni kell szeretni és kezelni a helyzetet. Őszinte vallomás az anyai szeretet erejéről, az odaadó figyelemről, törődésről.
A könyvet előolvashattam a kiadó jóvoltából, amit köszönök.
Előrendelhető: http://www.lira.hu/…/memoar-eletrajz…/anyacsavar-es-kockafej
A könyv fülszövege:
A szerző életrajzi regényében fiával való kapcsolatát tárja elénk, a gyermek születésétől napjainkig, tinédzser koráig. Zsombi Asperger-szindrómás, és mint ahogy az alcím is írja, nem zseni. Nincs 130-as IQ-ja, nincsenek különleges képességei, legalábbis olyanok, amilyeneket a hollywoodi filmek vagy a média olykor hamis képei alapján képzelnénk róla.
Az autisták és Asperger-szindrómások közössége egy meg nem értett közösség. „Autista? Na és mit tud?” hangzik el rendre velük kapcsolatban, és Kartali Zsuzsanna hiánypótló könyvében megkísérli megválaszolni az unásig ismert kérdéseket, no meg a kimondatlanokat is. Bemutatni az értetlen, gunyoros, rosszindulatú vagy éppen kedvesen kíváncsi tekintetektől kísért „más” gyerekek mindennapjait, életét, lehetőségeit a bölcsődétől az iskoláig.
Az Anyacsavar és Kockafej a megismerésről szól, arról, mennyire érthetsz meg egy másik embert, az anyaságról és a gyermeklétről, olyan életekről, melyek a külvilág számára különösnek, akár furcsának is tűnnek, de van, akinek ez a valóság.
Fontos könyv, irodalmi igényességgel megírt, humorral és empátiával átszőtt kis kötet egy nőről, aki szeretné, hogy gyermeke a „normális” társadalom részévé válhasson, és a fiúról, aki megtalálja a saját útját, legyen az mégoly kacskaringós. És nem utolsósorban: a toleranciáról.
1970-ben született Budapesten.
Tanári végzettségű, de dolgozott kutatóintézetben, volt köztisztviselő, és újságíró is. Tizenöt évig egy magyar-kínai kulturális cserekapcsolatokkal foglalkozó alapítványt vezetett. Két gyermekét Keszthelyen neveli.
Két útikönyv társszerzője Udvari Gáborral (Kína útikönyv, Pallas Stúdió, 2001. Úti cél: Kína, 2004 és 2008, Kalandor Könyvkiadó).
A KavicsBOGár című mesekönyve 2013-ban jelent meg (Prem-X Kft.).
Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelenő műve: Anyacsavar és Kockafej - A fiam autista, de nem zseni (2016)
Athenaeum, Budapest, 2016
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632935270 · Megjelenés időpontja: 2016. március 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése