2016. január 4., hétfő

Olvastam még /5.

Olvastam még /5. 
 - mesék felnőtteknek -




                                                


„Egy nap majd elég idős leszel, hogy újra elkezdj tündérmeséket olvasni.” 
– C. S. Lewis 



Amikor első olvasásaimról kérdeznek, akkor mindig a mesék jutnak eszembe. Azok varázsoltak el, fogták a képzeletemet, lettem királyfi vagy szegény legény, Ali baba, vagy ólomkatona. Első emlékeimnek Öreg néne és a Vuk mellett Andersen és Benedek Elek  csodás meséi voltak. A Kisgyermekek nagy mesekönyve, a Minden napra egy mese és a 77 magyar népmese a könyvespolcom kincsei voltak. A mesék világát később váltották J.F. Cooper indiánjai, vagy Verne kalandjai. Mostanában időnként ismét jól esik elmerülni a mesék világában. Karácsony táján különösen.

Szabó T. Anna: Senki madara 

Ez egy különleges könyv. Varázslatosan szép történet, léleksimogató és szemet gyönyörködtető grafikákkal. A szép szöveghez Rófusz Kinga remek képei jól illenek a mese hangulatvilágához. Kerek. Pedig olyan kicsit magyar, kicsit japán, mégis hihetetlenül jól lett összegyúrva. Az elbeszélés mód lírai, végig érezhető a dallam a történet soraiban. Ahogy említettem két világ a japán és magyar hagyományok találkoznak a mesében. A szegény árva, furulyás fiú Tátos, és egy gyönyörű fehér daru a kiismerhetetlen Darulány. Tátos és Tori története finom, álomszerű.   Szép és szomorú, értésekkel teli történetben olyan kérdéseket táncol el a daru, mint a szerelem, áldozatvállalás és szabadságvágy. Az elengedni tudás művészetét. Ha szeretsz valakit nem kell magadhoz láncolnod... A mese szépen megfogalmazza a szeretet egyik lényegét: Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka. Fájdalmasan szép mese felnőtteknek. Egy észrevételem lenne: egyetlen rövidke történet, még nem könyv...

Magvető, Budapest, 2015
56 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432657 · Illusztrálta: Rofusz Kinga

4,5/5


Kiss Zsuzsa: Városmesék 
 


                               

Igazi mesék, hagyományos tanító jelleggel. Ahogyan a fülszöveg írja: Mesék álmokról, szeretetről, barátságról, nem csak gyerekeknek! Így is van, hiszen felolvasás közben a szülő is jól szórakozik. A mese jár a felnőtteknek is. Néha talán észre sem vesszük, mennyire jól tud esni. A mesék gyógyítják a lelket, elűzik a gondot és jól kikapcsolnak, feltöltenek. Olyan igazi, szívhez szólóan szép, hagyományos mesék. Jól szórakoztam, valóban kikapcsolt és feltöltött. Kedvenceim a Sünmese, Varázscsengyettyű voltak. A jó és rossz örök párharcára a Két sas remek példamese. Az éjszaka táncra perdülő szobor is tetszett. Andalítóan szépek, elvarázsolt, köszönet érte! A városka és a park, a fásult, fáradt, unott emberekkel bárhol lehetne. Tetszett, ahogy megelevenedik az egész város: a szökőkutak, szobrok, a kandeláberek főleg kedves figurák voltak. A park fái és a megjelenő állatok történeteiben rólunk emberekről olvashatunk.
 Ebben a köteteben 18 mese simogatja az olvasó lelkét.


4,5/5

Underground, Budapest, 2013
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630874281 · Illusztrálta: Kovács Kíra 



Émile Ajar: Előttem az élet 



                                               


Nos, ez egy igazi életmese, csakis felnőtteknek. Az 1975-ös Goncourt-díj tulajdonosát annyi titokzatosság és izgalom vonta szenzációdicsfénybe, amennyi talán még a francia irodalmi közvéleménynek is sok volt: Ajart senki se ismerte, jószerivel a tulajdon kiadója se, de még a Goncourt-díj bizottság se, mert a díjat át se vette. Műve második regénye volt. zsenialitását az is jellemzi, hogy másodszor is elnyerte a neves díjat, igaz akkor már eredeti nevén:  Romain Gary.
Szókimondóan varázslatos a könyv. Kis főhősünk Momo monológjaiból kerekedik ki az események sora. A sok humor ellenére is mély mondanivalót hordoz. Rosa mama és Momo gondolatai a világról, életről, emberekről, Istenről igen frappánsak, és az igazságtartalmuk is meglepően nagy. Mindez úgy megírva, hogy a könyv abszolút letehetetlenné és felejthetetlenné válik olvasás után. Klasszikus, és ez nem véletlen.
Momonak többször is mondják a történet során, még előttük az élet. Csakhogy ez neki nem biztatás, hanem inkább fenyegetés. Olvasás közben sokat jutott eszembe, amit nekem is mondogattak: Addig örülj, amíg gyerek vagy! Felnőtt korban egészen más visszaemlékezni a felhőtlen gyerekkorra. A gyermek Momo szemével a prostituáltak, skricik és a „kurvagyerek-bömbölde” világa bizony szívbemarkolóan őszinte. Ezek a mozzanatok pedig hatalmas fricskát adnak az arab-zsidó ellentétnek is. Párizs remek háttér. A könyv vége zokogással zárult. Rosa mama is megjárta élete poklát többszörösen is. Momonak pedig rajta kívül nincs senkije... 

5/5


Eredeti mű: Émile Ajar: La vie devant soi
Eredeti megjelenés éve: 1975


Ciceró, Budapest, 1999
206 oldal · ISBN: 9635392702 · Fordította: Bognár Róbert

2 megjegyzés: