"Hát igen. Azok a feledhetetlen kamaszévek rányomják bélyegüket az ember egész életére."
Felkavaró és megrendítő történet. A stílus illik a tartalomhoz, olvasmányos és lendületes a cselekmény. Különböző emberi sorsok elevenednek meg a lapokon, társadalomkritikával megfűszerezve. Az összbenyomásom elég vegyes, nehéz összefoglalni spoiler nélkül. A kiszolgáltatottság drámája ez.
Tragikus és elkeserítő, kemény világot tár elénk a könyv. Olivér története felkavaró, szomorú és kicsit hatásvadász, annak ellenére, hogy komoly életigazságokat rejt a szöveg. A tragédia okozta fájdalmat és annak hatásait nyögik a szereplők évek múlva is. Bizony az ember felelős saját és családtagjai sorsáért, de számtalan külső tényező is meghatározza, alakítja ezt, amelyekkel szemben tehetetlen. Főleg, ha belecsúszik az önsajnálatba. Úgy tűnik, egyszerűbb feladni, lecsúszni, ahonnan felkapaszkodni már szinte lehetetlen. Olivér egyáltalán nem lett szimpatikus, se szerethető számomra. Nem éreztem azt a "fene nagy szerelmet" Noémival. A zenék jó hangulatfestők, de sok volt belőlük picit. Ami tetszett a balatoni fürdőzés, ahogy lemaradnak az áhított koncertről.
Olivér végig gyenge jellem, nem leli helyét a világban. Kiábrándító, mikor a nagy, állítólag mindent elsöprő szerelemben az ágy alatt lapít, amíg a lányt szíjjal veri az apja, de ugyan ez tökben, a barát, Noel halála...Milyen férfi ez? Gyenge, nulla jellem, aki siránkozni, álmodozni tud, de tenni a jóért képtelen. A szülőkkel való kapcsolata is siralmas. Anyja begyógyszerezve a pszichiátrián, de egyetlen alkalommal sem látogatja meg, nem is próbál gondoskodni róla, ahogyan apját is magára hagyja. Ám sörre, vodkára és kábítószerre fura mód jut, ha kajára nem is... A szülők élete is elég döbbenetes, ahogy tétován nézik, a gyerek élete kisiklik. Furcsa volt olvasni egy Tar Sándor, Keresztury Tibor kötet után hasonló témát. Ég és föld a különbség, nem csak irodalmilag, de a tálalásban is. Nem kell nyakig a szarban tocsogni, hogy érezzük a szagát. Sokkal többet, jobbat ki lehetett volna ebből a történetből hozni.
A karakterek jellemzően sematikusak, vagy nagyon jó, szép, gyönyörű valaki vagy aljas, buta és gonosz. Tagadhatatlan, hogy színes karakterek vannak a könyvben. Jól érezhetően bontakozik ki az a légkör, ami érzésem szerint az irigységből, a sűrű sötétségéből táplálkozik. A szegények kontra gazdagok pólus elég eltúlzott, bár látványos. Leginkább, maradva az életbölcsességeknél, a méltósággal viselt szegénység hiánya fájt. Erre Laura történeténél volt esély, de sajnos ott is a sztereotipiák működtek. Villanyszámlára nincs pénz, de kokainos cigire igen.... tudom, ezeknél a rétegeknél mások a fontossági sorrendek, de na! Különösen a főnöki segély verte ki a biztosítékot nálam, akit egyszer látott a lány, amikor felvette. Azokból a lapokból kell játszani, a lehető legjobbat kihozni, amiket leoszt a sors. Ez nem igazán megy a szereplőknek. Egyenes útjuk van a lecsúszáshoz, semmit nem tesznek ez ellen. Nem kapaszkodnak, nem kérnek segítséget, sodródnak csupán. A sodródás helyett jó döntéseket kéne hozni, hiszen a lehetőség ott van azért (a tanulás). Olivért megráztam volna, hééé! ébredj fel, fiú! Szomorú, de nincs semmi, ami a valósághoz kötné a szereplőket. Lelkileg megtörtek, kifordultak önmagukból.
A tragikus vég több esetben borítékolható, sajnos nem igazán meglepő. A fiúk hamarosan elveszítik az irányítást az események fölött. Ahogy a két zöldfülű fiatal átveri a két dílert az egy vicc. Olyan érzésem volt, mintha a napi BLIKK kis színest olvastam volna felturbózva. Kár, hogy természetesen elbénázzák a lehetőséget a fiúk, így tragédiába torkollik ez is.
Talán túl megkeseredett a fiatal szerző, amolyan "Haragban a világgal" hangulata van a könyvnek. Nyomasztó és valós a kép sok esetben, de talán nincs, nem is lehet igazi feloldás a szereplőknek úgy, hogy várják a csodát. A történet befejezése az, amitől furcsa fordulatot vesz az egész. Nem tudom eldönteni, az egész egy kábszeres álom, vagy ez a misztikus szál talán nem kellett volna. Egy jó szándékú, de erőskezű szerkesztő sokat segíthetett volna a nyelvezeten, a tartalmi ismétléseken vagy a logikai bakikon. Ügyes kezdés, jó témaválasztás, felkavaró és kegyetlen történetet olvashattam. Ennyi rossz élményt megélni kamaszként valóban borzalmas lehet. A felnőtté válás nem megy könnyen soha. A végére egy közhelyes életigazság: valóban, mindenki cipeli egy életen át a maga keresztjét, de a romokon is nyílik virág.
EZ-Könyv, Debrecen, 2021
366 oldal · ISBN: 9786156279378
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése