2015. augusztus 2., vasárnap

Szilvási - 3:1

Szilvási Lajos: ... és mégis őrizetlenül 

 


És következik az idei 100. blogbejegyzés!
Anno, még az „átkosban” a Berkesi és Szilvási könyvek lektűrnek számítottak a könyvesboltokban és szinte csak titokban, baráti ismeretséggel lehetett hozzá jutni egy-egy friss megjelenéshez. Mégis nagyon sokan olvasták őket, a kor két legnépszerűbb írói voltak. Eltelt 25 év, és most ott tartunk, hogy főleg Szilvási könyveiből a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát nagyon jól meg lehet ismerni. A teljes életművet újra kiadják. Most a KLASSZIKUS rovat három Szilvási-regényt mutat be.   

 "Mindenki félti a gyerekeit. Aztán mégis őrizetlenül nő fel valamennyi. Az élet ilyen."

  A felnőtté válásról, az egymás féltésről, az önzőn-szeretésről, az elhallgatásokról és hazugságokról, az első hibákról és tévedésekről, a szülőkről való leszakadásról mesél a történet. Kétségtelen, hogy nem a rózsaszín kamaszkori szerelemről szól. A dráma borítékolható. Asszonysorsok, férfilelkek anno… mi lenne, ha beszélnének őszintén, ha probléma van? Mert az akad és fokozódik. Nem is igazán értettem, miért ez a nagy titkolózás: Senki nem mer kérdezni vagy szólni a felmerülő problémákról. Ádám a fiatal főhősünk kissé idealizált figura. Tetszett, hogy akar és próbál felelősen önálló lenni. Alig tizenkilenc éves, első éves egyetemista és szerelmes. Mariann csinos és ingatag, kissé elkényeztetett. A régi elv érvényesül, még hat a regényben: fiatal lány ne tanuljon, lehetőleg menjen férjhez és csináljon jó partit, majd a leendő férj eltartja... ő meg a nők "szokásos" sorsát élheti. Szüljön és lássa el a háztartást. Na, ez az elv jól átjön a regényből, nem véletlen keletkezett még a hatvanas évek legelején. Mindezt jó adag társadalmi-történelmi körítéssel kapjuk.
Őt súlyosabb megpróbáltatás éri, mint a fiú. Édesanyján halálos betegség tör ki, egyik pillanatról a másikra kórházba kerül, lányára hagyva a pénztelenség és háztartás minden gondját. Mariann derekasan küzd, munkát is vállal, de a kezelőorvos "szerelme" gyorsabb és hatásosabb megoldást kínál. Amiben anyu is erősen ráhatással van...  Így aztán Ádám csalódik és tényleg férfivá érik, nem csak az ágyban. Elképesztően jó korrajz és nem csak az árak miatt.

Eredeti megjelenés éve: 1964. 
Szépirodalmi, Budapest, 1983
368 oldal · ISBN: 963152468x


Születésnap júniusban   
 

                              

 A történet nagyon bennem maradt kamaszként, első olvasás után. Erika, az unatkozó és kalandot kereső menő nőci, és a szerelő szerelme reménytelen. Képtelenek, nincs lehetőségük kitörni, változtatni. De legalább lett egy szép emlékük… A borravalónak adott százas, amit a motorháztető alá tett, a társadalmi különbségek nagyon jól érzékelhetőek. Kicsit sok benne a háttérpolitikai maszlag, bár igaz az is. Néha az újraolvasás során épp azt éreztem a politika viszi a fő hangsúlyt, és Erika kalandja a mellékszál. Tökéletes korrajz, tökéletes jellemzés, van ármány és szerelem,  retrokedvelőknek jó képet fest a hatvanas évekről. A történet mindössze egy hét alatt játszódik, de a mesterien bonyolított cselekményből mégis izgalmasan összetett kép bomlik ki Erika s a fiú világáról.  Az asszony szép, elegáns, s unatkozik vezérigazgató elvtárs férje mellett, hiába az átlagon felüli jó lét. Ugrai Béla a munkásfiú, értelmes, tiszta áhitattal teli a nő világa felé. Törvényszerű az is, hogy Erika végül nem vállalja ennek a szerelemnek a következményeit.  A vérbelien mai, vonzó munkáslány, Maszat a harmadik főhősünk. Szegény Béla, ott a szerelem az orra előtt, de annyira naivan szendék Maszattal. hogy az ma már mosolyogtató.  A vége így váratlanul heppiend – de ez is belefért.

Szépirodalmi, Budapest, 1969
420 oldal
  
 Egymás szemében  



                              



Két napló, két tizenhét éves diák – Attila és Tamara – naplója Szilvási regénye.
Élmények és reflexiók, amelyeket a XX. század negyedik negyedének küszöbén, 1975 nyarán vetettek papírra mind a ketten, önkéntelenül – s ezért őszintén – . Arról írnak, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ, a szűkebb és tágabb társadalom, mely megannyi hatással formálja, ellentmondással kényszeríti gondolkodásra és ítélkezésre a serdülő fiú és a serdülő lány belül is ellentmondásos egyéniségét. Szülők, akik nehezen értik és értetik meg magukat gyermekeikkel.

 A hetvenes évekhez képest csak a környezet változott meg, az annyira fontosnak képzelt, valójában meg annyira fölösleges és lényegtelen díszlet, a tárgyak tömkelege, ami körülvesz minket: nekem nem jutott a gulyáskommunizmusból, csak a light-osabb változat. A forró csoki, a tonik, a matchbox, a Camel cigi, a Nivea-spray számunkra a Nyugatot jelentette sokáig, még a fordulatot követő átmeneti években is.
A farmer pedig valóságos státusszimbólum volt. DE a lényeg viszont változatlan, mert milyen is lenne: ugyanazok a gondok, problémák, ugyanazok az álmok, vágyak, ugyanaz a magányérzet, amiből ki kell evickélni. Ez a két kamasz pedig próbálkozásaival, töprengéseivel, még ki se bomló szerelmük válságával  éppen ebből a helyzetekből adódik. De a történet utolsó sorában álló kérdés – „Mi lesz velünk?” – már nem csak szerelmüket, de egész jövőjüket érinti.  Nagyon szurkoltam a két magányos fiatal szerelmének.
Életszagú, benne van a regényben a politika, a családi viszonyok (alkoholizmus, szerető – szülők, ki mibe menekül a gondok elől)  komoly történet, attól eltekintve, hogy mindezt sok humorral olvashatjuk.

Szépirodalmi, Budapest, 1976
396 oldal · ISBN: 9631507122 


                                               

Nem mellékesen ez volt idén a 100. blogbejegyzés! Nézzük, néhány szó az íróról:



Szilvási Lajos (Szolnok, 1932. január 13. – Budapest, 1996. november 9.) magyar író 64 évet élt.
Gyermekkorát édesanyja szülőfalujában, a Zala megyei Türjén töltötte. 1950-ben érettségizett Keszthelyen. 1950–1953 között az MTI munkatársa volt, majd a Szabad Népnél, a Szabadságnál stb. dolgozott. 1957–1958-ban az MTI külpolitikai főosztályán rovatvezető, kiadványszerkesztő volt. 1958-tól 1977-ig az Újítók Lapja olvasószerkesztője, 1977-től a Delta főszerkesztő-helyettese volt. 27 regénye jelent meg (ebből 8-at külföldön is közreadtak). Néhány kiadatlan maradt.
Véleményem szerint mindmáig érvényes mondanivalóval találkozhatunk regényeiben. Ajánlom mindenkinek.

"Szilvásit mindenki olvas, aki (a hetvenes, nyolcvanas években) ismeri a betűket. Megkerülhetetlen tömegben árasztja el az országot és elég Kelet-Európát. Kelet-Európa ugyanott ül és hallgat, mint Magyarország Olvasó Népe. Ráadásul JA-díjak, meg amit akartok. Sikeríró. Elkanyarodhatnánk a mai könyvipar agyrongáló elhajlásaihoz, de mai agyrongálás újabb technika, korszerűbb vetület. Egyetlen dolog biztos Szilvási Lajos ügyében: az oldott a balos próza. Elküldve a hősi abszurd felé.

A harminckét kötetet összeírt, jelentős nemzetközi sikereket elérő, az 1960-80-as évek egyik legnépszerűbb magyar írójának az 1990-ben kiadott Akadémiai Kislexikon a nevét se említi. Berkesi András, a szocialista ponyva atyamestere viszont nyolc sort kap. Botrány."
Szilvási okos ember volt. Pontosan tudta, az Olvasó Nép nem hülye. Ha nyakig ül a latrinában, szeretné hinni, de legalább remélni, egyszer a gödröt szegélyező leszart fenyőrudak arannyá válnak. És abból neki is jut. Mert minek ülne remény nélkül nyakig odalent?
Ajánlom mindenkinek szíves figyelmébe a könyveit.
Legsikeresebb regényei voltak: Albérlet a Síp utcában, Születésnap júniusban, Appassionata, Ködlámpa, Légszomj. Appassionata-regényéből film is készült.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése