Az elnök családja

David Baldacci: Az elnök családja
 -Sean King és Michelle Maxwell 4.-


                                                   


 "A first lady fel akar fogadni minket? Miért? Ott van neki az egész nyavalyás FBI.
– Úgy tűnik, nem őket akarja. Minket akar." 







Sean King és Michelle Maxwell újra nyomoz. Nem is akárki, egyenesen a first lady felkérésére.
Természetesen a történet végére az is kiderül, miért is nem elég az FBI, miért bízik jobban Kingben és kolléganőjében. Jó oka van rá. Az alap történés egy szülinapi zsúrral indul, amit nem is akárhol tartanak: Az amerikai elnök nyaralójában, Camp Davidben gyerekzsúr zajlik, a first lady unokahúga ünnepli tizenkettedik születésnapját. Remekül érzik magukat a résztvevők, ám a nap szörnyű véget ér: a kislányt elrabolják, édesanyját meggyilkolják. Erős, váratlan indítás.

Több szálon is fut a történet. Végig izgalmas és olvasmányos a regény, jók a karakterek, szerethetőek és érthetőek a szereplők indítékai. A történet átélhető.
Talán Michelle anyjának halálát, annak okait kihagyhatta volna, hiszen az igazából nem kapcsolódik az alap történethez, felesleges körnek éreztem. Bár, talán jobban érthetőbbé teszi Michaelle egész lényét, stílusát és gondolkodását.

A regény zseniálisan szerkesztett, izgalmas és ütős. Nem csak az eredeti helyszínek, a szereplők miatt. Nagyon megható a végső indíték, ami igen meglepő egy krimi esetén. Mikor az olvasó úgy érzi, a bűnösnek is bizony jó oka van, tette elkövetésére. Úgy a 450. oldalra áll össze, (amúgy 590 oldalas a regény), kinek mi az oka, mi vezérelte és miért is történt, ami történt. A legérdekesebb, azonban az, hogy nagyon is megérthető a gonosz tette, mi is az, ami mozgatja igazán.

Az elrabolt kislány nagyon okos, szimpatikus, van kiért izgulni. Néhol felnőttes magabiztossággal kérdez és érvel, néha sír, mert azért mégis csak egy tizenkét éves kislány.
Sok sok családi titokról lebbenti fel a fátylat. A gonosz nem mindig az, aki annak tűnik. Itt is igazolódik a régi mondás: minden férfi mögött áll egy nő... ami a  múltban történt, amiatt a jelenben kell elszámolni. Bizony, az elnök családjában is akadnak takargatni való dolgok!
Az utolsó 100 oldalt  érdemes egyhuzamban végig olvasni, letehetetlen.

Baldacci jellemábrázolása most is kiváló. Jobban értjük kit mi motivál, miért is teszi, amit tesz.
Pattanásig feszült története végig fenntartja az érdeklődést. A  King-Maxwell páros remekül működik most is. Igazán tökéletes kikapcsolódást ad, izgalomban nincs hiány. Erkölcsi kérdéseket is felvet...

" – Komolyan beszélek. Emellett eltörpül a Watergate, és a Monica-botrány olyan, mint egy kis tapizás az iskolaudvaron a gimis focimeccs után."

Van humora is, nem is akármilyen! Élmény olvasni, visz a történet. Szórakoztat és kikapcsol.
 Ez is egy remek darabja a King-Maxwell sorozatnak, Baldacci nem okoz csalódást.
Jó nyomozást mindenkinek!
                       

 David Baldacci: (Államérdek,  Egyszerű igazság, A hatodik, Teve Klub sorozat, ) a politikai krimi nagymestere. Ez a regénye is elképesztő történet, tipikusan amerikai. Nem több, nem kevesebb, de nem is akar több lenni. Remek kikapcsolódást nyújtó, fordulatos és izgalmas, a politikai elit életéről. Természetesen ahhoz nem kell amerikainak lenni, hogy megértsük, hiszen valahogy hasonlóan működhetnek a dolgok minden országban.

 4,5/5


Eredeti mű: David Baldacci: First Family
Eredeti megjelenés éve: 2009

 Európa, Budapest, 2012

592 oldal · ISBN: 9789630794718 · Fordította: Vraukó Tamás

                 

Az ördög egy fekete kutya

Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya
                                   és más történetek
                                                                                            















Tavaszi tekercs címmel Kalligram esten vettem részt Szegeden.
Vendégek: Jászberényi Sándor, Kálmán Gábor és Kőrösi Zoltán írók.
Oldott hangulatú, baráti beszélgetés avagy: Van-e élet az irodalom előtt?
A két fiatal, elsőkötetes író és a már közismert Kőrösi Zoltán mesélt a könyveikről. Ki hogyan, honnan került az irodalom közelébe, hogyan éli meg az ismertséget, mit is jelent az, hogy megjelent az első kötet, honnan építkeznek, tervekről beszélgettek.


Már tapasztaltam néhányszor mennyire közelebb hozza az író személyét egy egy ilyen kötetlen beszélgetés. Most is így volt.
Bevallom, a három résztvevőből kettőt nem ismertem, Kőrösi Zoltán kedvéért mentem el... és Jászberényi volt az aki, már a második mondatával lenyűgözött, mikor Kőrösit így mutatta be: " Ő írta a tavalyi év legjobb magyar regényét, a Magyarkát"  (szerintem is).
Saját bevallása szerint kamaszként minden balhéban benne volt… majd 25 évesen rájött: még nem látott semmit a világból, csak tanult róla. Elment élményeket gyűjteni, kalandozni.
Lezser megjelenése, kellemes hangja, izgalmas személyiségére egyből kíváncsi lettem. Nézzük, ki is ő?

Jászberényi Sándor:                  
1980-ban, Sopronban született újságíró, költő és novellista. 

2001-től rendszeresen publikál a fontosabb irodalmi folyóiratokban, versei, novellái jelentek meg az ÉS-ben, Jelenkorban. A könyves.blog.hu egyik alapítója. 2007 óta Egyiptomban él, miután az érdeklődése a Közel-Kelet, Afrika és az iszlám felé fordult. Járt Csádban, (dártfúri konfliktus), Jemenben. Kairó-Budapest saját fotóiból álló kötete 2012-ben jelent meg.
Új, arab élményei alapján íródott novelláskötete a Kalligram Kiadónál decemberben látott napvilágot 2013-ban.

Már a kötet elején felhívja az olvasók figyelmét: minden fikció, a történetek és a valóság megtévesztő hasonlósága a véletlen műve... (ám tudjuk, véletlen nincs). 
Érzésem szerint nagyon vékony ez a határvonal a valóság és a fikció között Jászberényi írásaiban. Olyanok, amik akár ott és úgy megtörténhettek volna. Jászberényi maga is járt ott, ahol a történetek képzeletben játszódnak, a helyszínek is valóságosak. Történetei háborús beszámolók novellák formájában. Ő ott járt, látta és érezte, a saját bőrén tapasztalta a háború borzalmait. A robbanásokat,
a félelmet, a bizonytalanságot. Látta a temetetlen holtakat, érezte a halál szagát. Amit nekünk valóság-közelivé tesz írásaiban, pedig azt gondoljuk a háború messze van ide.

Emberi drámákat, egyéni sorsokat ír le nekünk. Arról szólnak ezek a kis történetek, amiket a híradók pár perces villanásaiban csak éppen látunk, de szinte egyből el is felejtjük. Amit alig fél szemmel nézünk, mert igazán nem érint, messze van tőlünk. Hírek a pokolból... Hiteles képet rajzol, hiszen ezek valós tapasztalatokon, találkozásokból születtek. Szerelmet, vagy ami csak segít túlélni és reményt ad.

A valóság és képzelet hozta létre ezt a tizenöt novellát. Jászberényi elviszi az olvasót a polgárháború sújtotta Bengházitól az egyiptomi forradalmon keresztül Jemenig. Kinyitja a szemünket, felemeli nekünk az üvegburát, amiben itt Európában élünk.
Megmutatva a sivatag lakóit, hiedelmeiket, a törzseket, betekintést engedve azoknak az újságíróknak, fotósoknak a közösségébe is, akik a háborús tudósításból élnek. Érdekes és különös, elborzasztó világ ez. Ott egészen más fontos: a túlélés. Ami még megkapó őszinteségében tetten érhető: a tudósító elhívatott magánya. A motiváció érthető, azonban félelmetes belegondolni, mi áll a hírek, képek, tudósítások mögött. 

    

A címadó novella mellett kiemelném még: Valami a szakmáról, Ikrek, és a Die Toten Schell című írást.  Megrázó és megható egyszerre, drámai pillanatokról szól az utolsó négy novella, (A sivatagban reggel hideg van, főleg!) ez szinte egybefogja és összegzi a kötetet. Hiába csak 196 oldalas, nem olyan, "gyorsan elolvasom, mert rövidek", nem. Ezt emészteni kell, elgondolkodtató, maradandó élményt ad. Egyszerű, pozőrködés nélküli stílusa megfogja az olvasót. Hogy miért is látja ilyennek  a világot, amit egy romló, és pusztulásban lévő helynek fest le? 

Az ördög ott egy  fekete kutya, de mi, emberek "etetjük" ezt a kutyát! Reménytelen a happy end.
A Regisztráció morbid humora némileg oldja a drámai hangulatot. A záró novella pedig remélem írójának is elhozza a lelki békét, megnyugvást, megérdemli.

Örülök, hogy nem csak egy jó hangulatú irodalmi beszélgetésen voltam, hanem kaptam egy olyan élményt a könyv által, ami meghatározó, véleményt formáló. Érdeklődve várom a készülő regényét is, hiszen ez egy erős novelláskötet, írójának pedig nagy lelke van. Nem mellékesen pedig: jól ír. Emberi, kidolgozott és valós történetek gyűjteménye az a kötet. Olyan, ami napokkal később is ott él az ember lelkében.
 
A könyv az Egyesült Államokban 2014 decemberében jelenik meg a New Europe Books kiadásában, Matt Henderson Ellis fordításában és Paul Olichvary szerkesztésében. Olaszországban az Edizioni Anfora fogja kiadni, Szilágyi Mónika fordításában.

Néhány jellemző pillanat a könyvből:
" A hold magasan járt a város felett. A fénye megvilágította a felhőket, az emeletes házakat, a vörös hegyeket. Hűvös volt, mint minden este a hegyekben."
" Mubárák lemondott, a kávézók kinyitottak. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy leöblítsem a könnygázt pár sörrel."
" Egy pár ácsorgott a lift előtt. Onnan tudtam, hogy turisták, hogy a férfin rövidnadrág volt, rövidnadrágot pedig csak turisták hordanak Kairóban."
" Átkeltek a folyón, és megpillantották a menekülttábort. Nagyobb volt, mint bármelyik város az országban."

Ajánlom mindenkinek!

     

Jászberényi Sándor (Sopron, 1980. október 8. —) magyar újságíró, költő, novellista. 2001-től rendszeresen publikál a fontosabb irodalmi folyóiratokban, versei, novellái jelentek meg az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, más irodalmi lapokban.

 Kalligram, Budapest, 2013

196 oldal · ISBN: 9788081017681

              

Műkincsvadászok - a film

 Mozi ajánló!

 Örök kérdés:               

Melyik a jó sorrend? A könyv és utána a film, vagy előbb film és aztán a könyv?
 Illetve, film után érdemes kézbe venni, olvasni is a történetet?
 Szerintem is sokszor, általában a könyv többet ad, kerekebb, de néha a film is sokat segíthet a regényen: feszesebb, pergőbb lehet a sztori. Élmény lehet mind kettő, de természetesen jól el is lehet rontani. Láttunk már példát mindkettőre. Most előbb láttam a filmet, és hamarosan olvasom is.


A Műkincsvadászok a normadiai partraszállás és a győzelem napja közötti időszak krónikája – a világ legnagyobb kincsvadászatának és hőseinek állít emléket. Nem akció film, de nem is igazán háborús film. A hátteret, a háború adja persze, de inkább a mentésről szól. Megmenteni a múltunkat, hogy legyen jövőnk!
Ez a fő gondolata a filmnek. Nem mindenáron, de lehetőséget kell adni az utánunk jövő generációnak is, hogy élvezze, lássa ezeket a páratlanul szép kincseket. Nem lehet kisajátítani csak egyetlen embernek...

A II. világháborút és annak következményeit egy egyedi szemszögből és szempontból mutatja be. Szójátékkal élve, a téma elég monumentális, rengeteg helyszín, szereplő és időpont így egyáltalán nem volt könnyű dolog alig 2 órában körbejárni. Talán ezért tűnik kissé kapkodónak. A film hol vicces, hol megható, hol pedig drámai. Emberi sorsok villannak fel a háború borzalmaiból: a lelkes múzeumi dolgozó hölgy, (Cate Blanchett), a hatalomnak behódolt igazgató, (nagy pillanata a filmnek a családi ebéd), illetve maguk a vadászok. Ki miért is került ebbe a remek csapatba, hogyan érez a háborúról, mi motiválja tettét.

 Mialatt Hitler megpróbálta átvenni a hatalmat a nyugati világ felett, a katonái módszeresen megkeresték és begyűjtötték Európa legszebb szépművészeti alkotásait. A Führer titkos raktárakba rejtette, amit a felépítendő linzi Führermuseumba szánt, illetve katalogizálta azokat a degenerált alkotásokat is, amelyeket el akart pusztítani. Az ellenséges vonalak mögött azonban egy maroknyi katona: brit és amerikai múzeumi szakember, restaurátor, építész, történész azért küzdött, hogy visszaszerezzék, megmentsék civilizációnk kincseit

Némi "piszkostizenkettő" feelingje is van a fimnek, de ez nem baj. A történet valós, megtörtént esetet mutat be. Clooney és csapata (Matt Damon, Bill Murray, John Goodman) mindenre hajlandóak, hogy megállítsák a Fürher tervét!
Ahogy halad előre a cselekmény, úgy kezd egy egyre inkább koherensebb hangulat és érzés átjönni a filmből és szellemül át a néző. Itt sok sok szép pillanatot mutat a film: a templomban lelőtt amerikai katona, vagy a gyerek, aki lövöldözik...
Mindemellett maguk a kincsek: a csodálatos brüghi szárnyas oltár, vagy Michalengalo Madonnája. 
Nagyon nagy veszteség lenne, ha ezek is a háború áldozatai lettek volna.

