A. M. Ollikainen: Mérleghinta
(Paula Pihlaja 2.)
Paula Pihlaja rendőrfelügyelőnőt az írópáros előző történetében ismerhettük meg. A Cargo címmel megjelent krimi túl mély nyomokat nem hagyott, sajnos nem igazán nyerte el az olvasók tetszését. Szerintem a "a finn Lars Kepler" hasonlat, mint reklám, többet ártott a kriminek, mint használt. Pedig alapból nem volt az annyira rossz krimi, az ötlet eredeti a karakterek is jók voltak, csupán a feszültség, a sodró lendület nem volt sehol. Ez már egy kiforrottabb krimi. Az írópáros-házaspár kezdi megtalálni saját hangját. Finn krimi pedig ritkaság a kínálatban.
Érdeklődve és némi tartózkodással kezdtem neki az újabb Paula-sztorinak. A véleményem hasonló: itt is remek karakterek vannak, a bűnügy háttere valahová a régmúltba a szereplők gyerekkorába visz vissza, Paula története kiteljesedik, a krimit meg-megszakítja néhány fájdalmas levél. A titok itt még azért tartogat meglepetéseket, ami sejtésem szerint a harmadik részre marad. Nem egy nagyívű történet, de gondosan felépített, kidolgozott krimi.
Ollikainen hagyományos stílusú detektívsorozata elég erőteljesen indul, érezhető a skandináv krimikre jellemző sötét és hideg, borzongató hangulat. A Prológus furcsa, sokkoló, majd a látszólag egymással nem összefüggő gyilkosságok láncolata adja a rejtélyt.
Előbb egy halálos beteg, idős nő holttestére bukkannak, minden öngyilkosságra utal. Nem sokkal később a hegymászóból lett, önmagával kissé meghasonlott író holttestére találnak egy parkban. Az elkövetési módszer ugyanaz... bár indítékot nem talál a nyomozócsoport. A helyzet még bonyolultabbá válik, egyedül Paula Pihlaja rendőrbiztos gondolja azt, ez sorozatgyilkosság lehet. Később még lesznek áldozatok... a bűntény összetett.
Paula érdekes főszereplő, ő viszi el a hátán krimit. Van benne valami titokzatos visszafogottság, erős tekintélye van a kollégái előtt. Határozott nő képében igyekszik mutatkozni, miközben belül szenved, egy régi ballépése miatt. Az olvasó persze a levelek miatt többet tud róla, mint a regény szereplői. Egy titok azonban a könyv legutolsó lapjáig az olvasó előtt is rejtve marad. Ez a krimi sötétebb, összeszedettebb, jobban sikerült, mint az első rész. Az emberi kapcsolatok mélyén van a megoldás.
Paula csapatának tagjait is kezdik jobban felépíteni, megismertetni a szerzők. A személyes háttér és a kapcsolataik sokat mondóak. Mindenkinek megvan a maga erőssége és gyengesége. Paula nyomozótársa Aki Renko a humorról is gondoskodik. Az események úgy zajlanak, hogy a megoldás elemei lassan alakulnak, de akkor meglepő hátteret ad a gyerekkor traumáival. Több súlyos téma képbe kerül, ami elvezet a megoldáshoz. A régi sebek napjainkra is sajognak. A hegymászós háttér érdekes, eredeti elem, bár a regény cselekménye lassan épül fel. Nem egy vérgőzös, körömrágós történet, mégis vitt magával. A cím is meglepő és összefügg a jelennel. Bár tagadhatatlanul furcsa, elég "macerás" az elkövetési mód. A borító is figyelemfelkeltő, remekül illik a történethez.
A szereplőkkel együtt igyekeztem megfejteni a rejtélyt. Az egész cselekmény érdekesen van felépítve, a krimi múltba nyúló háttere érdekfeszítő és sok kérdést vet fel az olvasóban. A gyerekkori barátságok, viszonyok meghatározóak lesznek a jelenre, ami tragédiák sorát villantja fel. Ennek a történetnek a fő erőssége a karakterek, és a köztük lévő viszony. Nagyon realisztikusak, a magánéletükről és a mindennapi problémáikról szóló szálak pedig ízesítik-színesítik az egész történetet. További előny a rövid, gördülékeny fejezetek. A Mérleghinta a maga műfajában egész jó olvasmány, de nem igazán bír a középszer fölé emelkedni. Határozottabban jobb az előzőnél, és több más társánál, még ha újat, meglepetést nem is kínál. Néhány órára kikapcsol, érdemes megismerni Paula történetét. Kíváncsian várom a következő részt.
Szerezd meg a krimit kiadói kedvezménnyel, ITT megvásárolható!
Animus, Budapest, 2023
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636143541 · Fordította: Kovács Ottilia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése