Szohó ​mester utolsó teája

 

Cyril Gely: Szohó ​mester utolsó teája



                                                   

Egy hatásos, gyengéd és költői olvasmány, amely a tea illatába és a japán élet művészetébe burkol minket. Óda a teához, a női erőhöz, kicsit az emancipációhoz. Történelmi tények és hagyományok villannak fel a háttérben. Költészettel, tisztelettel, kifinomultsággal elmesélt kis történet, a kitartásról, tükrözve az ősi hagyományokat és szokásokat.


1853-ban, Japánban az ország nyitni kezd, fejlődik és modernizálódik. Egy hosszú elszigeteltség után megnyílik a világ előtt, ami számtalan változással jár. Az új császár elképzelései a régi világ és jellemzőinek eltűnéséhez vezet. A szamurájok korszakának is leáldozik, ők is eltűnnek. Ez azonban nem akadályozza meg a fiatal Ibukit abban, hogy apja kívánsága ellenére arról álmodozzon, hogy szamuráj lesz. Aminek az is akadálya, hogy Ibuki nő, eleve lehetetlen ennek lehetősége.

A történet: amikor a híres szakéfőzde örököse, Ibuki úgy dönt, hogy szakít a családi hagyományokkal, és megvalósítja álmát: szamuráj lesz. De azon túl, hogy ez általában a férfiak kiváltsága a kardforgatás, az ősi becsületkódex korszaka leáldozott. Az ország most megnyílik a modernitás előtt. Ibuki mégis, minden esély ellenére, követni fogja vad álmát. Ibuki kitart, és elindul Szohó Akira, egy kiváló harcos felkutatására. Egy lenyűgöző költői és filozófiai történet, amely Japánt is bemutatja, történelmének egy sorsdöntő időszakában. 

A szerző két eltérő, erősen különböző karakter találkozását tárja elénk. Szohó mester és Ibuki nem arra voltak predesztinálva, hogy együtt utazzanak életükben, ezen a bizonyos útszakaszon. Ibuki férfinak álcázva kitartásával sikerül meggyőznie az egykori szamurájt, hogy legyen a mentora és segítse álmának elérésében. A kardvívás alapjain túl Soho mester megtanítja neki a tea művészetét is, mint az élet és a tökéletesség szimbólumát, ugyanis az egykori szamuráj most teamester. Mély életbölcsességek, megélt tapasztalatok rejtőznek a teásedények mélyén. Tanít az életről, az értékekről és a tiszteletről. 

Ezek a történések adják a fő vonalat, Ibuki jellemfejlődéséhez. Miközben Szohó mester életét is megismerjük. Álomszerű és költői, rövid, de intenzív fejezetekkel, megirt történet, amelyek felébresztik az érzékeket az olvasóban. Egy merengős, gyengéd és költői olvasmány, amely a tea illatába és a japán élet művészetébe avatja be az olvasót. Óda a teához, a női erőhöz, hiszen az öreg mester előtt nem titok, Ibuki valójában lány. Két generáció, és annak életfilozófiájának csodálatos találkozását ismerhetjük meg. Cyril Gely finoman hangolt párbeszédekkel teremt drámai feszültséget, mesél érzékekről, érzelmekről. 

A sokat sejtető cím mindent elárul. A császári seregekkel való végső összecsapás kimenetele nem kérdéses. Ibukira mégis rátalál a boldogság, amit Szohó mesternek is köszönhet. Élete új célokkal, új lehetőségekkel gazdagodik.

Ha te is szereted a teát és a Japán kultúrát, érdekel a történelme, akkor ez a könyv neked szól. Egy lélekkel teli írás, ami magával ragad. Ha egy igazán egzotikus olvasmányra vágysz, élvezni fogod ezt a megható és különleges utazást.


Kedvezménnyel ITT lehet tiéd ez a könyv!





            

Cyril Gely (1968. március 23. (Boulogne-Billancourt, Franciaország) –

regény- és forgatókönyvíró, sikeres színpadi szerző. Többször jelölték a francia színházi életben a legrangosabb elismerésnek számító Molière-díjra. 2004-ben elnyerte a Francia Akadémia fiatal drámaírókat elismerő díját, Volker Schlöndorff Az utolsó éjszaka Párizsban című filmjének forgatókönyvéért 2014-ben a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díjában, 2015-ben Franciaországban pedig a legjobb adaptációért járó César-díjban részesült. Magyarul a Hasadás című regénye jelent meg először 2024-ben a Trend Kiadó gondozásában – a mű színpadi változatát A díj címmel mutatták be.

Fotó: Bach Máté





Trend, 2025
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469465 · Fordította: Pacskovszky Zsolt

Véres ​történetek és legendák

 

Bohumil Hrabal: Véres ​történetek és legendák




                                  

Hrabal közel negyvenévnyi írásaiból összeállított novella-gyűjtemény, amelyek sokáig az asztalfiók mélyén pihentek. A beválogatott tizenöt írás igazi irodalmi csemege. Átfogja szinte a teljes hrabali életművet, betekintést enged annak különböző szakaszaiba. A kötet az 1948 és 1986 között írt időszak elbeszéléseiből áll.

Tipikusan Hrabalra jellemző, groteszk humorral ábrázolja a kisember világát. Aki még nem olvasott tőle, azért ne ezzel kezdje. Ahogyan a cím ígéri, valóban véresek, drámaiak ezek a történetek, középpontban a halál témája áll. Kilátástalan, pokolian reménytelen élethelyzetek, ahol minden fekete-fehérre fakult.

    

A szerző zsenialitásának köszönhetően mégis valami mély, eredendő életösztön alapján, diadalmaskodik az élet. A kerskói emberek mindennapjai jelennek meg, amelyek tele vannak öniróniával, furcsa, felkavaró eszmékkel. 

A kötet leghosszabb írása a Legenda Káinról című elbeszélés, ahol az öngyilkosság nagy szerepet játszik. A halál valamilyen formában mindegyik elbeszélésben ott van. Ebből a történetből kerekedett ki a későbbiekben a Szigorúan ellenőrzött vonatok kisregény. Ebből Jiri Menzel rendezett Oscar-díjas filmet, igazi kultuszfilm. Megdöbbentő, fájón valós, hatásos hangulata, stílusa miatt is erős írás. Az egyik kedvencem lett a válogatásból.

Az olvasói levelekből és a saját írásaiból összeollózott, játékosan groteszk önarckép egyszerre tragikomikus és megkapó. Hamisítatlan Hrabal, bár érezhetően az írói világképe alapjaiban változott meg. Minden történet és a sörözökben született, hallott legenda az írói portréhoz tesz hozzá. A kikerekedő mozaikokból tökéletes képet kapunk Hrabal belső világáról, érzéseiről. Hrabal annyira jó író, és olyan humorral ír olyan dolgokról amin inkább talán sírni kéne, ez a világnézete elgondolkodtató.

A szereplők plasztikusak, főként az író szűkebb vagy tágabb környezetében élt ismerősök, barátok, vagy olyan személyek, akikről valamelyik kocsmában hallott, majd az írói fantáziájával, a valóságot figyelembe véve megírta a történetüket.

Az Isten báránykái fura figurákat felvonultató története szomorkás, megható. Ahogyan elég furcsa a mindeféle lim-lomot gyűjtögető Matek úr alakja is, vagy Beatrice nővér karaktere. Az egykori szocialista rendszer, a hatalom ad hátteret, amitől élnek, valósak lesznek ezek a legendák, történetek. Kifejezetten tetszett még a Hóvirágünnep és a Lakoma története. A Hóvirágünnep is filmre került, ajánlott meg/újranézni. Kreskó, a gyönyörű kis cseh falu és lakói élénk képekkel kelnek életre előttünk. Ők az elkeserítő eseményekben is meglátják a dolgok fonákját, a humort. A cseh kisemberek utolérhetetlen leleményessége példaértékű. A vaddisznóvadászat képei látványosak és mozgalmasak, valóban vicces helyzeteket teremt. Kalandos időutazás ez a kötet, ahol természetes őszinteséggel elmesélt írásokat olvashatunk. Hrabal írói univerzuma megunhatatlan, időt álló, mindig friss élményt ad.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 



       

Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.

Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.

1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Mìsteèko, kde se zastavil èas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.

Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják.



Európa, Budapest, 2025
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635049981 · Fordította: Hosszú Ferenc, Körtvélyessy Klára, V. Detre Zsuzsa, Varga György

Zuhatag

 

Liza Marklund: Zuhatag







                        

A Zuhatag történetével lezárult a a sarkköri kisvároskában játszódó trilógia. Sajnos nem lettünk jóban, számomra a sorozat egy folyamatos hanyatlás. Az első rész a Fagypont volt a csúcs, a második a Lápvidék egy kémregény és családregény keveréke, messze nem skandi krimi volt. Ahogyan sajnos a Zuhatag is ezt a vonalat viszi tovább. Ez egy elég kiszámítható, epikus családi krónika, amelynek középpontjában Wiking Stormberg rendőrfőnök és családja áll. 

Tény, hogy a helyszín, a vadregényes táj, a folyó és a Kallmyren láp jó háttér, szintén fontos elem, ahogyan maga Stormberg rendőrfőnök is nagy jelentőséggel bír a cselekmény szempontjából. Kronológiailag sokat ugrál ide-oda, és ez zavaró sok esetben. Nagyon messziről kezdi a történéseket kibontani, egészen Wiking édesanyja gyerekkoráig megyünk vissza, ami bár számít némileg, de tök érdektelen: mikor, hogyan tanult meg olvasni, írni, kik és milyen körülmények között nevelték fel, mikor látott először nylon harisnyát és hasonlók. Amúgy az asszony éppen elhunyt, a temetése okán megyünk vissza a múltba, ami, hogy legyen némi izgalom sötét titkot rejt. Wikig élete kissé felborul, újra kell értelmezze az életét. Amikor a már kamaszlány Katrin nylon harisnyája egy téli éjszakán elszakad, az élete alaposan megváltozik... Időnként érdekes volt olvasni ezeket a betéteket, különösen az akkori svéd társadalomról, a nők szerepéről, megítéléséről. Ám ez nem krimi, főleg nem skandináv. Inkább egy szövevényes családregény, ahol mélyen hallgat mindenki, nem beszélik ki a tragédiákat. Furcsa. Ahogyan az is, ahogyan Wiking vagy az apja rendőrként viselkedik több esetben. Nem kell feltétlen elolvasni a trilógia első két könyvét ahhoz, hogy követni tudjuk a folytatást. 


A rutinos krimiolvasó kedélyeit a lápból felbukkanó holttest borzolhatja, némi északi legendával meghintve. Nyomozás szinte nincs, ez a vonal csak ott van, a család múltján van hangsúly, azt olvashatjuk... úgy 70-80 oldal után azonnal összerakhatja a történet lényegét az olvasó, nagy titkok nincsenek. Utána már csak sodródunk az eseményekkel, az apró részletek kerülnek a helyükre. Érdekesebb a felvillanó háttér, a keresztmetszet a svéd társadalomról. A meleg szál kifejezetten csak kellék, trendi elem. Az emberek életéről, gondolkodásáról kéne szóljon, de senki nem foglalkozik vele. Számomra ez a "krimi" a csalódás kategória. Mondjuk a Lápvidék után nem fűztem vérmes reményeket hozzá. Igazából sok valóban jó skandi került már a kezembe, Liza lehet kiváló újságíró, olvasmányos amit ír, de mint krimiszerző... nekem kevés. 

Pszichológiai betekintést is kapunk a szereplők lelkivilágába, ami érdekes lehet, segíthet az északi emberek megértéséhez. A párbeszédek sok esetben semmitmondóan unalmasak... a hagyaték és temetés körüli huzavona tölti ki a lapokat, Wiking betegsége mellett. Liza Marklund krimije inkább a bűn emberi, lelki oldalát igyekszik bemutatni, nem adrenalinbomba egyik sem. A laza szálak lassan összekapcsolódnak, és kapunk egy idilli lezárást.




ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv.




     

Liza Marklund (1962) svéd író, újságíró. Elsősorban krimiíróként ismert, első krimije, a Sprängaren-nel (1995) jelentkezett, amely abban az évben elnyerte a svéd Deckarakademien-díjat, és ugyanettől az évtől főállású író. Előtte tizenöt évig volt újságíró, többek között a svéd tévében. Az UNICEF jószolgálati nagykövete. Regényeit több mint 40 nyelven olvashatjuk.


Fotó: Stefan Mattsson

Animus, Budapest, 2025
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636146603 · Fordította: Végh Viktória

Vad ​lovak

 

Cormac McCarthy: Vad ​lovak

(Határvidék-trilógia 1.)





                                           

McCarthy 1992-es regénye, a Határvidék-trilógia kezdete. Az egyik legtehetségesebb írónk egyik legjobb műve szerintem. McCarthy csodálatosan ír; gyönyörű tájképfestés és szikár párbeszédek keltik életre a történetet. Érdemes elolvasni, az erős hangulat azonnal megfog, a zseniális leírásokban gyönyörű képek és fontos gondolatok bújnak meg. Vitt magával, besszippantott ez a vadnyugati érzés.

McCarthy prózája karcsú és izmos, Hemingway lecsupaszított nyelvezetére emlékeztet. A fordítás is szikár, száraz, ami illik a sztorihoz. Az idilli környezetben utazó fiatalemberek kalandja egyszerűen és világosan van megírva, egy misztikus küldetést, egy felnövéstörténetet idéz. Kedveltem John Grady remek karakterét, gondolatai, érzelmei sokat elárulnak róla, belső világa megnyílik előttünk.

A cselekmény meglehetősen egyszerű: két fiatalember útra kel. A tizenhat éves John Grady Cole és barátja, Lacey Rawlins útját ismerjük meg. A könyv elején Texasban élnek, négy évvel a második világháború vége után. Cole nagyapja meghalt, és a nagyapa ranchát eladták. Mivel semmi különös nem tartja vissza Cole-t, úgy dönt, hogy délre utazik, irány Mexikó, ahová Rawlins-t is magával viszi.

Cormac McCarthy National Book Award díjas regénye hihetetlenül erős atmoszférát teremt.

A Vad lovak az élet brutalitását és szépségét ötvözi egy lenyűgöző regényben, amely levetkőzi az amerikai Nyugat mítoszait, miközben a régi világ fokozatosan átadja helyét az újnak. A 16 éves John Grady Cole tulajdonképpen még gyerek, de valójában már rég nem az. Az élet kezelésbe, edzésbe vette: „olyan, mint egy férfi, aki valaminek a végére ér”. Ráébred, hogy az élet kegyetlen és igazságtalan. Kissé kétségbeesett, hogy családja eladta a családi farmot, barátjával, Lacey Rawlingsszal Mexikóba utazik. Útjuk során számtalan kaland részesei lehetünk mi magunk is, mintha ott lovagolnánk velük, vagy ülnénk az esti tábortűznél. Tetszett, ahogy a két fiú a világ dolgait átbeszéli, Isten és az élet adta sajátos helyzetekről alkotott gondolataik megjelennek előttünk. A szerelem pedig mint valami oldószer a történetben. Grady az út alatt gyerekből felnőtté válik.

Igazán férfias regény, szívünkben a cowboy mítosz kalandjai és hősiessége dereng. De vajon útjuk során megtalálták a paradicsomot, vagy a pokolba kerülnek? McCarthy jellegzetes prózában meséli el, egy fenyegető, de varázslatos tájban, amely gyakorlatilag önálló szereplőként működik. A hangulata, a nyelvezete, a történet pazar, képi világa szemléletes. Érdemes elolvasni, nem is tudom miért vártam vele ennyi sok évet én magam is. Legalább tíz éve várt olvasásra a polcomon. Élmény volt, nagyon tetszett, alig várom hogy olvassam a trilógia további részeit!

Természetesen vad lovak is bőven akadnak, John mestere a lóidomításnak. Ember és állat kapcsolata megható, mélyértelmű ezen a fantasztikus utazáson. A vad lovak patáinak ütemes dobogása ritmust ad a regénynek. Cole és Rawlins átlépik a mexikói határt, cowboyként munkát találnak. A megpróbáltatások alaposan megedzik a fiúkat. Útközben találkoznak egy másik fiatalemberrel, Jimmy Blevinsszel, akinek van egy lova és egy fegyvere, amelyek adnak még néhány kalandos mozzanatot a történethez. Túl sokat nem árulnék el, elég annyi, hogy a trió szerelemre és bajra is talál, míg végül meg kell próbálniuk visszatérni Texasba. McCarthy ismét nagyot alkotott, afféle "alapdarab" ez a regénye is.




Kedvezménnyel  ITT  rendelhető a regény, akár Ekönyvben is!



   

Cormac McCarthy (1933−2023) regény-, színdarab- és filmíró, megkerülhetetlen kortárs klasszikus volt, Thomas Pynchon és Don DeLillo mellett az amerikai regény műfajának 20. század végi megújítója. Műveiért a legjelentősebb elismerésekben, többek között Faulkner-díjban és Nemzeti Könyvdíjban részesült. Szerzőfotó © Beowful Sheehan





Jelenkor, Budapest, 2019
322 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767709 · Fordította: Szentgyörgyi József

Gyilkosság ​kilátással

 

Nicola Whyte: Gyilkosság ​kilátással




                      

A cosy krimi a műfaj "leágazása", nem mondom, hogy a kedvencem, még barátkozom, ismerkedem vele. Néhány jól sikerült kötet már akadt a kezembe, Nicola Whyte bemutatkozó könyvét is ide sorolom.

A történetet a három főszereplő szemszögéből ismerjük meg. Először is, egy különc, idős hölgy, a 82 éves Celeste Van Duren, a Marchfield Square gazdag tulajdonosa, aki az ablakából figyeli az összes bérlőjét. Azonnal megkedveltem az idős hölgyet, remek karakter. Unalmas napjait mivel mással töltené, mint csendben kémlelheti szomszédait és bérlőit egy távcsővel... a lakók jövés-menése mint egy film kel életre előttünk. Az elbeszélés lendületes tempóban halad, rövid fejezetekkel olvasmányosan.

Aztán ott van Audrey, az okos és kissé titokzatos múlttal rendelkező, de barátságos szomszéd, akit mindenki szeret. Ő az, aki minden pénteken takarítja Celeste lakását. Egy lakásban lakik egy ügyvéddel, akivel az egyetemen ismerkedett meg. Végül a kissé antiszociális, mogorva Lewis, a krimiíró, akinek van ugyan egy bestseller regénye, de van két sikertelen folytatása is... amelyek miatt kénytelen volt elfogadni egy olyan munkát, amit nem szeret. A férfi nem kicsit fusztrált, utálja a munkáját, utálja az életét, és Audrey-t sem igazán kedveli eleinte. Mindeközben szabadidejét Lewis egy új könyv megírásával tölti. Ők lesznek a kissé botcsinálta nyomozók, Celeste felkérésére. Ugyanis az egyik lakó, Richard Glead gyilkosság áldozata lesz, már rögtön az első fejezetben. Belecsapunk az események közepébe. Ez felkavarja a csendes hétköznapokat, nem várt hatással bír a lakók életére. Nicola Whyte első regényében egy remekül elszigetelt világot teremt a ház lakóinak életében.

Audrey és Lewis annyira különböznek egymástól, amennyire csak lehet. Ebből adódik jó néhány mókás pillanat, de ahogy a történet lassan kibontakozik, fokozatosan összecsiszolódnak, megtanulnak hatékonyan együttműködni. Ami tetszett ebben a történetben, az éppen Audrey és Lewis karaktere, valamint számos más szereplők közötti interakció. Vannak olyan fejlemények, amelyekre nem számítunk, és néhány igazi meglepetés, a történet nem tudta végig fenntartani az érdeklődésemet bizonyos helyeken túlírtnak éreztem. Kicsit lehetne feszesebb. Az is tetszett, ahogyan Whyte nyomokat szór szét a történetben a figyelmes olvasónak. Teszi ezt anélkül, hogy a megoldást nyilvánvalóvá tenné. 

     

A Marchfield tér a történet középpontja, fontos elem, szinte egy szereplő a helyszín is. Az eligazodásban segít a kötet elején található rajz, ki hol lakik. Színes szereplőgárda lakik ebben a lakótömbben Londonban, Whyte egyedi karaktereket teremt, sok szereplőt mozgat.

Lassanként kiderülnek az apró titkok, mi van a mézes-mázas mosolyok mögött. Látszat és valóság találkozik a krimiben. Akad bőven rejtély, fura nyomok és különc karakterek, ködös londoni utcák, árnyékos régiségboltok, bosszús rendőrök, akik nincsenek a helyzet magaslatán. És felbukkan egy különös kutyasétáltató, aki az események egyik fontos alakja lesz. Helyzetkomikummal alaposan meghintett, már-már vidám, mégis hagyományos sztorit kapunk. Miközben amatőr nyomozóink nyomokat keresnek, felfedezik, hogy mindenkinek van rejtegetnivalója. A gyilkos a házban van, vagy kintről jött? Közben az áldozatok száma is változik. Audrey-nak és Lewisnek meg kell találniuk a módját, hogy együttműködjenek, ha meg akarják találni a gyilkost. Feltéve persze, hogy csak egy van...lebilincselő és néhol kifejezetten meglepő olvasmányt nyújt, amely egészen a végéig találgatásra készteti az olvasót. Még a végére is marad meglepetés. Sőt, mintha ott lapulna a folytatás lehetősége is a lezárásban. 

Igazi cosy krimi, játékos, hangulatos, de legfőképpen szórakoztató, tökéletes lehet minden Agatha Christie, vagy éppen Richard Osman rajongónak.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv, akár E-könyvként is!


















Agave Könyvek, Budapest, 2025
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635984121 · Fordította: Sárpátki Ádám

Halál ​Caprin

 

Anders de la Motte – Anette de la Motte: Halál ​Caprin



                                  

"Olaszországban a menny és a pokol egymás szomszédai."






Vártam már a szerző új regényének megjelenését, eddig minden magyarul kiadott művét olvastam. Különösen érdekesnek ígérkezett, hiszen a sötét, komor skandináv krimik után egy cosy krimit kapunk. Anders új terepre merészkedett, amibe most az egyébként olasz származású felesége, Anette is betársult.



     

A könyv olvasása izgalmas kaland lett, bevallom picit tartottam tőle, de egyáltalán nem bántam meg. Anders alkotott már szerzőtárssal, (Österleni gyilkosságok) de ez a történet témáját tekintve is új szín az írói palettáján. Az eddig sem volt kétséges, mennyire profi író! Ezt ezzel a krimivel is bizonyította. Nem véletlen, hogy az egyik kedvenc skandináv szerzőm.
Érdekes számvetésre késztetett, mikor letettem a könyvet. Idén eddig 27 krimit olvastam, aki ismer, tudja ez a zsáner az egyik kedvencem. Nos, igazán jó, kiemelkedő krimi ebből 4 volt... ebből egy hazai szerző munkája. A többi, jó, egészen jó vagy a feledhető kategória. Ezért is lepett meg, hogy ötödiknek éppen egy cosy krimi került az év kedvencei közé.

Nem mélyednék bele nagyon a sztoriba, tessék elolvasni, érdemes! Valóban profi az, amit a de la Motte házaspár alkotott. Egy ügyes kezdés, (rögtön megtalálják az áldozatot, de fogalmunk sincs még arról sem, férfi vagy nő) ezen lehet izgulni, mire a szereplők és hátterük bemutatásra kerül és kiderül, ki is az. A profizmushoz még annyit: több jelölt is akad, aki mint lehetséges áldozat felbukkan a sztoriban, ami a humort sem nélkülözi! Időben visszaugrunk pár napot a turistacsoport megérkezéséhez Caprira. Adott egy csodás, idilli helyszín, egy zárt sziget, és a jól felépített történet végig működik, szórakoztat, leköti az olvasót. A feszültség és az izgalom, a szereplők közötti dinamika, és a rejtély maga tökéletes, amire Agatha Christie is bólintana! Ügyes! Semmi felesleges kitérő, gördülékeny szöveg, számtalan érdekesség a helyszínről, ami jól eltalált arányban jelenik meg. Nagyon tetszett a kígyó motívum, ami az édenkertben és a borítón is megjelenik. Az egész társaság színes és különleges figurákból áll össze, természetesen mindenkinek vannak titkai, tökéletes karakterrajzokat kapunk az ételek, italok, mediterrán hangulat és a történelem mellé.


Amikor kiderül ki is az áldozat, rögtön adódik több tettes-jelölt. Lassan kiderül, többeknek lett volna oka és lehetősége a gyilkosságra. Mert az azért egy percig nem kérdéses, hogy nem baleset történt. Valóban a legjobb Christie-recept szerint működik a krimi, ahol a két főhős, amatőr nyomozó is kedves figura. Az egymásra találásuk lassan, de biztosan alakul, egyféle gyászfeldolgozás tanúi lehetünk Hugo és Lara esetében. A többi mellékszereplő is egyedi, különc figura. Mindehhez Capri íze, illata, történelme és a Földközi tenger azúrkék vize ad remek hátteret.


Szívből ajánlom minden krimikedvelőnek, különösen akik Agatha Chritie történeteit is kedvelik. Rendkívüli módon jó lenne, ha sok mai, agyonfuttatott-reklámozott krimiszerző nő is elolvasná, hiszen tanulni mindig lehet. A tálalás, felépítés, nyelvezet, az arányok, maga a kivitelezés, szóval az egész krimi tökéletesen működik, pedig "csak" egy cosyt olvashatunk. Ez valóban tisztelgő főhajtás a krimi királynője előtt, szerintem ez tetszene Agatha néninek is.
Ezek után természetesen kíváncsian várom hőseink újabb kalandját Amalfiban.




Kedvezménnyel, akár Ekönyvben is ITT rendelhető ez a remek krimi!




    

Anders de la Motte (1971. június 19.)

Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja. Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is. Évszakok krimisorozata nagy siker, több milliós példányszában kelt el, ahogyan az írótársával, Mans Nilssonnal alkotott Österlandi gyilkosságok két része is sikeresnek mondható.

Anette de la Motte: (1970) nyelvtanár és tantervíró. Ez az első közös könyvük, ahol háttérnek az olasz gasztronómia, és kultúra is szerepet kap. 










General Press, Budapest, 2025
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151040324 · Fordította: Tordai Éva

Az ​esőpiac

 

You Yeong-Gwang: Az ​esőpiac




                                           

Az idei könyvhét egyik legmenőbb slágere volt ez a könyv, és azóta is népszerű. Mivel számomra 

a távol-kelet világa izgalmas és eredeti kalandokat kínál, rögtön lecsaptam rá. A gyönyörű borító és a fülszöveg egy mesébe illő történetet rejt. Annak ellenére, hogy a vége kiszámítható, egy magával ragadó, kedves mai modern mesét olvashattam.

Bizonyára mindenki ábrándozott már arról, mi lenne, ha megváltoztathatná életét? A keserű csalódásokat, téves döntéseket lecserélhetné egy új életre, amire vágyik, ami boldoggá teszi. Ez a szívmelengető történet sok mindenre ráébresztheti az olvasót. A szomszéd kertje...ugyebár.

Kim Serin egyszerű, hétköznapi lány, aki egy másfajta életre vágyik. Tart a jövőtől, ismeri a magányt, szegénységet. Tesz egy próbát, megírja életének rossz pillanatait, és a kiválasztottak közé kerül. Már ezt csodának éli meg. Meghívót kap, az esős évszak első napján beléphet az Esőpiacra, ahol a fájdalmakért cserébe személyre szabott boldogságot kínálnak. Ez a regény, amely egy csipetnyi fantasyvel fűszerezett, kedves tanmesére emlékeztet, egy szegény fiatal lány boldogságkeresését írja le. Nem válik szirupossá, a valóság talaján maradunk. 


Egy különleges, varázslatos világba érkezik, ahol bármi megtörténhet. Ezen a mágikus helyen lecserélheted életedet egy másikra, amire vágysz. Jól hangzik, ugye? De valóban erre vágysz? Bőven ad gondolkodnivalót ez a csodaszép kivitelű könyv, amely a borítóval és címével egyaránt felkelti a figyelmet. Már az első oldalak után magába szippant minket, és nem is akarjuk, hogy elengedjen. Nincsenek nagy fordulatok, csak egyszerű, letisztult életbölcsességek, tapasztalatok.

Hiszen ki ne álmodna arról ami Serinnel történik? Ő egy fiatal lány, aki nehéznek érzi a sorsát, ezért az Esőpiactól azt reméli, hogy mostani életét sikerül egy másikra, egy vágyottra cserélni. Ahol minden szép, kerek és boldog. Hamar kiderül számára, hogy nem is olyan egyszerű kitalálni, mit is szeretne cserébe. A piacon mágikus lények, afféle koboldok segítik, a Dokaebbik, szinte egytől egyik szerethető, bohókás szerzetek, de a segítség mikéntje maradjon titok. Serin sodródik az árral, próbálja megfejteni az eseményeket maga körül, és rájönni ő maga mire is vágyik ebben a színes világban. Kísérőül szegődik mellé Ishha a cica, aki elég félelmetes étvággyal rendelkezik, de mindent tud amit egy mágikus macskának tudnia kell.

     

Vajon valóban jól járunk, ha minden vágyunk beteljesül? Talán a Sors nem véletlenül rendezi úgy az életünket ahogy. Hiába vágyja a kisgyermek a holdat, nem tud vele mit kezdeni, ha kézbe kapja. Serin lassan megérti, hogy a boldogság akár karnyújtásnyira lehet anélkül, hogy észrevenné.

Azt hiszem, hogy a legfontosabb tanulság, hogy a saját jelenlegi életünkből próbáljuk kihozni a legtöbbet, megtalálni azt, ami boldoggá tesz. Bízzunk önmagunkban, ne adjuk fel. Mindezek a gondolatok úgy fogalmazódnak meg bennünk, hogy közben egy bájos, varázslatosan játékos történetet olvashatunk, Serin gondolatain keresztül látunk, érzünk, vívódunk. Varázsbirodalomban kalandozunk, drukkolunk minden szerethető figurának és természetesen főhősünknek, ennek a bátor, okos kislánynak. A regény a boldogság kereséséről, barátságról, szeretetről, emberségről mesél.

Ajánlanám a szülőknek, hogy bátran adják a kamaszok kezébe, akik éppen elindulnak az élet rögös útjain. Bárki más is megtalálhatja benne azt a kérdést vagy választ, ami segíthet máshogy látni az életet, felfedezni benne az apró örömöket. Egy nagyon pozitív üzenettel zárul a könyv. Vedd kézbe, merülj bele, engedd át magad a varázslatnak.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!



               

You Yeong-Gwang 1984-ben született Koreában. Ételfutárként dolgozott, és közben írta meg könyvét, amelyből nemzetközi bestseller lett. Minden olvasójának azt kívánja, hogy a maga módján találjon rá a boldogságra, ahogyan ő is rátalált, miközben ezt a történetet írta.

Eredeti megjelenés éve 2023



XXI. Század, Budapest, 2025
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635685967 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Bretagne-i ​büszkeség

 

Jean-Luc Bannalec: Bretagne-i ​büszkeség
(Dupin felügyelő 4.)






                                          

Ez már a negyedik kötet Jean-Luc Bannalec sorozatában, ahol Dupin felügyelő nyomoz. A fickó alapvetően kedvelhető figura, különc, fura szokásaival igazi egyéniség. Kávéfüggősége és az ételek utáni vágya jó ok a kulináris háttér bemutatására. Bretagne egyedisége, kulturális és történelmi háttere, ízei, hagyományai erős szerepet kapnak minden történetben.


Dupin felügyelő negyedik esete is érdekes, ezúttal is Bretagne-ba kalauzolja az olvasót.
A kiöregedett színésznő, Madame Bandol egy férfi holttestet lát a parkolóban a napi kutyasétáltatása során. Ám amikor a rendőrség megérkezik, a holttest eltűnt. Csak Dupin hisz az egykori színésznőnek – kollégái és a prefektus erősen kételkednek a színésznő vallomásában. Akkor hiszik el ezt, amikor másnap valóban egy holttestet találnak. Lehet, hogy ez a halott férfi a parkolóból? Vagy valaki más? Két idegen férfi, egy eltűnt autó és egy holttest.


Mivel Kadeget nyomozót homoklopással gyanúsítják, Dupin más kollégákkal, köztük egy kiejthetetlen breton nevű, ügyes nyomkövetővel és egy kedves és megbízható rendőrnővel, Magalie Melennel nyomoz. Az ügy lassan bontakozik ki, képbe kerül egy régi bankrablás, az összefüggések azonban elég meglepőek.


A szerző részletesen leírja a környéket és a bretonok mentalitását, ahogy már az előző kötetekben is, így az olvasó úgy érzi, mintha sok helyen ott lenne. Erénye még a sztorinak a humora. Az osztrigatenyésztés, amelyben a könyv számos szereplője részt vesz, szintén részletesen bemutatásra kerül. Talán már túl részletesen is, néha azt éreztem az osztriga tenyésztők kézikönyvét olvasom, nem egy krimit. Kissé az arányok eltolódtak, maga az ügy háttérbe szorul. Oldalakon át olvashatjuk a résztvevők magyarázatait az osztrigatenyésztésről és a kelta legendákról, hangulatos tájleírásokat mesélnek el, és a jelenlegi ismereteket újra és újra összefoglalják.
Valóban érdekes az, hogyan élnek, gondolkodnak az ottani emberek. A szokásaik, a Bretagne-i büszkeségük érthető, találó a cím, csak eltúlzott a háttér. Elkísérjük Dupin felügyelőt a nyomozás során, és számos részletet megtudhatunk a bretonok múltjáról és Skóciához fűződő kapcsolataikról.


A nyomok a homoklopó építőipari vállalkozókhoz, mitikus kelta körökhöz, druidákhoz és skóciai kelta rokonokhoz vezetnek; még az osztrigakereskedelem körül sem mindig minden tiszta. Amikor a misztikum is belép a druida szekták formájában inkább lesz zavaros, sem mint izgalmas a történet. A látszat és a valóság keveredik, kriminek igen gyenge, ezt most nem tudom komolyan venni. A négy történetből szerintem ez a leggyengébb. Egy útikönyv leírásai és az osztrigák tenyésztése nagyobb teret kap, mint a krimi. Talán az is bejátszik a hatásba, hogy a magyar kiadás épp tíz éve megjelent eredetit követi. Hiába, a kriminél is gyorsan változnak a trendek.


Az amúgy rendkívül hangulatos cselekmény a breton tengerpartra és az osztrigatenyésztők köréhez kalauzol el minket. A régi bankarablós eset, a homokrabló maffia működése és az osztriga-ügye a kelta testvértörzsekhez, és egy régi, titokzatos druida kultuszhoz vezetnek, lassan de biztosan kapcsolódik egybe a titokzatos ügy. A nyomozás sokáig stagnál, nagyjából az utolsó 100 oldalra kezd alakulni a történet, akkor érkezik a döntő fordulat. A megoldás érdekes volt, de nem váratlan. A sorozat kedvelői bizonyára fogják ezt a részt is szeretni, túl nagy meglepetést nem hoz.
Az én ízlésemnek egy kicsit túl sok minden van benne, és túl sokáig tart, mire a lassú és körülményes elbeszélési tempóból kibontakozik a sztori. Sajnos a szerző ezúttal elveszik Bretagne leírásaiban, a történetből hiányzott egy kis feszültség. Inkább szórakoztató útikalauzként olvasható, mint krimiként.




Kedvezménnyel ITT rendelhető akár Ekönyvként is!



           

A Jean-Luc Bannalec álnéven író szerző (Jörg Bong írói álneve)
mind Németországban, mind Dél-Bretagne-ban otthon érzi magát. A Dupin felügyelőről szóló krimisorozat első nyolc részéből tévéfilm is készült, és számtalan nyelvre lefordították. 2016-ban Bretagne régió a „Bretagne mecénása” címmel tüntette ki a szerzőt. 2018 óta az Académie littéraire de Bretagne (Breton Irodalmi Akadémia) tiszteletbeli tagja.



General Press, Budapest, 2025
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151040249 · Fordította: Szalay Zsuzsa

Min ​mester inasa

  

Linda Sue Park: Min ​mester inasa



            

Könnyen érthető, kedves történet, ami a 12. századi Koreában játszódik, odarepíti az olvasót a mesék szárnyán. Fontos témákat dolgoz fel egyszerűen, hatásosan. Talán a történet fő témája arról szól, hogy az élet bizony nem mindig igazságos, azonban a hűség és kitartás meghozza eredményét.

Ez a csendes, lebilincselő történet egy egészen más időbe és helyre viszi el az olvasókat, egy fazekasok lakta faluban játszódik a mese. Főhősünk Kóró, az árva fiú. Megismerjük addigi életét, barátját, az idős Darut, akivel a híd alatt tengetik nyomorúságos életüket. A fiúban ott munkál a kitörési vágy, álma, hogy megtanuljon korongozni, csodás kerámiákat készíthessen. A hányatott sorsú kiskamasz élete Min mester segítségével lép a változás útjára. Számtalan kaland és megpróbáltatás után a kitartás és a kemény, alázatos munka meghozza gyümölcsét. Kölcsönösen segítenek egymáson, hiszen a mester mély gyászban van. A fiú megjelenése jó hatással lesz életére, amiben a feleségének is nagy szerep jut.

Bár a társadalomnak megvannak a saját konvenciói, a szereplők szíve, elméje nem áll olyan messze a mai emberekétől. Ráadásul a történet tele van lenyűgöző információkkal az ókori Korea életéről és művészetéről, hagyományairól, az emberek hitéről. Bepillantást enged egy ősi és ritualizált társadalomba egy fiatal árva fiú és egy idős remete emlékezetes és megható történetén keresztül. A kitartás meghozza gyümölcsét, ha vágysz valamire, azért tenni is kell és annak eredménye lesz. A végső kaland pedig sok izgalmat ad az eseményekhez, a kimenetele pedig elhozza a változást. A kötet 2002-ben megkapta a rangos Newbery-érmet, ami az Amerikai Gyermekkönyvtárosok Szövetségének a díja.


Nagyszerű és jelentőségteljes, egyszerű történet ez. Tetszik, ahogy valós történelmi helyszínekhez és tárgyakhoz kapcsolódik, bepillanthatunk a kerámiakészítés titkaiba is. A szerző úgy szőtte bele a koreai kultúrát, népmesei elemeket, a művészet jelentőségét és a történelmet, hogy mindez élővé vált. A könyv szereplői jó értékrendet kéviselnek, példát mutatnak összetartozásból, barátságból. Egymással való törődésből és felelősségvállalásból. Ez egy ifjúsági kaland, egy tanmese az önbecsülés és a képességek építéséről, és a mások iránti elkötelezettségről. Ezt a szép és magával ragadó, inspiráló történetet minden korosztály számára ajánlom. 

Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 







Animus, Budapest, 2025
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636147648 · Fordította: Ilyés Emese

Nem ​vénnek való vidék

 

Cormac McCarthy: Nem ​vénnek való vidék





                                  

Az egyik kedvenc íróm Cormac McCarthy. Rég olvastam már tőle, hiányzott az általa teremtett atmoszféra, írói világa. Az idei nyár egyik olvasási terve a Határvidék-trilógia, előtte azonban ráhangolódásnak egy másik régi adósságom törlesztem. A Nem vénnek való vidék meghatározó filmélményem volt, amikor 2008-ban bemutatták a filmet. Most ideje lett elolvasni a regényt is, amit
egészen rendkívüli műnek gondolok. Cormac McCarthy kivételesen jó író, ez a regénye pedig kimagaslóan jó. Sűrű, sötét világával a Nem vénnek való vidék nyomasztó, reményvesztett hőseivel kimért, távolságot tartó ábrázolással, letisztult képekkel, szinte filmszerűen pereg a történet. Talán nem is véletlen, hogy szinte rögtön filmre is került a megjelenése után. Következő évben, megérdemelten négy Oscar-díjat kapott (legjobb film, legjobb rendező, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb mellékszereplő: Javier Bardem) aki egyszerűen vérfagyasztóan jó ebben a szerepben. A könyvhöz hasonlóan a film eseménysorozata 1980-ban zajlik. Talán az egyik legtökéletesebb könyv-film adaptáció, amit láttam.


      

A történetről röviden: az egykori veterán, Llewelyn Moss vadászni indul a texasi pusztaságba. Vadászat közben meglepő dologra bukkan: egy kábítószeres leszámolás tetthelyét fedezi fel, ahol kilőtt kerekű autók, néhány holttest, fegyverek, egy nagy adag heroin, no meg egy táska pénz hever elárvultan. Természetesen a pénzzel teli táskát magával viszi, ami beindítja a lavinát. Hiába, a pénz mindig gondot okoz...  Végeláthatatlanul vad és véres hajsza veszi kezdetét, érthetően többen is vissza szeretnék szerezni tőle a táskát. Köztük a hidegvérű profi bérgyilkos, Anton Chigurh. Az áldozatok száma megállíthatatlanul szaporodik, kegyetlen világ tárul fel előttünk. Bell seriff , aki igyekszik ennek gátat vetni, pedig csak mereng, hogy hová jutott, mivé lett a világ. McCarthy elképesztően jó karaktereket teremtett. Az érzéseiken, belső gondolataikon keresztül mélyebb rétegei tárulnak fel a történetnek. Szikár, lényegre törő próza, semmi felesleges kitérő, vagy mellékszál. McCarthy világa életszerű, minimalistának mondható. Izgalmas könyv, elejétől a végéig.

Anton Chigurh figurája maga a földre szállt, velejéig Gonosz, aki pénzfeldobással dönt emberi életekről. Ez egyszerre félelmetes és izgalmas. Ebben a modernkori westernben nincsenek hősök, nincs boldog vég, nincs feloldozás. A világ kegyetlen, a pénz irányít, a halál pedig ott leskelődik mindig. Kallódó hősök és antihősök, népesítik be ezt a kegyetlen világot. 

           

Tetszett a könyv, ahogyan a film is, olvasás közben ment a fejemben a film, pedig jó régen láttam. A vessző- és ponthiány sem zavart, ezen gyorsan túlléptem. A minimalista leírások, a jól kiszámítottan szikár cselekmény vitt magával. A film ismeretében is sokszor megdöbbentem olvasás közben. A stílus az amerikai próza hagyományait folytatja. Többrétegű történet, ahol a véres gyilkolászás csak keret, a filozófiai mondanivaló a sheriff és Anton gondolataiban rejlik. 

A történet nem hétköznapi, nem lányregény, a háttérben a helytállás, a háború képei is megjelennek, miközben gyönyörű leírásokat, tökéletes jellemzéseket olvashattam. Bart István fordítása igazán profi. 

Igazi amerikai vadnyugat, hősök nélkül. Az ábrázolt világ nyomasztó: kokainkereskedők, egy őrült és meglepően elvhű bérgyilkos, mellé a sheriff kilátástalanul szélmalomharcot vívó küzdelme. Ő még a régi vadnyugatot képviseli és egyszerűen nem érti, hogy változott meg ennyire gyorsan a világ. McCarthy ismét lenyűgözött szuggesztív stílusával. Szorosan a Suttree, Odakint a sötétség mellé került, amik a kedvenceim a szerzőtől. Jöhet a Határvidék-trilógia!

   

     

A filmhez Cormac McCarthy regénye jó alapot biztosított a Coen fivéreknek. A film erőssége a remek fényképezés mellett a feszültségteremtés vagy a karakterábrázolás. Kiemelkedik a Javier Bardem által megformált bérgyilkos, Anton alakja. Érdemes megismerkedni ezzel a történettel. Teljesen megérdemelten kapta meg a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Anton Chigurh még Hannibal Lecternél is hideglelősebb gonosz.

Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!







                    

Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933. július 20. (Providence, Rhode Island, USA) – 2023. június 13. (Santa Fe, Új-Mexikó, USA)

1992-ben, a Vad lovak (All the Pretty Horses) című regényéért megkapta a Nemzeti Könyvdíjat (National Book Award). Több regényéből film is készült.

Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).

A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon.

Képek a filmből, a három főszereplő. 








Eredeti megjelenés éve: 2005
Jelenkor, Budapest, 2025
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635182701 · Fordította: Bart István

Én ​és a macskáim

 

Bohumil Hrabal: Én ​és a macskáim



                                                         

"Mit csinálunk ennyi macskával?"




Hrabal népszerűsége vitathatatlan, közkedvelt szerző. Ismerjük a sörhöz fűződő viszonyát, amit nem csupán a népszerű Sörgyári capriccio kötetben elevenített meg, ami filmre is került. Kedvelt törzshelye volt Prágában az Arany Tigris söröző, ami itt is, de más prózáiban is megjelenik. Tudjuk azt is, mennyire kedvelte a macskákat, ők voltak életének fontos kísérői, ezek a puha, szőrmók állatok. A borító roppant kifejező, telitalálat.


Ebben a kötetben két írói korszak rövidebb írásait gyűjtötte egybe az Európa Kiadó. Közös kapcsolódás a macskák jelenléte. Az első, nagyobb lélegzetű próza a Kisautó című történet, ami egy autóbalesetből való lábadozást kelt életre. 1983 őszén született írást a gyógyulásban való bizakodás, az élet szeretete hatja át. Ehhez nélkülözhetetlen erőt, segítséget a macskák játékos jelenléte, társasága ad. Természetesen Hrabal szarkasztikus humora is jelen van. Nosztalgiával tekint erre az időszakra. Már az Előszóban megjelenő interjú is élmény az olvasónak. Igazán emberközelbe hozza a szerzőt, aki válaszaival érezhetően nyíltan, játékos őszinteséggel felel a kérdésekre. Az élet értelme, szépségei és a jövő egyféle számvetés formájában jelenik meg. Izgalmas kérdés volt akkoriban mi lesz vajon 2000 után...

Hrabal sok humorral és iróniával, mégis nagy szeretettel megírt hangulatos történetei afféle önvallomások. Kresko és Prága a két fő helyszín. A mellőzöttség időszakát főleg Kreskóban töltötte a szerző. A macskák többféle formában játszanak szerepet ezekben az írásaiban, ahol felbukkan a jólismert Pepin bácsi alakja is. A további hat rövid szöveg a rendszerváltás utáni, kilencvenes évek közepig tartó időszak termései: Novemberi förgeteg, ahol a politika hatása elkerülhetetlenül jelenik meg egy csendes, gyertyás felvonulás emléke miatt. Ami további gondolatokat eredményez a megkerülhetetlen diktatórikus hatalomról. Ez a Premier történetében is felbukkan, sokkal humorosabb formában. Reflektálva a politikai viszonyokra és az uralkodó ideológiai irányzatra. Ezek jellemzően keserédes történetek gyűjteménye. 

               

Az Aprószentek is szívfacsaróan emberi, ahol ismét a macskáknak szentel figyelmet. A cicabunda és a játékos öröm, amit az embernek tudnak nyújtani, az életöröm egyik forrása lehet. Némely macska igazi egyéniségként van jelen. 

A cseh rapszódia szintén humorral átitatott próza. Játékos életvezetési tanácsot kapunk. A macskacsapat segített az életét elviselni, különösen idősebb korára. Megható számvetések ezen írások az életről. A barátságuk, a macskák ragaszkodása jellemző elem. Az öngyilkosságtól is megvédték, visszaadták életkedvét. Ebben valóban sok apróság segíthet az embernek, így a cicák is.

Hrabalt egyébként erőteljesen foglalkoztatta az öngyilkosság, ez több művében is jelen van. Örömét lelte a cicák társaságában, a róluk való gondoskodásban, szinte nélkülözhetetlen volt az állatainak. A szerelem mellett számtalan formában jelenik meg a halál elkerülhetetlen kérdése. Bűntelenül embert sem lehet ölni, nem hogy kismacskát... Hrabal közelről tanulmányozta ember és állat kapcsolatát, amit megörökített ezen írásaiban.

Felesége megadóan tűrte ezt a kedves mániát, azonban visszatérő kérdése: Mit csinálunk ennyi macskával? - meghatározó és szomorú döntésre is kényszeríti a szerzőt. Ez valósággal többféle formában kísérti a későbbiekben, megjelenik álmában is a szomorú esemény. Ez a bűn felbukkan egyéb élethelyzeteiben, a Macska-maszkabál, avagy gyónás feloldozás nélkül témája is ez.

A lezáró sztori a Korhelyhétfő. Az élet gondtalan, örömteli élvezete, rácsodálkozni a természet adta szépre, ami körülvesz bennünket, a macskák életfilozófiáját elsajátítva kellene élni az embereknek is. 

A megszerzett életbölcsesség, a felgyülemlett fájdalom, néhol komor képeket fest. Hrabal és figurái esendően botladoznak az életben. A lendületes, olvasmányos szöveg többrétegű, könnyedsége ellenére is elgondolkodtató.




A kötet ITT rendelhető kedvezménnyel a kiadótól!



                   

Bohumil Hrabal
1914-ben született Morvaországban, Brno-Židenice-n. Apja neve nem ismert, nevelőapja František Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. Hrabal a prágai Károly Egyetem jogi karára járt, a II. világháború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott, majd 1946-ban fejezte be tanulmányait. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként.

1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, így szamizdatokban és külföldön is publikált.
Több regényét is sörözőkben írta, talán ettől is olyan ember-közeliek a karakterei, akikről olyan különleges szeretettel beszél, mintha valóban a barátai lennének, nem elképzelt figurák. Hrabal műveiben mindig megjelenik az élet szeretete, mesélői hangja annyira egyedi, hogy a legegyszerűbb kezdőmondatával is maga után tudja vonni az olvasókat.
1997-ben halt meg galambetetés közben: kizuhant a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről.




Európa, Budapest, 2024
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635049356 · Fordította: V. Detre Zsuzsa

A ​tengernél

 

Abdulrazak Gurnah: A ​tengernél



                                   

Ez Gurnah hatodik regénye, ami eredetileg 2001 májusában jelent meg az angol könyvpiacon. Idehaza magyarul az Európa Kiadó életműsorozatában került az olvasókhoz. A regény szerepelt a Booker-díj hosszú listáján, és a Los Angeles Times Book Prize rövid listáján is.

Fájdalmas, de gyönyörű írás bontakozik ki az olvasó előtt. A regény narrátora részben egy Saleh Omar nevű férfi, aki 1996 esős novemberében hamis útlevéllel próbál bejutni az Egyesült Királyságba. Ő az egyik narrátorunk, aki bevándorlóként érkezik egy egészen másféle világba, mint Zanzibár. Az új élet reménye viszonylagos, hiszen a nagy kérdés végig ott lebeg: lehet egyáltalán 65 évesen új életet kezdeni egy idegen közegben? Ráadásul Salemnek nem ez a neve, és -tanácsra- úgy tesz, mintha nem értene angolul.

A könyv két magányos, Zanzibárból Angliába érkező bevándorló portréjaként indul. Omar mellé csatlakozik a tolmács szerepében a szintén Zanzibárról menekült, fiatal egyetemi oktató Latif Mahmud. A két férfi nézőpontjai, élményei-emlékei furcsa és váratlan kérdésekre keresik a válaszokat. Kiderül a közös múlt, ami meglepő módon van jelen a két férfi életében. Akad bőven szerelem, árulás, intrika, a szövevényes családi kapcsolatokban, ahol fontos szerepet kap egy tömjénnel teli mahagóniládika. 

Ez az összefonódás elképesztő, újra értékelik addigi életüket. Ezekből az elfolytott csendekből, ki nem mondott érzésekből épül fel a regény. A stílusa merengős, filozofálós társas magány, ami új érzéseket hív életre.

Az egyikük egy elismert fiatal professzor, a másik pedig egy 65 éves menedékkérő. Ahogy a nézőpontok a regény egymást követő szakaszaiban a két férfi között váltakoznak, alaposan megismerjük őket. A szerző elmeséli a korábbi életüket, zanzibári törekvéseiket, családjuk sorsát eleveníti fel. Omar mély, őszinte élveboncolós feltárása jól illeszkedik Latif másféle nézőpontjához, ami érdekes és másféle megvilágításba helyezi az egész történetet. Háttérben felvillan a gyarmatosítás, az egyszerű emberek élete. Egy számunkra különös és érdekes világba vezeti olvasóit a szerző, ahol a két karakter esendően botladozik az életben.