Érdemes megnézni és gondolkodni: a befejezése pedig kimondottan az értékét emeli. Arra próbál rávilágítani: bár ketten is az életüket adták a kincsekért, de megérte. Így még mindig gyönyörködhetünk a Mona Lisa mosolyában, vagy épp a Calais-i polgárok szoborcsoportban.
Az biztos: fél Hollywood ott van a filmben, de igazi nagy alakítást azért nem láttam. A rendezést talán másra kellett volna bízni. Egy kanál "erőspista" nem ártott volna a filmnek. 


A film már a mozikban, a könyv pedig a Libri Kiadónál jelent meg. Olvasás után a könyvről is írok!

Az előzetest itt nézhetitek meg:





     

A funtineli boszorkány

Wass Albert: A funtineli boszorkány  








"Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne,"


Wass Albert egyik legismertebb, talán legszebb írása ez a történet. A regény három részes, olvasmányos és nagyon szép emberi történet. A táj, az erdő szeretete, az emberek világának kettőssége és minden szereplője hiteles figura. Nehéz írni róla, hiszen nagyon meseszerűen keveredik benne a valóság, a történet fonala viszi az olvasót. Ennyi emberséggel és alázattal megírt történettel még nem találkoztam. Alázat a természet és az emberi jellemek iránt, az élet és a sors felé. Aki netán azért olvassa Wass Albert sorait, mert egy jó kis misztikus, ma divatos szórakoztató boszorkánytörténetre vágyik, na  az csalódni fog!

A történet Erdélyben játszódik, főleg a Kelemen-havasokban. Főhősünket, Nucát tíz éves korától kezdve kísérjük figyelemmel, körülbelül a harmincas évei elejéig.

Röviden a történetről: 

Nuca kezdetben a nagyapjával él az Urszu-völgyében, az erdőben, majd később aztán az uraság fiának a szeretője lesz, majd összetalálkozik az apjával, aki egy rablóbandát vezet, és bujdokol, hozzájuk csatlakozik.
Végül pedig teljesen egyedül marad, kóborol az erdőkben. Látóasszony, boszorkány – terjed el róla. Egész kicsi korától kezdve “meglátja, ami az emberek homloka mögött van”, de nem csak a múltjukat, hanem a jövőjüket is...  Rajta van a “jel” a homlokán – ezt egy cigány asszony közli vele még az első kötetben – , a rémisztő jóslattal, hogy mindenki meg fog halni, aki az ágyába fekszik, az ölelése gyilkos lesz.
Olyan időszakot vázol elénk az író, amikor a hegyeket átfúrja az erdélyi szél, és a fűrész visító szava pusztítja az erdőt. Valahol elveszett az édeni állapot, elveszett a szabadság, elveszett az ártatlanság, és elveszett a boldogság is.

Wass Albert gyönyörűen ír, jó volt olvasni ezt a könyvet.  A nyelvezete, az elénk festett világ, az emberi sorsok, és a tragédiák ellenére is. A történet gyönyörű, visz magával, sokszor kegyetlen, de mégis szép. Maga az élet…

" – Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert."

 Gyönyörű sorokat olvashatunk az erdőről és a tájról. Olvasás közben egyszerűen kedve lenne az olvasónak nekiindulni és felkeresni azokat a regénybeli helyeket, erdőket és sziklákat. Jó lenne lenézni az Isten-széke sziklára, barangolni az erdő mélyén, illatos málnán élni, elvonulni, kimenekülni ebből a mai modern, rohanó és elanyagiasodott világunkból.

"A nap lehullt a fenyők mögé, már csak a vére piroslott az égen. Szellő suhant keresztül a tisztáson, nyirkos katlanok mohaszagát hozta. A szürkület kibontotta puha bagolyszárnyait az erdők felé. Szúnyogok zsongtak a levegőben."
"Itt már illata van a levegőnek. Tavasszal nyír-, nyáron fenyő-, ősszel bükkfaillata. S ha szellővel találkozol, megérzed benne az epret, málnát, áfonyát, ami az üvereket tölti meg odafönt."


Ez az a könyv, ami megnyugtat és elgondolkodtat. Bizony nagyon is adnám mindenki kezébe: olvassa és értelmezze a mai világunkra. Fejet hajtok az író előtt, mert ez a könyv nem csak nekünk, de értünk, emberekért is íródott. Csodálatos élmény!
2005-ben a Nagy Könyv szavazáson a könyv a 25. helyen végzett. (a 100-as listán még két másik WA kötet is helyezett lett: 31. Adjátok vissza a hegyeimet, míg a 68. helyre a Kard és kasza regénye került).

Fenti ajánló tisztelgés Wass Albert halálának 16. évfordulóján 2014-ben.

Eredeti megjelenés éve: 1959.
     Az egyes kötetek címei: Az urszubeli leány, Kunyhó a Komárnyikon. A funtineli boszorkány.
                                    

