A fekete rózsa

Bauer Barbara: A fekete rózsa



                                                                              

Egy vallomással kezdeném: elég ritkán fordul elő egy könyv olvasása után, hogy elakad a szavam. Bauer Barbara tizennegyedik regénye kívül-belül csodaszép! Igényes, megkapó borítója egy keserédes, kínzón fájó és valós, mégis gyönyörű történetet mesél el az olvasóinak.



Szívbemarkoló egyéni sorsok, drámák adják a történet magvát, egy szerelemmel kiegészítve. Hozzá kell tenni: kitalált esetről van szó, ami rengeteg valós történelmi tényt, elemet tartalmaz Etyek életéből is.

A szívembe zártam Annust, izgatottan vártam, mi fog történni Andrissal. Az ő mély és tiszta, őszinte szerelmük elgondolkodtatóan példaértékű lehet napjainkra is. Ők a lélek mélységein és magasságain keresztül járják be útjukat. A családtagok élete és sorsa szorosan összefüggött a politikai hatalom döntéseivel. A kisemberek kiszolgáltatottsága erős. A politika mocskos dolog, ez most is bebizonyosodik, képes nem csak országokat elszakítani és ellenséggé tenni, de a szűk családon belül is mély szakadékok keletkezhetnek. Családok ezreit tépte szét, sodorta messze egymástól vagy ölte meg őket. Örök fájdalmas mementó lehet ez a történet is. Már az út, ami a háborúba sodorta az országot elgondolkodtató. Akik megélték ezt már egyszer, tudták mi vár a fiatal besorozott katonákra, és azt is, mennyire értelmetlen, egyenlőtlen ez a harc. Aki valahogy visszakerült élve, azt is megtörte lélekben a harc és a társak halála. Megismerjük az 1944-es német megszállás előzményeit, az odavezető utat, ami olyan drámákat hozott, amit nem lehet elfeledni. Ezek történelmi hűséggel jelennek meg a regényben, a gazdasági és társadalmi, politikai zűrzavar, a kitelepítések ami családok ezreit szakított el egymástól az addig biztonságosnak vélt szülőföldtől.


„ -Veszélyes dolog a hatalom.”

"Igazságtalan ítéletek. Értelmetlen háborúk. Hát nem tanulunk? Újra és újra hatalomra jut az önkény, eltorzítva mindazt, ami valaha igaz volt, megtagadva a valóságot, eltiporva a jóságot. Félelmet ébreszt, ellenségeket szít, gyűlöletet kelt."
   

 A magyarok és németek jogfosztását elrendelő Benes-dekrétum borzalma a kisemberek sorsa a történelem viharos forgatagában letaglózó erővel és képekben jelenik meg. A politikai áthallások bizony napjainkra is igazak lehetnek. A megosztottság, elkeseredett gyűlölködés nem vezet sehová. A tartalmas és valós történelmi háttér, a beépített információk számtalan érdekességgel szolgálnak a mai olvasóknak. Az otthon nélkül maradt, menekülő családok sorsa még ma is erősen hat az olvasóra. A szereplők életében éppen a gondos, szerető családi háttér erős és meghatározó. Andris nagyapja, a Vénember, és az apa alakja emelkedik ki a történetből, aki sérülten is egybe tartotta a családot. Az akkori szokások, hagyományok egy egészen más családképet mutattak. Ez az erős, összetartó család, és a nagyszülők jelenléte ma már sajnos alig jellemző. Az erős nők adta háttér, a szerelem és a misztikum jól enyhíti a valóságot.  

  

Fájdalmasan szép-szomorú a regény története. Meghatározó és sorsfordító ez a múlt, nemzetünk egyik tragédiája a háború. Az áldozatok és a kitelepítések korszaka fájón húsba vágó ma is. Hátborzongató volt olvasni ezeket a részeket. Ami mindent összeköt és átsegíti a szereplőket a bajokon, az a szerelem mély és tiszta érzése. Vajon milyen is a fekete rózsa? Miért nyílik a szőlősorok végében? A családi borászat eredeti háttér a regényhez, ahogyan a Vénember borának titka izgalmas pillanatokat ad. Beleshetünk a szőlőművelés folyamatába, majd ezen keresztül a túlélés és az élet biztos körforgását ismerhetjük meg.


„A borban benne van, aki issza, és benne van az is, aki készítette. Az egész év hangulata, öröme és bánata. Fagyok, esők, és aszály, óriási viharok, akár háborúk, születés, halál, minden, ami a borász lelkét nyomta, és mindaz, ami boldoggá tette. Kóstolják meg, de hogy ízlik-e majd, azt nem tudhatom. Hogy milyen a bor, az tőlünk függ. A lelkünk tükröződése. Csak tartsa a nap felé a poharát, nézze meg a színeit, szívja be az illatát, ízlelje a zamatát, hagyja, hogy betöltse a szívét.”


Kedveltem a szereplőket, az egész történetet, ami kizökkentett engem is a valóságból. A fájdalmak, borzalmak elviselésére egyetlen lehetőség van a hit és a szerelem, ami örökre erőt és kitartást ad. Bauer Barbara és az etyekiek emlékeiből kibontakozó történelmi családregényből kiérezhető a gondos kutatómunka. Mindezt a remek elbeszélői stílussal ötvözve, gördülékenyen mutatja be a hősöket egy ellentmondásos korszakban. Aki otthon maradt és helytállt, várt, reménykedett éppen annyira hős, mint aki harcba kényszerült. Pedig a várakozás is elég lélekölő lehetett. A háború embert próbáló és lelket ölő képeit az egyéni drámák adják. Akik szeretik a valós történelmi ihletésű, fajsúlyosabb romantikus elbeszéléseket, nem fognak csalódni. Az érzelmekkel teli cselekmény és a megelevenedő kor, egyszerre félelmetes és izgalmas élményt nyújt az olvasónak. Olvassátok, mindenkinek szívből ajánlom! 

ITT tudjátok kedvezménnyel megrendelni a regényt! 


 

Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Kommunikációt, PR-t, újságírást tanult, de dolgozott újságíróként, televíziós szerkesztő-műsorvezetőként is. 2012-ben jelent meg első regénye.
Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg

A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:
Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017), Porlik, mint a szikla (2017), Az élet hangja (2018), Még látlak odafenn (2018), Kétszáz éves szerelem (2019), A fényfestő (2020.

Fotó: Tamás-Vancák Adrienn



Jaffa, Budapest, 2020
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754183

Lázár

Lars Kepler: Lázár
(Joona Linna 7.)


                                                                             

Az előző történet, a Nyúlvadász után a Lars Kepler írói álnév mögött alkotó házaspár beírta magát a kedvenceim közé. Összetett, pörgős és jól felépített krimijük az egyik legjobb része a sorozatnak. A kissé lebegtetős befejezés pedig egyértelműen a folytatás lehetőségét adta. Íme, megérkezett Lázár! Annak ellenére, hogy a Lázár önálló regényként is olvasható, jobb, ha már a sorozat korábbi részeit is ismerjük. Ez segít jobban megérteni a szereplőket, hátterüket.


  

Az íróházaspár az újabb részt éppen ott folytatja, ahol az előző véget ért. Spoilerezni nem szeretnék, így maradjunk a lényegre törő, rövid összefoglalónál. Keplerék hozzák és felvonultatják minden eddigi jellemző védjegyüket. Elképesztően egységes a szöveg és történet nem tudom ezt hogyan csinálják vajon? Kétségtelen, hogy izgalmas, akciófilm-szerűen pörgős, látványos képekkel operál a brutális történet. A finn szupernyomozó Joona és segítője Saga Bauer nem kis problémákkal szembesülnek. Már az indítás is erős, amit később tudnak fokozni. Úgy tűnik a múltat nem lehet könnyedén lezárni sem a nyomozók, sem az elkövető oldaláról. Ez a múlt súlyos drámával tér vissza kísérteni hőseinket. Keplerék profi módon alaposan megcsavarják a cselekményt, a több szálon futó krimi folyamatosan hoz újabb szereplőket, fordulatokat. 

Az alapkérdés felvet némi erkölcsi kérdést is: az eredményes igazságszolgáltatás vagy az önbíráskodás a fontosabb? Az ördögi Jurek Walter gonoszságban is kiemelkedő a noir krimik műfajában az elkövetők sorában. Jurek egy velejéig kegyetlen sorozatgyilkos, aki a Tűz tanújában is feltűnik. Joona végül letartóztatta, ám Jurek a tárgyalás után megígérte Joonának, hogy megtalálja a feleségét és lányát, Lumit, akiket örökre elvesz Joonától. Hamarosan Joona és Saga újabb, egész Európára kiterjedő gyilkosságok után nyomoznak, amik kísértetiesen idézik Jurek  szadista módszereit.

Azonban ahogy halad előre a történet, egyre nő a feszültség és az áldozatok száma, inkább éreztem, Keplerék mintha kezdenének panelokból dolgozni. Kicsit túl szövevényesnek, túlságosan bonyolultnak, véresnek találtam a krimit. A cselekményben felmerülő hézagokat a beteg-brutál elkövetési módok részleteivel fedik el. Mondhatni senkit nem kímélnek. Nem vitatom, hogy nem lenne ez izgalmas, jó krimi, bár számomra ez már nem az. Nekem ez túl sokkoló volt több ponton. Dramaturgiailag teljesen értelmetlen, felesleges gyilkosságok, (legalább két esetben), egyre drasztikusabb, brutális elkövetési módokkal operálnak, sokkolják az olvasót. Hatásos és drámai, már-már horrorba hajló részekkel bőven megtűzdelt akciókrimi ez. Biztosan sokan fogják szeretni, ahogy a sorozat előző köteteit is. A Rambo is jó film a maga módján, de messze nem a filmművészet csúcsremeke. Ezekből a látványosságokból én már kinőttem. Így minden pozitívuma ellenére is most vegyes érzésekkel tettem le ezt a könyvet.


Saga és Joona családi háttere, személyes drámájuk elég szomorú és félelmetes fordulatokat vesz, lehet kapaszkodni. Ugyan ismerjük az elkövetőt, akinek most akad segítsége is, ez több mesés fordulatot eredményez. Megdöbbentő helyzetek villannak fel, ami egyszerre izgalmas és hihetetlen. Úgy látszik, Svédország ideális terep a sorozatgyilkosoknak. Szeretem Keplerék stílusát, ahogy mernek bátrak és merészek lenni a kitalált történettel, de itt most ez nem működött, elfáradt nálam. Túl nagy karakterábrázolást, főleg jellemfejlődést ne is várjunk, ahogy tartalmi mélységet sem. Érzésem szerint a szerzők kicsit túltolják ezeket. Ezzel ugyan nincsenek egyedül, egyre többször tapasztalom, de ez már nekem nem igazi skandináv krimi. Ez valami vadhajtása a műfajnak, inkább volt zavaró, mint izgalmas. Az arányokkal baj van. Tudom, sajnos a világ is egyre durvább, tele van erőszakkal. Az összkép most vegyes, kissé túlírt, (480 oldal) bármennyire dinamikusan lendületes is. Úgy a 360. oldal eseményeinél dobta le az agyam a láncot, én ott rövidre zártam volna a cselekményt. Nem egy szokványos skandináv-thriller, az bizonyos. Nem lehetett könnyű dolga a fordítónak, kell erős gyomor, jó ideg az olvasónak.
A végére az izgalmak csúcsra járnak, a befejezés ismeretében ismételten garantált a folytatás.

ITT tudod kedvezménnyel megrendelni a krimit!


                      

A Lars Kepler álnév mögött alkotó házaspár
Alexandra Coelho Ahndoril (1966) és Alexander Ahndoril (1967) már több közösen jegyzett bestsellert alkottak együtt.
Lars Kepler az egyik legnépszerűbb skandináv krimiszerző, akinek tíz éve futó Joona Linna-sorozatát 40 nyelvre lefordították és 15 millió példány fogyott belőle világszerte Magyarul legutóbb A hipnotizőr, a Lesben és a Nyúlvadász jelent meg.


Animus, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633248027 · Fordította: Erdődy Andrea

ABBA: Super Trouper

 ABBA: Super Trouper

40 éve jelent meg a bakelitlemez 

A három svéd (Agnetha Fältskog, Björn Ulvaeus, Benny Andersson) és egy norvég (Anni-Frid Lyngstad) tag alkotta ABBA együttes 1974-ben, az Eurovíziós Dalfesztivál nyertes dalával, a Waterloo-val lett világszerte ismert. Mint sok fesztiválgyőztes pillanatnyi tündöklés után, ők bizony nem tűntek el a süllyesztőben, beírták magukat a zenetörténelembe.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján abszolút csúcson volt az együttes, a kvartett megállás nélkül ontotta magából a fantasztikusabbnál fantasztikusabb slágereket. Az ABBA pályaképe a nyolcvanas évek elejétől váratlan fordulatot vett; az ekkor született dalok sokkal személyesebbé váltak, mint a 70-es években íródott dalaik. Számtalan sikerlemez és sláger után a Super Trouper a svéd ABBA hetedik stúdióalbuma idén 40 éves. A lemez 1980. november 3-án jelent meg, a zenei felvételek 1980 februárjától októberig tartottak. A Super Trouper 1980-ban a legkelendőbb lemez lett az Egyesült Királyságban, és több európai országban is az eladási listák élére került. Rendkívül vegyes stílusvilágú album, talán nem véletlenül tartják a legjobb ABBA-lemeznek: a diszkóvonalat a Lay All Your Love On Me, a rockot az On And On And On, a balladát a The Winner Takes It All, Our last Summer, a népzenei motívumot a The Way Old Friends Do, az egzotikumot latin-amerikai hangzásvilágával a The Piper képviseli. Az album címe tulajdonképpen egy spot fényforrást jelent, amit színpadok megvilágítására használják a mai napig, és a Strong Entertainment Lighting bejegyzett védjegye. Az LP borítóján szereplő fotó az Europa Film Stúdióban készült Stockholmban. Két helyi cirkusz artistáit hívták meg, ők veszik körbe az ABBA-tagokat, ahol néhány barátjuk is feltűnik a képen.

Az 1979-es Voulez-Vous diszkós volt, amíg a Super Trouper némileg eklektikusabb lett. Az új nagylemez alapvetően követi az akkori diszkóstílus trendjeit, akár a címadó dal, akár az On And On And On, akár a Lay All Your Love On Me. Ami a dalok szövegét illeti, az összes ABBA-szerzemény közül kilóg a The Piper, hiszen korábban nem foglalkoztak politikai-hatalmi kérdésekkel. A Happy New Year című dal egy tervezett musicalt foglalt volna keretbe, amely végül nem készült el, a történet maga a dalban is hallható: néhány ember egy szobában visszagondol arra, ami velük történt, és közben a jövőről elmélkednek. Ez az elképzelés látható a klippben is, amelyet pár nappal a nagylemez megjelenése után forgattak le a rendező, Lasse Hallström lakásában. A dalt Björn és Benny még januárban megírta Barbadoson és az idők folyamán olyan örökzöld ABBA-slágerré vált, amely megkerülhetetlen az újévi partikon. A Super Trouper minden idők legsikeresebb, legnagyobb példányszámban elkelt ABBA-lemeze lett - nem érdemtelenül.


 

Az együttest alkotó egyik házaspár, Björn és Agnetha 1979-es válása inspirálta a The Winner Takes It All című számot. Itt álljunk is meg egy picit, hiszen kétségtelen ez a dal a lemez húzóslágere. Jól érvényesül benne Agnetha szoprán hangja, és a viszonylag egyszerű zenei alap. Elvitathatatlan az érzelmek áradó, borzongató ereje a dalból.
A Super Trouper album első kislemezeként 1980. július 21-én jelent meg ez a ballada, ami egyből letarolta az eladási és slágerlistákat. (B-oldalon a "Elaine" szám volt, ami nem került fel a nagylemezre.) Ulvaeus mesélte egy későbbi interjúban: írás közben whiskyt ivott, és ez volt az egyik valaha leggyorsabban megírt dalszövege. Azt mondta: "Részeg voltam, és az egész dalszöveg egy óra alatt megindult belőlem." Ulvaeus azt is elmondta, hogy amikor elolvasta a szöveget Fältskognak, "Agnethának néhány könny szökött a szemébe. Mert a szavak valóban hatottak rá". Ulvaeus tagadja, hogy a dal az ő és Fältskog válásáról szólna, de a dal alapja valós, "a válás élménye" adta. Azt mondta: "Sem Agnetha, sem én nem voltunk nyertesek a válásunkban."


   

A dal népszerűsítésére készült videoklipet 1980 júliusában forgatták Marstrandon, egy kis halászfaluban, a nyugati part egyik szigetén. Ahogyan a legtöbb Abba-videót ezt is Lasse Hallström rendezte. Ő később sikeres mozifilmekkel is letette névjegyét. A videót tíz nappal azután készítették, hogy Björn Ulvaeus és Agnetha Fältskog válása hívatalos lett.

Szomorú tény, hogy 1981. februárjában Benny és Frida is bejelentette: elválnak. A nézeteltérések miatt nehezen tudtak együtt dolgozni, plusz a '80-as évek elején kezdődő új hullámos hatások sem érintették jól az éppen diszkóban és popban mozgó zenekart. Nem tudtuk, hogy az 1981-es, igen sötét-komorra sikerült The Visitors lesz az utolsó ABBA-lemez. Szünetre mentek, ami azóta is tart, az együttes hivatalosan nem bomlott fel.



 

További ismert számok az albumról az electro-dance-hez hasonló Lay All Your Love on Me illetve a kislemezként is kiadott, címadó Super Trouper. Az Our Last Summer valós történetet mesél el. A kamasz Björn egy nyarat töltött Párizsban, erről szól a dal. Anni-Frid Lyngstad énekel szólót, ahogyan a címadó dalt is ő énekli. Érdekesség, hogy ezt vették fel utoljára a lemezre. Ez a dal is bekerült a Mamma Mia musical-filmbe másik három dallal erről a lemezről. A "Lay All Your Love on Me" dalt néhány másik ABBA-sikerrel együtt az angol Erasure is feldolgozta egy egész lemezt szeneltek a svédeknek 1992-ben. 

Magyarországon a Pepita adta ki 1981-ben a Super Trouper lemezt.

A1 Super Trouper 4:13
A2 The Winner Takes It All 4:55
A3 On And On And On 3:41
A4 Andante, Andante 4:38
A5 Me And I 3:56

B1 Happy New Year 4:37
B2 Our Last Summer 4:58
B3 The Piper 4:40
B4 Lay All Your Love On Me 4:33
B5 The Way Old Friends Do

Beláthatatlan táj

Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj




                                                                            

Kiss Tibor Noé harmadik kötetét tavasz óta várom. Ekkor jelentette be a szakmai zsűri, hogy 2020-ban ő kapta meg a Hazai Attila-díjat. Már az Aludnod kellene kötetével beírta magát a lelkembe a szerző, 

az is egy erős történet volt. A pandémia azonban ide is kihatott, a júniusi megjelenés októberig csúszott néhány hónapot. Érdemes volt várni, azt leszögezhetem.

A regény hátterében egy baleset és annak következménye áll. Egy váratlan helyzet ez, ami felforgatja az életünket, érzelmeinket, kapcsolatainkat. A baleset és hatása négy ember életébe hoz komoly változást. A kiábrándítóan keserű, már-már az emberi kapcsolatok zsákutcájába vezető helyzet önelemzés, múltidézés, reményt adó várakozás. Elég reménytelen világ bontakozik, a vágy a boldog kiegyensúlyozott kapcsolatokra ott munkál az erős hatású, aprólékos gonddal megírt prózában. Érezhetőek a versírói világ költői képei, hasonlatai, tárgyilagos lírája. Poétikus prózája letisztult és érzékeny. A múlt és a jelen emlékeinek keveredése idézi meg, mi történhet velük kisemberekkel, az élet hullámvölgyeiben. Dorka helyzete drámai és sokkoló, hogyan válunk egy rossz pillanat alatt kiszolgáltatottá. Mindeközben a történéseket Dorka emlékezetének felvillanó képei törik meg. Színes, kapkodó, sok esetben nem is érezzük lényegesnek, ami velünk történik, mégis beépül a lényünk mélyébe, ez tör felszínre Dorka gondolataiból. Meglepő lehet eleinte ez az egymásba folyó, lazán összefűzött szerkezet, a regénnyé kerekedő történetek. Nincs „túlírva”, kevés eszközzel sokat ad, amit fejben és lélekben ott marad az olvasóval. Érdemes továbbgondolni-érezni. 

    

A kiszolgáltatottság és lehetőségek hiánya számtalan formában jelenik meg a regényben. 

A több nézőpontúság és a személyes élmények, az érintettség kiolvasható most is a sorok közül. A mozaikrészletekből kirajzolódó kép aprólékos és pontos, erős atmoszférát teremt. A történet szürkesége hangsúlyozza a nyomasztó kilátástalanságot. Erős és valós, szikár szöveg, feszes történetvezetéssel. Nem depresszív, de mindenképpen elgondolkodtató, nyomasztó lehet. 

Az élesen kirajzolódó generációs különbségek és az igazi családi kapcsolatok hiánya fájó. Emberi sorsok tárulnak fel, mögötte az okokból is felsejlik valami. Fókuszba kerül a baleset során az apa-lánya kapcsolat, és a fiatal felnőtt útkeresése. Az apa önmarcangoló aggódása erős és drámai, az örök kérdés adott: mit rontottam el, hol hibázhattam? Az apa és a baleset közelében lakó Zsófi kapcsolata egyre elmélyültebbé válik. Zsófi egyedül neveli kamaszodó öccsét, aki elég problémás, anyahiánya egyértelműen kihat életére. Ők a "Beláthatatlan táj" lakói, akik valahol messze vidéken kevés eséllyel küzdenek a jobb és boldogabb életért. A történet a kilátástalanság ellenére, amely végig súlyosan érezhető, mégis felvillant egy reménysugarat. Kiss Tibor Noé írói stílusát kevés eszközzel, hatásvadászat nélkülinek, tényszerűnek érzem. Ettől lesz igaz, és őszinte, sallangmentesen egyszerű. Olvasás közben úgy éreztem, rádöbbentem, hogy talán semmi sem változott húsz évre visszamenőleg. Maradt a remény, munkanélküliség a kisemberek szürke hétköznapi problémái ugyanazok napjainkban is. Esendőek, emberiek, szerethetőek ezek a figurák az élet árnyékosabb feléről.


"Könnyű mindent elrontani, elég hozzá egy pillanat is."


A szereplőknek fel kell ismerni, el kell jutniuk odáig, hogy felszabadítsák valahogyan saját magukat. 

A múlt fájó terheit cipelni egy életen át nem lenne szabad. Léleknyomorító, ami agyonnyomja az ember öntudatát is, akadályozva a kapcsolatok és a boldogság lehetőségének kiteljesedését. Remény mindig van, ez vigaszt és erőt is adhat szereplőinknek. 

Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című regénye októberben jelent meg. A borító a szerző fotója alapján készült. A szerző fotóit Komjáthy Zsuzsanna készítette.   

A regényt ITT tudod megrendelni! 

Kiss Tibor Noé (1976, Budapest - ) újságíró, prózaíró.

17 éves koráig a Ferencvárosi TC igazolt labdarúgója volt. A MÚOSZ Bálint György újságíró iskolájában szerzett képesítést, majd Pécsett hallgatott szociológiát. 2010-ben jelent meg Inkognitó című önéletrajzi regénye, melyben a transzneműség problémáját tárja fel egy serdülő fiatal szemszögén keresztül. Transzneműségéről azóta többször is nyíltan beszélt. Második regénye 2014-ben jelent meg Aldnod kellene címmel a Magvető Kiadó gondozásában, majd a kiadó 2016-ban újra kiadta az Inkognitó c. regényt. Művei német és cseh (Aludnod kellene), valamint lengyel (Inkogntó) nyelven jelentek meg.
Díjai: Békés Pál-díj (2015), Prima Primissima Baranya Megyei Prima Díj (2017), Hazai Attila Irodalmi Díj (2020)


Magvető, Budapest, 2020
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440188

Apropó nélkül

Woody Allen: Apropó nélkül



                                                                                  

Ha az Allen Stewart Konigsberg név nem is mondana sokat, Woody Allen nevét biztosan mindenki ismeri.
Woody Allen számtalan díjjal elismert filmes munkássága közismert, sikerfilmek fűződnek nevéhez. Talán még azok is tudnak kapásból néhány filmet említeni, akik nem kifejezetten rajongói. Termékeny életút áll a 84 éves rendező-zseni mögött. A mozi és film szerelmeseinek, de minden olvasónak érdemes és érdekes olvasmány lehet az életrajzi könyve, ami már a megjelenésével kisebb botrányt keltett. Eleinte ugyanis nem akadt kiadó Amerikában, aki vállalta volna a kiadványt, tartottak a botránytól, ami a Mia Farrow válás során bejárta a világsajtót. Leszögezném, nem vagyok Woody-rajongó, bár láttam számtalan filmjét, ismerem munkásságát.

Nem árt tudni, sosem ítélték el, most elég világosan kiderülnek a rágalmak, ám Woody a vádaknak és a médiának kiszolgáltatva igen megszenvedte ezeket az éveket. Ne ítéljünk látszatra, ne fogadjuk el a média tálalását. Az ártatlanság vélelme is megilleti Woodyt. Volt szerencsém olvasni Mia életrajzát, amit az 1992-ben kirobbant botrány után azonnal piacra dobott. Allen válaszképpen erre most látta elérkezettnek az időt, ami őt és Soon-Yit igazolta. Nem mellékesen egyértelműen kiderül, Woody Allen boldog és elégedett ember. A kiegyensúlyozott boldogsága érezhetően ragyog ebben a könyvben, árad a szövegből. Ehhez a Soon-Yivel közösen eltöltött, elmúlt húsz év is hozzájárult.


    

Allen végig részletesen, intelligenciával és szellemességgel mesél, azonnal megfogja az olvasót. Érezhetően baráti beszélgetés formában íródott, a regény hangneme lenyűgöző, őszinteségéhez nem fér kétség. Mesél sok humorral és öniróniával a szüleiről, házasságukról és a gyerekkoráról, iskoláiról, nagynénikről, korábbi házasságairól, kapcsolatairól. Kendőzetlen őszintesége egyértelmű. Fiatalkorát standup művészként kezdte, majd az ismert és népszerű komikus, Bob Hope szövegírója lett. 1965-től filmezik, ekkor forgatta első filmjét, a Mi újság, Cicamica? címmel, majd nem sokára az Oscar-díj is kijárt neki 1977-ben az Annie Hall filmjéért. Számtalan közismert ember tűnik fel az életrajzban, apró forgatási és egyéb sztorik is színesítik. A memoár első felét picit erősebbnek éreztem. A fiatalkori élete, filmes karrier állomása, véleménye kollégákról, saját filmjeiről lazább, oldottabb stílusban íródott. A showbiznisz világa és szereplőinek élete látványos és vicces történet, anekdota formájában elevenedik meg. Ír arról is, miért forgat önéletrajzi ihletésű filmeket, illetve melyik filmjében mi a valóság.

"Nem szeretek a múltban élni. Nem gyűjtök emléktárgyakat, a filmjeim fotóit, plakátjait, napi diszpót, semmit. Ami véget ér, véget ér. Ne rágódj rajta, lépj tovább.


 

Meglepően szórakoztató és érdekes, jó stílusban megírt olvasmány Woody életrajza. Nem csak a sikerekről, de a csalódásokról is vall, életfelfogása, gondolatai által közelebb kerül az olvasóhoz egész személyisége. Öniróniája végig lenyűgöző. Utalva a botrányra megjegyzi, kikacsintva az olvasóra: „Remélem, nem ezért vásárolta meg ezt a könyvet”. A szerelmük kezdetén pedig Soon-Yi már rég nem volt kiskorú..

Mia Farrow hamis vádjairól írja a kötet második felét. Amikor elérkezünk a Mia Farrow-val eltöltött tizenhárom év és a sok közös film történetéhez, az azt követő évek bírósági csatáihoz, visszafogottabbá válik. Kínos erről beszélnie, de férfias nyíltsággal megírja mit érzett, mit élt át, hogyan változott meg az élete egy pillanat alatt. Kínos ez neki is, de vállalja az önkínzást. Mia Farrow-ról végig tisztelettel és mint színésznő elismeréssel írt. Nem vádaskodik, nincs sárdobálás, sem pletykák. Aki eddig sem szerette Woodyt, sajnos biztosan nem is lesz erre kíváncsi, pedig tanulságos a sztori. Emberileg és lelkileg épp úgy megviselte őt is, ami történt. Átérezhető, bizonyosan nem magyarázkodó, amit felsorol. Roppant elgondolkodtató több tény, amit a Farrow-klánról és a számtalan örökbefogadott gyerekekről írt. Egészen más képet ismerünk a média által bemutatva Miáról, mint amit Allen és Soon-Yi is tapasztalt. Ők hosszú évekig vele éltek, egy egészen más nőt, "anyát" láttak közelről. Remélhetőleg megérti minden érdeklődő olvasó, hogy minden vád csak egy elárult és csalódott nő bosszúja volt. Döbbenetes, hogy ehhez a gyerekeit is felhasználta, visszaélt, kihasználta és megnyomorította azok életét is. Mondjuk ez eléggé elterjedt fegyver váláskor a nők kezében, tapasztaltam én is, abúzus nélkül is. Úgy gondolom joggal hihetünk Woody történetének. Öröm, hogy idehaza is akadt kiadó, aki felvállalta és kiadta ezt a memoárt. Köszönet érte a Jaffa Kiadónak!

Elképesztően őszinte, olvasmányos önéletrajz minden idők egyik legjobb művészétől. Egy csodálatos életrajz nem csak Woody és filmrajongók számára.









Jaffa, Budapest, 2020
458 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634753575 · Fordította: Dési András György

A két út könyve

Jodi Picoult: A két út könyve




                                                                        

"Sokat tanakodtam azon, mi a jobb: tudni a legrosszabbat, vagy mit sem sejtve élni az életünket."

Jodi legfrissebb kötete példás gyorsasággal került a hazai olvasókhoz. Az már nem meglepő, hogy szokatlan bátorsággal nyúl megosztó, elgondolkodtató témákhoz. Nincs ez most sem másképp, mégis kissé kilóg a sorból ez a könyve, nem követi a szokott receptet. Ami persze nem feltétlen baj, sőt. Azért főbb vonalaiban őrzi Jodi írására jellemző stílusjegyeket, a téma komolysága mellett.


Bár alapból ez is egy szerelmi történet, a keret és felvetett kérdések kissé filozofikusabbak, elgondolkodtatóan mélyebbek. Az elbeszélő főhősünk, Dawn McDowell élete két úton folyik, amit a váltott fejezetekből ismerhetünk meg. Egy repülőgép-szerencsétlenség foglalja keretbe a regény cselekményét.

Már az is egy izgalmas háttér, hogy Dawn foglalkozása haláldúla, azaz olyan hospice tevékenységet folytat, aki a magukra maradt egyéneknek segíti megkönnyíteni az élet befejezését. Ez igazán elgondolkodtató és érdekes hátteret ad. Az élet értelmének keresése, a lezárása, az elrontott és már megtörtént problémák számtalan izgalmas helyzetet teremtenek az emlékezésekből. Nem mellékesen a nő házassága férjével Briannal, aki kvantumfizikus, éppen holtpontra ért, amit Dawn korábbi évei bonyolítanak. Lassan, fokozatosan két idősíkon bontakozik ki a történet, megismerjük ezeket a korai éveket is, amikor Dawn még doktoranduszként dolgozott Egyiptomban a Yale által szervezett ásatáson. Itt egy viharos és rövid szerelem alakult ki közte Wayatt-al, aki diáktársa volt. Az egyiptomi részek különösen aprólékos, bőséggel jelennek meg. Elmélyedhetünk a történelmükbe, temetkezési szokásaikba, egyéb hagyományaikba. Megismerjük a halálhoz való viszonyukat, a múmiák és a hieroglifák titkait.

Jodi fejtegetései az életről -halálról, meghatározó pillanatokról, döntéseink hátteréről, majd azok következményeiről szól. Dawn kapcsolata Wyatt-tel nagyon mélyen meghatározó a nő életében, pedig Briannél jobb, gondoskodóbb és szeretőbb férjet nem is lehetne kívánni. Azonban, ahogy az lenni szokott, ez nem elég neki, hiába nevelik kamaszlányukat valódi szeretetben. Egy életünk van, nem lehet sem utólag javítani, kitörölni, átírni az eseményeket. Döntéseink meghatározóak, azok hatását viselnünk kell. Felelősek vagyunk egymásért, szeretteinkért, azok életérért is. Azonban akadnak olyan életpillanatok, amikor egyszerűen nincs jó választásunk. Dawn gondolatban egyre többet tér visszatér Egyiptomba, majd eljön a valós utazás ideje is.

Wyatt-tet megkeresi, a kapcsolatukat szeretné tisztázni, amihez egy váratlan DNS-tesz ad lökést. Brian odaadó megértéssel tűr, vár a nőre, bár ez a váratlan helyzet természetesen a kamaszlány életére is súlyosan kihat. Megjelennek a kamaszproblémák, férfi-nő érzelmi viszonyok, játszmák. Menet közben minden szereplő háttere is kibontakozik, megismerjük eddigi életüket. Finom női érzékenységgel ábrázolja szereplőit, kiváló jellemrajzokat kapunk hőseinkről. 

  

"Ha az életünk minden nappal egyre rövidebb és rövidebb, mit teszel most, hogy értékeld, ami még hátravan? Mi ad értelmet az életednek?"

Az utazás az élet és halál kérdései körül forognak, két síkon haladunk. Picoult számtalan információt oszt meg velünk a kvantumfizikáról, a párhuzamos világokról is, amik valódi kérdéseket tesznek fel az olvasónak. Mindig is érdekelt, szerettem az ókor történelmét. Egyiptom eleve misztikus és izgalmas világa, történelme és vallása, a hieroglifák jelentése mellett, Jodi beavatja az olvasót a régészeti ásatások működésébe és ami fájón érintett, az a haldoklás folyamatáról leírtak voltak. Ezek megdöbbentően erős, fájón valós hátteret adnak. Az egyiptomiak hite, hagyományai és mai világunk közötti párhuzam izgalmas kérdéseket indít el az olvasóban. Sajnos nincs két életünk, két lehetőségünk. A lélekvándorlás és a szellemvilág képei misztikus hátteret adnak a regénynek. Komoly történet, nem könnyed és felszínes szerelem ez, ahol négy ember boldogsága, jövője a tét. Nehéz jól dönteni, van, hogy igazából évek, évtizedek kellenek ahhoz, kiderüljön valóban a helyes utat választottuk.


"A halál félelmetes és fájdalmas, senkinek nem kellene egyedül szembenéznie vele."




ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a regényt!


 

Jodi Picoult: 1966. május 19-én született amerikai írónő. A New York Times bestseller szerzője, milliós nagyságban fogynak világszerte regényei.

A Harvard és a Princetoni Egyetemeken végzett. Kreatív írást tanult. Több mint húsz kötet szerzője, irodalmi díjakkal elismert, a New York Times bestseller szerzője. 1992 óta jelennek meg regényei, idehaza kizárólag az Athenaeum Kiadó gondozza könyveit. Legismertebb regényei: A nővérem húga, Szívtől szívig, Házirend, Elrabolt az apám, Vezeklés, Sorsfordítók, Tizenkilenc perc, Apró csodák.


Athenaeum, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635430413 · Fordította: Novák Petra


                                                                

A cégvezető

Háy János: A cégvezető





                                                                 

Az idei évben ez a második friss megjelenés Háy Jánostól. A nyár elején a pandémia "segítségével" megjelent Ne haragudj, véletlen volt karanténnapló után itt az új regény.

Egy kiábrándult, némileg meghasonlott és az életében csalódott főhős szemszögéből megírt regényt olvashattam. A cégvezető olvasatomban bárki lehet napjainkból. A szereplőknek nincs nevük, ettől még könnyebb az azonosulás.

Ironikus, fanyar, elegáns írás, az élet apró dolgairól. Meg és elcsúszott életek, a siker, a karrier árnyékában. Elgondolkodtatóan tud szólni . A vázolt élethelyzetek személyes érintettsége szinte biztosan minden olvasóban megidéz valamit saját életéből. Ez a random utazás beszippant, a váratlan kiszámíthatatlansága megfogott. Ezek az életpillanatok már ismerősek lehetnek mindenkinek. A férfi-nő viszonyok, majd mint férj-feleség konfliktusai, a válásig bezárólag velejárója a meggazdagodás, karrierépítésnek. Mire ott célba érünk, szétesik a család, nincs háttér. A pillanatnak élve, a pénzt hajszolva senki nem lesz boldogabb. Sem mi magunk, sem a közvetlen közelünkben élők.

Ebben a műben bizony felszínre kerül minden, amit a család tagjai legtöbbször gondosan próbálnak elhallgatni egymás elől. Komoly döntések, önző vágyak, krízishelyzetek vezetnek a váláshoz. A titkos gondolatok, egyéni kis játszmák, az élet apró, de fontos meghatározó pillanataivá válnak. Amikor annyira nagyon szeretnénk megfelelni a kihívásoknak, átlag felett teljesíteni és ezért beáldozzuk a személyes kapcsolati tőkénket, remélve, megéri. Nem, soha nem fogja megérni, de erre mindig túl későn döbbenünk rá.
Háy János regénye személyes hangvételű visszatekintésekből áll, a történet életszerűsége leköti az olvasót, mert megrendítően őszinte és valódi. Számtalan humoros helyzet adódik, ami groteszk görbe tükörré válik. Olvasás közben elindult bennem is életem filmje, több párhuzam bukkant fel, ami megrendítő és döbbenetes is volt egyszerre. Rácsodálkozni a valóságra nem mindig jó, bár szükséges.

   

A másik megrázó élményem az volt, hogy érzékelhető a regényből a társadalmi szerkezet és közhangulat hatalmas változása. Felismerve a hősök nézőpontját, erős indulatokat vált ki, elindít bennünk egy gondolatfolyamatot, ami nem hagy hidegen. Elgondolkodtató alkotás annak tükrében, hogy napjainkban jellemzően nagy méreteket ölt a fiatalok körében a kiábrándulás, a céltalanság, hirtelen, gyorsan szeretnének sok pénzt keresni, ami legtöbbjüket a kivándorlás útjára löki. Kicsit olyan ez, mindenki cégvezető szeretne lenni, nem beosztott, főleg nem csak szakmunkás. Nem csak egy sorsot mutat be a könyv, hanem egy egész korszakot,a cégvezető alakja összetett figura. Megkerülhetetlenül a kádári Magyarország képei is felvillannak a történetben. Az álmok megvalósítása ha csak részben következik be, már megkeserítheti az embert. Az okok legtöbbször többrétegűek. A rendszerváltás után sokan hirtelen meggazdagodtak, helyzeti előnnyel jutottak előre, míg sokan elszegényedve süllyedtek le a vegetálás szintjére. Sok igen kemény, súlyos mondat formájában elmesélt életpillanatok ezek. Ez egyszerre szomorú és mulatságos, elgondolkodtató helyzeteket teremtett. Háy regénye több ponton személyessé válik.

A regény nem csupán a ki nem mondott, félbe hagyott mondatok miatt van tele meglepetésekkel, legfőbb ereje az elbeszélésmódban rejlik. A történeten belüli többszöri nézőpontváltás, vagy az elbeszélő kikacsintása az olvasóra humort ad a regényhez. Háy János tökéletes valóságot fest, ragadja meg és ábrázolja ezt a világot. Tetszett, ahogy több helyen idézte meg korábbi köteteinek hangulatát is.

A szerző képes volt arra, hogy a szorongásig fokozza a regény hangulatát, amivel felrázza az olvasót. A cselekmény fordulatai és a váratlan helyzetek legtöbbje borítékolhatóan ott lebeg a férfi-nő napi szintű játszmáiban. Ezek meglepő hatást gyakorolnak az olvasóra. Ez lenne az élet? Erről szólna minden körülöttünk? Siker, pénz, csillogás, nők. Jó lenne menet közben valóban élni, figyelni is egymásra. Ez a történet sajnos nem ment meg senkit a boldogtalanságtól, de ráirányíthatja a figyelmet, sosem késő lassítani. Az élet valóban pillanatnyi, negyven felett már rohan, mire észbe kapunk, már az örökösök állják körbe a betegágyunkat... Az olvasó úgy találhat megoldásokat, ha önmagára ismerve átértékeli az életét, a kapcsolatait és a fontossági kérdéseket.

ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a regényt. 

       

Háy János, eredeti nevén Horváth János (Vámosmikola, 1960. április 1. –) József Attila-díjas magyar író, költő, festő, illusztrátor. Fontosabb regényei: A bogyósgyümölcskertész fia, Hozott lélek, A Gézagyerek, Napra jutni, A mélygarázs.

Fotó: Valuska Gábor





Európa, Budapest, 2020
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635042371

A birodalom

Jo Nesbø: A birodalom




                                                                               

"Kiskoromban sosem értettem, miért kérdezi meg Piroska a nagymamának öltözött farkastól, miért olyan nagy a szája, ha egyszer úgyis gyanítja, hogy a farkassal áll szemben."


A norvég szerző úgy érzem ismét kitett magáért. Való igaz, több más önálló kötettel bizonyította már, tud ő mást is és másképpen írni. Nem vitatom azt sem, hogy némileg megosztó lehet majd, mint a Shakespeare újragondolása. A birodalom valóban sötét és gonosz, fojtogató családi drámákat tár fel, aminek következményei évek múlva is kihatnak a szereplők életére. Összetett, szövevényes, lassan kibontakozó családregény ez, ahol a bűn az emberi lélek legsötétebb mélyére rántja le az olvasót. Jo Nesbo elegáns írói stílusa különleges, már-már és nem először súrolja a szépirodalomra jellemző határokat. Feszült és hangulatos thriller ez Harry Hole nélkül is.

  

Aki ismeri, olvasta Jo Nesbø életművét felfedezhet számtalan azonosságot, ismerős elemet. A Vörösbegy madártani részei itt is felbukkannak, ami a szereplők jellemzését segíti. A Vér a havon bérgyilkosa hasonlított nekem a főhősre, több rokon vonásuk van, de a Megváltó vagy a Fehér éjszakák romantikája, tájleírásai itt is szépen illeszkednek, színesítik a történetet. Ahogyan a felbukkanó zenéknek is van szerepük, mondanivalójuk a történetben, de ez is tökéletesen jellemző a szerző minden könyvére. Számtalan apró finomságra figyelhetünk még fel a történetben, könyvek formájában is. 

Nesbo aprólékosan, és élvezhető stílusban húzza csőbe olvasóit. Az első száz oldal csupán a keret, kibontakozik rétegenként a cselekmény, megismerjük a helyszínt és a szereplőket. Roy Calvin Opgard csendes életet él egyedül az eldugott családi farmon, vezeti a falu benzinkútját. Ezt a látszólagos nyugalmat felforgatja, a testvére, Carl megjelenése, aki hosszú évek után ifjú házasként, mint sikeres üzletember bukkan fel Kanadából. Carl és felesége, Shannon nagy összegeket tervez befektetni egy szálloda projektjébe az Opgard családi farmon, ami maga a birodalom. Szeretné kihasználni a táj szépségét, a hely adottságát. Ez a falunak is jól jönne, mint bevétel. Azonban Carl visszatérése kinyitja a kaput a régi szellemeknek, elásott titkoknak, amelyeket régóta rejtegettek. A testvérek közötti hűség próbája ez, amikor a kapzsiság és az árulás, no és a tiltott szerelem akadályoz mindent.

Lassan feltárul a szereplők múltja, ami döbbenetes családi hátteret sejtet egy erős akaratú apa árnyékában. A gyerekkori traumák egy életre megmaradnak, a feldolgozása folyamatos, nem múlnak el nyomtalanul. Igazán gyönyörű hangulatfestő mondatokat olvashatunk, ami elég ritka egy krimiben! Átvezetésnek, feszültségoldásnak is tökéletesen érzékletes sorok ezek. Tényleg élmény olvasni. A sorok között lassan bontakozik ki a két testvér kapcsolata, gyermekkora, egymáshoz való viszonyuk. Ami több, mint meghatározó egy életre. A miért sajnos jellemző és döbbenetes traumát takar. Roy és Carl szülei meghaltak, amikor a családi Cadillack kisodródott a kanyarban ők pedig a mélybe zuhantak. Ám a baleset véletlen tényét valahogy senki nem hiszi, a régi seriff sem nyugodott bele. Majd ő is eltűnik a történetből, helyét később a fia veszi át. Ő szeretne mindenképpen pontot tenni ezeknek az ügyeknek végére. Azonban tizennyolc év telt el. Ez a múltbéli sötét és sokkoló családi titok mérgezi szereplőink jelen életét. A cselekmény drámai gyilkosságok sorát rejti, felbukkan egy dán bérgyilkos is. 

Menet közben szilánkok villannak fel a két testvér jelen és múltbéli életéből, gyerekkoruk és a családi háttér képei hatásosak, erősek. Személyiségük elég ellentétes, mégis gondolkodásra készteti az olvasót. Roy az erős és védelmező bátyó mellett a kisöccse Carl ártatlannak tűnő, védelemre szoruló ember. Ő a helyi szépfiú, aki a polgármester lányának udvarol. Azonban egy részeg éjszaka kisiklik minden, Carl évekre eltűnik a környékről, Amerikába megy. A visszatérése indítja be az eseményeket, tépi fel a régi sebeket. Igazából senki nem az, aminek elsőre gondoljuk.
Az erőszakos jelenetek elég visszafogottak, nem tocsog a vérben. Intelligens párbeszédek jellemzik, remek karakterek népesítik be a történetet. Mindezt vegyítve komikus elemekkel. Ebben a hűvös, de érzelmileg felfűtött rejtélyekkel tűzdelt családi bűnügyben minden benne van, ami kell egy jó krimihez.

A regény alaptörténete bizony sötét, egyes szereplők depressziósak, szomorúak, felületes kapcsolatokat mutat be a szerző. Az eldugott vidéki kisváros minden jellegzetessége, szereplője felbukkan, ettől valós és hihető a sztori. Kitörni vágynak, csalnak, hazudnak vagy fájón őszinték, tele vannak emberi problémákkal, azok remek ábrázolásával találkozunk. Itt a vidéki pletykafészek, kikapós szépasszony, menő vállalkozó vagy alkoholista munkanélküli, a helyi véderő zsaru, Roy a főhős jelleme egészen összetett. Mindenki hozzátesz valamit a fő szál eseményeihez, a cselekmény igazi lényegéhez. A főhőseinek jellemrajza részletgazdag, nem csak a munkájukba, de a magánéletükbe is beláthatunk. A kisvároska összetett zártsága elevenedik meg szemléletesen, a mindenki tud valamit a másikról, mindenki ismer mindenkit generációkra visszamenőleg. Mindezt színezi a hangulatfestő tájleírásaival, amik megkapóan szépek, tényleg szépirodalmi szintű. Lélek és jellemábrázolásai, fájón valóságos.


A történet harmadánál van egy kitérő, ezt sokan lassító momentumnak ítélik, ami megtöri az izgalmakat. A végső megoldáshoz pedig ez fontos elem lesz. Teszi ezt úgy, hogy a gyilkos, elkövető lelkivilága, gondolkodása is alaposan feltárul az olvasó előtt. Ez az, ami mindent meghatároz. A testvéri szeretet is véges, van egy határ, amit nem lehet, nem szabad átlépni. A végkifejlet zseniális. A pokol elevenedik meg, jön el a szereplőkért. A jól kitervelt utolsó bűnt egy egészen váratlan apróság tereli más pályára. Ami elsodorja magával a bűnösöket, és így lassan talán helyreáll a rend, bár gyanítom a lelkek mélyén sosem lesz béke. A birodalom aljas, sötét és összetett thriller, egy pusztító családi hagyatékról. Nekem izgalmas, komor hangulatú, jól felépített történet volt, amit ajánlok mindenkinek.  Nesbø lenyűgöző mesemondó. 

"Tudjátok, mi a választás fájdalma? Amikor a választás kényszere kínozza az embert. Nem az, amit végül választ. Amikor az ember tudja, bárhogyan dönt is, éjszakánként álmatlanul fog hánykolódni, és nem tud szabadulni a kérdéstől, helyesen cselekedett-e."


ITT megvásárolhatod az Animus Kiadótól! 


  

Jo Nesbø (1960. március 29.-)
A világ egyik leghíresebb krimiírója. Fiatalon focistának készült, de egy sérülés miatt le kellett mondania erről a pályáról. Közgazdász és pénzügyi elemző tanulmányokat folytatott, majd tőzsdeügynökként dolgozott, és mindeközben a Di Derre (Ők ott) nevű együttesben zenélt. Amikor egy kiadó megbízta, hogy írjon memoárt a banda turnéiról, ő ehelyett a Harry Hole-krimisorozat A denevér című szinopszisával állt elő, amivel kezdetét vette szédületes írói karrierje. Regényeit eddig 50 nyelvre fordították le, és több mint 40 millió példányban adták el világszerte. Gyerekkönyvei is sikeresek. Foto: Gisle Oddstad

Fotó: Thron Ullberg

Animus, Budapest, 2020
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247938 · Fordította: Sulyok Viktória

Távolból őrzöm

Ádám Veronika: Távolból őrzöm





                                                                           

Számtalan könyv és film készült már erről a témáról, viszont ez a történet abban volt más, hogy az új életről, a családi összetartás, a hit erejéről mesél. A két barátnő életének alakulásán, sorsuk összefonódásán át bemutatásra kerül a fájó múlt, a háború borzalmai, a zsidóüldözés rettenetes időszaka. Ezek számomra inkább tényszerű valóságában elevenedtek meg, a hangsúlyt azonban az új élet reménye, lehetősége adja. Jó volt egy újabb nézőpontból tekinteni a II. világháború ezen szeletére. Olvasmányos, magával ragadó könyv.


Edit még 1930-ban menekült el Magyarországról. Előbb Londonba, majd az Atlanti-óceán túlpartján, Amerikában talált új hazát családjával. A jellemzően Kelet-Európai zsidósors képei fájó valóságában marnak az olvasó lelkébe. Ugyanakkor sok szép megható, néhol humoros pillanat volt a családról, az összetartásról és a hagyományok megőrzésének fontosságáról. Az életmese valósága rendkívül érdekesen van vegyítve a fikcióval. Az első fele teljesen magával ragadott, Edit igazi példakép, egy csodás karakter. Tetszett, hogy úgy mesél a történem borzalmáról, hogy nem a véres háttér a fő téma. A túlélés ösztöne, az új élet reménye, lehetőségei, a család ereje az új élet záloga. Nem lehet könnyű egy idegen országban újraépíteni és leélni az életet. Elszakítva, távol a szülőföldtől, az emlékezés marad csupán. A hagyományok megőrzése ad erőt az ortodox zsidó családnak ehhez. A beszélgetésekből felvillanó életképek, mozaikok adják a történet magvát. A cselekmény lendületes, a szereplők jellemfejlődése jól követhető az érzelmeik nyomán.

Roni egy más korosztály, más sorsot képvisel, hiszen ő 1980-ban kerül ki Amerikába. Munkája kapcsán ismeri meg a magyar származású Editet, akivel mély barátság szövődik. Edit emlékidézéséből ismerjük meg a múltat, míg Roni már egy új Magyarországról ad hírt. Ami azért még mindig nem a lehetőségek országa, bár a közeledő rendszerváltás szele már kezd fújdogálni. Gyönyörű volt ez a finom, mély női érzékenység, lélektan, ahogy a két nő barátságáról olvashattam. Változatosan, érzékletesen használja a szavakat a szerző. Érdekes, kliséktől mentes megközelítése az adott időszaknak.

A számtalan viszontagság ellenére a sors kiszolgáltatott játékaként az ember képes remélni, bízni a jobb és szebb életben. A félelem, a rettegés is erőt adhat. Az emlékezés folyamatos krónikája, hiszen a múltat sem kitörölni, sem megváltoztatni nem tudjuk. Velünk, bennünk él tovább a lelkek mélyén. A 20. századi életút egyik jellemzője ez. Mit hoz ki a háború az emberekből, mivé válnak az álmok és érdemes-e tovább álmodozni a borzalmak után? Sanyi karaktere fogott meg, aki egyszerűen az új életében nem akart tovább magyar lenni, magyarul érteni, hiszen őt elüldözték. A könyv több mint egyszerű életrajzi regény vagy történelemidézés. Hőseink úgy keresik az új életükben a boldogságot, hogy a múltat nem temetik el. Valósághű, fájdalmasan szép, sikerül az olvasóban érzelmeket ébresztenie.

Gyökértelenül élni képtelenség. Megható és tanulságos remekül szövi egybe a szálakat a történet, jó arányokat tartva. Mintha külső szemlélőként hallgatnánk a barátnők történetét. Mesél az emberekről, helyzetekről és a szavak, a történelem erejéről. Szívszorító történet a hitről, reményről, kitartásról egy embertelen világban. Számomra ez a regény az összefogás erejéről és a kitartásról szólt. Ezek a képek emlékezetesek maradnak. Felemelő történet az emberi kitartás erejéről, mind a holokauszt és a romantika kedvelőinek ajánlott.




     

Ádám Veronika (Nagykanizsa, 1949. január 1. –) Széchenyi-díjas orvos, biokémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1996 és 1999 között valamint 2003 és 2009 között a Semmelweis Egyetem tudományos rektorhelyettese. Prima Primissima díjas.

Biokémiát oktat orvostanhallgatóknak magyar és angol nyelven. 1996 és 1999, valamint 2003 és 2009 között az egyetem tudományos rektorhelyettese volt. Vendégkutatóként összesen több évet dolgozott Londonban a King's College-ban és New Yorkban a Center for Neurochemistry kutatóintézetben. Ez az első szépirodalmi könyve. 

Jaffa, Budapest, 2020
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634753988

A Senki

Hegyi Ede: A Senki



                                                                              

"Csodálom az optimistákat. Azt mondják, hogy én vagyok valahol, a célom pedig az, hogy eljussak valahová."

Az idén több elsőkönyves szerző sikeres bemutatkozásának voltam tanúja. Hegyi Ede könyvére a Merítés díjazottjai között figyeltem fel. Miután elolvastam, a könyv már a Margó-díjra jelöltek tízes listáján is feltűnt, majd bekerült a legjobb háromba is. Ugyan nem ő nyert, ám a Margós kötet még a Merítés közelébe se jutott érdekes módon. Tudom, szubjektív, ahogy az értékelésem is. Ez a kötet elég izgalmas kezdés, mindenképpen figyelmet érdemel. Erős, hatásos könyv. Izgalmas lett volna, HA egy kis kiadó nagyszerű kötetét értékelték volna. 

"Bár érteném magamat. Bár értene bárki engem."

A történet lendületes, kemény és sűrű a szöveg, teljesen elsodort, valóban lehengerlő. Erős atmoszférát teret pattogóan kemény mondataival, az ezekből sugárzó erővel. Főhősünk huszonéves, friss bölcsészdiplomás, aki keresi a helyét az életben, próbál beilleszkedni, hasznos tagja lenni a társadalomnak. Ami így kissé patetikusnak tűnik, de nem az. A felnőttek világa testközelből tárul fel a munkahelyi hierarchián át. Olyan helyzetet mutat meg az olvasónk, hogy kortól függetlenül tud azonosulni, volt, vagy lesz ilyen élethelyzetben. Új megközelítésben tálalva mutatja be azt a furcsa helyzetet, ahol kissé pesszimista módon, fusztráltan szeretne nem csupán sok pénzt keresni, de értelmes munkával, olyan környezetben, ahol megbecsülik, elismerik. Mondhatnánk, ezek már-már túl magas elvárások, hogy ne csupán csak megfizessék, de értékeljék a munkáját. Tetszett a napi rutin ismétlődése, a a főhős névtelensége, az, hogy az életében szeretne fontos lenni. Elvárásaiért tesz is, nem adja olcsón magát. Az érezhető harag a világ és a multik felé döbbenetes erőt, lendületet ad a szövegnek. A megidézett helyzetek, pillanatok bizony ismerősek voltak. Megrág, bedarál, kiköp. Egy hasznos, de apró fogaskerekek vagyunk a nagy egészben. Ez az életérzés, krízishelyzet napi szinten előjöhet, ha "csak" dolgozni járunk, de valamiért nem érezzük jól magunkat a munkahelyen. Ez az elhívatott elköteleződés akár testi tüneteket is produkálhat.



A munka világával való ismerkedést egy kávézóban kezdő srác élete fordulatokban gazdag, de elképesztő ez a pályakezdő nemzedék gyors kiégése. Természetesen pénzt, karriert szeretne, olyan munkával, ahol megbecsülik, és örömmel végzi. Ő már huszonévesen a kiüresedettség ellen küzd, motivált akar lenni, mégis amikor egy multi beszippantja, időben észbe kap. Amikor végre kap egy jónak látszó munkát, az már csak menet közben derül ki, a kollégák, körülmények és a főnők ismeretében, hogy ő ott inkább egy áldozat. Sok függ ugyanis a körülményeken. A váltás adja magát, a kiégés, a motiválatlanság pillanatai szemléletes képekkel elevenedik meg. Ez tipikus mai kortünet, de a remény azért ott lebeg. Hegyi Ede írása mozgalmas, stílusa humorral átszőtt, olvasmányos és talán dühös. Kicsit olyan éppen "haragban a világgal" állapot ez, ami azért motiválja szereplőnket. Képes volt a szöveg és fordulatok újra és újra meglepni. Egyszerűségében van az ereje.  Nem mondom, hogy nem lenne szórakoztató, de legalább annyira elgondolkodtató is a helykeresés stációinak bemutatása. Kegyetlen pontossága, hideg valósága kijózanító. A senkiség fokozatait járjuk be, miközben valaki szeretne lenni, amiről a fejezetcímek árulkodnak. A sodródás és a kedélyállapot hullámai az élet nagy versenyében sokféle hatást eredményeznek, amit izgalmas és szemléletes képekkel jelenít meg a szerző. Borzongató, de nem depresszív, inkább élvezetes volt olvasni, a felismerés ott lebegett bennem is, bizony ismerős volt egy-egy jelenet. Átélhetőek ezek a lelki állapotváltozások. Görbe tükör, amibe bátran belepillanthat mindenki. Tetszett az is, ahogy kilép, lassít és kívülről értelmezi újra életét a szabadsága idején. Lehet másképp is élni, mint a pénz megbabonázott függőségében. Az önbecsülés elvesztése elég végzetes lehet. 


"Nincs terepjáróm. Nincs autóm sem. Nem is vágyom rá. Nem is tudom, hogyan lehet eljutni odáig, hogy valakinek legyen. Hogy lehet ennyi áldozatot hozni egy autóért?"


Gondolatébresztő és némileg optimista a befejezés, bár eléggé nyitott marad a vége. Meghoz egy döntést, amiről csupán reméljük, végre jó lesz neki. A leli békéje helyre billen, eljut valahová, amit szeretne és élvezné is az életét. Egy újabb bizonyíték, hogy a jó könyv nem oldalszám függő. A biztatóan ígéretes kezdés után remélem lesz folytatás, olvashatok még a szerzőtől. Gratulálok és kíváncsian várom, hogy a sikeres debütálást mikor és milyen mű követi majd. Mindenkinek ajánlom!

ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a könyvet! 

Hegyi Ede 1988-ban született. Budapesti. Írással azóta foglalkozik, amióta megismerte az ahhoz szükséges karakterkészletet. Általános iskolában már verseket írt, később novellákat, blogot és dalszövegeket is – elsősorban saját maga szórakoztatására. Első regényét két hónap alatt fejezte be. Bővebben : ITT olvashatsz a könyvről és szerzőjéről. 

