2017. június 22., csütörtök

Sosemvolt pogányok

Benkő László: Sosemvolt pogányok 
Vér és kereszt I.





           "Egyre több a sötét felleg. Nem tudja senki, meddig gyülekeznek még..."                           











Benkő László a Honfoglalás trilógia, a Viharlovasok pentatológia, a Tatárjárás, valamint a Szent László trilógia és a Zrinyi sorozat után a Sosemvolt pogányok című regényével egy újabb korszakot hoz közel az olvasókhoz. Visszavezet minden történelem iránt érdeklődő, kíváncsi rajongót a 10. századba. Talán a Viharlovasok előzménytörténete lehet ez a trilógiának tervezett új sorozat.




A témaválasztás tiszteletreméltó és hiánypótló, a cím pedig kifejező. A történelmi regények túlnyomórészt a sötétnek nevezett középkort idézik fel, a magyar őstörténetről eddig valóban kevés regény született. A történelmi események hiteles ábrázolására koncentrált és törekedett az alkotó a szemléletes kalandok megjelenítése mellett. Sok olyan szokásra rávilágít a cselekménybe építve, amit már rég elfeledtünk. Kezdve a köszöntéstől: "Hogy van a lovad és a családod?" Ezen túl számtalan más egyéb szokást és szófordulatot, vallási hiedelmet említhetnék, de ezzel csak az olvasás élményét csorbítanám.



A történet fonala 969-ben indul, amikor egyik főhősünk, Cseke bő a Bizánc ellen induló sereghez csatlakozik. A vereség történelmi tény, őt magát pedig egy alig ötéves fiúcska menti meg a biztos haláltól. Halacska, aki később a Karád nevet kapja, szerető családba kerül a bő hálája által. Persze
a beilleszkedés nem egészen zökkenőmentes. Lád, az igazi testvérbátty jut jelentős szerephez, a történetben: előbb jó okkal hirtelen eltűnik, majd később váratlanul hazatér... Benkő László remekül mozgatja szereplőit, akár a szerelmi szál vagy a nagy-politika áll a középpontban. Cselekmény, fordulat akad bőven, ahogy talpnyaló és köpönyegforgató, haszonleső is.


Nehéz helyzetben van Gyécse (Géza) fejedelem tizennégy évvel az Augsburgi-csata után nagy változások elé néz az országa. A bonyolult és szövevényes belső helyzet mellett a keresztényi Európa felé nyit. Bizánc és a Római Birodalom közé ékelődve sok választása nem is lehet. A vezérlő fejedelem előtt ez az új út mutatkozik. A választás, hogy új utakra terelje a magyarságot, a régi hitet el kell hagyni az új, keresztény isten miatt sok véráldozat árán valósulhat meg. Nem nehéz kitalálni, mekkora belső vitákat, ellenérzéseket vált ki ez a döntés a szabadelvű, szokásaikhoz és isteneikhez hűen ragaszkodó magyarokból. Sőt, nem csak a magyarság nem örült az új dolgoknak, idegen papoknak, de a táltos rend is féltette a hatalmát.

Változni soha nem egyszerű. Amikor a kereszténység terjesztése "kötelezően" beindult 972-ben, a belső forrongások is felerősödtek. Az ország a régi és új harcában két részre szakad. Géza és felesége Sarolta asszony kemény kézzel lépnek fel a régi rend követői ellen. Akár testvér, akár más rokon, az ellenszegülőkre bosszú és halál vár. Elképesztő cselszövések sorozata indul el, afféle láncreakció. Igazolódni látszik a mondás, miszerint: minden vezető férfi mögött van egy asszony....



A szerző mesterien fűzi össze a több szálon futó történéseket. Sok szereplőt felvonultató, nagy és fontos eseményekről beszámoló mozgalmas történelmi tabló ez. Elfeledett nevek, helyek, szokások és kifejezések színesítik a könyvet és gazdagítanak minket olvasókat. Több más hiedelmet és szófordulatot is megismerhetünk, a vallási hiedelmek mellé. A régi emberek gondolkodását is bemutatja, viszonyukat az Öregistenhez, Napmadárhoz, szellemvilághoz. Teszi ezt nagyon fordulatosan, színesen. Cseke bő és Karád mellett Györke táltos az, aki kedvelt alakja lett a történetnek. Kiemelkedően jók a női alakok is: Nárcisz (Géza lánya egyik ágyasától) vagy Csende mellett természetesen Sarolta asszony az ász. Aki látta az István, a király rockoperát, szinte hallja és látja maga előtt olvasás közben alakját: "rendet kell tenni, mert rendnek kell lenni" Géza fejedelmet maximálisan támogatja, erőteljesen hat rá. Okos, de kemény asszony volt az ábrázolás szerint.


Ami nagyon szerethetővé teszi a történelmi eseményeket, hogy egy szerelmi négyszög is kibontakoznak a regényben. Érdekkapcsolatok, álszent papok színezik a képet. Semmi nem az, aminek elsőre látszik. Az új törvények, új szokások drámai változások sorát idézi meg. Kinek volt igaza? Pogányok voltak őseink? Kizárt. Ám Rómából nézve minden ami nem római pogánynak minősült. isten hit, szobrok, szokások, imádságok és hagyományokat kellett kitörölni az emberek lelkéből, agyából. Nem számított a rokonság, vagy hatalom. Tűzzel, vassal, idegen papokkal, mindenáron ez volt a cél. Koppány alakja érezhetően egyre fontosabbá válik a történetben.


Lebilincselően izgalmas történelmi regény, mint mindegyik Benkő László írás. Valóban borongós, izzó indulatoktól feszült, vérgőzős a történet. A végső nagy fordulat pedig elképesztett. Egyértelműen előrevetíti a lehetséges harcokat, testvérviszályt. Szerelmek és hatalmi harcok, új vallási rend, ami sok fájdalommal, szenvedéssel, cselszövéssel megírt regényt ad olvasóinak.
A regény borítóját Kertai Zalán csodás festménye díszíti.


A Lazi kiadó kiadványait és Benkő László új regényét ITT tudod kedvezménnyel beszerezni!


Benkő László: (Szombathely, 1952. március 13.) író. A Magyar Írószövetség és a (TRT) tagja.
Szombathelyen érettségizett 1970-ben, a Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépiskola orosz-latin szakos osztályában, majd 1975-ben elvégezte a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának pedagógia szakán szerzett másoddiplomát, 1986-ban.

2004-től kezdte írásait publikálni, a magyar középkorról (honfoglalás, kalandozások kora, tatárjárás) írott történelmi regényei mellett szerzője A Zrínyiek-sorozat köteteinek. Megjelent modern kori bűnügyi kalandregénye, érzelmes kutyatörténete, valamint két legújabb kori mű, amelyek a második világháborúban olasz hadszíntéren, illetve a rendszerváltás időszakában, német és orosz területeken játszódnak. A fentiek mellett írói álnéven húsz lektűr szerzője is.





Lazi, Szeged, 2017
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632670508
Borító: Kertai Zalán


















2017. június 20., kedd

Párducpompa

Tóth Krisztina: Párducpompa 




                                                                         








„Ha fáradt vagyok, bodobács szeretnék lenni. Lehetőleg egy napfényes, olaszra fordított versben.”




Olvastatták magukat ezek a tárcanovellák, és gyors hatásuk sem maradt el. Novelláskötetről nehéz értékelést írni. Van amelyik teljességgel megragad, napok vagy hetek (évek múlva is, lásd Tímár Zsófi muskátliját a Pillanatragasztóból) felbukkan emlékeimben, van, ami magába szív örökre, egyik-másikat olvasva közömbös maradok.

A legtöbb novella az emberi gyarlóságot mutatja be, fájdalmasan mély történetek ezek az útközbeni tapasztalatokról. A Szag, Hét táska, Holland süti, Lufi, Tavaszi kollekció, Üvegfrizbi és a Prérikutya novellákat sorolnám ide. Afféle görbe tükör, amibe belenézhetünk, ha van merszünk szembesülni saját kis gonoszkodó, kirekesztő és ítélkező, türelmetlen önmagunkkal. Továbbgondolhatóak, szociográfiai képet is adnak.


Főleg azokat szerettem olvasni, amelyek valós történetek is lehetnek, lehetnének. Azokat a történetek, amelyek bárhol, bármikor, bárkivel megtörténhetnek. A szegedi könyvbemutatón kiderült, hogy mindenki életében van egy gonosz "Magdi néni", mert a valóságban így hívják a gonosz tanerőt. (az enyém Gizike néni volt). Sajnálatosan ezek a mai napig nem haltak ki, újra termelődnek és keserítik meg, hagynak mélyen kitörölhetetlen nyomot életünkben. A fésű, a kréta meg a vonalzó erről mesél nagyon hatásosan. Az egyik legerősebb írás szerintem ez lett.
A másik a Troli öregasszony karaktere. Elképesztően mai, zseniálisan valós ez is. Ide sorolnám még a Verset állva hatalmi pozícióban lévő iskolaigazgatóját is. Ilyenekre van bízva a mai ifjúság lelke... Elgondolkodtatóan szomorú ez a kép.



Tóth Krisztinában én azt szeretem, ha sokkol, de közben visz tovább, mutat valami vigasztaló biztatást. Kedvelem a látásmódját, kifejező eszközeit, ahogy a keserű félmosoly, a groteszk helyzetek is megjelennek: A pálya őre elhívatott gondnoka, vagy A megnyalt ember is erről vall, ahogyan a Tetkó írásban is van számomra valami groteszk. Legalább a hátukat meg tudja gyógyítani a doki, a lelkük az már súlyosabb kérdés. Az egyszerű, hétköznapi emberek titkai, tragédiái és fájdalmai mellett a vágyak is megjelennek. Volt, hogy durván arcul csapott a szomorúság, az elkeseredett reményvesztettség érzése. (Bizsu, Huszonöt lépcső, Szeparé vagy az Öreg kutya).


Jó volt, hogy a kötetbe a pozitív dolgokról a napos oldalról is akadtak szövegek. Jó volt olvasni a Mozi, Pörgettyű, Pogi néni és A berlini járat története mellett a dedikálások színes forgatagát megidéző Bumbi születésnapja, Kiment a ház az ablakon írásokat, ahogyan az egyik legderűsebb, mosolyt keltő Az a bogaras olasz novella.

A lezárás megint komorabb lett. Az elbeszélői nyelv ismét erős.A Jégterasz és az Asszony a sötét játszótéren azért hordoz némi vigaszt, biztató reményt magában. Nem lehet, nem kell feladni. Találni kell valamit, amibe kapaszkodva érdemes tovább élni, lépni.





Tóth Krisztina: 1967-ben született Budapesten. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán, majd 1993-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészkarán.

Első kötete – a Radnóti Miklós emlékéremmel elismert – Őszi kabátlobogás. 1990 és 1992 között ösztöndíjasként közel két évet töltött Párizsban és kortárs francia költészetet fordított. 1995-ban jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1997-ben Az árnyékember. Új és válogatott verseit 2001-ben Porhó címmel már a Magvető Kiadó jelentette meg. 2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet.
A Vonalkód novelláiban Tóth Krisztina a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg a hetvenes éveket, azt a kort, amikor vonalkód díszített mindent, ami Nyugatról érkezett.
A kötetből hangoskönyv is készült.

A Kerge ABC, amely Szabó T. Annával és Varró Dániel közös munkája, az óvodás és kisiskolás gyerekeket segíti az ábécé elsajátításában: a kötetben szereplő állatok neveinek kezdőbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével.

Tóth Krisztina 2005 óta vezet kreatív írás szemináriumokat.
A Magvető Kiadónál megjelent könyvei még:
Pixel - 2011., Hazaviszlek, jó? - 2009., Akvárium - 2013. Pillanatragasztó - 2015. Világadapter - 2016.









Magvető, Budapest, 2017
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435214

2017. június 19., hétfő

Köd előttem, köd utánam

Varga Bence: Köd előttem, köd utánam 





                                                             












Szerintem azzal alapvető semmi probléma nincs, ha egy könyv nem akar olyan lenni, mint a többi.
Ettől még mutathat be új stílust, formát, de még ha nem is tör ilyen nagy babérokra, akkor is élvezetes lehet olvasni. Itt a kezdés és a befejezés sikerült jól, bár közben is voltak jó pillanatai. A gyerekkort meghatározó kórházi műtétek képeivel, azok megidézésével indul a sztori. Ennyi múltidézés éppen elég is, alaphangulat adott. Nagyobb ugrással a történet végére kerülünk, illetve a közeledő vég előtti állapothoz. Tetszett a történet ezen felépítése.


Középre került a lényegi tartalom, az előzmények, a történet magva. Az alapsztori elég aktuális a mai világban is, hiszen ügyeskedők mindig voltak, lesznek. Amitől talán másabb ez a regény az a rendszerváltást megelőző évek hangulata, a hirtelen mindenki ügynök, vállalkozó lett és rohamos meggazdagodás álom képeit olvashatjuk. Mondhatnám, bizonyos mértékig ez a múlt teherként hat. Komor, szomorú, kegyetlenül fájó a bemutatott képek sora, ám sajnos nagyon valós. A hetvenes - nyolcvanas évek végi hangulat remekül működik. A csöpögő zacskós tej, ÁFÉSZ-boltok, kis gyerekcsínyek, lopások, panelrengeteg, kulcsos gyerekek, széteső család visszafogottan és pontosan ábrázolják azokat az időket. Jól hozza a történelmi hangulatot. Kikapcsolt, szórakoztatott, tetszett ez a része is.

Hősünk Feri, aki szülei házasságának romjain szembesül az eljövendő felnőtté válás keserveivel. Gyorsan és könnyen szeretne meggazdagodni, ahogy szinte minden fiatal. Természetesen nem munkával, tanulással képzeli el ezt az álom megvalósítást. Húga Franciska az első adandó alkalommal lelép Hollandiába. Róla viszonylag keveset tudunk meg a későbbiekben is, bár feltűnik még, de nem lesz hangsúlyos a jelenléte.


A mondatok kopognak, a történet himbál, a szöveg halad, a regény mögött, az olvasó fejében íródik
a saját regénye, saját emlékei alapján.
A fordulópontok újabb és újabb lendületet adnak, a történet kanyarog, tekereg minden sablont megidézve. Titkok és hazugságok zavaros labirintusába jutunk, Feri életének pillanatai jellemzően hozzák a korszakot. Ügynökösdi, makkos-cipő, lila zakó, pénz, és pénz, amit kiénekelnek a gyanútlan ügyfelekből. A történet más keretek közt ismétlődik, az idilli boldogság pillanatokra köszön be a panellakás konyhájába.


Drukkoltam a könyvnek, valóban jól megírt képek ezek, még ha újat nem is mondanak. Visszafogottan, de halál pontosan ábrázolják a pillanatot, az idilli nyugati álomképek kergetését. Feri pincér és üzletvezetőből lassan drogdílerré avanzsál, egy véletlen folytán. Hihetetlen és váratlan nagy siker lesz a dologból. Az egykori naivan gyermeki vágyak gyors megvalósulása hitelesen ábrázolja a "dől a pénz" pillanatait. Az motoszkált a fejemben, hogy Feri ügyessége és rátermettsége elvitathatatlan, mégis a látszólag könnyebb utat választja. Vajon, miért? Nem úgy éreztem, hogy megérte volna neki.



Kevésbé lehet azonosulni a szereplőkkel, a visszafogott írásmód segít valamelyest távol tartanom magamat a főhőstől, nem akartam kicsit sem olyanná válni. Nem volt a példája irigylésre méltó.
Feri inkább volt tenyérbe mászó, aki barátját Dodit sem vette komolyan, csak kihasználta. Csalódtam benne, a nőügy megalázóan kínos volt. Őszinteségen és a becsületességen alapszanak a barátságok is. Ez csupán egy kényszer szülte "munkakapcsolat" volt a két fiú részéről. A józan gondolkodás erejének helye és szerepe kellett volna az életükbe, nem a sunyi ügyeskedés. Értem én, hogy az egzisztenciális szorongás, önmagának, saját sorsának meg nem értésével álomvilágban él, amit a pénz szoros kapcsolata sem tud kompenzálni, de a mély mondanivaló elsikkadt, a lélekábrázolásra sajnos csak nyomokban akadtam. A szerző talán az újságírói tapasztalatából merítve inkább tárgyszerűen tudósít. Pitiáner kis maffiózók maradtak. A humor volt az, ami még jót tett volna a történetnek. Hajtották a pénzt, de nem élvezték.
Végül aztán helyükre kerülnek a szereplők, az egyre gyorsabbá és izgalmasabbá váló cselekmény megtalálja a maga lendületét. és rohan a végzetükbe. Mindenkinek megvan a maga oka a tetteire, cselekedeteire, s mindenki átlép egy határt, hogy elérje célját. Feri rosszul választott célt.



A végső megoldás előre borítékolható, kiszámítható. Ennek dramaturgiailag csak a vége ad némi súlyt. Mégis a tanmese végére egy konklúzió kellett volna. Az volt a benyomásom, hogy a felépített szöveg dinamikához sokat adott volna egy "addig jár a korsó a kútra..." befejezés, vagy egy kihagyott lehetőség a normális életre. Tulajdonképpen törvényszerűen következik a végén a szakadékba zuhanás, más nem is lehet.


Azok a könyvek közé tartozik, ami kikapcsolt szórakoztatott minden hibája ellenére is. Összességében azonban az a véleményem, hogy az író prózája, jellemábrázolása erőteljesebb, bátrabb lehetett volna. Vannak jó pillanatai, jó az alap, egy kis spiritusz kellene bele.
Ami nekem hiányzott, nem csak a történetből, de az előadásból is az a valós élethelyzetek bemutatása, több Franciska, az ő sorsáról a végére teljesen elfeledkeztünk, több holland kép, kaland, több kender és izgalom a végén. Feri ugyan elmereng egyszer, hogy üres úszómedence az élete, de itt megáll.Nem próbál kilépni, változtatni ezen. Mindent nem lehet a múltra fogni, sorsunkért mi magunk is felelősek vagyunk, szembe kell nézzünk vele. Miért azt a döntést hoztuk, amit. Mert választása mindig, mindenkinek van. Csak legtöbben rosszul döntünk. Van, aki sokszor, és van, aki mindig. Mint ebben a regényben a szereplők.


Varga Bence 1974-ben született Budapesten. A középiskolai évek után grafikusként dolgozott, majd Amszterdamban folytatta tanulmányait. Több mint egy évtizede kommunikációs szakember. Hosszú ázsiai útját követően adták ki 2015-ben Esős évszak című első regényét. Megjelent műfordítása, jegyzett társ-forgatókönyvíróként kisjátékfilmet, és rövidebb írásait közölték az Irodalmi Jelen és a Liget folyóiratokban. Első regénye Esős évszak címmel 2015-ben jelent meg.


GABO, Budapest, 2017
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064978









2017. június 18., vasárnap

A kuruc király

Csikász Lajos: A kuruc király 
A félhold alkonya 2.



                                                           










Számomra a tavalyi év volt az ismerkedés, felfedezés (rácsodálkozás) éve Csikász Lajos munkásságára. Új kedvenc szerzőt avattam, már minden eddig megjelent történelmi regényét olvastam. Az Anjouk liliomos világa után ősszel új korszak bemutatást kezdte el a Vörös-kék lobogók alatt, ami a Félhold alkonya regénysorozat első része. Ennek új, önállóan is élvezetes olvasmánya a frissen megjelent történet A kuruc király.




Írhatom nyugodtan, Lajos hozta a szokottan jó formáját és ismét egy remek, fordulatos történelmi regényt kap az olvasó, kitalált és valós történelmi személyekkel, ahol a cselekmény végig mozgalmas.
Annál is inkább az, hiszen a fő téma Fülek ostroma áll az események középpontjában. A törökök másfél évszázados uralma a végéhez közeledik. A felvidék legfontosabb vára Fülek áll ellent a szultán csapatainak és Thököly Imre kurucainak. Az Oszmán Birodalom, amely mellesleg a Habsburgok legnagyobb ellensége volt, Thököly segítségére hatalmas hadsereget küldött. Együttesen hatvanezres létszámmal támadták a hozzávetőleg négyezer fős Fülek várát. Lenyűgöző fölényben voltak, technikai haderőben is.


Thököly nem lett igazán szimpatikus alakja a regénynek. Köpönyegforgató, hataloméhes figurája, csupán eszköz volt a szultán kezében, ám ezt ő maga sem vette észre. A Zrínyi Ilonával alig megkötött esküvője után, nevelt fiát, az alig hat éves II. Rákóczi Ferikét is magával vitte a harcokba.

A császár hű követője, Koháry István volt a füleki vár kapitánya, amikor kezdetét vette az ostrom.
A török-kuruc csapatok már előzőleg is próbálták elfoglalni Fülek várát, akkor sikertelenül. Az 1682. augusztusi támadás megpecsételte a vár és a város sorsát. Koháry István karizmatikus alakja kiemelkedően jól megrajzolt, személyes sorsa, gondolatai és szellemisége erős karaktert ad a történetnek. Kitartó győzni akarása és elhívatottsága Dobó István alakját idézi.

A mai világunkra is értelmezhető, sajnálatosan jellemző, köpönyegforgató nagyurakról leírtak nagyon találóak, némi áthallással ma is érvényesek lehetnek. A lényeg nem változott. Ármánykodás, hatalomvágy, önös érdekek ütköznek. Sorsdöntő változások történetek nem csak a világpolitikában, de idehaza is. A Habsburgoknak igazán nem volt fontos az országunk sorsa. Az olvasó pontos képet kap a belső hatalmi játszmákról, részese lehet az ostromnak, a vár elestének. Lőpor, ágyúdörgés vérgőz jellemzi ezt a képet.


A szereplők gondolatai, tettei és érzései jól adják vissza azt a belső vívódást, amint átmentek az ostrom végéhez közeledve. Az első rész főhősei ezúttal némileg háttérben maradnak, nem körülöttük alakulnak a dolgok: Légrády Gáspár és nevelt lánya Orsolya távol marad a harcoktól. Meglepő volt a végén a két hadnagy barátságát is veszélybe sodró ellentét kibontása, ami a következőkben kaphat szerepet. Vannak olyan helyzetek, amik a barátságot is felülírhatják. Addig azonban sok esemény történik. Tanúi lehetünk a feltörekvő Thököly aljas cselszövésének a vár megszerzésére tett kísérletnek. Jó pénzért mindig akad egy áruló magyar, aki aztán természetesen a bakó kezén végzi. Itt alig kétezer tallér a Júdás-pénz.


Külön kiemelném pozitívumként, a különböző nézőpontokat bemutató helyzeteket, érdekes volt azok ütközéséről olvasni. Az író mind három oldal vezetőinek gondolataiba beavat. Koháry hazafias érzései, Thököly politikai hatalomra törése és a basa hátsó tervei mellett fontos szerep jut az elhúzódó ostromnak. A lelki hatása a katonákra, demoralizásó hatása remekül megrajzolt. Kiemelkedik egy negatív szereplő, Gyürky Pál gyávasága. Az ő tette sikeresen járult hozzá a vár végső elestéhez. Nagyszerű nem csak a fő, de a mellék karakterek ábrázolása is. Valósak, igaziak, emberiek. Érzőek, gondolkodnak, vágyakoznak, szeretnek és szenvednek. A vár végső ostroma és az összecsapások leírása nagyon tetszett, a legapróbb részletekig minden szerepelt bennük, látványos képi szemléletesre sikeredtek. Könnyen magam elé tudtam képzelni őket


A vérgőzös ostrom leírása a hazafias érzések a történelem és a mindennapok középkori eseményeivel jó arányban jelenik meg. Sajnálatosan a füleki vár történelmi szerepe itt véget ért, a törökök felrobbantották, nem épült újjá. Amikor a végén Ibrahim pasa levelet küldött a győzelem után Thökölynek, és kinevezte a birodalom királyának, így lett belőle kuruc király. A pillanat diadala volt ez, ami heroikus küzdelem árán vált valósággá. Mint tudjuk az események menetét, nem is tartott sokáig ez a kétes sikere.


A valós történet irodalmi igénnyel megírt, sokszor széles mosolyra is késztető, humoros fordulatokban bővelkedik. Remek tempójú, sodróan izgalmas regényt olvashattam. Imádtam a körmönfont, ízesen humoros, színes magyar nyelvezetet. Csikász Lajos úgy mesél, hogy leköti, megragadja és nem engedi az olvasót. Az adott kor szokásait, embereit, történéseit úgy rajzolja meg, hogy miközben alapos ismereteket is nyújt azokról. Teszi mindezt könnyed, olvasmányos stílusban.



                                                                           


Csikász Lajos:
1964. 03. 08. Kunszentmárton

Földrajz-történelem szakon végzett a József Attila Tudományegyetemen, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtani Tanszékcsoportjának munkatársa. Több mint húsz éve ír.
1999-ben elnyerte a Zsoldos Péter-díjat, ami az egyetlen jelentősebb hazai sci-fi elismerés. Időjárőr kisregényéért kapta meg. Szegeden él feleségével és két fiúgyermekével.
Az Anjou-lobogók alatt sorozat kötetei: Ezüst sávok, arany liliomok, Diadalmas liliomok, Éjszín liliomok, Haragvó liliomok.



Gold Book, Debrecen, 2017
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634264248 .
Borító: Csikász Katalin





2017. június 16., péntek

Szelfik

Jussi Adler-Olsen: Szelfik 
Q-ügyosztály 7





                                                                       










A Q-ügyosztály történetei az egyik legeredetibb sorozat, Jussi Adler-Olsen pedig a legnépszerűbb skandináv szerzők egyike a hazai könyvpiacon. A Palackposta és a 64-es betegnaplóval igencsak magasra tette a lécet az író, ám érzésem szerint sikerrel vette az akadályokat. Olvasmányos, szórakoztató, profi munka a Szelfik.


Két évet kellett várni erre az új történetre, ami immár a hetedik a sorozatban, de megérte a várakozást. Carl és Assad végre visszatért egy nagyon csavaros és izgalmas történetben. Ez egy minőségi skandináv krimi, amit jó volt olvasni! Az, hogy még humora is van már csak hozzá tesz a történethez. Azért elég fájók ezek az "önportrék", amiket megismerhetünk napjaink felgyorsult, modern világáról. A több szál története miatt a karakterek bonyolult lélekrajzát is megrajzolja, és még arra is képes, hogy ütköztessen különböző életformákat. Szemléletes, hiteles a kép napjaink fiataljairól. Csak remélem, hogy ez csupán egy vékonyka szeletke. A skandináv krimiknél annyira jellemzően az emberi oldal legalább olyan fontos, mint maga a nyomozás. Igazi jellemrajzok, lélektani drámák feszülnek a lapokon.


