Az Üvegszív

Gantner Ádám: Az Üvegszív 



                                                                           



„Isten ​számolja a nők könnyeit”










Izgalmas, friss, mai témát jár körbe a bemutatott történet. Nagyon valós olvasmány, aktuális helyzetről vallanak a szereplők. Sajnos ezt az egész jelenséget mindenki közelről ismerheti. Csalunk és megcsalnak, hazudunk egymásnak boldog családot, látszatboldogságban élnek sokan a külvilág felé. Őszintén megmondva, számomra a könyv története nagyon elkeserítő volt. Félreértés ne essék, eddig sem éltem burokban, de ez nagyon szomorú dolog, hogy sok házasságot a közös ház-kocsi-hitel és a gyerekek tartanak össze.


Dóra és Giorgio kitalált szereplők, ám mindenki ismeri őket. Sosem volt szerelmükből lett kényszer-házasságuk válságba jutott. Dóra tudja és elfogadja ezt a helyzetet, amit Giorgio teremtett számukra. A negyvenes nő, két gyerekkel számára ez volt az egyetlen mód, hogy az mellett maradhasson, akit szeret. Részéről van némi ragaszkodás, de érzelmeivel, szenvedéseivel végig a háttérben marad. Régebben elítéltem azokat, akik megcsalják a párjukat, és most sem vagyok túl jó véleménnyel róluk. Aki félre akar lépni, az megteszi, régen is megtette, ma talán még könnyebben megtörténik. A másik meg csinál, amit tud, vagy amilyen lehetőségeket hagynak neki. Sajnálatosan szomorú, kíméletlen erkölcsi látlelet ez mai emberi kapcsolatainkról, fellazult erkölcseinkről.


A „szeretői” létformát sem védem, hiszen Szandika csupán kellék volt Giorgio álmaihoz, vágyaihoz... Fiatal, harmatos és tudatlanul naiv, ám ő csupán túlélni menekült a fővárosba, tervek nélkül. A fő szempontok, élethelyzetek Giorgio körül forognak, ő mesél, éli meg küzdelmeit a korával, vágyaival. Szomorú, ha egy negyvenes férfi még mindig a huszas éveiben ragadt. A mennyiség és minőség kérdése mellett talán az a legmeglepőbb vagy elkeserítőbb, hogy Giorgio még mindig kamaszgyerek maradt és megy a legnemesebb szerve után. Nem, nem az agyára gondolok.... saját magát teszi nevetségessé, bár félelmei és küzdelmei érthetőek. Nem képes tudomásul venni és elfogadni az idő és az évek múlását, azt, hogy férj, apa lett. Rettentően fontos vonal a történetben a családi háttér. A férfi apja is egy széltoló szerelmes volt élete során, míg Dóra anyja is ment a vágyai után. Kikacsingatva a tutyimutyi férj mellől, éppen Giorgio apjával is félre lépett régen. Ezt csak Dóra tudja, aki imádja megkeseredett apját.




A történet egy felnőtt férfi nyavalygásain keresztül mutatja be a kiüresedett házasságok társas magányát, ám a trendi, erős negyvenes nők is megkapják a magukét, akik harmincnak akarnak tűnni, miközben huszonévesekhez hasonlóan viselkednek.
Giorgio hajszolja a pillanatnyi érzelmeket, önmagát is becsapva. Szerelmet hazudik, miközben a boldogság lehetősége ott van karnyújtásnyira tőle. Töri a szíveket, miközben a sajátja is összetört. Éppen ez az egyik fő gond szerintem, hogy nincsenek kimondva, megbeszélve a dolgok. Dóra mindent tud és tűr, nem értettem miért nem lép? Nincs letisztázva, hogy figyelj, ez így nekem nem jó, és látom neked sem az. Változtassunk. Együtt. Jóban és rosszban, amiből még lehetne boldogság. Miféle példát mutatnak a gyerekeiknek a későbbi életükre? Saját elrontott életükből sem okulva a pillanatnak élnek a hazugság csapdájában.

Kicsit kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nem volt rossz történet, hiszen kifejezetten érdekes és tanulságos volt. A férfiúi szemszög, a magyarázatok gyártása, okok és az életkor hozta változások megviselnek mindenkit. A teljesítmény romlása, a feszes hasból pocak lesz, szőr nő ott is, ahol sosem volt eddig. Apatestet növeszt Giorgio is, de lelkében gyerek marad. Pénze és pozíciója teszi vonzóvá a fiatal lánynak. A végső és meglepően váratlan csavar érdekes megoldást hozhat a szereplők életébe. Szerintem mindenki, okulhat belőle valamit, miközben olvassa az eseményeket. Legfőképpen talán, hogy a szeretet mellett tiszteljük azt a másik embert, akivel egy fedél alatt élünk.

Gantner Ádám: Többek között a nagy botrányt kavart A siksze, A l@tor és a Szobapincér szerzője. Budapesten él. Fotó: Farkas Ivett.






Konkrét Könyvek, Budapest, 2017
226 oldal · ISBN: 9789637424953

Holnap ne gyere

Hevesi Judit: Holnap ne gyere 





                                                                             






"A tegnap este tanulsága,
hogy őszinte voltam ahelyett,
hogy elhallgattam volna valamit."




Hevesi Judit második verseskötete a világirodalom örök és klasszikus témáját hozza közel az olvasóhoz: szakítás, megcsalás, elengedés. Ez mindenki életében jelen van/lesz, mindenki tapasztalhatja így vagy úgy. Ki nem csalódott közülünk, ki az, aki nem élt át szakítást és nem vereségként fogta fel? Néha önhibánkon kívül is részesévé válunk.


Az első kötet a Hálátlanok búcsúja is a fájdalom a gyász feldolgozása mellett a bűntudatról szólt,
a világégéssel járó holocaust súlyos témáját idézi. Nos, ha szerelmünkben csalódunk, elveszítjük figyelmét, az is kisebb belső világégéssel járhat. Összeomlik életünk, szembesülünk egy fájó veszteséggel. Egy kapcsolat vége, életünk egy boldog(nak hitt) szakasza lezárul. Ez a könyv is az elengedésről, a gyászról szól, noha nem a fizikai halálról, hanem csak a szerelmi szakításról, az együttélés utáni különválásról.


A kis kötetben négy csokorban találunk verseket. Az első rögtön a tapasztalás, a váratlan Gyász. Tetszettek a köteten átvonuló, állatok életéből vett hasonlatok, ami rögtön a nyitó versben is megjelent. Miközben a csimpánzok gyászának tudatáról, feldolgozásáról olvasunk, ez egyértelműen vonatkoztatható ránk emberekre is. A kapcsolat halála, elveszteni azt, amit öröknek gondoltunk.
A Töréspont, ahol a férfi gondolatai jelentek meg igazán eredeti volt, ahogyan az és Mi marad meg? ezen rész legérzékenyebb versei. Finoman ironikus, fájdalmas, tényszerű. Szembesülünk a váratlan csalódással: "Van egy másik nő"...


"Ha hazudnál nekem végre valami szépet, én megígérném, hogy nem azonnal értelek félre."


A második rész versei a saját lelki fájdalma, némi önsajnálattal vegyes magyarázatkeresés. Innen a véletlen otthon maradt telefon tetszett leginkább, ami a Puszipajtás verseben jelenik meg. Egy mindennapos élethelyzet keserűen ironikus humora. A másik két kedvenc innen még a Voyer. Ezt bizony megéltem, tapasztaltam magam is. Csak feküdni mellette, nézni, gyönyörködni arcában, hajában. Abban, hogy ott van nekem... illetve már nincs... a hiány , ami a Rémálom soraiban is megjelenik. Ébredés után, amikor... már nincs is ott, nem is a reggeli kávét készíti, fáj, hiányzik, új még a nincs-érzése, hogy elment. Már másik élet része. Hazavárom, pedig pontosan tudom: nem jön, neki már másik lakás jelenti az otthont.

"Hajnalban hiányzik a legjobban. A mellettem fekvő hatkor ébred,
most négy óra van,
még van időm elképzelni egy életet,
talán mellette, talán az enyémet."

A harmadik rész a Szív csomagolása - fájdalom, düh, elengedés. Mit rontottam el, ki hibázott?
Nem gondolok rá, ám egy sms, egy régi pillanat, egy kép egy illat megidézi. Nem akarok gondolni rá, ám mégis velem van. A negyedik fejezetben megjelenik a továbblépés: az új lakás, új függöny, átrendezett szoba, ami nélküle már még sem ugyan az. Ebből a részből különösen a Feladott poggyász, Kolozsvári balett és az Egyférfiegynő verset emelném ki. "Terített asztal a felejtés" lépni, menni tovább a záró szakasz. Elmúlt, de itt marad és beépül lelkünkbe, sorsunk része marad. Ahogyan mi is az ő életének részévé válunk, hagyunk valami nyomot benne magunk után.

Letisztult, fiatalos, a hiány fájdalma ami végig kíséri és személyessé teszi a verseket. Izgalmas formai megjelenés volt a dőlt betűs szövegrészek, ami vers a versben két hang, szorosan összefonódva alkot egységet. Izgalmas élethelyzet ez, megismertem magam is ezeket az érzéseket. tetszettek, valós és érzelmes, összességében érzékeny költői képeket olvashattam.



"és megőriztelek látod téged is pedig időben kellett volna elhagynom a pályát
itt maradtam és tovább hazudok
neked vagy rólad hogy szép volt
vagy az lehetett volna ha
és bár nem tudod és én sem
hol az otthonom
még mindig hazavárlak"








Hevesi Judit (Hódmezővásárhely, 1990) költő.

Első verseskötete 2015-ben jelent meg Hálátlanok búcsúja címmel a Magvető Kiadónál.





