2013. június 20., csütörtök

Akvárium

Tóth Krisztina: Akvárium

                    









Bevallom, én igazából MOST 2013-ban első regénye megjelenésekor fedeztem fel Tóth Krisztinát. Eddig csupán
a Nők Lapjában írt rövid kis tárcáit olvastam. Tudtam előző köteteiről, azok sikeréről, de most az első regénye lett az első olvasásom. Tagadhatatlanul elvarázsolt, tetszett a stílus a történet az elsőtől az utolsó mondatig magával ragadó, fanyar, majdhogy nem fekete humora zseniális! Figurái valósak, életszerűek.
      



Tóth Krisztina: 
Első kötetét Radnóti Miklós emlékéremmel jutalmazták, amely 1989-ban jelent meg Őszi kabátlobogás címmel. 2001-ben Porhó címmel a Magvető Kiadó jelentette meg az addigi életművét bemutató verseskötetét. A kiadványt az ezredforduló egyik legjelentősebb magyar irodalmi vállalkozásaként értékelték és elnyerte a rangos Palládium-díjat.
2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet. 2005 óta vezet szemináriumokat a József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK)  prózaírói, költői, műfordítói és kritikaírói kurzusain. 2000-ben József Attila díjat kapott, 2007-ben Márai díj, majd 2009-ben Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal ismerték el eddigi munkásságát.


A regény három részből áll: az első a jelenbe enged bepillantást Vera kislányát és Klárimamát ismerhetjük meg. Klárimama elég fura figura, minden tette ellenére mégis szimpatikus alakja a történetnek. Éli a maga kis életét, és nagyon is jól érzi magát a bőrében. Szemléletes bemutatása, sokat elárul. Klárimama szabad és független személyisége szeretni valóan kedves jelensége e történetnek.

"Egyáltalán nem olyan volt, mint egy normális nagymama: rúzsozta a száját, idegborzoló ízléstelenséggel öltözködött és állandóan hazudozott."


A második rész teszi ki a regény gerincét: visszakanyarodunk Vera ovis korához és felnőtté éréséig, esküvőjéig követhetjük életét, ami igen csak érdekesen, izgalmasan alakult. 
Edit néni és Jóska bácsi, akik felnevelték a maguk szoba-konyhás nyomorában Verát, meghatározó alakok. Edu, a sérült, nácik által lelkileg is megnyomorított, gyerekként kezelt testvér mellett éli mindennapjait Vera. Edit néni szigorúsága racionális gondolkodásával fogja össze a kis családot:
ő mindig tudja mikor, kinek mit kell tennie, mi a jó... rájuk telepszik, uralkodik rajtuk. Erős egyéniség. Amolyan mindig csak mindenkinek jót akarok, majd én tudom mit és hogyan típus.

Egyik legszebb pillanat amikor Jóska bácsi igazi akváriumot akar és meg is valósítja tervét. A
felsőbb réteg jólétét is szimbolizáló akvárium nagyon idegen a komfort nélküli lakásban. Jelképpé válik. Nagyon magyar, szürke, komor és szívszorító. Mégis, a fájdalom és szenvedés ellenére Tóth Krisztina úgy adagolja ezeket az érzelmeket, hogy emészthetőek, olvashatóak, szerethetőek lesznek. Engem megfogott a történet, színtiszta élet van a lapokon. Érződik a remekül megidézett korszak minden jellegzetessége.

"Egy darabka tenger"... a vágyak netovábbja, amit esélyük sincs elérni... csak akvárium formájában.
"De ő biztosra akart menni, a csütörtököt tűzte ki végső határidőnek: péntek reggel már úgy akart ébredni, hogy ha oldalt fordul az ágyban, akkor egy darabka tengert lásson."

Tengert, amit soha nem láthat a valóságban, még talán a Balaton is elérhetetlen vágy csupán.
Rengeteg sok mellékszál, és mind izgalmas, életszerűen valós helyzeteket ábrázol. Jól és finoman megrajzolt a kor, annak hangulata, illata, finoman átszőve a politikai helyzettel. Lantosék, Lali megjelenése majd a lángossütő bódé a kiemelkedés vágyainak szimbólumai nagyon jellemzőek
az akkori lehetőségekre. Mindenki próbált "magánvállalkozni", gebinesnek lenni, kitörni.
Vera vágya: angolul kezd tanulni esélyt kapva egy jobb életre, ami mégsem jön el. Talán nincs
elég bátorsága kilépni az akváriumból. A biztonságos, bár szűk "komfortzónát" nem meri elhagyni.

" – Gazdag?! De hát mi szegények vagyunk! Aki szegény, abból sohase lesz gazdag. Sohase. Legföljebb csak olyan szegény, akinek van pénze. Gazdag sohase. Ezt tanuld meg! – nyomatékosította a kezét megszorítva."

Itt már a harmadik résznél járunk, ami Vera kudarcra ítélt házasságát mutatja meg. Elkeseredett belenyugvását kiábrándultságát.  Életük akváriuma a gangos bérház, és a valós akvárium igen szórakoztató, mégis szomorú olvasmány. Tanulságos is, kordokumentumnak is remek:  

"Az ötvenes évek szűk levegője" olvasható a könyv oldalán, amitől a hatvanas-hetvenes években
a Kádár-korszakban végig fulladoztunk. Mindez nagyon szemléletesen, filmszerűen jelenik meg
a regényben. 

Köszönöm az élményt kedves Tóth Krisztina!
Visszamenőleg is keresni fogom, pótolom az eddigi novellákat, verseket. Nagy hatással volt rám, hiszen akkoriban voltam gyerek, olyan emlékeket idézett fel, amik megvoltak, átéltem magam is. Szinte egy nap alatt kiolvasta nem tudtam letenni! Egy fővel biztosan bővült a rajongótábor.

 5/5





Magvető, Budapest, 2013
328 oldal · ISBN: 9789631430936

 Tóth Krisztina korábbi kötetei: Magvető Kiadónál megjelent művei
Porhó (2001), Síró ponyva (2004), Vonalkód (2006), Állatságok (2007), Vonalkód – hangoskönyv (2007), Szabó T. Anna–Tóth Krisztina–Varró Dániel: Kerge ABC (2008), Magas labda (2009), Hazaviszlek, jó? (2009), Pixel (2011)

2 megjegyzés:

  1. Már másodjára olvasok a könyvről egy posztban, és csak jó dolgokat. Azt hiszem fel kell tegyem az olvasásra váró könyveim listájára.

    VálaszTörlés
  2. Nekem ez a könyv egy nagy meglepetés volt. Kedvenc könyvem a Száz év magány, számomra eddig a világ legjobb könyve volt. Tóth Krisztina könyve megközelítette ezt, nagyon hasonló nekem hangulatában és csodálatosságában is. Tökéletes regény, ami fogva tart.

    VálaszTörlés