Jussi Adler-Olsen ismét odatette magát! A regény felépítése elég formabontó, de minden más adott: remek karakterekkel, feszültséggel, igényesen fanyar humorral, tetőponttal és kellően drámai töltettel kedveskedik az olvasóinak. Mint a skandináv krimikben általában, ebben a könyvben is a magánélet problémái, a szereplők egyéni drámái, a kiút-boldogságkeresés, és mindezekből adódó életvezetési problémák mellett a kőkemény dán valóságról is képet kapunk. Különös tekintettel a szociális ellátásra. Egyik fő szál lesz Anne-Line Svendsen a szürke kisegér ügyintéző, akiben az igazságosság hatalmas erőket szabadít fel. Az biztos, hogy Adler-Olsen ismét zseniálisan játszik velünk, metszően fájó, megrázó társadalomkritikát kapunk a krimi mellé.


A prológus rövid, ám annál drámaibb sejtéseket vetít előre. A könyv végén nyer mélyebb értelmet néhány akkori mondat. Egy család szétesésének, belső viszályának lehetünk tanúi, ami megalapozza a krimi hangulatát. Nem szerettem volna egy ilyen családban gyerek lenni.

Miközben követjük a nyomozás menetét, van több szál, amiknek látszólag semmi köze nincs a nyomozáshoz, de aki ismeri az író előző krimijeit, az tudja, hogy valamiféle kapcsolat lesz, kerek egész történetet kapunk. A történetvezetés bravúros fordulatoknak ad lehetőséget, már csak azért is, mert öt szálon nyomozunk. Ezeket nem is részletezném, kiemelkedik a cserbenhagyásos gázolás és Rose története. Itt érezhetően egy komplett jellemrajzot, pszichiátriai esetleírást kapunk, az éveken át tartó folyamatos lelki terror következményeiről. Ennek elszenvedője Rose. Az ő karaktere kap nagy hangsúlyt, az ő életét, gyermekkorát ismerhetjük meg jobban. Nem is csoda, hogy összeroppant.



A végéig az orránál vezeti az író az olvasóit, a feszültség most is végig ott volt a történetben, ahogy az egész sorozatban. Végig fent tudta tartani a figyelmemet, lekötött. Van náci múlt, családon belüli lelki terror, napjaink idióta fiataljai, pénz és szerelem. Csak a legvégén derül ki a gyilkos vagy gyilkosok személye, hogyan kapcsolódnak össze az események. Fordulatos történet, tetszett, hogy több ember szemszögéből is láttuk az eseményeket. Itt-ott talán hihetetlen, ám meggyőző. Az olvasó többször is azt hiszi, tudja, mikor ki a gyilkos, de aztán jön egy újabb tuti tipp, és nem lesz igazunk. Assad és Carl remek karakterek, már jól összerázódtak, egy rugóra jár az agyuk. A nyomozók hozták a szokott formájukat. Assad titokzatos múltjáról most sem tudunk meg sokkal többet, a megoldás itt még várat magára. Azonban leleményes és okos meglátásaival lendületet ad a nyomozásnak. Assad és az ő tevéi, hasonlatai, a szarkasztikus megjegyzései remek humorforrások a regényben.



Nagyon jól kigondolt történet, az összes szál összeért a végére. Benne van minden, ami egy jó skandináv krimihez kell: morcos, lecsúszott nyomozó, borongós hangulat, egyedi karakterek, hátborzongató bűnesetek. Carl talán kevésbé tűnt most morcosnak, pedig egy tv-stáb is nehezíti napjait, és egy régi email cím is okoz fejfájást, ami a Q-ügyosztály hatékonyságát kérdőjelezi meg. Mégis, Jussi az utolsó mondattal előre vetíti a lehetőséget, hogy talán megtalálja a régen várt boldogságot. Remélem sikerül neki.

Jussi Adler-Olsen tanult, művelt és sok oldalú ember. Elképzelni is alig merem, mit láthatott gyermekkorában édesapja munkájából. Jussi Adler-Olsen könyve olyanokat is rabul ejthet, akik egyébként nem szeretik a krimiket, hiszen ez egy alapos lélektani dráma. Talán a legjobb, de mindenképpen a legalaposabb Jussi tollából. Bátran ajánlom a sorozat kedvelőinek és mindenkinek, aki tartalmas krimire vágyik, vagy szereti a skandináv krimiket.


ITT kedvezménnyel megrendelheted a Szelfik mellett az előző részeket is!



JUSSI ADLER-OLSEN (1950.08.02.) Koppenhága, dán író.
Négygyermekes család legkisebb tagja, egyetlen fiú. A pszichiáter édesapát követve a család Dánia különböző részein élt. Ez az élményanyag is felbukkan könyveiben. Mozgalmas élete során dolgozott nyomdászként, antikváriumot nyitott, írt forgatókönyveket, magazinokat szerkesztett.1997-ben megjelent első regénye már sikeres volt. A Q ügyosztály történetei 2007- től jelennek meg, negyven országban, sikerrel.

Több krimijét megfilmesítették. A 2010 -ben 3 rangos díjat elnyerő Nyomtalanul volt a Q-ügyosztály első története. 2010-ben a Palackposta regénye megkapta az év legjobb dán thrillerének járó Harald Morgensen-díjat és a Skandináv Krimiírók Egyesületének elismerését, az Üvegkulcs-díjat. 2011-ben a sorozat negyedik részét, a 64-es betegnapló-t a dán Könyvforgalmazók Klubja De Gyldne Laurbær-díjjal jutalmazta.



Jussi Adler-Olsen családjával ma Koppenhágától északra él egy kis erdő szélén. Sokat utaznak, népszerűsíti a könyveit, szereti a hideg sört és a labdarúgást. A Szelfik története 2016. november elején jelent meg külföldön.






Animus, Budapest, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245156 Fordította: Sulyok Viktória

2017. június 14., szerda

Gránátok a becsületért

Izolde Johannsen: Gránátok a becsületért
Bismarck
A birodalmi zászlóshajó tündöklése és bukása








                                                 







A birodalmi zászlóshajó története ismét egy jól megírt történelmi regény, ami mögött látszik a téma iránti lelkes elhívatottság, hozzáértés. A regényes történelmi események valós dokumentálása, emberek sorosának ábrázolása, a történelmi személyek és tények iránti tisztelet. Az első regény történései után beleszerettem ebbe a témába, kíváncsian vártam a folytatást.



Az iskolai tananyag kevéssé tér ki a II. Világháború tengeri csatáira, azok résztvevőire. Kiváló, tartalmas és érdekes kiegészítő is lehet a regény eseményeinek ismerete. Nem volt ez sosem kedvenc témám, talán ezért is nyújt hasznos információkat a cselekmény ismerete. Tanulságos a történelem eme szelete, érdekes háttéradalék a háborúról, emberi sorosokról. Igen izgalmas és fordulatban gazdag a történet, filmszerűen peregnek az események. Sok valós, eddig titkos háttér információ, érdekesség a háború emberi oldalának érzékeltetése és összefüggések bemutatása, amit a könyv ad. Érezhető rajta az alapos, mindenre kiterjedő kutatómunka. Háborús jelentés a tengerekről, a történelem viharaiban maga az ember jelenik meg.

Az első regény története az Admiral Graf Spee páncéloshajó pusztulásával ér véget. Az életben maradottak hazaszöknek, hogy ismét szolgálatba álljanak. Így tesz, érkezik haza hosszú és viszontagságos út után Paul Ascher is. Rá vár egy hálátlan feladat: az első rész egyik legkedvesebb szereplője, az elpusztult hajó ifjú matrózának, Matthiasnak a családját keresi fel. A megelevenedő emlékek az Admiral Graf Spee sorsát idézik meg. Paul és családja újbóli találkozása is megindító.





A hazacsempészett hajónapló, majd az elkötelezett hazaszeretet ismét a fedélzetre szólítja. Megismerjük a hajót, ami magát a birodalmat szimbolizálja. Nem csak méretei, felszereltsége révén
volt tekintélyes, ahogyan a névválasztással is utalni igyekeztek a hajó fontosságára. A Bismarck a Német Birodalom új büszkesége lett, a Vaskancellár szellemisége hatja át ezt az akkor tökéletes hadihajót. A tengereken való diadal reménye jól érezhető, hiszen a Bismarck volt a világ legnagyobb szolgálatban álló hadihajója akkoriban.

Négy ember sorsa fonódik össze szorosan a hajó történetével, ezeket ismerhetjük meg közelebbről, részleteiben. Günther Lütjens admirális, Ernst Lindemann sorhajókapitány és Paul Ascher élete és a támogató Buckhard báró alakja lesz a történet fontos eleme. Elképesztő az az elhívatottság, alázat és szeretet, ahogyan a matrózok viseltettek kapitányuk iránt. Az emberi életek, sorsok összefonódása a történelem viharaiban ismét bizonyságot nyert. Apró, ám fontos tényező az ember.


Ahogy a Bismarck végre elhagyta a kikötőt, hogy első bevetésére induljon, egy reményteljes, ám tragédiába torkolló utazásnak lehetünk részesei. A hajónak ugyanis ez lett az első és utolsó útja.
A Bismarck 1941. május 18-án útnak indult és május 27-én süllyedt az Atlanti-óceán mélyére.




Természetesen sikeres bevetésekről is olvashatunk, azonban amikor az angol flotta vezető hajóját, a Hood csatacirkálót elsüllyeszti a Bismarck, saját sorsát is megpecsételi. Összefognak ellene és űzőbe veszik. A négy támadó angol hadihajó ellen már nincs esélye. A Bismarckot elsüllyesztő Tovey admirális szerint a német csatahajó vitézül küzdött még a tehetetlen állapotában is, ezzel pedig kivívta a brit tengerészek elismerését. A hajót és legénységét az ellenség is nagyra becsülte. A kisemberek élete ezúttal is nagy hangsúlyt kap. Most a szakács fiú története lesz az, ami különös drámát vázol fel. A matrózok élete a hajón, és a hadviselési technikák képei látványosak, színesek. Érezni a feszült várakozást, hogy vége elinduljanak, a harcok izgalmát, a lőpor füstjét, a viharos, sós tengervíz veszélyeit. Megrázóan drámai pillanatok tanúi lehetünk a hajó utolsó óráiban.




A végső összecsapás megpecsételte a német hajó sorsát. A dráma napokat vett igénybe, sérülten is minden igyekezetükkel próbáltak egérutat nyerni. A sérült kormánylapát miatt kormányozhatatlanná vált hajó, és a 18 torpedó találat azonban nem adott esélyt erre. A kapitány itt is megmutatta emberi nagyságát. Hajójával együtt merült az óceán mélyére. Csupán 118 matrózt mentettek ki az angolok, míg a Bismarck fedélzetén 2093 ember vesztette életét.

Izolde Johannsen ismét mesteri és pontos képet ad a kor embereiről, haditechnikájáról. Színesen, olvasmányosan mutatja be a történelem ezen időszakát. Pátosz, részrehajlás nélkül, merülhetünk bele a héroszi küzdelem megismerésébe, ami vér, verejték és becsület árán mutatja be a Bismarck és matrózai sorsát.  A történelmet közel hozza, és szórakoztató megismerését nyújtja a könyv. Remek különóra ez történelemből, a főhősök életútja mellé. A harcok leírása is szemléletes, látványos képeket kapunk. Stílusa lendületes, filmszerű, a történetek adottak és valósak. A könyv végén pontos adatok olvashatóak a hajóról, és a matrózok nevei is felsorolásra kerültek. Külön érdekesség az utószó, hogy a Bismarck megkeresésére tett erőfeszítésekről is olvashatunk. A megtalálása 1989 nagy szenzációja volt. Összességében úgy vélem, mindenkinek hasznos lehet megismerni ezt a történetet.

A regény ITT kedvezménnyel megrendelhető!




A Bismarck roncsa jelenlegi állapotában, közel 5 kilométer mélyen, az atlanti fenéksíkságon

Forrás: Wikimedia Commons/Ken Marshall



A regény honlapja és facebook oldala:
http://granatokabecsuletert.blog.hu/


 Underground, Budapest, 2017
450 oldal · ISBN: 9789631284737

2017. június 13., kedd

Alvók futása

Szabó Magda: Alvók futása  






                                               






"Hogyan lesz az ember odabent öreg?"





Szabó Magda regényeiről, drámáiról közismert. A tizenkilenc novellát tartalmazó kötet először
1967-ben látott napvilágot. Gyönyörű elmúlás-novellák ezek, amit az emberi élet két végpontja a gyermekkor és az öregkor köré épített fel. A kezdet és a vég, a feleszmélés és az elmúlás ideje ezek.



Születtünk és meghalunk, sajnos ez is az élet része, ott teljesedik be sorsunk. A halált is lehet szépen megénekelni, értelmet adni az értelmetlennek. Nagyon jó novellák, erősek és megrázóak ezek
a történetek. Nagyon szeretem Szabó Magda írásait. Korábban nem olvastam novellát tőle, csak regényt, drámát vagy meséket. Gyönyörű életmese-novellák ezek. Elgondolkodtatóak, torokszorítóak, drámai erő van bennük. Tömörek, feszesek, nincs bennük fölösleges szó, cikornya. Nagyon valós képet adnak ezek a történetek, akár egy-egy Szabó Magda regény is kikerekedhetne belőlük. Minden történetben tetten érhetőek a generációs problémák. Családi titkok, sorosok kavarognak a lapokon. Az elmúlt gyermekkor megidézése, annak minden bájával, a szeretetvágy, tartozni valakihez érzet ott lebeg az írásokban. Akár gyermek, akár idős ember a főhős a vágy örök bennünk.



A hírnök novella olyan emberről mesél, akire sokan fognak örömmel és szeretettel emlékezni.
A kakasszó hőse inkább az utóbbi kategória. Még a saját rokon elvesztését is különféle módon éljük meg. Teréz fájdalmas, míg a címadó novella a rideg, szenvtelen valóságot meséli el az olvasónak.

Az idő nem gyógyítja be a sebeket, csupán enyhül a fájdalom, hozzá szokunk a szeretett személy hiányához. Fájdalmas ez, de tenni ellene nem tudunk. Mit hagyunk magunk mögött, mi az ami miatt megidéznek, vagy éppen elfelednek bennünket? Mindegyik novellában valaki elhunyt vagy utolsó napjait, óráit éli. Búcsúzik az élettől, a szeretteitől. Az ő emlékeit láthatjuk. Az itt maradottak, a gyászolók életébe bekövetkező változás, az elengedés, és a feldolgozás az ami fontossá válik.

Abszurd hangulatból is kap az olvasó: A Lengyelek, Csé vagy a Domb utca ilyenek. A halál mindenhol jelenlevő hangulata komor és vészterhes közeget teremt. Hangulatában a Mosolygó Bacchus, és a Csibi tetszett, míg a drámaiságot a Zsidó kutya, Nenő vagy a Ház ajtó nélkül hozta.




Első Szabó Magda- élménynek is ideális- rá lehet érezni az ízére, zseniális! Az Alvók futása kötet szép példája az író sokoldalú tehetségének igazolására.





Szabó Magda: 1917. október 5-én született Debrecenben.

Termékeny, sokoldalú író volt. Írt verseket, drámákat, számtalan gyermekkönyvet. Fordításai is jelentősek, az ő könyveit is 42 nyelven adták ki világszerte. Számtalan díjjal elismerték munkásságát. Hazánk legjelentősebb írói közé tartozik. Munkásságát számtalan díjjal elismerték.

Az eredetileg költőként induló írónő 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be.

A Jaffa Kiadó a szöveggondozáson túl új arculattal, rövid jegyzetekkel, és új, minden korosztály számára jól befogadható külsővel igyekszik segíteni abban, hogy Szabó Magda művei kultúrtörténeti rangjuknak és töretlen népszerűségüknek megfelelő helyre kerülhessenek.
Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, otthonában, olvasás közben érte a halál.





Eredeti megjelenés éve: 1967

Jaffa, Budapest, 2017
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715082