Agatha Christie: Az alibiTöbb szempont miatt is különlegesnek érzem az életmű ezen kötetét. Nem tartozik a legnépszerűbb, nagyon közismert krimik közé az először 1958-ban megjelent kötet. Nálunk 1994-ig kellett várni az első megjelenésére. Az azonban sejtet valamit, hogy Agatha néni a saját toplistáján a legjobb tíz regénye közé sorolta. Nem ok nélkül! Érdekes volt a történet, jók a karakterek, és természetesen az összes szereplő gyanús.
Az alibi is egy olyan regény, amiben nem tűnik fel egyik híres nyomozó karaktere sem. Ám Poirot
és Miss. Marple nélkül is egy remek, lélektani drámát kapunk. Ha a mai marketingfogásokat nézném, ez talán a "lányos krimik" vonalába menne, ám nem egyszer olvasós-felejtős, attól a sok szeméttől magasan jobb. Tetszett, hogy aprólékosan megismerjük a szereplők lelki világát, tetteik mozgatórugóját, vágyaikat, gondolkodásukat és titkaikat.
Inkább pszichológiai krimi ez a könyv, a gyilkos személye lassan, lépésről-lépésre bontakozik ki, nem kis meglepetést okozva. Ez a könyv úgy tűnik, kicsit más a szokásos Christie regényektől. A Krimi Királynője olyan helyzeteket teremt, hogy valóban mindenki gyanús, nem csak oka, de ideje is lenne, bármelyikük elkövethette volna a gyilkosságot. Már egyébként a történet indítása is eltér, hiszen a gyilkosság után vagyunk két évvel, amikor felbukkan Dr. Arthur Calgary. A fiatal kutató,
két év után épp most tért vissza antarktiszi expedíciójáról, amikor az ügyről értesül. Ő maga Jacko alibije.
Megjelenésével feltépi a régi sebeket és alibit szolgáltat az ártatlanságát hangoztató és el is ítélt fiatalembernek. Aki a család fekete báránya volt és egyébként nem volt egy könnyű természete. Ráadásul sajnálatosan elhunyt a börtönben. Mit szól a család? Meghökken, megdöbben és nem örülnek, hogy felkavarják ismét a már lenyugodott kedélyeket. A tanú, Arthur Calgary, úgy véli, hogy az Argyle család hálás lesz, amikor tisztázza a fiú nevét. Azonban az általa nyújtott információk teljes körű hatása meglepően más lesz, mint amit várt.
Mondhatni az igazság, hogy ki is ölte meg Rachel Argyle-t, senkit nem érdekel. Sőt, kínos a dolog mindenkinek. A titokzatosság, a hazugságok hálója fonja be a család tagjait. Mindenki álarcot visel, szinte nem is ismerik a másik valódi énjét. Azért a rendőrség is nyomozni kezd, mentik a mundér becsületét.
Nos, mikor holtan találták valaki csak fogta azt a piszkavasat, amivel szétverte a fejét. Jacko előtte pénzt követelt anyjától, majd heves vita után távozott. Mindenki őt tartotta a tettesnek, ellene szólt minden. "Jacko mindig rettenetes volt. Ő ugyanolyan volt, mint egy kisfiú -, amikor elvesztette a türelmét" így jellemzik Jackot.
Még sem ő a hunyó, de ha nem ő, akkor vajon ki ölte meg Rachel Argyle-t? A tettes a házban van,
ez egyértelmű. A család meglepően nem örül, miszerint a fekete báránynak kikiáltott fiú ártatlanul került börtönbe. Érdekes, hogy ez szinte senkit nem zavar, szinte ez a kényelmes nekik. Christie a regény középpontjába az ártatlanság pszichológiáját helyezte. A családtagok küzdenek egymással, gyanakvással figyelik ki lehet a valódi tettes? Valóban mindenkinek lenne indítéka, amit remek helyzetekkel mutat be az írónő. Öt testvér, öt különböző személyiség, természetesen a férj mellett egy titkárnő és egy házi masszőr hölgy alkotja a lehetséges bűnösök listáját. Ezenkívül a regényben két romantikus szál is van. A végére pedig egészen felpörögnek az események, lesz még újabb ártatlan áldozat is, mire lehull az álarc és kiderül a valódi elkövető személye. A karakterek közül Mickey és Tina mellett kiemelkedik a körorvos Dr. Macmaster alakja. Sokszereplős, az emberi lélekkel foglalkozó krimit olvashattam. A kerek történet kiváló szórakozást adott.
Eredeti mű: Agatha Christie: Ordeal By Innocence
Eredeti megjelenés éve: 1958
Helikon, Budapest, 2017
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632279251: Borító: Tillai Tamás
Fordította: Katona Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése