Meghasadt ​félhold

 

Benkő László: Meghasadt ​félhold

Hunyadi János utolsó évei





                                                  

Ismét egy remek történelmi regényt fejeztem be Benkő Lászlótól. Ez volt tőle a negyvennyolcadik olvasott könyvem. Aki ismeri az írásait, az tudja, mire számíthat. Írói stílusa, témáinak változatossága, az adott korszak és szereplőinek bemutatása, a történelmi hihetőség és hitelesség mindig jelen van a könyveiben. Fontos az olvasó szórakoztatása is, ami nála mindig megtalálható. Megbízhatóan egyenletes minőséget alkot könyveivel. Egyértelműen tisztelem és kedvelem az írói munkásságát, személyiségét, ami a regényeiben is tetten érhető.


2024-ben jelent meg az Őfelsége lovagja című regénye, ami a törökverő hős, Hunyadi János gyermek és ifjúkorát, lovaggá érését mutatta be. Ezúttal a már beérkezett, sok győztes csatát megvívott hadvezér, családfő és apa, férj szerepében kerül elénk kedvenc hősünk. Életének utolsó nyolc évét ismerhetjük meg, aminek természetesen a csúcspontja az 1456-os Nándorfehérvári ütközet. Sajnálatosan mint az köztudott, Hunyadi nem sokkal a döntő csata után a fekete halál (pestis) áldozata lett.

A regény ezúttal is történelmi hűséggel mutatja be a korszakot, annak szereplőit. Ármány, kaland és harcok röviden. A fő vonal a hadvezér Hunyadi és Cillei közötti tartós ellentét alapos bemutatása. A főúrak széthúzásai, intrikái sajnálatosan jellemzői most is a történetnek. Ez szinte alapkelléke történelmünknek. Izgalmas szereplők bukkannak fel, akik színesítik, mozgatják az események rugóját: a szerb Brankovics György despota, és lánya Mara szerepe és sorsa kiemelkedő. Női vonalon Mara különösen alapos és szemléletes jellemzéssel kerül elénk. Korának kiemelkedően okos és politikailag is elhivatott, békepárti szereplője, aki kezdetben II. Mehmet szultán egyik befolyásos felesége. A másik fontos női szereplő természetesen Hunyadi felesége, gyermekeinek anyja Szilágyi Erzsébet.

Hunyadi László sorsa már fontos hátteret ad, ahol a kisemberek és mellékszereplők sokasága is meghatározó. Cillei folyamatos ármánykodásai, személyisége jól kirajzolódik. Elképesztően ravasz, erős hatása van az eseményekre. A még gyermek V. László király nevelőjeként különösen sokat tesz Hunyadi lejáratásában. A gyermekkirály személyiségét is nagyban befolyásolja. A karakterek ábrázolása tökéletes. Kiemelném a régies szóhasználatot, az irodalmian szép nyelvezetet, ami sokat hozzáad az olvasás élményéhez.

Benkő László érezhetően értőn, otthonosan mozog ebben a világban. A háttérben megbúvó hatalmi harcok, intrikákat, azok következményeit mutatja be olvasóinak. Végig izgalmas volt a cselekmény, ostrom és csata is akad a harcos részek leírását kedvelőknek, amíg eljutunk a végső ütközetig. Érthetővé és látványossá teszi ezúttal is a történelmi eseményeket, ahol az oszmán sereg, a török kémek is szerepet kapnak. A hatalmas birodalom céljai és eszközei látványos képekkel elevenednek meg. 

Egy igazán olvasmányos, ízig-vérig fordulatos, monumentális történelmi kalandregényt rejt a kifejező, igazán csodaszép, a történethez illő borító. Ajánlom minden magyar történelem iránt érdeklődő olvasónak. Köszönöm az élményt!


Kedvezménnyel a kiadótol ITT rendelhető a regény! 



  

Benkő László: (Szombathely, 1952. március 13.) író. A Magyar Írószövetség tagja.

2004-től kezdte írásait publikálni, a magyar középkorról (Honfoglalás, kalandozások kora - Viharlovasok, és a Tatárjárás) írott történelmi regényei mellett szerzője A Zrínyiek-sorozat három kötetének. Nevéhez fűződik a Honfoglalás, Tatárjárás trilógia és a Szent László, Mátyás király vagy Corvin János életét bemutató sorozat. Feldolgozta többek között Kinizsi és Balassi Bálint életét, vagy A pozsonyi csata eseményeit is. Legutóbb Őfelsége lovagja, a Napmadár Itália felett, és a Kuruc vér című regénye került a boltokba.











Lazi, Szeged, 2026
512 oldal · ISBN: 9789632677019

Nekünk ​Mohács

 

Schmöltz Margit - Cs. Szabó Sándor: Nekünk ​Mohács
A királyi pár regénye, 1521–1526




                                                        

A két szerző igazán nagyszabású és eredeti vállalkozása elismerést érdemlő, már a regény koncepciója kiemelkedik a szokásos történelmi regények sorából. Schmöltz Margit mint Habsburg Mária, Cs. Szabó Sándor pedig II. Lajos magyar király bőrébe (páncéljába) bújt. Remekül működik a váltott szemszög, a női lélek mélységei és a fiatal férfi gondolatai jól keverednek. Különösen ötletes, jó ízt ad a történetnek a fejezeteket záró mondat a következő fejezet nyitó mondata a regényben.


A regény tehát Habsburg Mária és II. Lajos magyar király fiatalságát és házasságát mutatja be, melynek korán véget vetett a katasztrófával végződött mohácsi ütközet 1526-ban. Lajos és Mária házassága őszinte, romantikus szerelmi házasságként jelenik meg előttünk, amely mély érzelmeken alapult a két fiatal részéről. Jól eltalált a romantika és a történelem aránya, mindenből annyit kapunk amennyi kell. Egy nagyszerű regény történelmünk talán legnagyobb veszteségéről, ahol a szerelem is fontos hátteret ad. Méltó megemlékezés az 500 éves évfordulóra.


Az érzelmek hullámzása, a vágyakozás főleg Mária lelki vívódásai kapnak nagyobb hangsúlyt.
A fiatal nő odaadóan szereti az ő Ludovicusát, gyermekkorától készül a feladatra, hogy méltó felesége legyen. 1521-ben érkezik meg Magyarországra, hogy nőül menjen Lajoshoz. Közös életük elég rövidre szabott volt, a boldogságuk nem igazán tudott kiteljesedni. Ezek a rövid pillanatok a közeledő török veszély árnyékában adtak erőt nekik a királyság és az életük irányításához. A testiség hangsúlyos szerepe és ábrázolása érzékletes marad. Végig ott munkál Mária lelkében a gyermekáldás, a trónöröklés kérdése. Lajos igyekszik felelős gondolkodású uralkodó, magabiztos államférfi lenni.


                               

A Mohácshoz vezető úton a szerelem és összetartozás adott nekik erőt. A regény alapos bepillantást, hátteret nyújt a középkori Magyarország életébe, a vesztes csatához vezető útról is alapos képet kapunk. Különösen érdekesnek találtam ezeket a belső viszonyok bemutatását. A korszak jellemzői a diplomáciai játszmák, rivalizálások, hatalmi érdekek mérgezik a légkört. Természetesen megjelennek a főurak, papok és egyéb befolyással bíró személyek ármánykodásai, ami ezernyi más kérdést vet fel a későbbieket tekintve.
Mohács kapcsán akad még kérdőjel, a végkifejlet mindenkinek hatással lesz sorsára. A valós történelmi szereplők ábrázolása árnyalt, segít visszaadni a tragédia hátterét. Bőven akadnak politikai, diplomáciai összecsapások, a mindennapi élet jellegzetes pillanatai mellett. Az esküvő részletei, vadászatok oldják a feszültséget, ezek élvezetes leírásokban kerül elénk a nagyívű történetben. Egy mély és ragaszkodó szerelem drámai véget ér a vesztes ütközettel. Talán az egyik legszuggesztívabb rész, (mi más is lehetne?) éppen a király halála.


