A főherceg selyempongyolája

 

Natalka Sznyadanko: A főherceg selyempongyolája




                                             

Az írónő magával ragadó regénye egyszerre élvezetes és bonyolult olvasmány, terjedelmét tekintve is nehéz olvasmánynak tűnik, de nem az. Az elbeszélésmód, a narráció különleges, viszi az olvasót a sok egymásba fűződő családi emlék, anekdota és a történelmi háttér. A visszaemlékezésekből kibontakozó történet adja ezt a különös narrációt. Natalka a különböző motívumokat, témákat ügyesen egy kompakt egységbe szőtte.


Ez aztán a családfa! Olvasás közben többször is ez fogalmazódott meg bennem. A Főherceg selyempongyolája egy hihetetlenül nagyívű mese, amely Vilmos főherceg visszaemlékezése életére, kalandjaira. Akad itt súlyos titok, bűntudat, vágy és szerelem, családi kapcsolatok és fontos döntések, azok hatásai, amelyek a karakterek későbbi életére hatással vannak. A regény központi motívuma természetesen a történelem forgataga. Ez a történetfolyam egy nagyívű tabló a világról, a történelemről, az emberi gyarlóságról. Teljesen magával ragadott, végig olvasmányos, kifejezetten élveztem a sokféle történést, és azt, hogy végül mindegyik összekapcsolódott. Több idősíkon halad előre a mese, ugrálunk is rendesen az időben, ez eleinte idegesítő volt, de elengedtem hamar. Az eseményekre koncentráltam, nem arra, mikor is történik, hol járunk éppen. Azért szépen lassan csak belelendültem a történetbe, és amikor a főszál is elérte csúcspontját, már alig tudtam letenni. A szokatlan elbeszélői stílust az olvasó hamar megszokja, gyorsan belerázódik. Van egy egyedi atmoszférája a történetnek, ettől is kiváló regény. A szerteágazó történetek egy komplex egészet alkotnak. Egészen különleges élményt nyújt a könyv.

Nem akármilyen életrajz ez, csodásan részletes, kalandos és fordulatos. A családtagok és felmenők összes ágának apróságokra kiterjedő ismertetése teszi ki eleinte a regény jelentős részét. Azonban ez cseppet sem zavaró, vagy unalmas, és nem érezzük feleslegesnek. Élmény elveszni ebben a színes forgatagban, amit ezek a nagyszerű emberek jelentenek Vilmosnak. Hol vidám, hol mélyen megrázó a történet, amely a generációs traumák súlyát is bemutatja.

Kitűnő jellemrajzokat olvashatunk, miközben jól szórakozunk, és próbáljuk észben tartani, hogy ki kinek a nagymamája, fia-lánya, testvére, milyen rokonsági kapcsolatban vannak egymással a szereplők. Ez nem is olyan nehéz, de ha nem sikerül, az sem baj, egyszerűen csak élvezni kell, hogy ennyi ember sorsába bepillanthatunk. A regény egyik legerősebb része éppen az emberi oldal, a szereplők közötti kapcsolatok. Élvezetes kalandok, döntések és maga a történelem hatása az emberek életére keveredik ezekben az életképekben.

Ez a regény még ennél is több, nyelvek, kultúrák ízek kavalkádja, Európa színes forgataga a 20. században. Az első világháború árnyéka mindenki életére rávetül, és mégis valamiféle nyugalom hatja át a sorsokat, az emberek mindennapjait. Hiszen ugyanúgy jelen voltak a mindennapok gondjai, bajai,
tennivalói, mint napjainkban. Gyereknevelés, az ünnepekhez tartozó régi hagyományok, szokások megtartása, a háziasszonyi teendők mind-mind az élet részei, akármilyen is az év, amelyet írunk. Életigenlő történet ez. 

Szerettem a nagymamákat benne, jópofák és életrevalóak, olyan érzékletes leírásokat kaptam róluk, hogy úgy éreztem, felismerném őket az utcán. Telis tele van a regény anekdotákkal, némelyik szinte novellának is beillene, kifejezetten színes, érdekes képek kerültek elém. A Habsburg főnemesek életét is megismerhetjük, több nézőpontból is, amolyan betekintést nyújtó morzsák a „hírességek” mindennapjaiból.

