Kuruc ​vér

 

Benkő László: Kuruc ​vér


                            

                                                  

„Pro patria et libertate”




Benkő László hazánk egyik legjobb történelmiregény-írója. Profizmusa, tudása vitathatatlan, ennek bizonyítéka legújabb regénye a Kuruc vér. Könnyen érthető,világos és gördülékeny írás a magyar történelem egyik legellentmondásosabb időszakáról. A szerző már többször bebizonyította, hogy jól ír. A gördülékeny írói stílus lenyűgözött. A történelem és a fikció keveredése tökéletes összhangot ad. Az események hátterét is megvilágítva figyelemreméltó jellemrajzokat kapunk, amihez a humor ad szórakoztató keretet. Él a lendületes, színes, többszörösen összetett történet. Kifejezetten tetszett a korszak hangulata, az emberek életszemlélete, a regényben meghúzódó egyik szál, a krimiszerű háttér. Kiváló történelmi kalandregényt olvashattam.


           

A sodró lendületű történelmi kalandregény főszereplője II. Rákóczi Ferenc, Erdély és Magyarország fejedelme, az 1703-tól 1711-ig tartó szabadságharc vezére. Ezt megtanultuk anno az iskolában. Azt ismerhetjük meg, hogyan vált a szabadságharc vezérévé, kik voltak a segítői, hogyan alakult általa a történelem kereke. 1697-ben indul a történet fonala. Van itt sok érdekes háttér, összetett lendületes történetet kapunk a megszokott Benkő-féle minőségben. Kémek és kisemberek, politikusok csatája ez, ahol a kuruc virtus is tetten érhető a bécsi udvar intrikus politikája mellett. Egy fontos és nagyon emberi érzésekkel táplált barátság története is kibontakozik előttünk. Nem spoilereznék, érdemes elolvasni, az utóbbi idők egyik legjobbja ez a regény. A történelem mellett akad bőven kaland és csata, hűség és árulás, szabadságvágy, és egy pici romantikus szál is megvillan. A szereplők emberiek és szerethetőek, a negatív karakterek is jellemzően izgalmasak, a párbeszédek életszerűek. Sötét és gonosz a háttér, azaz feszült és végig izgalmas, fordulatos. Élmény volt olvasni, ízes meseszövése eredeti, szépirodalmi nyelvezettel megírt regény, ami szerintem kiemelkedő az életműben.

Meghatározó alakja a regénynek Bottyán János és Ocskay László, de a kitalált szereplő a Párizsból hazatelepülő Tőzsér doktor alakja is fontos az eseményekben. Mindvégig élvezetes, nagyon „fogyasztható” regényt kapunk, szemléletes csatajelenetek adják vissza a szabadságharc jellegzetes pillanatait. Szerintem nem csak az olvasót ragadja magával a történet, de a szerző is élvezettel merült el a korszak bemutatásában. Itt aztán minden a helyén van, kerek és alapos a regény.

A regényt fordulatos meseszövés jellemzi, hiteles korrajzot kapunk, szép magyar, ízes nyelvezete és emberközeli hősei, hősnői teszik tanulságos olvasmánnyá. Kifejezetten jó ötlet a fejezeteket indító kuruc nótákból való idézetek, a regény választékos szóhasználattal és jó stílusban tárja elénk a történéseket.
Ritkán mondok ilyet, de ez a regény úgy tökéletes, ahogy van! Köszönöm az élményt és várom a folytatást! Mert az ott lappang a lezárásban, a kötet vége folytatásért kiált. Gratulálok ehhez a nagyszerű műhöz! Nagy élményt kaptam, melyet hálás tisztelettel köszönök az írónak. Benkő Lászlót előadásain is élmény hallgatni, ahogyan olvasni is kivételes. Szívből ajánlom mindenkinek!




Kedvezménnyel  ITT  rendelhető a regény!


      

           

Benkő László: (Szombathely, 1952. március 13.) író. A Magyar Írószövetség tagja.

2004-től kezdte írásait publikálni, a magyar középkorról (Honfoglalás, kalandozások kora - Viharlovasok, és a Tatárjárás) írott történelmi regényei mellett szerzője A Zrínyiek-sorozat három kötetének. Nevéhez fűződik a Honfoglalás, Tatárjárás trilógia és a Szent László, Mátyás király vagy Corvin János életét bemutató sorozat. Feldolgozta többek között Kinizsi és Balassi Bálint életét, vagy A pozsonyi csata eseményeit is. Legutóbb Őfelsége lovagja, a Napmadár Itália felett, és a Hollójárta Mohács regénye került a boltokba. 







Családi Könyvklub, 2025
534 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158192729

Szigorúan ​ellenőrzött vonatok

 

Bohumil Hrabal: Szigorúan ​ellenőrzött vonatok





                                                 

Hrabal életművének egyik legfontosabb, meghatározó remekműve ez a kisregény. Minden benne van, amiért szeretjük, tiszteljük az alkotót. Számomra is meghatározó olvasmány, olyan, ami nyomot hagyott. A filmes feldolgozás is alap darab, tökéletesen adja vissza a történéseket. A zseniális és csodaszép Menzel-film 1966-ban debütált, és megérdemelten kapott Oscar-díjat a legjobb küldöldi film kategóriában.

Egyszerre tud tragikus és szomorú, vicces és hangulatos, groteszk lenni. Hrabal remek mesélő, a történet ma is aktuális. A mű a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. Az állomáson nap mint nap létfontosságú hadianyagokat szállító vonatok dübörögnek át, amit az ellenállás nem nézhet tétlenül. Hrabal figurái egyszerű hétköznapi emberek. Az állomásfőnők el van a galambjaival, Hubička forgalmista úr merészen és rámenősen szoknyavadászkodik, ő egy bohém életművész. Aki látta a filmet, a "fenékpecsételős" jelenetet sem felejti. Ebbe a közegbe kerül be Milos, akit a politika nem érdekel, számára a szüzessége elvesztése a fő probléma, valamint az ejaculacio praecox (korai magömlés) leküzdése. Ezek állnak szegény fiú öngyilkosságának hátterében. Az egyéni dráma a háború árnyékában.

Tökéletes a kisvárosi idill, miközben a férfivá válás problémája, az ellenállás az értelmetlen háború borzalmai villannak fel. Természetesen a történelem és a politika fontos szerepet játszik, de a fő kérdés mégis csak Milos, az ifjú forgalmista öngyilkossága mögött meghúzódó probléma áll. Mert háború idején is tombol a szerelem ellenállhatatlan vágya. Mása a kalauzlány pedig igazán csinos és kedves. Érzékeny, többrétegű történet van a lapokon. Hrabal azt mutatja be amikor a kisember át tud lépni önmaga árnyékán, hiszen Milos hős lesz, bár akarata ellenére. Hrabal tükrében megismerjük a háború hogyan hat, szól bele az emberek életébe. Mindezt megindító, mély mondanivalóval, komor történelmi háttér előtt teszi. Egyszerűen zseniális. Az utolsó záró mondat örökre velünk marad: egyszerű, kifejező összefoglalása az eseményeknek: merthogy mindenkit haza várnak!

"Maradtatok volna otthon a seggeteken..."


Kedvezménnyel ITT rendelhető! 



Az Európa Kiadónál sorra jelenik meg igényes borítóval az életmű. Az eddig megjelent kötetek Hrabal-rajongóinak: Én és a macskáim, Túlságosan zajos magány, Sörgyári capriccio, Véres történetek és legendák, Őfelsége pincére voltam, Gyöngéd barbárok.


   

Bohumil Hrabal 1914-ben született Morvaországban, Brno-Židenice-n.
Több regényét is sörözőkben írta, talán ettől is olyan ember-közeliek a karakterei, akikről olyan különleges szeretettel beszél, mintha valóban a barátai lennének, nem elképzelt figurák. Hrabal műveiben mindig megjelenik az élet szeretete, mesélői hangja annyira egyedi, hogy a legegyszerűbb kezdőmondatával is maga után tudja vonni az olvasókat. 1997-ben halt meg galambetetés közben: kizuhant a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről.



Európa, Budapest, 2025
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635049349 · Fordította: Zádor András

Egy ​perc csend

 

Cecilie Enger: Egy ​perc csend

Cecilie Enger könyve csendesen folydogáló történet, mégis bekúszik és ottragad az olvasó lelkében. Megrendítő és meglepő, ahogyan az élet mozaikjai összeillettek a regény valóságával.

Az Egy perces csend egy regény a felismerésről és az identitásról, arról, hogy mely emlékek élnek bennünk, és melyek tűnnek el, valamint arról, hogy menekülnél a saját életedből – és talán önmagadból is. Az emberi élet törékeny. Egy váratlan, rossz pillanat és összeomlik minden. Aki ezt megtapasztalja közelről, az tudja mennyit ér az élet. 

