2015. augusztus 30., vasárnap

Via Mala

John Knittel: Via Mala 
 





A Via Mala 1934-ben látott napvilágot, s azóta nemzedékről nemzedékre rendre meghódítja olvasóit. Bepillantást ad a két világháború közötti Svájc csak messziről oly mintaszerű és békés életébe. Magyarul 1993-ban jelent meg utoljára.

A történet megrázó és nyomasztó, mégis egy szép történet szerelemről, bűnről, bűnhődésről, összetartásról. Tetszett a történetvezetés, ahogy egymásba fonódnak a szálak. Lebilincselő, érzelmeket és gondolatokat keltő olvasmány. Jól adja vissza a kor jellemzőit, főleg a nők jogairól. Nyelvezete mára kissé nehézkessé vált, körülményes a sok leírás. Mégis viszi az olvasót a történet.

 Az Yzolla partján, a Graubündeni hegyek között játszódik a történet. A könyvből megismerhetjük a Laurentz család életét, sorsát. Ők egy szegény család, egy iszákos és brutális apával. Két lányuk és két fiuk van Hanna és Silvelie, valamint Nikolaus és a félkegyelmű Manócska.

Kissé kiszámítható események követték egymást, némiképp idealizált alakokkal. Silvelie a maga „angyalságával” néha kifejezettem idegesített, túl naiv volt a figurája. Az események jól példázzák, hogy egy bűncselekmény elkövetése milyen kihatással van nemcsak az elkövető, de környezetére, későbbi életének alakulására, sőt még akár olyan emberekére is, akikre nem is gondolna.
 
A tulajdonképpeni történet Silvelieről szól, akinek van egy idős festő barátja, aki tanítgatja az élet szépségeire a sok kegyetlenség után. Sajnos a barát meghal, és innen kezdődnek a bonyodalmak. A család már addig is sokat tűrt és szenvedett az apa miatt. Amikor kiderül, hogy az idős festő a vagyona jelentős részét Silveilere hagyta, az édesapja felveszi a nagy összeget és nem akarja a lánynak vissza adni. Egy esős éjjel, amíg Silvelie távol van, megölik a részegen hazatántorgó családfőt. A közös szenvedés után jön a közös bűn: jelképesen mindegyikük az áldozat szívébe szúrja a kést.


A család megszabadul a szenvedésektől, de hogyan tovább? A hegyek jó helyszínt adnak és eltüntetnek minden nyomot. Amikor a rendőrség nyomozni kezd az eltűnése ügyében, nem találnak semmit. Silvelie azonban megtudja, mit tettek szerettei, és elborzad. Elszökik a bűn súlya elől és a városba költözik pincérlánynak, ahol láss csodát, hamarosan rátalál a szerelem is! Azonban az ifjú férjnek egy napon kezébe kerül Laurentz eltűnésének aktája és rájön hogy valami nem stimmel.

A regény tipikusan romantikus olvasmány: fordulatos cselekményszövés, szélsőséges jellemek, hatalmas szenvedélyek, indulatok, egymásnak feszülő ellentétek. Az Alpok világának zordsága lehet az emberi lélek durvaságának képe. A gleccser vájta völgy persze az emberi cselekedetek rossz irányát is jelöli. Csupán a törvények világosak, melyeket mindenképpen be kell tartani, vagy kivételesen, a nagyobb igazság érdekében, át lehet hágni.

A könyv első felében a bűnhöz vezető utat írja le Knittel, a második részben a bűn felderítése és gyötrelmes megvallása áll a középpontban. Majd némi kiegyenlítődés zárja az izgalmas, halványan a társadalmi feszültségekre is utaló regényt. A német filmesek készítették el 1985-ben a könyv filmváltozatát. A két főszereplő: Mario Adorf és Maruscka Detmersh.







John Knittel: 1891. március 24. Dharwad, India -  1970. Svájc. 
 














Árkádia, Budapest, 1988
618 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633071135 · Fordította: Andai Ernő, Liska Endre


2015. augusztus 26., szerda

Ha nem is egy bomba nő

M. Nagy Miklós: Ha nem is egy bomba nő 
Szerelmesregény  
 





Szerelmesregény, de nem úgy. Remek pillanatok és emlékek gyűjteménye. Nők, nők, nők és némi politikával átszőtt életmorzsák. Nagyon jókor találtunk egymásra. M. Nagy Miklós szerkesztőként, műfordítóként és kritikusként évtizedek óta igyekszik a kortárs orosz irodalmat megszerettetni a magyar olvasóközönséggel, most azonban szerzőként lép elénk.  


M. Nagy Miklós jól megmutatta az átlag magyar olvasónak, milyen is az orosz irodalom. Kiket érdekes és kell(ene) olvasnunk? Ki olvas ma orosz irodalmat az elkötelezett rajongókon kívül? Nagyon kevesen... Ebben az angolszász dömpingben, a sok agyonreklámozott, hypolt kötetáradatból mi marad fenn az idő rostáján, mi válik klasszikussá? Elég kevés könyv, azt gondolom. 

Ha mondjuk megkérdeznénk tíz embert az utcán a klasszikusok mellett tudna-e még mondani mai írót az orosz irodalomból lenne hümmögés, esetleg Nabakov Lolitája mellett Ulickaja is eszünkbe jutna. Woody Allennel élve: miről szól a Háború és béke? Az oroszokról... 

Persze az elmúlt negyven évre sok mindent rá lehet fogni. Azt is, hogy éppen elég volt ott és akkor 
az oroszokból. Kit érdekel ma Tatjána levele, vagy Az ördögök? Pedig biztos vagyok benne M. Nagy Miklós könyvének elolvasása után, hogy érdekes lenne ez ma is! Sőt. Most lenne csak igazán érdekes és mást adna az olvasás élménye ma. Már nem lenne kötelező. Csak úgy, szívből, szerelemből kéne olvasnunk. Úgy érzem az orosz irodalom egy elég nagy fehér folt sokunknál. Nálam biztosan. Az egykori "kiváló kisdobos" örömmel birtokolta Katejev Távolban egy fehér vitorla könyvét. Mégis olvasatlan maradt valamiért... Közel harminc év távlatából pironkodik a kihagyott lehetőségen.

M. Nagy Miklós úgy csinál kedvet sok irodalmi alkotáshoz, szerzőhöz, hogy egyáltalán nem akar rábeszélni.  Mégis annyira hangulatos a könyv, mintha ott ülnénk egy kávéházi asztalnál és beszélgetnénk vele. Az olvasó lehet a megszemélyesített barát, Armigero, aki segít neki az emlékek felidézésében, megbeszélik egymással az élet adta remek pillanatokat, szerelmeket. Oroszország és az irodalom a fő téma és persze a nők. Akibe nem csak a szerző szerelmes az orosz-szovjet irodalom, írók, műfordítások, könyvfesztiválok eseményei mellett. Ami nem meglepő, hiszen M. Nagy nemzetközi újságírást tanult Moszkvában. Azóta is az orosz irodalom és (nem csak) az orosz nők szerelmese. A könyv címében szereplő nő maga  Oroszország. 
Még a focit is szereti, ami különösen jól jöhet, ha az ember Agatha Christie unokájával kerül egy asztalhoz. Na és a zenék! Hiszen nekünk van LGT-nk, Omegánk, Rózsink, nekik ott van Viszockij, Alla Pugacsova, vagy Szimonov.

Nehéz lenne eldönteni mi is ez a könyv? Nem életrajz, bár kétségtelenül sok valós elemmel fűszerezte írását. Mégsem avat be mindenbe minket, olvasókat. Felvillannak képek az apa árnyékában töltött gyerekkorról, a katonaévek kihagyhatatlan nyomairól és a kollégiumi kalandokról is mesél nekünk. Ugyanakkor nem is orosz irodalmi könyv, de felettébb sok információt olvashatunk írókról, művekről, művek keletkezésükről.

Hasznos és jól tájékoztat. A száz fejezetre osztott emlékek gyorsan olvashatóak, szórakoztatóak. Nálam két éjszakás kaland volt, mert húztam az időt, jól esett olvasni. A sok áthallás-utalásos történet igazi olvasási élmény volt. Tetszett, hogy minden új fejezet azzal a mondattal nyit, amivel az előző zárul. Apró érdekesség, hogy M. Nagy Miklós az Európa Könyvkiadó igazgatója 2013 óta. A könyvet mégis a Cartaphilus adta ki a 2014-es könyvhétre.  Igazán nem mindennapi olvasmány, érdemes volt kézbe venni.



 M. Nagy Miklós szerelmes az orosz irodalomba és feltett szándéka mi, olvasók is szerelmesedjünk bele.  Sikerrel próbálkozott nálam, hálásan köszönöm, hogy megírta és felhívta a figyelmemet sok könyvre, Lesz mit olvassak a közeljövőben. Mindenkinek ajánlom, azoknak is, akik járatosak és ismerni vélik az orosz elődök regényeit. 




Cartaphilus, Budapest, 2014
440 oldal · ISBN: 9789632663357

2015. augusztus 25., kedd

Majd' kibújunk a bőrünkből

Karen Joy Fowler: Majd' kibújunk a bőrünkből 







"A legtöbb családban van egy kedvenc gyerek. A szülők tagadják a tényt, és valóban nincsenek is tisztába vele, a gyerekek számára azonban annál nyilvánvalóbb."



A hazai olvasóknak Karen Joy Fowler neve nem cseng még túl ismerősen. Eredetileg politológia szakon végezte el az egyetemet, 30 évesen döntötte el, hogy író lesz. Azóta hat regényt és egy novelláskötetet tudhat a magáénak, amelyek közül magyarul eddig A Jane Austen könyvklub jelent meg, sőt, film is készült belőle 2007-ben.

Legújabb regénye példás gyorsasággal került a hazai olvasókhoz. Ezúton is köszönet érte a Tarandus Kiadónak! A regény 2013-ban jelent meg és megjelenése évében a The New York Times Book Review az év 100 legjelentősebb könyvei közé sorolta. A siker nem ért itt véget, 2014-ben a PEN/Faulkner díjat nyerte el, majd bekerült a Man Booker díj döntősei közé.

Hogy miről is szól a regény? Nos: egészen eredeti, újdonságnak számító, már-már szokatlan a témája. Nem igazán szeretném elrontani az olvasás élményét, nem árulok el túl sokat a történetről. Olvasás közben nagyobb lesz az élmény. A végén szoktam ajánlani, most első sorban állatbarátoknak ajánlanám és akik szeretik az eredeti történeteket. Még azt is írhatnám: tipikusan amerikai a történet, ez csak ott eshet meg így.

Akik tiltakoznak az állatok ketrecbe zárása, tengeri akváriumok, vízibirodalmak, állatkísérletek ellen, akár a gyógyszer vagy kozmetikai ipar számára, még akkor is, ha ezek az emberek érdekében történnek...  nos, ők is tartalmas olvasmányt kapnak. Persze ezzel már elég sokat elárultam, de akadnak itt emberszereplők is, akik köré épül a történet. Az ember megkerülhetetlenül ott van, ő irányítja a szálakat.

Megismerkedhetünk a Cooke családdal, akik, úgy tűnik, minden szempontból teljesen hétköznapi életet éltek: apa, anya és a gyerekek, Lowell, Fern, no meg Rosemary, a történet mesélője, aki igazi cserfes lányka volt gyerekkorában, de aztán történt valami, amitől fiatal nőként már csendbe burkolózott. A történet kezdete 1996. Rosemary 22 éves egyetemista és egy véletlen folytán a rendőrség fogdájában köt ki.
Elkezdi mesélni az életét, ami a gyerekkorba repíti vissza az olvasót. Nem lesz túl vidám a történet.

Itt történt valami szörnyűség, amit mélyen eltemetett agya legrejtettebb zugába, ám attól az még megtörtént és ott kísért a tudatában. Az élete teljes fordulatot vett, családja pedig atomjaira hullott: anyja befelé forduló, elrévedő lett. Egyetemi pszichológus apja is zárkózott lett és inni kezdett...  18 éves imádott bátyja szó szerint szökevény, akit köröz az FBI. Igaz, ő hagyta faképnél a családját. Esemény akad bőven. A miértekre a válaszok érkeznek, lassanként kibomlik a történet.  Az állatok viselkedéskutatása is szerepet játszik. Hogy hogyan és miként alakul a szereplők élete és miért az olvassátok el. Nem mindennapi a sztori.
Meglepő és kifejezetten eredeti a történet sora. Nagyon jól felépített, a csavar zseniális a regényben. Mit ne mondjak: állati!  A borító telitalálat, nagyon kifejezővé válik olvasás után.


 







Eredeti mű: Karen Joy Fowler: We Are All Completely Beside Ourselves 

Tarandus, 2015
424 oldal · ISBN: 9786155261916 · Fordította: Hegedűs Péter
 

2015. augusztus 23., vasárnap

Jack Reacher 3:1

Jack Reacher kalandjaiból 
-három történet egy bejegyzés-








Lee Child neve mellé nemes egyszerűséggel került oda a krimikirály jelző. Vitathatatlan népszerű, olvassák, szeretik a könyveit. Az igazságnak győznie kell, még ha ehhez az út néha bizony kissé "rögös", nem a legtörvényesebb is. Az önálló történeteket a főhős neve fűzi össze. A hamarosan megjelenő 20. kötet már önmagában is csúcs, az eddig eladott 90 millió példány is önmagáért beszél! Nem véletlen figyeltek fel a filmesek is a sorozatra. A Csak egy lövésből már elkészült a mozifilm, a Nincs visszaút forgatása pedig hamarosan kezdetét veszi.


Csak egy lövés 
Jack Reacher 9. 


A sorozat kilencedik kötetéből készült el az első mozifilm 2014-ben. Ez az a történet, ami annyira egyszerűnek látszik, hogy az olvasó-néző nem is érti, mit kell ezen nyomozni?  Persze, ami annyira egyértelmű, arról hamarosan kiderül, koránt sem az! 
Egy Indiana állambeli település bevásárlóközpontjának tetejéről dörren el 5 lövés. A látszólag értelmetlen, magányos elkövető rengeteg beazonosítható nyomot hagy maga után, így hamarosan kattan is a bilincs a kezén. James Barr az egykori tengerészgyalogos profi mesterlövész volt. A nyomok túl egyértelműek, azt sejti az olvasó, valami itt nagyon nincs rendben. Barr kizárólag az ügyvéddel áll szóba, és csak annyit kér: „Küldjék ide Jack Reachert!”
Ezután eseményekben bővelkedik, fordulatokban nem kevésbé a történet! Ütős! Semmi nem az, aminek elsőre látszik, avagy egyértelműen vesztes helyzetből fordítani, a megrendezett véletlen története. Nem is csoda, hogy film készült a regényből. A vége igazi Rambo szerű akció, de hát a jófiúkra szükség van! Reachernek kell kibogoznia a rejtélyes ügy szálait. Szerencsére akad néhány segítője is: volt szerető, agilis tv-sztárriporternő, és egy talpra esett, fiatal ügyvédnő, akinek a főügyész apja is gyanúba keveredik. Apa-lánya konfliktus is remek, de a fő szál természetesen a legizgalmasabb. Az eredmény meglepő háttérrel zárul, a nyomok egészen Szibériába a Gulagra nyúlnak vissza! Az is kiderül miért "csak egy lövés" a cím, amikor ugye öt lövés dörrent!

Annyit még a filmről, mert nem lehet elmenni mellette szó nélkül: Tom Cruist lehet szeretni, rajongani érte, vagy éppen utálni. Ahogyan a sztárokkal ez megszokott. DE! a főszereplő színész személyén (Tom Cruise) sokan nagyon megütköztek. Én is azt gondoltam nem illik hozzá a karakter. Arról nem is beszélve, hogy az összes részben leírják, hogy Jack egy 195 cm magas, 100-120 kg-os nagydarab, erős, izmos férfi…  nos, Tom Cruise hozzá képest egy törpe. Egyébként a színésszel semmi bajom, kvalitásait az is mutatja, hogy elhitette velem: tényleg ő Jack Reacher. Gondolom a Mission:Impossible sorozat jó alapokat adott neki ehhez, hogy egy mai akcióhőst alakítson. Nem mellesleg Lee Child is feltűnik egy epizódban a filmen!


Eredeti mű: Lee Child: One Shot
Eredeti megjelenés éve: 2005

General Press, Budapest, 2012
344 oldal · ISBN: 9789636434922





61 óra
Jack Reacher 14. 
  

Amikor a tél végén felfedeztem magamnak a sorozatot ez volt az első olvasásom Lee Childtől. A sorozat 14. története, de egyből megvett! Feszült, izgalmas a történések sora. Dél-Dakotában tomboló hóviharban nyomozunk. A zord időjárásban egy távolsági busz is balesetet szenvedett. Utasai átlagemberek: kirándulásra indult nyugdíjasok. És még valaki, aki leginkább észrevétlen szeretne maradni... Ő Jack Reacher.

 Tetszett az író stílusa. Feszült. Tömör. Izgalmas. Szűkszavú. Becsapós.  Az idő szorít, a „ketyegő óra”-effektust nagyon zseniálisan alkalmazta Child. Mélyen eltemetett titkok, erőteljes ellenségek. És ahogyan a cím ígéri, már csak 61 óra van hátra, az igazság kiderítésére. Ez valódi feszültséget teremt. Az álmos, vidéki kisvárosban rendőrök tucatja véd egy idős hölgyet, aki egy semmitől vissza nem riadó kábítószer-kereskedő elleni per koronatanúja. Ha elég sokáig él, kiállhat a tanúk padjára. Ám a városba érkezik egy hidegvérű, magányos gyilkos, akinek egyetlen feladata van: megakadályozni az asszonyt, hogy tanúskodjon. Jack Reacher visszatért, vele azonban nem számolnak. Már csak 61 órája van a tárgyalásig, hogy a legújabb bűntényt megakadályozza. Mi történik, ki a hunyó, igazi meglepő vége lesz. A visszaszámlálás elkezdődött, tarts vele! Érdemes!


Eredeti mű: Lee Child: 61 Hours
Eredeti megjelenés éve: 2010

General Press, Budapest, 2010
358 oldal · ISBN: 9789636432348 ·  
Fordította: Gieler Gyöngyi 


Nincs visszaút 
Jack Reacher 18.


A sorozat ezen részéből kezdik novemberben forgatni a következő mozit. A főszerepben ezúttal is Tom Cruis. Ez egészen friss, hiszen a sorozat tizennyolcadik darabja. 

Jack Reachert a magányos igazságosztót ezúttal érzékei és kíváncsisága csalják kelepcébe: egy elragadó, titokzatos női hang a telefonban. Reacher úgy dönt, hogy felkutatja, milyen ember is Susan Turner, aki nem mellesleg Reacher utódja is, így tökéletesen érthető, hogy kíváncsi lett a kellemes hangú nőre. Az útja során több kalandba is keveredik, míg Susanhoz érkezik, a 61 óra erről is szól, útban Susanhoz történnek vele az ottani események. 

A bázisra érve az őrnagynak csupán hűlt helyét találja, ezért nyomozásba kezd. Hamarosan őt magát is lecsukják... Segítségére van leleménye és katonai rutinja, hogy kitörhessen, és Susannel az oldalán támadásba lendüljön az igazság kiderítéséért. Remek párost alkotnak az igazság kiderítése érdekében. A hajszában üldözők egész hada lohol a nyomukban, az FBI-tól kezdve a legmagasabb katonai körökig. A nyomozás szálai különleges körökbe és helyekre vezetnek: titkos elit férfikluboktól egészen Afganisztánig. Ott régen történt valami, ami jó lenne, ha szigorúan bizalmas maradna. Reacher néhány napra még apának is érezheti magát…  Remek karaktert teremtett Lee Child. A bűntények száz esetből kilencvenkilencszer szerelemről, gyűlöletről, vagy a pénzről szólnak, és bármit is mond erről a Biblia, ezek közül a legnagyobb mégiscsak a pénz. Lee Child hozta a formáját. Pici romantikával meghintett, feszes és akciódús, lényegre törő történet kap az olvasó, miközben szórakoztató, és izgalmas. 







Eredeti cím: Never go back
Eredeti megjelenés éve: 2013

General Press, Budapest, 2014.
366 oldal · ISBN: 9789636436186 ·
 Fordította: Gieler Gyöngyi


Szeptember 10-től a könyvesboltokban a Rögös út új köntösben!



2015. augusztus 20., csütörtök

Vuk 75

Fekete István: Vuk
 könyv és rajzfilm  








Fekete István talán a legolvasottabb, de mindenképpen a legismertebb magyar szépírónk. Állattörténeteit mindenki ismeri: Csí a fecske, Kele a gólya, Hú a bagoly és Bogáncs kutyus történetei mellett Lutra a vidra és Vuk a rókakölyök története szorosan beépült már a gyermekkorunk olvasmányai közé. 
Ezek a könyvek több mint tízmilliós példányszámban keltek el idehaza, de külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. Fekete István simabőrűként nagy vadász volt. Élményanyag tehát bőségesen akadt. Legsikeresebb állatregényeit 1940 és 1966 között írta meg.

Érdekes anekdota, hogy a szépírói karriere is rókáknak köszönhetően indult el. Az 1930-as években a Nimród vadászújságban jelent meg a Traktort követő rókák című írása. Ezt olvasva barátja a nagy Afrika-kutató szintén vadász, Kittenberger Kálmán biztatta a további állatos történetek írására.




A Vuk elsőként 1940-ben jelent meg a Csí - Történetek állatokról és emberekről című kötetben. Annyira sikeres lett, hogy 1965-ben önálló kisregényként is kiadták. Meg kell említeni, hogy Csergezán Pál illusztrálta azt a kiadást, remekül. Napjainkig éppen a huszadik kiadásnál tart!
A rókacsalád története igazi fejlődésregény.
Remek természetábrázolással, megható leírásokkal mesél az élet végtelen körforgásáról. Mindezek mellett a természet és állatok szeretetére, tiszteletére is tanít.

Vuk az üldözött kisróka kalandos utat jár be, míg felnőtté válik és megtalálja élete párját. Rengeteget tanul idős mesterétől, Karaktól, aki magabiztos és gondoskodó felnőtt rókává neveli. Vukból igazi sztárt Dargay Attila rajzfilmrendező rajzolt. A hetvenes-nyolcvanas években a FÜLES rejtvényújság számára már készült képregény a Bogáncs és a Vuk történetéből. A hányatott sorsú kutyus meséjéből készült élőszereplős film is, ezért került Vuk rajzfilmre. A regény ismertségét és népszerűségét csak fokozta a jól sikerült rajzfilm.




A gyerekeknek szóló ifjúsági regényt két irányba is kiterjesztette: aki mesét keres, az is remekül szórakozik, ám a felnőtt és kifinomultabb nézők számára a humora vált eredetivé. Mindenki élményként emlékezhet a filmre. Megunhatatlan klasszikussá vált az évek során. A mondhatni váratlan sikert arató, eredetileg négy részes tv-sorozatnak szánt rajzfilmet 1981. áprilisában játszotta először a Magyar Televízió. Majd rohammunkában készült el a moziváltozat. 1981. december 10-én volt a mozipremier, ami még nagyobb sikert hozott a készítőknek.  A rajzfilm története nagy vonalakban követi a regény történetét, néhol egyszerűsítve, máshol vidám jelenetekkel, és motívumokkal kiegészítve azt.
A bemutató utáni két évben folyamatosan játszották a mozik, akkora volt az érdeklődés. Kétmilliónál is többen vettek jegyet a filmre, sőt: valutát is termelt az országnak. 1982 karácsonyán a BBC főműsoridőben adta le, de rengeteg ország megvette a forgalmazási jogot.


Idehaza is kitört a Vuk.mánia: bélyegen, ágyneműn, bögrén pólón találkozhattunk a figurákkal. Vuk mellett Vahur a kutya és a két részeges liba figurája lett a legnépszerűbb. A film sikeréhez a zenét Wolf Péter írta. Az állatszereplők hangját népszerű és elismert színészeink kölcsönözték. A főszerepben a kis Vuk Pogány Judit hangján, míg a felnőtt róka Gyabronka József  hangján szólalt meg.A mesélő Bitskey Tibor volt. Az emberalakok csak derékig kerülnek ábrázolásra, az állatoké a főszerep.





A film utóélete:
Dargay Attila rövid és egész estés rajzfilmjein generációk nőttek fel. Legnépszerűbb alkotásai a Vuk, Lúdas Matyi, Szaffi, Gusztáv, Az erdő kapitánya, Pom Pom, s még lehetne sorolni. Az animációs filmrendező, Balázs Béla-díjas érdemes és kiváló művész, Budapest díszpolgára a főváros I. kerületében, a tabáni Dunaparton élt. A Budavári Önkormányzat az ő emlékének ajánlva építtette meg 2010-ben a Vuk játszóteret. A játszótér a Gellérthegyen, a Szirtes utca – Bérc utca sarkán található.


Muszáj néhány szót ejteni (többet nem érdemel) a több halasztással bemutatott 2008-as Gát György-féle filmről. A 3D-s folytatásnak szánt mozi az eredeti rajzfilm megcsúfolásává vált. Dargay határozottan elzárkózott az ő figuráinak felhasználásától. Jól tette.
A Kis Vuk sokakat megbotránkoztatott, kritizálták a kezdetleges animációt, az általa felkorbácsolt ellenérzés az eredeti 1981-es változat iránti rajongást fokozta inkább. Rettentő sokba került a film és hatalmasat bukott...

Ajánlom mindenkinek a kisregényt és az 1981-es filmet. Szerencsére tv-ben is feltűnik, de DVD-n is élményt ad. Olyan alapértékekről mesél generációk óta, mint a a bátorság, a barátság összetartó ereje, a leleményesség. Biztosan még sok gyermeknek és felnőttnek fog élményt, örömet adni.







Ez volt a blog 400. bejegyzése.


Móra, Budapest, 1975
126 oldal · ISBN: 9631103323 · Illusztrálta: Balogh Péter





2015. augusztus 18., kedd

Ég a puszta

Stella Kuylenstierna-Andrássy: Ég a puszta 
 Gróf Andrássy Imréné memoárja

 



Ennek a könyvnek egyik legnagyobb erénye az érdekességében van. Már 1948-ban megjelent Svédországban, ám magyar fordításban most olvasható először. Egy fiatal, mindössze 17 éves, szerelmes lány története a magyar arisztokráciáról, házasságáról, és a háború miatti menekülés rémségéről.


Stella alig tizenhat éves, amikor az igen csinos, fiatal, stockholmi magyar követségen dolgozó  Andrássy Imrébe beleszeret. A váratlan és mély érzelmek hamarosan házasságba csapnak át. Ekkor, 1919-ben még nem is sejti, hogy  milyen sors vár rá, amikor feleségül ment Andrássy grófhoz. Természetesen a szülők próbálták lebeszélni a szerelmes lánykát, de sikertelenül. Az elbizonytalanodás csak később jött, egy pillanatra. A házasság boldog lett, ahogyan a tündérmesékben. Miután rangját és vagyonát visszakapta az ifjú férj, a leggazdagabb magyar arisztokraták közé tartozott. A feleségével várak, kastélyok, palotákban élték életüket. A valódi tündérmesébe illő, főúri életükről felvillanó képek teszik színessé a történet első részeit. A két világháború közötti feudális Magyarország jeles képviselői tűnnek fel a mesében.

"Andrássy Gyula műgyűjteményének hírnevével egyedül felesége szabadszájúsága vetekedhetett. A grófnő mindig kimondta, amit gondolt és érzett."

Vadászatok, bálakról és estélyekről, a grófi ménesről olvashatunk kiemelt pillanatokat. Aratóünnepek, még a cselédek életéből is kapunk bepillantást, miközben a gyerekek is megszületnek. Jó lett volna még olvasni a szereplők sorsáról, életéről bővebben is. Kicsit rövid, túlságosan csak a  lényegre összpontosítva megírt  memoár. A ménesről és a lovak sorsáról is jó lett volna többet megtudni, mint ahogyan sok felbukkanó érdekes személyről is.


Az idill végét a háború okozza. Az ország élete is felfordul, mindenki menekülni kényszerül. A drámai változások őszinte és valódi élményeket adnak. Pokoli körülmények között a puszta életüket kell menteniük. 1945-ben a visszavonuló németek és az előrenyomuló oroszok között, kiszolgáltatva, szinte élelem nélkül mentik életüket, gyermekeiket. A valódi élményeket és emlékeket megörökítő, páratlanul értékes és hiteles memoár igazi kordokumentum. Biztosan íródott alaposabb és bőségesebb kötet is erről az időszakról. Ennek személyes hangvétele azonban kiemeli, érdekesebbé teszi a könyvet. Gyorsan olvasható, lényegre törő írás.
A tényekre koncentrálva mutatja meg az adott kor rémségeit, borzalmait.

Szerencsére sikeres a távozásuk Magyarországról. Életük ezen szakasza lezárult. A folytatás és túlélés is kapott egy visszaemlékező fejezetet a történet végén. Szenvedélyes és megrázó történet.
Ajánlom az érdeklődő, történelmet szerető olvasóknak. A könyvet sok eredeti kép is illusztrálja.










Corvina, Bubapest, 2015
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631363098 ·  
Fordította: Kúnos László

2015. augusztus 14., péntek

Tizenkilenc perc

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc  
 
                               



Jodi Picoult egyik legsikeresebb regénye a Tizenkilenc perc. 2007-ben a megjelenése idején hónapokig vezette a New York Times sikerlistáját, de világszerte sok olvasót hódított meg. 
Most az Athenaeum Kiadó új köntösbe öltöztetve adta ki ismét ezt a remek és gondolkodásra késztető történetet, az írónő három másik regényével. A Csodalány pedig a hónap végén érkezik, mint újdonság hozzánk.

Ez a regény az, amiről nem írni és beszélni kellene, hanem olvasni. Lehetőség szerint mindenkinek. Nem csak szülőknek, nem csak tanároknak. Jó lenne, ha a pedagógusok konfliktuskezelést is tanulnának, jobban odafigyelnének a gyerekekre. Nem csak a problémásokra... akik csendben meghúzódnak, és leginkább jelen sem lennének. Akik, hiába kérnek segítséget, ha egyáltalán mernek szólni, hogy bántják őket. Észrevenni a határt, amikor a vicc, a tréfa átfordul folyamatos bántásba, megaláztatásba. Amikor a vicc, már nem vicc! 


A történet nagyon aktuális, bár talán idehaza még nem ölt ekkora méreteket az iskolai erőszak. A regény egyik szereplője mondja: - Kit nem bántanak? Ideig-óráig talán mindenkit érnek kisebb-nagyobb attrocitások, de főhősünk Peter éppen tizenkét évig bírja cérnával a folyamatos kínzásokat, megaláztatásokat. Aztán, visszalő... Tizenkilenc perc alatt megtorolja hosszú évek összes szenvedését. A kisvárost és az ott lakók életét kifordítja sarkaiból, néhány lövéssel. 
Hogyan és miért jutott idáig? Jodi sorban választ ad a kérdésekre.

"Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát… Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is 

szállhatsz róla."

Nem, nem akarom védeni Petert, sem felmenteni. Mégis, valahol megértem őt. 
Nem ez a jó megoldás természetesen, mint ami mellett döntött. Peter világában más megoldás már nem volt lehetséges. Az írónő remek karakterei ismét egy jól működő, hiteles és sodró történetet adnak az olvasónak. Amikor négy éve először olvastam már tudtam, ezt biztosan előveszem a későbbiekben. Jodi a jól bevált módszerét követve több szempont alapján, az időben is ugrálva meséli el az eseményeket. 

Peter már születése pillanatában is más volt, mint a "hibátlanul tökéletes" testvére. Ő volt az elmélázóbb, lassabb gyerek, akinek ezzel a testvérrel is küzdenie kellett... 
Az ő sikereit várták tőle is, amik nem jöttek. A folyamatos megaláztatások, bántások egyik 
fő részese pedig éppen a bátyja volt, amit persze a szülők nem vettek észre, nem tudtak.
Peter és Josie valaha barátok is voltak, ugyanattól az érzéstől szenvednek. Peter láthatatlan próbál maradni, Josie a nagymenőkhöz csatlakozik, aminek az az ára, hogy feladja érte önmagát, a barátságot.

A maga nemében különleges történet során minden szereplő fejébe beleláthatunk, megismerjük érzéseiket, gondolataikat. Valóban életszerű pillanatokat írt meg Jodi. A felnőtt szereplők legalább annyira jók, mint a kamaszok. Elgondolkodtató, mennyire ismerjük a saját gyerekünket? 
Alex a munkamániás bírónő, vagy Peter szülei is önmagukkal és a látszattal vannak elfoglalva.  Érdekes apróság, hogy az apa a boldogságról ír több értekezést, miközben a sajátjára sem tud vigyázni.

Legszimpatikusabb karakter a védőügyvéd Jordan McAffe és a felesége Selena voltak. Remek humoruk és szerető, gondoskodó házasságuk mellett munkájuk is összefűzi őket. Egy célért dolgoznak. Ők a Sorsfordítókban is feltűnnek.



A könyv alaptémája letaglózó. A történet ugyan kitalált, de sajnos az élet már sok ilyet produkált. Ezért néhol nagyon amerikai a kicsengése, a végkifejlet, az utolsó csavar egészen hihetetlenre sikerült egyébként. Gyorsan olvastatja magát, izgalmas és érdekfeszítő a cselekmények sora. Érezhetően alapos a külső szakértők segítsége. Tetszett a könyv felépítése, a rengeteg érzés-érzelem, amit megmozgat az olvasóban. 
Számomra fontos üzenete a könyvnek: figyeljünk sokkal jobban egymásra! Hiszen a gyilkos is áldozat. Sokkolóan őszinte és rettentően elgondolkodtató.


5/5







Eredeti mű: Jodi Picoult: Nineteen Minutes
Eredeti megjelenés éve: 2007


Athenaeum, Budapest, 2015
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934570
 Fordította: Kocsis Anikó 
3. változatlan utánnyomás.







2015. augusztus 12., szerda

Gutenberg tanítványa

Alix Christie: Gutenberg tanítványa 
      








Amikor kézbe veszünk egy új könyvet, megcsodáljuk a szép, ötletes, színes vagy éppen elképesztő borítót, vagy végig pörgetjük a lapokat, beleszagolunk a friss oldalak új illatába, ami önmagában is élmény. Nos, ilyenkor a legritkább esetben jut eszünkbe, hogyan is jutottunk idáig, mit is köszönhetünk Gutenbergnek. Nem keveset!




A zseniális német feltalálónak köszönhetjük a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatást, 
a betűfém, a kézi öntőkészülék, a nyomdafesték feltalálását, hogy könyvet vehetünk a kezünkbe. 
A General Press Kiadó Regényes Történelem sorozatának legújabb kötete neki állít emléket. 
Alix Christie regénye a Gutenberg-biblia történetét meséli el az olvasóknak.

Gutenberg életéről viszonylag keveset tudunk. 1400 körül született Mainzban, patrícius családban. Már az 1430-as években kísérletezik a könyvnyomtatással. Ehhez keres támogató segítőt, aki anyagilag is finanszírozza a vállalkozást. Egy jómódú ügyvéd személyében talál támogatóra, Ő Johann Fust. Gutenberg eleinte vásári búcsúcédulákat nyomtatott, majd  latin nyelvkönyvecskét készített, kezdetleges betűtípusokkal. 1448-ra már szebb, olvashatóbb betűkkel tudott nyomtatni, egyházi megrendeléseket is kapott. Felismerte, hogy nem győzi egyedül a munkát, Gutenberg felvett maga mellé egy segédet, Peter Schöffert. A két férfi élete szorosan összefonódott ettől kezdve.
Peter, aki apja kérésére mindent feladva Párizsból tér haza Mainzba. Hátra hagyva a nagyváros kínálta izgalmakat, a pezsgő egyetemi légkört és az álmát is, hogy írnok váljon belőle.


A közös munka, a közös gondolkodás remekül összekovácsolta őket. Pedig Gutenberg nem volt emberileg könnyű eset. A regényből kirajtolódó portréja szerint: öntörtvényű, makacs, akaratos ember volt. Szenvedélyes, vad természete ellentmondást nem tűrt. Mindent alárendelt elképzeléseinek, a könyv tökéletesítése, a nyomtatási technikák és eljárások javítása érdekében. Sokszor a véletlen segített egy egy jobb ötlet rátalálására. Hosszú kísérletezés után találták meg a megfelelő ötvözetet, melynek összetétele nagyrészt ólom, és bizonyos arányú, más ércekből tevődött össze. Nem volt könnyű megtalálni a gyantából és lámpakoromból álló nyomdafesték keverékének helyes arányait sem. Újítás volt az is, hogy a festéket már nem ecsettel hordták fel a nyomóformára, hanem birkabőrből készült és lószőrrel töltött labdaccsal, amely egyenletesen adagolta a festéket. A regény során a technikai fejlődést is jól nyomon követheti az olvasó.




Mindezek mellett a kor emberi butasága, irigység és az érseki átok sújtotta Mainz városának világa
is megelevenedik a lapokon. Peter szelídebb, okos gondolkodása és szerelme is színezi a történéseket. Szinte hihetetlen, amit ez a két férfi véghez vitt! Önkívületi állapotig képesek voltak dolgozni a találmányukon, azt folyamatosan tökéletesíteni. Elképesztő erőket vetettek be, hogy siker koronázza tervüket.

A munka öt éven keresztül tartott, ezalatt rengeteg új betűt kellett önteni, papírt és pergament vásárolni. Az idő előrehaladtával a viták is kiélesedtek, elkerülhetetlenné váltak. Fust felismerte, hogy a segéd alkalmazásával hosszú távon semmi szüksége nincs a mesterre, ezért beperelte Gutenberget a kölcsönadott pénz és annak kamatai miatt. A teljes követelés 2026 forintot tett ki, amely akkoriban óriási összeg volt. Gutenberg nyilvánvalóan nem tudta előteremteni, így a nyomda és a betűkészlet a félig kész Bibliák Fust birtokába kerültek. Összesen 180 példányt sikerült elkészíteniük a Bibliából, ebből a mai napig 48 megtekinthető.

Igazán szórakoztató, kalandokban is bővelkedő regény a Gutenberg tanítványa. A borító is remekül megidézi a Bibliát. Sok sok adalékkal, információval nem csak az adott korról, a könyv létrejöttéről, de a világ akkori gondolkodásáról, amit emberek életén át megismerhetünk. Érdemes bepillantani a könyv születésének pillanataiba. Köszönjük Gutenberg, köszönjük Peter!





 



















Eredeti cím: Gutenberg's Apprentice
Eredeti megjelenés éve: 2014


General Press, Budapest, 2015
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636437602 ·  
Fordította: Tóth Bálint

2015. augusztus 8., szombat

A téboly kertje

Bleeding Bride: A téboly kertje 


                        


Az írónő második könyve egy remek krimi, ami több is egyszerű kriminél. Bleeding Bride sajátos stílussal és nyelvezettel megírt, sötét hangulatával a Téboly kertje meggyőzött arról is, hogy sokoldalú, nem csak egy stílusban tud kiemelkedőt írni. Ő, szerényen  nem tartja magát profinak.

A jó krimi hagyományait követve a történet kellően csavaros. Mostanában nem olvastam magyar krimiben ennyire sötét és kerek történetet. A szereplők remek karakterek, igazi mai hősök. Olyanok, mintha személyesen is ismernénk őket. A két fő férfi alak, Krisztián a menő bulvárújság szerkesztője és Dávid a profi, gazdasági bűnöző mai életünk jellemző alakjai. Emma kiválóan színesíti a nőiességével és éles eszével a történet eseményeit. Ugyanakkor Ancsa, Krisztián ötvenes titkárnője is nagyon jól kitalált és megírt alak. Nekem ő volt még főszereplő. Mindenen rajta tartja a szemét, figyel, titokban még a főnöke után is nyomozó, mindig takaros nő személyiségéből árad az elfojtott szexualitás.
A ki nem élt, meg nem élt vágyak, lehetőségek embere. Bár "csak" titkárnő, mégis sokszor úgy tesz, mintha ő lenne a valódi főnök. Fizikatanáros külseje nagyon látványos, bár nem igazán szimpatikus alak, az olvasó rögtön maga elé képzeli. Sok humoros helyzet okozója.



SL azaz a Sötét Lovag levelei és egy sorozatgyilkosság borzolja még a kedélyeket. A rendőrök kellőképpen "töketlenek", tetszett, hogy a nyomozó felesége ad használható segítséget, egy odavetett félmondatával.  A történet sötét és misztikus hangulata, szóképei gyönyörű élményt adnak az olvasónak. Sok pillanata megfogott. A rózsák túlzó népszerűsége, mint a szerelem virága, vagy a festő macskája is jelentős szereplő. Olyan társa a magányosan élő, zárkózott Lorandnak, akivel beszélget és Cirmi természetesen fekete. Az is jó pillanat volt, hogy választott magányában szinte sértésnek, tolakodásnak veszi, amikor szomszédot kap, sok sok év után Emma személyében. Lorand igazi művészlélek. Dávid pedig a sima modorával, eleganciájával "bicskanyitogatóan" mai, öltönyös bűnöző. 

A mese könnyed stílusban, folyamatosan pörög, olvasmányos, csavaros, szépen ívelő. Az olvasót viszi magával.  Nekem, meglepetésemre épp a gyilkos volt a legemberibb alak, sok szempontból tudtam vele azonosulni, de ez csak a végére derült ki… állam leesett. Pedig nem érzem magam gyilkos alkatnak...
Nincs túlírva, éppen ott ér véget amikor kell. Persze meglepetés a végére is marad, mert az események sora nem kiszámítható! Miért a téboly, mi okozza az őrületet, mi a kiváltó ok? Ki fog derülni, nincs elvarratlan szál. Csak jó tanács a leendő olvasóknak: SL leveleit odafigyelve olvassák, mert sok apró, rejtett részlet van ott. Jó volt elmerülni ebben a misztikus, sötét világban.  A borító pedig nagyon illik ehhez a titkokkal teli parkhoz, ahol a virágokat vérrel áztatott földbe ültetik.





Csak biztatni tudom a bátor és kíváncsi olvasót: irány a park, sétáljon egyet a téboly kertjében! Köszönöm az élményt, jó kirándulás volt.


virtuális csokor az írónőnek:


5/5











Underground, Budapest, 2015
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631226478



2015. augusztus 5., szerda

Marilyn

Norman Mailer: Marilyn 




Tisztelgés és könyvajánló a díva emléke előtt. Élete legendává lett, közismert. Marilyn Monroe 1926. június 1-jén született, Norma Jeane Mortensonként. Sokan csak a szőke, szexi nőt látták benne, de ettől sokkal több volt benne. Sajnos rövid élete és pályája során kevés alkalma volt ezt bebizonyítania.
Néha nem is tartottak igényt arra, hogy többnek lássák. Elég volt a "szexi cicababa" fazont alakítania. Azt pedig kitűnően hozta, ha már csak azt akarták belőle látni.
Amikor 1953-ban eljátszotta a Niagara és a Szőkék előnyben című filmek főszerepét, egy csapásra ő lett Amerika szex-szimbóluma. 




Négy filmjét ajánlanám, ami Monroe-t mint embert jellemezheti. Az örök klasszikussá lett Billy Wilder vígjátékot a Van, aki forrón szereti-t, kihagyhatatlan mozi, mind a mai napig remek szórakozást ad. Tony Curtis és Jack Lemmon társaságában. Monroe élete alakítását nyújtotta. 

Nagyot alakított a Hét év vágyódásban, itt produkálta a metrószellőző fölött az emlékezetes jelenetet, amint a szél felfújja szoknyáját.

1957-ben Lawrence Olivier-vel készítette A nagyherceg és a táncosnő c. filmet, amely Donatello-díjat kapott. Már a szétesés szélén forgatta 1961-ben Nevadában a Kallódó embereket, ami sajnos az utolsó elkészült filmje lett. Partnerei a filmben Clark Gable és Montgomery Clift voltak. A forgatókönyvet Arthur Miller jegyzi.


A színésznő az alkohol és a tabletták rabja lett, többször elvetélt, házasságai megromlottak, háromszor vált el. Első férje James "Jim" Dougherty, második Joe DiMaggio baseball legenda, majd a híres drámaíró Arthur Millerrel 1956-ban kötött házasságot. Viharos életüket Miller A bűnbeesés után című darabjában írta meg. Marilyn a Buszmegálló című filmben bebizonyította, hogy drámai szerepet is tud játszani.

Depressziós, kórházas időszak következett életében, amelyből csak az emelte ki, hogy őt kérték fel Kennedy köszöntésére annak születésnapi partiján. A köszöntés olyan jól sikerült, hogy románc szövődött közte és az elnök között, sőt annak Robert fivérével is hírbe hozták. Egyik leghíresebb szereplése volt ez, amikor elénekelte a "Happy Birhday-t" búgó, erotikus hangon. Nem kizárt, hogy akkor is tele volt szervezete gyógyszerrel. Megbízhatatlansága miatt szerződését felbontották, egy stúdió sem tartott rá igényt, karrierje véget ért. 36. születésnapjára rendezett partiját tartják az utolsó hivatalos megjelenésének.



1962. augusztus 5-én holtan találták házában. Bejárónője talált rá az ágyában fekvő meztelen, a telefont markoló nőre. A hivatalos vizsgálat altató-túladagolást állapított meg a halál okaként, de ezt kevesen hitték el. Azóta több elmélet született, de a mai napig nem tudni pontosan mi okozta a tervekkel teli legendás színésznő halálát.


 Az erotikus szőke angyalnak, aki elbűvölte a világot, magánélete tele volt kudarccal, a boldogság hiábavaló kergetésével. Bizonytalan egyénisége és tragikus halála éles ellentétben állt a mozivászon szülte hamis csillogású képpel. Ez az életrajzi regény a neves amerikai író, Norman Mailer írása. A könyv nem mai darab, rögtön a hibájára térnék rá: fotóalbumnak indult, amihez felkérték a szerzőt írjon pár mondatos kísérő szöveget. Ebből lett egy csapongó, kapkodó és túlbonyolított nyelvezet. Néha az volt az érzésem, hogy túllihegi a dolgát, túlagyalja a mondókáját, hogy a végén az olvasó elveszti a fonalat. Tehát a kevesebb, több lett volna.

Mindezek ellenére ajánlom, mert akit érdekel a korszak, remek fotókkal gazdagon megtűzdelt olvasmányt kap. Nem csak Marilynről, de aki akkor számított megjelenik a történetben. Az azért érezhető, hogy nem egy újságíró irománya. Egészen alapos és hiteles életrajzi képeskönyv, mindenképpen a legszebb és talán a legátfogóbb Marilyn életrajz, amit valaha írtak. Az árvaháztól halálig követi a könyv az eseményeket, megvilágítva néhány olyan eseményt, ami a jellemfejlődésere hatással lehetett. Az eddig ismert Marilyn-tények időrendbe, ok-okozati viszonyba kerültek. Nem ítélkezik, nem von le következtetéseket, csak a történéseket állítja időrendbe. Érezhetően jó és alapos munka. Végig erős koncentrációt igényel az olvasótól. A csodás és kiemelkedően gazdag képanyag mindenért kárpótol.

5/5.





Ma 53 éve ment el... hiszem, hogy csak véletlen, kába magányában tévesen több altatót vett be.
Manapság már a szépségideál nagyon messzi van attól, ami Ő akkor volt. Lehetett buta, (nem volt) és akármilyen volt ez a Monroe kisasszony, de a mai tucatsztároktól, instantnőktől és semmitérő, "15 percig híres" celebektől Ő még mindig mérföldekre van, méghozzá előnyére. És ez nem kevés.…











Corvina, Budapest, 1987
350 oldal · keményborítós · ISBN: 9631325431 ·  
Fordította: Bart István







2015. augusztus 4., kedd

A nagy titok

René Barjavel: A nagy titok 
 

                                      


 René Barjavel könyve a meglepetések könyve volt számomra. Először azzal lepett meg, hogy a regény új kiadás, de 1973-as első megjelenése óta semmit nem veszített lendületes és sodró történetéből. Az érdeklődő olvasókat pedig arra kérem, készüljönek fel egy olyan sci-fi elemekkel átszőtt kémregényre, amit nem gyakran kapnak az olvasók. A fülszöveg sem segített sokat, nem tudtam mit kapok, de ez így van jól. A szerelem pedig valóban a legjobb fűszer egy történethez.




Az első 100 oldal tömény, az események gyorsan váltják egymást. Karaktereit nem ismerjük meg, csupán néhány apró mozzanat segít a személyiségük, gondolataik megismeréséhez. 17 év történéseit sűrítette össze ide a szerző. Aztán kissé visszább veszi a tempót és a magyarázatok, előzmények sorát olvashatjuk. A kép kezd kialakulni, lassanként helyére kerülnek a mozaikdarabok.  

1955-bem a hidegháború idején veszi kezdetét a történet, ami 1968-ig tart. Nehru, India miniszterelnöke éppen egy testületi ülésen van, amikor titokzatos és sürgős telefonhívást kap. Egy régi kedves barátja, egy szent ember keresi és kér egy gyors találkozót tőle. Mire elindul már a világ három titkosszolgálata tudja: a világ sorsa múlik ezen a találkozóz. A telefonokat ugyanis lehallgatják... Már itt ennél a nyitó epizódnál sejteni lehet, a történet nem lesz hétköznapi! 

A bölcs barát, Sri Bahamba egy véletlen során olyan titokra bukkant, ami tényleg elképesztő és minden ember fantáziáját megmozgatja. A világ sorsára is nagy hatással lehet ez a titok. A regény lapjain közismert politikusok tűnnek fel, teszik még hihetőbbé az események sorát. Nehru, a nagy formátumú indiai államfő mellett a másik szálon Kennedy meggyilkolása, De Gaulle figurája, II. Erzsébet királynő is a szereplők közt van.Természetesen mindez csupán az író fantáziája által teremtett világ, amit a szerelem fűszerez és tart mozgásban.

Ugyanis a másik fontos szereplőnk Jeanne, a harmincas, fiatal orvosnő alakja. Ő megtalálni vélte az örök szerelmét, Roland-t, aki szintén kutató. Az indiai felfedezés hatása azonban végig söpör a világon. Kutatók, tudósok tűnnek el, titokzatos tűzesetek történnek. Egy ilyen tűzben leli halálát Roland is... , bár testét nem találják meg. Jeanne természetesen nem hisz a véletlen baleset lehetőségében, nyomozni kezd. Innen már az olvasó kitalálja mi is állhat az események hátterében. A mesék álomvilága valósággá válhat?

A titok mindenkire nagy hatással lesz, az olvasóra is. Az alig néhány oldalas második fejezetben leleplezi az író, mi is a nagy titok! A harmadiknak a címe mindent helyre tesz, már a címmel: „Mint a paradicsom”
Nehrut követik a kezdetektől, megfigyelik. Miért? Mit is fedezett fel az indiai orvos? Az örök élet, fiatalság álma valósággá válhat? Igen ám, de csak a kivételezettek számára? Vagy az egyszerű emberek is részesülhetnek belőle. Ha igen, az további kérdéseket vet fel. A nagy titok mibenléte több, mint meglepő!
Az események fontos szereplője egy pillangó is, de erről nem mondanék többet.

A valóság és fikció keveredése jól alakítja az eseményeket és ad egy fordulatos, meglepetésekben gazdag történetet. A szerelem és halál kérdése mind térben és időben örök érvényűen foglalkoztatja az embereket.
A mesebeli édenkert és a titkos sziget párhuzama adott. A paradicsomi állapotok visszaállítása sajnos már nem lehetséges. A kormányokban és a politikusokban pedig sose bízzunk, még akkor sem, ha akadnak néha olyan esetek, ami összefogásra buzdítja a szemben álló feleket. A könyvből 1989-en TV-sorozat is készült.

A könyv borítója is tartogat meglepetést a figyelmes olvasónak. Érdemes  alaposan megnézni éjszaka.
Mind a krimi, mind a disztópia kedvelőknek remek kikapcsolódás a regény.

 a szerző: 1911. január 24. (Nyons, Franciaország) – 1985. november 24. (Párizs, Franciaország)












Eredeti mű: René Barjavel: Le grand secret
Eredeti megjelenés éve: 1973

Athenaeum, Budapest, 2015
304. oldal · ISBN: 9789632934204 · Fordította: Bayer Antal


 

2015. augusztus 2., vasárnap

Szilvási - 3:1

Szilvási Lajos: ... és mégis őrizetlenül 

 


És következik az idei 100. blogbejegyzés!
Anno, még az „átkosban” a Berkesi és Szilvási könyvek lektűrnek számítottak a könyvesboltokban és szinte csak titokban, baráti ismeretséggel lehetett hozzá jutni egy-egy friss megjelenéshez. Mégis nagyon sokan olvasták őket, a kor két legnépszerűbb írói voltak. Eltelt 25 év, és most ott tartunk, hogy főleg Szilvási könyveiből a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát nagyon jól meg lehet ismerni. A teljes életművet újra kiadják. Most a KLASSZIKUS rovat három Szilvási-regényt mutat be.   

 "Mindenki félti a gyerekeit. Aztán mégis őrizetlenül nő fel valamennyi. Az élet ilyen."

  A felnőtté válásról, az egymás féltésről, az önzőn-szeretésről, az elhallgatásokról és hazugságokról, az első hibákról és tévedésekről, a szülőkről való leszakadásról mesél a történet. Kétségtelen, hogy nem a rózsaszín kamaszkori szerelemről szól. A dráma borítékolható. Asszonysorsok, férfilelkek anno… mi lenne, ha beszélnének őszintén, ha probléma van? Mert az akad és fokozódik. Nem is igazán értettem, miért ez a nagy titkolózás: Senki nem mer kérdezni vagy szólni a felmerülő problémákról. Ádám a fiatal főhősünk kissé idealizált figura. Tetszett, hogy akar és próbál felelősen önálló lenni. Alig tizenkilenc éves, első éves egyetemista és szerelmes. Mariann csinos és ingatag, kissé elkényeztetett. A régi elv érvényesül, még hat a regényben: fiatal lány ne tanuljon, lehetőleg menjen férjhez és csináljon jó partit, majd a leendő férj eltartja... ő meg a nők "szokásos" sorsát élheti. Szüljön és lássa el a háztartást. Na, ez az elv jól átjön a regényből, nem véletlen keletkezett még a hatvanas évek legelején. Mindezt jó adag társadalmi-történelmi körítéssel kapjuk.
Őt súlyosabb megpróbáltatás éri, mint a fiú. Édesanyján halálos betegség tör ki, egyik pillanatról a másikra kórházba kerül, lányára hagyva a pénztelenség és háztartás minden gondját. Mariann derekasan küzd, munkát is vállal, de a kezelőorvos "szerelme" gyorsabb és hatásosabb megoldást kínál. Amiben anyu is erősen ráhatással van...  Így aztán Ádám csalódik és tényleg férfivá érik, nem csak az ágyban. Elképesztően jó korrajz és nem csak az árak miatt.

Eredeti megjelenés éve: 1964. 
Szépirodalmi, Budapest, 1983
368 oldal · ISBN: 963152468x


Születésnap júniusban   
 

                              

 A történet nagyon bennem maradt kamaszként, első olvasás után. Erika, az unatkozó és kalandot kereső menő nőci, és a szerelő szerelme reménytelen. Képtelenek, nincs lehetőségük kitörni, változtatni. De legalább lett egy szép emlékük… A borravalónak adott százas, amit a motorháztető alá tett, a társadalmi különbségek nagyon jól érzékelhetőek. Kicsit sok benne a háttérpolitikai maszlag, bár igaz az is. Néha az újraolvasás során épp azt éreztem a politika viszi a fő hangsúlyt, és Erika kalandja a mellékszál. Tökéletes korrajz, tökéletes jellemzés, van ármány és szerelem,  retrokedvelőknek jó képet fest a hatvanas évekről. A történet mindössze egy hét alatt játszódik, de a mesterien bonyolított cselekményből mégis izgalmasan összetett kép bomlik ki Erika s a fiú világáról.  Az asszony szép, elegáns, s unatkozik vezérigazgató elvtárs férje mellett, hiába az átlagon felüli jó lét. Ugrai Béla a munkásfiú, értelmes, tiszta áhitattal teli a nő világa felé. Törvényszerű az is, hogy Erika végül nem vállalja ennek a szerelemnek a következményeit.  A vérbelien mai, vonzó munkáslány, Maszat a harmadik főhősünk. Szegény Béla, ott a szerelem az orra előtt, de annyira naivan szendék Maszattal. hogy az ma már mosolyogtató.  A vége így váratlanul heppiend – de ez is belefért.

Szépirodalmi, Budapest, 1969
420 oldal
  
 Egymás szemében  



                              



Két napló, két tizenhét éves diák – Attila és Tamara – naplója Szilvási regénye.
Élmények és reflexiók, amelyeket a XX. század negyedik negyedének küszöbén, 1975 nyarán vetettek papírra mind a ketten, önkéntelenül – s ezért őszintén – . Arról írnak, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ, a szűkebb és tágabb társadalom, mely megannyi hatással formálja, ellentmondással kényszeríti gondolkodásra és ítélkezésre a serdülő fiú és a serdülő lány belül is ellentmondásos egyéniségét. Szülők, akik nehezen értik és értetik meg magukat gyermekeikkel.

 A hetvenes évekhez képest csak a környezet változott meg, az annyira fontosnak képzelt, valójában meg annyira fölösleges és lényegtelen díszlet, a tárgyak tömkelege, ami körülvesz minket: nekem nem jutott a gulyáskommunizmusból, csak a light-osabb változat. A forró csoki, a tonik, a matchbox, a Camel cigi, a Nivea-spray számunkra a Nyugatot jelentette sokáig, még a fordulatot követő átmeneti években is.
A farmer pedig valóságos státusszimbólum volt. DE a lényeg viszont változatlan, mert milyen is lenne: ugyanazok a gondok, problémák, ugyanazok az álmok, vágyak, ugyanaz a magányérzet, amiből ki kell evickélni. Ez a két kamasz pedig próbálkozásaival, töprengéseivel, még ki se bomló szerelmük válságával  éppen ebből a helyzetekből adódik. De a történet utolsó sorában álló kérdés – „Mi lesz velünk?” – már nem csak szerelmüket, de egész jövőjüket érinti.  Nagyon szurkoltam a két magányos fiatal szerelmének.
Életszagú, benne van a regényben a politika, a családi viszonyok (alkoholizmus, szerető – szülők, ki mibe menekül a gondok elől)  komoly történet, attól eltekintve, hogy mindezt sok humorral olvashatjuk.

Szépirodalmi, Budapest, 1976
396 oldal · ISBN: 9631507122 


                                               

Nem mellékesen ez volt idén a 100. blogbejegyzés! Nézzük, néhány szó az íróról:



Szilvási Lajos (Szolnok, 1932. január 13. – Budapest, 1996. november 9.) magyar író 64 évet élt.
Gyermekkorát édesanyja szülőfalujában, a Zala megyei Türjén töltötte. 1950-ben érettségizett Keszthelyen. 1950–1953 között az MTI munkatársa volt, majd a Szabad Népnél, a Szabadságnál stb. dolgozott. 1957–1958-ban az MTI külpolitikai főosztályán rovatvezető, kiadványszerkesztő volt. 1958-tól 1977-ig az Újítók Lapja olvasószerkesztője, 1977-től a Delta főszerkesztő-helyettese volt. 27 regénye jelent meg (ebből 8-at külföldön is közreadtak). Néhány kiadatlan maradt.
Véleményem szerint mindmáig érvényes mondanivalóval találkozhatunk regényeiben. Ajánlom mindenkinek.

"Szilvásit mindenki olvas, aki (a hetvenes, nyolcvanas években) ismeri a betűket. Megkerülhetetlen tömegben árasztja el az országot és elég Kelet-Európát. Kelet-Európa ugyanott ül és hallgat, mint Magyarország Olvasó Népe. Ráadásul JA-díjak, meg amit akartok. Sikeríró. Elkanyarodhatnánk a mai könyvipar agyrongáló elhajlásaihoz, de mai agyrongálás újabb technika, korszerűbb vetület. Egyetlen dolog biztos Szilvási Lajos ügyében: az oldott a balos próza. Elküldve a hősi abszurd felé.

A harminckét kötetet összeírt, jelentős nemzetközi sikereket elérő, az 1960-80-as évek egyik legnépszerűbb magyar írójának az 1990-ben kiadott Akadémiai Kislexikon a nevét se említi. Berkesi András, a szocialista ponyva atyamestere viszont nyolc sort kap. Botrány."
Szilvási okos ember volt. Pontosan tudta, az Olvasó Nép nem hülye. Ha nyakig ül a latrinában, szeretné hinni, de legalább remélni, egyszer a gödröt szegélyező leszart fenyőrudak arannyá válnak. És abból neki is jut. Mert minek ülne remény nélkül nyakig odalent?
Ajánlom mindenkinek szíves figyelmébe a könyveit.
Legsikeresebb regényei voltak: Albérlet a Síp utcában, Születésnap júniusban, Appassionata, Ködlámpa, Légszomj. Appassionata-regényéből film is készült.