             



Napkút, Budapest, 2019
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632638638

Egy pap vallomása

Szántó Dániel Egy pap vallomása





                                                                            

Istenigazából nem is tudom, hogy mit mondjak. Furcsa érzéseket hagyott bennem ez a könyv. Nehéz megszólalni elsők között, de nem tudok mást írni, mint amit érzek, amit kiváltott a könyv. Mindig is figyelemmel kísértem a magyar írókat, Szántó Dániel eddigi két könyvét is olvastam. Ígéretes szerző mutatkozott be a Revans és Az üldözött krimikkel néhány éve, akire érdemes figyelni.

Aki ismer, az tudja, thriller- és krimirajongó vagyok, itt elég jó a kínálat. Erre a krimire bő két évet kellett várni. A történet egyedi, az tény. A fülszöveg és az alaptörténet nagyon megfogott, izgalmasnak ígérkezett, viszont a kidolgozással, a szereplőkkel voltak problémáim. Nem is ragadott magával, nem igazán tetszett, megmondom őszintén, ahogy mindig. Pedig első nekifutásra van egy hangzatos, figyelemfelkeltő cím, egy csodásan sejtelmes, igényes borító és izgalmas fülszöveg. Szóval elsőre ez egy nagyon ígéretes, jó kriminek tűnik. Első nekifutásra. A történet és az ötlet tehát szuper, a megvalósítás már kevésbé. Kriminek nem volt rossz, de különösebben jó sem, sajnos messze nem emelkedik ki az átlagból. A regény a klasszikus dráma és a bűnügyi történet kombinációja, mégis vegyesre sikerült az összhatás. A skandináv jelleget egészen elhagyta a szerző, ami nem is lenne baj, de ez a néhol túl trendi szöveg számomra tökéletesen komolytalanná vált, a hemzsegő, politikai direkt utalásoktól sajnos még nem lesz mai magyar, társadalomkritikát nem hordoz. Istenem, hol egy figyelmes, erős kezű szerkesztő?



Eleinte az alap sztorija vitt, érdekes megközelítésből indult a krimi. Ismerjük az elkövetőt, aki ráadásul egy meghasonlott pap, és az áldozatokat keressük. A könyv legelején még bizakodó voltam. Vajon tényleg létezik Isten? Erre egy megdöbbentő kísérlet formájában keressük a választ. Mihály atya rendhagyó feladat elé állítja a rendőreinket. A felütésből kiindulva, lehetne egy csavaros, sötét hangulatú krimi, de nem lesz az. Inkább egy átlagos-semmilyen, moralizálós történet, ahol a sztori ellaposodik, a karakterek papírmasék, sótlanok, nem igazán élnek. A szereplők többségét itt nem éreztem annyira kidolgozottnak, mint korábban.

A családi tragédiák valóban elég nyomasztóak. A nyomozók közti rivalizálás és a bénázások bizony nem tettek jót érzésem szerint a sztorinak. Pedig van bőven magánéleti tragédia, titok, de ez inkább néhol csak félre viszi, lassítja a sztorit. Nekem nem tetszett ez a körülményeskedő stílus. És így (nem) kicsit hosszabb lett a kelleténél. Roppant nehéz jó krimit írni, nincs is igazán sok belőle. A jó krimi nem csak izgalmas, fordulatos, de összetett is. Nem kis feladat ötszáz oldalon keresztül lekötni az olvasó figyelmét, az érdeklődést fenntartani, ami nem is megy. A történet elaprózódik, és ami főleg nagy hiba egy kriminél, nem izgalmas. Hiányzott az a borzongató, torokszorító érzés, amit a fülszöveg ígért... hogy MI fog történni a következő lapokon, hogyan alakul a szereplők sorsa. A részleteken nem elmélkednék a spoiler miatt. Talán a lélektani dráma felé próbál közelíteni. A kapcsolatok szövevényes hálója, a hit és a szeretet szívfájdalmas meséje adja az alapokat, de nincsenek lélekbemarkoló, szenvtelen pontossággal megírt események. Amikor a megszállottság, az irigység felülmúlja a morális lehetőségeket. Érződik rajta az igyekezet, de bizony izzadtságszag van, hogy mindenkinek megfeleljen. Kapunk egy lassan kibontakozó drámát rólunk esendő, bűnös emberekről. Szántó Dániel kidolgozott egy bonyolult regényt, amelyen belül az elbeszélés szálai következetesen keresztezik egymást. A befejezés érdekes, sőt, talán valóban meglepő megoldást hoz.

Próbáltam, akartam szeretni, nem kizárt az sem, hogy az én készülékemben van hiba, a Bölcsek köve sincs sajnos a zsebemben, de ez bizony nem volt feszült, sem nyomasztó, illetve nem úgy, ahogy vártam. Nyomasztó volt, hogy lassan derülnek ki dolgok, a rendőrök bénázásai kifejezetten idegesítőek néhol, még mindig van 200-300 oldal és nem alakul sehová a sztori... Lassan rágtam át magam rajta, nem volt kellően izgalmas, nem tudta az érdeklődésem végig lekötni. Vártam a végét, derüljön már ki, mi is áll a háttérben, mi lesz a megoldás. Nekem ez vontatott, az egész erőtlen valahogy. Sajnálom, de még mindig a szerző első könyve a legjobb, amivel elég magasra tette a lécet szerintem. Amit a bemutatkozó krimiben szerettem, az minden hiányzott ebből a kötetből. A " a magyar krimi nagymestere" valóban jól hangzó reklámszlogen, hazai krimiszerző nincs is sok, de ettől Réti László egészen nyugodtan alhat. Ugyan nem volt ez annyira rossz, de igazából sajnos annyira jó, szuggesztív sem lett. Kár érte. Erőt és kitartást a leendő olvasóknak.



             

Szántó Dániel: 1989-ben született Szombathelyen.

2016-ban jelentkezett a Revans című krimvel, amit 2017-ben Az üldözött követett. Harmadik regénye egy elképesztően nyomasztó és izgalmas bűntény felderítésének magával ragadó története a koszos, maffiózók uralta, csodálatos Budapesten.



Alexandra, Pécs, 2020
526 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634478003

Viharmadarak

Einar Kárason: Viharmadarak





                                                                            

"Izlandról a tengerre indulni egyet jelentett a katonáskodással háború idején."


A skandináv szépirodalom és azon belül Izland egzotikus világa eleve különleges élménnyel bír az olvasó számára. Szerencsére egyre több ilyen kötet jelenik meg idehaza. Talán legismertebb Jón Kalman Stefánsson kiváló izlandi története. Ezért is vártam feszült figyelemmel Einar Karason első hazai kisregényét, ami a pandémia miatt csúszott nyár végére.


Einar Kárason rendkívül drámai és emlékezetes története az ember és természet örökös élet-halál harcáról, kiszolgáltatottságáról, küzdelméről mesél. A szerző megtett mindent, hogy megérezzük a tenger és az ott működő hatalmas erők veszélyét. A könyv tömör stílusában tökéletesen átélhető izgalmat ad erről a harcról. Elképesztő olvasmányélmény, a valós történéseket mutatja be. 1959 telén, Új-fundland partjainál jégviharba került Máfur halászhajó és a legénység sorsa áll a kisregény középpontjában. Izgalmas betekintést nyújt a matrózok világába, a hajón zajló életükről, elképzelhető helyzetekben ismerjük meg őket. Gondolkodásra készteti az olvasót a harminckét férfi története. A jeges fjordok felett a hófúvásban és jégviharban a tenger hatalmas hullámai között egy apró, törékeny halászhajó és legénysége válik az elemek játékszerévé. A méteres vízfal és a téli vihar gyufásdobozként dobálták a hajót.

Einar könyvében szereplő személyzet nem is kerül megnevezésre, csupán egyetlen matrózt mutat be mélyebben és név szerint. Talán nem véletlen, hogy a legfiatalabb matrózt, Lárust ismerjük meg alaposabban. Az ő érzései, gondolatai és vágyai sok líraisággal keveredve kerülnek elénk. Fiatal, tapasztalatlan, azonban igyekvő. A többméteres hullámok dobálta hajón ő az, aki nem csak megfelelni igyekszik ennek a kihívásnak, de kitartó és előtte az élet, ami ad egy plusz erőt neki.

A kapitánytól a rádiósig mindenki rettenetes csatát vív a jegesedéssel, amely a hajó külsejére rakódik. Itt a fotelben ülve már-már elképzelhetetlen az időjárás és a hideg, az elemek ereje. A tenger hatalmas víztömege és a zsákmány súlya is húzza a hajót. Az első döbbenetes esemény, amikor le kell vágniuk a vízzel megtelt, pillanatok alatt befagyott mentőcsónakokat és sok más felszerelést is el kell dobniuk, hogy a hajó felszínen maradjon. Ez egy igazi tengerészkönyv, tisztelgő próza a halászok előtt.

A fedélzeten nagy az összetartás, hamarosan mindenki tökéletesen tisztán látja a helyzet komolyságát. Az izlandi halászok kétségbeesett harcot vívnak a kíméletlen természeti erőkkel, és nem adják fel. Néhány mondattal megismerjük életüket, az otthon és a háttér is felrajzolódik. Kárason miliőteremtése, jellemábrázolása, tökéletes képet ad. A karakterek motivációját is sikerül felvázolnia. A tengerészélet megpróbáltatásai, az összezártság az egyszerű, hétköznapi emberek élete felkavaró érzelmekkel, feszültséggel villan fel. A történetet drámaiságát nem csak a valóság hű ábrázolása adja. Lélekkel teli emberi történet ez. Külön tetszett a lezárásban a vihar utáni életükről leírtak. Einar Karason határozottan bebizonyította, hogy nem oldalszán-függő a minőség, hogy 120 oldal éppen elegendő ahhoz, hogy összezúzza és felemelje az olvasó lelkét. Remélem olvashatok még Kárasontól. 

Ez egy csodálatos történet a férfiak világából, akik a tengeren élnek. Lenyűgöző a természet ereje, látványos képeket kapunk a tenger és a természeti elemek világáról is. Itt megmutatkozik Kárason versírói vénája. Tetszett a hajósélet ábrázolása, és a regénybe beépített folklorisztikus elemek felbukkanása. Egy másik történelmi esemény is felbukkan a történetben, a "dán Titanicnak" nevezett Hans Hedtoft hajó katasztrófája. A teher- és utasszállító hajó 1959-ben süllyedt el.

Az ember és a természet küzdelmét itt feszültséggel teli viszonyában ismerhetjük meg. Elképesztő az, ahogyan mindenki hősiesen küzdött minden rendelkezésre álló eszközzel, álmatlanul, kimerülten, hogy életét és hajóját felszínen tudja tartani. Gyönyörűszép és igaz történetet olvashatunk, erős és feszültséggel teli valóságában. A könyv véleményem szerint tisztelgés nemcsak az izlandi halászok, hanem minden olyan ember előtt, akik mindennap küzdenek a létért, a méltó életért. A Viharmadarak Patat Bence csodás fordításában kiváló és gördülékeny stílusával az év egyik legjobb külföldi kisprózája.


ITT tudod megvásárolni a Viharmadarakat! 

  

Einar Kárason: (1955) költőként kezdte karrierjét, azóta ismert izlandi regényíró. Leghíresebb regényéből angol fordítás és film is készült Devil's Island címmel 1996-ban, amelyet Izland abban az évben a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára nevezett. Fotó: Johann Pall Valdimarsson

Patat Bence műfordító: Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója. 

Magvető, Budapest, 2020
120 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631438901 · Fordította: Patat Bence

Váratlan fordulat

Jeffrey Archer: Váratlan fordulat






                                                                       

A ​nálunk is méltán népszerű angol szerző és a General Press Kiadó ismét egy novelláskötettel örvendezteti meg olvasóit. A tizenkét novella a címhez méltón fordulatos történetek gyűjteménye, jó harminc éve jelent meg először. Jeffrey Archer igazán jól ír, a Clifton krónikák sorozata vagy a Párbaj mellett több más kedvencem is van tőle, így kíváncsian kezdtem bele ebbe a novellagyűjteménybe.

Az arisztokrata származású egykori politikus olyan történeteket gyűjtött egy kötetbe, ahol legtöbbször a legutolsó mondatok adják a végső csattanót, a váratlan fordulatot. Néhol kimondottan a Meghökkentő mesékre emlékeztetett. Archer tudja, hogy mivel és hogyan lepje meg az olvasót. Mindig jön egy előre nem látható váratlan fordulat, egy homokszem a gépezetben, ami más irányt ad az eseményeknek.

A könyv a szerző egyéb művéhez hasonlóan olvasmányos, könnyen lehet vele haladni, a hosszabb-rövidebb történetek gördülékeny stílusban íródtak. Archer kellő fantáziával és humorral mutat rá az élet fonákságaira. Számtalan regényét olvastam már, kedvelem Archer stílusát. Bár most is jól szórakoztam és volt három igazi kis gyöngyszem, de jobban szeretem azért a nagyobb terjedelmű regényeit.

Kiemelném a nyitó történetet, ami már-már egy kisregény. A tökéletes gyilkosság címet kapta és az egyik leghosszabb írás. Egy véletlen elcsattanó pofon, és az abból származó következmények lelki oldalán át mutatja be a tragédiát. Kimondottan jó volt az Á la carte című írás is. Ennek tanító jellege adja a varázsát. Minden szülő törekszik arra, hogy a gyermekének jobb, könnyebb élete legyen. Nehéz is megtalálni sok esetben azt az utat, ami ide vezet, számtalan konfliktust eredményezhet. Erről olvashatunk ebben a novellában. Humoros és izgalmas volt a Sakk-matt, a Betyárbecsület vagy a Véletlen műve történet.

A másik szívemnek kedves a záró írása lett. Christina Rosenthal története megható és emberi. Egy levélen át mesél a szerelem erejéről, ami nincs tekintettel sem vallásra, sem származásra. A megértés, megbocsájtás és elfogadás most a novella keletkezése után harminc évvel később talán még fontosabbá lett életünkben.

Jeffrey Archer novellákban is jó. Szellemes, lebilincselő, kimondottan életszagú írások ezek, tanulságos, remek csattanóval és egyedi csavarral a végén. Mindenkinek ajánlom, aki rövidebb lélegzetvételű, de szórakoztató és érdekes történetekre vágyik.


                                                                          

Jeffrey Archer: 1940. április 15-én Londonban született
Lord Archer-t híres íróként ismeri a világ, de konzervatív politikusként is szép pályaívet futott be. Élete is regényes. A Clifton-krónika sorozatot 2011-ben kezdte írni, 71 évesen. Archer 32 éves koráig egy sort sem írt. Első regénye 1975-ben jelent meg Se több, se kevesebb címmel. 1979-es regénye a Párbaj jogait már hárommillió dollárért vette meg a kiadó. A sikerre jellemző, hogy Angliában a megjelenés hetében egymillió példány talált gazdára. Több novelláskötetnek is szerzője.



General Press, Budapest, 2020
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524434 · Fordította: Bart Dániel, Bart István

Édes a Bosszú Rt

Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság





                                                                

Jonasson ötödik magyar nyelvű könyvével megint megvett kilóra, meg tudott nevettetni, simán kirángatott a hétköznapok valóságából. Tökéletes kikapcsolódás, aki szereti az igazi agyament fordulatokkal megspékelt, meglepő történeteket.

Aki olvasta a Százéves embert, vagy bármely másik Jonasson könyvet nem fog csalódni. A történet hozza a jól ismert jonassoni fordulatokat, a szereplők némi túlzással, de hasonlítanak a valódi hús-vér emberekre. Tetszett az afrikai szál, ami eleve ad egy speciális ízt, hátteret a történetnek. Egy percig nem szabad komolyan venni, nem tudjuk kitalálni, mi lesz a következő lapokon. Laza, gördülékeny stílusa, a történet „agyamentsége” jól illeszkedik az eddig megismert vonalba. Lehetetlen visszaadni a poénokat, az egésznek a feelingje magával ragadja az olvasót. Igazán szemfüles olvasónak kell lenni az elrejtett mögöttes utalásokra, ami végig ott van a történésekben. Hihetetlenül abszurd történet, valóban a váratlan fordulatok könyve, ami az író szárnyaló fantáziájának eredménye. Szarkasztikus humor jellemzi, a szereplők bénázásai teszik lendületessé, valóssá az egészet. Csak Jonassonra jellemző svéd humor, ötletparádé vonul végig a cselekményen. Hatalmas elismerés Kúnos László nagyszerű fordításáért, ami tökéletesen hozzájárul az olvasási élményhez. A legelvetemültebb kalandok részesei lehetünk ismét.


A mondanivaló és a humor is pont megfelelő arányban van jelen az elegánsan beillesztett történelmi és művészeti háttér-információk mellett. Már a címből sejthető, hogy nem mindennapi története van a könyvnek. Aki szereti és érti ezeket az abszurd poénokkal bőven megszórt könyveit az írónak, jól fog szórakozni. Karikatúrája ez a mai svéd társadalomnak, egyéb világjelenségeknek. Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb sérelmei, amit hordoz magában. Valóban nem segít a bosszú, de tagadhatatlanul jól tud esni egy poénos visszavágás... ebben segít egy kreatív reklámszakember, aki erre alapozza vállalkozását. A bosszú természete bár gyarló, de emberi jelenség. Hugo, egy gátlástalan stockholmi reklámszakember ötlete az Édes a Bosszú Rt. Megtartva a törvényes kereteket, vállalja ügyfeleinek a különféle sérelmektől szenvedők részére a bosszúállást. Hozzá fordul Jenny és Kevin. Mennyire meglepő dolgokat eredményez mindez, ha rosszul, vagy visszafelé sülnek el a dolgok. Sokat nem lehet elárulni a történetről, mert egyrészt összetett, minden mindennel összefügg, de poéngyilkos sem szeretnék lenni. Van egy karrierista, pénzéhes és roppant önző galériatulajdonos, aki adja az alapot a bosszúra. Victor Svenssonnak nagy tervei vannak az alderheimi műkereskedelemmel kapcsolatban, amikor beáll dolgozni, majd előre megfontolt szándékkal benősül az üzletbe.

A hamarosan a volt feleség Jenny és a balkézről született fia, Kevin fognak össze ellene. Megjelenik ifjabb Ole Mbatian, egy afrikai gyógyítóember, aki hozza magával a művészeti vonalat is. A cselekmény fontos része két, Afrikában keletkezett festmény, amit Irma Stern festett. Nos, Irma valós személy, aki tényleg létezett, valóban festőművész volt. Elmélyülhetünk a szabad művészet csodálatos univerzumában, hiszen már az első mondatnál kiderül, van itt mélyebb tartalom a számtalan utalással elrejtve. A nagy világégést kirobbantó vezér is festőnek készült, ezt elárulhatom, ami a történetben is felbukkan. Van itt csalás és lopás, gyilkosság, képhamisítás és hamis vádak, afrikai folklór. Feltűnik még Carlander, a nyugdíj előtt álló rendőr, aki az egész "ügyet" próbálja kibogozni. Nincs könnyű dolga, négy nappal a nyugdíj előtt. A sors kap még jelentős szerepet, és a párhuzamos történetek mozaikjait eggyé varázsolja. Jonasson hozta a formáját, minden, a korábbiakban megismert jellemző megvan ebben a könyvében is.

Jonasson a kortárs svéd irodalom meghatározó alakja. Ezzel a zseniális, laza történetszövéssel, csetlő-botló figuráival a kalandok végeláthatatlan fordulataival a minőségi szórakoztatásra tette a hangsúlyt. Ezek kellően megfogják az olvasót, nem utolsó sorban nevetni is lehet az egészen. Az író egyedi stílusa és humora magával ragadja az olvasót. Összességében ismét egy jó könyv Jonasson klaviatúrájából, amit élmény volt olvasni.


ITT megvásárolható a regény!


                                 

Jonas Jonasson: Svédországban született 1961-ben. Hosszú időn át mint újságíró, kommunikációs tanácsadó és televíziós producer dolgozott, majd új életet kezdett: 2011-ben megírta A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényét, ami egy csapásra meghozta számára a világhírt. A regényből mozifilm is készült.
További könyvei: Az analfabéta, aki tudott számolni (2013), Gyilkos-Anders és barátai (2015),
A ​százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik (2018). Öt regényét, tizenhat millió példányban adták el negyvenhat országban.



Athenaeum, Budapest, 2020
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635430390 · Fordította: Kúnos László