Unokájának, Halina életének egy szakaszát is követhetjük, és az ő szemén keresztül is megismerjük a nagyapját. Fájóan aktuális Ukrajna viszontagságos történelméről olvasni, ahogy az emberek próbáltak boldogulni. A háború, meg úgyis gyorsan véget ér. Vagy nem. Vilmos élete lenyűgöző, mintha ezer életet élt volna, nagyon megszerettem lelkierejét, kalandokra vágyó kisfiú korától, idős koráig kísérhetjük nyomon napjait, éveit. Vele együtt haladt a történelem, melyet ezúttal dalmáciai szemmel figyelhetünk, és rengeteget tanulhatunk róla. Elgondolkoztam, hogy ha mindenki végigélhetné az életét, ahogy könyvünkben Vilmos, akkor mennyi gazdag életút várna az emberekre!

Bátran vesszünk el a részletekben, a mellékszálak is fenntartják az olvasó érdeklődését, nem számít kiről van éppen szó, mindenki élete regényes és tanulságos. Ahogy ez a vagány idős Herceg mesél, el-elkalandozik, kitérőket teszünk, de aztán visszatér a fősodorba, és újra az események részesei vagyunk. Régen olvastam ilyen nagy hatású és nagyszabású regényt, amely még szórakoztat is. Elismerésem a szerzőnek és a fordítónak.

Akárhányszor elkezdtem olvasni, mindig gyorsan belefeledkeztem ebbe a könyvbe, ahol meghallgatták egymást az emberek, velük sétáltam az utcákon, tereken, és szerettem ezt a kiterjedt családot minden tagjával együtt. Különleges regény egy viharvert századról, a benne élőkről, jókról, rosszakról, szegényekről, gazdagokról. Senkinek sem volt könnyű, de az állhatatosság, és az akaraterő segített a nehéz helyzetekben. A túlélési ösztön működött bennük. Róluk szól ez a színes és mozgalmas kaleidoszkóp.




Kedvezménnyel a kiadótól  ITT rendelhető a regény!






&, Budapest, 2026
466 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156402554 · Fordította: Bárász Péter

A ​barátaim

 

Fredrik Backman: A ​barátaim






                                              

"Furcsa, mely dolgok ragadnak meg az emlékezetünkben a gyerekkorunkból, de talán még furcsább, hogy mit felejtünk el."





Amikor először olvastam Fredrik Backman Az ember, akit Ovénak hívnak regényét, azóta rajongója vagyok. Van tehetsége ahhoz, hogy olyan karaktereket alkosson, akik annyira fájdalmasan emberiek, esendően cipelik, amit az élet rájuk pakolt. Nem lehet nem szurkolni nekik, hogy kiérjenek a napra, ahol vár rájuk is a boldogság. A barátaim című új regénye is ezt a hagyományt viszi tovább, Louisa vagy Joar éppen ilyen karakter.

Az új regény a barátságról, a végtelen tengerről, a művészetről, a felnőtté válásról szól, gyönyörű, sokszor vicces, mégis mélyen elgondolkodtató, megindító formában.

Fredrik Backman munkásságában fontos lehet A barátaim regény. Négy évet vártunk rá, a szerzőt megviselte lelkileg a sikere, mentális problémáit talán legyőzte, bár könnyen lehet ez az utolsó megjelenése, saját szavai szerint is. Drukkolok, hogy az alkotói folyamat ne álljon le. A siker nem maradt el, világszerte tarolt a regény. Szép történet, emberi sorsokról szól, kicsit másképp. A meghozott döntéseik és következményeik egy életen át elkísérik őket.

A történetben a festészet játszik fontos szerepet. A művészet ereje, hatása mellé a kamaszok útkeresése, a valahová tartozás fontossága meghatározó. Backman tipikus életigenlő stílusa végig jelen van a regényben. A szerző fantasztikus és lebilincselő módon ír, ami könnyen olvashatóvá teszi a könyvet.

A történet két váltakozó idősíkban kel életre előttünk. Az egyik idővonal a négy gyerekkori barát közösen eltöltött nyarát idézi fel. A másik idővonal huszonöt évvel később játszódik, miután egy festmény, amelyen a három barát egy mólón ül, a világ egyik leghíresebb festményévé vált, Kép a tengerről témája lett. A történet középpontjában Louisa áll, egy zűrös családi háttérrel rendelkező tinédzser lány, aki több erőszakos nevelőszülői családon is túl van már, amióta anyja gyermekkorában egyszerűen elhagyta. A lelki traumáját súlyosbítja, hogy egy közeli barátja halálos túladagolásban meghalt. Miután beoson egy aukciósházba, hogy megnézze a festményt, találkozik a festőjével, a harminckilenc éves, halálosan beteg férfival, aki C. Jat névvel lett ismert. Halála előtti utolsó cselekedeteként megbízza Tedet, a festményen ábrázolt fiúk egyikét, hogy keresse meg őt, és ajándékozza neki a műalkotást.

Lassan, visszatekintésekből kibomlik egy 25 éves barátság története, ahol a barátok élettörténetei családi titkokkal, szerelemmel és halállal terheltek. A négy barát, akik egyetlen nyarat töltöttek együtt, amely később egész életükre kihatással lesz. Egy szoros közösséget alkotnak, megpróbálják a lehetőségeikből kihozni a legtöbbet az évek alatt.

A nyelv visszafogott, de erőteljes. Nincs szükség nagy dramaturgiai fordulatokra, a tartalmat az őszinteség, a sebezhetőség és a hála hordozza. Backman olyan barátokról ír, akik csendben kiállnak egymásért, akik ott vannak, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. A történet épp olyan, mint egy festmény. Mindenki mást lát majd benne. Valójában az egész könyv meglepetés volt számomra.

Backman megkapó módon egyensúlyoz a szívfájdalmak között, amit a humorral old fel. A könyv szomorkás, melankólikusan keserédes, csendes történet, ami bepillantást enged a szereplők legbelsőbb gondolataiba, a mindennapjaikba. Backman kivételes képességgel rendelkezik arra, hogy a hétköznapokat ábrázolja, ami mindannyiunké lehet. A regény a gyermekkori barátságok nosztalgiájára épül, a barátság repedéseiről, a felnőtté válás nehézségeiről, a búcsú fájdalmáról szól. Olyan, mint egy levél az élethez, a saját gyerekeinek, a barátainak, és talán önmagának. Levél a szerelemről, a veszteségről és a kitartásról. Megejtően szép, édes-bús történet a mindennapok hatásáról életünkre.




Kedvezménnyel  ITT rendelhető a regény! 

         

Fredrik Backman: 1981. június 2. (Stockholm)
Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 40 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben. Majd 2022-ben Tom Hanks főszereplésével mozikba került az amerikai változat is. 

A Björnstadt sorozat részei: Mi vagyunk a medvék, Egymás ellen, Győztesek.
Regényei a New York Times bestseller listájára is felkerültek.






Animus, Budapest, 2026
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636149239 · Fordította: Bándi Eszter

A ​magyar tenger kalózai

 

Dezső András: A ​magyar tenger kalózai
Alvilág és felvilág a Balaton partján






                                                         

Vártam ezt a könyvet, mert alapvetően érdeklődök a téma iránt, Dezső András pedig a téma szakavatott ismerője. Az ötödik könyve, a Magyar tenger kalózai címmel jelent meg május végén és egy újabb nagyszerű, izgalmas és érdekes áttekintést kapunk a hazai -szervezett- bűnözésről. Ezúttal a magyar tenger, a Balaton és környéke áll a középpontban.


Az első könyvében a Maffiózók mackónadrágban című kötetben a szervezett bűnözés működését és alakulását mutatta be Dezső András, a Magyar kólában a kokain útját kísérhettük nyomon. A Fedősztori című könyvében a hírszerzés és a kémkedés világára csodálkozhatunk rá. A Nagyfőnök Portik Tamás életútját, felemelkedését és bukását mutatja be az érdeklődő olasónak.


            

Mindegyik könyvét olvastam, talán ez a legkomplexebb. Sok eset már ismerős volt, még emlékeztem rájuk, mekkora vihart kavartak annak idején. A brutalitás, a döbbenet és a félelem ott volt akkoriban az ország minden szegletében. 

Most a viszonylagos közelmúlt eseményei elevenednek meg a lapokon a Balaton és környékének alvilágában tehetünk egy merülést. Balaton by night. Minden mindennel összefügg, sok esetben maga a korszak adott lehetőséget az élelmes és leleményes bűnözöknek. A ' 80-as, ’90-es, kétezres évek Magyarországa önmagában érdekes és izgalmas téma. Tetszett a kulturális kitérő az elhíresült '88-as siófoki Interpop Fesztivál története. Már akkor sem mentek a szomszédba némi túlárazott rendezvényért a tűzhöz közel ülők.
Régi bűnnek hosszú az árnyéka, amihez politikai hátszél, ismeretség és befolyásos háttér is kellett. A Balaton nem csak a turistacsalogató panoráma, népszerű fürdőhelyek vagy a családi nyaralások helyszíne. Nem csak a kikapcsolódásra vágyóknak ad programokat... vagy anno az NDK családegyesítés helyszíne is a Balaton volt. Még az Ötvös Csöpi filmek háttere is felvillan. A Kádár-korszak már megteremtette a terepet az ügyeskedőknek, igazi vadkelet lett a tó partja a nyári hónapokra.


Dezső András a Balaton árnyékos oldalára invitálja az olvasót. Meglepő, mennyi sok történetre emlékeztem nagyjából. Végig olvasmányos, magával ragadó a történet, afféle kordokumentum. Az egymással rivalizáló szórakozóhelyek, menő diszkók, dj-k, és a portások, kidobóemberek uralta világ Siófok és Veszprém viszonylatában is megmutatkozik. A déli és északi part bűnözői köre, a robbantások, a szocialista lakótelepekről indult figurák kiteljesedése és felemelkedése elképesztő, de nem meglepő. A siófoki Palace vagy a Dexion diszkók története mellett a balatonalmádi Panoráma sorsa is olvasható. A közismert ügyek felidézése, emberi sorsokat, drámákat is rejtenek. Kemény, férfias világ ez, kis- és nagypályás bűnözőkről olvashatunk. Tru crime a javából, azaz az élet kegyetlen és keserű, szomorú valósága. 
Az elszabadult indulatok, a robbantások és egyéb viszályok több ember életét követelték. Talán a legismertebb a Molnár Péter elleni támadás vagy Szlávy Bulcsú eltűnése... és évekkel későbbi megtalálása. Ok és okozatok sorakoznak előttünk, a kor politikai elitje sem marad ki. Az aligai pártüdülő is felbukkan a dokumentum kötetben. Egy mára letűnt korszak ábrázolás kerül elénk.


Komplex, jól felépített a valóságon alapuló sztori. A veszprémi kézilabdacsapat tagja, Marian Cosma elleni támadás is megkerülhetetlenül szomorú, drámai háttérrel olvashatjuk az akkori hidegvérű gyikosságot. Elgondolkodtató és durván kegyetlen világ ez. Aranykéz utca, Boros Tamás, Portik vagy Prisztás sorsa is vezető szál. Nem kifizetődő bűnözőnek lenni, a hosszú élet nem garantált ebben a "szakmában". Olvasás közben azon gondolkodtam, oké, már tudjuk, mi történt azokban az években. Vajon, most ki az úr, kihez tartoznak a szállodák, a menő helyek? Megtudjuk, kapunk erre is választ. Bár, ez nagyjából sejthető, az elmúlt tizenhat év ismeretében, annyira nem meglepő a válasz. Roppant találó a könyv végén megjelenő süllő-harcsa párhuzam a bűnözésről. A kishalak is jól ellubickolnak, amíg a nagy hal megeszi őket. A NER bekebelezze a Balatont is. Akadjon a torkán.  

Alapos tényfeltáró írás rengeteg szereplővel. Mindenképpen érdekes utazás a Balatonra, annak minden árnyékával. Ajánlom mindenkinek.

Kedvezménnyel ITT rendelhető!



              

Dezső András neve ma már lassan fogalommá vált a tényfeltárás területén. A volt Indexes, HVG-s, jelenleg Telexes oknyomozó újságíró neve egyet jelent a hitelességgel, a kérlelhetetlen igazságkereséssel és az izgalmas, szórakoztató, őszinte könyvekkel.

Mindegyik könyve pillanatok alatt a top listák élére került. Oknyomozó újságírói múlttal az alapossága, hitelessége a sikerének az egyik legfontosabb kulcsa.

Maffiózók mackónadrágban - A magyar szervezett bűnözés regényes története a 70-es évektől napjainkig
Magyar kóla - A kokain útja Magyarországon
Fedősztori - Kémek és titkos játszmák Magyarországon
Nagyfőnök - Portik Tamás és körének felemelkedése és bukása a nyolcvanas évek kezdetétől napjainkig
A magyar tenger kalózai - Alvilág és felvilág a Balaton partján.

2021-ben Pulitzer-díjat kapott és kétszer nyerte el a legjobb oknyomozó újságíróknak járó Göbölyös Soma-díjat. Rendszeresen publikál az alvilágot, titkosszolgálatokat érintő témákban. Több tényfeltáró írását a nemzetközi sajtóban is szemlézték.​







XXI. Század, Budapest, 2026
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635685516

Intrika ​Amalfin

 

Anders de la Motte – Anette de la Motte:
Intrika ​Amalfin








                                                        

Anders de la Motte az egyik legnépszerűbb és legsikeresebb skandináv krimiszerző, akinek könyvei több millió példányban keltek el. Kétszer nyerte el a Svéd Krimiírók Akadémia díját, és könyveit körülbelül harminc nyelvre fordították le. Felesége, Anette, olasz származású. Ő volt az, aki arra biztatta Anders-t, hagyja ott biztonsági főnöki állását, és kezdjen el írni. A siker nem maradt el. Most először írnak együtt. A közös projekt második része az Intrika Amalfin cosy krimi. Amit, mint a mellékelt ábra mutatja, lehet jól, minőségien is megírni.  

            

Az olasz ízek szerelmeseinek tökéletes nyári olvasmány. Ahogyan az első rész, a Halál Caprin történetében itt sem a durva, vértől csöpögő, komor és nyomasztó gyilkos dráma áll a történet középpontjában. A házaspár ügyesen manőverezik, miközben szórakoztat és meglep. Az emberi kapcsolatok, jellemek és a vagyon áll a háttérben, amolyan lelki dráma ez, egy meglepő és ügyes gyilkossággal meghintve. Már rögtön az elején felbukkan a holttest, a krimi úgy kezdődik, ahogy általában más könyv véget ér. Az idilli, hangulatos kezdést beárnyákolja egy holttest a medence szélén. Azt sem tudjuk meg nő avagy férfi az áldozat. Majd visszaugrunk az időben és a megelőző néhány nap eseményeit ismerhetjük meg. A családi nyaralás fura közege szolgáltatja az izgalmakat.
A menő csokigyáros bonbon király 70. szülinapja az apropó. Itt van mindenki, akinek köze van a családhoz. Volt és jelenlegi feleségek, gyerekek, mindenféle rokon. A feszültség kezdetektől ott vibrál, érezhetően mindenki ideges a várható nagy bejelentés előtt. Mindenki titkol valamit, és amolyan "mindenki utál mindenkit" hangulat van.

Fokozva az izgalmakat, megjelenik a család feketebáránya, a Karamellkirálynő, azaz az ünnepelt húga. A családi szakítás oka, a több évtizedes ellenségeskedés elsimitása nem megy könnyen. A két cég jövője, a bevételek és a sikeres eladások, a pénz a tét. Visszatérő két főszereplőnk, (H)Ugo Lind és az idegenvezető nő, Lara Belmonte nyomozgatnak, próbálják az emberi játszmákból megfejteni ki a gyilkos, mi vezetett odáig, hogy ez a tett fekete fellegként lebeg a családi nyaralás felett.

Közben szép tájleírásokat olvashatunk. A nap ragyog, az ég vakítóan kék, a tenger pedig elvarázsol mindenkit. Szó esik az olasz finomságokról, a limoncello mellett a fagyi is fontos szerephez jut. A történelmi, földrajzi érdekességek színes adalékok a történetben. A biogazdálkodásról is olvashatunk, a gyönyörű látnivalók mellett. Afféle Agatha Christie hangulat lengi be az eseményeket. Olyan érzést tud kelteni a két szerző, mintha én is ott lettem volna a szereplőkkel.

Szóval ez egy hangulatos cosy krimi, ami remekül szórakoztat, miközben ébren tartja a kíváncsiságunkat. Tetszettek a környezeti leírások az Amalfi-partról, ami azt jelenti, hogy olvasóként szinte érezheted Olaszország szelét, illatát és ízeit. Festői és érdekes, amit a remek jellemrajzok tesznek érdekessé. Lassanként kiderül ki is az áldozat. Mindenki titkol valamit, mindenki potenciális gyilkos. Tökéletes keveréke a gyilkosságnak, a kulináris élvezeteknek, és a Földközi-tengernek ez a krimi. Az elkövetés módja pedig egészen furmányos. Minden a logikára épül. A borító színeiben, hangulatában tökéletesen illik a történethez. Élveztem ezt az utazást Amalfi partjainál. 

A Gyilkosság a nap alatt sorozat második esete is igazi rejtvény, az olasz konyha és az olasz kultúra világában játszódó szórakoztató és élvezetes, tipikusan nyári olvasmány. Természetesen feszültséggel és gyilkossággal fűszerezve! Mindenkinek jó nyomozást, irány Amalfi! 







A regény kedvezménnyel ITT rendelhető, akár ekönyvben is!





   

Anders de la Motte (1971. június 19.)

Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja. Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is. Évszakok krimisorozata nagy siker, több milliós példányszában kelt el, ahogyan az írótársával, Mans Nilssonnal alkotott Österlandi gyilkosságok két része is sikeresnek mondható.


Anette de la Motte: (1970) nyelvtanár és tantervíró. Ez az első közös könyvük, ahol háttérnek az olasz gasztronómia, és kultúra is szerepet kap.




General Press, Budapest, 2026
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151041185 · Fordította: Tordai Éva

Manyunya

 

Narine Abgarjan: Manyunya




                                      

A „Manyunya” egy gyönyörű regény a maga egyszerűségében. Nemcsak történetként, hanem szó szerint is. A borítója csodálatos, akárcsak Narine Abgarjan előző könyveié, a színei is csodálatosak számomra. A hangulatot sugallja, ami vidám és mégis hordoz mélységet.

A nálunk frissen megjelent első, 2010-es bemutatkozó regényét olvashatjuk Narine Abgarjantól. A történet középpontjában a barátság áll, két kislány történetén keresztül ábrázolva, sok-sok önéletrajzi elemmel és rengeteg humorral fűszerezve. Bájos, rendkívül szórakoztató történettel van dolgunk. A tiszta, félelem nélküli őszinte gyermekkor élénk képekkel kerül elénk, ez adja a varázsát a regénynek, jó belemerülni.

Narine és Manyunya barátsága elég furcsa, egészen eredeti módon veszi kezdetét. Az iskolai kórus fellépésén összedől alattuk a színpad...és Manyunya Narine ölében landol, miközben ijedtében bepisil... A két lányka azonnal örök baráttá lesz. A nosztalgikus gyerekkor megidézése számtalan elképesztő és meglepő eseményen keresztül bontakozik ki. A gyermeki fantáziájuk hajmeresztő, vagány és néha sokkoló dolgokat eredményez. Valóban vicces, máskor abszurd helyzeteket produkál a két lány, a történet helyzetkomikumok gyűjteménye. Számtalan popkulturális utalás, kikacsintás színezi a mesét. Háttérben a 70-es évek végének, a '80-as évek elejének a szovjet hétköznapjai villannak fel.

Megjelenik a család, szomszédok, rokonok népes serege és a legfőbb és legeredetibb karakter, Manyunya nagymamája, Mamó. Aki finom süteményeket süt, összefogja a családot, de roppant szigorú. A könyv tele van ételekről szóló történetekkel is, gyakran olyan leírásokkal, amelyek miatt azonnal örmény és grúz finomságokat kóstolnánk. Az egyszerű emberek hétköznapjai, a boldogság mibenléte, az élet csodája ez a regény. 

Egy könyv a nyárról, a gyermekkorról, a barátságról mesél. Mindannyiunknak szükségünk van néha ezek felidézésére, újraátélni a saját emlékeinket. Nem szabad elfelejtenünk, emlékezni kell arra, milyen (volt) gyereknek lenni. Egy darabka gyermekkor van a lapokon. Nagyon tetszik, ahogy a szerző ír, ahogyan benépesíti, életre kelti karaktereivel a történetet. Ez a könyv egy önéletrajz a gyerekkoráról, afféle nosztalgikus visszatekintés. Elrepíti az olvasót Örményországba, a nélkülözés és a nehézségek világába, ami nem sokban különbözik a mi szocialista múltunktól. Egy csodálatos, örömteli könyv, amely egy igazi gyermekkorra emlékezik.

Narine Abgarjannak kétségtelenül van egy csodás mesélői tehetsége, ezúttal is sikerül magával ragadnia az olvasót. Könnyen olvasható, lélekmelengető történetet kapunk a barátság erejéről.


A könyv a kiadótól  ITT rendelhető kedvezménnyel! 







           

Narine Abgarjan (1971) orosz nyelven alkotó örmény író, az észak-örményországi Berdben nőtt fel. 2022 óta kétlaki életet él, Örményország és Németország között ingázik. A háború dúlta, vitatott státuszú Hegyi-Karabah tartományból származik, ami fontos szerepet játszik az általában önéletrajzi ihletettségű regényeiben. 2015-ben az orosz irodalomhoz való jelentős hozzájárulásának elismeréseképpen elnyerte az Alekszandr Grin Irodalmi Díjat, 2016-ban pedig az Égből hullott három alma című regényéért megkapta a Jasznaja Poljana-díjat.






Typotex, Budapest, 2026
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933625 · Fordította: Goretity József

Kóda Aja: Fák

 

Kóda Aja: Fák




                                                  

"A fák nem csupán élőlények, de érző teremtmények is, akárcsak mi magunk."






Egy igazán lenyűgöző, mondhatni bájos, lírai kötet, igazi klasszikus Japánból. Kóda Aja esszéi alkalmasak a meditációra, tisztelgés a természet óriásai, a fák előtt. Mélyen személyes útibeszámolót kapunk Japán távoli vidékeiről, egy idős asszony kalauzolásában, aki újra és újra átlépi a határait, hogy figyelemre méltó, különleges fákat keressen fel az országban.

Minden rövid fejezet egy-egy fára vagy egy-egy fafajtára összpontosít. Néha a jelentések, amelyeket levon, személyes emlékekhez kapcsolódnak, néha pedig az érzelmekre, amelyeket a fák kiváltanak belőle. Természetesen azonnal emlékek villannak fel az olvasóban, könnyen lehet kötődni a leírtakhoz. Aki szereti a természetet, rácsodálkozik, mennyire gyönyörű az erdők világa, ami körbe vesz bennünket. Kedvünk támad kirándulni, merengeni, nézni ezeket a csodás teremtményeket. Kóda Aja egészen emberi kapcsolatban áll a természettel, és ez az, amit annyira lenyűgözőnek találtam. Felruházza a fákat emberi tulajdonságokkal, érzelmekkel, beszél hozzájuk, valóban élő és érző lényekként tekint rájuk.

A kötet lenyűgöző japán tájakra repített: vad erdőkbe, távoli szigetekre, zord hegyekbe, és mindenhol elvarázsoltak a felbukkanó fák. Soha többé nem leszek képes csak úgy tekinteni a fákra, mint egy tereptárgyra. Felnyitja a szemünket, másképp látjuk azt, ami a szemünk előtt zajlik: a fák csupasz ágait, rügyeit, virágait és leveleit különböző életszakaszaikban jeleníti meg, kitérve a természeti viszonyokra is.

Kóda Aja prózája ma is figyelemre méltóan friss, pedig 1992-ben jelent meg eredetileg. Jó volt belemerülni, megismerni ezt a világot, a fákat, a japán emberek gondolatait, érzelmeit. Éles megfigyeléseikkel kétségtelenül hatnak az olvasó lelkére, picit talán átrendezik gondolkodásunkat. Kiemelném Vihar Judit érzékeny, csodálatos fordítását. Élmény olvasni, elmerülni a történetbe, ahogy az erdőről, a rügyekről a különféle fák leveleiről ír. Szinte láttam magam előtt a képeket, éreztem az illatokat. Az érintetlen természet varázsa lenyűgöző. 

Ez a személyes utazás Japánban, hogy megpróbáljon minél több különböző fafajtát megismerni. Miközben elmélkedik a túlélésről és pusztulásról, azokról az emberekről, akiknek az életük a fák gondozása, foglalkoznak velük. Koda olyan aspektusokból elmélkedik a saját életéről és családjáról, ahogy idősebb lesz, és vigaszt talál az öreg, göcsörtös fákban, amelyeknek különálló személyiségük és élettörténetük van. Különösen tetszett a Japánra oly jellemző, ősi cseresznyefa virágzást bemutató hagyomány. Jó volt érezni a fák varázsát a leírásokból.

Ez a könyvbe foglalt kirándulás egy utazás Koda elméjébe és szívébe is, a természetben megtalálható fákon keresztül. Ez egy különleges élményt adó utazás, amit mindenképpen érdemes megtennünk Kódával. Az írásmódja filozofálós, merengő, kevés drámai cselekmény van benne, mégis a könyv erős hatással bír. Gyakran olyan érzés, mintha csendben ott sétálnék Kódával az erdők mélyén. Ez nem csak egyszerűen egy könyv a fákról. A természet tiszteletéről, a megszállottságról, az öregedésről, az élet folytonosságáról és a tájra kivetített furcsa érzelmeinkről szól.




Kedvezményel ITT rendelhető a kötet!



                 

Kóda Aja (1904-1990) japán író és esszéista, Kóda Rohan író lánya. A Tokiói Egyetemen tanult japán irodalmat. Műveiben központi szerepet játszik a természet, a mindennapi élet és a hagyományos japán kultúra kapcsolata. Több rangos irodalmi díjjal kitüntették, írásai Japánban ma is népszerűek.






Park, Budapest, 2026
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636331931 · Fordította: Vihar Judit

Test

 

David Szalay: Test




                                                      

Szeretem a különleges könyveket, az sem baj, ha megosztó az a bizonyos regény. Nos, úgy gondolom ez sem egy mindennapi történet volt. Kétségtelen, hogy a Test az utóbbi évek egyik legeredetibb férfiregénye, hatalmas siker és nagy érdeklődés övezi, ami 2025 ősz óta tart. A felfokozott érdeklődés egyik oka, hogy a könyv elnyerte az angol nyelvterület talán legrangosabb elismerését, a Booker-díjat. Történet mindez a Nobel-díjas Krasznahorkai elismerése után néhány nappal. És ha ez nem lenne elég, David Szalay magyar származású, különösen van okunk örülni. Annak is, hogy idén az Ünnepi Könyvhét megnyitóján személyesen köszönthettük az írót, megjelent a magyar fordítás.


          

A tizenöt éves István a főszereplőnk, az ő életét követhetjük a kamaszévektől a negyvenes, ötvenes évein át. István anyjával él egy panellakásban, egy meg nem nevezett magyar városban, a kilencvenes évek elején. Ez az időszak különösen érdekes lehet a hazai olvasóknak, bár túl nagy hangsúlyt nem kap. Megjelenik az első bevásárlóközpont, egyéb popkulturális utalások. Jellegzetes magyar ételek teszik hitelesebbé a történetet (lángos, koviubi, székelykáposzta). Elég könnyen, gyorsan olvasható regény, a kamaszlélek minden rezdülése természetesen a szex körül forog. A cselekmény középpontjában végig a férfiasság megélése áll, ami érthető. Az első, kamaszkori szexuális kaland meghatározó lesz. A regény pontosan arról szól, amit a cím üzen. A testünk mennyire fontos, meghatározó életünkre, hiszen mint minden, ez is múlandó, változó.

Mégis azt éreztem István végig csak sodródik az életében, minden érzelem és kapcsolódás nélkül éli azt, amit éppen ad neki az élet. Ez a célnélküliség, ez a végig tárgyilagos, elbeszélői hang elég meglepő volt. Ezek a részek megleptek, bár vitt a szikár, lényegretörő, de távolságtartóan furcsa szöveg. Életútját a nőkhöz való viszonya végig meghatározza, ez mozgatja tetteit. Férfiközpontú, nyers világa van, ahol a szexuális aktus ad színt. Nem volt egy igazán szépirodalmi merülés nekem.


István sportos, jó adottságokkal rendelkező, jóképű fiú. A test cím kifejező, illik egész életére, ahol a teste irányítja az amúgy elég érzelemmentes eseményeket. Az idei év egyik sikerkönyve. Szikár, végletekig lecsupaszított nyelvezete adja a regény szokatlan hangulatát. A cselekmény klasszikus ívet fut be. A kamasz fiú után nagyobb ugrásokkal követhetjük István sorsát. Katonáskodik, majd Londonba kerül. Itt számtalan változás, hatás éri, alakítja életét, bár többször azt éreztem, minden csak úgy megtörténik vele.

A dráma is megérkezik, majd István hazatér. Anyja várja, élete szokásosan szürke, magyar. Sodródása és céltalan élete motiváció nélkül nem sok örömöt ad neki. 10 év után lezárul a történet. Elgondolkodtató, ahogyan végig kiméletlenül tárja elénk a valóságot. Az író olyan szövegvilágot alkotott, ami megfogott, de nem lett kedvencem. Idegesítő tőmondatai, egyszavas válaszok, távolságtartóan üres és lélektelen, már-már közömbös volt számomra. Az egyszerű párbeszédek, szikár szöveg nagyon nem talált meg, irodalmi mélységet ne keressünk, bár kerek és hihetően hiteles a történet. Nincs semmi felesleges sallang, csak a cselekvések, a kimért gesztusok, a rövidke párbeszédek adják a cselekményt.

Olvasás közben többféle érzés kavargott bennem. Nem tudom, mire is számítottam, de nem pont azt kaptam, így az én véleményem is bizonyára megosztó, ahogyan a regény. Bár most különösen illik szeretni, olvasni és lelkesülni érte, én nem igazán tudok. Nem bánom a ráfordított időm, értettem a koncepciót, mégsem ragadott magával. Kicsit felemás élményt kaptam. István nekem fura karakter, afféle antihős kategória. Értem a hájpot, nem volt ez rossz, de nálam sajnos nem nyert. Egyszer tényleg érdemes elolvasni.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 


                 

David Szalay (Montreal, 1974 –) Booker-díjas magyar származású kanadai-brit író. Édesanyja kanadai, édesapja magyar. Bejrútban, majd Londonban nevelkedett, felnőttként Magyarországra költözött, most pedig családjával Bécsben él.
2016-ban egyszer már felkerült a Booker-díj rövidlistájára All That Man Is című regényével (magyar fordításban Minden, ami férfi címmel jelent meg.







Libri, Budapest, 2026
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636047122 · Fordította: Barabás András