2014. január 31., péntek

A Moszad ügynöke és az angol lány

Daniel Silva: A Moszad ügynöke 

és az angol lány

                                                 









Madeline Hart a fiatal és csinos angol lány Korzikán nyaral. 
A brit kormánypárt tagja, aki előtt fényes karrier áll, hajtja a becsvágy, az érvényesülni vágyás. Egy ebédről, amit egy a társasága számára ismeretlen férfival fogyasztott el, nem tér vissza a bérelt villába. Látszólag ennyi az alaptörténet. Azonban a hiábavaló nyomozás sem találja meg a lányt, még csak értékelhető nyomra sem bukkannak. 

Itt lép a történetben a szuperkém és restaurátor, Gabriel Allon. Innen veszi kezdetét igazán a történet. 
Ugyanis nem akárki kéri fel Gabrielt, találja meg a lányt: maga a miniszterelnök, Jonathan Lancaster  aki a lány titkos szeretője. Hét napjuk van, különben a lány meghal. Innét már sejthető, több van a dologban, mint gondolnánk. Gabriel és társa Keller 5 nap alatt a lány nyomára akadnak, majd a váltságdíj átadása következik és mindenki boldog lehet.

Azonban Silva mesterien csavar egyet az eseményeken. Kiderül, a lány elrablása mögött sokkal több dolog is van. Például, olaj, orosz maffiózók, lefizethető politikusok (csalódott szerelmes) és az energiakitermelési lehetőségek megszerzése. A politika világa, a hatalom megszerzése mind szerepet játszik a történésekben.

Izgalmas és fordulatos a történet, profin megírt kémregény. Olvasás közben Frei Tamás könyvei is eszembe jutottak. Daniel Silva is erősen hangsúlyozza, minden hasonlóság a valós élettel csak a véletlen és az írói fantázia szüleménye lehet. Valójában az elénk festett kép nagyon is valós, elképzelhető. Ettől válik hitelessé ez a regény. Pörgős, akciókban bőséges kémtörténetet olvashatunk. Az események szinte filmre kívánkoznak. Tartalmas és bizony elgondolkodtató az események sora. Mi is történik a függöny mögött, a politika és hatalmi harcok színpadán.

Fontos és szimpatikus szereplő a korzikai keresztapa, aki segítséget nyújt Gabrielnek ezt a szövevényes ügyet kideríteni. Nem mindig tudjuk ki is mozgatja a szálakat, azok hol és kinél futnak össze. A végső leleplezés is tartogat izgalmakat és nem várt meglepetéseket. Mi lesz Madeline sorsa?
Erről nem árulnék el többet, nem leszek poéngyilkos. Lesz meglepetés, nem is kevés. A kalandok a marseille-i bűnözők alvilágától egészen Szentpétervárig, majd Moszkváig nyúlnak. Az igazi bűnözők sokszor öltönyben és nyakkendőben járnak. A végső csavaros fordulat hoz meglepetést az olvasónak.

A történet során képet kapunk Gabriel és bájos felesége, Chiara életéről is. Igazán jó párost alkotnak ők. Életük a könyv végére egy újabb és kellemesebb eseménnyel bővül. De ez már a következő történet része lehet. Az bizonyos, keresni fogom az előző kalandokat is. A könyv remek kikapcsolódást nyújtott, szinte egyvégtében kiolvastam.
Ajánlom mindenkinek, aki nem ismerné ezt a remek sorozatot. Kaland és izgalom minden megtalálható a kötetben. A gyönyörű, szép kivitelű borító is emeli a könyv értékét.

                                                                                                        






Daniel Silva: amerikai bestseller író. Könyvei több mint 30 országban jelentek meg. 
 1960-ban született,  nemzetközi kapcsolatokból diplomázott. Írói karrierjét újságíróként kezdte.
Dolgozott a Közel-Keleten, majd 1987-ben tért vissza Washingtonba, ahol a CNN producere lett egészen 1997-ig, amikor is kiadták első regényét (The unlikely spy),ami hatalmas sikert hozott. Olyannyira, hogy otthagyta a produceri munkáját, és „főállású író” lett. Mint látható sikerrel teszi a dolgát,.
További könyvei közül több is bestseller lett: A Moszad ügynöke és az oligarcha 2009-ben, ezt követte a Rembrandt ügy 2010-ben, majd  A Moszad ügynöke és az európai terrorhullám 2011-ben. Daniel Silva jelenleg is Washingtonban él feleségével, Jamie Gangellel és két gyermekükkel.



5/5

Köszönet az Ulpius-ház Kiadónak!
                                                                      

 Ulpius-ház, Budapest, 2013
ISBN: 9789633831502 · Fordította: Tóth Attila

 

2014. január 28., kedd

Budapest, nőváros

Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros 



                                              


         "Budapest például egy hervadófélben szomorkodó asszony, aki időnként a sminkkészlethez nyúl, s megrázza magát,"


Ez a könyv volt a hatodik olvasásom az írótól. Visszavonhatatlanul rajongó lettem. Tetszett már az alap gondolata is: " „Vannak női városok és vannak férfivárosok is," Szeretem a stílusát, azt a hangulatot, ami Kőrösi könyveiből árad, ahogy mesél. Szeretem az ismétléseit. Meglepő, de ugyanazok a szavak, mondatok néha egészen mást idéznek fel másodszorra, mint előszöri olvasáskor.

Kőrösi szereti a Ferencvárost ez kiderül ebből a könyvből, ahogyan a fülszöveg is ígéri: Budapestet és főleg szűkebb lakhelyét, Belső-Ferencvárost jeleníti meg könyvében. Erről olvashatunk novellákba szőtt meséket, gondolatokat. Néha csak épp egy vagy két mondatos kis gondolatszilánkokat.

" Hit
Azt mondja, megbizonyosodott, arról, hogy nem csak a test pusztulhat el úgy, hogy a lélek tovább él, de a lélek is kiröppenhet a testből, s az mégis működhet tovább."

Ez volt az egyik kedvencem a könyvből, ez az, ami megfogott. Mély igazságtartalma nem kérdéses.

Arrafelé talán még az eső is másképp esik.

"Mifelénk még az is szép, ha esik az eső, akár apró szemmel permetezget, akár kövér buborékokkal pattog az aszfalton, sűrűn záporoz,"


Andalítóan szép a hangulata, kivitele ennek a könyvnek. Megelevenedik a múlt és nem csak képekkel.  Olyan "kézen fogsz és haza vezetsz" szerű.
Sétálunk az íróval, Ő pedig mesél nekünk. Mesél szerelmekről, tulipánokról, kidobott heverőkről és a dzsumbujról is. A történetekben pedig emberek, sorsok villannak fel. Nem jó egyvégtében elolvasni a könyvet, mivel az ismétlések miatt unalmassá válhat, de elő-elővéve, olyan megnyugtató és elvarázsoló, békebeli hangulatot hoz elénk, amire szükségünk lehet. Alig 224 oldal, egy hétig olvastam. Szemezgettem, lassan élvezve különleges ízét, hangulatát. Nem lehet, és nem is kell mohón befalni ezt a könyvet. A hangulata este megnyugtatott, velem jött másnap is. Andalítóan szép élmény volt!



                                                       A Ferenc-körút régi házai


   

Tetszett a régi női bölcsesség:
"Arra a kérdésre, hogy vajon mi volna a hosszú és boldog házasság titka, egyszer egy okos asszony habozás nélkül vágta volna rá a választ: etetni kell a bestiát!, tévedés ne essék, ő valóban az evésre és valóban a férjére gondolt, s arra, hogy a legérzékenyebben rezdülő szívhez is a gyomron át vezet az út,"  

                                                                                                 

Régi kávéházi hangulatok, éttermek és kifőzdék, a Vásárcsarnok hangulata is felvillan a történetekben. Budapest az imádott nő. Néhány novella már ismerős volt a  Milyen egy női mell? - Hazánk szíve című regényből. Mégis jó volt újraolvasni. Izgalmas és tanulságos történetek elevenednek meg a lapokon a Ferencváros házairól, jellegzetes épületeiről, régi emberekről.
Nem mellékesen korabeli, gyönyörűségesen szép fotókkal van illusztrálva, ami még jobban hozzájárul a hangulatkeltéshez.
Néha csak egy lámpaoszlop, az idő varázsa, elmúlt pillanatok, emberi életek elevenednek meg a képek segítségével. Természetesen már a borító fotó is megragadja a szemünket, Czabán György fényképeit és a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény archív fotográfiáit láthatjuk a kötetben.


                                                    A Bakáts-tér temploma


 Nehéz kiemelni a novellák közül, hiszen, valami miatt mindegyik megfogott. Persze a hosszabb írásai hangulata és történetei jobban fogják az olvasót. Jobban belefeledkezik ebbe az elmúlt világ pillanataiba, történeteibe, régi emberek, épületek sorsába. Néhány a szívemnek kedves történet: a kezdő Szerelem, majd a Tulipán, Eső, A por szaga és a Hókígyó, Pápa, Fúj a szél, és a Meggyvér címűeket választanám. Ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, akár a szerzővel való ismerkedésre is remek alkalom. Nem csak Budapestet ismerheti meg, de aki netán még nem olvasott semmit az írótól, kezdő, ismerkedő olvasásnak is remek kötet! Utána jöhet sorban a többi könyve, nálam a kortárs magyar írók között bizony kedvencem lett Kőrösi Zoltán. A Budapest, nőváros című könyv 2004-ben az Édes Anyanyelvünk pályázat 1. díját nyerte el, illetve megkapta 2005-ben az Év könyve kitüntetést. Ebből a kötetből tv-film is készült Vizy Mária rendezésében, 2008-ban.
  
  
                  
 Kőrösi Zoltán:  
1962. március 14-én született Budapesten. A budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakon diplomázott 1987-ben. 1989-ben Lisszabonban, Portugáliában élt. 1990-2007 között a Magyar Rádióban dolgozott, 1995-től a Magyar Rádió Irodalmi szerkesztőségének vezetője, 2002 júliusától 2007 áprilisáig a (a megszüntetésig) a Művészeti Főszerkesztőség főszerkesztője volt. 2007. december 31-én távozott a Magyar Rádióból.

Volt lapszerkesztő (Kritika) és könyvsorozat (JAK-füzetek) felelőse, dramaturg és forgatókönyvíró, tanár és műsorkészítő. 1998 óta több éven keresztül tagja volt a MEDIAWAVE-Fényírók fesztiválja nemzetközi zsűrijének, illetve 2001-2008 között a Magyar Mozgókép Közalapítvány játékfilmes szakkollégiumának.
Foglalkozott tanítással is: néhány szemeszteren át a Színház- és Filmművészeti Egyetemen volt óraadó.
Első napvilágot látott novellájával 1992-ben megnyerte a Magyar Napló című irodalmi hetilap Örkény István-novellapályázatát. Ugyanebben az évben jelent meg első kötete, a beszélgetéseket tartalmazó Felrombolás című kötet. 1996-ban megnyerte az ÉS novellapályázatát.  2006-ban József Attila-díjat és Jelenkor-nívódíjat kapott, ebben az évben jelent meg a Milyen egy női mell? – Hazánk szíve című regénye. 2011 márciusában pedig A hűséges férfi - boldogságnovellák című kötete, majd 2012 májusában tizennegyedik könyve: Az utolsó meccs - történetek a titkos magyar focikönyvből című gyűjtemény és a Magyarka című regény. 2014 októberében kerül a boltokba a Szívlekvár című új regénye.

            




Eredeti megjelenés éve: 2004
  Kalligram, Pozsony, 2004
224 oldal · ISBN: 8071496332


    

2014. január 26., vasárnap

Pixel

 Tóth Krisztina: Pixel
    -szövegtest-                                                



                                                                                           
                               





Az írónőtől tavaly olvastam először az Akvárium című regényét. Meghatározó találkozás volt számomra. Fanyar iróniával megírt története elvarázsolt. Visszafelé haladva az életműben, most a 2011-ben megjelent novelláskötete a Pixel került a kezembe. Az életünk kis emlékmorzsákból, véletlen találkozásokról, pillanatokból épül fel. Erről szól ez a novelláskötet, hozta is a várt hatást. Lenyűgözött. Mint valami emberi "puzzle" kerekedik ki a történet.

Miről is szól tehát a Pixel?
A könyv fülszövegéből: Egymással ütköző emberek és sorsok kavarognak térben és időben, véletlenszerűen találkoznak, ám mégis olyan érzésünk van, mintha egy közös testhez tartoztak volna egykor, csak ezt a testet szétszakította volna valami, ahogyan a könyvben fel-feltűnő párokat is. Fej, szív és kéz: minden testrészhez egy történet tartozik. Humor és keserűség regiszterei váltogatják egymást, hol a közelítés fájdalmas pontossága, hol a távolítás iróniája jellemzi az egymásra épülő történeteket.

A harminc novellát tartalmazó könyvecske a végére egy kerek egésszé, egy emberré áll össze. A fejezetcímek egy - egy testrész nevét viselik.  Számomra leginkább a Tenyér, Fül, Szív, Köldök, Mell, Pénisz, Térd, tetszettek. Az utóbbi kettő meghatóan érzelmes is. Jó volt még a Szem, az Áll, a Fog és az Íny, valamint a Hát története is.


A humorral is átitatott szöveg izgalmas olvasmány. Vajon mikor, melyik már feltűnt szereplő tér vissza a következő kis történetben. Szerettem a tanárnő figuráját, aki egy kiüresedett házasságban él a férjével. Ők több novellában is benne vannak. Érdekes, hogy a férj szemszögéből is olvashattam az életükről, nem csak a nő oldalát mutatta be. Ugyan az, két megközelítésben.
Életszerű alakok tűntek fel a további pillanatokban is: a vidékről Pestre került cigány fiú drámája, a lomtalanítási életképek a mankóval, és a fenyőárus alakja mind mind valós élethelyzeteket tárt elém. Érdekes ahogyan az egykori lúdtalpas kisfiú már felnőttként is megjelenik, megkeseredve az élettől. Olyan igazi életszagú az egész történet. Olyan szép-szomorú, édes-bús.

Tóth Krisztina aprólékos részletességgel szemléli a világot, játékos stílusban változtatja a történet lehetséges irányait. Igazi mély emberi érzések tűnnek elő ezekből az ellesett kis pillanatokból.
Izgalmas, elgondolkodtató könyv, mégsem mondanám egyszerű olvasmánynak a maga 166. oldalával. Lenyűgöző és ütős könyvecske lett ez az emberi pixelekből álló történetek gyűjteménye.

Jó, hogy a sok komor és szomorkás történetsorozat  egy mosolyt adó történettel (a fenék) zárul, ami  picit vidámabb történet, egy reménysugár a végére. Egy mosoly, ami elkísér. Ennyire sok a fásult, depresszióval küzdő, boldogtalan, elmagányosodott ember? Mennyire tud hiányozni egy ölelés, mennyire sokat ad egy önzetlen mosoly!

Szomorú, elgondolkodtató képet fest jelen világunkról, rólunk emberekről. Tényleg ilyenek lennénk? Fásult, fáradt, önző, a másikra nem figyelő, önös érdekek által vezérelt, szeretetre váró-vágyó, megértést kerső emberek?

 „A valóság pedig a legrosszabbra bökött rá, hogy haladjunk, akkor legyen ez.”




5/5

         


Magvető, Budapest, 2011
166 oldal · ISBN: 9789631428681
             

2014. január 22., szerda

Farkas az asztalnál

 Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál


                             


       "Egyszerre megvilágosodtam. Tudtam. Tudtam, hogy apámból hiányzik valami, ami más normális emberekben megvan."



Tanulságos könyv volt ez, bár rémisztően sötét, nyomasztó és kegyetlen. Aparegény egészen másképpen. Témájában is ritka, az apa-fiú kapcsolatot boncolgatja, ami nem túl felkapott téma.
Valahogy az anyai szeretetről, az áldozatvállalásukról és az odaadó gondoskodásról több dicshimnuszt zengő könyv született már. Pedig, mint tudjuk, azért nem minden anya tündér...


Nos, ebben a könyvben anyuci kissé ideggyenge, öngyilkosságra hajlamos nő. Apuci pedig a család réme. Az a fajta, aki kifelé kedves a szomszédokkal és mosolygós, ám otthon félelmetes. Borzalmas lehet egy ilyen családi légkörben kisgyereknek lenni, felnőni. A komor hangvétel már sejteti, komoly problémák vannak ebben a családban.

"A szüleim szombatonként együtt jártak pszichiáterhez Northamptonba. Néha hetente többször is."

Ha ez eddig nem lenne egyértelmű, a történet valós. Az író kegyetlen őszinteséggel tárja elénk a saját gyermekkorát. Kiírta magából az akkor elszenvedett fájdalmakat.

" Természetesen tudom, hogy az apák szeretik a fiukat. Láttam a moziban. Láttam a tévében."

Ám ezt a szeretetet soha nem érezte, nem tapasztalta meg. Édesanyja ugyan figyel rá, törődik vele, de az apai szeretet hiánya óriási ebben a kisgyerekben. Nincsenek közös kirándulások, csak rettegés van.
Anyja egy idő után feladja az apa elleni hiábavaló küzdelmet, kórházba is kerül. Augusten lassan egyedül marad az apjával. Persze a válás lesz a megoldás, bár ez elkésett lépés. Addigra anyja már lelkileg megnyomorítottá válik, szinte  beleőrül a házasságába. A gyerek pedig teljes kiszolgáltatottságban éli életét...






Gyermeket nemzeni és azt felelősséggel felnevelni komoly feladat. Ennek a szülői szerepnek az apa nem tud és nem is akar megfelelni. Ez még megdöbbentőbb. Álarcot visel a külvilág előtt, otthon terrorizálja a családját, megerőszakolja  a feleségét, a család állatait utálja, sőt, hagyja elpusztulni a fia tengerimalacát. A család kutyái sem járnak jobban... Kifelé mosolyog, befelé vicsorog.

Mindeközben a kisfiú álmai, rémálmai színesítik naturális egyszerűséggel a történetet. Mesél az apja gyermekkoráról is, anyja hiábavaló küzdelmeiről. Amikor még volt remény, hogy igazi család legyenek. Érdekes a bátyjával való viszonya is. Szinte nincs is kapcsolat a két gyerek közt. A testvére önállóbb, hamar elmenekül a családi pokolból.

Az apa alakja távol áll tőlem, és ezért nem is tudtam megkedvelni. Nem értettem, miért is nem szereti, már-már utálja a saját fiát. Végig összeszorult gyomorral olvastam erről az eléggé beteges lelkületű (mondhatni szadista) apáról. Ha szavakkal, pillantásokkal ölni lehetne, ő megtette volna.
Igaz, nem volt alkalmam ilyet tapasztalni, bár apa nélkül nőttem fel. Ilyen rémségekről eddig csak hallottam. Mennyire más lehet olvasni róla, mint átélni, nap mint nap tapasztalni ezt a borzalmat.
Sajnáltam persze a gyereket, aki felnőttként sem tudott kilépni az apja árnyékából. A magány, a gyűlölet, a rettegés, a szeretetéhség, az eltaszítottság nyomot hagyott az ő lelkében is. Nem is csoda.

"Apám ült a konyhaasztalnál, szívta a cigarettáját, itta az italát, nézte a kikapcsolt tévét, én pedig nem értettem, miért nem ér rá, mikor nem csinált semmit."

 Egyszerűen egy életen át nem vesz tudomást a saját fiáról. Elképesztő ember. Minek az ilyen embernek gyerek? Szokatlan és nagyon elgondolkodtató könyv. Néhol elég nehezen emészthető. Hol vannak a további rokonok, pedagógusok, szomszédok? Miért hagyják a gyerekeket szenvedni? Senki nem segít, nem tesz semmit.

Nagyon jó, hogy a végén megjelent Augusten jövője. Van remény, bár vékonyka a vonal. Jó volt, hogy megtörte a könyvre jellemző nyomorúságtól terhes, melankóliát. A Farkas az asztalnál egy emlékirat, egy könyörtelen nyíltsággal megírt visszaemlékezés a kegyetlenségről és a remény megváltó erejéről.
A gyerekeket szeretni kell, felelősek vagyunk értük, ha már életre hívtuk őket!




Kelly, Kaposvár, 2008
224 oldal · ISBN: 9789639667631 · Fordította: Illés Róbert

2014. január 20., hétfő

Őrangyalok

Kristina Ohlsson: Őrangyalok 
Fredrika Bergman-3.

                                                                                             



                                  






Nagyon jó írónak tartom Kristina Ohlssont, már a 2012-ben megjelent Mostohák történetével belopta magát a szívembe. Pici fenntartással vagyok a krimit író hölgyekkel szemben,
bár szerencsére akadnak kivételek: Ohlson mellett például a két Karin -Alvtegen és Fossum- is remekel.



Nem tudom, ki mit vár el egy krimi esetében, mit tart fontosnak.
Nála szerintem itt minden a helyén van: szokatlan és izgalmas a történet, jó a nyitása, van lelki pszichológiai része is, a figurái nagyon szerethetőek, esendőek, emberiek. A már említett Mostohák című krimije elképesztően jó volt, pedig első könyves szerzőnél ez ritkán van így. Nekem a következő, Elnémítva is tetszett, bár ott szerintem picit túlbonyolította a szálakat. Ennek ellenére
is egy roppant fordulatos és izgalmas krimi az is. Sőt, aktualitása is van... Nos, a legutóbbi, immár harmadik Fredrika történetben tényleg minden együtt van! Sodró, évtizedeken átívelő igazi sötét történetet olvashattam. A múlt titkai és a jelen bűnei összefonódnak. Bizonyságot nyer ismét, hogy  a pletyka bizony ártalmas és nagyon veszélyes dolog. Egyszer bizony, minden titokra fény derül...


A történet a tavaszi hóolvadással veszi kezdetét. Egy kutyáját sétáltató férfi egy megcsonkított, emberi maradványokkal teli zsákra bukkan.
A rendőrség viszonylag gyorsan azonosítja a két éve eltűnt egyetemista lányt, Rebecca Trolle-t. Egy köldök piercing segítségével, amit természetesen a DNS vizsgálat is igazol.

Innen indul be igazán a történet. A lány szinte nyomtalanul tűnt el,
azóta sem sikerült előrelépni ügyében a nyomozóknak. A baráti társasága és édesanyja is értetlenül állnak a dolgok előtt. Fredrika Bergmannak aprólékos munkával sikerül egy egészen apró nyomra bukkannia. A lány vizsgadolgozatát egy harminc évvel ezelőtti, akkor sikeres mesekönyvíró nőről akarta írni. Ám az írónő szörnyű gyilkosságba keveredett, ráadásul még két igen obszcén iromány megírásával is gyanúba keverték. Karrierje ezzel véget ért, börtönbe került és azóta, 1981 óta nem beszél senkivel... Szó szerint egy szót sem szólt azóta.

"Az idős nőt nézte, aki azonban egyáltalán nem vett róla tudomást. A nyugdíjasotthon feljegyzései szerint Thea 1981 óta nem szólalt meg. Az önkéntes némaság okát Malena nem tudta."


További izgalmakat ad, hogy kiderül az eltűnt lány babát várt, majd a helyszínelők újabb emberi maradványra találnak. A férfi legalább harminc éve a föld alatt volt. Ki lehet az? Talán az írónő egykor eltűnt fia? Két gyilkosság, mely között több mint harminc év telt el - vajon hogyan függ össze?  Ráadásul később előkerül egy ún. snuff-film is. Vajon ki és miért küld még mindig minden héten virágot az idős írónőnek?
Nem ennyire egyszerű a dolog, Ohlsson remekül vezeti félre az olvasóit. Mondom, mesterien van kitalálva és összerakva a történet. Talán még sötétebb krimi, mint a Mostohák.  Kitalálhatatlan, hol
és hogyan érnek össze a szálak. Vitt, sodort a cselekmény, a három főhős alakja mellé jelentős lesz Spencer és Cecilia is. A fő vonal erős, összetett, eseménydús cselekménye van.

Előkerül még néhány tárgy is, ami viszont segíti a nyomozókat. Fredrikának közben szembesülnie kell azzal is, hogy élete párja is a gyanúsítottak listájára kerül, jó okkal. A kalandos és izgalmas nyomozás kideríti, miért is kellett meghalnia Rebeccának. Mi volt az a sötét titok, amire harminc év távlatából rájött és a vesztét okozta. Mire képes az anyai szeretet? Ez a másik fontos alapkérdése
a történéseknek.

És mire képes egy gonosz pletyka? Ami ellen nincs mód védekezni...  egy pletyka amilyen apróságként indulhat, majd hogyan burjánzik el. Mindenkihez nem mehet oda az ember, hogy cáfoljon, az pedig, ha magyarázkodni kell, már gyanús! Több lehetséges gyilkos után, (leszbikus szerető, minden szempontból gyanús és féltékeny jogász barát, gazdag igazgató, egyetemi mentor) persze a valódi gonoszra is fény derül. Az indítékok sem hétköznapiak. Sötét és gonosz titkok vannak a háttérben. A befejezése pedig tényleg szuper, így kell lezárni, ez nagyot szólt!

Ohlsson ismét kitett magáért. Egy hihetetlenül jól összerakott, szövevényes, rejtélyekben gazdag krimit kapunk tőle. Emberi sorsokkal, a nyomozók magánéletével és magával a folyamattal, míg a bűnös végül lelepleződik. Fontos szerepet kap Alex Recht, a csapat vezetője, valamint Peder Rydh nyomozó is. A befejezésre sem a megszokott módon kerül sor, de ez már tényleg maradjon meglepetés.


5/5

A szerzőnő további két krimije (Paradisoffer, Davidsstjärnor) - remélhetőleg minél előbb magyarul is elérhető lesz.  
      
                                                      Kristina Ohlsson és a Mostohák

  



Animus, Budapest, 2013
432 oldal · ISBN: 9789633240854 · Fordította: Erdődy Andrea



2014. január 19., vasárnap

Lassú teher

Tar Sándor: Lassú teher (1998)

  




"Apu, mi csórók vagyunk?
Azok vagyunk, kisfiam. Nem nagyon, de olyan szegényebbek."










Első olvasásom az írótól, aki sajnos már nincs velünk. Gyémántkeménységű mondatok, őszinte emberi sorsokról olvashattam ebben a novelláskötetében. Drámai volt a hatása. Napok múlva is bennem élnek az olvasott történetek.
Írói stílusát  kevés eszközzel, hatásvadászat nélküli, szinte tagolatlan párbeszédek jellemzik. Csak vesszővel elválasztott, bővített mondatokkal  jelez nekünk. Ezek a mondatok ütnek, sokatmondóan fogalmaz. Realista, nagyon is.
Az "alsó tízezer" életéről mesél úgy, hogy hatása döbbenetes. Némelyik novella után valóban napokig voltam annak hatása alatt. Igazi olvasmányélményt adott, nyomot hagyott bennem.
Mert igaz, és őszinte. Sallangmentesen egyszerű.

A könyv már nem új, hiszen 1998-ban jelent meg.
Sok víz lefolyt a Dunán, kormányok jöttek és mentek is. Életünkben mégis alig váltakoztak az érzések. Amit ott és akkor leírt, most a jelen világunkban is épp így van. Kilátástalan sorsok, napi drámák erről szólnak a hírek.

"Az öcsém üvegből itta otthon a pálinkát és azt mondta, mind úgy halt meg, ahogy élt,
boldogtalanul, alig hagyva nyomot a világban, sietni kell, most már mi következünk."


Ha Tar Sándor olvassuk, rádöbbenünk, hogy semmi sem változott: reménytelenség, munkanélküliség a kisemberek szürke hétköznapi problémái ugyanazok most is (túlélni a mai napot, boldognak érezni magunkat). Ez nemcsak rólunk és országunkról állítja ki azt a bizonyos szegénységi bizonyítványt. Tar Sándor olyan író, aki tegnap megírta a mai életünket. A múltról szóló novellák átfedik a mai világunkat.

A könyv három részre oszlik. Az első hét novella a Téli havak összefoglaló címmel szerepelnek.
A remény és a túlélés novellái. Gondolatok arról, "mi késztet élni".

"De hogy mi késztet élni, így, vagy másként, azt én sem tudom. Egyszer már mintha tudtam volna. Kis életem fut, hervadásba hull, énekli anyám, tovább nem tudja. És mi késztet halni majd?"

A középső novellaciklus a Szoba kilátással kilenc története Róza mamáról, a háziúrról, aki reménytelenül várja vissza feleségét. Ebben a részben voltak a legmeghatóbb írások: Varjak a hóban, Talált bánat és
A tengert látni címűek. Tar Sándor úgy mesél emlékekről, hogy az emlékeket hoz elő bennem is.

A záró szakasz tíz kisnovellája is nagyon hiteles életeket mutat be. A címadó Lassú teher apa-fia párosa, a Kis fehér ház története vagy a Meghalni nem című írásai megérintenek mindenkit.

" Én szépnek láttam a feleségemet, Misókát, magamat, az életet, mindent, az embernek nem kell sok a békességhez, azt legtöbbször a másikban leli meg, és én ha a fiamat láttam, akkor minden csodálatos volt."

Együtt talán könnyebb. A napi boldogsághoz néha ez is elég. Van hová, kihez hazamenni. Még akad egy tál meleg leves is. Egy mosoly és egy ölelés adhat erőt, kiutat a reménytelenségből. Szomorú és sokszor reménytelen történetek az élet árnyékosabb feléről. Fontos és pontos, meghatározó könyv.

Keresni fogom a további köteteit is az írónak.

5/5

                                                     


 Tar Sándor (Hajdúsámson, 1941. ápr.5. – Debrecen, 2005. jan. 30.) magyar író, szociográfus.

Több tucatnyi elbeszélése, novellája látott napvilágot, de írt regényeket és szociográfiai munkákat is. Elbeszélései a perifériára szorult emberek sorsát örökítik meg, akiket maga alá gyűrt a kilátástalanság és a nyomor. A rendszerváltozás vesztesei ők: munkanélküliek, kiszolgáltatottak, betegek. Figurái többnyire egyszerű, tanulatlan emberek, ám gyakran ábrázol magasabb végzettséggel rendelkezőket is, akiket a valóság végül rádöbbent erőfeszítéseik haszontalanságára. Írói munkáját több díjjal is elismerték. (József Attila és Márai Sándor-díjjal 1997 és 1998-ban).
 Művei francia, finn és német kiadóknál is megjelentek.

                                                                                               
                                                                                                             2003-ban egy dedikáláson.
                         
Magvető, Budapest, 1998
224 oldal · ISBN: 9631421236

2014. január 10., péntek

A Jefferson-kód

Steve Berry: A Jefferson-kód 













1865. Abraham Lincoln
1881. James Garfield
1901. William McKinley
1963. John F. Kennedy 


A négy amerikai elnök ellen elkövetett gyilkos merényleteknek látszólag semmi közük egymáshoz.
De mi van, ha mindegyik elnököt ugyanazért ölték meg?
Az alkotmányban szereplő különös záradék miatt? Mit rejt a titokzatos záradék?

Steve Berry legújabb kalandregénye erre ad választ. Mit rejt a titokzatos Jefferson-kód?
Mi az a titkos záradék az alkotmányban, amit 175 éve nem sikerült senkinek megfejteni?  
Cotton Malone bajba kerül, mint az aktuális elnök elleni merénylet szervezője. Természetesen csapdába csalták. Tudtán kívül sétált bele, hiszen ő régi főnöke és segítőjével, Stephanie Nelle-vel akart találkozni. A nőt azonban elrabolták...

Kicsoda is az aktuális elnök, Danny Daniels? Látszólag rendben lévő házassága csak kirakat, súlyos tragédiát hordoznak feleségével. Mennyire végtelen a szeretet, meddig képesek megbocsátani egymásnak az elkövetett hibákat? Miért is kell tartani egy behízelgő, házibarátnőtől?
Kiket rejt a titokzatos Közösség? Mi a céljuk, mi az az eszme, ami mozgatja tetteiket?

Valós helyszíneken, végig az Amerikai Egyesült Államokban játszódik a történet. 
Az indító merényletkísérlet a valóságban is úgy történt. A Közösség természetesen kitaláció, ám fontos és lényeges szerep jut nekik. A rosszak elhívatott vezére Quentin Hale. Mint egy mai, kalózvezér, afféle mai Feketeszakáll módjára intézi titokzatos üzelmeit. Ám ez már nem a 17. 
vagy 18. század. Hiába több ősre visszanyúló hatalom, azért a világ változik. Tény az is, hogy voltak tengeri vámszedők, sőt a függetlenségi háborút is az ő segítségükkel tudta megnyerni Amerika.

A sok igazi helyszín, a Fehér Ház, Ovális Iroda, vagy a New York-i főpályaudvar és a Jefferson hotel még hihetőbbé teszi az ügynökök kalandjait. Sőt, a  Mahone-öböl is valóságos elem.
A történet pedig beszippant, pörög ezerrel, mint egy jó James Bond film.  

Talán most inkább az akciók, kalandok kerültek túlsúlyba, de ez nem gond. 
Végig izgalmas nyomozások, csapdák és menekülések követik egymást. Összeesküvéselmélet a javából ez a történet. Semmi és senki nem az, aminek látszik.
Cassiopeia Vitt is igazi segítője ezúttal is Malonenak. Tengeren és szárazföldön sodornak bennünket a kalandos fordulatok. Néha a legegyszerűbb magyarázat a helyén való. Akár Kennedy elnök esetében is. Érdekes okfejtésnek, következtetésnek lehetünk tanúi a történetben. A választ is elárulja nekünk Berry, miért is kellett ennek a négy elnöknek meghalnia? A meglepetés garantált!


Természetesen Jefferson kódja valóban létezett. Annyira jól sikerült, hogy maga Jefferson is megfejthetetlennek találta. Egészen 2009-ig az is maradt, amikor is  egy New Jersey-i matematikusnak sikerült rájönnie a megoldásra. 



Izgalmas kalandozást, jó kikapcsolódást nyújt ismét Steve Berry. 


Steve Berry a New York Times sikeres írója, a Nagy Károly nyomában, A velencei árulás, Az Alexandria link, A Templomosok öröksége, A borostyánszoba és a Vérbosszú Párizsban világhírű szerzője. Könyveit 38 nyelvre fordították már le, és 50 országban sikeresek.



Eredeti megjelenés éve: 2011

 Ulpius-ház, Budapest, 2013
602 oldal · ISBN: 9789632547954
                           

2014. január 6., hétfő

A francia nő

Fábián Janka: A francia nő











Mielőtt rátérnék az új, sorrendben kilencedik Fábián Janka regényre kicsit nézzük meg az előzményeket. Mi történt A német lány kötetben, hogyan lett Rose-ból francia nő?

A német lány:

Egy igazi, szétágazó szálakon futó családregény. A Magyarországról elűzött Sepp, katonai karrierje német földön, majd Párizs, a szerelmesek városa képei után a sztálingrádi csata komor hangulatú története. Ez a regény egyik csúcspontja, kifejezően megírt része.

És persze egy beteljesületlen szerelem  Cecillel, amiért végül is elkerül Párizsból. Cseppet sem lányregény, nem is cukros, nem is rózsaszín. Remek mese, amihez München és Párizs nagyszerű háttér. A főhősünknek és a többi szereplőnek is erős karakter jutott. Antoine figurája finoman megrajzolt, míg Jean-Phillipe és az apja sokkal markánsabb alakok. Míg a gonoszt Pitou képviseli, szintén erőteljesen. Lulu a harmadik testvér pedig igazi kis sértett, ármánykodó nőci. Micsoda kín lehet egy nagy szerelem, egy "tökéletes" anya árnyéka. Lulu minden tettével lázadó, csakhogy apját bosszantsa. Igazi intrikus.



Rose, a német lány pedig ebbe a milliőbe csöppen bele. Bár Seppnek nincs igazán köze a lányhoz, de magához veszi, ő neveli fel Rose-t. Nekem újdonság volt a német katonák gyermekeiről és az akkori viszonyokról írtak, az árvaház légköre. Ezek a gyerekek semmiről nem tehettek, mégis rajtuk verték el a port. Később Párizsba kerül tanulni, ott ismerkedik meg Luluval. Barátságuk eléggé nehézkesen alakul, majd később meg is szakad. Lulu és családja érdekes karaktereket hoznak a regénybe, jól színesítik a történetet. Rose, Antoine iránti viszonzatlan vonzalma után megtalálja a boldogságát. Igaz, csak kis időre, szóval bonyodalom van bőven. Végig lendületes a történet, Rose sorsa érdekesen alakul. Egyedül a Pitou szál volt kissé zavaró nekem. Az rendben, hogy felismeri és rájön, kicsoda is Rose... Ám a komoly és megfontolt lányban lehetett volna valami "ősi női megérzés", hogy óvakodjon a férfitől. Szóval izgalmak, fordulatok vannak a regényben. Jó és szórakoztató olvasmány volt.

A francia nő

Mint kiderül a kötet borítójáról is ez a történet A német lány folytatása. Rose és a többi szereplő visszatér, de vannak újabb szereplők is. Központi téma a szerelem, a boldogság keresése és a család. Azt keresik a szereplők, próbálják megtalálni. Van, amikor sikerül is. Aztán kiderül, mint az életben is, mégsem az volt. Jean-Philippe már az előző könyvben is próbált Rose-hoz közel kerülni... ám, mint a férfiak oly sokan a gyermekáldástól és így a kapcsolatuktól is menekült. Bohém életvitelébe nem fért bele a gyermek, míg Rose nagyon szeretett volna anya lenni. Mindenki ment a maga útján, próbálta életét boldogan élni. Több-kevesebb sikerrel. Hiába, ezt lehetett érezni, ők bizony egymásnak vannak teremtve! Megszenvedték azért, mire mégiscsak egymás karjai közt lelnek lelki vigaszt.

Ebben a regényben is feltűnik és hangsúlyos szerepet kap Magyarország. Rose egy szerelemnek gondolt kaland után reméli, hogy Jakab Áronnal a tehetséges újságíróval végre boldog lehet, bár közben Jean-Philippe emlékétől sem tud szabadulni. Talán nem is akar. A német lányból francia nő lett. Gazdag és özvegy, mégis magányos. Az események jó része most itt történik Magyarországon, itthon, mégis Rose a "rendszeridegen". Olvasmányos részek a divatról, ruhákról és az akkor új Körszállóról sok kis színes és meglepő információt adnak az akkori magyarországi életről. A vonatozás, az utasellátók világa, hangulata érdekes része a történetnek.

Rose próbál boldog lenni, keresi a lehetőséget, de egy igazi partner ehhez hiányzik.
Sajnos Áron is, a kapcsolatuk is csúnya véget ér. Ezen még a vidéki nagymami sem tud segíteni.
A vidéki kiskirály pártfunkcionárius apa, aki még saját szüleit és fiát is megtagadta a párt eszméi miatt érdekes szín ismét. Apa és fia kapcsolatán még Rose magánakciója sem tud segíteni. Elgondolkodtató helyzet ez a rész is. Hihetetlen, de igaz, megszabták, hogy miről írt, írhatott a sajtó, és hogyan. Jó kis hangulatos korképet kapunk az akkori viszonyokról. És nem csak a vasúti közlekedésről, az utak állapotáról, vagy éppenséggel magáról a rendszerről is. Az akkori beszűkült gondolkodás az, ami elképesztő.

Visszatérve Rose alakjához: a szerelem ott van az orra előtt. Csalódásokon, tragédiákon át vezet az út a boldogsághoz. Mint az életben is. Mégis nehezen találnak egymásra JP-pel. Mindketten erős egyéniségek. Érdekes részek voltak az előző kötetben is a fotózásról, kép készítésről írtak. Jean-Philippe útkeresése. A hatvannyolcas párizsi diáklázadások eseményei is feltűnnek a történetben, ez is segíti JP a  magára találásban mint fotóriporter. A moszkvai kaland is nagyon szemléletesen hozza a szocialista hangulatot.

A sok izgalomnak, kalandnak szerelem a vége. Férfiasan kézbe veszi a dolgokat Jean-Philippe és nyitott kapukat döngetve megkeresi Rose-t. Ekkor már van egy fia ugyan a lánynak, de a férfi is "kap" egy kislányt. Lulu mellékszállá lényegül, Amerikába menekül keresni a boldogságot. A lánya itt marad a két fiú testvérre. Igazán érdekesen alakulnak a szálak ebben a családban is. A szeretet és az összetartozás azonban segít nekik. Nagyon remek történet volt mind a két kötet, szépen kerekedett a szereplők élete.
Talán a legfőbb erényei mind a két könyvnek az, hogy megint sok olvasónak a kezébe ad élvezetes, kalandok során átívelő szerelmet és hangulatos korhű mesét. Fábián Janka elérte azt, hogy sok embernek adta vissza az olvasás örömét! Nekem már az Adél és Alíz története is nagyon tetszett és ez a két könyv is élmény volt. A megidézett történelem pedig valós és remek keretet ad az eseményeknek.





Fábián Janka: 1973-ban született, írói álnevét nagymamája irántit tiszteletből vette fel.

Egy Pest melletti községben nőtt fel, de gyermekként sok időt töltött Kisnémediben is, ahol nagymamája született. Az érettségi vizsgát követően a Miskolci Egyetem angol–történelem szakát végezte el, majd pár évvel később az Eötvös Loránd Tudományegyetem francia szakán szerzett oklevelet. Az írás mellett angol–francia nyelvtanárként és fordítóként munkálkodik.






Ulpius-ház, Budapest, 2013
ISBN: 9789633830932

2014. január 3., péntek

A 64-es betegnapló

Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló                  





                                                             






Carl Mørk és Assad visszatér, ismét nyomoz a Q. ügyosztály.
Fordulatokban gazdag, meglepően csavaros krimit kapunk ismét Jussitól, drámai sorsokkal. Amiért szeretem a skandináv krimiket itt különösen érezhető. Több, mint krimik. Lélektani hátteret kapunk most is a szereplőkről. Nagyon is hitelesen alakul a történet, ami a kies Dániában egy szigeten veszi kezdetét, még az ötvenes években.

Tetszett, hogy ismét több ember szemszögéből is látjuk az eseményeket. Két fő szálon vezet minket az író: napjainkban, amikor a nyomozás folyik 2010 novemberében, és amikor a szálak igazán összegubancolódtak: 1987. augusztus.  Ekkor tűnik el egyszerre öt különböző ember, öt különböző helyről. Látszólag semmi közük egymáshoz... azonban Assad és Rose aprólékos munkával kiderítik, mi, illetve ki, köti össze ezeket az embereket.

Női főszereplőnk Nete, aki anya nélkül egy durva és elég egyszerű apa mellett nőtt fel, folyamatos szeretethiányban. Amikor már úgy érzi élete sínen van, (boldog házasság, szerető férj), akkor felbukkan egy árny a múltból és minden összedől.

"A magány néha testi fájdalmat okozott.
Ha csak egyetlen becéző szóval illették volna, vagy ha megcirógatják az arcát – Nete azonban megtanult ezek nélkül élni."

Nete szerethető, már-már szánni való, szimpatikus figura. A gondolatait olvashatjuk, együtt gondolkodunk vele. Sőt, talán még a kitervelt bosszúért is drukkolunk neki. Ugyanis ő az, aki mozgatja a szálakat. Úgy dönt: mindenkin bosszút áll, aki felelős elrontott életéét. Ördögi és mégis egyszerű csapdát állít egykori kínzóinak, akik szó szerint önként és lelkesen sétálnak bele ebbe a csapdába. Nem semmi fordulatok és események követik egymást! Nete gondolataiból elénk rajzolódik egész élete, minden rossz emléke és az a kevéske jó, ami történt vele.
Amit aztán elvettek tőle. Ő pedig bosszúra szomjas.

Másik fő alak, a fő gonosz Nete életében: dr. Curt Wad. Ő és az apja az, akik leginkább tehettek
még Nete sorsának alakulásáról. Hogy mit és mivel azt nem írom meg, olvassátok el! Lesz meglepetés. Talán annyit: doktor apuci egészen sajátos módon kívánta alakítani Dánia népességét
és egy nagyon elképesztő, egyedi módszert alkalmazott a hozzáforduló pácienseken (drogosok, kurvák, elmebetegeken). Ezt a módszer vitte tovább a fia lelkesen. Afféle "Mengele-reinkarnáció" módra. Az igazán meglepő, hogy ehhez egy sor támogatót is talált, egész szervezetté nőtte ki magát
a dolog. Sicc, elég a spoilerből! Az olvasó feszülten izgul, ámul és bámul, ledöbben.

A Mørk – Assad páros Rose segítségével egyértelműen a legjobb párossá válik. Jó karakterek, lelkesek és együtt gondolkodnak. Assad most különösen kiveszi részét a nyomozásból. Élete veszélybe is kerül, mint ahogyan Morké is... Miért, és hogyan, em mesélek erről többet.
Aki kezébe veszi és elolvassa ezt a krimit, garantálom jól meglepődik a végén! Nem is kicsit!

Ugyanis ha röviden akarnám összefoglalni ezt a könyvet:
Zseniális, elmebeteg, duplán csavaros, Mengele-reinkarnációja Dániában. Itt tényleg minden csak
az utolsó oldalon derül ki! Addig, csak hisszük, hogy tudjuk! Jussi elképesztően sikeresen vezeti
félre az olvasót, ettől remek ez a történet.

Jussi már az előző, Palackposta krimijével is lenyűgözött. Ezzel csak fokozta és elérte, hogy Nesbo mellett a kedvencem lett. Nagy élményt adott mind a két krimije. Tényleg remek mindkettő, ne hagyjátok ki ezt sem. Remek szerkezeti felépítése, történetvezetése van ennek a történetnek is.
Nehéz lenne eldönteni, melyik üt nagyobbat. Kedvenc részem a sorozatból, a Q-ügyosztály szerintem legjobb története. Persze, a Nyomtalanul és a Palackposta is kedvencem.

Kellemes olvasást és borzongást!
A kötet az Animus Kiadó egyik legjobb krimije az elmúlt évi megjelenésekből.

5/5.



1950. 08. 02-án Koppenhága városában született Jussi Adler-Olsen.
 A család legkisebb és egyetlen fiú gyermeke volt. Apja neves pszichiáterként dolgozott, ami jó háttértapasztalatot adott a fiának. Ebben a regényében különösen érezhetőek ezek a hatások. 1997-ben jelentkezett első könyvével, ami már sikert hozott neki. A dán "döglött akták", azaz a Q. ügyosztály első története 2007-ben jelent meg. Idehaza ez a negyedik megjelent kötete.





 

Animus, Budapest, 2013
432 oldal · ISBN: 9789633241219 · Fordította: Somogyi Gyula

2014. január 1., szerda

Ez volt 2013.

Összegzés 2013.

Ez volt 2013!
avagy évértékelő karc.

A számok tükrében lehetnék picit szomorú, hiszen hét könyvvel kevesebbet tudtam elolvasni idén, mint tavaly. Azaz: 160 helyett most 153 olvasott könyvem van. Viszont oldalszám szerint 52.846, ami azért 2124 oldallal több, mint a tavalyi. A magánkönyvtáram 125 új könyvvel gyarapodott idén.

Nézzük részletesebben havi bontásban, mindenféle top lista helyett! Volt, ahol több könyv is bekerült, hiszen szerencsére nagyon sok izgalmas olvasásom volt, sok remek könyv került a kezembe. Az újraolvasásokat nem vettem figyelembe.

A hónap könyve január:
J. K. Rowling Átmeneti üresedés regénye varázspálca nélkül varázsolt el, cseppet sem átmeneti élményt adva.

Február:
Tore Renberg: Szerettem másképp is avagy a norvég családmodell és egy kamasz útkeresése a nyolcvanas években. Skandinávia kedvenc a szépirodalomban is.

Március:  a történelem hónapja volt.
Bíró Szabolcs: Non nomis, Domine, Muhary Zalán: Egy tucat esztendő és Alison Weir: A fogoly királyné könyvei adtak remek élményeket.

Április:
Gerbrand Bakker: Az iker és Kepes András Tövispuszta című könyvei voltak a szívemnek különösen kedvesek. Első könyves magyar szerző Dés Mihály. A Pesti barokk a nyolcvanas évek Magyarországára repít. Humoros és remek mese a valóságról.  Megható élmény volt beszélgetni, találkozni vele a Könyvfesztiválon. Különösen, mikor közölte: olvasta a recenziómat és köszöni, tetszett neki... Nos, mindenféle udvariaskodás nélkül: nekem is a könyv.

Május:                      
Három magyar szerzőé a hónap, bár Gabi Gleichmann ugyan Norvégiában él, de magyar származású. Az ő kötete a Hallhatatlanság elixírje. Vele személyesen is volt alkalmam beszélgetni és dedikáltatni a Könyvfesztiválon. Nagyon kedves és barátságos ember!