   5/5

 Kráter, Pomáz, 2003

782 oldal · ISBN: 9639472573

   

A Teve Klub és A gyűjtők

David Baldacci: A Teve Klub sorozata
  


















David Baldacci kémregény-sorozata fordulatos és izgalmas olvasmány. Legújabb műveiben az amerikai hírszerzés, az elnök védelmét ellátó titkosszolgálat és számos más elitalakulat rejtélyekkel teli, kevéssé ismert világába enged bepillantást. Közismert szervezetek életéből kapunk ízelítőt és kapunk képet munkájukról
Tizedik magyarul megjelenő regényében fura csapattal ismerkedhetünk meg, amelynek tagjai további könyveiben is főszerepet játszanak majd. Mi is ez a titkos Teve Klub?

Négy különc, idősödő férfi alkotja, akiknek se múltjuk, se jövőjük. Tagjai egyéniségek, szerethető hősök, igazi emberi jellemekkel: a csoportot (egy hajdani CIA-ügynök, egy kényszeres-mániás számítógépzseni, egy vietnami veterán hírszerző és egy tudós könyvtáros) alkotja.
Azt szeretnék kideríteni, mit miért tesznek országuk vezetői, ezért időt s fáradságot nem kímélve tanulmányozzák a legmagasabb kormányzati köröket illető, vadabbnál vadabb összeesküvés-elméleteket, elemzik az aktuálpolitikai eseményeket és a kormány gyanúsnak vélt ügyleteit.

 Az egész történet egy véletlennel veszi kezdetét: egy gyűlés után szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak, amit persze nem úgy tüntet fel a rendőrség. Sőt, az elkövetők is magas körökbe tartoznak. Igazukat bizonyítva keverednek különböző kalandokba. Ezek során bizony nem egyszer az életükkel is játszanak. Mindezt az igazság érdekében teszik. Ugye, mondani sem kell, az álcázott öngyilkossággal egészen nagyszabású tervet lepleznének el. Nevezetesen az elnök élete is veszélybe kerül, ami egyéb más politikai erőknek is kedvező lehet. Ami a szálakat mozgatja: az elhívatottság, hatalomvágy és a bosszú. Elgondolkodtatóan alapos képet kapunk arról a nemzeti ellenállásról, ami az Egyesült Államok külföldi politikáját kíséri. Nevezetesen az iszlám világa, az arab kérdés az,  ami igazán a háttérben a szálakat mozgatja. És egy elvesztett édesapa emléke.

A szeptember 11-i események után íródott könyv nagyon is valós képet ad az elhívatott, akár saját életüket is feláldozó merénylőkről. Egy jól szervezett, profin összehangolt merénylet és ami mögötte van. Jól érzékelteti, mutatta meg számomra, hogy a rossz és a jó között milyen keskeny is az a határvonal. Szimpatikus és szerethető a négy főhős, de a mellékalakok is emberiek, kidolgozottak. Filmszerűen izgalmas, fordulatos a történet. A tanulságon érdemes elgondolkodni. Egy jó thrillert kaptam, ami a szerző hozzáállását, gondolatait  is tükröző véleményét mondja el egy kényes témában.

 Európa, Budapest, 2009

556 oldal · ISBN: 9789630787963 · Fordította: Komáromy Rudolf

A gyűjtők (Teve Klub 2)




A négy főhősünk visszatér és újabb meglepő kalandokra hívja olvasóit. 


Washingtonban profi módon meggyilkolják az amerikai képviselőház elnökét. Kisvártatva megölik
a Kongresszusi Könyvtár egyik igazgatóját. Úgy, hogy senki nincs a közelében és egészségi állapota is kiváló. A hirtelen halál és a merénylet között senki sem lát összefüggést, leszámítva a Teve Klubot.



A történet központi helye a Kongresszusi Könyvtár, ami úgy tűnik veszélyes munkahely. A Teve Klub kiegészül néhány nagyon profi és rátermett figurával,igazi svindlerekkel. A történet elején velük ismerkedhetünk meg. Majd  a csinos Annabelle egyesíti erőit a négy különc figurával. Nagyon szerethető és igazán érdekes karakterek mindannyian. Oliver Stone az ész, ő a társaság motorja. Igazán főszerepet kap a történetben a könyvmoly könyvtáros Caleb is. Hiszen az események ott, a könyvtárban érnek össze. Méltó folytatása ez a rész is remek izgalmakat hordoz magában. Baldacci gördülékeny stílusban ír, egyik legjobb sorozata lett ez a regényfolyam.

