2018. július 15., vasárnap

Titokzatos folyó

Dennis Lehane: Titokzatos folyó





                                                     












Olvasmányaim jelentős részét a krimik alkotják. Mégis most azt érzem, hogy ez a könyv az utóbbi években olvasott krimik egyik legjobbja. Pedig nem is újdonság, hiszen Dennis Lehane Titokzatos folyó című csodája eredetileg 2001-ben jelent meg Amerikában, majd 2004-ben idehaza az Agave Könyvek jóvoltából. Közben pedig 2003-ban elkészült a könyv filmváltozata, amit nem más mint Clint Eastwood rendezett. A felejthetetlen film több Oscar-díjat begyűjtött, Sean Penn és Tim Robbins kiváló alakítása még az Amerikai Filmakadémia tagjait sem hagyta hidegen.



Akkoriban láttam a filmet, ezért sem volt sietős a könyv elolvasása. Így most olvasás után azt kell mondjam, önmagában valóban kiváló filmalkotás a Titokzatos folyó, de az alapjául szolgáló könyvet nem tudja felülmúlni. Tehát a könyv kontra film párbajból most is a könyv nyerőbb. Ritkán esik meg, hogy száz oldal után érzem, kedvenc lesz egy könyv. Itt most ez megtörtént. Az ilyen könyvekért, történetekért volt érdemes megtanulni olvasni.


Teljesen magával ragadott ez a komor történet. Ilyen egy jó krimi, ami egyben emberi sorosok, vagy családregény is lehet. Erős, lélektani drámák folyamata, izgalmas és remek a történet felépítése, kidolgozott karakterek jellemzik. Még a mellék figurák is nagyon jól árnyaltak, kifejezőek. Egyik kedvencem Dave felesége, Celeste volt, a másik a két Harris fiú anyja, Esther. Ő alig néhány villanásra tűnik fel, mégis nyomot hagy a figyelmes olvasóban, ahogy Jimmy felesége is jelentős szereplő. Lehane jól ír, jók a lélekrajzok, megjelennek az érzelmek, teret kap a szereplőknél a motiváció és a karma, a sorsuk mozgatója. Mindegyikük helyzetébe könnyen beleéltem magam, átéreztem, amit ők, láttam, amit ők láttak, tudtam mit miért tesznek. Dave meghasonlott elméje elképesztően hatásos leírásokban jelenik meg. Belső lelki vívódásai már hosszú évek óta fokozatosan birtokba veszik a férfi elméjét. Persze, ez nem is csoda, amin átment gyerekkorában.





És igen, innen indul a történet, ez adja az alapot. Egy régi eset, amikor Sean Devine, Jimmy Marcus és Dave Boyle barátok voltak. Együtt lógtak Boston egyik munkásnegyedében. Semmi különös nem történt velük, amíg nem jött egy almaillatú autó, amibe Dave beszállt... és ezzel a traumával mindhármunk élete megváltozott. Valami nagy szörnyűség lappang a háttérben, ami véget vetett barátságuknak, és ami a fiú sorsát egy életre meghatározta. Huszonöt évvel később ismét egymást keresztezi a fiúk sorsa. Egy rejtélyes gyilkosság történik a városkában. Az áldozat Jimmy alig tizenkilenc éves lánya. Megkezdődik a versenyfutás az idővel. Jimmy vérbosszút akar, ami egyre jobban felpörgeti az eseményeket. A drámai vég elkerülhetetlen, hiába akar rendet tenni Sean Devine a törvény eszközeivel. Ugyanis a gyerekkori barát nyomoz az ügyben, aminek gyanúsítottja Dave lesz.


Minden összefügg mindennel, semmi nem történik ok nélkül. Minden betű a helyén van. A múlt sötét árnyai a jelent árnyékolják be. Mindenkinek van mit rejtegetnie, küzd a saját démonaival. Igazi arcát, valós lelkét még önmaga elől is rejtegetik a szereplők. Jimmy a bűnözőből lett mintapolgár igyekszik lenni. Családja, lányai szeretete tartja sikerrel ezen az úton. Azonban most nem tudja megtagadni önmagát. Érthetően. A vég elkerülhetetlenül közeleg sötét felhőt fest a három barát fölé.

Ilyenkor érzem mennyire fontos a jó fordító, aki tökéletesen adja vissza az eseményeket, a hangulatot a történet atmoszféráját. Pszichothriller a javából! Zseniális, fordulatos, megrázó a három gyerekkori jó barát sorsa. A háttér részletgazdag: az apa-lánya közti kapcsolat, a családi összetartás a temetés szervezése, vagy a fiúk egymáshoz való viszonya, gondolkodásuk sok apró és lényeges momentummal gazdagítja az eseményeket. Le a kalappal Lehane előtt!



A történet az emberi kapcsolatok felszínességéről, az elhallgatások következményeiről, a barátság erejéről mesél. Valójában megdöbbentő és elgondolkoztató ahogyan ezeket megcsúfolják a szereplők. A miértek pedig ismerősek az olvasónak. A félresiklott életek, elvesztett szerelmek, gyermekkori álmok, a magány okozta megkeseredettség labirintusába bolyonganak szereplőink. Rég olvastam ennyire nyomasztó, emberi drámákkal megtűzdelt krimit, Az események végig fogva tartottak, nem volt üresjárat. Dave története különösen megviselt. Ez az a fajta regény, amit néha le kell tenni és venni egy nagy levegőt. Olyan, amit meg kell emészteni, napok múlva is ott vannak a szereplők és agyal az ember. A végén nincs igazi feloldozás, itt mindenki hibás valamelyest. A film minden lényegeset elmondott a történetről, talán az egyik legtökéletesebb feldolgozás, amit eddig láttam.

Olvassátok el, aztán majd egyszer nézzétek meg a remek alakítások miatt is kiemelkedő filmet.

A könyv ITT megvásárolható  a kiadótól!



képek a filmből!


                                                                                 

Dennis Lehane: 
amerikai író (Boston, 1965. augusztus 4.-)

Bostonban nevelkedett, ma is ott él, regényeinek többsége is Dorchestrer környékén játszódik. Szülei Írországból emigráltak. Öt testvér közül ő a legfiatalabb.

Első regényét még egyetemi évei alatt írta saját szórakoztatására: az Egy pohárral a háború előtt 1994-ben jelent meg, főszerepben Angie Gennaro és Patrick Kenzie magándetektívekkel, és később sorozattá nőtte ki magát.

Neki köszönhetjük a Viharsziget-et, amiből szintén készült egy remek film. Ben Affleck két másik könyvét vitte filmre: a Hideg nyomont és Az éjszaka törvényét.



Agave Könyvek, Budapest, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191667 · Fordította: Pék Zoltán

2018. július 13., péntek

Zero

Marc Elsberg: Zero 
Tudják, mit teszel






                                                                                         

"Isten hozott Paranoiában!"








Nehéz spoiler nélkül erről a történetről írni. Rögtön egy lendületes és meghökkentő akcióval veszi kezdetét a regény, de csak annyit erről: az amerikai elnök váratlanul komoly veszélybe kerül a testőreivel. Mindezt egyenes adásban láthatja bárki. Orwell 1984 című regényének alapja itt már a valóság. Minden túlzás nélkül... Tényleg tudják, mit teszel.




Marc Elsberg fantasztikus író. A történet elképzelése akár csak az előző, Blackout című regényénél nagyon jó, már-már félelmetes. Izgalmas, fordulatos és megdöbbentő, ha három szóval kellene jellemezzem a regényt. Talán inkább elgondolkodtató mint szórakoztató a történet. A sok technikai háttér miatt ez esetben a fiúknak picit jobban fog tetszeni, jobban értik, bár nem féltem én a kalandvágyó lányokat sem. Tetszett, ahogy az író a technika hátteret igyekezett érthetővé tenni. Nyomozás és versenyfutás az idővel az alap, ami kifejezetten pergő cselekményt ad. Ezzel végig fenn tartja az olvasó érdeklődését.




A személyes adataink védelme mennyire fontos, talán nem kell mondani. Mégis mindenütt kérik és mi önként, boldogan szolgáltatjuk ki. Azonosítóinkat, IP-címünket, mozgásunkat folyamatosan követik a térfigyelő kamerák, rögzítik a bankautomaták a számláinkon folyó pénzmozgást, bemérik az okostelefonjaink jeleit. Különféle cégek sokat (mindent) tudnak rólunk. A könyvben erre jó néhány példát mutat a szerző. Vajon van-e bármi titka az életünknek, amit nem tudnak még rólunk?
Kétlem, már a gondolatainkat is kiszámítják és manipulálják? Nem lehetetlen!




Már okosszemüveg is van a történetben, ami minden baj kezdete lesz.
A főszereplő újságírónő alakja szimpatikus volt, ő indítja be az eseményeket. Természetesen véletlen lesz egy tinédzser fiú meggyilkolása, aki történetesen az újságírónő lányának barátja.
Cynthia Bonsant a lányát egyedül neveli, jártas a világ dolgaiban, igazi kemény nő, aki nem ijed meg az árnyékától. Azonban az oknyomozás veszélyes vizekre sodorja. Nem csak a saját, de társai élete is veszélybe kerül. Az online világ sötét gépezetében ő maga is üldözötté válik. Miközben a gyilkosok és adatkalózok után nyomoz, az internetes cég, a Freemee is keresi Cynthiát.



                                                                                         



Manapság egy esetleges világméretű konfliktusban már nem feltétlenül fegyveres harc, vírusok vagy vegyi anyagokkal érhetnek el mindent elsöprő eredményt. Az ellenfél személyes adatainak ismerete, szokásainak és életfeltételeinek begyűjtésével és blokkolásával igazi adatháborút indít el. Ez érzésem szerint már folyik is az ellenfelek között, még ha nem is észleljük testközelből. Megdöbbentő, hogy ma már elegendő a létfenntartó szolgáltatások blokkolása. Ez a gondolat félelmetes és ijesztő. Olvasás közben teljesen áttudtam érezni, milyen hatással lenne életünkre. Nagyon durván szembesíti az embert, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, milyen könnyen széteshet biztonságosnak képzelt világunk. A civilizáció ma már félelmetes mértékben fejlett technikai adatbázisa a viszályára fordul. A rendőrség és a hírszerző szolgálatok számára létrehozott arcfelismerő program is elképesztő hatással bír.




Az agymosás észrevétlenül máris folyik a sok okos-technikai kütyük, drónok, algoritmusok és mindenféle letölthető appok segítségével. Nem tudunk elbújni, nyomon követnek lépéseinkben és tetteinkben nincs titok. Miközben azt hisszük, milyen jó nekünk... Ezek egy kicsit olyanok, mint egy navigációs rendszerek. Megmutatják mi is jó nekünk a saját életünkben... ami lehet nagyon praktikus egy olyan világban, amely egyre bonyolultabbá és kezelhetetlenné válik az embereknek. Adatvédelem vagy adatlopás ami folyik? Nagyon izgalmas kérdést feszeget a szerző.

No és kicsoda Zero? A legismertebb internetes aktivista, aki meglepő dolgokat tervez és sokáig senkinek elképzelése sincs személyét illetően. Segíteni kell őt, vagy ártalmatlanná tenni? Zero világa ismerősnek tűnhet számunkra. Milyen hatással lehet az adatfeldolgozás az életünkre fontos és aktuális kérdés. Digitális világunk terroristái már a filmeken is megjelentek, itt is említik a Közellenség és a Különvélemény alkotásokat. Érdemes leporolni a dvd-ket, újranézni őket és gondolkodni a könyv által felfestett jövőképen. Talán a hatalom ereje nem korlátlan: a technológia miatt mindig kiszolgáltatott és sérülékeny lehet. Néha ehhez elég egy homokszem a gépezetben.

Marc Elsberg harmadik könyve már megjelent, kapható külföldön. Izgatottan várom, mikor érkezik a magyar olvasókhoz.

HA szeretnél ZERO nyomára bukkanni, kedvezménnyel IDE kattintva megteheted! Kapd el most!





Marc Elsberg: 1967-ben Bécsben született. Közgazdaságtant tanult, volt újságíró, kreatív igazgató és stratégiai tanácsadó.
1995-ben Hamburgba költözött. 2003-ban tért vissza Bécsbe, azóta is ott él. Blackout regényén 2007-ben kezdett dolgozni. Megjelenése után hatalmas sikert aratott Európa szerte.
















Clemens Lechner és Lukas Ilgner fotói



Animus, Budapest, 2018
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245712 · Fordította: Torma Péter

2018. július 10., kedd

Az elnök eltűnt

Bill Clinton - James Patterson: Az elnök eltűnt 




                                                                                   











Az idei nyár egyik legjobban beharangozott kötete az amerikai megjelenéssel egyszerre került a hazai olvasókhoz. Ez igen dicséretes és lenyűgöző vállalkozás. Egyik szerzőként a volt elnök, Bill Clinton neve virít a borítón, ami önmagában is elég kíváncsiságot ébreszt az olvasóban. Bevallom James Pattersontól nem jöttem ennyire lázba. Volt szerencsém olvasni már tőle, de bizonyára két gyengébb írása kerülhetett a kezembe, mert elég középszerű írónak éreztem. És ez nem változott ezután a könyv után sem. Ő rendre szívesen állt már eddig is össze más írókkal közös munkára. Szóval ez mindenképpen jó alapötlet volt a kiinduláshoz.

A regény olvasása közben két dolog jutott eszembe. Egyik, Einstein ezen mondása:


"Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel."



A másik a hype, a túlzott reklám, ami nagy, felfokozott várakozást ébreszt az olvasóban. Mellesleg mennyire nem becsüljük a saját, hazai szerzőinket... Frei Tamás agyonalázott André-sorozatának leggyengébb darabja is szerintem magasan jobb ennél a regénynél, nem is beszélve a nagyszerű és humoros, életszerű történeteiről ismert Réti László regényeiről! Azok zseniális krimik, míg ez bizony csak ígér, de keveset ad. Ennyit a marketingről, ami színjeles ez esetben. Oké, maradjunk Amerikánál, Tom Clancy is sokkal hitelesebben és olvasmányosabban írt már erről, igaz Clinton nélkül.


Egy izgalmas, pörgős és letehetetlen történet helyett egy szimpla középszerű, elnagyolt, sablonkrimit kaptam. A beígért elnöki titkok izgalmasak, meglepőek, de bizony most kevés ez ide. Olyan színes, szagos, látványos, mint egy vattacukor. Nagy nevek a borítón, ami igen tetszetős, szemet gyönyörködtetően szép, igényes, keménytáblás kivitelben fogja közre a lapokat. Elég gyenge a kivitele, pedig a történet az ötlet, mármint hogy az elnök eltűnt igen jó. Mi is történik ott a Fehér Házban? Hol vannak a titkos-szolgálat emberei? Elég meredek elhinni, elképzelni, hogy csak úgy eltűnik az elnök.
Akad némi könnyes vonal is, adunk picit a romantikának. Kiderül, az elnök is ember. Ezek a részek szinte eredetibbek voltak: az elnök is egészségügyi problémákkal küzd, majd a szerelmes házastárs elvesztése, a lányáért aggódó apa képe szép vonal volt. Duncan elnök alias Clinton.


Nem tudom a hidegháború óta változott-e igazából valami a politikában, (állítólag igen) de nagyon azt éreztem: nem. Esetleg a szereplők és a díszlet cserélődött, az eszközök fejlődtek. Az oroszok világuralomra törnek, természetesen szegény Amerika leigázásával, teljes ellehetetlenítésével. Azaz: hatalom, intrikák, kapzsiság és politikai játszmák a főszerepben. Mindezt már modern technikai kütyük segítségével, kilépve a cyber-térbe jön az Armageddon. Ami igazán elképesztő, hogy igen, erre simán lehet (van) esély.

Ez az, ami megfogott, elgondolkodtatott, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a számítógépeinknek, mennyi minden azoktól függ. Óvatosságra inti az embert digitális világunk sebezhetősége. Úgy tűnik, ez elég ijesztő, hogy világunk könnyen összeomlik a cyber-terroristák fenyegetéseitől. Kétségtelen, hogy nehéz lenne ennél aktuálisabb témát találni egy politikai thrillerhez. Nos, ezért érdemes elolvasni ezt a történetet.


Gyarló az ember, ezt is tudjuk... most olvashatjuk is a rövidke fejezetekben. Olyan vázlatosak, forgatókönyvszerűek, sok alig másfél oldal, kidolgozatlan, a gondolat felvetődik, de nem magyaráz, nem viszi végig a szerzőpáros. Találja ki az olvasó a homályos utalásokból, hiszen tudja úgyis, mire is gondoltak. Esetleg néhány oldal után kap valami visszautalást, magyarázatot. Nos, ettől nem izgalmas, inkább zavaros lesz a történet. Elég száraz az első száz oldal, lassú, körülményes felvezetés után tisztességes, ám lélek nélküli iparosmunka. A karakterek is elnagyoltak, sablonosak. A bérgyilkos személye viszont meglepően jó lett. A felelősség kérdései, döntések nehézségei és a jogi háttér izgalmakat hoz még a történetbe. Lehetséges, sok az igazságalapja, de jobb, ha nem tudjuk, és nem látunk be a függöny mögé. Való igaz, a felétől felgyorsulnak kissé az események, de annyira kiszámíthatóvá válik, hogy nekem a vége sem tudta igazán menteni.

2018 egyik legjobban várt újdonsága nálam sajnos nem fog az év könyvei közé kerülni, ez szinte biztos. Nem tudott kiemelkedőt, egyedit, eredetit adni. Számomra a felfokozott várakozás inkább vegyes érzéseket hozott, pedig lehetett volna ez igazán jó is.




Bill Clinton: 1992-ben választották meg az USA elnökévé, amit 2001-ig töltött be. Több ismeretterjesztő könyv szerzője, Életem című írása nemzetközi siker volt.

James Patterson: (1947. március 22)
Írói honlapja ITT érhető el.































XXI. Század, Budapest, 2018
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759260 · Fordította: Novák Gábor

2018. július 9., hétfő

Nekem a titok kell

Szabó Magda: Nekem a titok kell 
(kötetben meg nem jelent írások)


                                                                









Megkapóan színes válogatás kerekedett ki ebben a kötetben. A hagyatékban maradt levelek, tárcák két interjú és hét novella adja a tartalmat. Olyan eddig kötetben meg nem jelent írások ezek, amik elegye Szabó Magda életéről, érzéseiről és gondolatairól mesélnek. A megidézett írások már a saját születéséről, imádott édesapja haláláról vagy utazásai során megélt emlékeiből villantanak fel képeket. A levelezésben pedig többek között Nemes Nagy Ágnes, Janikovszky Éva vagy Göncz Árpád soraiba olvashatunk bele. Izgalmas válogatás.




A különböző újságok számára írt novellák nyitják a kötetet. Hangulatuk igazi "szabómagdás", élmény olvasni ezeket a rövid írásokat. Az Eszmélés bővebb változatban az Ókút regényben tér vissza. A Valami pedig arról szól, ami születésünk kezdetétől vár ránk az út végén. Félelmetes és kikerülhetetlen sajnos. Nekem ezekből a Miskolci levelezőlap egy szőlőfürtről, Mécses helyett és a Piri férjhez megy írásai tetszettek különösen. Két Miskolci utazás emlékéről mesél a szőlőfürtben, amiből az első még tíz évesen maradt meg benne. A következő látogatására évtizedeket kellett várni. Miért és hol bukkan fel az emlékekből és kapcsolódik a két szőlőfürt erről olvashatunk. A Mécses helyett emlékezés Szabó Elekre. Három tárgyat vitt el emlékbe az apa hagyatékából. Miért éppen az a három lett a kiválasztott, mit is jelentett számára az édesapja, hogyan jelent meg a későbbiekben emlékeiben alakja erről vall ebben a novellában. A Piri férjhez megy egy igazi, megkapó női vallomás a házasságról. Szemléletes képekkel jelenik meg a férfi-nő kapcsolat.


Az öt tárca közül a Könyvnapi köszöntő sorait vagy a Jóska a bogár igen humoros írása az, ami megfogott. Érdekes vallomás a két interjú is. Nem tudom miért éppen ez a kettő került be a számtalan beszélgetésből, de nagyon megkapó visszaolvasni a nyolcvanéves írónő vallomását, pályájáról, írótársairól a politikai hatalomról. A második egy még későbbi beszélgetés az Újhold nemzedékéről, a magyar tanügyről. Vall arról, miért is akart tanár lenni, vagy miért nem született gyereke. Kiváló és lelkes, gyerekszerető tanerő lett volna, ha a pályán maradhat. Megidéződik a visszavont Baumgarten-díj, a hallgatás évei. Izgalmas volt olvasni arról is, hogyan került ki Hermann Hesséhez a Freskó kézirata, majd hogyan engedték újra megjelenni műveit, engedett körülötte a politikai szorítás. Mi is állt a siker mögött, avagy miként élte meg az eltiltás éveit, vagy élete tragédiáit Szabó Magda.


A felidézett levelek személyes és bensőséges vallomások. Magánéleti, politikai és irodalmi tartalmai színesítik az eddig ismert képet. Izgalmas háttéradalék az életéről. Impozáns a levelezők személye is. Olvashatjuk még a fentieken kívül Lator László, Domokos Mátyás vagy Hegedűs Géza Magdának írt sorait.





Hat vers is bekerült ebbe a kötetbe, ami kissé furcsa. Hiszen a Szüret kötet már egybegyűjtötte a verseit. Ez a hat vers vajon miért maradt ki abból? A régi debreceni emlékek képei A régi ház soraiból bújnak ki, majd a jövőtől való félelem is ott bujkál a Szeszélyes április-ban, ahogyan a fiatalkori szerelem vagy a társ elvesztéséről is olvashatunk egy-egy verset.



A kötet zárásának Szabó T. Anna emlékező, tisztelgő sorait olvashatjuk. Alapos és gondos szerkesztés eredménye ez a válogatás. Dr. Urbán László irodalomtörténész (ő is Debrecen szülötte) szubjektív és személyes gondolatai utószó helyett jó lezárást adnak.



Szabó Magda életéről, érzéseiről regényeiben vall. Ezek az igazi nagy élmények, ám ez egy olyan válogatás, ami érdeklődésre tarthat számot. Az életmű részei ezek a lappangó írások, mint az elgurult gyöngyszemek, amit lassan összeszedegettünk és ismét felfűzünk az utókornak. Jó volt olvasni ezeket a novellákat, tárcákat, leveleket. Jól sikerült irodalmi csemege, érdekesség ez a válogatás, amit minden olvasónak jó szívvel ajánlok.






Jaffa, Budapest, 2018
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750819

2018. július 7., szombat

Ítélet

Jodi Picoult: Ítélet  



                                                                             





"Szerintem mindenkinek megvannak a maga
kísértetei."







Nehéz erről a könyvről írni, hiszen itt valóban semmit nem érdemes előre elárulni, vagy célozgatni a történet kimenetelére. A fülszöveg éppen elég kedvcsináló és bár a regény 2001-ben íródott nagyon aktuális napjainkban. Jodi egy igazán jó történettel állt elő ismét. Számomra a régi Jodi regények stílusát, hangulatát és felépítését idézte. Az utóbbi néhány megjelenéseiből a legerősebb és legütősebb történet kerekedett ki a lapokon. A fokozódó gyomorgörcs és jeges rémület kerített hatalmába, olvasás közben, ahogy haladtam előre a cselekményben.

A történetet tömören, jól írta meg az írónő. Egy többrétegű, összetett drámáról olvashatunk. Nem hiányzik a bírósági tárgyalás sem, de addig bizony sok izgalom és fordulat várja az olvasót. Főhősünk éppen a börtönből szabadul 8 hónap után, ahová nemi erőszak kísérlete vádja miatt került az egykori tanár és edző. A történet ettől sokkal többről fog majd szólni. Fajsúlyos lett ez a regény. Elgondolkodtató, hogy mennyire könnyen mondunk másokról véleményt, tesszük bele bizonyos helyzetekbe. Hiába a "ne ítélj, hogy ne ítéltess" véleményt ismeretlenül is mondunk a másik emberről, annak tetteiről. Nem nézünk a háttérbe, mi miért történhet, csak ítélkezünk. Pedig a saját portáján is akadna mit sepregetni legtöbbeknek. Mégis, mennyire életképes tud lenni egy jól tálalt hazugság. Arról, hogy mekkora erkölcsi kárt tud okozni, ne is ejtsünk most szót. Csak gondolkodjunk el, hiszen a negatív szereplők erre már nem voltak hajlandóak, sőt, talán nem is mérték fel tetteik következményét. Egy férfi is tud védtelenné, kiszolgáltatottá válni.


Picoult megmutatja a pokol mélységeit, azt, hogy ritkán fekete-fehér valami. A történet árnyalatai egészen meglepőek és ezektől a fordulatoktól néha annyira elképedtem, mert a való életben is simán megtörténhetne. Vagy meg is történik... Nem kell feltétlen elhinnünk mindent, és ami nagyon bizonyos az lehet, csak ügyes manipuláció. Az álmos kisváros sötét titkai, sokkolóak lesznek. New England közössége, lakói jól megrajzoltak, és a nyilvánvaló utalás a Salem-i boszorkányok történetére különösen élvezetes. A sok fordulat mellé érdekes karaktereket kapunk. A főszereplők mellett Jordan és Selina emelkedik még ki. Jók és hitelesek voltak a börtönéletet bemutató jelenetek.




Valami nagyon nincs rendben a városkában, ez érezhető. Nem csupán a régmúlt kísért a városkában. A titkok, amelyek lassan kiderülnek alkotják a regényt. Jodi lépésről-lépésre adagolj és fokozza a feszültséget. Három fő szálon fut a cselekmény. Az elején mire bemutatja a szereplőket, és kibontakozik a történet, bizony figyelni kell. Van a fiatal és sármos Jack, aki már a regény elejétől szimpatikus figura. Pedig lassan kiderül, már kétszer vált elkényeztetett tinilányok célpontjává, majd áldozatává. Nem egyszerű a helyzete férfi létére. Nagy árat fizet, hiszen éppen a börtönből szabadul, és a kisvárosban, Salem Falls-ban keres menedéket. Félelmetesen ijesztő, hogy az ártatlanságát bizonygatnia kell, hiszen a kisváros lakói természetesen ellene fordulnak. Egy életre megbélyegezték, kiszolgáltatottá válik a kis közösséggel szemben. Tetszett, ahogy a későbbiekben Jack kamaszéveiről, apja haláláról, a szülői háttérről is esett szó. A részletek is fontossá válnak a fő esemény mellett.

"Próbálnak megtörni, hogy olyasvalaki legyek, aki nem vagyok."



Kivételesen erős a bírósági tárgyalás képeiben és hangulatában. Ebben nagyon profi az írónő, egészen hatásos lett ez a rész. Az összes trauma itt csúcsosodik ki. Hiszen Jack mellett a legtöbb szereplőnek van valami lelki baja, megélt tragédiája amivel küzd. Addie Peabody, aki több tragikus eseményen van már túl. Ő lesz Jack segítője, támasza, bár ez elég kölcsönös. Kibontakozó szerelmüknek komoly akadályokat kell legyőznie. A négy tinilány karakterei izgalmasa, kidolgozottak, ahogyan a férfi szereplők is, főleg a gyógyszergyáros apa vagy a helyi rendőr alakja. A négy lány szövetsége mozgatja a történet szálait.



"Minden hazugsághoz két ember kell- valaki kitalál egy tetszetős mesét, a másik meg van olyan ostoba, hogy elhiggye."


Amikor minden a helyére kerül, úgy érezzük megoldódott a történet, olyan lezárást kanyarít a végső lapokra Jodi, hogy az olvasó döbbenten néz. Itt kerül igazán tiszta víz, abba a bizonyos pohárba. Ez a végső meglepetés az utolsó bekezdésben teszi a regényt kiemelkedővé. Valóban egy modern boszorkányüldözésről olvashatunk a négy tinilány szereplő által. Élükön a szende, ártatlanság mintaképével, Gilly-vel. Elképesztő a 17 éves lány karaktere. Szinte egy tanulmányt megérne az ő története. Ő nagyon aljas, céltudatos és gonosz fruska. Mindezt egy olyan városban, amelyet saját régmúlt történelme kísért. Nem véletlen, hogy a regényből 2011-ben film is készült.



A regényt ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni!



Jodi Picoult számos irodalmi díj birtokosa, több mint húsz kötet fűződik a nevéhez. 1992 óta jelennek meg regényei, a New York Times bestseller szerzője.
A Princeton Egyetemen tanult kreatív írást, ahol a férjét is megismerte. Vele és három gyermekükkel él egy New Hampshire-i kisvárosban. Főbb sikerkönyvei: A nővérem húga, Vezeklés, Gyere haza, Sorsfordítók, Elrabolt az apám, Tizenkilenc perc, Apró csodák.


Könyvei idehaza az Athenaeum Kiadó gondozásában jelennek meg.







Eredeti mű: Jodi Picoult: Salem Falls
Eredeti megjelenés éve: 2001

Athenaeum, Budapest, 2018
496 oldal · ISBN: 9789632937571 · Fordította: Babits Péter

2018. július 6., péntek

Féléves zárás - 2018

Féléves zárás - 2018 
Visszapillantó




                                               


"Eljött az idő, hogy nincs lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy olvasok."
Lisa Scottoline







2018 első féléve számokban: 106 olvasás, 84 poszt a blogra. 55 külföldi, 51 hazai szerző könyve fordult meg a kezeimben. Nem volt egyszerű dolgom, kiválasztani azt a TOP 10 könyvet, ami nagyon-nagyon megfogott, elsőre betalált a szívembe. Következzenek a számomra legkedvesebbek!



Az első kiemelkedő könyv, ami utat talált hozzám már februárban megérkezett: Sarah Winman Bádogember regénye a 21. Század Kiadó igényes kiadványa. 

A tombolán nyert festmény története több, mint gondolnánk. Az érzelmek hatalmas kavalkádja, egy barátság és szerelem története. Szerethető, elgondolkodtató regény vágyakról tiszta érzelmekről. Teszi ezt egyszerűen, minden manír nélkül elmesélve. Ebben van a varázsa, lehet nem is való mindenkinek és az olvasó jelen érzelmi állapota is fontos tényező. Nem könnyű olvasmány, de nagyon emberi, élmény volt, megéri olvasni. Örülök, hogy nem hagytam ki.



"Egyszer a szenvedély hevében azt mondtam, bármit megtennék érte. Úgyhogy most ez az én bármim érte."



Hillary Jordan: Mudbound - Sárfészek                                            

Az Athenaeum idei legjobbja eddig, szerintem. 1946-ban a Mississippi deltavidékén fekvő farmon játszódik a regény. A háborút megjárt két férfi barátsága, egyikük szerelme okoz nem kevés problémát. Igazi családregény, krimielemekkel átszőtt politikai thriller, korrajz is egyben. Ezzel minden műfaj kedvelőinek élvezetessé teszi az olvasás élményét. Hatásos, erős dráma, szépirodalmi csemege. A történet zsigerig hatol, fogva tartja az olvasó lelkét. Máris helye van az idei év legjobbjai közt. A regényből film is készült, a 4 Oscar-díjra jelölt film a Netflix műsorán látható.







A halaknak nincs lábuk Jón Kalman Stefánsson regényének, a Typotex Kiadónál jelent meg. Időrendben ez a harmadik kiemelkedő olvasmányom idén. A szerző hazánkba látogatott a Könyvfesztiválra, amit nagyon bánok, hogy idén nem lehettem ott. Mondatai rabul ejtenek, elemi erejűek, mint egy folyó sodrása, vagy a hömpölygő felhők a Keflavík fölé boruló, végtelen égbolton. Izland legnagyszerűbb írójának költői, elementáris modern családi sagája az egész huszadik századon átível. Léleksimogatóan szép szöveg, amiért a fordító Patat Bence is sokat tett. Stefánsson regényének lírai sorait biztosan fogom még olvasni.



Az időrendiséget tartva egy magyar szerző következik: Papp Sándor Zsigmond számomra nagyon jól ír, a kortárs magyar irodalom egyik nagy mesélője.A Jelenkor Kiadónál megjelent Gyűlölet című regénye a családi múltat kutatja. Vajon a szeretet vagy a gyűlölet bizonyul kitartóbbnak egy életen vagy akár nemzedékeken át? Nekem tetszett, ajánlom olvasásra.

                       



Fredrik Backman Egymás ellen című, a Mi vagyunk a medvék világsikert aratott könyvének folytatása. Erős és valós, kissé szomorú életmese ez a gyűlöletről, a barátságról, az elengedés fájdalmáról. Kamaszok útkeresése, a felnőttek világának megismerése. Talán még sötétebb is ez a regény, erősebb a folytatás. Az Animus Kiadó hozza el nekünk Backman regényeit.





A fekete szemű szőke egy noir-hangulatú, roppant humoros krimi az, ami mindent vitt. Igazi sötét ló volt, mégis nyert! Raymond Chandler csupán hét Philip Marlowe történetet írt. A népszerű, magányos és nyughatatlan magánnyomozó most visszatért! A Benjamin Black álnév John Banville-t, A tenger című Man Booker-díjas könyv szerzőjét takarja, akit személyesen kért fel a Raymond Chandler Hagyaték egy új Marlowe-regény megírására. Remekül oldotta meg a felkérést, az új történetet kiválóan hozza Chandler stílusát, karaktereit, visszautalásokkal a korábbi regényeire. Élmény a hangulata, humora, az ötvenes évek Amerikájának képei szemléletesek. A GABO kiadványa ez a krimi.
                                                                             


                                                                       
Kikerülhetetlenül kihagyhatatlan szerintem Jo Nesbo Machbet-je. A Macbethet Shakespeare azonos című tragédiája ihlette – Nesbø szemében a darab a hatalomért vívott harc thrillere, melynek színhelye komor, örökké esős, noir-szerű városi táj. Ha semmi mást nem is mondanék, de a remek hangulat az, ami miatt feltétlen érdemes elolvasni. A Kossuth Kiadónál jelent meg.




Megátkozottak. A könyvhétre jelent meg a Gold Book Kiadónál Csikász Lajos újdonsága. Hibátlan, csillagos hatos, minden elfogultságom ellenére is. Szépirodalmi szintű történelmi regény az Árpádok alkonyáról, ami a "liliomos sorozat" (Anjou-lobogók alatt) előzménye is egyben. Önállóan is olvasható élmény. Kun László királyságát feszítő ellentétekről és viszályokról, a király megöléséről tudhatunk meg titkokat. A hatásos, gyönyörű szép borító talán a legjobb Csikász-történetet takarja. Kiváló regény. Már a liliomos sorozat is kedvenc, ám ennyire tökéletes előzményt ritkán kap az olvasó.




Steven Saylor: Caesar trónja:
A Hét Csoda, a Fúriák Haragja vagy a Nílusi Rablók után Steven ​Saylor legújabb regényében a történelem leghíresebb gyilkosságát helyezi középpontba: Rómában vagyunk Kr. e. 44-ben, nem sokkal martius idusa előtt. Nem részletezem a feszült, izgalmas eseményeket. A történet feszes, izgalmas, Saylor karakterei kiválóak. Olvassátok az Agave kiadványát.





Ez most borítja a sorrendiséget, hiszen januári könyv és mozisiker volt, ám ez is Agave kiadvány. A legsötétebb óra című könyv elsősorban arról a huszonöt napról mesél, amely bálványt csinált egy emberből. Kiváló korrajzot, élettörténetet kapunk Churchillről, annak megosztó, ám kiemelkedő szerepéről Anthony McCarten könyvében. Végtelenül emberi történetet olvashattam. Döbbenetes, hogy pár nap története mennyire kihat a világ sorsára. McCarten eddig nem ismert archívumi anyagok segítségével mutatja be azokat a kulcsfontosságú, színfalak mögötti pillanatokat, amelyek megváltoztatták a történelem menetét. Tévedtem, amikor azt gondoltam a könyv rövidsége nem tudja visszaadni a történelmi tények hűségét, a feszült és mozgalmas helyzetet. Remek élmény volt.


                                                                                                     
Tíz az tíz.... , ám nagyon jók voltak még: Trollok alkonya, Vétkesek, A Medúza-amulett, Halálos játék, A lelkek ítélőszéke, Éjféli szállítmány, Ötvenezer lándzsa, Pillantás a csúcsról, Ármány és káosz, Ömbizalompunpa, Töredelmes vallomás, Az árulás palotája, Terror, Ne menj el!, Az utolsó aratás, A medve és a csalogány, Az élet hangja című könyvek is. Ezek mindegyikéről külön részletes szubjektív ajánlót olvashattok.

Ezúton is hálás köszönetem minden kiadónak, szerzőnek, aki megkeresett illetve a blogon megjelenhetett! 



Úgy teljes, ha a kevéssé tetszőkről is esik néhány szó: Nos, ezek nem nyertek, csak citromot: Szólíts a neveden, Kamaszharc, Nő az ablakban. Felejtősek számomra.






Én igyekeztem megőrizni azt a lázat, izgalmat, amit az ifjúság fűt az olvasás alá. Ez a világ felfedezésének izgalma. Ha ezt a kíváncsiságot sikerül megőrizni, akkor megmarad valami az ifjúságból.

Ungvári Tamás

2018. július 4., szerda

Az elveszett nevek füzete

Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete 




                                                             

                                                                           




"Egy ​ember életébe annyi szeretet, boldogság és szomorúság belefér. "





A régi emlékek, az egykori nagy szerelem és meghatározó barátok felidézés ez a csodálatos regény. Lenyűgöző utazást tehetünk térben és időben. A történet nagy intenzitással ábrázolja egy idős ember sorsát, élettapasztalatát. Ez egy nagyszerű könyv, amelyet mindenkinek ajánlani szeretnék. Főhősnőnk Doris, hihetetlen életet élt izgalmas és fordulatos története magával ragadó, elgondolkoztató életmese. Olyan lendületes, érdekes a történet, mint egy film.


Doris 96 éves és jelenleg egyedül él Stockholm központjában. Mindennapjainak csak az önkormányzat által küldött szociális gondozónő megjelenése jelent némi eseményt, valamint az Atlanti-óceán túloldalán lakó Jennyvel való beszélgetései. Jenny az unokahúga, aki férjével és gyermekeivel együtt él az Egyesült Államokban. Bepillanthatunk és megismerhetjük az ő élete változásait is.


Doris 1928 óta vezeti kis noteszában a számára fontos, meghatározó barátok, ismerősök nevét. Legtöbb név azonban az idők során áthúzásra került, mivel az illető elhalálozott... Elég drámai és szomorú a történet folyama, mivel itt mindenki meghal. Maga az elmúlás az, ami letargikussá teszi a regényt. A megidézett emlékek olyan szépek, fájón gyönyörűek. Doris éppen attól tart, vele együtt elvesznek az emlékei. Mi marad utánunk, ha kilépünk a végtelen űrbe? Ezért írja le, idézi fel életének jelentős állomásait, szereplőit. Jennynek szánja továbbadni, maradjon valami utána, ne vesszenek el az emlékei. Jenny az egyetlen Doris életében, akihez kötődik, akinek még fontos. Csak rá számíthat.


Az olvasó fejében is elindul akaratlanul is saját élete filmje. A régi elveszett, egykor jelentős társak, barátok emléke és a megélt élethelyzetek bizony sok szépet hoznak, de sebeket is tépnek fel. Különösen Doris egész életétére kiható szerelme Allan iránt. Tőle a II. világháború és egy véletlen félreértés szakította el. A végére ez kap egy mesés fordulatot, ami kissé rózsaszínűbb befejezést ad.
A regényben fontos helyszín a harmincas évek Párizsa. Pontosan látjuk Dior idején a divat fővárosát, a divatvilág szereplőit. Doris ugyanis akkoriban modellkedett. A cselekmény egy ugrással az Egyesült Államokba repít minket és Dorist, majd egy kanyarral újra vissza Svédországba.


Doris elég nehéz életet élt, nem csak az elvesztett szerelem miatt. Életének sorsfordító tragédiája és minden árnya feltűnik, megismerhetjük Doris múltját. Talán van némi esély arra, hogy megértse, mi miért történt vele, mielőtt kilépne ő is az életéből. Nem könnyű egy ilyen traumával élni, ezt feldolgozni. Olyan drámai része ez a regénynek, amit sírás nélkül nehéz kibírni.
Egy szép és szomorú történetet olvashattam az öregségről, a magányról, barátságokról, a boldogság kereséséről, és a bánatról. Egy nagy szerelemről, amelyet soha nem fog elfelejteni Doris.

Sofia Lundberg érzékletesen ábrázolja az öreg hölgyet, aki méltósággal viseli életének fájdalmait, tragédiáit. Ez valóban lenyűgöző. Azt súgja nekünk, hogy bizony nem túl szórakoztató megöregedni és másoktól függővé válnunk. Doris magánya szinte határtalan. Lundberg kiemeli és fontossá teszi az idősek tiszteletét. A 96 éves Doris sorsán át Sofia Lundberg egy lenyűgöző utazásra viszi olvasóit.



"Lenyűgöző olvasmány, az ember beleborzong, és olyan gondolatai támadnak, amelyek messze túlvisznek a regény cselekményén." 
Kulturbloggen



Ha szeretnéd megismerni és elolvasni Doris életének regényét ITT kedvezménnyel megvásárolhatod!



Sofia Lundberg (1974., Västerås) író, újságíró és pedagógus. Korábban két gyermekkönyvet is publikált. Az elveszett nevek füzete regénye nemzetközi sikert aratott, és közel harminc országba került az olvasókhoz.

Alexandra, Pécs, 2018
288 oldal · ISBN: 9789634471660 · Fordította: Harrach Ágnes

2018. július 3., kedd

A harcos

Dr. Csernus Imre: A harcos
Életrajz és lélekrajz




                                                                                 








"Önmagától senkit nem lehet megmenteni."



"Dr. ​Csernus Imrét nem kell bemutatni senkinek" kezdi a könyv fülszövege... és tényleg.

Az ország elhíresült "megmondóembere", híresen hírhedté vált médiaszerepléseivel sokak lelkében hagyott mély nyomot. Pedig a tv-s szereplései alig fél évig tartottak, ami kiderül ebből a könyvből is. Persze, amíg eljutunk ide, elég sok titokra derül még fény. Életrajz és lélekrajz az alcím szerint, de ne várjon senki nagy titkokat. Sok újdonságot ugyan nem tartalmaz a könyv, (különösen, ha valaki olvasott Csernus korábbi könyveiből) ám ad egy egységet az életéről. Azt foglalta össze, amit nagy vonalakban eddig is tudhattunk azt kapjuk kissé bővebben tálalva. Számomra sajnos elég vegyesek az érzések a könyvvel kapcsolatosan. Elsődlegesen, talán ezt nem neki kellett volna megírnia. Jobb lett volna, ha elmeséli gondolatait, történeteit, mert így elég öszvér lett a hatás számomra. Az M. Kiss Csaba által jegyzett Czeizel-életrajznak nyomába sem ér. Nem csupán a viszonylag sok ismétlés miatt... Sok esetben azt éreztem olyan "magyarázom a bizonyítványom"-féle szövegeket olvasok, pedig erre igazán nincs szüksége a dokinak.



Ráadásul néha, még ötven felett is illene szót fogadni a mamának... nem feltétlen kellene mindent a rajongók orrára kötni. Vagy nem így... nem lett sem sokkoló, sem polgárpukkasztó, inkább olyan furcsa a történetek hatása bennem. Mondjuk érdekelne mit szól a húga, aki a doki szerint azért született, hogy mentse a szülők házasságát...Hmm.. tudjuk, ez nem működik. Olvastam volna testvérek közötti későbbi, felnőtt kapcsolatáról is, de elég szűkösen tért erre ki.
A lezárás, az utolsó fejezet pedig nagyon erősen direktben reklámízű, ami végképp lehúzta a könyvet nekem. Itt éreztem, ez még egy bőr a rókáról. Sajnálom.


Persze a rajongók zabálni fogják az új Csernus-könyvet, főleg a bulvár részek miatt. A három házasság története és a drogos múlt vinni fogja. Pedig ezekről is már elég sok megjelent a médiában, beszélt róla, újat nem tud, talán nem is akar mondani. Számomra a diák évek is furcsa, kettős érzést hagytak. Nem tudtam a "szegény egyetemista Pesten" most éppen sír vagy dicsekszik a lemezcsempészettel. A heti utak repülővel (!) Münchenbe, Hamburgba, elég furán jönnek le számomra.


Szerencsére, ami menti a kötetet a néhol megcsillanó régi Csernus-doki. Elcsepegtet néhány okos gondolatot, kapunk némi lelki magyarázatot, segítséget a nagybetűs ÉLET mellé. Csernus azonban csak a felszínt kapargatja ezúttal, bár abban segít, hogy elkezdjünk gondolkodni önmagunk életéről, problémáiról. A magyarok mentalitásáról szóló részek, vagy a sportolókkal való lelki törődés érdekesek voltak.

A terápiás munkám célja a mosoly - írja. Na, ezt emelném ki, vagy a Nőként kevés vagy nekem fejezeteket. Nos, ezekről olvastam volna többet. A mai szingli, erős "majd én megmondom a tutit nők kapcsolati hiányáról, és a nyápic, mamakedvence kisfiúkról, a kapcsolatok nehézségeiről, megoldásairól. Ahogyan nagyon tetszett a "szombat esti láz" meghatározás. Tökéletes jellemzést adott arról, amit látok magam körül. Az ehhez kapcsolódó, megfogalmazott gondolattal maximálisan egyetértek, ezek emelik a könyv tartalmát számomra.




Szerencsére, tényleg sokan sokfélék vagyunk. Nem akarja megmondani mit s hogyan, de bátran vállalja az élete eseményeit. Buktatókkal, sikerekkel, és a kapcsolatival együtt. A hozzá fűzött gondolatok jobban tetszettek esetenként, mint a leírt életesemény. Érdekes, érdemes volt elolvasni, hiszen az élet legfontosabb területeit érinti. Ennek ellenére, vagy éppen ezért még mindig a Bevállalja? A férfi és A kiút könyveit tartom a legjobbaknak. Beérkezett, lenyugodott, ötvenen túl már önmagával is békét kötött, élete most ért igazán révbe.
























Jaffa, Budapest, 2018
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750772

2018. július 1., vasárnap

Új föld, új szerencse

Tolnai Lajos: Új föld, új szerencse 





                                                                               





"Az urak is csak olyan fonálból vannak szőve, mint a szegény emberek."






Igazi irodalmi csemege a Reakció Kiadó újdonsága. Nem csupán a mára elfeledett szerző, Tolnai Lajos érdemel figyelmet. Várostörténeti kalauz, háttér dokumentumnak is tekinthető a történet. Budapest VIII. kerülete három nagyobb részre osztható: a Palotanegyedre, a Magdolna-negyedre és a Tisztviselőtelepre. Ennek a harmadiknak a kialakulását, létrejöttének körülményeit ismerhetjük meg ebből a kötetből egy család történetén keresztül.



Tolnai Lajos (1837-1902) elszegényedett nemesi család sarja, aki tehetséges költőként indult. Életében mindig az igazságért küzdő, rendíthetetlen akaratú ifjú a megyéjéről vette fel írói álnevét. Eredetileg Hagymássy néven született Györkönyben. A modern magyar irodalom egyik korai előhírnökének tartják.

Tanulmányait a nagykőrösi gimnáziumban végezte, ahol Arany János volt a magyartanára. Ő figyelt fel tehetségére. Később a regényei körül kialakult botrányok miatt emlékezhetünk rá. A Magyar Irodalmi Arcképcsarnok a magyar realista regény előharcosának említi, anélkül hogy meg tudott volna írni egy igazi realista regényt.








Tolnai Lajos regényével 1890 őszén a Pesti Napló hasábjain találkozhattak először az olvasók. Itt jelent meg folytatásokban. Az Új föld, új szerencse címmel most újra kiadott írásában emberismerete az, ami talán legjobban megfogott. Jól megrajzolt karakterei élnek a lapokon, megelevenedik az olvasó előtt a múlt századi Budapest. Főhősnőnk, a tizennyolc éves Peterdy Tili telegráf-hivatalnoknak tanul Budapesten. Tanulmányait félbehagyni kénytelen egy családi viszály miatt. A cselekmény középpontjában az ő családjának életét és sorsát befolyásoló tényezőket ismerhetjük meg.

A maró gúnnyal bemutatott család nem mindennapi életet él: a szülők házassága szétesőben, nagyravágyó anyja elég negatív szereplő. Negyvenévesen bizony még élvezni akarja az életet, ami elég meghökkentő módon nyilvánul meg. Akkoriban ez nem kis sokkot okozott a családnak. A női karakterek végig erős jelenléttel bírnak. Az anya mellett a lány, Tili, majd a vénlány maradt nagynéni, Zsófi emelkedik ki. Jóhiszemű, kissé naiv apja óriási terveket dédelget: jó érzékkel nekikezd a Tisztviselőtelep létrehozásának. Ami nem kicsit sodorja veszélybe a családot anyagi értelemben. Ha ez nem lenne elég bonyodalom a lányka életében feltűnik a szerelem is. A Peterdy család történetében egyféle görbetükröt kapunk a társadalmi visszásságokról. A negatív szereplők adják a regény sava-borsát: Péter Tamás elképesztő alak. A kedves, simulékony modora mögött egy aljas, számító ember lapul. Ahogyan az intéző, Hauser Adolf is csak a saját hasznát keresi.


Tolnai Lajos remekül ábrázolja az egyre képtelenebbé váló helyzetet. Tilli meglepően okosan és jól látja át az egyre veszélyesebb helyzetet. Hogyan rángatják bele ambiciózus apját a "jó tevők", teszik tönkre a család helyzetét uzsorakamatokkal, egyéb módon kihasználva a szorult helyzetüket. A cselekményt régies, ízes nyelvezete teszi még színessé. Tolnai társadalomszemlélete, írói eszközei Mikszáth és Móricz munkáit idézik meg számomra. Hangulata és a fokozódó feszültség gyors, pergő történeteivel magával ragadják az olvasót. Elgondolkodtató, hogy mekkora felháborodást válthatott ki az egyes részekkel, ha a 11 tárcából mindösszesen hét jelenhetett meg. A megjelenített valós szereplők magukra ismerve valóságos ellentámadásba kezdtek. Ezzel elismerve a vázolt helyzetet.

A nagyvárosiasodó Budapest képe szemléletesen elevenedik meg. A lakásgondok jelentős problémát okoztak, ami siettette a helyzet megoldását. A Tisztviselőtelep kiváló elképzelés volt erre. Peterdy Károly nem hiába emlegeti a történetben többször is a címmé lett mondatot. Új föld, új szerencse. Ami a sápot húzó uzsorásoknak is kínált lehetőségeket. Álmodozók, szerencsevadász szerelmesek és a női sorsok elegye ez a kisregény. Félelmetesen aktuális ismét, némi áthallással jelen történelmünk napjai elevenednek meg a lapokon. Gondolkodni szabad, sőt!


A regényt a Nem fog megjelenni! vezércikk és A telep angyala elbeszélés zárja. Igazi meglepetés
a könyv melléklete: az 1891-ben, a „Tisztviselő-telep”-ről kézzel rajzolt térkép.


"Csak a regényekben szabadul meg a becsületes ember, az életben elvész. El, mert gyáva, mert megijed, mert büszke, s azt hiszi, az igazságnak győznie kell! Nem győz, sohasem győz, mert az igazságnak nincs annyi esze, mint a gonoszságnak."


A könyv 20% kedvezménnyel megvásárolható IDE kattintva a kiadótól!




Reakció, Budapest, 2018
140 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150019376



2018. június 29., péntek

Noir

Christopher Moore: Noir  



                                                   



"Az ember életében előfordul, hogy arccal lefelé lebeg a bajok tengerében, és ahogy a remény elbugyborékol belőle, azt kérdezi magától: hogy a redvába kerültem én ide?"




Moore új kötete a világpremierrel szinte egy időben érkezett hozzánk is. Eddig még csak néhány könyvét olvastam, de a remek borító és a fülszöveg egyből megvett! Tudtam ez kell nekem, nem csak a noir hangulata, de Raymond Chandler említése miatt is: "Christopher Moore új könyve a második világháború utáni San Franciscóban játszódik, kötekedő kocsmatöltelékek, ódivatú ópiumbarlangok és rasszista rendőrök között. A regény Raymond Chandler világát idézi, csak éppen a szereplőgárda inkább hasonlít Tapsi Hapsira és társaira. Nagyon noir, nagyon Moore."


Lehetetlen volt ellenállni, nem is bántam meg! Egy merőben különleges világba vitt el a szerző.

Moore nem kicsit elmebeteg a humora egyedülálló, már a Biff evangéliuma kötetében is remekelt. A másik általam olvasott szintén eredeti és egyedi ötlet alapján íródott A velencei sárkány volt. Mind a két könyvét élveztem, egészen kizökkentett a valóságból. Ahogy tette most is a Noir történetével. Aki olvasott már a szerzőtől, az pontosan tudja mit fog kapni. A helyszín San Francisco, 1947 nyara. (a város gyakran szerepel Moore regényeiben). Tökéletesen kiegyensúlyozott a történet, remek karakterekkel, jól hozza filmes gegek képeit. Ehhez a figyelmet keltő borító is jól illeszkedik.
A Noir látványos olvasmány, a képek mellé szinte hallani olvasás közben a jazzt, ami a bárban szól. Moore leíró képességei félelmetesek. Szemléletesen bánik a szavakkal: nagyon kreatív a hasonlatok és a metaforák felhasználásában.


"Olyan hosszú lába volt, ami nem engedte, hogy a feneke leérjen a cipőjére. Egy M-es bige, S-es ruhában."


A tökéletes noir-stílusban megírt kerettörténet teszi igazán szórakoztatóvá a regényt. Már az ötvenes évek Amerikája is elég egyedi és remek közeget ad. Hangulata átjön, az olvasó fejében a gengszterfilmek fekete-fehér képei forognak. A történet nem kevés poénos-humoros elemet tartalmaz. Jó néhányszor hangosan nevettem olvasás közben, ami elég ritka pillanat. Rögtön ahogy kell, feltűnik a regény elején egy titokzatos szőke nő. Nem csupán megjelenésével hívja fel a figyelmet magára, de szexi ruhája is elég izgalmas gondolatébresztő a bár vendégeinek. Stilton, aki egy sajtról kapta a nevét, erős női karakter, végig fontos szereplő marad.


"Köztudott, hogy a bárspinék természetes ellensége a fény."


Sammy a csapos, egy szegény srác, akit a gyors meggazdagodás foglalkoztat a másik kedves szereplő. Ő egy furcsa és veszélyes helyzetbe sodródik barátjával egy kínai sráccal a pénz reményében. Ehhez a Kínai-negyedben elfogyasztott vacsora ad alapot. Ezt bővebben nem is részletezném...

Több egykor létező helyszín is feltűnik a történetben, a klubok, bárok világa, ahol a gengszterek adnak egymásnak randevút. San Francisco közismerten a melegek, leszbikusok Mekkája volt már akkoriban is.

"Jobb ​ma egy nő, mint holnap két egyforma"

Eközben a Csendes-óceán partján valami gyanús tárgyat észlelnek, Új-Mexikó sivatagában pedig lezuhan egy titokzatos valami. Nem kevés meglepetést okoz, fokozza a bonyodalmakat egy kígyó. Mit keres, hogyan kerül a történetbe a fekete mamba, és mi lesz a sorsa sok meredek és veszélyes pillanatot okoz. Ami persze humorforrás is egyben. Ahogyan az is, hogy a szerző egy eredeti elemet is beépít a történetbe, és a fekete mamba kígyót teszi meg narrátornak (Sammy mellett) egyes jeleneteknél. Ez egy szórakoztató kaland, némi drámával, romantikával, akciókkal, néhány néger férfival, egy vörös-ruhás szőke démonnal és egy kígyóval. Vigyázz, meglepően kalandos, de veszélyes elegy!

Pék Zoltán ismét nagyszerűen adja vissza fordításában a regény lendületét, humoros pillanatait. Valódi élmény olvasni, remek kikapcsolódás ez a könyv.


Katt IDE! A könyv 25% kedvezménnyel a kiadónál megvásárolható!



Christopher Moore:
amerikai író, 1957. január 1-én született az ohiói Toledóban. Első könyve 1992-es megjelenéséig volt eladó, éjszakai portás, DJ, és biztosítási ügynök.

2002-ben az egész világot megnevettette a Biff evangéliuma című regényével. Magyar nyelven először ez 2006-ban jelent meg. A sikerre jellemzően több utánnyomást is megért.

További írásai: Vérszívó démonok, Totál szívás és Csak egy harapás, Te szent kék! A bolond 2015 őszén jelent meg idehaza. Júniusban érkezik A velencei sárkány története.







Eredeti mű: Christopher Moore: Noir 

Eredeti megjelenés éve: 2018
Agave Könyvek, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194460 · Fordította: Pék Zoltán

2018. június 26., kedd

Brooklyni balgaságok

Paul Auster: Brooklyni balgaságok 





                                                                           












Paul Auster a kortárs amerikai prózairodalom kiemelkedő alakja. Népszerű szerző Európában és hazánkban is. Posztmodern prózájára a tömör, kifejező stílus jellemző. Művei most a 21. Század Kiadó új életműsorozatában jelennek meg idehaza. Elsőnek a közkedvelt New York trilógia mellett a Brooklyni balgaságok került az olvasókhoz új borítóval, amit még idén ősszel követ a Leviatan is.



„Egy csendes helyet kerestem a halálra”

Ezzel a nyitó mondattal veszi kezdetét a regény. Főhősünk Nathan Glass a hatvanas éveiben járó volt biztosítási ügynök. Ő éppen próbálja az életét új mederbe terelni, értelmet adni hátralévő éveinek. Rákbetegségből lábadozik, válás után van, ami elég lelki megrázkódtatás a férfikor végén. Menedéket keresve úgy dönt, visszaköltözik gyerekkora színhelyére, Brooklynba. Értelmet abban igyekszik találni, hogy könyvet kezd írni élete eddigi feljegyzéseiből, papírra veti az összes balgaságot, amivel csak valaha is találkozott.




Az írás jó terápia, Nathan Glass sajátos emlékiratain dolgozik, amikor egy véletlen szerencsés találkozás során felbukkan életében a tudósnak indult, ám taxissá lett, mára megkeseredett unokaöccse, vele az ő kilencéves unokahúga, aki nem hajlandó megszólalni. A történéseket tovább színezi egy antikvárius, és sok-sok nő is feltűnik a múltból. Így egy derűsen kellemes történet bontakozik ki az olvasó előtt.

Nincs igazán nagyívű mondanivaló, a szereplők kiábrándultsága mögött mégis az élet öröme jelenik meg, az értelme, ami múlandó. Élvezni az adott pillanatot, hiszen a jelenünk a múltunkból fakad. Életünk sorsának alakulásáról mi tehetünk, a mi kezünkben a lehetséges döntések sora. Mennyiben tudjuk hatásosan befolyásolni sorsunkat a külső körülmények mellett? A regény hősei az élet és a lélek útjait járják be, bolyonganak a nagyváros dzsungelében. Teszik ezt otthonos vidámsággal, biztonságosan. Út és helykeresés, életfilozófia és testiség, az elfogadás jelenik meg a cselekményben. Lelki kiüresedés ellen a szerelem tökéletes gyógyszer. Remek karakterei jellemábrázolásai néhány mondatban elmesélt élettörténetekkel villannak fel.


"Harry sokszor szeretett már, de őt ritkán szerették viszont,és Bette szenvedélye megdöbbentette."


Tetszett, hogy a cselekményt irodalmi eszmefuttatások színezik, vagy elmélkedések
a taxizás filozófiájáról. Olvashatunk anekdotákat Kafkáról, Wittgensteinről vagy Edgar Allan Poe-ról és Charlie Chaplin is feltűnik a történetben.
A skarlát betű-átverés izgalmas irodalmi érdekesség, krimiszerű elem lesz, ami egy csalásban csúcsosodik ki. Ezzel egy sajátságos hangulatot teremt a szerző. Jó volt olvasni, elmerülni ebben a világban. Sosem szabad feladnunk, üzeni Auster a szereplőivel. Teremtsük meg a saját Egzisztencia Hotel-ünket. Igazi mély mondanivaló van a sorok között. A szeretet bölcsessége, a könyvek szeretete és a megértés, törődés a másikkal, némi odafigyelés mennyire fontos adott élethelyzetekben. Az életünk eseményei, botlásaink és hibáink ellenére is szerethető emberek tudjunk maradni. Álarc és alakoskodások nélkül természetesen.



"Amúgy igen, azt hiszem, időnként tényleg van bennem gonoszság. De nem állandóan, és nem is szándékosan."

                                                               


Elbűvölő életmese, ami emberi sorsokról mesél. Álmokról, kihunyt vágyakról, a múlt fogsága esett emlékekről, családi kapcsolatokról anekdotázik. Az olvasmányos és érzékletes történet elgondolkodtat, mennyire kicsik vagyunk az élet viharaiban, a sors játékszerei lehetünk mi, emberek. A fájdalom és keserűség helyett azonban egy életigenlő, bölcs és derűs történetet olvashatunk, ami nagyon erős, ütős befejezést kapott.



Paul Auster: Newark, 1947. február 3.- amerikai író, költő, műfordító és forgatókönyvíró. A PEN American Center elnökhelyettese. Hosszú évek óta a Nobel-díj várományosa, számtalan irodalmi díj birtokosa, könyveit harminc nyelvre fordították le. Auster Brooklynban él családjával.



A könyvet a kiadótól ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel!









Eredeti cím: Brookyn Follies
Eredeti megjelenés éve: 2005

XXI. Század, Budapest, 2018
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759444 · Fordította: Pék Zoltán

2018. június 25., hétfő

Egymás ellen

Fredrik Backman: Egymás ellen








                                                                                       




"Mi kell ahhoz, hogy jó szülők legyünk ? Nem sok. Csak minden. Minden."



Björnstadban semmi nem változott, pattanásig feszült, izzik, forr a hangulat, amit az első könyvben bemutatott dráma okozott. Talán még sötétebb is ez a regény, erősebb a folytatás. A karakterek remek ábrázolása, azok alaposabb megismerése újabb adalékokkal bővül. Tetszett, ahogy az apró puzzle-darabokból kikerekedik a regény cselekménye. A szerző csodálatos költői nyelvet használ, líra és dráma feszült elegye a történet. Természetesen humor is akad, élvezhetjük Fredrik Backman keserédes, kedvesen fanyar humorát. A könyv története rendkívül megható, elgondolkodtató. Hihetetlen pontos társadalmi képet ad. Elfogadás, gyűlölet és hatalom keveredik a kamaszok érzelmeivel.



Az első rész női főhőse, Maya tovább küszködik a szorongással, a megélt traumát igyekszik feldolgozni. Ő az áldozat, mégis sokak szemében inkább bűnös. Nem csoda, hogy legjobb barátjával Ana-val egy rejtett szigeten töltik a nyár nagy részét, megteremtve saját kis zárt világukat. A problémák elől azonban nem lehet csak ideig-óráig elmenekülni. Közben a szülei házassága fokozatosan a szétesés szélére kerül. Érzékletesen ábrázolja a férfi-nő kapcsolatot a szerző, az apró, kudarcra ítélt próbálkozásokat, az eltávolodás, a szakítás folyamatát.

A regényben új arcok is megjelennek a már kedvelt szereplők mellett. A csapat új edzője, aki eléggé sok indulatot mozgat, egy kis friss levegőt ad az egésznek. Egy idegen a városban, aki nem akarja követni az íratlan szabályokat, és nem csak vegetáriánus, és nem iszik kávét vagy alkoholt, ráadásul még nő. Ez a kombináció váratlanul sok egy kicsit a férfiak világának. Az az információ, hogy bátran áll egy vesztes csapat élére és mindent megtesz az egység és a siker megteremtésére, szinte mellékes. Hiszen nem "egymás ellen" kellene harcolni, együtt kéne a közös célért küzdeni, megtenni mindent.


A helyi politikus is feltűnik és színezi az eseményeket, a háttérből befolyásolja a legtöbb dolgot.  Nem volt túl szimpatikus karakter mesterkedéseivel. Másrészről ez a történet lehet egy mai modern saga, ahol minden mindennel összefügg. Az is, ami látszólag nem. A láncreakció elindul és kikerekedik a végére. A hatás nem marad el. Igazán kíváncsian várom, hogyan viszi tovább a szereplői sorsát Backman, merre kanyarodik a történet. Nem csupán a két kisváros és az ott élők sorsa elevenedik meg. A tét több, mint a bikák és medvék jeges összecsapása, ki nyeri az idény. Björnstad és a szomszédos Hed közötti versengés ez, ahol dühödten harcolnak a pénzért, a hatalomért, a túlélésért. Ugyanakkor az egyik fiatal játékos legbensőbb titka is kiderül, ezzel végképp elszabadulnak az indulatok. Az elfogadásról csak beszélünk, ezt még gyakorolnunk kell...

Azt fogják mondani, hogy az erőszak kitört Björnstadba, de ez így nem igaz. Az erőszak már itt volt. Olyan dolgokról és kapcsolatokról beszélünk, amelyek összeomlanak, ahogy a gyűlölet és a kétségbeesés pusztító kölcsönhatásba lép az emberekben. Ezek az elfojtott indulatok valósággal felrobbannak, tüzet fognak a regényben.


Backman képes szemléletesen ábrázolni a képeivel társadalmunk pontos helyzetét. Ezek hatásai, a kapcsolatok bemutatásával a mindennapi kis emberi játszmák jelennek meg és teljesednek ki. Az összetartozás, elhívatottság, bánat és öröm, düh, szomorúság, halál, agresszió, és szerelem. Az emberi lelek minden rezdülését szemléletesen ábrázolja a történetben. Tetszett a gyakori nézőpontváltás, az események több szemszögből való bemutatása, ami ad egyfajta különös ízt az egésznek. Ezzel végig fenn tudta tartani az első oldalakon megteremtett feszültséget.


"Olyan egyszerű, hogy az emberek gyűlölik egymást, hogy érthetetlen, hogy bármi mást csinálunk. "



Erős és valós, kissé szomorú életmese ez a gyűlöletről, a barátságról, az elengedés fájdalmáról. Kamaszok útkeresése, a felnőttek világának megismerése, önbizalmuk és önmaguk helye a társadalomban. Talán a legszomorúbb, hogy a valóságban is biztos, hogy így működnek a dolgok, a sport csak egy keretet ad az egésznek. Fontos társadalmi kérdéseket vet fel Backman, más egyéb dolgok mellett: a kirekesztés, a közösség ereje, a szülői felelősség a történet magva, de rámutat a bűntudat problémájára is. Itt kifejezetten úgy gondolom, nem árt némi élet-tapasztalat a könyv cselekményéhez. Tetszett, ahogyan az eddig olvasott minden Backman-könyv. Mégis a többitől másabb, mélyebb volt ez a történet.


A regény kedvezménnyel a kiadótól ITT megrendelhető!





Fredrik Backman:


1981. június 2. (Stockholm)
Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 30 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben.
Regényei a New York Times bestseller listájára is felkerültek. Ez a hatodik regénye








Animus, Budapest, 2018
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245774 · Fordította: Bándi Eszter









2018. június 21., csütörtök

Forradalmak az ebédlőasztalon

Tom Nealon: Forradalmak az ebédlőasztalon 
A konyha titkos történelme



                                                                             







"Bár a legtöbb szakácskönyvet férfiak írták, a főzés javarészt az asszonyok dolga volt."






Az evés alapvetően fontos és meghatározó része életünknek. A bogyók, gyökerek és levelek gyűjtögetése óta érthetően a konyhaművészet is folyamatos változásokon, fejlődésen ment keresztül.
Az új alapanyagok felfedezése, megismerése sok eredeti ötletet hozott az asztalainkra világszerte. Nem csak izgalmas és színes ez a gyönyörű könyv, de számtalan érdekességekkel is megismerkedhetünk olvasás közben. Új tudást, történelmi hátteret kapunk, és lehet más szemmel tekintünk a pontyra, vagy a paradicsomra, nem is beszélve a limonádéról és a kakaóról.



A sok szép illusztráció vagy régi reklámkép jól illeszkedik és szemléletesebbé teszi a szövegeket. Ez egy olyan könyv, amely minden lapjával lenyűgöző igényességgel rendelkezik. Az illusztrációkat érezhetően gondosan válogatták. A könyv tájékoztató jellegű, informatív és lényegre törő szövegei sok esetben viccesek, mégis meglepőek lehetnek. Alapos hátteret ad a történelem változásairól, mi hogyan hatott az ételeinkre, a konyhaművészet alakulására. Meglepően sokféle módon befolyásolták az élelmiszerek a történelem alakulását. Nem csak a nagy francia forradalom hozott komoly változásokat az asztalainkra. Nealon írásaiban a történelmi tények mellett a valóságtartalom is megfogott. Meglepő az, mi került a királyok, egyéb koronás fők vagy a pápa asztalára, mit evett
a köznép, hogyan alakultak ki az elkészítési módok. Néha bizony a véletlen segített az új recept "kialakításában".




Az alapos és figyelmet ébresztő bevezető után a ponty és a keresztesháborúk furcsa és meghökkentő kapcsolatát ismerhetjük meg. Nem kevés meglepetést okozott, de ezzel koránt sincs ennek még vége!
Soha nem tudtam, hogy a limonádé, ami a legrégebbi üdítőital, hogyan segített a párizsiaknak a 17. században abban, hogy túléljék a fekete pestist.



Az vagy, amit megeszel” – Feuerbach német filozófus



Ezt régóta tudjuk, de mit is eszünk? Mi kerül az asztalunkra, a fazékba, mivel etetnek minket? A további fejezetek feltárják azokat a pillanatokat, amikor a az új élelmiszerek bekerültek a konyhába. A háborúk mindig nagy kihívást jelentettek, és nem csupán hadászati, fegyverkezési szempontból. Annyi sok ember élelemezése komoly feladat volt. A levesporok "feltalálásának" kiindulása is alig meglepő módon a háborúhoz köthető. Itt már a tartósítószerek, ízfokozók is teret kaptak. Mennyire van ezekre szükség, milyen hatással bírnak? Hmm. Különösen elgondolkodtató és meglepő ez a rész.

Nem kérdés, talán a könyv legizgalmasabb vagy meghökkentően eredeti része a negyedik fejezete: Muti, kit eszel? a címe. Igen, erre számtalan példa akadt a történelemben, ahogy az irodalomban is kedvelt téma. A kannibalizmushoz elég eltévedni a dzsungelben, esetleg egy kies helyen lezuhant repülő is ad alapanyagot ehhez, nem csak a vallási fanatizmus. Az európai népek mellett megismerhetjük a mitológiai és irodalmi megjelenítéseket és véleményeket is. Maga a szó eredete egy karibi nép nevéből származtatható. Az aztékok már itt is képbe kerülnek. A hatalmas birodalom lakóinak etetésére a kukorica szinte az éhhalállal volt egyenlő. Háziállataik ugyanis nem voltak! Ezzel is egyenes utat mutatva az emberhús elkészítéséhez. Korunk népszerű fűszere, az általam is kedvelt chili itt már jelentős szerepet kapott az egykori receptek alapján. Hannibal Lecter nevét mindenki ismeri, az irodalmi megjelenítések is igen szemléletesre sikerültek, különösen Dickens esetében. Meghökkentő képet ad erről a furcsa, néha valóban kényszerű szokásról.



A földrajzi felfedezések is sok új termést hoztak és adtak a konyhának. Talán annyira nem is meglepő, hogy a paradicsom, krumpli vagy a padlizsán eleinte nem volt túl népszerű, hiszen nem ismerték őket. A fahéj és bors ára pedig komoly pénzekben volt mérhető. ahogyan az aztékok italának alapja a kakaóbab is az arannyal vetekedett. Az a tény, hogy a kakaó európai divatja a gyarmati démonokból született, nem jelenthet meglepetést. Inkább talán Nealon azon következtetése, hogy a csokoládé - ​​mind a maják, mind a franciák számára - a társadalmi feszültségek súlyosbítójaként működött.

Nem kevés meglepetéssel olvastam az ételek sűrítéséről. Ez a fejezet azt mutatja, hogy a mártásokat, szószokat a középkorban mennyire nagyra becsülték. bemutatja a Bovril és az Oxo történetét, és megtudhatjuk a Worcester szósz vagy a barnamártás eredetét. Izgalmas kitekintés a japán konyhai rész, vagy a pávapástétom és korai szakácskönyvek eredeti receptjei. Az Ipari Forradalom is sok újdonságot, változást hozott a konyha világába. A sütemények és a nem csak az angolok által kedvelt puding is említésre kerül desszertként a záró fejezetben. Szórakoztató olvasmányt is kapunk az ismeretek és szép képek mellé.




A kötet szemkápráztatóan gyönyörű képeit a British Library gyűjteményéből válogatták, tényleg lenyűgöző képeket láthatunk. A könyv igényes kivitele, valamint a fejezetcímek is arra ösztönzik az érdeklődőt, hogy vegye kézbe és merüljön el ebbe a különleges világba. Nagyon ajánlom az ételek, a konyhaművészet és a történelem szerelmeseinek. Kultúrtörténete izgalmas hátteret rajzol a korabeli Európa és Amerika konyháiról.

A kötet a kiadótól kedvezménnyel ITT vásárolható meg!




A tartalomból:
A ponty és a keresztes háború
Limonádé pestis idején
Elfogyott a levespor
Muti, kit eszel?
Forradalom az ebédlőasztalon
Jó, hogy szósz!
Móka kakaózni
Én úgy mondom, hogy omlós
Ez nem piskóta
Az étel sűrűje



















Cser, Budapest, 2018
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632785387 Fordította: Beke Ádám