Hartay Csaba: Rajongók voltunk "Szerinted mit fogunk csinálni, ha majd felnőttek leszünk? Hogyan telik majd el egy napunk?
Sosem volt emlékkönyvem, de most kaptam egyet. Hartay Csaba megírta a gyerekkori emlékeit, ami varázslatos módon az enyém, tiéd is lehet. A Szarvason élő fiatal író kézen fogja olvasóit és visszavezeti a nem is olyan távoli nyolcvanas-kilencvenes évekbe, a nosztalgiával átitatott kamaszkorba. Fontos és meghatározó emlékek ezek! Aki olvasta a szerző Lerepül a hülye fejetek című regényét tudja, mire számíthat.
A harminc novella történetei gyöngysor módra vezetik végig a kamaszodó gyerekek rácsodálkozását az őket körülvevő világra. Az életfolyamat ezen része, belépés a kamaszkorba, lassan, de biztosan végre felnőtté válni vágyával átitatott pillanatai ezek. Ki nem akart volna gyorsan felnőtt lenni? Hiszen nekik mindent szabad, nem kell engedély semmihez! Nyugodtan rágyújthatnak, akár a kocsmában, egy sör mellett,és bármikor vehetnek egy hamburgert.
A Lerepül nagykamasz, érettségiző hősei itt még éppen kezdik a világot és önmagukat felfedezni. A serdülés és növésben lévő gyerekálmok-vágyak jelennek meg a történetekben. Minden ami ott és akkor nekik fontos volt. Ha figyelmesen olvasod érzed a Turbó-rágó ízét-illatát. Minden itt van, ami elmúlt: friss, vidám zenék, amik felpörgették a szürke, egyhangú, szocialista zeneipart, lázba hozták a tiniket. Az a varázslatos életérzés, napfény és tengerpart, amit a Dolly Roll jelentett. Mert tengert csak poszteron vagy a tévében láthattunk. A Balaton is csak álom volt sokaknak. Nem volt egyszerű eljutni oda a keleti blokk országaiból. Az évekig várt, áhított Trabanton szállni tényleg élvezet volt, hasított a gép, akár kilencvennel is falta a kilométereket. Boldogok voltunk, együtt volt a család. A kamasz pedig feszegeti a határait, ismerkedik a rá váró újdonsággal, felfedez. Aranyos, vagány csibészek ők, akik bizony nagyon tudnak rajongani minden újdonságért.
"Egyszer tényleg ki kéne utazni a tengerhez. Nem muszáj Alfa Rómeóval, lehet az Trabi is, csak bírja ki odáig. És akkor ott nyaralni. Szerinted milyen lehet nyaralni?"
Ez volt a kamionosok, dollárboltok és a VHS-kazetták fénykora, BRAVÓ magazinnal, Fa-szappannal és a nyugatról becsempészett, ezerszer átmásolt, tiltott pornófilmekkel. Mindez diszkófényekkel bevilágítva. Amikor már érezhetően lazult, kezdett omladozni a vasfüggöny, ha valaki figyelmesen olvassa ezeket a kisprózákat, remek kordokumentumot is kap. Megjelenik az Emtívi, a klippek, egy új korszak köszönt ránk, amit apu már rég érzett és tudta: eljön ez. Apu alakja most is meghatározó, most kikacsintósan laza, a szülői szigort ő képviseli. Érdekes olvasni arról, milyennek is látják a felnőtteket ezek a kamaszok.
A makaróni és a hamburger mámor, az új, friss zenék és filmek, a "svájcinéger", a lakótelepi nyarak, horgászatok emléke és a csajozás adja az írások fő témáit. Minden olyan megjelenik, ami érdekelt és foglalkoztatott egy kamaszt. Hogyan lehet egy hamburgerre némi aprót összeszedni? Miért jobb a hot-dog, mint az otthoni virsli? Mondjuk a hideg téli hajnalokon megejtett, zsírgőzös disznóvágások emléke engem is kísért néha. Nem szerettem én sem. Sajnáltam a disznót, hiába mondták: húzzam a farkát...
A történetek íve lendületes, stílusuk laza, humoros, szókimondóan őszinte. Egészen biztos lesz néhány érzékenyebb lelkű, akinél kimegy a biztosíték itt-ott. Ám ez a valóság, ez így szép, így kerek.
A mesélő kissrác nem szívbajos, nevén nevezi a dolgokat. Hiszen ő vagány, már szinte felnőtt. Micsoda esemény volt egy kocsmai látogatás, az első cigi. Az első csók íze tényleg örök emlék. Egyáltalán: megfogni egy lány kezét...és igen, a mellét is. Az első szerelem bátortalan próbálkozásai, a nagyobb srácokkal szembeni féltékeny irigykedés, hogy ők már 15-16 évesek, csajozhatnak ezerrel.
Egy 11-12 évesnek bizony nehéz volt kivárni, hogy végre legalább 15 legyen.
"tudod, ő az, aki Marlborót szív, és már ivott sört, meg volt Ossian-koncerten is állítólag."
Tökéletes látlelet a kilencvenes évek vidéki fiataljairól. Kitörni a szürkeségből, az új dolgok íze, illata, a lehetőségek mámorító álma. Lakótelepi srácok a Holtág partján vagy bárhol Magyarországon.
Hartay költő is nem csak regényíró. Megcsillan lírája, érzelmes húrok is akadnak. Nem minden napfény és boldogság, akad az életben még a gyerekekében is váratlan dráma. Erről az Emberfehér novella emlékezik meg. Az élet múlandósága megérinti és elgondolkoztatja a fiút. A másik szépséges lírai szöveg a Papa fecskealakban. Aki figyelmesen olvassa felfedezheti: egy apa-fiú estével, ábrándozással indul el a kötet meséje, majd a lezáró két történet megint egy hasonlóan szép családi emléket idéz meg. A záró írás Az utolsó vonat Nyúlzugba az elmúlt kamaszkornak és nyaraknak állít emléket. Felnőttünk. Ám a szívünkben azok a nyarak örökre ott vannak. Ha megidézzük egy sör mellett, vagy horgászás közben, újra átélhetjük őket. Újra kamaszok lehetünk, lélekben mindenképpen. Minden csibészkedése ellenére az évek múlása bizony elgondolkoztatta a srácot is. Ha még nem is értett mindent tudta ez az állapot elmúlik.
"Szerinted mit fogunk csinálni, ha majd felnőttek leszünk? Hogyan telik majd el egy napunk?
Milyenek leszünk?"
Olyan mai, kamaszkorom legszebb nyara-tipusú emlékkönyv ez, amit jó lesz levenni a polcról. Bárhol lapozom fel, mosolyt fog az arcomra csalni, felvidít a történetek ártatlan gyermeki bája.
Nem csak az idő múltával, hideg téli estéken lesz lélekmelengető olvasmány.
Hartay Csaba így fogalmazta meg ennek a gyűjteményes kötetnek az ars poeticáját:
„Csak a rajongás ne vesszen ki belőlünk. A lelkesedés lángját életben tartani egy teljes életen át, talán nem lehetetlen. Ha kihűlni látszik bennünk a szenvedély, akkor gondolatban visszatérünk a hőskorszakba, az első találkozások szapora pulzusa lüktet bennünk ismét. Mintha az idő ott megragadt volna. Mert örökké kamaszok maradunk.”
Hartay Csaba:
1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát
Szarvason töltötte, jelenleg is ott él.
1996-ban érettségizett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. 1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek. Eddig nyolc verseskötete és három regénye jelent meg. (Lerepül a hülye fejetek, Nem boci! és a Holtág)
Családi vállalkozásban egy szarvasmarha telepen dolgozik.
Díjai:
Körösök Gyöngye díj - 2006
Bárka-díj - 2010
Szarvas város kulturális életéért díj - 2015
Megyei Príma Díj - 2015
Athenaeum, Budapest, 2018
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938264 · Megjelenés időpontja: 2018. szeptember 24.
Nagyon köszönöm, azt hiszem, jól megfogtad a könyvem lényegét, üzenetét!
VálaszTörlés