Persze az ellenfél sem akármi. Profi, jól szervezett kémhálózattal állnak szembe, akik jó pénzért hazájuk összes hadi és egyéb titkait kiárusítják. Hiába, a pénz mindig nagy motiváló erővel bír. És valahogyan sosem elég... Annabell és két társa pedig szintén az emberi butaságra, hiszékenységre építve nyúlnak le negyven millió dollárt egy kaszinó tulajdonosától.
Az események itt is filmszerűen pörögnek, a történet utolsó 200 oldala letehetetlenné válik. Sok sok érdekes mellékszállal, adalékkal: nos, hogyan lehet negyven millió dollárt lenyúni, miért és hogyan is kell roppantul ötletesen megölni egy könyvtárost, majd a szomszédját? Hemingway magánélete és sok érdekes „gyűjtemény” is felbukkan a könyvben, sőt szól egy felejthetetlen könyvritkaságról (Öbölzsoltár) és az e köré kapcsolódó gyilkosságok egész hálójáról.

Nem akar magas irodalomnak látszani, nem is az. Csupán „csak” profi módon szórakoztató és fordulatos kémtörténet a zsáner legjobbjától. Célját eléri izgalmas, jó szórakozást adó, meghökkentő fordulatokban gazdag olvasmány ez a regény is.
Nem csak könyvritkaságokat lehet gyűjteni. A cím nagyon találó, a folytatás pedig mi más is lehetne ezek után, mint A bosszú.

A Teve Klub sorozat részei: A Teve klub, A gyűjtő, A bosszú, Isteni igazság, A pokol tornáca.    





Európa, Budapest, 2010

460 oldal · ISBN: 9789630789769 · Fordította: Komáromy Rudolf

Tizenhárom almafa

Wass Albert: Tizenhárom almafa 




                                              



"Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."






Miért is aktuális, miért is ajánlom mindenkinek olvasásra Wass Albert ezen könyvét? Aki netán még nem olvasott a szerzőtől, annak remek ismerkedési alkalom ez a könyve. Aki pedig már olvasott Wass Albert írásaiból az tudja, ismeri mire is számíthat. Szerintem most is érdeklődésre tarthat számot az 1953-ban íródott regény.

Miről is szól a Tizenhárom almafa történet?
Röviden a túlélésről, az egymás melletti, békében való létezésről. Mindezt a székely humor jellegzetességével, táj és emberábrázolással teszi teljessé. A politikai felhangot nem nélkülöző történet a a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiba enged bepillantanunk. Az egyszerű kisemberek élete a nagypolitika árnyékában.

Erdély egy része egyik pillanatról a másikra visszakerül Magyarországhoz, (második bécsi döntés).
Románok kimennek, magyarok térnek vissza. A szegény székelyek pedig élnek, élni próbálnak az "odafönt", íróasztalnál meghozott döntés árnyékában. Majd az oroszok is megjönnek a második világháborúval, mégsem háborús a történet, nem a fronton játszódik. A politikai viharok hatással vannak az ott élőkre. Nem is igazán értik mindig, mi miért is történik velük, felbolydult világukban.

Ez a fő vonal, ez a mondanivalója a regénynek: megpróbálnak élni, létezni, túlélni. Hol székely leleményességgel, humorral, hol pedig némi huncutság árán is. Nagyon szemléletes pillanata a regénynek az elvtársi medvevadászat. Talán ez a valóságban is megtörtént, lehet nem is olyan régen...

Mózsi alakja kiemelkedik, családszeretete példaértékű. Amolyan "jég hátán is megél" figura, minden helyzetben feltalálja magát. Férfiminta a ma emberének is. Ragaszkodása, felelősségérzete a családja iránt elismerésre méltó. A kicsi Mózsi, apja szakasztott mása, kicsiben. Világlátása, ébredező öntudata és apja tanácsai segítik eligazodni a felnőttek világában.

Egyszerű és olvasmányos stílusban megírt történet, szinte népmesei elemekkel. A kisember humora, élni akarása, a nem lehet feladni, lesz ez jobb életszemléletre bizony ma is szükség van. Nem a gyűlöletre, hanem a békés egymás mellett élésre tanít. Az elfogadásra és a másik segítésére.

Szépen megírt, hangulatos regény a politikai viták kereszttüzében emberek, életek állnak.A klasszikussá vált, igazi nagyregényei mellett ez szerintem nagyon alkalmas (nem, nem kötelező olvasmánynak), kiegészítő, gondolatébresztő olvasmánynak a történelmi tananyag mellé. Jellemzően ez az a része történelmünknek, amiről sokat beszélünk, mégis igazából keveset tudunk.
Az almafa pedig, mint jelkép a túlélésre. Erős vesszőket hajt, hiába vágták ki  a törzsét. Élni akar, nem adja fel. Nekünk sem szabad.

Férfi létemre bizony a végére elérzékenyültem. Volt, hangosan felnevettem és volt, hogy szomorúan olvastam a sorokat. Tudom, sokan vitatják, de igen, szerintem is a megélt évek, sok sok más egyéb olvasása, másképpen hozza egy egy könyv értékelését, hatását. Nem tudhatom, egy húszévesnek mi jön vissza az olvasottakból.  Uz Bence, Ábel és Mózsi az irodalom remek karakterei. Példaértékűek a ma emberének is.

 Mózsi az író másik kötetében is feltűnik, de sajnos ott sokkal szomorúbb a befejezés. Merem ajánlani azt is, ami folytatásnak is tekinthető, címe is sokat sejtető: Elvásik a veres csillag.
Kellemes olvasási élményeket! 
        
"Tudni kell, hogy amikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik."

(első mondat)

 Eredeti megjelenés éve: 1953

 Mentor, Marosvásárhely, 1999

260 oldal · ISBN: 9739263945

Hazaviszlek, jó?

Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?  




    









        "Minden megtörténik, a legvalószínűtlenebb dolog is megtörténik. Minél valószínűtlenebb, annál inkább, de még ez se szabály. Egyszerűen megtörténik, ne kérdezd, miért. Ha van sapkája, ha nincs."
                                                                                           


Amikor tavaly nyáron elolvastam az Akváriumot, TK első regényét, azonnal rajongója lettem. Bár voltak félelmeim, mi van, ha a többi mégsem olyan jó írás? Előzőleg csupán itt-ott futottam bele néhány versébe, tárcába, novellába, most azonban minden kellett, ami elérhető tőle. Itt, ennél a novelláskötetnél, már a harmadik novella után éreztem, ez is 5 csillagos lesz. Jó válogatás, erős történetek ezek, mind hangulatában, mind tartalmában magával ragadóak. 

Alig néhány hete írtam a Pixel című kötetéről az írónőnek, ami szintén nagyon megfogott. Ez a 2009-ben megjelent válogatás tárcák és novellák gyűjteménye sem okozott csalódást. Tartotta a szintet, volt ahol jókat nevettem az ellesett, megélt pillanatokon. Nyitott szemmel járva, gyermeket nevelve sok kedves életesemény felvillant a történetekben. A pillanat humora, annak megjelenítése tetten érhető ezekben az írásokban. 

Igen, vigyél haza, mert jogom van tudni, Kuala Lumpurban milyen idő lesz holnap. Amúgy pedig tényleg "nem köll mindig odanézni".

A Mikulás három élete és a többi eset mind igazi életet hordoz magában. És Milyen volt szőkesége… valóban jó leveseket főzött. Családunk szemefénye, és a Kalap közepe is megvolt.
A Szólánc és a Kitántorogtak novellák mindennél többet mondanak el a mai hazai helyzetről, pedig 2009-ben íródtak. Drámaian döbbenetes mindkettő, aktualitásából semmit nem vesztett.  Elgondolkodtató és drámai témafelvetése van. A legszomorúbb, hogy valós, megtörtént esetekről szól. A saját nyomorát, bánatát egy sötétebb bőrű, magányos nőre és gyermekére vetítő gonosz és megkeseredett ember ellen nehéz védekezni egy vonaton. Pláne, ha a többi utas is inkább nem akar látni, sem hallani, vagy hasonlóan elkeseredett legbelül. 
A Kitántorogtak esetében már a cím is mindent elárul. Elképesztően reményt vesztett és kilátástalan ez a helyzet. Félelmetes jövőképet fest elénk. Mi lesz velünk, mi vár ránk? Akár akik elmennek, de akik itt maradnak azokra is. Talán az egész kötet egyik legsúlyosabb gondolatai ebben olvashatóak.

"Valamiért a rovás szó jut eszembe róla, tizenöt rovás képzelek egy nyírfakéregre. Tizenöt évet, tizenöt végtelen telet. Ennyi idő alatt kamasszá cseperedik egy gyerek, ennyi idő alatt el lehet felejteni egy nyelvet, és ennyi idő alatt lombossá nő az elültetett fa, megöregszik a kölyökkutya. Ennyi időre útlevelet se adnak, annyit öregszik az emberi arc."

Lélekkel teli, emberi az életünket elkísérő házikedvencekről szóló Űrkutyák és az Űrcica írások is. Tetszett a napi pillanatokat megmutató anya és gyermekéről szóló történetek is. Különösen, amikor a gyermeki lelkesedés múmiát óhajtana készíteni egy kiállítás hatására.
Megragadott a Térkép, a Talált levél és a Vót című írás is.
Lassan mindent felsorolok, de az öt részre osztott válogatásban elmerültem, és feltöltődtem.
Tóth Krisztina retro érzéssel, finoman, elegánsan és nőiesen idézte fel az én ifjúságom is. Olyan hasonló élményeket éltem meg, amik az írásokban is fellelhetőek. Minden történet sajátossága, hogy egyéni hangulatúak, magyarosak.

"A Föld nevű bolygó találomra kiválasztott pontján tartózkodom emberi testben."