Ebből az olvasmányos, mozgalmas háttérből kiderül az, hogy hogyan és miért emigráltak Angliába. Két különböző generációból származnak, érthetően mindegyikük másképp látja korábbi hazáját. Az idősebb férfi élete nagy részét ott élte le, a kötődése erősebb. Kénytelen volt Angliába menekülni, amikor minden más remény szertefoszlott, a fiatalabb pedig diákként távozott, de még mindig vágyik a hátrahagyott kapcsolataira. Latif révén még egy izgalmas NDK-s kitérőt is tehetünk.

Az író varázslatos mesélő. A szereplői érdekesek, a történeteik pedig lebilincselőek, ahogyan összekapcsolódnak. Gurnah történetszövése mesteri, egy sajátos világot teremt. Zanzibáron és Angliában játszódnak, és lenyűgöző betekintést nyújtanak a gyarmati idők alatti és utáni életbe, mindezt a gyarmati emberek szemszögéből. Az emberek általában mindenütt másképp gondolkodnak és másképp élik meg az életet. Mégis mindannyian egyek vagyunk, ahol az erkölcsi szokások, hagyományok, a másféle kulturális háttér adhatnak eltérő életszemléletet. Azonban az alapvető szükségletek, vágyak és problémák azonosak.

Miközben a két férfi óvatosan feszegeti, kutatja a múltat, az idős férfi olyan információkat tár fel, amelyeket a fiatalember soha nem tudhatott, a történet felgyorsul, míg a múlt és a jelen össze nem olvad. Mindketten rejtett igazságokat és új erősségeket fedeznek fel életük fonalában. Egy szenvedélyes, tiszta történet, ami új látásmódról tesz tanúbizonyságot. Meglepő, ahogyan felismerik az élet kemény igazságait, sokszor drámai fordulatait, mégis együttérzőek tudnak maradni.

Amikor a tanzániai Abdulrazak Gurnah 2021-ben elnyerte a Nobel-díjat, nem tagadom, meglepődtem. Jó alkalom és érdemes megismerni életművét, személyes és szenvedélyes történetét, hiszen már magyarul is olvashatóak. Akár ekönyvben is beszerezhető.




A kiadótól ITT rendelhető kedvezménnyel!



                     

Abdulrazak Gurnah (Zanzibár, 1948. december 20. –) zanzibári író, irodalomtörténész. 1966-ban tizennyolc évesen menekült el szülőföldjéről, Zanzibárról, az arab lakosságot ért üldöztetés elől. 1968-ban az Egyesült Királyságban telepedett le, itt végezte tanulmányait és lett az irodalomtörténet professzora a Kenti Egyetemen. Irodalmi munkássága a gyarmatosítás és a menekülti lét témáját dolgozza fel, munkáit angol nyelven írja. Könyveit többször jelölték a Booker- és a Whitebread-díjakra. 2021-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.



Európa, Budapest, 2025
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151060360 · Fordította: Neset Adrienn

Viperák

 

Katy Hays: Viperák



                                                  

A Viperák Katy Hays második regénye, ahol egy családi dráma és annak háttere áll a középpontban.
A kőgazdag, felszínes, csillogó, de üres életet élő família tagjai egy igazi viperafészekben élnek.
Gazdag emberek, sötét titkok, hazugságok és egy sok évtizedes rejtély a fényűző Caprin, ahová nyaralni jár a család. Úgy hangzik, ez a diszfunkcionális család a cselekmény középpontjában sok meglepetést tartogat, mozgalmas cselekményre számíthat az olvasó. Váltott szemszögből, több idősíkon játszódik a regény.

A fő helyszín gyorsan magával ragadott, Capri szigete látványos, egyedi hátteret ad az idillinek látszó családi nyaraláshoz. Az olasz helyszínt életre keltő, érzékletes leírásoknak köszönhetően úgy éreztem magam, mintha ott járnék én is a szigeten. A gyönyörű kék Földközi-tenger csodálatos szigete, illataival, színeivel megelevenedő napfényes Capri jó helyszín a gazdag család sötét titkainak. Filmen jól mutatna a sztori. 


            

A történet Sarah Lingate drámaíró rejtélyes halálával kezdődik 1992-ben. Holttestét a sziklák alatt találták meg, lezuhant és halálra zúzta magát. Vagy segített neki valaki leesni? A befolyásos, hatalmas vagyonnal rendelkező családja ragaszkodik ahhoz, hogy baleset volt. Az végig érezhető, a család pontosan tudja mi történt, de összezárnak. Az olasz rendőrség tehetetlen.


Most, 30 évvel később, lánya, Helen visszatér Caprira, és egy hátborzongató meglepetéssel találkozik – a nyaklánccal, amit Sarah viselt azon az éjszakán, amikor meghalt. Ez indítja be a lavinát, az elhallgatás sötét titkai harminc év után a felszínre törnek. Igazából nem egyetlen rejtély (Sarah halála) vár megoldásra. 

Jön a paranoia, a titkok kibontakozása, és az az érzés, hogy nem mindenki kerül ki élve a szigetről. A múlt súlyos titkokat rejt, felszakadnak a régi sebek. Az aljas hazugságok sokasága miatt nehezen tudtam kitalálni, ki lehet az igazi gonosz. Kicsit mindenki az. Mindenki gyanús, mindenki hazudik, mindenki titkol valamit.
Egy lassan kibontakozó, visszafogott macska-egér játéknak lehettem részese. Helen most 33 éves, és barátja, Lorna segítségével eltökélt szándéka, hogy kiderítse, mi történt azon az éjszakán, amikor édesanyja meghalt. A könyv 1992 és napjaink között halad előre. Nem mondanám egy klasszikus, nyomozós kriminek, inkább egy lélektani dráma, ahol senki nem az, akinek mutatja magát.


Az írásmód nem egészen volt kedvemre való. Néhol feleslegesen mesterkélt, aprólékosan részletes. érzelmektől mentes. A pénz bűvöletében és biztonságában élő család titkai elképesztőek. Sarah erről írta utolsó történetét, aminek a kifejező Viperák címet adta. A kézirat fontos elem a történetben, a krimi címe roppant találó. A titkokat rettegve őrzik a családban, féltik a látszatot, amit fent kell tartani. Bármibe is kerüljön. Lesznek még áldozatok is, hiszen a valóság a mélybe húzza a szereplőket. Amikor a rendőrség újra nyomozni kezd, végleg elszabadulnak az indulatok, a feszültség egyre erősebb lesz, majd a mélybe rántja a család tagjait.
A több idővonal és perspektíva lebilincselővé kellett volna, hogy tegye a történetet, de ehelyett eleinte kusza és nehezen követhető, zavaros lett. Feszültség az nem volt, inkább csak körülményeskedés. Vontatott tempóban bontakozik ki az események sora. Katy Hays írásmódja néhol Donna Tarttra emlékeztet.
A végső megoldáshoz közeledve az utolsó 70 oldalon felpörögnek az események. A lezárás hozott egy nem várt fordulatot, ami teljesen meglepett. A valóság tényleg elképesztő, sőt, számomra hihetetlen. Ez a csavaros fordulat nem releváns szerintem, harminc éven át.


Ha szereted a lassan haladó, hangulatos helyszínekkel és bonyolult családi drámákkal teli rejtélyeket, akkor lehet ez egy könnyed nyári krimi. Imádtam elmerülni a könyv által teremtett hangulatban. Ha egy gyors tempójú, izgalmas thrillert keresel, ez nem az. A karakterek egytől egyig undok, beképzelt, öntelt figurák, még az aranykalitkából szabadulni vágyó Helen sem igazán szerethető. Szövevényes történet a gazdagok felszínes világáról, ami vegyes érzéseket hagyott maga után.
Első regényével, a Kolostorral láthattuk, milyen nagyszerű író Katy Hays, és a Viperákkal bebizonyítja, hogy kétségtelenül képes nagyszerű hangulatot teremteni. Ha lassú is, de jól felépített, intrikákkal teli irodalmi thriller lapul a csodaszép borító alatt.



Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól! 







XXI. Század, Budapest, 2025
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635685943 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Árnyékban

 

Kristina Ohlsson: Árnyékban



                                             

Kristina Ohlsson krimijeivel mindig is biztosra mentem. Imádtam a Fredrika Bergmanról szóló sorozatát, tetszik az írói stílusa, a történetek felépítése, az emberi oldal mélysége.

Az August Strindberg-sorozat harmadik részében is izgalmas történetet kapunk, ahol két rejtély fonódik össze. Szépen megírt, összetett lélektani dráma bontakozik ki előttünk. A három rész összefügg, egymás után egy teljes egésszé válik, és mindenképpen sorrendben érdemes elolvasni őket.(Viharjelzés, Jégtörő az előző két krimi).

Senki sem teremt úgy feszültséget, intrikákat, mint Ohlsson. Egyszerűen zseniális a történetvezetése. Ez az új, harmadik rész cselekménye az első könyv történetéhez nyúlik vissza. Mélyen emberi, pszichológiai dráma van a lapokon, a csavarok kiszámíthatatlanok és ravaszak. Az külön tetszik, hogy a sorozat esetében az ősz a tél után most a nyár van soron. Az évszakok jelenléte is hatásos, adja az egyedi atmoszférát. 

     

A kisváros idilli hangulata és a nyár megérkezése hangulatos képekkel jelenik meg. August sütiversenyt hirdet, erre készül izgatottan mindenki. A nyár és a sütik illata lengi be a sötét krimit. Ebbe a már-már romantikus idillbe robban be váratlanul a köd. Nyomasztó, súlyos titkokkal terhelt múltbeli történet borzolja a lakosságot. Ehhez az alap a tengerparti magasugrótoronynál talált idegen férfi holtteste. Nem tudjuk ki is ő, miért érkezett Hovenäsetbe. 

A rendőrség nyomozni kezd, azonban a feszültség egyre nyomasztóbbá válik. Kiderül, egy oknyomozó újságíró az áldozat, aki a harminc évvel korábbi darabolós gyilkosságot kutatta. Vajon mire bukkant, hogy valaki mindenáron megakadályozta az igazság kibukkanását. Lydia egykori halála még mindig izgalomban tartja a lakókat, tartja magát a meggyőződés, hogy anno nem az igazi tettes került börtönbe. A rendőrség nincs igazán a helyzet magaslatán most sem... tétova és bizonytalan eredmények után lassan érkezik az áttörés. Addig tönkrement emberi sorsok, drámák részlete bukkannak elő a ködből. Ohlssons ügyesen szövi össze az intrikákat, személyes történetek, titkokat és egy csipetnyi szerelem is felbukkan. 

    

Izgalmas, titokzatos szereplő egy fiatal lány, aki éppen az elhíresült házat, a Fagyasztót bérli ki.Titkok, hazugságok, megnyomorított életek adják a hátteret. A régi tragédia még napjainkra is árnyékot vet, szedi áldozatait. Valaki nagyon őrzi a titkot, igyekszik megakadályozni az igazság felszínre kerülését. A pszichológiai feszültség csak nő, amikor August használtcikk boltjába egy nő bevisz egy késkészletet....ami további lavinát indít be. A figyelemfelkeltő borítón szereplő fekete dzsip is fontos elem a megoldásban. A szöveg feszült, sűrű és erős, hangulatos, tökéletesen illeszkedik az előző két részhez. A történetek élesek, ahogyan összekapcsolódnak. 

Kristina Ohlsson a skandináv krimi igazi királynője. Sikerült megtennie azt, amit előtte már sokan megpróbáltak: új szintre emelni a svéd krimit. Ebben a történetben is tökéletes arányban keveredik a krimi, és a személyes dráma. A regény végig kiszámíthatatlan, igazán parádés, akciódús befejezéssel zárul. A sűrű ködből kibukkan végre az igazság, lehull a lepel a harmincéves családi titokról. 

Torma Péter igényes nyelvezetű fordítása színvonalas, ahogy mindig. Köszönöm az élményt, várom a következő Kristina Ohlsson krimit, hiszen kicsit lemaradtunk, külföldön már az ötödik rész is megjelent. 




ITT rendelhető kedvezménnyel a kiadótól a krimi.






             

Kristina Ohlsson 1979. március 2-án született a dél-svédországi Kristianstadban. Néhány évig Bécsben élt és dolgozott, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértője. Korábban a Svéd Nemzetvédelmi Egyetemen tanított. Az írónő eddigi kötetei idehaza, a Fredrika Bergman-sorozat részei: Mostohák 2012., Elnémítva 2013., Őrangyalok 2013., Az 573-as járat és a Dávidcsillagok 2014. Vétkesek - 2018.

A Lotus Blues - 2015 és a Mio Blues - 2016 a Martin Brenner sorozat részei.A Viharjelzés és a Jégtörő az August Strindberg-sorozat kötetei.
Önálló történet: Beteg lelkek - 2017. Mellette több, gyerekeknek szóló könyve is megjelent.

Fotók: Anna-Lena Lundqvist és Gabriel Liljevall



Animus, Budapest, 2025
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636147495 · Fordította: Torma Péter

Buda ​& Pest – ahogy kezdődött

 

Bakóczy Sára - Bányai D. Ilona -Cselenyák Imre - Fábián Janka - Gál Vilmos - Gáspár Ferenc -Hacsek Zsófia - Izolde Johannsen - Jezsó Ákos - Kapa Mátyás - Schmöltz Margit - Soós Tibor - Szélesi Sándor - Trux Béla:

Buda ​& Pest – ahogy kezdődött



                                           

Remekül összefonódó, epikus történetek sorjáznak a lapokon. Minőségi darab, egy nagyívű családregényt kap az olvasó.

Ezúttal is két család körül bonyolódnak az események, ők és leszármazottaik állnak a középpontban. A visszaemlékezések során feltárul a családok ellenségeskedéssel terhes, szövevényes története, amelyben bőven akad szerelem, árulás, csábítás és birtoklásvágy. Ezek egyaránt szerepet játszanak a tragédiák mögöttes valóságában.

 
Hol finoman elegáns, mesés a történet, hol viszályoktól, ármánytól mozgalmas, sorsdöntő, véres csatákkal is fűszerezett. Kalandos, romantikus, rejtélyekkel meghintett történelmi életképeket olvashatunk. Szerintem sikerült megismételni a bravúrt, a tizennégy szerző ismét egységes regényt alkotott. A Buda & Pest egyértelmű kedvencem lett, és ez az előzmény kötet is alapos, tartalmas szórakozást nyújt. Gratulálok az alkotóknak! 


Tetszett, hogy az alap történetek sok esetben egészen maiak. A szívnek parancsolni nem lehet, és ez a kiindulópontja szinte mindennek. A szerelem édes vágya, a régi hiedelmekkel való összefonódás, az eredendően ősi tudás, a szellemek és boszorkányok tökéletes hátteret adnak végig. Néhol kifejezetten misztikussá válik, a boszorkányos részek izgalma jól megalapozott. 

Fábián Janka tökéletesen meglepett a nyitó történettel, az Aquincummi szerelmesek meséje profi kezdés, jól megadta az alaphangot. Ez a nyitás akár lehetne egy korabeli krimi is. A bonyodalmakat egy átoktábla okozza, ez kering, bukkan fel végig a történet során.
Nem részletezném ki melyik korszakról írt, csak a kedvenceim emelném ki: imádtam a népmesei elemek felbukkanását Bányai D. Ilona írásában, Gáspár Ferenc vagy Jezsó Ákos történeteiből sok izgalmas fordulat, történelmi esemény került a regénybe. Az elkerülhetetlenül véres valóság, a kereszténység megjelenése, Gellért püspök halála, kit is illet a korona, a belső viszályok érzékletesen látványos képekkel keltek életre előttünk.
A tudás, a gyógyítás, a szerelem, a mítoszok és legendák finoman keveredtek Izolde Johansen és Schmöltz Margit esetében, míg Szélesi Sándor remekül teremt hangulatot, a humort is becsempészte. 

A regény története hatalmas lendületet kap Trux Béla A király kegyelméből fejezeténél. Itt rétegződik, kap igazán erőteljes lendületet a végig olvasmányos és izgalmas történetszövés. A regény zárása Kapa Mátyás tollából tökéletes keretet ad. Ez a rész a tatárjárásig dolgozza fel Buda & Pest történetét egy színes és mozgalmas történelmi tabló formájában.
Mesteri, ahogy egy egységes történelmi családregényt kapunk, több erős női karakterrel. Végig fenntartja az olvasóban a kiváncsiságot, szórakoztat és tanít egyszerre. A szépirodalmi igénnyel megírt, feszes tempójú érdekes cselekmény nagyszerű, valós és kitalált karakterekkel benépesített.
A stílus és nyelvezet végig profi. Talán ha van örömolvasás, lehet örömírás is. Érződik ez az egész regényen, hogy jó kedvvel és szívből, lelkesen írták a szerzők. Ez még olvasmányossabbá teszi a regényt. Zseniális a sztorik háttere, a történelmi hűség. Mindezekhez telitalálat Novák Andor tökéletes hangulatú borítója. Kapa Mátyás utalt az előszóban, van még ötlet a történelmiregény-írók tarsolyában. Izgatott kiváncsisággal várom, mit alkot legközelebb ez az írói műhely.


A regény kedvezménnyel  ITT rendelhető!













Historycum, Budapest, 2025
590 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155816314