     

Egyszerre szomorú, de szép, melankólikusan rövid, nagyon erős történet Cecilia Enger idehaza megjelent negyedik kötete. Megfogott a stílusa, az egyszerűsége, a mondandója. Ahogyan az Anyám ajándékaiban is, itt is erősen elgondolkodtató és némi távolságtartással ismerjük meg főhősnőnk életét, annak meghatározó állomásait. Egy egyszerű történet az idősödő Åsta életéről, aki agyvérzést kap, és elveszíti az angol beszéd képességét. Asa természetesen értetlenül áll és nem érti, miért vele történik mindez? A mindennapok küzdelme még hátra van. A betegség következménye komoly kihívás elé állítja a párt.


Åsta afáziája nem a történet legfontosabb eleme, bár az állapot természetesen meghatározó keretet ad, erős hatással van Åsta pszichéjére. Azt mondanám, hogy érdekes módon maga a nyelv van a középpontban, hogy mekkora ereje lehet a szavaknak. A nyelv elvesztése, ahogyan a lengyel logopédus mondja egy lelki katasztrófa. Nem más ez, mint a világ elvesztése. Enger gyönyörűen, empátiával és fájdalommal, gyengédséggel, keserűséggel, dühvel és humorral ír. Nagyszerű, ahogyan felépíti a történetet. Enger regénye egyszerre ad némi társadalom- és korrajzot, a családtörténet mellé. Látszólagos egyszerűsége ellenére, a sorok között fontos témákat és kérdéseket is boncolgat a kisregény. Tele van lélekkel, ahogyan ezek a mindenkit érintő témák előtérbe kerülnek.


Angol diplomata férjével a világot járva, a jelenben a pár Varsóban él, amikor a nő agyvérzést kap. Azt javasolják neki, hogy fogadjon fel egy norvégul beszélő segítőt, amit meg is tesznek. Érdekes volt olvasni arról, hogyan bánnak a nyelvvel, és nem utolsósorban arról a kapcsolatról, amely Åsta és Ane, a kihívást vállaló harmincéves hölgy között alakul ki. Barát és segítő támasz lesz a nő mellett, amitől a remény is megcsillan. A férje, Thomas által a házasságukba is bepillantást nyerhetünk. A korábbi döntéseik és azok következménye, hatásai most kapnak igazán hangsúlyt.


A fejezetek jelentős részét a múltbeli visszaemlékezések teszik ki. Visszarepülünk Åsta gyermekkorába, fiatalkorába, fiatal felnőttként töltött életébe, és a férjével leélt hosszú évekbe. Jó volt megismerni a könyvben a norvég szokásokat, életformát, irodalmi érdekességeket. Megismerjük ahogy az élete drámaian megváltozott a sztrók hatására. Újraéli a gyerekkora, fiatalkora meghatározó pillanatait, átértékelődnek a múlt történései. A könyv záró része már a jelenben játszódik, és arról a lelki küzdelemről szól, hogyan lehet túllépni a tragédián. Mennyiben és hogyan változik az élete, mi várhat rá ezek után. Cecilie Enger lírai hangvételű könyve meglepő fordulattal zárul.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kisregény! 

   

    

Cecilie Enger (1963) a norvég Asker városában él. Újságíróként dolgozik a Dagens Næringsliv norvég üzleti napilapnál. Szükség című első, öt kisregényből álló műve 1994-ben elnyerte a norvég Nota Bene Díjat. Az Anyám ajándékait 2013-ban a Norvég Könyvkereskedők Díjával ismerték el.


Typotex, Budapest, 2025
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933458 · Fordította: Petrikovics Edit

Az ​alvajáró

 

Lars Kepler: Az ​alvajáró

(Joona Linna 10. )



                                          

A Lars Kepler álnév mögött Alexandra Coelho Ahndoril és Alexander Ahndoril áll. Az, hogy ketten írják a krimit csak erősíti az alapokat. Egy alapos, jól felépített rejtély Az alvajárók, rég olvastam ennyire összetett és izgalmas krimit. Keplerék soha nem írtak "lányregényt" tudja mindenki, aki olvasott már tőlük. Igazi keményvonalas, skandináv krimit kapunk most is. Véres és brutális, kegyetlenül sötét történet vár az olvasóra. Megkockáztatom, hogy bár várhatóan megosztó lesz, de ez most a sorozat egyik legjobb része lett. És egyben a legvéresebb is. Egy rémálomszerű történet, ahol versenyt futunk az idővel. Gyengébb idegzetűek, talán hagyják ki, ugorják át a gyilkolós részeket. Ez nem egy egyszerű krimi thriller!

               

És igen! Keplerék megint megcsinálták, bizonyították, hogy ők bizony a legjobbak közt vannak. Engem mindenképpen legyőztek. Kepler rajongói tudják, hogy Joona Linna nyomozásait olvasni szédítő, a tempó gyors, a cselekmény csavarjai pedig sokkolóak és váratlanok. Mondhatnám, Joona Linna minden egyes krimije egyre sötétebb. Tény, hogy brutális és erőszakos, véres a történet, Az alvajáró tulajdonképpen egy feszes családi dráma. A cselszövés lenyűgöző, okos és elegáns. Az alvajáró egyszerűen egy nagyon jól megírt történet, igazi klasszikus Kepler-stílusban. Itt nem az ötórai teapartin járunk, nem mérgezett süti a gyilkosság eszköze, hanem egy balta... ami számtalanszor és kegyetlenül lecsap áldozataira, hiszen sorozatgyilkossal van dolgunk. Apró érdekesség, hogy idén ez a második skandi, ahol előkerül a balta, hiszen Yrsa tettese is ezt választotta a Zárkózz be! nagyszerű krimijében. 

A feszültségteremtésben profik Keplerék. Feszes és nagyon kegyetlen, mégis nekem jobban tetszett, mint az előző Kepler-krimi A pók. Szerintem ez komplexebb történet, Keplerék a gyökereikhez tértek vissza. Határozottan nem árt hozzá a jó gyomor és idegek.




Nem is spoilerezek, bőven elég a fülszöveg, ide felesleges minden szó. Ezt olvasni kell, lehetőleg minden háttér info nélkül. A krimi abszolút olvasható önállóan is, hiszen minden kötetben egy megoldásra váró esetet dolgoznak fel. Ha akarod, elkezdheted Az alvajáróval, de egyértelmű, hogy ha kronológiai sorrendben olvasod őket, lehetőséged nyílik lépésről-lépésre követni a főszereplők életét. Itt újra felbukkan és fontos szerepet kap az első részben megismert dr. Erik Maria Bark, a híres hipnotizőr. Sőt egy kicsit Saga Bauer is feltűnik. A háttérben az orvosi szál is érdekes és alapos, meghökkentő, az Alváskutató Klinika és orvosa nekem azonnal a Kóma történetét juttatták eszembe. Nem is jártam túl messze a valóságtól. Az elkövető személye is csavaros és furmányos. A szálak természetesen a régmúltba nyúlnak vissza, a gyerekkori traumák következménye minden. Pazar és véres, de alapos a történet, mindenre kapunk választ. Érezhető Keplerék profizmusa, hogy arra törekszenek, maximális legyen a feszültség. Egy okosan felépített krimi, ahol egy meglehetősen bonyolult kirakós játék részesei lehetünk. Még ami meglepő, hogy erősen szexuális tartalmak is akadnak, de helye van az események menetében, erősen része a történet hátterének. Jó, talán nem lett volna fontos ennyire részletezni, de szerintem nem zavaró, nem válik hatásvadásszá. Néhol még a humor is megvillan, ami oldja a feszültséget. Az olvasó a székéhez ragad, valóban nem tudja letenni, tudni akarja a folytatást, bármennyire véres és sokkoló. A hóvihar, a befejezés filmszerűen felpörög, igazi adrenalin bomba. Mesteri, az év egyik legjobbja. Végre egy ízig-vérig igazi skandináv krimi. Remélem a szerzőpáros már a folytatáson ügyködik.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi!





          

A Lars Kepler írói álnév mögött alkotó házaspár
Alexandra Coelho Ahndoril (1966) és Alexander Ahndoril (1967) már több közösen jegyzett bestsellert alkottak együtt. A Lars tisztelgés a svéd krimiíró, Stieg Larsson előtt, aki inspirálta a duót a krimiírás elkezdésére. A Kepler név a német tudósról, Johannes Keplerről (1571–1630) ered.
Lars Kepler az egyik legnépszerűbb skandináv krimiszerző, akinek tíz éve futó Joona Linna-sorozatát 60 nyelvre lefordították és 40 millió példány fogyott belőle világszerte. Lars Kepler 2021-ben, 2023-ban és 2025-ben is elnyerte a BookBeat díjat az év svéd krimiírója kategóriában.



Animus, Budapest, 2025
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636148096 · Fordította: Erdődy Andrea

Bűntények ​Londonban

 

Agatha Christie: Bűntények ​Londonban





                                              

Agatha Christie novellásköteteinek legújabb darabja, ahogyan a cím is sugallja, a Londonban játszódó titokzatos történetekkel van tele. A tizenkét nyomozás1923 és 1942 között írt történetet, és egy bevezetőt tartalmaz AC életrajzi kötetéből. Azt az időszakot villantja fel, amikor a háború alatt Londonban élt, és férje a Légügyi Minisztériumban dolgozott.

Tizenkét rejtvény, meglepő novella vár a nyomozni vágyó, kikapcsolódást igénylő olvasóra. Szórakoztatóak, finom angol humorral megírt kis kalandok ezek. Nagyon jó volt a Vád Tanúja című krimi előzményét olvasni. Itt ezúttal Áruló kezek címmel szerepel. Nem véletlen, hogy ezt később önálló regénnyé bővítette Christie, majd filmet is forgattak belőle.   

                  

AC kedvenc nyomozói, Parker Pyne és Harley Quin mellett itt van Miss Marple és persze Poirot, aki négyszer jelenik meg. Az elrabolt miniszterelnök történetet emelném ki a négy Poirot nyomozásból. Itt a szürke agysejtek ismét gördülékenyen hozzák el az igazságot. Poirot páratlan éleslátása itt különösen csúcsra jár. Jellemzően remek karakterábrázolást is kapunk ezekben a kis történetekben néhány mondatban. Érdekes volt a kevésbé ismert főszereplők eseteit olvasni. Az elégedetlen katona esete egy Parker Pyne történet, vele még alig olvastam nyomozást. Igazán meglepő fordulattal zárult A listardale-rejtély és a záró novella, Az olcsó lakás esete, ahol ismét a kis belga nyomoz.

Az itt összegyűjtött történetek többsége Christie pályafutásának legelejéről – az 1920-as évek elejéről – származik, és nagyon szórakoztató látni, mennyire befolyásolta Conan Doyle a kezdeti időszakban. Poirot sokkal jobban hasonlít Holmesra, mint amikor már befutott, és Hastings valóban Watsont személyesíti meg. Igazi detektív történetek, hagyományos krimik, jó hangulattal, ahol az elkövetési mód a legérdekesebb. AC.olyan novellákat tudott írni, amik rövidségük ellenére is tartalmasak, de legfőképpen időt állóak.

Hangulatos szórakozás ez a válogatás, jó alkalom ismerkedni a krimi királynőjével, irói stílusával.



 Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!










Helikon, Budapest, 2025
292 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636207311 · Fordította: Etédi Péter, Gy. Horváth László

Valami ​az emeleten

 

J.D. Barker: Valami ​az emeleten



                                                

J.D. Barker újdonsága mindig kiemelt esemény, fokozott figyelemmel várom. Igyekszem a 4MGY trilógiát most elfelejteni, az minden tekintetben zseniális volt. Aztán a Szíve helyén… is kedvencem lett. Majd három könyv erejéig elkezdett együttműködni Pattersonnal, és ez rányomta a bélyeget a minőségre.
Barker ezúttal kapott hideget-meleget, ez a könyve különösen megosztó lett. Izgalmas és meglepő, egy újabb thriller vagy inkább horror a kiszámíthatatlan történetek világából. Barker esetében adott, hogy sötét és lebilincselő történetet kapok, ez most is működött.

Ez afféle tinihorror, ahol a gonosz az árnyékban leselkedik. Ami eleinte egy nagyszerű kiruccanásként indul a történet hamarosan veszélyes fordulatot vesz, és hátborzongatóvá válik.
A történet egy tipikus kisvárosi gyerekek nagykorúvá válásáról szóló nyári történet. Az elbeszélőnk Billy Hasler, egy 17 éves fiú, akinek legjobb barátja, Spivey egy magányos szigetet és azon álló házat örököl a tiokzatos körülmények közt elhunyt nagyanyjától.
Sok minden adott volt a jó és borzongató szórakozáshoz. Tetszett a rejtélyes örökség, ami váratlanul hullik főhősünk ölébe, háttérben egy alig ismert nagymamától. Az örökség ráadásul egy felettébb különös sziget, ahol a ház sötét múlttal rendelkezik és roppant furcsa szabályokat kell betartani. Kamaszok, akik alig várják, hogy birtokba vegyék és felfedezzék ezt a titkokkal teli világot... Hamarosan azonban egyre gyűlnek a megmagyarázhatatlan események, és lassan már nem egy izgalmas kaland részesei vagyunk, hanem egy borzongató rémálomé. Az olvasó csak kapkodja a fejét, már nem tudni kinek, minek hihet az ember.

      

Ebben a könyvben minden megvolt, amit általában szeretek: egy titokzatos ház, tengerparti környezet, nyári barátságok és egy baljós múlt, ami csak arra vár, hogy feltáruljon. A hátborzongató sziget hangulatát és a kísérteties képeket jól sikerült visszaadnia, Barker írásmódja valóban kiemelkedő, élénk és filmszerű, a rövid fejezetek miatt halad az eleinte lassan építkező sztori. A kisvárosi hangulat egyre baljóslatúbb, fenntartja az olvasó érdeklődését. Mi az a valami, ami az emeleten van? No, és ki lehet Emerson, akit etetni kell? Izgalmas kérdések, mégis értem, miért kapott eddig vegyes értékeléseket és kritikákat a könyv. Kicsit idegen talajon mozog a szerző, az volt az érzésem. Az is tény, hogy a hangulat megidézi King történeteit.


Amikor lassanként kiderül, hogy nincs minden rendben a házban, Billy és barátai saját nyomozásba kezdenek, ami hamarosan kicsúszik az irányításuk alól. Számos dolog történik, ami nemcsak a fiatalokat nyugtalanítja, hanem veszélyérzetet kelt mindenkiben. A ház David számára többet rejt, mint pusztán családi emlékeket, rémálmok gyűjteményét, amelyektől senki sincs biztonságban. J.D. Barker úgy alkotja meg ezt a történetet, hogy az olvasót egészen a végéig lenyűgözze, miközben megpróbálja megfejteni az igazságot ezekről a hátborzongató dolgokról. Az írásmód, ahogy azt már Barkertől megszokhattuk most is olvasmányos és könnyen követhető, néha mégis elképesztő.
Az összkép érdekes volt, van itt minden, mint a búcsúban. Vannak itt ördögök, szellemek, zombik, vámpírok a kísértetjárta házban, ahol egy szerelmi történet is kirajzolódik. Ahogy haladunk előre, egyre furcsább dolgok történnek.
A feszültség hol felfokozott, hol laposodik, és amikor az olvasó levegőt venne, Barker bedob egy újabb csavart. Vannak kimondottan jó részei a történetnek. Nem tagadom, néha mégis elvesztettem a fonalat... néhol zűrzavaros ez a misztikus mese, vagy már kinőttem az ilyenekből. Ízlés kérdése, kit mi fog meg ebből a történetből, bár nagyjából sejtettem mire számíthatok.


Barker nevével ma mindent el lehet adni, és tényleg minden könyve jó, vagy nagyon jó, prémium kategóriás író. A siker borítékolható, csak találja meg a közönségét a könyv.
Összességében ez egy sötét, rendkívül hangulatos, hatásos történet a természetfeletti gonoszról, amely már évszázadok óta létezik, és most újra felébredt. A műfaj rajongói megtalálják a könyvben amit keresnek.

Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!







                

J.D. Barker: 1971. január 7. (Lombard, Illinois, Egyesült Államok) –
számos könyv, például a Dracul és A negyedik majom-trilógia szerzője. A regényeit két tucat nyelvre lefordították, és elkeltek a megfilmesítési jogaik is. James Patterson-nal három közös krimit írt.
Barker a New Hampshire-i tengerparton lakik feleségével, Daynával, és lányukkal.





Agave Könyvek, Budapest, 2025
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635984299 · Fordította: Sepsi László 

Hibakód

 

Mészáros Dorka: Hibakód



                               

Egyik könyv tényleg hozza a másikat. Néhány napja fejeztem be a Vércseppek a havon kriminovellákat tartalmazó válogatást, amiben az egyik legjobb írás Mészáros Dorkáé volt. Rögtön kíváncsi lettem az újonan megjelent, idei regényre. Nos, röviden: a novella jobb volt.


Az, hogy ma szinte mindenki krimit ír, fellendítve a műfajt, nem lenne baj. Csak ahogyan tengersok krimi jelenik meg, bizony a kínálat is hígult... Ebben persze nem csak a szerzők a ludasak. Talán a kiadóknak sem kellene erőltetni a szerzőktől minden évre egy krimit. Lehetne több idejük jó ötletet találni, azt kidolgozni és az olvasó is tűkön ülve lesné, mikor jön újabb történet a kedvenc szerzőtől. Anno az átkosban még a szocialista krimiken kezdődött az elkötelezettségem a műfaj iránt. Most látom és érzem mennyire remek volt Mattyasovszky Jenő és karaktere Hód, vagy Szamos Rudolf, Kristóf Attila és Mág Bertalan krimijeit olvasni. Volt írói vénájuk. Az idő a legnagyobb kritikus, ezek a mai krimik zömmel felejthető, egyszer olvasós, mély nyomot nem hagy az olvasóban. Amolyan tucatkrimik a javából. Rengeteg hiba van ebben is.


Mészáros Dorka talált egy jó ötletet, a megvalósítás -lehet a sürgető határidő miatt is- nem túl jó lett. Nagyjából az első 100 oldal rendben van, ígéretesen indul a mai történet. Utána már nyögvenyelőssé válik, nyomozás alig, csak időhúzás van, a végén a soft-pornó jelenetek erősen giccses romantikába fulladnak. A főhős a svéd techguru, Lars Olsson igazán jófigura, bár szerintem többet ki lehetett volna hozni belőle. A környezeténél vártam, mint Agatha néninél, előbb-utóbb mindenkiről kiderül, lenne oka a férfi megölésére. Nos, ilyen nem lett. A felvetett probléma mai, jellemzően fontos.

Nem ártott volna egy szemfüles és kemény kezű szerkesztő, vagy nem rokon előolvasó. A sok krimibe nem illő rész csak az oldalakat növeli, a történésekhez nem tesz hozzá, nem illik oda, felesleges. Erősen megakasztja a lendületet, nem izgalmas. Ezeket bizony ki kellett volna húzni. Kit érdekel a babaszoba berendezése, mennyi kakaót kap vagy nem kap a kislány, hány mese után alszik el?? Azt mondják a hollywoodi filmeket feldobja a gyerek és kutya jelenléte. Itt inkább idegesítő, felesleges, sok. Na, és egy alig két évesről van szó.... amikor a végén a fő rendőrezredes akárki vigyáz rá, tök életidegen, bohóckodós komolytalan. Ráadásnak még a kutyák... Az ergonómikus székről már nem is szólok, az is ezerszer ki van hangsúlyozva...Szóval ezek olyan kis apróságok, de bántóak, felelegesek. Én ezt kriminek nem tudom komolyan venni. 

A történetet hagyjuk is, az jó lenne, különösen a vége, az ok volt még jó. Sajnos a kidolgozás darabos, a karakterek elnagyoltak. Kár érte. Ami az áldozatról kiderül is tökéletesen hihetetlen... mindezt tizenkilenc évesen... aha, persze. A múltban felmerülő baleset is csak kellék, semmi funkciója nincs. Ez érzésem szerinint nem megírt, hanem összerakott valami. A pornós részek kifejezetten sokkoltak. Főleg ismerve Réka előéletét, olyat produkál, hogy egy diplomás örömlány is megirigyelhetné... Azt egészen halkan kérdezem, minek is kellett ezt ennyire részetesen taglalni? Ilyet legutóbb Stieg Larsson-nál olvastam, ahol volt helye és értelme a megjelenített szexnek. Itt csak az oldalszámot növeli... Az állandó lelkizése sem tetszett a nőnek. Munka vagy gyerek? Maradna otthon és örülne, nevelné a kétévesét, hiszen erre lenne szüksége. Mindkettőjüknek. De ő ezerrel nyomoz, paráználkodik és szenved, miközben Gergő gondozza, látja el a gyerekét, akihez semmi köze. Nagyon nehezen hihető, kilóg a történetből. Nem mellékesen a térdlövés is legalább háromszor előbukkan, feleslegesen. A térd a legbonyolultabb izület, kétlem, hogy fél év alatt ennyire redbe jönne. 

Szóval ilyen egy mai magyar trendi krimi. Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk.




Csak csendben, egészen halkan a végére: „érted haragszom, nem ellened”
(legyen már a minőség is fontos!)















General Press, Budapest, 2025
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151040775