Enzo Ferrrari

Brock Yates: Enzo Ferrari
A birodalom, és ami mögötte van







"1951 telére az ágaskodó paripa a földgolyó minden civilizált részén hátrahagyta a patalenyomatát."








A Ferrari név komoly és elismert márka, ki nem ismerné e nevet a világon? Enzo Ferrari (1898-1988) géniusz volt, ezt a könyv olvasása után bátran kijelenthetem. Neve és élete egybeforrt az olasz autósporttal, annak fejlődésével, személyesen megteremtette mérnökei segítségével a különleges és jellegzetes dizájnt a csodálatos autóinak.

Élete elválaszthatatlan, Olaszország nemzeti jelképe, valódi kultuszt teremtett szülővárosának, Modénának és a maranellói gyárnak. Mindezt tudatos, hosszú és alapos, kitartó munkával érte el.

Egy nagyon jól megírt, aprólékos részletességű kutatómunka eredménye a kötet. Yates olyan tudással és alapossággal írta meg, amely messze meghaladja, hogy a történet csupán az autók puszta fejlődését és sikerét ábrázolná. Nem csak egy történet az emberről, hanem a 20. századról is kiváló hátteret ad, mind iparilag és politikailag. A téma mélységét átfogó és kiegyensúlyozott módon tálalja az olvasónak. A legjobb könyv a témában. Azt hiszem, ez a könyv azért íródott, hogy elferdítse és megmutassa Ferrarit és az ő történelmét, azt a diadalt, ami a siker mögött áll. Minden F1-es rajongónak olvasnia kell, hogy megtudja, hogyan kezdődött el, honnan indult, fejlődött és változott a versenyek szellemisége. Nem kevés halálos baleset árán jutottak el a mai technikai szintre. Ferrari ugyan nem volt autóipari mérnök vagy tervező, de "tehetsége volt a férfiak lelkének felkavarására", amint azt maga Ferrari is megfogalmazta.

Ferrari nem szerette a túlzott nyilvánosságot, kerülte a túlzott feltűnést. Nem bulvár könyv, élete sorsdöntő pillanatai ugyan benne vannak, ám sok esetben csak jelzés szerűen, nem a házassága válságán, vagy a törvénytelen utódjáról csámcsog. Maga a házasság létrejötte, későbbi hatásai bemutatásra kerülnek, ám csak árnyaltan. Ahogyan szeretőiről sincs kitérő. Voltak, szerette a nőket, legalább annyira, mint az autóit. Az élete része volt a sport.

A katolikus Olaszországban a válás szóba sem jöhetett a család szentsége alapból megkérdőjelezhetetlen volt. Elképesztő az a családi háttér és kitartás, ami mégis összefogta a családot, minden baj, betegség vagy tragédiák ellenére.  Anyja és felesége mellett igyekezett megfelelni a két nőnek, akik kölcsönösen utálták egymást. Nem volt könnyű dolga. Személyes sorsát fiatalon a háború határozta meg, amiben elveszítette édesapját, később pedig szeretett bátyját is. Ő maga súlyos betegség után, ami maradandóan megviselte tüdejét, épült fel.

Yates igen informatív értekezése során megismerjük a férfit és a márka történetét. 1920-ban az Alfa Romeo versenyzője volt, majd Ferrari hamarosan Alfa márkakereskedővé alakult, de az igaz szerelme a versenyzés maradt egész életére. 1929-ben az Alfa-val közösen egy műhelyet alakít ki. Innen indult el a világhír felé és lett jól csengő márkanévvé a Ferrari.

Enzo Ferrari sosem politizált. Néha azonban a sors rákényszerítette bizonyos döntéseinél. Kikerülhetetlen Enzo Ferrari összekapcsolása a fasiszta kormányzatokkal, ami kissé elnagyoltnak tűnt. Ahogyan a másik autómogul, Giovanni Agnelli és a Fiat gyárral való kapcsolata is motorja volt a történéseknek. Érdekes, hogy bár kölcsönösen elismerték egymást, barátok nem voltak. Olvashatunk a legendáról, ami szerint az ágaskodó lovacska hogyan került az autókra, és miért olyan a színekben. Ahogy kiderül az is, miért hordott állandóan napszemüveget 1956 óta és vált a védjegyévé.

Ez a könyv betekintést nyújt Enzo Ferrari életébe, ám legalább annyira az iparosodás, a technikai fejlődét is nyomon tudjuk követni. A különböző modellek tökéletesítése, a versenyek élet-halál harca elképesztő. Sok pilóta vesztette életét, ám a technika volt mindig is Ferrari szemében az, ami győzedelmeskedett, a pilótákat, kevés kivétellel, nem igazán értékelte. Komoly barátság csupán Gilles Villeneuve-höz, a tragikusan fiatalon elhunyt kanadai versenyzőhöz fűzte. Benne látott igazi elhivatottságot, ismerte el ördögi bátorságát. Niki Lauda személyisége és a Marlboro kapcsolata is érdekes részei a történetnek. Yates ügyesen felfűzi Ferrari életét a főbb versenyek mentén, ami nem kevés véráldozattal járt. Megjelennek az üzleti újítások, terjeszkedés Amerika felé, és a kereskedelmet. Érdekes volt a Ferrari múzeum létrehozásának ötlete is, vagy a spártai egyszerűséggel berendezett irodája. Meglepő, hogy az Enzo Ferrari életét kísérő spekulációkat, pletykákat és másodlagos információkat Yates mennyire tisztességgel kezeli. Kiemeli, a segítő, adakozó embert is a pénzmogul mögül. A Ferrari legenda jól nyomon követhető, élvezetes olvasmány a sport szerelmeseinek. Nem csodálom, hogy a filmesek lecsaptak a remek alapanyagra és várhatóan 2019-ben a mozikba kerül a könyv alapján forgatott film is.  A kötet végén számos eredeti fotódokumentum található, ami teljesebbé teszi a képet.


"Az olasz férfiak saját viszonyrendszerükben istenítették az anyákat, elviselték a feleségeket, míg minden más nőre megvetéssel vagy vágyakozással – esetenként mindkettővel – tekintettek. Ferrari és az ősei két egyszerű kategóriára osztották a nőket: a szűzies angyalokra, akik világra hozták őket, és a parázna némberekre, akiket ágyasuknak választottak."



Athenaeum, Budapest, 2017
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632936369 · Fordította: Babits Péter