A ​fény magányossága

 

Kovács Krisztián: A ​fény magányossága



                                                

Kovács Krisztián negyedik regénye egy új irányt és hangot mutat az írói pályán. Az előző három könyv már bizonyította remek mesélőképességét, történetvezetését, helyét a szépirodalomban. A kerettörténet itt is nagyon erős, hangsúlyos és izgalmas. A történelem és az aktuálpolitika jó arányban keveredik a tudományos betétekkel, a családi háttérrel. A végére már valóban egy krimi feszültségét hozza, meglepő fordulatot kapunk.

Nagy izgalommal vártam ezt a könyvet, volt szerencsém személyesen találkozni a tavalyi könyvheti dedikáláson Kovács Krisztiánnal, ahol már értesültem tőle, éppen min dolgozik. A csillagászat, űrkutatás, hidegháborús történet elegye, a hatvanas-hetvenes évek hangulata izgalmasan hangzott. A szovjet - amerikai űrverseny, a hazai csillagászat helyzete, besúgók, a hidegháborús hangulat tökéletesen adja a kor atmoszféráját. 

Már előző regényeiben is hangsúlyt kaptak a karakterek belső gondolatai, érzések boncolgatása, önkínzó, önmarcangoló módon jelentek meg ezek hatásai. Nincs ez másképp főhősünk, Kajetán Andor csillagász esetében sem. Tanúi lehetünk magányos, belső lelki vívódásainak, amit nehezen visel. Kijut neki a tragédiákból, veszteségekből. Andor jellemét ezek a családi traumák erősen befolyásolják. A korán elvesztett feleség, a gyereknevelés, kétségei, megfelelési vágya apaként, a barátja hirtelen halála mind mind nyomasztó lelki teher a férfinak. Andor a gyászfeldolgozás, a depresszió szélén egyensúlyozik. A megélt háború már a saját gyerekkorára is hatással volt, szülei kapcsolata és sorsa fontos elem. Ráadásul munkája révén a katonai hírszerzés látószögébe is bekerül... Ezzel megjelenik a barátság ereje, a kutató munka eredménye és hatása, ami komoly dilemma elé állítja. Van-e joga, - igaz felsőbb utasításra - hozzányúlni és publikálni a halott barát kutatási eredményeit? Ez nem csak morális kérdéseket vet fel. A végső döntés ugyan egyedül rajta áll, de a felelőssége, a következményei nagyok.

A történet nem a részletekbe merül el, hanem annak következményeiben, hatásait elemzi. Kovács Krisztián megkapó írói stílusa, érzékeny és hiteles szövegvilága a traumákról, túlélésről és újrakezdésről mesél. Friss, lendületes, jó volt olvasni. 

A regény első és harmadik fejezete a jelenben, 1975-ben, néhány nap eseményeit mutaja be, míg a második fejezetből a gyerekkor, kamaszálmok-vágyak háttere olvasható. Ez adja a regény velejét, a múlt hatása a jelenre mindig izgalmas. A tudományos háttér színes, érdekes mindehhez. Talán a történelem egyik legizgalmasabb korszakáról kapunk jellemző hátteret. Az USA vezető hatalma, a nagybetűs Nyugat politikája olyan közeget teremt, ami egyszerre nosztalgikus és érdekes a mai olvasónak. Néhol egy Hód-krimi hangulatát hozza, amit mondjuk a Planetárium árnyékában olvagathatunk. Sok popkulturális rész is megjelenik, ezektől még hatásosabb, eredetibb a sztori. Némi személyes kapcsolódás, hogy egyes elemek ismerősen, megélt élményként kerültek elém. Igaz gyerek voltam, nem igazán a híreket figyeltem még, de az Apolló-10 űrprogram, a Holdraszállás, az űrverseny már ismerősen villant fel emlékeim mélyéről. Egyébként az egész regényt, a felvetett problémákat  a hatalom árnyékában éppen ezért is nagyon mainak éreztem.

A történet mozgalmas és könnyen olvasható, megható és őszinte, valós tényeken alapul. Kifejezetten tárgyilagosan, a tényeket, korabeli politikai helyzetet gondosan dokumentálva, ügyesen szövi bele a történetbe. Andor a sötétségből a fényre vágyik, de nehezen lép. A szimbólikus utalások, a végtelen égbolt és a csillagok vezetnek, ha figyelünk.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény! 

  

Kovács Krisztián 1987-ben született Zalaegerszegen, főiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte. 2018-ban megalapította az Ectopolis Magazin online kulturális portált, melynek 2022-ig főszerkesztője volt. Ugyanebben az évben jelent meg az első regénye Hiányzó történetek címmel, amit azóta további három követett. A 2024-es Ablakok az ébrenlétben bekerült a Nők Lapja Irodalmi Díj döntőjébe. Feleségével, kislányával és tacskójukkal Gyömrőn él.







Magnólia, Budapest, 2026
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635985074

Kiváló testek

 

Tompa Andrea: Kiváló testek





                                                             

Tompa Andrea könyvhétre megjelent hatodik regénye, a Kiváló testek címet viseli. A Ceaușescu-korszakban, Kolozsváron, az erdélyi magyar értelmiségiek közegében játszódik. A könyv a hatalom és a megfigyeltek viszonyát, az intimitást, a testek önfeledt felszabadulását, az emberi vágyakat járja körül egy olyan társadalomban, ahol a hatalom, mint egy kiváncsi szomszéd, mindent meg akar tudni. Azt is, ami nem tartozik rá.


A szöveg olvasmányos, magas színvonalú. Megmosolyogtató helyzetek és elgondolkodtató családi drámák váltogatja, szövik át a történetet. Nekem tetszett, megragadott az az érzékeny őszinteség, ami az egész könyvön végigfut. A szöveg vitt magával, szépen megírt, igényes, igazán jó volt olvasni. Könnyednek tűnő, mégis fajsúlyos történet. Az ember és a művészet kapcsolata a diktatúra árnyékában. A zene és a tánc, festészet és irodalom, az alkotó ember kapcsolata kerül elénk. Alapos művészeti háttér is megjelnik a történetben, jó volt ezeket olvasni.

Középpontban az egyéni sors elfogadása áll, István és Miklós férfibarátsága mélyebb és tovább lép egy határon. Nem csak a testük, a lelkük is egyesül. Sok esetben az elmúlt tizenhat évünkre emlékeztetett a cselekmény. A román, 1968-ban megalkotott 200-as törvény súlyos és nyomasztó valósága a homoszexualitásról döbbenetes. Az embert Isten alkotta, olyannak teremtette, hogy a vágy és az érzelmek megkeresik, megtalálják a maguk útját. Nem lehet törvényekkel szabályozni. A diktatúra, a hatalom, a félelemmel próbálja elnyomni az alárendeltjeit. A megértés, elfogadás mozgatja a történetet. Tompa Andrea remek karaktereket teremtett a mellékszereplőkkel is. Nehéz, súlyos, de játékos szöveg, igazán szép irodalom. 

Tompa Andrea regényében elemi erővel tör fel a vágy a szereplőkben, ami elsodorja őket. Nem tudnak, de nem is érdemes ellenállni ilyen fokú érzelmi hullámnak. A regény ezen részei sokkal mélyebbek, gazdagabbak és élvezhetőbbek is, azonban a keret legalább olyan fontos és jellemző. Itt maga az olvasás, a szöveg befogadása válik különleges élménnyé. Aki szeret az emberi létezés alapvető kérdésein gondolkozni, most elmerülhet ebben. A szöveg nem az észre hat, inkább az érzelmekre, de arra nagyon. A regény hangulata tagadhatatlanul hatásos.

Elgondolkodtató és ismerős pillanatok jelennek meg. Milyen lehet az, mikor egy diktatúra rátelepszik a szereplők életére? Lehet-e, van-e esélyük ezeknek a férfiaknak mindezek ellenére boldognak lenni? Besúgók és besúgások, vágyak és megalkuvások között kell élniük, megtalálni a pillanatnyi boldogságmorzsákat. A történetet időről időre megszakítja az egyik besúgó jelentései, olvashatjuk ezeket a sokkoló és meglepő agymenéseket. Amikor nem tudjuk kiben is bízhatunk meg igazán. Ügynökakták, besúgók, sok átfedést adnak napjainkra.

Kétségtelen, hogy a szerző nálam elérte célját. Kitűnően megírt regény, az idei év egyik fontos szépirodalmi megjelenése. Az egyedien eredeti borító Tillai Tamás munkáját dicséri.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!









                      

Tompa Andrea (Kolozsvár, 1971. július 4.-–) magyar író, színikritikus. 1990 óta Budapesten él. 2009–2015 között a Színházi Kritikusok Céhének vezetője.

2015-től 2020. szeptember 1-ig a Színház folyóirat főszerkesztője, 2020. szeptember 1-től a Színház Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az ELTE Bölcsészkarán orosz szakon végzett; 2004-ben doktori címet szerzett.

Számtalan irodalmi díj birtokosa, többek között megkapta a Márai Sándor díjat 2015-ben, a Libri irodalmi díjat (2017) a Merítés-díj széppróza kategóriában, a zsűri díját – Haza regényéért (2021), és a Baumgarten-díjat (2021)

Regényei: Sokszor nem halunk meg, Omerta, Fejtől s lábtól, Haza, A hóhér háza.




Jelenkor, Budapest, 2026
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635185849

Túrapara

 

Are Kalvø: Túrapara



                                         

"A természetben bármi megtörténhet."







Már a borító és a cím megfogott. A könyv műfaja valahol egy turistaútleírás, egy ismeretterjesztő írás, egy személyes napló és egy csipetnyi motivációs könyv (miért is menjünk a természetbe?) között helyezkedik el. 

A norvégokra különösen jellemző, hogy szeretnek a szabadban lenni, síelni, hüttékben tölteni a hétvégéket. Norvégiában több mint 12 400 mérföldnyi jelzett túraútvonal van, ám éppen ez adja az apropót a könyv témájához. Egy "anti-túrázó", értetlenkedő meglátásai, humoros pillanatait olvashatjuk, aki próbálja megérteni, hogy milyen érzés hegyen-völgyön, hidegben, hóban hegyeket megmászni. Megértem, talán picit irigylem is azokat az embereket, akik képesek megszakítani a hétköznapi mókuskerék forgását és több-kevesebb felkészülés után nekivágni egy túraútvonalnak. Azért kétségtelenül van ennek egy vadromantikája. 

A norvégoknak különösen fontos a természet, az erdőben sétálni, az ember és természet kapcsolata adott, beléjük kódolt. Ez egy szórakoztató könyv, eleinte sokat nevettem, a humor azon a túlzott képtelenségen alapul, hogy megértsenek más embereket, akik túráznak, kirándulnak, ahelyett hogy kocsmákban múlatnák az idejüket. Egy igazi városlakó gondolatai, meglátásai vannak a lapokon, aki igyekszik megérteni, miért is jó a természetben. Afféle görbetükör ez, amit jó volt olvasni. Sokunknak ismerős lehet ez a választás, mifelénk ritka a megszállott túrázó, hegyekből is szegényes a kínálat.

Miért hasznos ez a kinlódós önsanyargatás, időjárási és természeti viszontagságok legyőzése a kényelmes lakás helyett. Miközben egyre több munkatársa, barátja hegyeket ostromol a hétvégén, számára ez nem pihentető, semmi feltöltődést nem lát benne. Már a felkészülés, a megfelelő túrafelszerelés beszerzése is tortúra számára, mielőtt nekivágna a saját nagy túrájának. Igyekszik megérteni, felfedezni a túrázók világát, mi is ebben a jó, próbál megértő lenni a természet vonzerejével. Láthatjuk esetlen próbálkozásait, ahogyan próbál kitartó és szenvedélyes túrázó emberré válni. Az ember és természet kapcsolatát járja körbe, miközben az emberi tűrőképesség határairól mesél. Tetszett, hogy az Út a vadonba története is felbukkan néhány gondolat erejéig.  

                   

A stílusa kimondottan könnyed, vicces, szórakoztató. Ironikus, pikirt megjegyzései, szarkasztikus viccei, kissé eltúlzott észrevételei humorosak és megmosolyogtatóan vicces helyzeteket eredményeznek. Gyakorlatilag végigszenvedi magát a norvég hegyeken, feladva kényelmes, meleg lakást, a finom puha, biztonságos fészket, a finom sört, tv-t, baráti beszélgetéseket. Igazából talán ő maga sem tudja, hogy utálja vagy imádja ezt az egészet. Kicsik vagyunk, mi emberek, míg a természet, a hegyek uralják világunkat. Mi csak vendégek lehetünk itt. Megismerjük az erdei hütték világát, szabályait, az ott megforduló embereket. A szerző humorista, így érthető az eltúlzott, erőfeszítést igénylő túrákról való gondolatainak sora. Nem minden kiránduló akar a természettel eggyé válni, elég csak a saját öröme vagy a pillanat varázsát megélni, ami neki nem igazán sikerül. Egy hétköznapi ember elveszett a hegyek mélyén, ennek a kihívásnak nehezen tud megfelelni. Az eső, szél, hideg okozta nehezítő tényezőkről, az erdő állatairól már ne is beszéljünk.

A kiegészítő képanyag, egyéb leírások tökéletes hátteret adnak, már szinte kedvem támadt bakancsot húzni és nekivágni valami erdei ösvénynek. Mindenkinek ajánlom, aki volt már hasonló, több napos erdei túrán, vagy a jövőben tervei közt szerepel egy hasonló túra.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól! 

Animus, Budapest, 2026
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636147518 · Fordította: Sulyok Viktória

A ​könyvárus

 

Tim Sullivan: A ​könyvárus



                                         

A könyvárus egy újabb szórakoztatónak szánt, könnyed krimi, ahol nem a bűntényen és a nyomozáson van a hangsúly... nem mellesleg ez a sorozat hetedik! része....hát szerintem nyitásnak ez sokat elárul. Vegyes érzéseket hagyott, feledhető, nem tudom komolyan venni mint krimit, még cosyként sem. Nem működött, izgalommentes, klisékkel megpakolt történetet olvashattam.



A karakterek háttere nem ismert, a történet bár bonyolult, szövevényes, de nem izgalmas, amíg eljön ez egyszerű és kézenfekvő, bár azért némileg meglepő megoldás. Ami kifejezetten jó és tetszett a "krimiben" az a könyves háttér. Talán nem gondolnád, hogy egy könyvkereskedő, különösen olyan, akinek a ritka könyvek és az első kiadások a specialitása, gyilkosság áldozta lehet... a kiindulás ígéretes.

Az antikvitások, első kiadások, dedikált könyvek világáról olvasni jó volt. Sok érdekesség, háttér bontakozik ki a történésekből, a könyves árverésekről vagy a könyvkiadás titkairól. A történet tele van melegséggel és néhány egészen megható pillanattal is, a háttér emberi és hatásos, de könnyen felejthető könyv. Nem tudta lekötni a figyelmem, bár volt hulla, nyomozás, nem volt krimihangulata. A nyomozás során a detektívek súlyos családi problémákat tárnak fel, ami gazdasági bűntény felé viszi a sztorit, de ez csak szemfényvesztés, ennél sokkal egyszerűbb megoldást kapunk. Egy régi Kolumbusz Kristóf dokumentum, és egy boldogtalan orosz oligarcha színezi, teszi az ügyet látszólag "szövevényessé". A rutinos krimiolvasó nem fog bedőlni, sejthető, hogy ez csak egy "fordulat", egy újabb klisé. 

Néha olyan érzésem volt két különböző sztorit olvasok, a nyomozó élete, apjával való kapcsolata, egészségügyi gondjai és az enyhén szólva túlzásnak beillő nyomozást keverték egybe, ami nem sikerült túl jól, pedig az alap ötlet nagyon jó lett volna. A könyvben George Cross nyomozó őrmester kitartó, bár elég ügyetlen karakter szerintem, amihez autizmusa is hozzájárul. Fura figura. George nincs igazán abban a helyzetben, hogy kiemelkedő karakter legyen. Sajnos a többi szereplő sem kiemelkedő.

De nem kell az olvasónak izgulnia azon, hogy George megoldja az ügyet? Ó, persze, hogy megoldja... Ez talán a hetedik rész miatt is van, hogy némileg félre ment az egész, mivel az első hat könyv történéseit homály fedi az olvasó előtt. Nem hagyott mély nyomot, sajnos feledhető az egész.

Hiányzott a humor, a fordulatok, és a krimi legfontosabb kelléke az izgalom. Kezdő krimiolvasóknak, idős nagymamiknak tudom max. ajánlani.


Aki bátor, merészen bevállalós... az 
ITT rendelheti kedvezménnyel! 





General Press, Budapest, 2026
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151041208 · Fordította: Gábor Emma

Félévzárás - visszapillantó

 

FÉLÉVZÁRÁS - visszapillantó
2026 első hat hónapjának fontos olvasmányai





                                                              

“Egy embernek mindenfélét olvasnia kell, de hogy keveset-e vagy amennyit csak tud, az már nincs megszabva, lévén oly rövid az élet, a világ pedig oly terjengős.”
José Saramago



Néhány gondolat az elmúlt hat hónapról, olvasási háttérrel, tervekről, csalódásokról és meglepetésekről röviden.

Olvasni kell, fontos, az életem része, éppen mint az evés, ivás, ölelés. Vegyes, furcsa hat hónap van mögöttem. Igen, néha küzdöttem, hanyagoltam is, a számokat tekintve: a tavalyi 99 könyv helyett csak 88 került a kezembe. Tudom, nem verseny, nem is azért olvasok. Egyszerűen csak olvasok, ami a kezembe akad és érdekel. A legrövidebb könyv a maga alig 86 oldalával Claire Keegan: A csendes lány kisregénye volt. Tetszett, bár látom megosztó lett. Néha a szavak mögé kell látni, sok dolog nincs leírva, az olvasó szájába rágva, de ott van a történetben. Ez a könyv is ilyen.
A leghosszabb egy régi adósságom volt, magamnak. Nagyjából 10 éve tologatok, állt a polcomon Szczepan Twardoch: Morfium regénye. Talán a téma miatt csúszott, talán a 608 oldal, illetve mindig jött valami fontosabb könyv. Kivételes, döbbenetesen erős történet. Talán az alcíme mindent összefoglal: Varsó 1939: nők, kábítószerek, árulás.