A másik magyar szerző is részemről új felfedezés, most olvastam tőle először a frissen megjelent könyvét a Magyarkát. Ő Kőrösi Zoltán. Bevallom, kedvenc lett, az év során még további három könyvét olvastam el, de a többi is tervben van. Vele is tudtam beszélgetni, dedikáltatni a Könyvfesztiválon és a Könyvhéten is.
A harmadik szerző egy hölgy, Fábián Janka. Új könyvével nálam végleg bizonyított. Remek hangulatú korrajzot ad, a szereplőinek sorsa fordulatos és izgalmas. Adél és Alíz története ugyan megosztotta az olvasókat, de én szerettem ezt a könyvet. Sok érdekes dolog van a történetben. A magyar arisztokrácia naívsága, hogy pár bőrönd hamisított frankkal majd meggyengítik Franciaországot Trianonért... és ez egy valós tény a mesében. Vele is sikerült találkoznom az év során kétszer is.Még három másik könyvét olvastam el az írónőnek idén, mindegyik remek volt.

Június:
Még mindig magyar szerzők, akik nálam előnyt élveznek. Végre Tóth Krisztina Akvárium kötete is a kezembe került. Kihagyhatatlanul érdekes, igazi "retroérzés", jó volt olvasni. Ahogyan a fiatal Potozky László novellái is lenyűgöztek. Nappá lett lámpafény a kötet címe.  Csak ajánlani tudom!

Július:

Vámos Miklós Szitakötő című regénye is végre a kezembe került. Sok könyve van a polcomon, régóta olvasói közé tartozom. Ez a könyve is nagy kedvencem lett. A szakadó esőben való dedikálás, érdeklődő kérdései pedig azt gondolom egyedülállóan bizonyítják az író egyéniségét. Élmény volt a találkozás, beszélgetés vele is.

Augusztus:

Egy másik európás könyv, egy krimié a hónap könyve. David Baldacci: A hatodik című kötete első olvasásom az írótól, de folytatom. Tetszett nagyon a pergő stílus és a fordulatos történet.

Szeptember:

Ismét két történelmi könyv lett kedvencem. Rozsnyai János első regénye egy kalandos és izgalmas mese. Nagyon olvasmányos, az író remek mesélő. Olvassátok bátran az Atlantic Press kiadónál megjelent regényét.
A Historium Kiadó novellaválogatása, A holló évszázada a Hunyadiak korába viszi el az olvasót. Tizenkét novella, fiatal és tehetséges kezdő íróktól.

Október:
 Egy régi megjelenés, amit hosszú évek óta terveztem elolvasni. Závada Pál: Jadviga párnája könyve egyszerűen lenyűgöző!
A másik bestseller: a régóta várt Frei Tamás könyv a 2015. Kalandos és elképesztő történet, közel a valósághoz. Nagyon közel!
Megemlítenék még egy skandináv krimit: a Palackposta Jussi Adler-Olsen remek és igazán izgalmas krimije kihagyhatatlan a műfaj rajongóinak. A könyvet nem csak kiemelkedően szép, a könyv hangulatát jól visszaadó borítója miatt érdemes kézbe vételre. 


November:
Ismét a történelem: Benkő László kémregénye a közelmúlt a rendszerváltás idejét, hangulatát idézi. A Drezdai emberünk fordulatokban gazdag  izgalmas történet. Sok élményt adott.
Marcellus Mihály új kiadásban megjelent, gyönyörű szép borítójú könyvében két regénye kapott helyet. A veterán / Aquimcum farkasa regényeivel a római korba kalandozhatunk.  

December:
Két skandináv krimit emelnék ki: Jo Nesbo Police, és Jussi Adler-Olsen A 64-es betegnapló krimijeit, amiről hamarosan bővebben is írok.
Charlie utolsó tánca pedig Fabo Stassi remek és élvezetes regénye. Charlie Chaplin életéről, érdekes formában ad élményt, aki elolvassa. Érdemes!

Még néhány szám: főleg férfi íróktól olvastam. Nőktől 29 olvasásom volt, 3 vegyes, a többi mind férfi író könyve volt. A leghosszabb egy újraolvasás: John Steinbeck Édentől keletre regénye 832 oldal, Gabi Gleichmann kötete 728 oldalas, míg Luca Di Fulvio regénye 715 oldal volt.
Legrövidebb egy mese: 28 oldal.
Egy női és egy férfi kedvenc, mindkettőtől első olvasással: Tóth Krisztina és Kőrösi Zoltán.
Egy sorozat, amit végig olvastam: Jo Nesbo mind a tíz megjelent nyomozati anyagát elolvastam, kedvencem is. Jussi Adler-Olsen két krimije pedig új kedvencem.

Essen szó a csalódásokról is: két könyv volt, amit nagyon mellé nyúltam... Öltések közt az idő, és A kéz, amely először fogta az enyémet. Gyorsan felejtsük el!

 137 blogbejegyzés született az elmúlt évben. Ebből 6 interjú, 4 saját írás és néhány kölcsönkért vers  más bloggerektől. Szeptemberben elindult a blog fb oldala is. Jelenleg 139 követőm van, akiknek ezúton is köszönet a lájkokért, megosztásokért és, hogy olvasnak.

Top könyvek a lelkemnek, csak felsorolás. Akvárium, Magyarka, Szerelmes évek, Nappá lett lámpafény, Pesti barokk,  Szitakötő, Sivatagi madarak, Adél és Alíz. Lótolvajok, Álmodtam neked, Tövispuszta, Vezeklés.
Skandi krimi top: Kísértet és a Police Jo Nesbo-tól, Jussi Adler-Olsen Palackposta.
 Mivel skandináv krimit már lassan minden kiadó ad ki, két más kiadónál megjelent skandi kedvenc is ide kerül: Véres tél Mons Kallentoft írása és Arne Dahl: Misterioso krimije is emlékezetesen jó volt.
Legszebb, legötletesebb borítók: Skandik:  Palackposta, Vészmadár, Misterioso.
Történelmik: Non nomis, Domine (az egykötetes változaté). A táltos keresztje
Szépirodalom: Nappá lett lámpafény, Magyarka, Akvárium, A hallhatatlanság elixírje.
Két lélekemelően szép és különleges, más kultúrát bemutató könyv: Férfiak földjén Hisham Matartól, míg Khaled Hosseini regénye az És a hegyek visszhangozzák.
 Egy férfi és egy nő, akik sajnos 2013-ban is kimaradtak: Murakami és Ulickaja.  Idén mindenképpen
 pótolom!
 Blogbejegyzések olvasottsági listája, avagy melyik írásra hányan kattintottak?
1: Jo Nesbo - Kísértet 755
2: Cora Carmack - Szakítópróba 447
3: Fábián Janka - Adél és Alíz 433
4: Nini Schulman - Lány a hóban 257
5: Jo Nesbo - Police 255
6: Tóth Krisztina - Akvárium 232
7: Jodi Picoult - Egyszerű igazság 199
   Gerbrand Bakker - Az iker   199
8: Potozky László - Nappá lett lámpafény 186
9: Détári: 182
10: A holló évszázada 176
11: Rozsnyai János - A táltos keresztje 167
12: Jussi Adler-Olsen - Palackposta 156
13: Dés Mihály - Pesti barokk 152
 a +1: Benkő László - Drezdai emberünk 151



Minden kiadónak hálás köszönet a segítségért! 2014-re is sok jó és izgalmasan érdekes olvasmányélményeket kívánok!
Szépirodalom, történelem és skandináv krimik továbbra is minden mennyiségben!