Igazi bravúrként az Örkény szellemét idéző, igazi abszurd humor is megjelenik a Sors, nyiss nekem tért fejezet írásaiban.  Egyszerűen pazar, örülök, hogy rátaláltam ezekre a könyvekre. Szeretni való írások rólunk emberekről, a jelen világról körülöttünk. Az életünkről.
Jó, hogy van egy Tóth Krisztina, aki ezeket ilyen emberien és csodásan elénk tárja.
Szóval TK hozta, megőrizte kedvenc státuszát. Nálam végleg bekerült közéjük. Ezek a könyvek olyanok, amit bizony mindenkinek a kezébe adnék, olvassa el! Ismerős élethelyzetek, mai és jellegzetes írásai mindenki szívéhez utat találhat. A könyvben szereplő írásokat többek között a Nők Lapja, a Népszabadság és az Élet és Irodalom közölte.
Fontos, hogy a Magvető kiadásai tetszetősek, jól kézre állnak, szép a szemnek a tördelése, jó olvasni ezt a betűtípust. Nekem a borító meghökkentő képe is tetszik. Erre azonnal felfigyel az olvasó. 

"Most mégis szeretett volna megszólalni és mondani valamit, úgyhogy azt az egy mondatot kezdte ismételgetni rekedt hangján, amit az utóbbi időben az összes emberi lénytől hallott: – Gyerre ide, gyerre ide! Hazaviszlek, jó? Hazaviszlek, jó?"


5/5

 Magvető, Budapest, 2009

238 oldal · ISBN: 9789631427431

Nézd, ki van itt

Timur Vermes: Nézd, ki van itt

   

„A gonosz győzelméhez egy dolog szükséges, hogy a jó ne tegyen ellene semmit.”

 

 

Timur Vermes német újságíró: édesapja magyar, édesanyja német származású.  Egy igazán abszurd ötletből született a történet: Hitler nem halt meg, és visszatért...

Mit talál, mit kezd ezzel az új, mai világunkkal és legfőképpen, mit szól ahhoz, hogy Németországot egy nő irányítja?

2011-ben Hitler egy parkban ébred több évtizedes álmából. Egy újságosbódéban alszik, az emberek pedig nem ismerik fel, illetve azt hiszik, hogy egy tehetséges színésszel van dolguk, aki jól alakítja Hitlert. 

Az egykori náci vezért természetesen nagyon is elképesztik és  felháborítják a 2011-es németországi állapotok: az utcán rengeteg a török (akik ráadásul Németországban laknak) és az országot egy nő vezeti, ami az ő korában lehetetlen lett volna. Hiába, no, 66 évet átaludt. Így az ő szemén át láthatjuk mivé lettünk…alapos görbetükröt tart elénk, fricska ez nem csak a médiának.

Az újságosnál lakó Hitlerből végül médiasztár lesz: meghívják egy népszerű tv-műsorba, (aminek  egy török a házigazdája), és felkerül a Youtube-ra,  majd a politikában is kipróbálja magát: a gyorshajtók és a járdán hagyott kutyapiszok ellen kampányol. Igazából a hasonlóság miatt tisztelik, sőt, a mai kamaszoknak a Chaplin film sem mondd semmit... (menjetek és nézzétek inkább azt a filmet: Chaplin: A Diktátor).

Az egyes szám első személyben megírt történetet maga Hitler meséli el nekünk olvasóknak. Az eladási listák is a sikerről árulkodnak: angol mellett még 17 nyelven jelent meg a kötet. A német könyvlistákon olyan neveket utasított maga mögé, mint Paul Coelho vagy Ken Follett.

A regény szerintem döbbenetes, meghökkentő, mai világunkról és a mai fiatalságról festett képe megrázó. Elgondolkodtató, mégis hatásvadásznak tartom. Az ötlet jópofa, sőt a borító is a tavalyi év egyik legjobbja. Talán nem kellene "médiasztárt" csinálni sok millió ember gyilkosából. 

A zsidókérdés picit sem vicces, Hitler sötét és aljas figura. Mégis, valahogyan drámaian vicces a könyv.  Szórakoztat, ami önmagában is abszurd... egy Hitler könyv, hogyan lehetne szórakoztató? Így. Bőven akad humoros rész, szatirikus hangneme olvastatta magát. Talán ami megrázó, hogy azért ma is akadnak hasonló emberi csoportosulások, ami a vezér nézetein alapul. A fordítás is hozzátesz a remek kivitelhez és tartalomhoz. Éles kritikája, néhol sziporkázó humora van. Tény, nem egy megszokott témát ábrázol, nem megszokott módon.

Ajánlom minden kicsit is kíváncsi érdeklődőnek. Meglepően jónak fogja találni. Nem az a "kihagyhatatlan" kategória, de mindenképpen érdemes egy olvasásra. Meghökkentően jó és reális szatíra. Friss, mai és tanulságos. 

Az alapötlethez hasonlót  Moldova György már évtizedekkel ezelőtt írt,  azt is ajánlom! Akár összehasonlításnak is érdekes. Nem akartam kézbe venni, elolvasni, mégis meggyőzött: érdemes volt.

Eredeti mű: Timur Vermes: Er ist wieder da 
Német megjelenés éve: 2012.
                                                                         

Libri, Budapest, 2013.

ISBN: 9789633102848 · Fordította: Nádori Lídia