         

A legjobb idei olvasmányaim, olvasási sorrendben: 

Charlotte Link: Sötét víz krimije volt az első "hűűazta" élmény idén. A krimiket tekintve az Animus következett egy tökéletes folytatással: Hans Rosenfeldt: Az aratás gyermekei (Haparanda 2.). Szintén az Animus könyve, Jørn Lier Horst – Jan-Erik Fjell: A sikoly, amit senki sem hallott - ennek meg erősen remélem, lesz folytatása!

 

Tavasszal érkezett Krusovszky Dénes novelláskötete, aminek szegedi bemutatóján nagy örömömre tudtam találkozni a szerzővel. A másik mozaik 10 novellájának szépsége és stílusa azonnal megfogott. Következő kiemelkedő olvasott könyvem: Nelio Biedermann: Lázár A fiatal szerző igazi irodalmi nagyágyú, aki egy generációs regényt alkotott. Tetszett, élmény volt olvasni.

 
Imádtam ezt a könyvet is, a Park kiadványa. Daniela Krien: Egyszer majd elmondunk egymásnak mindent Egy forró nyár 1990-ben, ahol Maria éppen a felnőttéválás küszöbén áll, miközben Németország más részein meghatározóan fontos történelmi események zajlanak. A berlini fal már leomlott és a szerelem is beköszönt a lány életébe...

 
Fehér Gáspár: Fillenbaum néni hosszú árnyéka Ebben a bemutatkozó regényben a történet fergeteges helyzetkomikumokra épül. Abszurd, szatírikus történet kel életre a lapokon. Végig tartogat meglepetéseket, nagyon tetszett.

              

Cserna-Szabó András: Anya csak egy nincs regénye ugyan eleinte feladta a leckét, de igazán megérte a ráfordított időm. Egyszerre családregény, de nem a szokásos módon, döbbenetes és elgondolkodtató korrajz, rengeteg információval, családi legendák, történetek gyűjteménye.Nem egy anya, maga az anyaság összességében áll a középpontban. Az év egyik legjobbja.


Kedvenc zsánerem, a krimik közül még kettő regény volt kiemelkedő. Május végén érkezett az ötödik ÁVH-regény. Cserhalmi Dániel: A vörös báró története kivételesen eredeti, újszerű befejezéssel és a komor magyar valósággal fogja meg olvasóit. Június elején érkezett N. Nagy Zoltán: Fekete labirintus krimije. Nem ragoznám, Zoli egyszerűen profi, a mai krimiszerzők között a legjobb. Olvassátok el mindegyik ajánlott regényt!

      

Mint új szerző, a legkülönlegesebb olvasási élményt Natalka Sznyadanko: A főherceg selyempongyolája regénye adta. Nagyon ajánlom a különlegességre vágyóknak.

 
A legjobb, legérdekesebb tényregény Dezső András újdonsága. A Balaton árnyékos oldalára invitálja az olvasót. Balaton by night. A magyar tenger kalózai Alvilág és felvilág a Balaton partján talán a legjobb a szerzőtől.

          

Aki olvassa a blogot, az tudja, hogy a történelmi regények a másik szívem csücske. Innen kiemelkedő volt Háromszéki Nándor: Vak Bottyán, Schmöltz Margit – Cs. Szabó Sándor: Nekünk Mohács A királyi pár regénye, 1521 - 1526, és Benkő László: Meghasadt félhold regénye Hunyadi János utolsó nyolc évéről.




Igazán nagy csalódásom szerencsére nem volt... bár David Szalay agyonhájpolt díjnyertes regénye nem igazán nyert meg, ahogyan Stefan Ahnhem: Éjjeli lepkék krimije is az íróhoz képest nagy csalódás volt.



                                    

Friss megjelenés, amit nem olvastál még, de szeretnél: Knausgard Hajnalcsillag sorozatának negyedik része, Az éjszaka iskolája megjelenése (április vége) óta várakozik. Gabriel Tallent Crux regénye, Spiró György Repedt kályhámon macska ül könyve is vágyaim tárgya, de Szöllősi Mátyás Fóbia 2 regénye is várós részemről.

Ahogyan a  könyvheti beszerzésekből is bőven akad még várakozó könyv: pl: Tompa Andrea, Kovács Krisztián regényei. 

Sok újdonságot várok még idén, de Nesbø új Harry Hole krimije és a Vörös királynő folytatása kiemelkedik.





Köszönet a kiadóknak, szerzőknek a megtisztelő bizalomért!
Vidám nyarat, remek könyveket, sok jó olvasmányélményt mindenkinek!

Meghasadt ​félhold

 

Benkő László: Meghasadt ​félhold

Hunyadi János utolsó évei





                                                  

Ismét egy remek történelmi regényt fejeztem be Benkő Lászlótól. Ez volt tőle a negyvennyolcadik olvasott könyvem. Aki ismeri az írásait, az tudja, mire számíthat. Írói stílusa, témáinak változatossága, az adott korszak és szereplőinek bemutatása, a történelmi hihetőség és hitelesség mindig jelen van a könyveiben. Fontos az olvasó szórakoztatása is, ami nála mindig megtalálható. Megbízhatóan egyenletes minőséget alkot könyveivel. Egyértelműen tisztelem és kedvelem az írói munkásságát, személyiségét, ami a regényeiben is tetten érhető.


2024-ben jelent meg az Őfelsége lovagja című regénye, ami a törökverő hős, Hunyadi János gyermek és ifjúkorát, lovaggá érését mutatta be. Ezúttal a már beérkezett, sok győztes csatát megvívott hadvezér, családfő és apa, férj szerepében kerül elénk kedvenc hősünk. Életének utolsó nyolc évét ismerhetjük meg, aminek természetesen a csúcspontja az 1456-os Nándorfehérvári ütközet. Sajnálatosan mint az köztudott, Hunyadi nem sokkal a döntő csata után a fekete halál (pestis) áldozata lett.

A regény ezúttal is történelmi hűséggel mutatja be a korszakot, annak szereplőit. Ármány, kaland és harcok röviden. A fő vonal a hadvezér Hunyadi és Cillei közötti tartós ellentét alapos bemutatása. A főúrak széthúzásai, intrikái sajnálatosan jellemzői most is a történetnek. Ez szinte alapkelléke történelmünknek. Izgalmas szereplők bukkannak fel, akik színesítik, mozgatják az események rugóját: a szerb Brankovics György despota, és lánya Mara szerepe és sorsa kiemelkedő. Női vonalon Mara különösen alapos és szemléletes jellemzéssel kerül elénk. Korának kiemelkedően okos és politikailag is elhivatott, békepárti szereplője, aki kezdetben II. Mehmet szultán egyik befolyásos felesége. A másik fontos női szereplő természetesen Hunyadi felesége, gyermekeinek anyja Szilágyi Erzsébet.

Hunyadi László sorsa már fontos hátteret ad, ahol a kisemberek és mellékszereplők sokasága is meghatározó. Cillei folyamatos ármánykodásai, személyisége jól kirajzolódik. Elképesztően ravasz, erős hatása van az eseményekre. A még gyermek V. László király nevelőjeként különösen sokat tesz Hunyadi lejáratásában. A gyermekkirály személyiségét is nagyban befolyásolja. A karakterek ábrázolása tökéletes. Kiemelném a régies szóhasználatot, az irodalmian szép nyelvezetet, ami sokat hozzáad az olvasás élményéhez.

Benkő László érezhetően értőn, otthonosan mozog ebben a világban. A háttérben megbúvó hatalmi harcok, intrikákat, azok következményeit mutatja be olvasóinak. Végig izgalmas volt a cselekmény, ostrom és csata is akad a harcos részek leírását kedvelőknek, amíg eljutunk a végső ütközetig. Érthetővé és látványossá teszi ezúttal is a történelmi eseményeket, ahol az oszmán sereg, a török kémek is szerepet kapnak. A hatalmas birodalom céljai és eszközei látványos képekkel elevenednek meg. 

Egy igazán olvasmányos, ízig-vérig fordulatos, monumentális történelmi kalandregényt rejt a kifejező, igazán csodaszép, a történethez illő borító. Ajánlom minden magyar történelem iránt érdeklődő olvasónak. Köszönöm az élményt!


Kedvezménnyel a kiadótol ITT rendelhető a regény! 



  

Benkő László: (Szombathely, 1952. március 13.) író. A Magyar Írószövetség tagja.

2004-től kezdte írásait publikálni, a magyar középkorról (Honfoglalás, kalandozások kora - Viharlovasok, és a Tatárjárás) írott történelmi regényei mellett szerzője A Zrínyiek-sorozat három kötetének. Nevéhez fűződik a Honfoglalás, Tatárjárás trilógia és a Szent László, Mátyás király vagy Corvin János életét bemutató sorozat. Feldolgozta többek között Kinizsi és Balassi Bálint életét, vagy A pozsonyi csata eseményeit is. Legutóbb Őfelsége lovagja, a Napmadár Itália felett, és a Kuruc vér című regénye került a boltokba.











Lazi, Szeged, 2026
512 oldal · ISBN: 9789632677019

Nekünk ​Mohács

 

Schmöltz Margit - Cs. Szabó Sándor: Nekünk ​Mohács
A királyi pár regénye, 1521–1526




                                                        

A két szerző igazán nagyszabású és eredeti vállalkozása elismerést érdemlő, már a regény koncepciója kiemelkedik a szokásos történelmi regények sorából. Schmöltz Margit mint Habsburg Mária, Cs. Szabó Sándor pedig II. Lajos magyar király bőrébe (páncéljába) bújt. Remekül működik a váltott szemszög, a női lélek mélységei és a fiatal férfi gondolatai jól keverednek. Különösen ötletes, jó ízt ad a történetnek a fejezeteket záró mondat a következő fejezet nyitó mondata a regényben.


A regény tehát Habsburg Mária és II. Lajos magyar király fiatalságát és házasságát mutatja be, melynek korán véget vetett a katasztrófával végződött mohácsi ütközet 1526-ban. Lajos és Mária házassága őszinte, romantikus szerelmi házasságként jelenik meg előttünk, amely mély érzelmeken alapult a két fiatal részéről. Jól eltalált a romantika és a történelem aránya, mindenből annyit kapunk amennyi kell. Egy nagyszerű regény történelmünk talán legnagyobb veszteségéről, ahol a szerelem is fontos hátteret ad. Méltó megemlékezés az 500 éves évfordulóra.


Az érzelmek hullámzása, a vágyakozás főleg Mária lelki vívódásai kapnak nagyobb hangsúlyt.
A fiatal nő odaadóan szereti az ő Ludovicusát, gyermekkorától készül a feladatra, hogy méltó felesége legyen. 1521-ben érkezik meg Magyarországra, hogy nőül menjen Lajoshoz. Közös életük elég rövidre szabott volt, a boldogságuk nem igazán tudott kiteljesedni. Ezek a rövid pillanatok a közeledő török veszély árnyékában adtak erőt nekik a királyság és az életük irányításához. A testiség hangsúlyos szerepe és ábrázolása érzékletes marad. Végig ott munkál Mária lelkében a gyermekáldás, a trónöröklés kérdése. Lajos igyekszik felelős gondolkodású uralkodó, magabiztos államférfi lenni.


                               

A Mohácshoz vezető úton a szerelem és összetartozás adott nekik erőt. A regény alapos bepillantást, hátteret nyújt a középkori Magyarország életébe, a vesztes csatához vezető útról is alapos képet kapunk. Különösen érdekesnek találtam ezeket a belső viszonyok bemutatását. A korszak jellemzői a diplomáciai játszmák, rivalizálások, hatalmi érdekek mérgezik a légkört. Természetesen megjelennek a főurak, papok és egyéb befolyással bíró személyek ármánykodásai, ami ezernyi más kérdést vet fel a későbbieket tekintve.
Mohács kapcsán akad még kérdőjel, a végkifejlet mindenkinek hatással lesz sorsára. A valós történelmi szereplők ábrázolása árnyalt, segít visszaadni a tragédia hátterét. Bőven akadnak politikai, diplomáciai összecsapások, a mindennapi élet jellegzetes pillanatai mellett. Az esküvő részletei, vadászatok oldják a feszültséget, ezek élvezetes leírásokban kerül elénk a nagyívű történetben. Egy mély és ragaszkodó szerelem drámai véget ér a vesztes ütközettel. Talán az egyik legszuggesztívabb rész, (mi más is lehetne?) éppen a király halála.


A magyar királyi udvar folyamatos pénzhiánnyal küzd, a magyar főurak is inkább a saját hatalmuk, birtokuk gyarapításával vannak elfoglalva, számos bonyodalom, intrika színezi a cselekményt, amelyek elvezetnek és megmutatják milyen közvetlen okok vezetettek a mohácsi csatavesztéshez. Ezzel szemben a monumentális török sereg megállíthatatlanul közelít. Ez az egyre növekvő török veszély természetesen rányomta bélyegét Lajos és Mária életére, uralkodására és sorsára. Tetszett, hogy az elvesztesztett harc utáni valóság is megjelenik. Mária életét is követhetjük az özvegységében. Informatív és szórakoztatóan érdekes, pátosztól mentes módon állít emléket a korszaknak, annak szereplőinek. Az egész regény végig rendkívül életszerű, elgondolkodtató, izgalmas. Ritkán olvasható ilyen szép és magas irodalmi igénnyel, nyelvezettel megírt regény. Érezhetően alapos, nagy tudásanyagot felölelő kötet, amit élmény volt olvasni. Mindenképp ez év egyik legfigyelemreméltóbb kötete lett. 
Mindenkinek ajánlom ezt a különleges regényt, akit a magyar történelem egy kicsit is érdekel. Köszönet a Gold Book Kiadónak, hogy felkarolta az ötletet és igényes kivitelben adta ki a regényt.






Kedvezménnyel, ajándék könyvjelzővel ITT rendelhető a kiadótól!







Gold Book, Debrecen, 2026
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634267669

Ezüstszélű ​felhők

 

Mörk Leonóra: Ezüstszélű ​felhők



                                       

Mörk Leonóra új kötete nem regény, egy visszatekintés, egy alapos és szórakoztató merítés az újságírói munkásságából. Rövid tárcák gyűjteménye, amelyek különböző női magazinokban jelentek meg. Mivel ezeket a magazinokat elég ritkán olvasom, új és érdekes felfedezés volt ez az utazás, együttgondolkodás Nórával. 

Kifejezetten szeretem a rövidebb írásokat tartalmazó válogatásokat, novellákat, ideálisak utazáshoz, vagy két fajsúlyosan nehéz olvasás közt. Meglepő egységet alkot a gyűjtemény, ahol éves bontásban olvashatunk egyszerű emberekről, sorsokról, mindezt gyönyörűen megírt köntösbe csomagolva. Több történés bepillantást enged a személyes szférába, a család is megjelenik. Különösen a nagyszülőségre vonatkozó kérdések tetszettek, a nagymamaság kérdései szórakoztató és mókás helyzeteket eredményeznek mindig.

Már a kedves címe megfogott. Tökéletes belassuláshoz, egy kis elmerengéshez a kötet. A történetek rövidek, tömörek, és velősek. Kíváncsian szemlélődő derűvel ábrázolnak néha egészen egyszerű, hétköznapi életképeket, (Dezső, a varjú) illetve a női lét nehézségei is felbukkannak (Madonna fűzője, A fiók feneke) amivel könnyen tud azonosulni a női olvasó. A kifutásuk néha vicces, néha meglepő lesz. Néha azt éreztem meglepő, mennyire hasonlóan érzek, gondolkodom a felvetett dolgokról, életpillanatokról, esetleg volt részem hasonló helyzetekben. (Fusson, akinek két anyja van!). Kifejezetten kedveltem az utazási történeteket, akár holland, akár ír vagy német földről vagy itthonról szólt. 

      

Afféle egyoldalú beszélgetésnek is olvashatjuk ezeket a rövid, de velős történeteket. Mörk Leonóra mesél nekünk belső gondolatairól, családjáról, ha nem is épp egy kávéházi asztalnál, ez a beszélgetés mindenképpen baráti és hangulatos. Megragadni a pillanatok szépségét, az élet lényegét, találni valami kapaszakodót a továbblépéshez egy rossz helyzet után. Bölcs meglátások, végkövetkeztetések ezek a kis történetek, amiket megnyugtató olvasni. Olyasmi érzés, mint amikor a nagymamámnál estig nézhettem a tévét, vagy reggel ágyba kaptam a habos kakaóm.

Meglepően személyes ez a válogatás, már az indító történet a családfakutatás mélyére tekint. Az írói stílus közvetlen, őszinte, nyitott. Nosztalgiával jönnek gyerekkori emlékek, a fiatal felnőttélet kihívásai, a családi kapcsolatok titkai. A gyerekvállalás témája, a nagyszülők és a munka összhangja mindig komoly kihívás, mindenki a lehető legjobbat igyekszik kihozni az adott pillanatokból. Ez sok vices, de elgondolkodtató helyzetet eredményez. Nincsenek véletlenek, a rossz dolgok is tartogathatnak valami jót, vagy utána már csak jobb lehet az élet. 

A legegyszerűbb dolgok is szépen vannak megfogalmazva, megcsillan a szépírói tudás és némi humor is. Próbáltam lassan olvasni, de nem ment. Élvezettel merültem el a szavak, mondatok, megelevenedő képek közt. Ezek a tárcák, kis novellák az élet apró, de fontos, jellemző kérdéseit tűzik célkeresztbe, rólunk, emberekről szólnak. Mindegyiknek megvan a maga varázsa. Kapunk utazási tippeket, vagy háttérinformációkat néhány regénye születéséről. Élvezettel olvasgattam ezeket a részeket is.

Olvassátok ti is ezeket a szívet melengető történeteket! Női érzékenységgel, érzelemmel megírt embermesék, történetek ezek.


Kedvezménnyel ITT rendelető! 

       

Mörk Leonóra író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az ELLE és a Nők Lapja vezető szerkesztője volt. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kúltúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. 






Jaffa, Budapest, 2026
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636873844

Árnyak ​tava

 

Megan Miranda: Árnyak ​tava






                                                            

"Az apja a város népszerű nyomozója, az anyja pedig a leghírhedtebb bűnözője..."






Érdeklődéssel vettem a kezembe ezt a könyvet, hiszen Megan Mirandának ez már a negyedik, magyarul megjelent regénye, ráadásul a borító igen izgalmas, sokat ígérő. A lassan építkező történet nem ragadott azonnal magával, néhol ez nekem inkább volt körülményeskedő, mesterkélt, semmint körömrágós, izgulós. Az csak majd a legvégén lesz.

Azonban tetszett a szerző által teremtett hangulat. Végig érezhető valami nyomasztó feszültség, a múlt bűnei, elhallgatott titkai súlyos teherként nehezednek a szereplőkre. A sötét titkok végig ott lappanganak a felszín alatt. Ezek a titkok egymás után kerülnek napvilágra, mint az alámerült autók az apadó tó vizéből. Az aszály segíti a szembenézést, a kirakós darabjai messze vezetnek. Több évtizedes titkokról van szó, ami eddig a tó mélyén pihent, betemetett az iszap. Megan szándékosan és ügyesen fokozza a feszültséget, amit baljóslatúnak érezhetünk a szereplőkkel együtt. Sok mellékesnek tűnő esemény csak utólag kap hangsúlyt, derül ki, miért is volt fontos történés. Az igazság fenyegetően közeleg. A családi dinamika feltárása nem fed fel mindent, de ahogy a rejtély esetében is, egyre többet tudunk meg a családról, a belső feszültségekről. Lassan egyre több dologra derül fény, a kirakós darabkái kezdenek összeilleni. 

       

Bár a történet lassan épül fel, sokszor úgy éreztem, nem történik semmi lényeges, de utólag több apróság nyert értelmet. A krimiben erős réteg az emberi oldal, a karakterek egymáshoz való viszonya. A hangulat, a kisvárosi titkok, a problémák szőnyeg alá söprése, a hazodozás, jól megy a szereplőknek. A rejtélyes eltűnések, sötét családi traumák bukkannak a felszínre, és söpörnek el mindent, ami az útjukba akad.

A karakterek egyike sem lopta be magát a szívembe, ami nem zavart. A középpontban Hazel Sharp áll, aki elég zaklatott nő. Elég zűrös élete volt, évekkel korábban elhagyta a szülővárosát, Mirror Lake-et. Nem véletlenül. Az anyja rejtélyes eltűnése teljesen szétzilálta a családját, ráadásul a városban mindenki úgy emlékszik az asszonyra, mint aki meglopta a saját családját és egyszerűen lelépett. Hazel ebből a helyzetből próbált menekülni, egészen addig, amíg az apja halála vissza nem hozza a városkába. Azonban ahogy az lenni szokott a múlt benyújtja a számlát, "kiborul az a bizonyos bili", ami a végrendelettel indítja be az eseményeket. A múltbeli eseményeket sok-sok részletből rakhatjuk össze, ettől is visszafogott lesz a lendület, pedig jó kis történet húzódik meg a háttérben. Lekötött, és érdekelt, hova fog kifutni az egész, mi is áll a háttérben.

Ha nem is az év krimije, de egynek jó, mégis volt néhány ok, amiért nem élveztem annyira ezt a történetet, mint gondoltam. Egyrészt, szerintem teljesen kiszámítható volt már az elejétől, viszonylag kevés szereplőt mozgat, akik szóba jöhetnek, mint lehetséges elkövetők. Bár felbukkan néhány gyanúsított a múltból, nem nehéz kitalálni a háttértörténet egy részét, Miranda azonban próbálja bonyolultabbá tenni a dolgokat, és néhány furcsa meglepetéssel is szolgál. Ahogyan apadni kezd az aszály miatt a városka melletti tó vize, Mirror Lake elfeledett titkai lassan a felszínre bukkannak. Két elsűllyedt autó formájában... ami két eltűnt feleséghez tartozik. Izgalmasabbá teszi a helyzetet, hogy a nemrég elhunyt családfő köztiszteletben álló rendőr volt, ahogy egyik fia is az lett, így kérdéses, hogy mennyi információ volt a birtokukban? Sokasodnak a titkok, újabb és újabb meglepetés vár az olvasókra és a szereplőkre.

Nem mondhatom, hogy a végső leleplezés annyira meglepő, de ebben a könyv inkább a bűnről, a bűnhöz vezető útról szól, mint egy nagy és meglepő csavarról. Szövevényes az ügy, az összefüggések meglepőek. A történet alapötlete érdekes volt, a két eltűnt nő története különös véget ér. Minden darab tökéletesen a helyén van, lassan növekvő nyomással felpörögnek az események, a történet eléri a tetőpontot. Mindenki gyanúsított! Senki sem ártatlan, mert mindenki piszkos titkokat őriz, amelyek most végre kiderülnek. Egy kisváros, ahol az emberek nem mernek kérdéseket feltenni, inkább hallgatnak. Úgy tesznek, mintha ez lenne a legtermészetesebb, legjobb megoldás. Azonban ez nem mehet a végtelenségig, eljött az igazság pillanata. Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassan építkező, sötét hangulatú thrillereket, ahol a nyomasztó családi konfliktusok és a kisvárosi titkok legalább annyira fontosak, mint maga a nyomozás. Azért jó néhány hazai női krimiszerzőt magasan überel Megan.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi.




           

Megan Miranda az Árnyak tava, a Minden eltűnt lány, A tökéletes idegen és még számos más pszichothriller elismert szerzője. A könyvei általában a New York Times sikerlistáján nyitnak. Miranda New Jersey-ben nőtt fel, az MIT-n szerzett diplomát, jelenleg pedig Észak-Karolinában él férjével és két gyermekükkel.



Magnólia, Budapest, 2026
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635984930 · Fordította: Neset Adrienn

Otthonról ​haza

 

Csepelyi Adrienn: Otthonról ​haza





                                                            

Ha egy kicsit ki akarunk szakadni a szürke hétköznapokból, ha némi nosztalgiára vágyunk, vagy éppen valódi élettörténetekről, emberi sorsokról olvasnánk, tökéletes választás ez a kötet. Kikapcsol, megnyugtat és elgondolkodtat az egyszerű, hétköznapok gondjait - örömeit bemutató csokor. A szereplők könnyedén ismerősek lehetnek, hangulatos, remek életképek villannak fel előttünk. Olvasmányos kötet, ami a való életet ábrázolja. Ráirányítja a figyelmünket a hétköznapok szépségére, a vidéki élet egyszerű és józan tisztaságára.


A kifejező cím találó. Otthonról haza...és ez az út sokszor nagyon hosszú. Nem feltétlen csak a kilométereket tekintve. Ez a három szakasz adja a kötet lényegét. Nosztalgikus utazás, ahol életünk pillanatképei, emlékek, ízek és illatok keverednek. Megjelennek a vidék jellegzetes figurái, akik a napi boldogságra vágynak, az élet szépségeit keresik, a túlélésre játszanak. A hagyományok, családi legendák, szokások is kikerülhetetlen elemei ezeknek a hosszabb-rövidebb írásoknak. Ahol mindenki ismer mindenkit, egy zárt közösség előtt éljük mindennapjainkat, ahol az élet lassan, de biztosan halad a változások felé. A vidéki emberek nyugalma, egymásra figyelése és a mozgalmas, rohanó mai valóság, a főváros zsivaja zaklatja fel az emlékeket. A vágy, és a szenvedély, az egyszerű mégis tiszta, bölcs gondolkodás jelenik meg a történetekben. A nyelvjárás, a szatmári szokások adnak egy sajátos ízt ezeknek az életképeknek. Az emberek gondolkodása, a vidéki élet egészen megváltoztatja az innen elkerülő embereket. Azonban az emlékek, a szokások összetartják, és mint egy titkos közösség fogják össze az itt élőket, innen elszármazókat. A vágy pedig mindig ott munkál a távollévők lelkében. A fontossági sorrendet mi állítjuk fel önmagunknak. Sallangmentes történetmozaikok, hangulatképek, érzelmeket megmozgató novellák. Keserédes, nagyszerű írások, kifejezően tömör, hatásos stílusban. 

                              

Csepelyi Adrienn harmadik kötete nosztalgikus, idilli képeivel olyan novellákat tár elénk, ahol az ember áll a középpontban. Ezek a sorsok nem mindig vidámak, de nagyonis életigenlőek. Bárhová is kerülünk az életünk során, a gyökereinket, a szűkebb szülőföldünket visszük magunkkal a lelkünkben. Csepelyi Adrienn prózája megérint, elgondolkodtat és erőt ad a mindennapokhoz. Kifejezetten jó volt elmerülni ezekben a történetekben. Hálás vagyok a sorsomnak, hogy még megtapasztalhattam ezekből valamit. Mára lassan eltűnik ez a világ és szereplői. 

Kedvenc történeteim a könyvből: Fazok, Málékása, Feltételes módú vonatok, Kökényvirágzás, Hat cserép muskátli, Otthon, haza.

Heinrich Annamária illusztrációi igazán kifejezőek, egyszerűségükben megnyerőek, jól illeszkednek a történetek hangulatához.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 






XXI. Század, Budapest, 2026
210 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635687688

A főherceg selyempongyolája

 

Natalka Sznyadanko: A főherceg selyempongyolája




                                             

Az írónő magával ragadó regénye egyszerre élvezetes és bonyolult olvasmány, terjedelmét tekintve is nehéz olvasmánynak tűnik, de nem az. Az elbeszélésmód, a narráció különleges, viszi az olvasót a sok egymásba fűződő családi emlék, anekdota és a történelmi háttér. A visszaemlékezésekből kibontakozó történet adja ezt a különös narrációt. Natalka a különböző motívumokat, témákat ügyesen egy kompakt egységbe szőtte.


Ez aztán a családfa! Olvasás közben többször is ez fogalmazódott meg bennem. A Főherceg selyempongyolája egy hihetetlenül nagyívű mese, amely Vilmos főherceg visszaemlékezése életére, kalandjaira. Akad itt súlyos titok, bűntudat, vágy és szerelem, családi kapcsolatok és fontos döntések, azok hatásai, amelyek a karakterek későbbi életére hatással vannak. A regény központi motívuma természetesen a történelem forgataga. Ez a történetfolyam egy nagyívű tabló a világról, a történelemről, az emberi gyarlóságról. Teljesen magával ragadott, végig olvasmányos, kifejezetten élveztem a sokféle történést, és azt, hogy végül mindegyik összekapcsolódott. Több idősíkon halad előre a mese, ugrálunk is rendesen az időben, ez eleinte idegesítő volt, de elengedtem hamar. Az eseményekre koncentráltam, nem arra, mikor is történik, hol járunk éppen. Azért szépen lassan csak belelendültem a történetbe, és amikor a főszál is elérte csúcspontját, már alig tudtam letenni. A szokatlan elbeszélői stílust az olvasó hamar megszokja, gyorsan belerázódik. Van egy egyedi atmoszférája a történetnek, ettől is kiváló regény. A szerteágazó történetek egy komplex egészet alkotnak. Egészen különleges élményt nyújt a könyv.

Nem akármilyen életrajz ez, csodásan részletes, kalandos és fordulatos. A családtagok és felmenők összes ágának apróságokra kiterjedő ismertetése teszi ki eleinte a regény jelentős részét. Azonban ez cseppet sem zavaró, vagy unalmas, és nem érezzük feleslegesnek. Élmény elveszni ebben a színes forgatagban, amit ezek a nagyszerű emberek jelentenek Vilmosnak. Hol vidám, hol mélyen megrázó a történet, amely a generációs traumák súlyát is bemutatja.

Kitűnő jellemrajzokat olvashatunk, miközben jól szórakozunk, és próbáljuk észben tartani, hogy ki kinek a nagymamája, fia-lánya, testvére, milyen rokonsági kapcsolatban vannak egymással a szereplők. Ez nem is olyan nehéz, de ha nem sikerül, az sem baj, egyszerűen csak élvezni kell, hogy ennyi ember sorsába bepillanthatunk. A regény egyik legerősebb része éppen az emberi oldal, a szereplők közötti kapcsolatok. Élvezetes kalandok, döntések és maga a történelem hatása az emberek életére keveredik ezekben az életképekben.

Ez a regény még ennél is több, nyelvek, kultúrák ízek kavalkádja, Európa színes forgataga a 20. században. Az első világháború árnyéka mindenki életére rávetül, és mégis valamiféle nyugalom hatja át a sorsokat, az emberek mindennapjait. Hiszen ugyanúgy jelen voltak a mindennapok gondjai, bajai,
tennivalói, mint napjainkban. Gyereknevelés, az ünnepekhez tartozó régi hagyományok, szokások megtartása, a háziasszonyi teendők mind-mind az élet részei, akármilyen is az év, amelyet írunk. Életigenlő történet ez. 

Szerettem a nagymamákat benne, jópofák és életrevalóak, olyan érzékletes leírásokat kaptam róluk, hogy úgy éreztem, felismerném őket az utcán. Telis tele van a regény anekdotákkal, némelyik szinte novellának is beillene, kifejezetten színes, érdekes képek kerültek elém. A Habsburg főnemesek életét is megismerhetjük, több nézőpontból is, amolyan betekintést nyújtó morzsák a „hírességek” mindennapjaiból.

Unokájának, Halina életének egy szakaszát is követhetjük, és az ő szemén keresztül is megismerjük a nagyapját. Fájóan aktuális Ukrajna viszontagságos történelméről olvasni, ahogy az emberek próbáltak boldogulni. A háború, meg úgyis gyorsan véget ér. Vagy nem. Vilmos élete lenyűgöző, mintha ezer életet élt volna, nagyon megszerettem lelkierejét, kalandokra vágyó kisfiú korától, idős koráig kísérhetjük nyomon napjait, éveit. Vele együtt haladt a történelem, melyet ezúttal dalmáciai szemmel figyelhetünk, és rengeteget tanulhatunk róla. Elgondolkoztam, hogy ha mindenki végigélhetné az életét, ahogy könyvünkben Vilmos, akkor mennyi gazdag életút várna az emberekre!

Bátran vesszünk el a részletekben, a mellékszálak is fenntartják az olvasó érdeklődését, nem számít kiről van éppen szó, mindenki élete regényes és tanulságos. Ahogy ez a vagány idős Herceg mesél, el-elkalandozik, kitérőket teszünk, de aztán visszatér a fősodorba, és újra az események részesei vagyunk. Régen olvastam ilyen nagy hatású és nagyszabású regényt, amely még szórakoztat is. Elismerésem a szerzőnek és a fordítónak.

Akárhányszor elkezdtem olvasni, mindig gyorsan belefeledkeztem ebbe a könyvbe, ahol meghallgatták egymást az emberek, velük sétáltam az utcákon, tereken, és szerettem ezt a kiterjedt családot minden tagjával együtt. Különleges regény egy viharvert századról, a benne élőkről, jókról, rosszakról, szegényekről, gazdagokról. Senkinek sem volt könnyű, de az állhatatosság, és az akaraterő segített a nehéz helyzetekben. A túlélési ösztön működött bennük. Róluk szól ez a színes és mozgalmas kaleidoszkóp.




Kedvezménnyel a kiadótól  ITT rendelhető a regény!






&, Budapest, 2026
466 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156402554 · Fordította: Bárász Péter

A ​barátaim

 

Fredrik Backman: A ​barátaim






                                              

"Furcsa, mely dolgok ragadnak meg az emlékezetünkben a gyerekkorunkból, de talán még furcsább, hogy mit felejtünk el."





Amikor először olvastam Fredrik Backman Az ember, akit Ovénak hívnak regényét, azóta rajongója vagyok. Van tehetsége ahhoz, hogy olyan karaktereket alkosson, akik annyira fájdalmasan emberiek, esendően cipelik, amit az élet rájuk pakolt. Nem lehet nem szurkolni nekik, hogy kiérjenek a napra, ahol vár rájuk is a boldogság. A barátaim című új regénye is ezt a hagyományt viszi tovább, Louisa vagy Joar éppen ilyen karakter.

Az új regény a barátságról, a végtelen tengerről, a művészetről, a felnőtté válásról szól, gyönyörű, sokszor vicces, mégis mélyen elgondolkodtató, megindító formában.

Fredrik Backman munkásságában fontos lehet A barátaim regény. Négy évet vártunk rá, a szerzőt megviselte lelkileg a sikere, mentális problémáit talán legyőzte, bár könnyen lehet ez az utolsó megjelenése, saját szavai szerint is. Drukkolok, hogy az alkotói folyamat ne álljon le. A siker nem maradt el, világszerte tarolt a regény. Szép történet, emberi sorsokról szól, kicsit másképp. A meghozott döntéseik és következményeik egy életen át elkísérik őket.

A történetben a festészet játszik fontos szerepet. A művészet ereje, hatása mellé a kamaszok útkeresése, a valahová tartozás fontossága meghatározó. Backman tipikus életigenlő stílusa végig jelen van a regényben. A szerző fantasztikus és lebilincselő módon ír, ami könnyen olvashatóvá teszi a könyvet.

