Két-három dán

Maros András: Két-három dán 

                                                                         

"A vidéki életbe is bele kell szagolni, mondta Magnus, szagoljunk."

Őszinte kíváncsisággal kezdtem bele a könyv olvasásába, mivel a szerzőt szinte nem ismertem még. Egyetlen könyvét olvastam csupán, a Kávéházi pillanatok címűt. Azonban skandináv krimirajongóként a téma és a borító egyből megfogott. A barátság az egyik legszebb dolog az ember életében.

A kávéházas gyűjtemény tetszett, életszagú, vicces volt, ez a kötet azonban kevésbé, pedig jó az alapötlet és jól is indult. Kicsit más lett, mint amire számítottam. A három dán férfiú kalandjai Magyarországon vonalnál kellett volna maradni, azaz a kevesebb több lehetett volna. Szomorú volt olvasni a megjelenített magyar rögvalóságról, hogy ilyenek vagyunk... nem túl hízelgő ez a kép sajnos. A három dán fickó bemutatása is eléggé egydimenziósra sikerült. Ezekben a figurákban több lehetőség maradt, érzésem szerint. Tény, hogy különös figurák és helyzetek bukkannak fel a történetben, egy abszurd világ adja a hátteret. Az ötlet valóban jó, de ez így kicsit kevés lett, vagy éppen túl sok, túl szerteágazóvá vált a regény. Vicces, humoros, laza kalandok sorát vártam, ami aztán mélylélektanba, majd krimibe fordulva moralizál. Néha ugyan mosolyogtam eleinte, de összességében nem vicces. Ez 

a könyv nem az, aminek ígérkezik. Pedig van itt minden, mint egy falusi búcsúban: társadalmi látlelet, helykeresés, családi problémák, Balaton, magyar kalandok vidéken és a krimiszál. Itt nagyon hiányoltam az erkölcsi ítéletet, azaz Tündérbogár és társai bűnhődését.


"A délután első fele masszív pálinkázással, második fele annak kiheverésével telt."


Igazán jó olvasmány, amikor várja az ember a következő fejezetet, a nagy áttörést... ami sajnos nem jött. Már a legelején meglepett, hogy éppen az utazás ötletgazdája, Magnus az, aki azonnal otthagyta Zalában a másik két barátot. Lelépett, visszatért Budapestre, majd szó nélkül hazautazott. Bár ennek oka adta a mélylélektant a regényben, ami egy furcsa és már-már feleslegesen alapos kitérő lett. Mégis, ez a drámaibb rész izgalmasabb, kidolgozottabb lett, mint a Zalában maradt két dán srác idétlenkedései. Itt mutatkozik meg, hogy Maros tud írni. Magnus írói ambíciói, zaklatott családi háttere azonban teljesen más irányba viszi a regényt. 

Természetesen ez az egyetemi egykori "barátság" érezhetően elég kényszer szülte. Ráadásul azóta eltelt öt év. Mégis a metroszexuális nőcsábász Sorren úgy veti magát Mari karjaiba, mint egy kamaszfiú az első alkalomnál...  A harmadik elég morózus, visszafogott Mikkel a csendes szemlélő pozícióban van végig. A lényegi történések Zalában, Vöckönd faluban történnek. Sajnos nem igazán fergeteges a humora, elég sok panelből építkezik a történet ezen része. A magyar vidék életének bemutatása elég jól sikerült, bár nem túl hízelgő a kép. A gyors meggazdagodás reményében a turizmusra átállt, kisnyugdíjas házigazda, Mille Elemér és a helyi rosszfiú, Tündérbogár az események mozgatója. Ő 

lesz a dánok kalauza, idegenvezetője. Egy lehúzós, krimibe hajló eseménysor bontakozik ki, aminek Mari, a helyi jó nő is eleme... Maros ötletei azért elég jók, a felütések szintén, ám nincs bennük igazán élet. A valóság és a történetek hol szürreálisak, hol nagyon is meghökkentőek. A két zalai falu közti focimeccs és egynémely pillanat számomra egészen a Mi kis falunk világát, hangulatát idézte. 

Valahogy menet közben a cél veszett el, na és az igazi jó humor hiányzik nagyon. Igazán kár érte. 

A szerző stílusa jó, olvasmányos, a hangvétele könnyen érthető, magával ragadó, de a poénok 

egy idő után laposak és kevés is. Valahogy nem igazán élt, lüktetett az egész. Sajnos még ott tart a világ, hogy ez a magyaros-lehúzós virtus valóság. A taxis, a házigazda és Tündérbogár mind mind a lehúzást, a gyors meggazdagodást látja a dánokban. A végeredmény sohasem az, amire számítunk. 

Nem csak az olvasóknak, de a szereplőknek sem. A befejezés lírai és tényleg a barátság fontosságát, erejét igyekszik bemutatni. Sajnáltam Magnust az apjával való viszony miatt, de van ilyen. Ő mindent megtett, tán még többet is. Ez a szál ugyan kissé kettévágta nekem a regényt tartalmi szempontból, elég sok dráma feszül ebben a gyerekkori traumákkal megspékelt apa-fiú kapcsolatban vagy az írói ambíciók megjelenítésében. Komoly erőssége a könyvnek ez a hangulat. Csak valami olyan ez, mintha két különálló történetet mixeltek volna egybe, ettől pedig az eredmény lett más, mint amit a várakozás ad.


         


Maros András 1971-ben született Budapesten. Író, drámaíró. 2014-ben egy hónapig H.A.L.D. alkotói ösztöndíjjal Dániában tartózkodott. Ez a kilencedik könyve.



XXI. Század, Budapest, 2020
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156122223