Daniela Krien: Egyszer majd elmondunk egymásnak mindent Egy forró nyár a kis türingiai faluban, 1990-ben, ahol Maria éppen a felnőttéválás küszöbén áll, miközben Németország más részein meghatározóan fontos történelmi események zajlanak. A kelet és nyugat között húzódó, elválasztó határ és a berlini fal leomlott. A kis faluban az idő mégis megállni látszik. Bár eljött a szabadság, a lehetőségek ideje, mégis némi félelemmel fogadják az emberek. Daniela Krien regénye igazi lebilincselő atmoszférájú mese a valóságról. Már az első oldaltól kezdve könnyedén beleélhetjük magunkat Maria, a narrátor szerepébe, az utolsó lapok után pedig nehéz lesz elengedni, olyan drámai befejezést kapunk. Erre én sem gondoltam olvasás közben, erősen meglepett.
A könyv csupán egy rövid időszakot mutat be a fiatal Maria életéből. Ám a tizenhét éves lány számára nemcsak az egész világ változik meg azon a nyáron. Lelkében is kinyílik egy kapu, az önmegismerés folyamata viharos gyorsasággal szántja fel érzékeit, tudatát. A felnőtté válás itt gyorsan megy. Maria pontosan érzi, tudja, mi a jó neki. Regényében Daniela Krien írónő igazán hatásosan, érzékletesen ábrázolja a felnőtté válás időszakát, amit egy nyugtalanító és romboló szerelemmel szőtt egybe.
Az 1990-es politikai eseményeket egy szokatlan hátteret adnak. A politikai narratíva meghatározó, de nem tolakodóan van jelen. Bár hatása elvitathatatlan mindenre, ami történik, az eseményeket is befolyásolja. Ismerős mozzanatok ezek, akik megélték mondjuk Bécs újkori bevételét, a hűtőládákkal megpakolt Warthburgok, Trabantok képei még élénken élnek bennem. A szerző szokatlan intenzitással ábrázolja az egykori keletnémetek belső vívódásait, nem hárítva közvetlenül a felelősséget, de nem hagyva kétséget afelől, hogy mennyire érzéketlenek, sőt lenézőek a nyugati emberek a keletiekkel szemben. A nyugati emberek a kelet társadalmi, kulturális és gazdasági értékeit alacsonyabb rendűnek minősítik, ami komoly látlelet, problémák halmaza.
A regény kifinomult kapcsolatrendszerében számos mellékszereplő bukkan fel a fiatal nő mellett, ezeknek mindegyiknek megvan a maga lebilincselő háttértörténete. Ezek mozaikszerűen illeszkednek és viszik előre az eseményeket. Itt van a különc, szomszéd gazda, Henner, aki kemény fickó, mégis gyengéd tud lenni; Frieda nagymama és Alfréd mezőgazdasági munkás, akiknek megvannak a saját kis titkaik; Johannes anyját, Marianne-t, aki számára a Nyugat a maga kísértéseit tartogatja; és itt van Frieda három fia, akik szintén eredeti figurák. A regénynek igazán kiemelkedő a nyelvezete, amely látványos képekkel és tömör leírásokkal – mindig Maria szemszögéből – egyszerre megindító és érzéki világot nyit meg. Daniela Krien erőteljes írásmódja lenyűgözött; olyan hatékonyan tudja közvetíteni a hangulatot és az érzelmeket, hogy az kivételes. Blaschtik Éva fordítása egyszerűen pazar.
Maria lelkének változásai, nővé érése a nyár legfontosabb eseménye. Johannes szüleinél él, a tető alatti kis szobában, rettegve a pókoktól. Bár kivételes személyisége van, de mégis céltalanul sodródik, inkább Dosztojevszkijt olvas, mint iskolába jár, és a farmon segít. Keresi önmagát, építgeti a személyes világát, amiben Johannes is segítségére van. A fiú lelkes, elszánt fényképész, főiskolára készül, lázasan izgatják az új lehetőségek, Nyugaton fényképezőgépet vesz. Nem gazdálkodásra termett, arról álmodozik, hogy kiszabadul a hagyományos farméletből, és művészeti iskolában tanul.
Egy nap azonban Maria összefut Hennerrel, a kissé elhanyagolt szomszédos tanya tulajdonosával, ami mindent megváltoztat, kitőrnek az érzelmek. Henner negyvenes, magányos, iszik, és vadul nőzik. Lassan megismerjük a férfi életét, sorsát is. Maria és Henner között szinte azonnal meghatározhatatlan feszültség vibrál, kitörnek az érzelmek mindkettőjükből. Egy nyers, intenzív szenvedély keríti hatalmába a lányt és a férfit, aminek nem tudnak, nem is akarnak ellenállni. Erről érzéki leírásokat kapunk. Henner egy apapótlék, egy szerető, egy bizalmas baráttá válik, Maria hatására leolvad a férfi lelkéről is a páncél.
„E pillanatban ő a mindenem: apám, anyám, szeretőm és barátom, meg egy kicsit az ellenségem is.”Hazugságok és titkok közepette Maria keresi az útját, erre utal a cím is. A Karamazov testvérek ezért is fontos elem, keretet adva több idézet felbukkan a regényben. Mariára nehéz döntés vár. A lezárás váratlanul, hirtelen jön. Egy nem várt tragédia történik, ami mindent megváltoztat...
Sejtettem, hogy jó lesz, de mindent felúlmúlt, nagyon megérintett a történet. Az év egyik fontos könyve ez. Hihetetlenül fájdalmas és érzékeny történet, amely a bőröd alá megy, szívedig hatol, olvasás közben felráz. A regényből film is készült.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény! Daniela Krien 1975-ben született a németországi Neu-Kalißban, majd Lipcsében tanult kommunikáció-, média- és kultúratudományt. 2010 óta szabadúszó író. 2011-ben debütált az Egyszer majd elmondunk egymásnak mindent című regényével, amely hónapokig szerepelt a sikerlistákon. 2023-ban Emily Atef rendezésében nagy hatású film készült belőle, amely a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában is szerepelt. Regényeit számos nyelvre lefordították, kritikusai szerint a kortárs német irodalom egyik legerőteljesebb hangja. Daniela Kriennek két lánya van, Lipcsében él.
Park, Budapest, 2026
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636333164 · Fordította: Blaschtik Éva