A történet két váltakozó idősíkban kel életre előttünk. Az egyik idővonal a négy gyerekkori barát közösen eltöltött nyarát idézi fel. A másik idővonal huszonöt évvel később játszódik, miután egy festmény, amelyen a három barát egy mólón ül, a világ egyik leghíresebb festményévé vált, Kép a tengerről témája lett. A történet középpontjában Louisa áll, egy zűrös családi háttérrel rendelkező tinédzser lány, aki több erőszakos nevelőszülői családon is túl van már, amióta anyja gyermekkorában egyszerűen elhagyta. A lelki traumáját súlyosbítja, hogy egy közeli barátja halálos túladagolásban meghalt. Miután beoson egy aukciósházba, hogy megnézze a festményt, találkozik a festőjével, a harminckilenc éves, halálosan beteg férfival, aki C. Jat névvel lett ismert. Halála előtti utolsó cselekedeteként megbízza Tedet, a festményen ábrázolt fiúk egyikét, hogy keresse meg őt, és ajándékozza neki a műalkotást.

Lassan, visszatekintésekből kibomlik egy 25 éves barátság története, ahol a barátok élettörténetei családi titkokkal, szerelemmel és halállal terheltek. A négy barát, akik egyetlen nyarat töltöttek együtt, amely később egész életükre kihatással lesz. Egy szoros közösséget alkotnak, megpróbálják a lehetőségeikből kihozni a legtöbbet az évek alatt.

A nyelv visszafogott, de erőteljes. Nincs szükség nagy dramaturgiai fordulatokra, a tartalmat az őszinteség, a sebezhetőség és a hála hordozza. Backman olyan barátokról ír, akik csendben kiállnak egymásért, akik ott vannak, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. A történet épp olyan, mint egy festmény. Mindenki mást lát majd benne. Valójában az egész könyv meglepetés volt számomra.

Backman megkapó módon egyensúlyoz a szívfájdalmak között, amit a humorral old fel. A könyv szomorkás, melankólikusan keserédes, csendes történet, ami bepillantást enged a szereplők legbelsőbb gondolataiba, a mindennapjaikba. Backman kivételes képességgel rendelkezik arra, hogy a hétköznapokat ábrázolja, ami mindannyiunké lehet. A regény a gyermekkori barátságok nosztalgiájára épül, a barátság repedéseiről, a felnőtté válás nehézségeiről, a búcsú fájdalmáról szól. Olyan, mint egy levél az élethez, a saját gyerekeinek, a barátainak, és talán önmagának. Levél a szerelemről, a veszteségről és a kitartásról. Megejtően szép, édes-bús történet a mindennapok hatásáról életünkre.




Kedvezménnyel  ITT rendelhető a regény! 

         

Fredrik Backman: 1981. június 2. (Stockholm)
Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 40 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben. Majd 2022-ben Tom Hanks főszereplésével mozikba került az amerikai változat is. 

A Björnstadt sorozat részei: Mi vagyunk a medvék, Egymás ellen, Győztesek.
Regényei a New York Times bestseller listájára is felkerültek.






Animus, Budapest, 2026
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636149239 · Fordította: Bándi Eszter

A ​magyar tenger kalózai

 

Dezső András: A ​magyar tenger kalózai
Alvilág és felvilág a Balaton partján






                                                         

Vártam ezt a könyvet, mert alapvetően érdeklődök a téma iránt, Dezső András pedig a téma szakavatott ismerője. Az ötödik könyve, a Magyar tenger kalózai címmel jelent meg május végén és egy újabb nagyszerű, izgalmas és érdekes áttekintést kapunk a hazai -szervezett- bűnözésről. Ezúttal a magyar tenger, a Balaton és környéke áll a középpontban.


Az első könyvében a Maffiózók mackónadrágban című kötetben a szervezett bűnözés működését és alakulását mutatta be Dezső András, a Magyar kólában a kokain útját kísérhettük nyomon. A Fedősztori című könyvében a hírszerzés és a kémkedés világára csodálkozhatunk rá. A Nagyfőnök Portik Tamás életútját, felemelkedését és bukását mutatja be az érdeklődő olasónak.


            

Mindegyik könyvét olvastam, talán ez a legkomplexebb. Sok eset már ismerős volt, még emlékeztem rájuk, mekkora vihart kavartak annak idején. A brutalitás, a döbbenet és a félelem ott volt akkoriban az ország minden szegletében. 

Most a viszonylagos közelmúlt eseményei elevenednek meg a lapokon a Balaton és környékének alvilágában tehetünk egy merülést. Balaton by night. Minden mindennel összefügg, sok esetben maga a korszak adott lehetőséget az élelmes és leleményes bűnözöknek. A ' 80-as, ’90-es, kétezres évek Magyarországa önmagában érdekes és izgalmas téma. Tetszett a kulturális kitérő az elhíresült '88-as siófoki Interpop Fesztivál története. Már akkor sem mentek a szomszédba némi túlárazott rendezvényért a tűzhöz közel ülők.
Régi bűnnek hosszú az árnyéka, amihez politikai hátszél, ismeretség és befolyásos háttér is kellett. A Balaton nem csak a turistacsalogató panoráma, népszerű fürdőhelyek vagy a családi nyaralások helyszíne. Nem csak a kikapcsolódásra vágyóknak ad programokat... vagy anno az NDK családegyesítés helyszíne is a Balaton volt. Még az Ötvös Csöpi filmek háttere is felvillan. A Kádár-korszak már megteremtette a terepet az ügyeskedőknek, igazi vadkelet lett a tó partja a nyári hónapokra.


Dezső András a Balaton árnyékos oldalára invitálja az olvasót. Meglepő, mennyi sok történetre emlékeztem nagyjából. Végig olvasmányos, magával ragadó a történet, afféle kordokumentum. Az egymással rivalizáló szórakozóhelyek, menő diszkók, dj-k, és a portások, kidobóemberek uralta világ Siófok és Veszprém viszonylatában is megmutatkozik. A déli és északi part bűnözői köre, a robbantások, a szocialista lakótelepekről indult figurák kiteljesedése és felemelkedése elképesztő, de nem meglepő. A siófoki Palace vagy a Dexion diszkók története mellett a balatonalmádi Panoráma sorsa is olvasható. A közismert ügyek felidézése, emberi sorsokat, drámákat is rejtenek. Kemény, férfias világ ez, kis- és nagypályás bűnözőkről olvashatunk. Tru crime a javából, azaz az élet kegyetlen és keserű, szomorú valósága. 
Az elszabadult indulatok, a robbantások és egyéb viszályok több ember életét követelték. Talán a legismertebb a Molnár Péter elleni támadás vagy Szlávy Bulcsú eltűnése... és évekkel későbbi megtalálása. Ok és okozatok sorakoznak előttünk, a kor politikai elitje sem marad ki. Az aligai pártüdülő is felbukkan a dokumentum kötetben. Egy mára letűnt korszak ábrázolás kerül elénk.


Komplex, jól felépített a valóságon alapuló sztori. A veszprémi kézilabdacsapat tagja, Marian Cosma elleni támadás is megkerülhetetlenül szomorú, drámai háttérrel olvashatjuk az akkori hidegvérű gyikosságot. Elgondolkodtató és durván kegyetlen világ ez. Aranykéz utca, Boros Tamás, Portik vagy Prisztás sorsa is vezető szál. Nem kifizetődő bűnözőnek lenni, a hosszú élet nem garantált ebben a "szakmában". Olvasás közben azon gondolkodtam, oké, már tudjuk, mi történt azokban az években. Vajon, most ki az úr, kihez tartoznak a szállodák, a menő helyek? Megtudjuk, kapunk erre is választ. Bár, ez nagyjából sejthető, az elmúlt tizenhat év ismeretében, annyira nem meglepő a válasz. Roppant találó a könyv végén megjelenő süllő-harcsa párhuzam a bűnözésről. A kishalak is jól ellubickolnak, amíg a nagy hal megeszi őket. A NER bekebelezze a Balatont is. Akadjon a torkán.  

Alapos tényfeltáró írás rengeteg szereplővel. Mindenképpen érdekes utazás a Balatonra, annak minden árnyékával. Ajánlom mindenkinek.

Kedvezménnyel ITT rendelhető!



              

Dezső András neve ma már lassan fogalommá vált a tényfeltárás területén. A volt Indexes, HVG-s, jelenleg Telexes oknyomozó újságíró neve egyet jelent a hitelességgel, a kérlelhetetlen igazságkereséssel és az izgalmas, szórakoztató, őszinte könyvekkel.

Mindegyik könyve pillanatok alatt a top listák élére került. Oknyomozó újságírói múlttal az alapossága, hitelessége a sikerének az egyik legfontosabb kulcsa.

Maffiózók mackónadrágban - A magyar szervezett bűnözés regényes története a 70-es évektől napjainkig
Magyar kóla - A kokain útja Magyarországon
Fedősztori - Kémek és titkos játszmák Magyarországon
Nagyfőnök - Portik Tamás és körének felemelkedése és bukása a nyolcvanas évek kezdetétől napjainkig
A magyar tenger kalózai - Alvilág és felvilág a Balaton partján.

2021-ben Pulitzer-díjat kapott és kétszer nyerte el a legjobb oknyomozó újságíróknak járó Göbölyös Soma-díjat. Rendszeresen publikál az alvilágot, titkosszolgálatokat érintő témákban. Több tényfeltáró írását a nemzetközi sajtóban is szemlézték.​







XXI. Század, Budapest, 2026
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635685516

Intrika ​Amalfin

 

Anders de la Motte – Anette de la Motte:
Intrika ​Amalfin








                                                        

Anders de la Motte az egyik legnépszerűbb és legsikeresebb skandináv krimiszerző, akinek könyvei több millió példányban keltek el. Kétszer nyerte el a Svéd Krimiírók Akadémia díját, és könyveit körülbelül harminc nyelvre fordították le. Felesége, Anette, olasz származású. Ő volt az, aki arra biztatta Anders-t, hagyja ott biztonsági főnöki állását, és kezdjen el írni. A siker nem maradt el. Most először írnak együtt. A közös projekt második része az Intrika Amalfin cosy krimi. Amit, mint a mellékelt ábra mutatja, lehet jól, minőségien is megírni.  

            

Az olasz ízek szerelmeseinek tökéletes nyári olvasmány. Ahogyan az első rész, a Halál Caprin történetében itt sem a durva, vértől csöpögő, komor és nyomasztó gyilkos dráma áll a történet középpontjában. A házaspár ügyesen manőverezik, miközben szórakoztat és meglep. Az emberi kapcsolatok, jellemek és a vagyon áll a háttérben, amolyan lelki dráma ez, egy meglepő és ügyes gyilkossággal meghintve. Már rögtön az elején felbukkan a holttest, a krimi úgy kezdődik, ahogy általában más könyv véget ér. Az idilli, hangulatos kezdést beárnyákolja egy holttest a medence szélén. Azt sem tudjuk meg nő avagy férfi az áldozat. Majd visszaugrunk az időben és a megelőző néhány nap eseményeit ismerhetjük meg. A családi nyaralás fura közege szolgáltatja az izgalmakat.
A menő csokigyáros bonbon király 70. szülinapja az apropó. Itt van mindenki, akinek köze van a családhoz. Volt és jelenlegi feleségek, gyerekek, mindenféle rokon. A feszültség kezdetektől ott vibrál, érezhetően mindenki ideges a várható nagy bejelentés előtt. Mindenki titkol valamit, és amolyan "mindenki utál mindenkit" hangulat van.

Fokozva az izgalmakat, megjelenik a család feketebáránya, a Karamellkirálynő, azaz az ünnepelt húga. A családi szakítás oka, a több évtizedes ellenségeskedés elsimitása nem megy könnyen. A két cég jövője, a bevételek és a sikeres eladások, a pénz a tét. Visszatérő két főszereplőnk, (H)Ugo Lind és az idegenvezető nő, Lara Belmonte nyomozgatnak, próbálják az emberi játszmákból megfejteni ki a gyilkos, mi vezetett odáig, hogy ez a tett fekete fellegként lebeg a családi nyaralás felett.

Közben szép tájleírásokat olvashatunk. A nap ragyog, az ég vakítóan kék, a tenger pedig elvarázsol mindenkit. Szó esik az olasz finomságokról, a limoncello mellett a fagyi is fontos szerephez jut. A történelmi, földrajzi érdekességek színes adalékok a történetben. A biogazdálkodásról is olvashatunk, a gyönyörű látnivalók mellett. Afféle Agatha Christie hangulat lengi be az eseményeket. Olyan érzést tud kelteni a két szerző, mintha én is ott lettem volna a szereplőkkel.

Szóval ez egy hangulatos cosy krimi, ami remekül szórakoztat, miközben ébren tartja a kíváncsiságunkat. Tetszettek a környezeti leírások az Amalfi-partról, ami azt jelenti, hogy olvasóként szinte érezheted Olaszország szelét, illatát és ízeit. Festői és érdekes, amit a remek jellemrajzok tesznek érdekessé. Lassanként kiderül ki is az áldozat. Mindenki titkol valamit, mindenki potenciális gyilkos. Tökéletes keveréke a gyilkosságnak, a kulináris élvezeteknek, és a Földközi-tengernek ez a krimi. Az elkövetés módja pedig egészen furmányos. Minden a logikára épül. A borító színeiben, hangulatában tökéletesen illik a történethez. Élveztem ezt az utazást Amalfi partjainál. 

A Gyilkosság a nap alatt sorozat második esete is igazi rejtvény, az olasz konyha és az olasz kultúra világában játszódó szórakoztató és élvezetes, tipikusan nyári olvasmány. Természetesen feszültséggel és gyilkossággal fűszerezve! Mindenkinek jó nyomozást, irány Amalfi! 







A regény kedvezménnyel ITT rendelhető, akár ekönyvben is!





   

Anders de la Motte (1971. június 19.)

Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja. Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is. Évszakok krimisorozata nagy siker, több milliós példányszában kelt el, ahogyan az írótársával, Mans Nilssonnal alkotott Österlandi gyilkosságok két része is sikeresnek mondható.


Anette de la Motte: (1970) nyelvtanár és tantervíró. Ez az első közös könyvük, ahol háttérnek az olasz gasztronómia, és kultúra is szerepet kap.




General Press, Budapest, 2026
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151041185 · Fordította: Tordai Éva

Manyunya

 

Narine Abgarjan: Manyunya




                                      

A „Manyunya” egy gyönyörű regény a maga egyszerűségében. Nemcsak történetként, hanem szó szerint is. A borítója csodálatos, akárcsak Narine Abgarjan előző könyveié, a színei is csodálatosak számomra. A hangulatot sugallja, ami vidám és mégis hordoz mélységet.

A nálunk frissen megjelent első, 2010-es bemutatkozó regényét olvashatjuk Narine Abgarjantól. A történet középpontjában a barátság áll, két kislány történetén keresztül ábrázolva, sok-sok önéletrajzi elemmel és rengeteg humorral fűszerezve. Bájos, rendkívül szórakoztató történettel van dolgunk. A tiszta, félelem nélküli őszinte gyermekkor élénk képekkel kerül elénk, ez adja a varázsát a regénynek, jó belemerülni.

Narine és Manyunya barátsága elég furcsa, egészen eredeti módon veszi kezdetét. Az iskolai kórus fellépésén összedől alattuk a színpad...és Manyunya Narine ölében landol, miközben ijedtében bepisil... A két lányka azonnal örök baráttá lesz. A nosztalgikus gyerekkor megidézése számtalan elképesztő és meglepő eseményen keresztül bontakozik ki. A gyermeki fantáziájuk hajmeresztő, vagány és néha sokkoló dolgokat eredményez. Valóban vicces, máskor abszurd helyzeteket produkál a két lány, a történet helyzetkomikumok gyűjteménye. Számtalan popkulturális utalás, kikacsintás színezi a mesét. Háttérben a 70-es évek végének, a '80-as évek elejének a szovjet hétköznapjai villannak fel.

Megjelenik a család, szomszédok, rokonok népes serege és a legfőbb és legeredetibb karakter, Manyunya nagymamája, Mamó. Aki finom süteményeket süt, összefogja a családot, de roppant szigorú. A könyv tele van ételekről szóló történetekkel is, gyakran olyan leírásokkal, amelyek miatt azonnal örmény és grúz finomságokat kóstolnánk. Az egyszerű emberek hétköznapjai, a boldogság mibenléte, az élet csodája ez a regény. 

Egy könyv a nyárról, a gyermekkorról, a barátságról mesél. Mindannyiunknak szükségünk van néha ezek felidézésére, újraátélni a saját emlékeinket. Nem szabad elfelejtenünk, emlékezni kell arra, milyen (volt) gyereknek lenni. Egy darabka gyermekkor van a lapokon. Nagyon tetszik, ahogy a szerző ír, ahogyan benépesíti, életre kelti karaktereivel a történetet. Ez a könyv egy önéletrajz a gyerekkoráról, afféle nosztalgikus visszatekintés. Elrepíti az olvasót Örményországba, a nélkülözés és a nehézségek világába, ami nem sokban különbözik a mi szocialista múltunktól. Egy csodálatos, örömteli könyv, amely egy igazi gyermekkorra emlékezik.

Narine Abgarjannak kétségtelenül van egy csodás mesélői tehetsége, ezúttal is sikerül magával ragadnia az olvasót. Könnyen olvasható, lélekmelengető történetet kapunk a barátság erejéről.


A könyv a kiadótól  ITT rendelhető kedvezménnyel! 







           

Narine Abgarjan (1971) orosz nyelven alkotó örmény író, az észak-örményországi Berdben nőtt fel. 2022 óta kétlaki életet él, Örményország és Németország között ingázik. A háború dúlta, vitatott státuszú Hegyi-Karabah tartományból származik, ami fontos szerepet játszik az általában önéletrajzi ihletettségű regényeiben. 2015-ben az orosz irodalomhoz való jelentős hozzájárulásának elismeréseképpen elnyerte az Alekszandr Grin Irodalmi Díjat, 2016-ban pedig az Égből hullott három alma című regényéért megkapta a Jasznaja Poljana-díjat.






Typotex, Budapest, 2026
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933625 · Fordította: Goretity József