Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
Tavaly nyáron ismét felfedeztem magamnak Bohumil Hrabalt. Előzőleg csupán két közismert és nagyszerű kötetét olvastam, a belőlük készült filmek hatására. Most ez volt a nyolcadik könyv, amit a szerzőtől olvastam. Ez a kiadvány két szókimondó, meglepően mély bölcsességekkel átitatott kisregényét tartalmazza. A fajsúlyosabb, Túlságosan zajos magány a nyitó darab a címadó történet mellett.
Hrabal két remekműve egyszerűen katartikus olvasmány. Minden alkalommal rácsodálkozom az életbölcsességeire, a megélt, megfigyelt kor jellemzőire. Igazi kultikus kincs ez a sokáig szamizdat formában terjedő, betiltott kisregénye. A szöveg árad, tele kultúrtörténeti utalásokkal, amik szenvedélyesen jelennek meg. Az olvasás és a könyvek szeretete, tisztelete sok egyéb kérdést is felvet. Háttérben Prága, kocsmákkal, sörrel és politikával. Szívszorító történet.
„Az én fejem egy olyan túlzsúfolt könyvtár, ahol már rég nem tudják, hova tegyék az új könyveket.”
Érdekes életrajzi adalék, hogy maga Hrabal is dolgozott egy szeméttelepen, ahol bálázta a begyűjtött papírhulladékot. A kisregény főhősének magányos mindennapjaiból kapunk ízelítőt. Gondolatai örvénylenek, ahogyan a csatorna mélyén a mocsok és a szenny. Hrabal keserédes története a 35 éve a papírzúzdát üzemeltető munkás gondolataival, lelkivilágának zugaival meglepő és döbbenetes erővel hat az olvasóra. Most az élet kiszolgáltatott, megtört figurái jelennek meg mindkét írásában.
A gyöngéd barbár kisregénye egy tisztelgés, Vladimir Boudník cseh festőnek és rézmetszőnek, a szerző barátjának. Boudník 1968-ban öngyilkos lett, és Hrabal az eredetileg 1973-ban megjelent szövege ismét önéletrajzi elemekből építkezik. Egy bűnrészességgel teli, eltékozolt életről, a barátság erejéről mesél. Az író, költő és filozófus, Egon Bondy is fontos része a történéseknek. A helyszín ismét Prága az 1950-es és 1960-as évek között. Az életöröm itt nagyobb hangsúlyt kap, a sört kancsókkal, lavórban mérik, ami megadja a hangulatot. Kiemeli a bohém élet fontos kellékét a sört, a sötét kocsmák világát. Itt találnak ezek a művészlelkű emberek inspirációt. Olyan, mintha az olvasó is egy kocsmában ülve hallgatná a bohémek végtelen anekdotáit, kalandjait. Klasszikus Hrabal-stílusban íródott, rengeteg iróniával. Egyszerre szórakoztató, néha kissé kafkai a történet.
Ezt a könyvet belső száműzetésében írta, amikor a sztálinista hatóságok megakadályozták Hrabalt a publikálásban. Vagyis, az irodalmat menekülésként használta, terápia volt elviselni az élet adta nehézségeket. Természetesen az anekdotákban a mindenütt jelenlévő és sokat emlegetett Vladimir a szenvedélyes és bohém főhős a megjelenő különc, szabadságvággyal fűtött figurák mellett. Az életöröm meglepő és szokatlan formában jelenik meg. Mókás történetekből nincs hiány. Az akkori világ furcsa és kissé groteszk módon van jelen.
Hrabal nagyszerűen mesél, sebészi pontossággal ábrázolja az emberi lélek és személyiség mélységeit mindkét kisregényben. Csak ajánlani tudom mindenkinek, alapművek az életműben.
Kedvezménnyel ITT rendelhető!
Több regényét is sörözőkben írta, talán ettől is olyan ember-közeliek a karakterei, akikről olyan különleges szeretettel beszél, mintha valóban a barátai lennének, nem elképzelt figurák. Hrabal műveiben mindig megjelenik az élet szeretete, mesélői hangja annyira egyedi, hogy a legegyszerűbb kezdőmondatával is maga után tudja vonni az olvasókat. 1997-ben halt meg galambetetés közben: kizuhant a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről.
Európa, Budapest, 2025
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151061404 · Fordította: Varga György