Magvető,  Budapest, 2017
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435542

Vadász

Chris Carter: Vadász



                                                                       






"Ha ​azt hiszed, biztonságban vagy… nem árt, ha újragondolod"







A keményebb, sötét krimit kedvelőknek ajánlom főleg Chris Carter brilliáns írását. Izgalomban nem lesz hiány, fordulatos nyomozásban vehet részt a vállalkozó kedvű, bátor olvasó. Brutálisan borzongató a történet, amit ezúttal is Őri Péter remek fordításban olvashatnak a rajongók.


Nekem már az előző rész a Kivégzés is tetszett, hasonlóan drámai történetével. Ezzel a könyvvel
sem voltak bajaim, hiszen jó szórakozást nyújtott a leírt borzalmak ellenére is. A borító kifejező,
ne tévesszen meg senkit, ez nem a hímző és folt varró szakkör kiadványa!
Már az eleje sem gyenge, a történet felütése alapból borzalmas, és váratlan fordulat is akad rögtön. Nem csak az ügyeletes patológus lepődik meg, bár nem sok ideje marad erre neki... Chris Carter az izgalmas és eredeti kezdést még tudta fokozni.


Faltam, és faltam a lapokat, most is jól meg lettem vezetve, pontosabban esélyem sem volt kitalálni,
ki lehet a gyilkos. Sokára jött el az a pont, amikor egyáltalán kezdett derengeni az ok, az elkövető személye pedig igazán meglepő lett szerintem. Nem volt egysíkú a történetvezetés és a gyilkos eszközei, elkövetési módjai sem voltak hétköznapiak. Sőt, számomra inkább elég brutálisak is voltak. Néhol Nesbo Leopárd története jutott eszembe. Egyáltalán nem finomkodott az író az elkövetések részletezésekor… Valóban csak felnőtteknek ajánlott, a jól kitalált és megvalósított, egyedi módszereket alkalmazó történet. Mint olvasónak ezzel nincs bajom, de azért néha én is rácsodálkoztam, hogy miket képes kiagyalni a szerző. Az emberi lélek mélységeit ábrázoló, éjsötét utazás ez. Ki vadászik kire, ez is jó és találó kérdés. Feltűnik egy csinos és rátermett magán-nyomozónő is, akinek a története szinte könyv a könyvben. Nem kevesebb drámaisággal.


A téma választás, mint sorozatgyilkos általában nyerő recept szokott lenni. Itt is az lett, az áldozatok háttere, az összekötő kapocs pedig eredeti. Ez is sokára derül ki, miért is ők a kiválasztottak. Mindig örülök, amikor olyan íróra bukkanok, aki ennyire mesterien szövi a szálakat. Jól felépített történet, eseménydús, pörgős krimi, amelyben az utolsó pillanatig fokozódik a feszültség. Jó történet, nincs sok felesleges rizsa, akciódús! Nagyon gyorsan elolvastam, pörgős krimi, letehetetlen.


Két nyomozó főhősünk, Hunter és Garcia a két los angelesi zsaru ismét okosan, értően nyomoznak, nincs téblábolás, bénázás. Első áldozatunkra egy elhagyott hentesüzletben találnak rá. Testnyílásait bevarrta az elkövető. .. Ezt nem is részletezném, tessék elolvasni. Érdemes, mert valóban érdekes, olvasmányos, és izgalmas nyomozás részesei lehetünk.Tetszett a Hunter és Garcia páros, néha az ő múltjuk és kapcsolatuk is feldereng. Lesz ott még meglepetés a későbbiekben.

Jól kitalált és felépített történet volt, történet összetett. Az írásmódja és a szerkezete is jó, a történet
is hozott eredetiséget az indíték és a kivitelezések kapcsán. A gyilkosunk zseni és beteg, lelkileg összeomlott, de megismerve a múltat, a hátteret… Mi a kiváltó ok? Itt szinte már kezdtem "megérteni" az elkövetőt, még ha azonosulni nem is tudtam vele.Tudom, visszamenőleg semmit nem lehet jóvá tenni, visszahozni a rég elveszett boldogságot. Mégis. Elgondolkodtató, hogy egy régi trauma mennyire beépül és megváltoztatja sorosunkat, hatással van életünk későbbi szakaszára. A végső megoldás pedig drámaira sikerült valóban.

HA szeretnél vadászni a Vadász-ra ITT megrendelheted kedvezménnyel! Akár e-könyvben is!

Chris Carter: 1965-ben Brazíliában született, majd az USA-ban tanult pszichológiát. A michigani államügyészségen dolgozott évekig, a kriminálpszichológiai csoportban. Szabadidejében gitározik, idehaza a Kivégzés a második regénye. Külföldön a sorozat már a nyolcadik részénél tart.

Az író honlapján további részletek:
http://www.chriscarterbooks.com/





Eredeti mű: Chris Carter: The Night Stalker
General Press, Budapest, 2017
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636439996 · Fordította: Őri Péter

Bloginterjú - Trux Béla

Bloginterjú - Trux Béla íróval 



                                                     





A templomos lovag és az Akkon ostroma szerzőjével beszélgettem új regénye az Eretnek megjelenése alkalmából. A könyv a Gold Book Kiadónál jelenik meg a Könyvhétre.



1. Miért érezted úgy, hogy meg kell írnod az előzményt?


Amikor annak idején az Akkon-sorozatot írtam, voltak olyan karakterek és olyan
események, amelyeket szerettem volna jobban kibontani, de a történet nem engedte meg.
Így is elég nagy regény, eleve két kötetben jelent meg, ugye. Azzal végig tisztában
voltam, hogy a történetet hogyan fogom lezárni, és azt is, hogy ezt folytatni nem lehet.
Hiszen az inkább a város tragédiájának története, semmint a szereplőké.
Folytatás tekintetében inkább egy párhuzamos szálban gondolkoztam, és ennek
érdekében elhelyeztem néhány olyan kapcsolati elemet az Akkon-sorozatban,
amelyeket felvéve tovább szőhetem a fonalat egy új regényben.

Azonban ez a párhuzamos szál, azaz maga az Eretnek, időben korábban kezdődik, és évtizedekkel később fejeződik be. Eredetileg egyetlen kötetben gondolkoztam, aminek az első 5%-a a Magyar Királyságban játszódott volna. Ebből az 5%-ból lett végül az Eretnek első kötete, Az inkvizítor. Időközben rájöttem, hogy a magyar néplélekkel és a hagyományokkal nem foglalkozik senki,
ezért ezt a témát helyeztem előtérbe. Jelentőségénél fogva megkövetelt egy teljes kötetet, sőt,
még bőven lett volna miről írnom. De lesz még rá alkalom.


2. Honnan tudsz ennyit a keresztesekről, miért éppen ők?

Gyerekkori szerelem. Miskolcon, a Diósgyőri Vár árnyékában nőttem fel, gyakran játszottunk
a vár területén. Akkoriban láttam az El Cid című Charlton Heston filmet, és a kezembe akadt
egy templomos lovagokról szóló képregény is. Utána ment minden a maga útján, ahogyan meg
volt írva. Mára meggyőződtem róla, hogy nincsenek véletlenek. Sok egymásból következő
esemény és néhány barát kellett ahhoz, hogy elhiggyem, minden egy irányba mutat. Ha nem
így lenne, most nem lennék író.




3. Már a templomos lovag és az Akkon ostroma is kimunkált, alapos tartalommal bírt. Mennyi ideig gyűjtötted az anyagot, miknek néztél utána, meddig írtad a regényt?


Az Akkont úgy kezdtem el írni, hogy fogalmam sem volt, hogy befejezem-e valaha, vagy egyáltalán, lesz-e kiadó, amely a kockázaton túl értéket is lát benne. Tudtam, hogy milyen könyvet olvasnék szívesen, és ilyet akartam írni.

A város 1291-es tragédiája mindent tartalmazott, ami ki akart íródni belőlem. Keresztes háború, templomos lovagok, egyéni és kollektív tragédiák. Egy csipetnyi szerelemmel, némi hihetőnek tűnő misztikummal fűszerezve meg is volt a történetem.
Egy év kutatómunka után kezdtem hozzá, és hét éven keresztül írtam. 
 Ahogy írtam, úgy jelentek meg a forrásként használható szakkönyvek is. Ezek miatt
sokszor vissza is kellett fejtenem a történetet. Volt, hogy kétszáz oldalt kellett átírnom.
Közben megszületett Gergő fiam is, ekkor fél évre letettem a billentyűzetet. Az
egymásnak ellentmondó források is zavart okoznak az erőben. Ilyenkor a regényíró választ
egyet a lehetőségek közül, és következetesen ahhoz tartja magát. Máskor az ellentmondások
okára fény derül, ilyenkor az író örül. Például volt egy olyan eset, amikor a keresztény
források ellentmondásban voltak egymással, de a muszlim Abu al Fida, aki maga is ott
volt az ostrom során, helyére tette az egészet.
A történelmi regény nehéz műfaj. Ha az ember komolyan csinálja, akkor nagyon sok dologra kell figyelnie, különben hitelét veszti az egész.


4. Az Eretnek esetében mennyi idődet vette igénybe a kutatás és az írás?


Az Eretnekhez a nulláról kellett kezdenem mindent. Teljesen más a koncepció, a cél, a stílus.
Itt a magyar néplélek, a folklór, a vallás- és hagyományüldözés megragadása volt a lényeg. Ez
szintén rengeteg kutatással járt. A helyszínek zömét személyesen is felkerestem, fotókat készítettem, jegyzeteltem. Beszéltem népművészekkel, irodalmárokkal, nyelvészekkel, történészekkel és megannyi más, érdekes emberrel. Ez a munka az írással együtt négy évig tartott, de az összegyűjtött anyag még jó néhány regényre elegendő lesz. Őseink dolgaiban a mai magyar olvasók többsége éppoly járatlan, mint a XIII. század nyugati embere. Az Eretnekhez minden írói tapasztalatomra szükségem volt. A téma fajsúlyos, ezért az ismeretek átadását és a szórakoztatást az útinaplókra jellemző arányban igyekeztem tálalni.
Közben számos novellám is megjelent, amelyek nagyrészt történelmiek, de akad közöttük
sci-fi és fantasy is. És néhány olyan modern történet, ami még nem került kiadásra.

                                                                                                       

5. Az Eretnek-sorozatból trilógia lesz?


Igen. Ahogy mondtam, az első rész a Magyar Királyságban játszódik. Ezt követően a második kötet lesz az, amiben a két történet, az Akkon és az Eretnek cselekménye találkozik.
De nem akarok újabb ezer oldalt áldozni az ostromra, itt már csak érintem ezt a témát. A hátteret és egyes szereplők történetét szeretném jobban kibontani, és rávilágítani a dolgok mögött rejlő összefüggésekre. Kicsoda Adlin valójában?
És ki a feketeruhás ember, és mi motiválja? Sok olvasóm tette fel ezeket a kérdéseket. Hamarosan a válaszokat is megkapják.

Végül a harmadik kötetben a templomos lovagrend megsemmisítése lesz a fő téma, fűszerezve a mesélő élete során összeszedett folklórelemekkel.



6. Kik a célközönség? A történelmi regények ma reneszánszukat élik újból. 


Mindenki, akinek a mellkasában érző, magyar szív dobog. De ha netalán egy külföldi
kezébe kerülne, a főhős majd kézen fogva bevezeti a mi kultúránkba, és szembesíti azzal,
amit már mi magunk is elfeledtünk.

7.Milyen szempontok vezéreltek anyaggyűjtésnél, voltak ellentmondások?

Ellentmondás mindig van. Az őskutatás eleve egy ellentmondásos téma. Ingoványos talaj,
ahol vigyázni kell minden lépésnél. Éppen ezért nem következtetek és nem jelentek ki
semmit. A mesélő csak elmondja mindazt, amit látott, és noha mindenről megvan a
maga véleménye, kíváncsi kívülállóként szemléli a környezetét.
Az anyaggyűjtésre úgy tekintek, mint amikor az ember egy nagyobb méretű puzzle-t
rak ki. Minden információ önmagában is érdekes és fontos, ám látszólag közük
sincs egymáshoz. De amikor összeillesztve őket kibontakozik a mintázat, akkor következik
be az igazi varázslat.

8. Mennyire írtad a saját véleményed, és mennyire alapozódik a kutatásaidra?

Az egyes szám első személyű nézőpont többek között éppen ezt a problémát hivatott
feloldani. Nem én mesélek, hanem a főhős veti papirosra a gondolatait. Minden, amit
lát és tapasztal, kézzelfogható dolog. Sok helyszín a mai napig áll és látogatható.
A népi ornamentika szerencsére túlél minden évszázadot, és gyönyörűen nyomon
követhető, vissza, egészen a sztyeppék mélységeibe. Ősi szavaink mind értelemmel
és jelentéssel teltek. Hiszen a magyar beszélő nyelv, és tökéletességében egyedülálló.
Legyünk büszkék rá! Másnak nincs ilyen.

És éppen ezek a dolgok azok, amelyeket nem kell magyaráznom. Elég, ha leírom és
bemutatom őket, a minta önmagát adja. Előbb csak felsejlik, majd végleg felfedi magát,
és egy gyönyörű szőttest alkot.
Azt persze nem állítom, hogy a főhős olykor nem teszi hozzá a maga magyarázatát, sem
pedig azt, hogy ez a magyarázat olykor ne lenne öncélú részemről. Miért is ne lenne?
Hiszen hazabeszélek. Magyar vagyok, és a mi kultúránkról írok.

9. Az Akkon 2012-ben jelent meg. Miért kellett ennyit várni Akkon után? Milyen ütemezéssel várhatóak a további részek?



Az Akkon után kivártam, hogy egyáltalán milyen lesz a fogadtatás. Én tudtam, hogy érdemit tettem az asztalra, de a siker elég sok mindenen áll vagy bukik. És ahogy már volt róla szó, ez a történet újabb kutatásokat igényelt. De már mindezzel megvagyok, már csak írnom kell.

De jóslásokba nem bocsátkoznék. Készen lesz, amikor készen lesz. Más munkáim is vannak, amik alkalomadtán előnyt élvezhetnek. Egy biztos, nem kell ennyit várni a következő kötetre, hiszen a kutatást már elvégeztem.


10. Az Eretnek kerek egész történet, vagy lebegtetve zárul?


Az A templomos lovag és az Akkon ostroma együtt tesz ki egy egészt. Ugyan az
Eretnekhez nem szükséges az ismeretük, azonban ha valaki teljes képet akar kapni,
jól teszi, ha elolvassa ezeket is. De hogy megnyugtassak mindenkit, Az inkvizítor
az Eretnek-sorozaton belül is teljesen önálló. Van eleje és van vége is. Nem szükséges hozzá
az előzőek ismerete, és ha az olvasó úgy dönt, hogy megáll itt, ennél a résznél, akkor
is kap egyfajta lezárást, így hiányérzet nem marad benne.
A második kötet, bár párhuzamos az Akkonnal, szintén nem követeli meg annak ismeretét.
Az Eretnek egy külön történet, még akkor is, ha vannak átfedések. Viszont az első
kötethez képest lényegesen könnyedebb hangvételt kap majd.

A harmadik, befejező részben egy igazán sötét hangvételű lezárásra készülök. Ugyanis megpróbálom a legapróbb részletekig feldolgozni a templomos lovagrend elpusztítását. Természetesen a már megkezdett szálak itt csúcsosodnak ki.


11. Nagyon szép lett a borító, maga a könyv kivitele is komolyabb. Kinek a munkája?

Köszönöm. Csikász Katalin gyönyörű munkája. Jól körüljártuk a lehetőségeket, és Katival átbeszéltünk, hogy mit szeretnék kifejezni a borítóval. Nagyszerűen ráérzett a gondolataimra, és jobbat hozott ki belőle, mint amit én előzetesen elképzeltem.






12. Hol találkozhatnak veled az olvasók, lesz dedikálás a Könyvhéten?


                                                                                 
Igen, több helyen is. Először június 9-én a miskolci Erzsébet téren. Itt 14 órától egészen
18-ig megtalálható leszek az Irodalmi Teraszon, és közben egy pódiumbeszélgetésen is
részt veszek a B.A.Z. Megyei Könyvtár szervezésében. Társaim a Történelmiregény-írók Társaságának helyi képviselői, Bányai D. Ilona és Bónizs Róbert, valamint Kapa Mátyás, az egyesület elnöke lesznek. Csatlakozik hozzánk Fábián Janka is, aki a Libri meghívására érkezik.

Másnap, azaz június 10-én a budapesti Vörösmarty téren dedikálok 13-órától a Gold Book Kiadó pavilonjánál. Végül 12-én 16:30-tól megint csak Miskolcon, a Tompa Mihály Fiókkönyvtárban tartunk könyvbemutatót.







Sok sikert kívánok az új regényhez, köszönöm a beszélgetést és az információkat!

Útra kelni

Útra kelni
Magyar írók a felnőtté válásról
szerk: Peiker Éva




                                               








"Már nem gyerekek, még nem felnőttek. De számolják a perceket. Mert az életükben hamarosan minden megváltozik."



A gimnáziumi, középiskolai ballagás a felnőttkorba lépés egyik fontos és nagyon várt rítusa. Ezt biztosan minden diák izgatottan várja, hiszen a nagybetűs élet kezdetét is jelentheti. A végzős diákoknak adott tarisznyában lapuló pogácsa, aprópénz és a só szimbólumai mellett helyet kaphat egy könyv is. Hasznos és praktikus útra való lenne.


Az Athenaeum Kiadó remek és ötletes újabb történet válogatása ehhez az alkalomhoz kapcsolódik.
A kötetbe gyűjtött klasszikusnak számító szerzők névsora igen tartalmas válogatást sejtet. Móra, Gárdonyi, Mikszáth, Karinthy vagy Kosztolányi neve garancia a minőségre is. Az írásokban megelevenedő múltbéli tanulók, egykori diákok vajon mit üzennek a mai fiataloknak?


Vagy talán inkább az a kérdés: a mai fiatalok mennyire érdeklődőek, mennyire nyitottak és kíváncsiak a régiekre? Felgyorsult, modernizált életünkben mennyire tudják "megfejteni" Vas Gereben vagy Móricz Zsigmond üzenetét? Kétségtelen, hogy a míves válogatás érdekes és tartalmas. Azonban felnőtt fejjel olvasva izgalmasabb kalandot ígér, mint a mai Y vagy Z generációnak...
Őket sajnos ezek már nem érintik meg, nem érdeklik jelenleg. Esetleg tisztelettel vegyes áhítattal lapozgatják.

Persze, tudják, hogy neves szerzők, valódi klasszikusok ők, de egy régmúlt világból üzennek nekik. Ez az üzenet pedig nehezen ér el hozzájuk. Poros, tananyag-szerű. Érdemes lett volna ezt a patinát kissé megkapargatni. Ők egészen biztosan nem erre vágynak most. Talán majd később, ha kezükbe akad a könyv elmerülnek ebbe a régmúlt világ képeibe, humorába. Valóban jobb lehetett volna, célra vezetőbb, friss, mai, kortárs szerzőket felkérni ebben a témában. Ők jobban hangot találtak volna, frissebb, maibb lenne az üzenetük. Az Athenaeum háza táján is akad sok fiatal szerző, akik talán hitelesebben, eredetibben tudtak volna erről mesélni a mai ifjaknak. Szívesen olvastam volna Virág Emília, Hartay Csaba, Bíró Szabolcs, Benyák Zoltán vagy Maros András írásait. Érdekes lehetett volna, az ő emlékeiket, élményeiket olvasni, érdemes lenne megpróbálni.

Egy ma érettségiző fiatal, mennyire felkészült, érett az úgynevezett nagybetűs életre? Nehéz kérdés, egyén és alkat függő is. A családi háttér is sokat tehet ehhez. Kell segíti a fiatalokat a felnőtté válásban, az önállósodásban. Azonban nem kell a régi fiatalokkal összehasonlítani a maiakat , hiszen egészen megváltoztak a körülmények és a lehetőségek is. Ahogyan a körülöttünk lévő világ is hatalmasat változott. A mai fiatalok és a jó száz évvel ezelőttiek közt lehet egy kapocs, egy híd ez a válogatás.



Az Útra kelni ötletes és színes ajándék lehet ballagóknak, pályakezdő fiataloknak, és mindenkinek, aki szeretné újraélni, milyen átlépni a felnőttkor küszöbét, vagy legalábbis ott toporogni előtte.



A kötetben található novellák:

Móra Ferenc – Középiskola

Vas Gereben – A konviktusi diák

Gárdonyi Géza – Zivatart pékéknél

Móricz Zsigmond – Pataki diákok

Csáth Géza – Péter levele

Hunyady Sándor – A vöröslámpás ház

Kaffka Margit – A gondolkodók

Mikszáth Kálmán – Vizsgálatok után

Tamási Áron – Ábel Amerikában (részlet)

Karinthy Frigyes -Találkozás egy fiatalemberrel

Kosztolányi Dezső – Tengerszem






Athenaeum, Budapest, 2017

208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632936420

Isten gyermeke

Cormac McCarthy: Isten gyermeke








                                                           






Vitathatatlan, hogy McCarthy az egyik legjelentősebb kortárs amerikai író. Amikor az 1985-ös Véres délkörökkel berobbant az amerikai irodalom élvonalába, a kritikusok égig magasztalták, az olvasóknál azonban csupán szűk, értő rétegnél lett kedvenc. A sikereihez tény, hogy a könyveiből készült filmek is sokat tettek.


Elég furcsa, brutális ez a történet is. Hideg, szikár, minimális leírást és maximális cselekményt tartalmazó regény. McCarthy világában sok kegyetlenség van, és csak kevés hit. Humor viszont pici sem. Még annyit talán: nem minden könyvet azért olvasunk, hogy szórakozzunk. Ez a könyv sem lesz szórakoztató. Viszont gondolkoztat amíg olvassuk. Lester Ballard lehet őrült, lehet lelki szegény, vagy csak egy magára hagyott, elveszett lélek. Huszonhét évesen, pár dollárral és a puskájával áll egyedül, szemben a világgal. Keserves küzdelem vár rá, ami előre vetíti a végzetszerű befejezést is.



Főhősünk egy pszichopata gyilkos, akit elég sokára sikerül elfogni. Amerre jár, nyomában egyre több a halott. Nem kegyelmez sem férfinek, sem pedig nőnek. Hátborzongató, megrendítő olvasmányélmény, ami mégis magába szippantott. McCarthy ismét hozza a tőle megszokott minimalista stílust. Párbeszédek alig vannak a leírásban, Ballard magában beszél, tettei sokkolóan brutálisak, aberráltak. Mondanám, csak rajongóknak.

Itt nem csak az elkeseredettség, kirekesztettség, de a véletlen is fontos momentum, ahogy a halál is testet ölt. Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt McCarthy csodálatosan ír, gyönyörűen kegyetlen a történet. Erősen naturális, valós. Olyan nagyon emberi. Hiszen a gyilkos
is ember, ő is Isten gyermeke. Senki nem születik gyilkosnak, Ballard sem. Mégis azzá válik. Nem keresnék neki felmentést, bár a zűrös gyermekkora lehet némi magyarázat, így érteni véltem tetteinek mozgató rugóit. Egy gyilkos gondolatait, érzéseit követhetjük nyomon, ami a tettekre ad némi magyarázatot. Ballard egyedül van, magára maradt a táj kegyetlen, kíméletlen vadságával. Némileg önmaga választotta ezt az utat és ebből a labirintusból nem talál kiutat. Nincs is kiút, csak egy vékony csapás, amin járkál. Ez az út azonban itt nem vezet sehova. Pontosabban: csak a pusztulásba vihet. McCarthy tökéletesen ellent mond az amerikai álomra ebben a korai regényében is. Ez különösen a regény második felében érezhető.



Nem volt olyan szereplő, akivel azonosulni tudtam volna, bármennyire hús-vér, eleven alakok is ezek. Döbbenten szemléltem az eseményeket; Maga a stílus tetszett, a figurák tényleg mesteriek. Lester megőrülésének fázisait kiválóan érzékelteti, jól követhetővé teszi. Egyszerűen brilliáns, igazi McCarthy-s írás, ami végig fenntartja a feszültséget. Aki olvasott már a szerzőtől és nyitottan közeledik felé, az egy igazán megrázó és felkavaró olvasmányt kaphat. Az emberi lélek mélységeit ábrázoló, éjsötét utazás ez. Előre vetíti a Nem vénnek való vidék eseményeit.





Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933-ban.

Tíz regényt írt (emellett számos forgatókönyvön dolgozott), melyek közül a legutolsó, Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).

A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon; és Poe, Melville vagy Faulkner leghíresebb alkotásaihoz hasonlítják. Harold Bloom, a neves irodalmár egyenesen a négy legjobb élő amerikai író közé sorolja a szerzőt Don DeLillo, Philip Roth és Thomas Pynchon társaságában. Elemi erejű mondatai – ahogyan egyik méltatója nevezte: ezek a „vesszőtlen konvojok” – oly híven közvetítik lidérces történeteit, akár valami visszavonhatatlan próféciát.







A Magvető Kiadónál megjelent művei
Nem vénnek való vidék (2008), Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen (2009), Az út (2010), Vad lovak (2011), Átkelés (2012), A jogász - Forgatókönyv (2013), A síkság városai (2014)




Eredeti mű: Cormac McCarthy: Child of God

Eredeti megjelenés éve: 1973
Magvető, Budapest, 2017
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435153 · Fordította: Morcsányi Júlia

Földalatti légitársaság

Ben H. Winters: Földalatti légitársaság 



                                                                       








Néha bizony érdemes és vallom, kell is kimozdulni a megszokott komfortzóna biztonságából. Ez a regény tökéletes élmény volt ehhez.



Képzeljünk el egy olyan Amerikát, ahol még négy államban mindig legális a rabszolgatartás... (vagy nem így van a valóságban is?) az amerikai polgárháború pedig meg sem történt.
Egy összetett, remekül megírt bonyolult mese, igazi disztópiás fikció a regény története. Meg kell mondanom, nagy élvezettel olvastam. Izgalmas a regény kérdésfelvetése, sőt valóságosnak is érzem
a mai napig. Nyelvezete és stílusa szépirodalmi szinten íródott.

Főhősünk Victor, aki fejvadászként dolgozik az Egyesült Államok Marsall Szolgálatában.
Ráadásul fekete bőrű ezért is bőven van munkája, a Kemény Négyekben. Ez a négy államot összefoglaló egység neve, ahol legális a rabszolgaság. Olyan ördögi paktumot köt Victor a szövetségi bűnügyi szervekkel, hogy beépül a magát Földalatti Légitársaságnak nevező rabszolga-felszabadító mozgalom helyi szervezetébe. Nem önszántából teszi, mentségére legyen mondva. Kényszerítik.


A regény eseményei nagyon aktuálissá váltak, pedig Trump elnöksége és kezdeti intézkedéseik
még csak nem is voltak sejthetőek. Alternatív idővonal, útvonal a pokolba, egy nagyon rettenetes
és elnyomásos disztópia, ami annyira hasonlít a mostani világra, amit most kaptunk. Mondhatnám
egy politikai mesének, ami beszippantott. Mindenképpen elgondolkodtató a regény kérdésfelvetése
a világ aktuális helyzetéről.

Victor karaktere eleinte szimpatikus volt, (ő maga is rabszolga volt) azonban a történet folyamán
már nem is tudtam, hányadán állok vele. Valóban nagyon összetett, érdekes alak, aki kénytelen elárulni népét, talán ezért nem lett az a főszereplő, akivel könnyen azonosulni tudnék. Még a múltja és gondolkodása megismerése után sem, pedig a döntéseit tökéletesen érthetővé tette a szerző. Ahogyan követi a nyomokat, hogy megtalálja Jackdaw-ot, felfedezi a Kemény Négyekkel kapcsolatos zavaró titkokat és a kormányokkal való kapcsolatukat. A titkok összes darabja a Földalatti Légitársaságnál lehet a kulcs a rejtély megoldásához.


Tetszett, hogy a felbukkanó mellékszereplők személyisége is hiteles, (Jackdaw) amitől valóban eredeti lesz a történet. Izgalmas az az ötlet, hogy míg az északi terület szabad, hogy a faji egyenlőség még mindig a 1960-as évek szintjén van, szemben a 21. századdal. Sok valós elem is fűszerezi a regényt. Victor Michael Jacksont hallgat, a cd még most kezd betörni az amerikai piacra, a kazettás magnó a trend még. Ahogyan érzésem szerint örök téma lesz/marad a kiszolgáltatott szegény-gazdag ellentét, vagy a rasszizmus és a társadalmi egyenlőtlenségek. A regényben lévő kérdések tovább gondolhatóak, sajnálatos módon még ma is léteznek a mi világunkban. A történet egy elképesztő meglepetéssel zárul.

A Földalatti Légitársaság története egy rejtélyes és nyugtalanító regény. Erős. Ben H. Winters lenyűgözött, és minden várakozásom felett még szórakoztatott is. Nem lepődnék meg, ha a filmesek is lecsapnának a könyvre és mozivászonra kerülne a történet.

Ben H. Winters Az utolsó nyomozó című többszörös díjnyertes trilógiája (Gyilkosság világvége előtt, Végső ígéretek, Az igazság határán) után egy szépirodalmi nyelvezettel megírt, heves vitákat generáló regénnyel folytatja életművét, középpontban egy olyan Amerikával, amely elsőre nagyon szürreálisnak tűnhet, de sokkal valóságosabb, mint hinni szeretnénk. A Földalatti Légitársaság a megjelenését követően egyből New York Times bestseller lett, és számos meghatározó magazin és online portál év végi toplistájára felkerült.

Eredeti mű: Ben H. Winters: Underground Airlines
Agave Könyvek, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192763 · Fordította: Orosz Anna

Egy egész élet

Robert Seethaler: Egy egész élet





                               





Megkapóan jó könyv, magával ragad, egyszerre realista dokumentum és igazi életmese Andreas Egger életéről. Egy egyszerű prózában elmondott, egyszerű ember története.




Az első mondattól kezdve Seethaler egy csendes, tényszerűséggel ábrázolt életről mesél. Andreas Egger életének története a magány története.

Felnőtt férfiként jelenik meg először a lapokon Andreas, amint éppen Tülkös Hannest a beteg kecskepásztor próbálja megmenteni, levinni a hegyről a faluba. Furcsa párosuk, humoros kezdést biztosít az eseményeknek, ám ez hamar átvált. Hannes egyszerűen elfut és eltűnik a szeme elől. Andreas az Arany Zerge nevű műintézményben igyekszik átmelegedni, és vigaszt találni, ahol egy
új lány a felszolgáló. Egy pillantás, egy véletlen érintés és mosoly megpecsételi a fiatalok további közös életét. A szerelem esetlenül, bátortalan módon kezd kibontakozni köztük. Andreas nem a szavak embere, még kevésbé a tetteké. Megtudjuk azt is, miért.


Itt visszakanyarodunk a gyerekkorához, ami mindent megvilágít. Egger árván maradt és négyévesen került a módos nagygazda nevelőapjához, aki mindenért kegyetlenül büntette. Egy verés során a combja is eltört, amitől sántítva járt. Ő mégis kedves és szelíd, segítőkész ember marad. Átlagnál erősebb fizikummal bír, mégis visszahúzódó. A regény megteremtett világát aprólékosan, pontosan, több aspektusból bemutatva tárja az olvasó elé, miközben egy okos és egyszerű történetet mesél el. Megdöbbentő olvasni a szeretet legcsekélyebb jeléről, teljes hiányáról, amiben a fiú felnőtt.


Nem csupán magával a történettel, de a párbeszédekkel képes a szerző hihető és érdekes sztorit megismertetni az olvasóval. Tényszerűen leírja a puszta eseményeket én pedig egyszerre úgy érzem, hogy pontosan ismerem Andreast. Mindent tudok róla érzéseiről, gondolatai alapján. Varázslatosan adja át a lelket átszövő gyermekkori emlékek erejét, azok hatásait. Andreas Egger alakja tökéletesen felépített, talán nem is lesz olyan olvasó, aki ne lenne vele szemben együtt érző. A néhány mellékalak is erős és jelentős figura lesz az életében.



A lánykérést, ami a történet egyik legszebb pillanata lesz házasság követi. Majd élete egyetlen nagy tragédiája egy lavina képében minden kezdődő boldogságát elsodorja. Innentől becsülettel teszi a dolgát, éli az életét. Nincsenek nagy tervei, vágyai. Sorsával megbékélt és nem lázad ellene. A természet szépsége és szeretete erős benne, ez nyújt némi vigaszt. A tornyos osztrák hegyek árnyékában a mindennapos ébredés ajándéka, a nap végén a jól végzett munka utáni fáradtság az életének ajándéka. Kevéssel is beéri. Ezek a kis pillanatok, amelyek az idő múlásával válnak életében fontossá. Negyven év egy pillanat alatt eltelik számára.


A történetben nincsenek extrém vagy meglepő fordulatok, minden csupán csak történik a maga hétköznapi módján, ahogyan az élet hozza. Magával ragadó, az elejétől a végéig, ahogy Egger semmi különös életével ismerkedünk. Ahogyan a fülszöveg is említi a Stoner című regényt, valóban nagy hasonlóságot mutat ez a kisregény. Seethaler írásának témája és hangulata hasonló a John Williams által megismert Stoner életének tisztaságához és egyszerűségéhez.




Olyan szelíd, gyengéd írás, amely minden szentimentalizmustól mentes, mégis hangulatos és lendületes. Ez egy mély, bölcs és humánus regény, amelyet egyetlen olvasó sem fog elfelejteni.

A bekövetkező háború az, ami miatt egész életében egyszer elhagyja a hegyet, és katona lesz. Az események másik lírai, már már intim pillanata itt lesz, amint Egger levelet ír feleségéhez.


Túlélve a borzalmakat, visszatérve a völgybe, ami sokat változott. Ahogyan a világ is megváltozott, átalakult körülötte, kissé ő maga is kénytelen ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni. A völgyben új szelek fújnak, turisták jelennek meg. Ő is ebben talál magának elfoglaltságot. Életében a televízió megjelenése is jelentős momentum. Így lesz részese az ember Holdra lépésének vagy megismeri Grace Kellyt. Választott magányát egy öregedő tanárnő próbálja enyhíteni, kevés sikerrel.

A történet végére ismét feltűnik Tülkös Hannes, mintegy keretbe foglalva azt. Andreas Egger túlélő, amin ő maga is csodálkozik. Andreas olyan békét talál, amit nem ismert, talán nem is gondolt rá. Az egyszerű szépség és a tudatosság adnak neki örömök az életben. Nem lázad, éli az életét a rá kiszabott sorsot. Ott van a természetes közege, oda tartozik ő maga is a hegy része. Békés nyugalommal várja a Hideg Asszony eljövetelét, amit Tülkös Hannes megjósolt neki.



„Meg lehet venni valakinek az óráit, el lehet lopni a napjait vagy akár az egész életét is. De senki nem foszthat meg egy embert egyetlen pillanattól sem.”





Robert Seethaler: (1966)

többszörösen kitüntetett, öt kötetes osztrák író, forgatókönyvíró és színész. Ez a regénye sokáig vezette a bestseller listákat, több mint 100 ezer példány talált gazdára. Angol fordítása a 2016-os Nemzetközi Man Booker díj jelöltje. Idehaza ez az első kötete.




Park, Budapest, 2017
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552896 · Fordította: Blatschik Éva

Tükör, index, kuplung

Dorthe Nors: Tükör, index, kuplung
avagy egy negyvenes nő vezetni tanul















Dorthe Nors nemzetközileg is elismert dán szerző, Man Booker-díjra jelölt könyve egy kis gyöngyszem a női létről. Szingliség és az elmagányosodás témában mesél, miközben remekül ábrázolja Sonja belső vívódásait és küzdelmeit az autóvezetés elsajátításával. Ami valljuk be, nem olyan egyszerű folyamat a negyvenes nőnek.

A humorosnak tűnő alap, hogy egy nagyvárosi negyvenes szingli nő vezetni tanul, kiváló helyzetkomikumokat teremt. Sonja igazi műszaki antitalentum. Fél a nagyvárosi forgalomban, nem látja a holtteret és egészségügyi okokból váratlan szédülések is kínozzák. A váltó kezelése pedig valódi kihívást jelent a nőnek. Amikor egy nap, rádöbben, hogy mennyire nem megy neki a sebességváltás, az oktatójával is akadnak személyes gondjai, tettekre szánja el magát. Természetesen mindkét oktatója férfi, ami egyéb problémákhoz is vezet.

A skandinávokra jellemző, hűvös távolságtartással és minimalista eszközökkel, alig kétszáz oldalon követhetjük Sonja küzdelmeit nem csak a kuplunggal, de a saját életével is. Az önálló útkeresés során Sonja ráébred: valami olyat kerget, ami már régen nincs. A tükörben önmaga életét is látja leperegni.


Hiányzik, vágyakozik vissza a gyermekkorába, Jüttlandra, amikor még boldognak érezhette magát.
A szeretetteljes családi légkör, és egy gondoskodó partner, egy TÁRS hiánya nélkül Sonja nem csak Koppenhágában, de saját életében is csak bolyong. Elveszve érzi magát a nagyvárosban, Koppenhága dzsungelében. Az elidegenedés, beszürkült élete fájó számára, küzd vele. Időszerűen aktuális problémák és nem csak Dániában. A jüttlandi tájszólására is kínosan figyel, ám a lelke mélyén igenis hiányzik neki a régi élete. Kapaszkodik a múltjába. Az idő azonban nem áll meg, és a családi kapcsolatok is változnak, ahogyan a természet is. Testvérével megromlott kapcsolatát igyekszik megérteni, leveleket ír neki, ám azokat soha nem küldi el. A regény a magányról, szeretetvágyról,
a boldogság kereséséről szól. Kell némi élettapasztalat hozzá, hiszen egy tini, fiatal nő kevéssé érzi MÉG át ezeket a problémákat.


Az önironikus humor és a melankólia közti jó arányérzékkel egyensúlyozó történetben a masszőrnő Ellen hoz még színt. A lelki gondok testi bajokat, elváltozásokat is eredményeznek. Sonja háta is fáj, kezelésre szorul. Ellen lazítja, oldja ezeket a feszültségeket, miközben kicsit a lelkét is kezeli, ráébreszti Sonját: boldogtalansága az oka minden gondjának. A jogosítvány megszerzése már csak keretet ad a letisztult stílusú történethez. Megismerhetjük a széthulló családok, elmúló barátságok problémája mellett a párkapcsolatok kialakításának nehézségeit is. Nem könnyű megfelelő társat találni. Sonja különc módon zárkózott, ami nehezíti a párválasztást. Elveszett a saját életében, keresi a kiutat és a megoldást. Nem csak a sebességváltás nehéz, a saját életében is elveszett, magányos nőnek. Mennyire ismerjük önmagunkat, képességeinket, mennyire tudunk saját életünk filmjében főszereplők lenni? Kevéssé találtam humorosnak, ne egy Bridget Jones-féle történetre gondoljon
az olvasó. A hétköznapok drámáit kíméletlenül őszintén tárja fel az írónő. Sonja is valamiféle megváltásra vágyik.


Dorthe Nors egy különösen szép kis történetben mesél az egyedülálló nő életéről, álmairól és vágyairól, fájdalmairól A stílus tragikomikus, sok humoros epizóddal, de az olvasó a mögöttes tartalom súlyossága és szomorúsága miatt nem tud igazán szívből nevetni ezeken. Sonja személyiségét erős hatással formálja a barátnőjével való találkozás, amivel a történet zárul. Dorthe Nors életmeséje olvasmányos nyelvezetű, jól követhető, kidolgozott, ami miatt jó volt olvasni.

Dorthe Nors: (1970) a kortárs dán irodalom legismertebb szerzője. Írásait a legjelentősebb irodalmi lapok közlik; ő az első dán szerző, akit Oprah bemutatott, a New Yorker pedig publikált.

Idehaza tavaly megjelent Karateütés című novelláskötetével már nem ismeretlen a hazai olvasók előtt. Ezt a művét 2014-ben az Egyesült Államokban is kiadták, ami meghozta számára a világsikert.








Eredeti mű: Dorthe Nors: Spejl, skulder, blink
Eredeti megjelenés éve: 2016
Park, Budapest, 2017
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633553237 · Fordította: Kertész Judit

Hosszú számolás

J. M. Gulvin: Hosszú számolás




                                                                                     








Élvezetes, tetszetős történet, egyedi karakterek, ha röviden akarom összefoglalni a krimiről a véleményem. Ritkán tudnak meglepni a végső csavarokat illetően, hiszen sok jó krimit olvastam már. Itt most sikerült.



Az idei év egyik legjobb krimije ez volt számomra az eddigi olvasmányaim alapján.
A Long Count, amelyet JM Gulvin írt, az első része egy új thrillersorozatnak, amelynek egy Texas Ranger, John Q a főszereplője. A történet mesélése nagyon lendületes, fordulatokban gazdag.
Kemény határozottsággal tárja az olvasó elé a történéseket, férfias történet ez. Ritka, amikor ennyi sok jó csavar van a történetben, mégsem lesz erőltetett vagy hatásvadász. Jól kitalált, kerek történetet olvashattam, ami logikai hibáktól mentes, izgalmas volt. Valóban feszülté és letehetetlenné válik a regény.


John Q a koreai háború veteránja. Ő híres arról, hogy mennyire gyorsan és pontosan tud lőni.
Özvegy és szerető apa, hűséges barát. Idilli képpel indít a szerző: John Q élvezi a napsütést a folyónál, a barátjával Pious-sal és a tíz éves fiával James-sel. Félelmetes felfedezést tesznek, de mielőtt erre találnának megoldást, John Q-t riasztják, hogy megvizsgálja a vasútállomásnál hajnalban történt brutális támadást. Ezzel lavinaszerűen indul be a regény.


A vízparti mélység után az emberi elme sötét oldalával ismerkedhetünk meg. Olyan elkövetővel
van dolgunk, aki semmitől nem riad vissza, kegyetlen és gyors. Az olvasó félelemkeltéshez és borzongatáshoz jól értő íróval áll szemben. Legjobban az tetszett, hogy a történet titka a mozgatórugója sokáig homályban maradt. Egy ügyesen megírt pszichológiai thriller, okos csavarokkal.
A támadó egy lépéssel mindig előttünk halad, nyugodtan eltávolítva azokat, akik az útjában állnak. Szokatlan és embert próbáló nyomozás veszi kezdetét. Nyaktörő versenyfutás az idővel.
Mi lehet az összefüggés? Hogyan kapcsolódik össze a történet, csak a végén áll össze csak a kép, közben csaj sejtéseink vannak a háttérről. John Q folyamatosan a nyomában van, a látszólag ok nélküli sorozatgyilkosnak. Ám csak követheti a támadó nyomát, számolhatja a szaporodó holttesteket.




A kiindulópont egy nyilvánvalónak tűnő öngyilkosság. A helyi bűnüldöző szervek kijelentik, hogy
ez egyértelmű öngyilkossági ügy, de John Q-nek más nézetei vannak. Amikor az áldozat egyik fia Isaac ezt hallja, kapcsolatba lép John Q-val, ő sem tudja elhinni, hogy az apja, aki valódi kemény fickó és háborús veterán volt, ezt tette volna önmagával. Isaac azt mondja John Q-nak, hogy nemrég tért vissza Vietnamból. Együtt keresik a másik testvért Ismaelt.
John Q. karaktere jól illeszkedik abba a mitikus, az igazság bajnoka hőseinek sorába, mint Lee Child hőse, Jack Reacher. Egy bulldog kitartásával nyomoz, nem hagyja lerázni magát. Jó nyomon jár, és meglepő eredményre jut. Nem csak váratlan a végső fordulat, de izgalmas és meglepő is. Nagyon nem szokványos, eredeti a befejezés valóban.


A kibontakozó események sorában fontos helyen áll egy régi elmegyógyintézet, ahol mentálisan sérült betegeket kezeltek. Trinity egy tűzben pusztult el, romjain azonban a bűn még virágzik. A különös ügy háttere tényleg izgalmas nyomozás után kap megoldást. Ehhez még Gulvin remekül érzékelteti az akkori Délnyugat-Amerikára jellemző hangulatot. Az 1960-as években, amikor az amerikaiak kezdtek tiltakozni a vietnami háborúban való részvételük miatt, a rasszizmus is jelentős alapot ad az eseményeknek. Kapunk egy eredeti hangulatot az izgalmas lélektani rejtvény mellé, amikor a por és az izzó hő már-már tapintható a levegőben. Gulvin nagyszerűen ért az izgalom fokozásához, az erős és kifejező hangulatkeltéshez.


Egy ügyesen, jól megírt thriller, remek karakterekkel, amit érdemes elolvasni. Nem akarok több részletet feltárni. A leíró részek stílus is fenomenális. A könyv visszavezet minket egy olyan korban, amikor a mentális betegségekre vonatkozó attitűdök nem olyanok, mint ma, és ahol a rasszizmus még mindig mélyen beágyazódott az emberekbe. Tetszett a mentális betegségeknek a családra és az érintettekre gyakorolt ​​hatásainak ábrázolása is. A megrajzolt anyakép is döbbenetesen erős.

A Hosszú számolás egy ragyogó pszicho-thriller, aminek a végén a furcsának tűnő címre is megkapjuk a magyarázatot. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a cselekményes, jól felépített történeteket. Várom a folytatásokat!

















Eredeti mű: J. M. Gulvin: The Long Count
Eredeti megjelenés éve: 2016
GABO, Budapest, 2017
328 oldal · ISBN: 9789634063209 · Fordította: Turcsányi Jakab

Fényképavar

Hartay Csaba: Fényképavar 






                                                                                             





"Keresem azt a kezet, amelyik elengedett."






Rövid könyv, mégis sokáig tartott elolvasni.
Kétszer olvastam, majd néhány hónap után újra elővettem. Először még azzal az elvárással, hogy annak a költőnek a verseit olvasom, akinek ez a nyolcadik kötete. Nekem az első verses Hartaym volt. A prózáját már úgy gondolom ismerem és kedvelem. Ez valami más volt. Nagyon. Fájt.


Több testrészemet is megszorongatta, megdolgozta zsigerből. Gyomrom, torkom elszorult, agyam elborult, folytak a a könnyeim. Nem erre számítottam, úgy gondoltam, ez nekem nem jön be, ezt nem akarom. De újraolvastam. Aztán megint . Akkor már láttam, miért is ez a képrombolás, ez a nyers csupaszság, ami megfogott. Cseles, hatásosan tömör, rövid és üt. Beszélni kell erről, ha fáj is, ha nem is szívesen teszi az ember. Vannak versek, ahol először azt érzem, hogy na, ez annyira nem nekem szól. Aztán tovább olvasom, és jött egy idézhető sor, egy kép, ami már fogott, vitte a képzeletem.
A végére kaptam egy zseniális verset. Egy megidézett emléket, egy mosolyt, vagy egy sikolyt, ami felüvöltött bennem. És szerintem az alkotóban is...


Nem könnyű a búcsúzás, az elengedés. Gyászversek. Intim, fájó. Személyes. Nagyon egyéni ez is,
ki hogyan viseli, tudja feldolgozni a szerettei távozását, elvesztését. Mit hoz elő a lelkéből. Főleg,
ha sorban egymást érik ezen baljós események a családban. Ami születésünk óta ott kísért, tudjuk visszavonhatatlanul eljön. Félünk. Nem tudjuk, mennyi is a letöltendő idő, amit kiszabtak ránk.

Véleményem szerint nagyszerűen szól Hartay Csaba hangja, ami gyászról, a visszatérés lehetetlenségéről, magányról, fájdalomról, az emlékek megidézéséről, vagy azok hiányáról beszél. Amikor már nem lehet tisztázni a félreértéseket, vagy elmaradt találkozásokat bepótolni. Jól beszél, húsba vágóak ezek a sorok. Sokáig fájnak, sajognak, mint a hínárlevél vágása a testen. Felkavar,
mint a holtág vizébe dobott kő. Lehúz a hínár, de élni kell, úszni tovább.



"Szoba a test. Nincsen kulcsa.
Vendég vagy az agyagbábuban."


Sajátos stílusa és hangulata van ezeknek a verseknek. Vannak persze az öt részre osztott kötetben erősebb versek, és nehezebb, könnyebb, rövidebb, hosszabb, jobb, rosszabb, szebb vagy akár csúnyább. Egy csokorban a fájdalom, emberi érzések hullámzása. Ahogy az egy verses kötetnél kell.

Tele van érzelemmel, amiket olyan szinten képes kifejezni, hogy az ember hátán feláll a szőr.
Képek, amit átélhetünk, látunk magunk előtt és tudjuk, ezek mi vagyunk. Mi is lehetnénk. Sikolt
a fájdalom, visszanéz, feldereng a tükörből arcunk helyén a jól ismert arc. Kapaszkodunk az emlékeinkbe. A költői képekben elmerültem, majd felbukkantam a felszínre. Darabos, szaggatott, lépéseket kereső. Elengedni, felnőni. Ha akarjuk, ha nem: kell.

A fényképarc megfakul, az emlék halványul, a düh elszáll. A kisfiú felnő. Élni, lépni tovább, ha fáj is. Akár egy verseskötetnyi fájdalom árán is. Aztán, egyszer ránk is az emlékek pókhálója ereszkedik takarónak…


Nehéz verseket értékelni. Minden egyes csokorban találtam nekem tetszőt, ami megtalált megérintett, megidézett bennem is valamit. Az én szívemnek ezek lettek maradandóak:
Kedvenc hal, Nem ott alszik az idő, Testlakás, Leszakadt gombok, Égmás, Letöltendő, Napfénytubus, Időgarázs, Minden csata után, Csavarog valahol mellett a címadó a Fényképavar.


"Szinte fázom. Mondtad még idén.
Közös évünk vége közeleg.
Méltatlan. Hozzád is, hozzánk is.
Önfényű halál."






Hartay Csaba költő, író. 1977-ben született Gyulán. Jelenleg Szarvason él.
Három prózakötete mellett (Lerepül a hülye fejetek, Nem Boci! Holtág) ez a nyolcadik verseskötete.

2010-ben Bárka-díjat, 2015-ben a Megyei Prima-díjat kapta meg.













Kalligram, Budapest, 2016
84 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155603587

Inkarnációk

Susan Barker: Inkarnációk
Ezer éve rólunk álmodom





                                                                                     
 








Meghökkentő és csodálatos, de legfőképpen egy valóban különös utazásra hívja olvasóit Susan Barker írónő.

A lelki társak szeszélyes és szenvedélyes meséje varázslatos történelmi múltidéző is egyben. Barker meglehetősen összetett könyvet írt, meggyőző "pillanatfelvételekkel" az életről a különböző történelmi korok stációit jól használva háttérnek. Realista, mai regénye kevés misztikumot tartalmaz, inkább a valóságot próbálja tetten érni napjainkban is, nem csak a régmúlt idők meséiben.


Barker káprázatos nyelvhasználata és természetes mesemondása minden bekezdésből kiragyog.
A kínai történelemben, melyet az elképzelt főszereplő korábbi inkarnációi közé soroltak, aki
a jelen történetben taxisként él Pekingben. A pillanatfelvételek eléggé élénkek és meggyőzőek a nagyon eltérő helyzetben lévő kisemberek napi küzdelmeiről, lelki vívódásaik ábrázolásáról, vagy Vang gyermek és ifjúkoráról. Miről mesél egy régi esküvői kép? A családi háttér furcsa és meglepő ezúttal. Cselekményben bővelkedő regény szerelem és barátság fűszerezésével íródott.


Főhősünk a harmincas éveiben járó pekingi taxisofőr Vang, aki ellaposodott házasságban él feleségével és kislányával. A cselekmény azzal indul el, a mikor levelet kap egy titokzatos valakitől, aki az ő állítólagos lelki társa, aki őt és családját megfigyeli, követi életének mozzanatait, sőt, néha vele is utazik. Erről Vang nem sejt semmit, a levelekből értesül. Ki lehet ez a titokzatos figura, mi a célja? Öt levél érkezik, a regény végén kapunk meglepő választ ki is ez a személy, aki azt állítja, hogy ő egy lelki társa az elmúlt 1000 évből. Öt korábbi életen át kísérte már Vangot. Ezekről mesél, emlékezik meg. Az emlékképek, történetek izgalmasak, néhol már-már brutálisak, nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Igazi múltidéző ez: a kínai történelem egy-egy meghatározó, ám véres, szenvedélyes és intrikákkal teli korszaka tárul fel a lapokon. Az ősi Kínába játszódó részek izgalmas és különös varázzsal bírtak számomra, amíg megismerjük Vang öt előző életét. A történelem tényleg utolér. Mi apró homokszemek vagyunk a gépezetben, a nagy egészben.


Természetesen felmerül, hogy elmenjen a rendőrségre Vang, de tart attól, nem veszik komolyan ezért nyomozni kezd. A történet erőteljes, lendületes és bár a legtöbb szempontból komor, néhol erőszakos cselekményű, elég humora van, hogy ne legyen nyomasztó. Nincsenek valódi szimpatikus karakterek, bár elég színes és eredetiek a megjelenő személyek és a felvázolt sorsok. A tört idővonal érdekes volt, és nem tudtam letenni a történetet. Cselekménye mozgalmas, a barátság kérdése áll a történet fő középpontjában. Jól szerkesztett, színes szóképekkel, látványos leírásokkal, erőteljes párbeszédekkel szolgál. Millió hangulat, szín és szag kavarog az olvasó előtt. Az olvasmányossághoz a remek fordítás is nagyban hozzájárul.



Szemléletes, érzéki gyönyörrel megírt akciók a császár hálótermeiből a Csin-dinasztia életéről, sorsáról. Bepillantást ad a Tiltott Város mindennapjaiba, szokásaiba. Buja vágyak és erkölcsök, ágyasok és eunuchok a szereplők Csia-csing császár környezetéből. Az ő ágyasainak lázadása valós esemény, a meggyilkolására tett kísérlet ugyan kudarcot vall, ami véres bosszúba torkollik. A Tiltott Város a birodalom szíve, a Leopárd szoba sötét titkokról mesél. Egy eredeti regény egy pekingi taxisról, akit múltbeli megtestesülései több mint ezer éve kísértenek. A belső lelki vívódásai, szexuális fantáziái és vágyainak képei igen szemléletesek. Vang nyakig merül a titkok szövevényes hálójában, amit az ismeretlen leskelődő szőtt. Rokon lelkek találkoznak és valami ellenállhatatlan erő hatására törnek egymás életére. Ki lehet a másik, aki minden történetben felbukkan? Van, amikor mindketten női alakot öltenek... Ez volt az egyik legizgalmasabb része a regénynek. Ez lehet izgalmas, elborzasztó is az olvasónak, de mindenképpen megfogja a képzeletét.


Számos lenyűgöző elem volt még ebben a könyvben. Különösen tetszett a modern kínai társadalom és az ősi kínai történelembe való betekintése. Kik vagyunk, hová tartunk? Sorsunk valóban előre elrendeltetett? Kaleidoszkópikusan fantáziadús regény, amikor egyszer újra megérkezünk a jelenhez a maoista korszakhoz. Sorsunk örök körforgása elgondolkoztatja és meglepi az olvasót. Barker remekül fonja egybe a mai Kína érzékeny portréját, az egykori szokásokkal, hagyományokkal, szemlélteti a múltnak a jelenben érezhető tartós hatását.

A Tarandus Kiadó újdonságát ITT tudod 20% kedvezménnyel megrendelni!


                                                                                         

Susan Barker


Kelet-Londonban nőtt fel, filozófiát és kreatív írást tanult Anglia különböző egyetemein. Első két regényét Dylan Thomas-díjra jelölték, több hazai és külföldi ösztöndíjat is elnyert, többek között a Brit Királyi Művészeti Akadémia is támogatta. Hosszabb ideig élt a híres yaddói irodalmi művésztelepen Saratoga Springsben.
Mélyen kötődik Kínához, mivel nagyapja a II. világháború elől menekült el onnan, ő maga pedig évekig élt Pekingben. Tanúja volt a mai rendszer ellentmondásosságának és az olimpiára való készülődés paranoiás, felfokozott légkörének. Érzékeny művészként, remek megfigyelőként szemlélte a város lakóit: az elnyomottakat és a kivételezetteket. Beszívta Peking szennyezett levegőjét, megismerkedett az emberi sorsokkal, a keleti orvoslással. Elvarázsolta a kínai történelem, méghozzá olyannyira, hogy hat éven át kutatott ehhez a regényhez. „Sokkal tovább tartott megírni, mint ahogy számítottam rá” – vallja be a honlapján. Angliába visszatérve „lelki archívumából” merítve dolgozott tovább, melyben minden képet és emléket megőrzött a pekingi évekből. A történelmi és a mai Kína ott vibrál, lüktet és rezonál ennek a könyvnek minden egyes lapján.



Díjak, jelölések:

Folio-díj (2014)
Jerwood-díj (2015)
The New York Times– Az év legfigyelemreméltóbb könyve (2015)







Tarandus, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584435 . Fordította: Hegedűs Péter

Elveszett csillagok

Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok
Egy kalandos egri nyár




                                                                                   




Peti és Tünde a titokzatos, elveszett Gárdonyi Géza kézirat nyomában.






Természetesen ez egy fiktív kézirat aminek nyomába eredhetünk, két gyermekhősünk segítségével.
A történet szerint Gárdonyi Géza írta, de sosem került nyilvánosságra. Peti, a félénk és sokat olvasó tizenhárom éves kiskamasz Dunaszerdahelyről Egerbe megy nyaralni a nagynénjéhez, Katához. Ám már ebben is van fordulat, korántsem ennyire egyszerű és sima a nyaralás előzménye.


Gárdonyi Gézának az egri remetének is méltó emléket állít az egész regény. Szabolcs érezhetően a szívét-lelkét beletette az írásba.
A történet komplexebb, mint gondoltam, viszont határozottan úgy van felépítve, hogy egy gyermek is gond nélkül megértse és befogadhassa, abban örömmel elmerüljön.

Bíró Szabolcs az Anjouk krónikása nem tud hibázni. Tíz év írói tapasztalattal pontosan tudja, hogy mi kell a mai fiataloknak. A könyvvel minden korosztálynak, nemtől függetlenül is felhőtlen szórakozást nyújt. Tizenegy évtől ajánlják, és állítom, kortalanul élvezhető szórakozást ad. Izgatottan olvastam, faltam az oldalakat, és vártam, mi lesz a kalandok vége. Nem csalódtam most sem. Úgy gondolom, hogy ez a történet képes megszerettetni az ifjakkal az olvasást. Talán Eger felfedezésére vagy a Gárdonyi-regény elolvasásához is kedvet ad.


Szeretem a szöveg közvetlenségét, a történet egyszerűségét és azt, hogy a szerző tud gyerekfejjel gondolkodni, gyerekszemmel látni, nem bonyolítja túl a dolgokat. A nyelvezete könnyed, a fiatalabb gyermekek stílusában íródott, de mégsem gyerekes.
Teljességgel elhiszem és átélem magam is a cselekmény csavaros fordulatait vagy Peti belső vívódásait. Izgalmas kaland volt az öt pecsét megtalálása, tetszettek a verses rejtélyek, amelyek a helyét is előbb meg kell találni, ki kell nyomozni a két gyereknek. A megoldások is remekül működtek. Az egri vár ma védett műemlék, melyben a Dobó István Vármúzeum működik, állandó kiállításokkal. A város nevezetességei mellett természetesen ez lesz az egyik fontos helyszíne a történetnek. Igazán krimibe illő hátteret adott a maffia-szál. Szerencsére ez szinte háttérben maradt jó a történet egyensúlya. Mondjuk talán fegyvert nem feltétlen fognék egy gyerekre a végén. Remek a felnőtt szereplőgárda is. A magányos anyuka, aki úgy tűnik társat talál a végére, de a régen lelépett apa emléke is fontos epizód. Természetesen a kedvenc felnőtt szereplőm maga Dobó István, aki a hagyományőrző csoportban személyesíti meg az egykori kapitányt. Nem jelmezben, viseletben jár
és fél szemét a gyerekeken tartja. Idézni tud az Egri csillagokból, sőt, gyűjti annak kiadásait.

Az egész regény jól felépített, rengeteg kikacsintással. Ezek nem zavaróak, nagyon jól működnek. A pecséteket elrejtő Róbert Károly
az egri antikvárius, hogy csak egyet említsek.
A kalandos, nyomozós, ugyanakkor komoly történet fontos témákat is érint. A világ változik, de a gyerekek mindig gyerekek. A maguk kis képzelt világával, titkos szövetségeikkel, vágyaikkal rejtekhelyeikkel, amihez kalandvágy párosul. Ja, Harry Potter helyett is tökéletes, de olvassatok Benyák Zoltánt és Urbánszkit is, ahogyan Peti is!


Hiszem, hogy a célzott korosztály megtalálja az oldalak között, amit sokan keresünk egy jó könyvben: humort, kalandot és egy kis tanulságot az élet fontos dolgairól. Nagyra értékelem, hogy egy ifjúsági regény tanítja is a célközönségét, de a felnőtt olvasóknak is ad némi irányt a gyerekekkel való kapcsolathoz, örömök vagy veszteségek feldolgozásához. Maga a felnőtté válás is elkezdődött Peti számára, hiszen az első szerelem is bimbózni kezd.


Felnőttként is élvezetes történetet olvastam. A nyomozós, történelmi és irodalmi adalékok mellett informatív a helytörténetről is. Ami a legfontosabb, tanulságok is akadnak minden olvasó számára.
A lényeg, hogy remekül szórakoztam, ami nem csak gyermeki lényemnek, de az író tehetségének is köszönhető. A történet kerek, lezárul, ám Peti ígéri visszatér még Egerbe. Nagyon várom a további túrákat, a szerelem alakulását. Határozottan megváltozott a végére Peti, jót tett neki ez a kalandos
egri nyár.

Számomra az a könyv egyik legnagyobb varázsa, hogy a saját gyerekkoromat is megidézte bennem. Volt szerencsém több nyarat Egerben tölteni, nem véletlen ez a kedvenc magyar városom. Zseniális, nekem nagyon bejött, tény az is, hogy erre bizony szükség is van a fiatal olvasóknak. Lássák, vegyék észre a Disney-Pixar szuperhősök, Star Wars, Lego-kalandon kívül is vannak saját szuperhőseink.


Minden gyermeknek és gyermeklelkületű felnőttnek szívből ajánlom!




Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2017
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632174 · Illusztrálta: Varga Zsolt

A döntés

Samantha King: A döntés 



                                                                               







Samantha King első regénye egy pszichológiai thriller, sok fordulattal, ami a világpremierrel egy időben került a hazai olvasókhoz.




Valóban ígéretes regény, izgalmas történettel. Feszes, váratlan fordulatokkal megírt, és olyan csavarokkal, amelyeket az olvasó egyszerűen soha nem tudna előre megjósolni. Az utolsó lapokra
is marad meglepő fordulat.

Ez a regény számos réteget ábrázol egy házasság történetéből. A kezdeti boldog idilltől a napi kis vitákon át komoly veszekedésekig, fenntartva a boldogság látszatát. Mind a két fél sérül lelkiekben, ki jobban, ki kevésbé. Tetszett az anya gyermekei iránti szeretetének mélyreható mozzanatainak ábrázolása, lelki vívódásainak megjelenítése. Minden szülő félelmét a mindennapi élet veszélyeiről,
a nem látható, rendkívüli körülmények kibontakozását is érezteti. Ez egy elgondolkodtató, néhol megrázó olvasás, sok feszültséggel, az élet napi örömeivel és drámáival, küzdelmes boldogság ez.
Az írónő alaposan igénybe veszi az olvasó képzeletét. A tökéletes házasság idilli képe ismét megdőlni látszik.


Nehéz spoiler nélkül írni a négy részből felépülő történetről. Madeleine Hartley úgy tűnik, tökéletes életet él. Az pedig mindig gyanús. Túl tökéletes ez az idill. Remek férj, két édes gyermek, akik ikrek. Még a nemek aránya is tökéletes, hiszen Annabel és Aidan személyében van fiú és lány is. Apa kis hercegnője, és a mama pici fia. Nem is lehet több gyermekük, ez a szülés után kiderült. A gyerekek tizedik születésnapi partijára készülődnek, amikor váratlanul omlik össze egyik pillanatról a másikra az életük. A végzet egy símaszkos férfi képében áll az ajtóban, kezében fegyverrel. Az eldördülő lövések előtt arra kényszeríti az asszonyt, hogy döntsön, melyik gyermeke haljon meg, melyik maradjon életben!




Képzeletem folyamatosan bekapcsolódott, egy percig azt hittem, tudom, mi fog történni, a következő fordulat azonban rácáfolt erre. Szimpatizáltam Maddie-vel, amikor megpróbálkozott az eseményeket megérteni, és megpróbálta összeilleszteni mind a széttört emlékeit, mind az elpusztult életét újra élni.

Lesz szerelmi háromszög, lesz egy nagyon kedves és édes nagybácsi, zűrös életvitelével, előkerül egy titkos napló is.
Ebből rajzolódik ki a kép, visszafelé ismerjük meg a történetet.
A családon belüli erőszak, pedofília drámai minden képzeletet felül múlóan sokkoló. A kedves és dolgos férj sem egészen "herceg", ahogy kiderül. Lesz egy nagyon kedves, jó barátnő is, ami újabb bonyodalmakhoz vezet. Ezek fogják bonyolítani a történet cselekményét. Néhol valóban dermesztő, félelmetes és letehetetlen lesz.






Talán az az egyetlen nagy bajom a regény felépítésével, hogy a fele körül szinte minden egyértelműen kiderül. Persze fordulat adódik még, de az ok és a tettes személye egyértelművé válik. Utána már csak a miértekre jönnek a válaszok, azok is elhúzva. Innen egy gyors, lendületes befejezést vártam volna. Maddie túl sokat kesereg, nyafog a múlton, amit lehetetlen megváltoztatni. Ezzel a feszültséget már nem fokozza, inkább feloldja, csupán a történetet húzza. Ez a kiszámíthatóság a hatást eléggé csökkenti sajnos. Stílusa olvastatta magát, jól ábrázolja a családban zajló drámákat, napi játszmákat. Megismerjük a tíz év titkait, buktatót is. Különösen egy tengerparti kirándulás lesz érdekes és sarkaltos pont.



Az anyai szeretetre igazán érdekes példát kapunk. Egyformán szeretni képtelenség, a történet szerint.
Alapvetően tetszett a történet, és gyorsan a végére értem. Feszültség az volt benne bőven,
a gyomrom is összeszorult olvasáskor.


Ha szereted Paula Hawkins Lány a vonaton vagy B. A. Paris Zárt ajtók mögött regényeit, azok tetszettek, ez is fog, szeretni fogod ezt a regényt is. Nekem Samantha King regénye azoktól jobban tetszett.









Eredeti mű: Samantha King: The Choice
General Press, Budapest, 2017
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636439958 · Fordította: Rácz Péter