A magyar királyi udvar folyamatos pénzhiánnyal küzd, a magyar főurak is inkább a saját hatalmuk, birtokuk gyarapításával vannak elfoglalva, számos bonyodalom, intrika színezi a cselekményt, amelyek elvezetnek és megmutatják milyen közvetlen okok vezetettek a mohácsi csatavesztéshez. Ezzel szemben a monumentális török sereg megállíthatatlanul közelít. Ez az egyre növekvő török veszély természetesen rányomta bélyegét Lajos és Mária életére, uralkodására és sorsára. Tetszett, hogy az elvesztesztett harc utáni valóság is megjelenik. Mária életét is követhetjük az özvegységében. Informatív és szórakoztatóan érdekes, pátosztól mentes módon állít emléket a korszaknak, annak szereplőinek. Az egész regény végig rendkívül életszerű, elgondolkodtató, izgalmas. Ritkán olvasható ilyen szép és magas irodalmi igénnyel, nyelvezettel megírt regény. Érezhetően alapos, nagy tudásanyagot felölelő kötet, amit élmény volt olvasni. Mindenképp ez év egyik legfigyelemreméltóbb kötete lett. 
Mindenkinek ajánlom ezt a különleges regényt, akit a magyar történelem egy kicsit is érdekel. Köszönet a Gold Book Kiadónak, hogy felkarolta az ötletet és igényes kivitelben adta ki a regényt.






Kedvezménnyel, ajándék könyvjelzővel ITT rendelhető a kiadótól!







Gold Book, Debrecen, 2026
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634267669

Ezüstszélű ​felhők

 

Mörk Leonóra: Ezüstszélű ​felhők



                                       

Mörk Leonóra új kötete nem regény, egy visszatekintés, egy alapos és szórakoztató merítés az újságírói munkásságából. Rövid tárcák gyűjteménye, amelyek különböző női magazinokban jelentek meg. Mivel ezeket a magazinokat elég ritkán olvasom, új és érdekes felfedezés volt ez az utazás, együttgondolkodás Nórával. 

Kifejezetten szeretem a rövidebb írásokat tartalmazó válogatásokat, novellákat, ideálisak utazáshoz, vagy két fajsúlyosan nehéz olvasás közt. Meglepő egységet alkot a gyűjtemény, ahol éves bontásban olvashatunk egyszerű emberekről, sorsokról, mindezt gyönyörűen megírt köntösbe csomagolva. Több történés bepillantást enged a személyes szférába, a család is megjelenik. Különösen a nagyszülőségre vonatkozó kérdések tetszettek, a nagymamaság kérdései szórakoztató és mókás helyzeteket eredményeznek mindig.

Már a kedves címe megfogott. Tökéletes belassuláshoz, egy kis elmerengéshez a kötet. A történetek rövidek, tömörek, és velősek. Kíváncsian szemlélődő derűvel ábrázolnak néha egészen egyszerű, hétköznapi életképeket, (Dezső, a varjú) illetve a női lét nehézségei is felbukkannak (Madonna fűzője, A fiók feneke) amivel könnyen tud azonosulni a női olvasó. A kifutásuk néha vicces, néha meglepő lesz. Néha azt éreztem meglepő, mennyire hasonlóan érzek, gondolkodom a felvetett dolgokról, életpillanatokról, esetleg volt részem hasonló helyzetekben. (Fusson, akinek két anyja van!). Kifejezetten kedveltem az utazási történeteket, akár holland, akár ír vagy német földről vagy itthonról szólt. 

      

Afféle egyoldalú beszélgetésnek is olvashatjuk ezeket a rövid, de velős történeteket. Mörk Leonóra mesél nekünk belső gondolatairól, családjáról, ha nem is épp egy kávéházi asztalnál, ez a beszélgetés mindenképpen baráti és hangulatos. Megragadni a pillanatok szépségét, az élet lényegét, találni valami kapaszakodót a továbblépéshez egy rossz helyzet után. Bölcs meglátások, végkövetkeztetések ezek a kis történetek, amiket megnyugtató olvasni. Olyasmi érzés, mint amikor a nagymamámnál estig nézhettem a tévét, vagy reggel ágyba kaptam a habos kakaóm.

Meglepően személyes ez a válogatás, már az indító történet a családfakutatás mélyére tekint. Az írói stílus közvetlen, őszinte, nyitott. Nosztalgiával jönnek gyerekkori emlékek, a fiatal felnőttélet kihívásai, a családi kapcsolatok titkai. A gyerekvállalás témája, a nagyszülők és a munka összhangja mindig komoly kihívás, mindenki a lehető legjobbat igyekszik kihozni az adott pillanatokból. Ez sok vices, de elgondolkodtató helyzetet eredményez. Nincsenek véletlenek, a rossz dolgok is tartogathatnak valami jót, vagy utána már csak jobb lehet az élet. 

A legegyszerűbb dolgok is szépen vannak megfogalmazva, megcsillan a szépírói tudás és némi humor is. Próbáltam lassan olvasni, de nem ment. Élvezettel merültem el a szavak, mondatok, megelevenedő képek közt. Ezek a tárcák, kis novellák az élet apró, de fontos, jellemző kérdéseit tűzik célkeresztbe, rólunk, emberekről szólnak. Mindegyiknek megvan a maga varázsa. Kapunk utazási tippeket, vagy háttérinformációkat néhány regénye születéséről. Élvezettel olvasgattam ezeket a részeket is.

Olvassátok ti is ezeket a szívet melengető történetek! Női érzékenységgel, érzelemmel megírt embermesék, történetek ezek.


Kedvezménnyel ITT rendelető! 

       

Mörk Leonóra író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az ELLE és a Nők Lapja vezető szerkesztője volt. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kúltúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. 






Jaffa, Budapest, 2026
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636873844

Árnyak ​tava

 

Megan Miranda: Árnyak ​tava






                                                            

"Az apja a város népszerű nyomozója, az anyja pedig a leghírhedtebb bűnözője..."






Érdeklődéssel vettem a kezembe ezt a könyvet, hiszen Megan Mirandának ez már a negyedik, magyarul megjelent regénye, ráadásul a borító igen izgalmas, sokat ígérő. A lassan építkező történet nem ragadott azonnal magával, néhol ez nekem inkább volt körülményeskedő, mesterkélt, semmint körömrágós, izgulós. Az csak majd a legvégén lesz.

Azonban tetszett a szerző által teremtett hangulat. Végig érezhető valami nyomasztó feszültség, a múlt bűnei, elhallgatott titkai súlyos teherként nehezednek a szereplőkre. A sötét titkok végig ott lappanganak a felszín alatt. Ezek a titkok egymás után kerülnek napvilágra, mint az alámerült autók az apadó tó vizéből. Az aszály segíti a szembenézést, a kirakós darabjai messze vezetnek. Több évtizedes titkokról van szó, ami eddig a tó mélyén pihent, betemetett az iszap. Megan szándékosan és ügyesen fokozza a feszültséget, amit baljóslatúnak érezhetünk a szereplőkkel együtt. Sok mellékesnek tűnő esemény csak utólag kap hangsúlyt, derül ki, miért is volt fontos történés. Az igazság fenyegetően közeleg. A családi dinamika feltárása nem fed fel mindent, de ahogy a rejtély esetében is, egyre többet tudunk meg a családról, a belső feszültségekről. Lassan egyre több dologra derül fény, a kirakós darabkái kezdenek összeilleni. 

       

Bár a történet lassan épül fel, sokszor úgy éreztem, nem történik semmi lényeges, de utólag több apróság nyert értelmet. A krimiben erős réteg az emberi oldal, a karakterek egymáshoz való viszonya. A hangulat, a kisvárosi titkok, a problémák szőnyeg alá söprése, a hazodozás, jól megy a szereplőknek. A rejtélyes eltűnések, sötét családi traumák bukkannak a felszínre, és söpörnek el mindent, ami az útjukba akad.

A karakterek egyike sem lopta be magát a szívembe, ami nem zavart. A középpontban Hazel Sharp áll, aki elég zaklatott nő. Elég zűrös élete volt, évekkel korábban elhagyta a szülővárosát, Mirror Lake-et. Nem véletlenül. Az anyja rejtélyes eltűnése teljesen szétzilálta a családját, ráadásul a városban mindenki úgy emlékszik az asszonyra, mint aki meglopta a saját családját és egyszerűen lelépett. Hazel ebből a helyzetből próbált menekülni, egészen addig, amíg az apja halála vissza nem hozza a városkába. Azonban ahogy az lenni szokott a múlt benyújtja a számlát, "kiborul az a bizonyos bili", ami a végrendelettel indítja be az eseményeket. A múltbeli eseményeket sok-sok részletből rakhatjuk össze, ettől is visszafogott lesz a lendület, pedig jó kis történet húzódik meg a háttérben. Lekötött, és érdekelt, hova fog kifutni az egész, mi is áll a háttérben.

Ha nem is az év krimije, de egynek jó, mégis volt néhány ok, amiért nem élveztem annyira ezt a történetet, mint gondoltam. Egyrészt, szerintem teljesen kiszámítható volt már az elejétől, viszonylag kevés szereplőt mozgat, akik szóba jöhetnek, mint lehetséges elkövetők. Bár felbukkan néhány gyanúsított a múltból, nem nehéz kitalálni a háttértörténet egy részét, Miranda azonban próbálja bonyolultabbá tenni a dolgokat, és néhány furcsa meglepetéssel is szolgál. Ahogyan apadni kezd az aszály miatt a városka melletti tó vize, Mirror Lake elfeledett titkai lassan a felszínre bukkannak. Két elsűllyedt autó formájában... ami két eltűnt feleséghez tartozik. Izgalmasabbá teszi a helyzetet, hogy a nemrég elhunyt családfő köztiszteletben álló rendőr volt, ahogy egyik fia is az lett, így kérdéses, hogy mennyi információ volt a birtokukban? Sokasodnak a titkok, újabb és újabb meglepetés vár az olvasókra és a szereplőkre.

Nem mondhatom, hogy a végső leleplezés annyira meglepő, de ebben a könyv inkább a bűnről, a bűnhöz vezető útról szól, mint egy nagy és meglepő csavarról. Szövevényes az ügy, az összefüggések meglepőek. A történet alapötlete érdekes volt, a két eltűnt nő története különös véget ér. Minden darab tökéletesen a helyén van, lassan növekvő nyomással felpörögnek az események, a történet eléri a tetőpontot. Mindenki gyanúsított! Senki sem ártatlan, mert mindenki piszkos titkokat őriz, amelyek most végre kiderülnek. Egy kisváros, ahol az emberek nem mernek kérdéseket feltenni, inkább hallgatnak. Úgy tesznek, mintha ez lenne a legtermészetesebb, legjobb megoldás. Azonban ez nem mehet a végtelenségig, eljött az igazság pillanata. Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassan építkező, sötét hangulatú thrillereket, ahol a nyomasztó családi konfliktusok és a kisvárosi titkok legalább annyira fontosak, mint maga a nyomozás. Azért jó néhány hazai női krimiszerzőt magasan überel Megan.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi.




           

Megan Miranda az Árnyak tava, a Minden eltűnt lány, A tökéletes idegen és még számos más pszichothriller elismert szerzője. A könyvei általában a New York Times sikerlistáján nyitnak. Miranda New Jersey-ben nőtt fel, az MIT-n szerzett diplomát, jelenleg pedig Észak-Karolinában él férjével és két gyermekükkel.



Magnólia, Budapest, 2026
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635984930 · Fordította: Neset Adrienn

Otthonról ​haza

 

Csepelyi Adrienn: Otthonról ​haza





                                                            

Ha egy kicsit ki akarunk szakadni a szürke hétköznapokból, ha némi nosztalgiára vágyunk, vagy éppen valódi élettörténetekről, emberi sorsokról olvasnánk, tökéletes választás ez a kötet. Kikapcsol, megnyugtat és elgondolkodtat az egyszerű, hétköznapok gondjait - örömeit bemutató csokor. A szereplők könnyedén ismerősek lehetnek, hangulatos, remek életképek villannak fel előttünk. Olvasmányos kötet, ami a való életet ábrázolja. Ráirányítja a figyelmünket a hétköznapok szépségére, a vidéki élet egyszerű és józan tisztaságára.


A kifejező cím találó. Otthonról haza...és ez az út sokszor nagyon hosszú. Nem feltétlen csak a kilométereket tekintve. Ez a három szakasz adja a kötet lényegét. Nosztalgikus utazás, ahol életünk pillanatképei, emlékek, ízek és illatok keverednek. Megjelennek a vidék jellegzetes figurái, akik a napi boldogságra vágynak, az élet szépségeit keresik, a túlélésre játszanak. A hagyományok, családi legendák, szokások is kikerülhetetlen elemei ezeknek a hosszabb-rövidebb írásoknak. Ahol mindenki ismer mindenkit, egy zárt közösség előtt éljük mindennapjainkat, ahol az élet lassan, de biztosan halad a változások felé. A vidéki emberek nyugalma, egymásra figyelése és a mozgalmas, rohanó mai valóság, a főváros zsivaja zaklatja fel az emlékeket. A vágy, és a szenvedély, az egyszerű mégis tiszta, bölcs gondolkodás jelenik meg a történetekben. A nyelvjárás, a szatmári szokások adnak egy sajátos ízt ezeknek az életképeknek. Az emberek gondolkodása, a vidéki élet egészen megváltoztatja az innen elkerülő embereket. Azonban az emlékek, a szokások összetartják, és mint egy titkos közösség fogják össze az itt élőket, innen elszármazókat. A vágy pedig mindig ott munkál a távollévők lelkében. A fontossági sorrendet mi állítjuk fel önmagunknak. Sallangmentes történetmozaikok, hangulatképek, érzelmeket megmozgató novellák. Keserédes, nagyszerű írások, kifejezően tömör, hatásos stílusban. 

                              

Csepelyi Adrienn harmadik kötete nosztalgikus, idilli képeivel olyan novellákat tár elénk, ahol az ember áll a középpontban. Ezek a sorsok nem mindig vidámak, de nagyonis életigenlőek. Bárhová is kerülünk az életünk során, a gyökereinket, a szűkebb szülőföldünket visszük magunkkal a lelkünkben. Csepelyi Adrienn prózája megérint, elgondolkodtat és erőt ad a mindennapokhoz. Kifejezetten jó volt elmerülni ezekben a történetekben. Hálás vagyok a sorsomnak, hogy még megtapasztalhattam ezekből valamit. Mára lassan eltűnik ez a világ és szereplői. 

Kedvenc történeteim a könyvből: Fazok, Málékása, Feltételes módú vonatok, Kökényvirágzás, Hat cserép muskátli, Otthon, haza.

Heinrich Annamária illusztrációi igazán kifejezőek, egyszerűségükben megnyerőek, jól illeszkednek a történetek hangulatához.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 






XXI. Század, Budapest, 2026
210 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635687688

A főherceg selyempongyolája

 

Natalka Sznyadanko: A főherceg selyempongyolája




                                             

Az írónő magával ragadó regénye egyszerre élvezetes és bonyolult olvasmány, terjedelmét tekintve is nehéz olvasmánynak tűnik, de nem az. Az elbeszélésmód, a narráció különleges, viszi az olvasót a sok egymásba fűződő családi emlék, anekdota és a történelmi háttér. A visszaemlékezésekből kibontakozó történet adja ezt a különös narrációt. Natalka a különböző motívumokat, témákat ügyesen egy kompakt egységbe szőtte.


Ez aztán a családfa! Olvasás közben többször is ez fogalmazódott meg bennem. A Főherceg selyempongyolája egy hihetetlenül nagyívű mese, amely Vilmos főherceg visszaemlékezése életére, kalandjaira. Akad itt súlyos titok, bűntudat, vágy és szerelem, családi kapcsolatok és fontos döntések, azok hatásai, amelyek a karakterek későbbi életére hatással vannak. A regény központi motívuma természetesen a történelem forgataga. Ez a történetfolyam egy nagyívű tabló a világról, a történelemről, az emberi gyarlóságról. Teljesen magával ragadott, végig olvasmányos, kifejezetten élveztem a sokféle történést, és azt, hogy végül mindegyik összekapcsolódott. Több idősíkon halad előre a mese, ugrálunk is rendesen az időben, ez eleinte idegesítő volt, de elengedtem hamar. Az eseményekre koncentráltam, nem arra, mikor is történik, hol járunk éppen. Azért szépen lassan csak belelendültem a történetbe, és amikor a főszál is elérte csúcspontját, már alig tudtam letenni. A szokatlan elbeszélői stílust az olvasó hamar megszokja, gyorsan belerázódik. Van egy egyedi atmoszférája a történetnek, ettől is kiváló regény. A szerteágazó történetek egy komplex egészet alkotnak. Egészen különleges élményt nyújt a könyv.

Nem akármilyen életrajz ez, csodásan részletes, kalandos és fordulatos. A családtagok és felmenők összes ágának apróságokra kiterjedő ismertetése teszi ki eleinte a regény jelentős részét. Azonban ez cseppet sem zavaró, vagy unalmas, és nem érezzük feleslegesnek. Élmény elveszni ebben a színes forgatagban, amit ezek a nagyszerű emberek jelentenek Vilmosnak. Hol vidám, hol mélyen megrázó a történet, amely a generációs traumák súlyát is bemutatja.

Kitűnő jellemrajzokat olvashatunk, miközben jól szórakozunk, és próbáljuk észben tartani, hogy ki kinek a nagymamája, fia-lánya, testvére, milyen rokonsági kapcsolatban vannak egymással a szereplők. Ez nem is olyan nehéz, de ha nem sikerül, az sem baj, egyszerűen csak élvezni kell, hogy ennyi ember sorsába bepillanthatunk. A regény egyik legerősebb része éppen az emberi oldal, a szereplők közötti kapcsolatok. Élvezetes kalandok, döntések és maga a történelem hatása az emberek életére keveredik ezekben az életképekben.

Ez a regény még ennél is több, nyelvek, kultúrák ízek kavalkádja, Európa színes forgataga a 20. században. Az első világháború árnyéka mindenki életére rávetül, és mégis valamiféle nyugalom hatja át a sorsokat, az emberek mindennapjait. Hiszen ugyanúgy jelen voltak a mindennapok gondjai, bajai,
tennivalói, mint napjainkban. Gyereknevelés, az ünnepekhez tartozó régi hagyományok, szokások megtartása, a háziasszonyi teendők mind-mind az élet részei, akármilyen is az év, amelyet írunk. Életigenlő történet ez. 

Szerettem a nagymamákat benne, jópofák és életrevalóak, olyan érzékletes leírásokat kaptam róluk, hogy úgy éreztem, felismerném őket az utcán. Telis tele van a regény anekdotákkal, némelyik szinte novellának is beillene, kifejezetten színes, érdekes képek kerültek elém. A Habsburg főnemesek életét is megismerhetjük, több nézőpontból is, amolyan betekintést nyújtó morzsák a „hírességek” mindennapjaiból.

Unokájának, Halina életének egy szakaszát is követhetjük, és az ő szemén keresztül is megismerjük a nagyapját. Fájóan aktuális Ukrajna viszontagságos történelméről olvasni, ahogy az emberek próbáltak boldogulni. A háború, meg úgyis gyorsan véget ér. Vagy nem. Vilmos élete lenyűgöző, mintha ezer életet élt volna, nagyon megszerettem lelkierejét, kalandokra vágyó kisfiú korától, idős koráig kísérhetjük nyomon napjait, éveit. Vele együtt haladt a történelem, melyet ezúttal dalmáciai szemmel figyelhetünk, és rengeteget tanulhatunk róla. Elgondolkoztam, hogy ha mindenki végigélhetné az életét, ahogy könyvünkben Vilmos, akkor mennyi gazdag életút várna az emberekre!

Bátran vesszünk el a részletekben, a mellékszálak is fenntartják az olvasó érdeklődését, nem számít kiről van éppen szó, mindenki élete regényes és tanulságos. Ahogy ez a vagány idős Herceg mesél, el-elkalandozik, kitérőket teszünk, de aztán visszatér a fősodorba, és újra az események részesei vagyunk. Régen olvastam ilyen nagy hatású és nagyszabású regényt, amely még szórakoztat is. Elismerésem a szerzőnek és a fordítónak.

Akárhányszor elkezdtem olvasni, mindig gyorsan belefeledkeztem ebbe a könyvbe, ahol meghallgatták egymást az emberek, velük sétáltam az utcákon, tereken, és szerettem ezt a kiterjedt családot minden tagjával együtt. Különleges regény egy viharvert századról, a benne élőkről, jókról, rosszakról, szegényekről, gazdagokról. Senkinek sem volt könnyű, de az állhatatosság, és az akaraterő segített a nehéz helyzetekben. A túlélési ösztön működött bennük. Róluk szól ez a színes és mozgalmas kaleidoszkóp.




Kedvezménnyel a kiadótól  ITT rendelhető a regény!






&, Budapest, 2026
466 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156402554 · Fordította: Bárász Péter

A ​barátaim

 

Fredrik Backman: A ​barátaim






                                              

"Furcsa, mely dolgok ragadnak meg az emlékezetünkben a gyerekkorunkból, de talán még furcsább, hogy mit felejtünk el."





Amikor először olvastam Fredrik Backman Az ember, akit Ovénak hívnak regényét, azóta rajongója vagyok. Van tehetsége ahhoz, hogy olyan karaktereket alkosson, akik annyira fájdalmasan emberiek, esendően cipelik, amit az élet rájuk pakolt. Nem lehet nem szurkolni nekik, hogy kiérjenek a napra, ahol vár rájuk is a boldogság. A barátaim című új regénye is ezt a hagyományt viszi tovább, Louisa vagy Joar éppen ilyen karakter.

Az új regény a barátságról, a végtelen tengerről, a művészetről, a felnőtté válásról szól, gyönyörű, sokszor vicces, mégis mélyen elgondolkodtató, megindító formában.

Fredrik Backman munkásságában fontos lehet A barátaim regény. Négy évet vártunk rá, a szerzőt megviselte lelkileg a sikere, mentális problémáit talán legyőzte, bár könnyen lehet ez az utolsó megjelenése, saját szavai szerint is. Drukkolok, hogy az alkotói folyamat ne álljon le. A siker nem maradt el, világszerte tarolt a regény. Szép történet, emberi sorsokról szól, kicsit másképp. A meghozott döntéseik és következményeik egy életen át elkísérik őket.

A történetben a festészet játszik fontos szerepet. A művészet ereje, hatása mellé a kamaszok útkeresése, a valahová tartozás fontossága meghatározó. Backman tipikus életigenlő stílusa végig jelen van a regényben. A szerző fantasztikus és lebilincselő módon ír, ami könnyen olvashatóvá teszi a könyvet.

A történet két váltakozó idősíkban kel életre előttünk. Az egyik idővonal a négy gyerekkori barát közösen eltöltött nyarát idézi fel. A másik idővonal huszonöt évvel később játszódik, miután egy festmény, amelyen a három barát egy mólón ül, a világ egyik leghíresebb festményévé vált, Kép a tengerről témája lett. A történet középpontjában Louisa áll, egy zűrös családi háttérrel rendelkező tinédzser lány, aki több erőszakos nevelőszülői családon is túl van már, amióta anyja gyermekkorában egyszerűen elhagyta. A lelki traumáját súlyosbítja, hogy egy közeli barátja halálos túladagolásban meghalt. Miután beoson egy aukciósházba, hogy megnézze a festményt, találkozik a festőjével, a harminckilenc éves, halálosan beteg férfival, aki C. Jat névvel lett ismert. Halála előtti utolsó cselekedeteként megbízza Tedet, a festményen ábrázolt fiúk egyikét, hogy keresse meg őt, és ajándékozza neki a műalkotást.

Lassan, visszatekintésekből kibomlik egy 25 éves barátság története, ahol a barátok élettörténetei családi titkokkal, szerelemmel és halállal terheltek. A négy barát, akik egyetlen nyarat töltöttek együtt, amely később egész életükre kihatással lesz. Egy szoros közösséget alkotnak, megpróbálják a lehetőségeikből kihozni a legtöbbet az évek alatt.

A nyelv visszafogott, de erőteljes. Nincs szükség nagy dramaturgiai fordulatokra, a tartalmat az őszinteség, a sebezhetőség és a hála hordozza. Backman olyan barátokról ír, akik csendben kiállnak egymásért, akik ott vannak, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. A történet épp olyan, mint egy festmény. Mindenki mást lát majd benne. Valójában az egész könyv meglepetés volt számomra.

Backman megkapó módon egyensúlyoz a szívfájdalmak között, amit a humorral old fel. A könyv szomorkás, melankólikusan keserédes, csendes történet, ami bepillantást enged a szereplők legbelsőbb gondolataiba, a mindennapjaikba. Backman kivételes képességgel rendelkezik arra, hogy a hétköznapokat ábrázolja, ami mindannyiunké lehet. A regény a gyermekkori barátságok nosztalgiájára épül, a barátság repedéseiről, a felnőtté válás nehézségeiről, a búcsú fájdalmáról szól. Olyan, mint egy levél az élethez, a saját gyerekeinek, a barátainak, és talán önmagának. Levél a szerelemről, a veszteségről és a kitartásról. Megejtően szép, édes-bús történet a mindennapok hatásáról életünkre.




Kedvezménnyel  ITT rendelhető a regény! 

         

Fredrik Backman: 1981. június 2. (Stockholm)
Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 40 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben. Majd 2022-ben Tom Hanks főszereplésével mozikba került az amerikai változat is. 

A Björnstadt sorozat részei: Mi vagyunk a medvék, Egymás ellen, Győztesek.
Regényei a New York Times bestseller listájára is felkerültek.






Animus, Budapest, 2026
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636149239 · Fordította: Bándi Eszter