2020. május 28., csütörtök

Férfiidők lányregénye

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Akik maradtak - film 


                                                         
                         
                                                           
                     
                                                                                       









Kedves Olvasó!
Filmes nyelven szólva koprodukciós bejegyzés következik. A filmajánlót tőlem olvashatjátok, amíg
a könyv ajánlóját egy bloggertársam írta, aki még az első megjelenéskor olvasta a regényt, akkor film még sehol nem volt tervben sem. Hálásan köszönök neki a közreműködést!
A könyv és film párbajában legtöbb esetben a film marad alul. A könyv tud alaposabb, bővebb lenni, bár találkoztam olyan könyvvel is, aminek a film csak jót tett...Itt kifejezetten ajánlom mindkettőt!


F. Várkonyi Zsuzsa regénye 2004-ben jelent meg először, ebből készített 2019-ben filmet Tóth Barnabás. A Susotázs Oscar-díjra jelölt rendezője jó érzékkel nyúlt a regényhez.
Ahogy a könyv, úgy a film témája is különleges. Nem a haláltáborok és a túlélők szenvedését ábrázolja, hanem az utána való életet, a reménytelibb, ám fájdalmat nem nélkülöző újrakezdést. A túlélők, akik maradtak sorsa sem mondható könnyebbnek. A lelki teher egy életre szól, generációkra hat. Az ember törékeny a történelmi viharban, és utána is csak lebegnek a túlélők. A diktatúra megtöri azt is, aki kiszolgálja.


Tóth Barnabás úgy viszi vászonra, gyönyörű pasztell képekkel, melankóliával és rengeteg érzelemmel, hogy bátran mondhatjuk életigenlőnek a történetet. Ezzel másodszor került Oscar közelébe, de sajnos csak a jelölésig jutott a film. Bármennyire szomorú is ami történt, a világégés után az élet megy tovább. Azonban a folytatás számtalan kérdést vet fel.

A felnőtteknek sem egyszerű a továbblépés a Rákosi-diktatúra sötét korszaka ez. A szüleit elvesztő kamaszlányka lelkileg erre végképp nem lehet felkészülve, hogy ezt feldolgozza. Dacosan tagadja, képtelen elfogadni a valóságot, ami érthető is. Makacs önáltatása, ragaszkodás a régi elveszett életéhez fájdalmas. Megfogalmazza, hogy nekik ez rosszabb, mint akik elmentek... Egy kamaszlány és egy középkorú férfi egymásra találásának megható hangvételű története a második világháború után. Klára társra, apapótlékra talál Aldóban. A tizenhat éves lány és a negyven feletti férfi lelki egymásra találásának meghatóan szép története ez. Erotika és intimitás mentesen ábrázolva láthatjuk 83 percben. Lélekemelően, melegséggel beszél a szeretet gyógyító erejéről.

A szeretetéhes fiatal lányt, Klárát alakító Szőke Abigél és a lelkileg kiégett Aldó szerepében Hajduk Károly kiemelkedő. Olyan lelki összhang van a két színész és a szerepük között, ami ritka élményt ad a nézőnek. Az alakítások közül kiemelném Olga szerepében Nagy Marit, és a besúgóvá lett barát Lukáts Andort. A film nem történelmi lecke csak egy valós, megrázóan szép emberi történet a második világháború utáni újrakezdés éveiről. A film egyik érdekessége, hogy mindössze 19 nap alatt forgatták le, pedig akkor még nem volt biztos az sem, hogy mozikba kerül.




Következzen Annamarie könyvajánlója! A blogját itt találjátok!


Az igazi tragédiák falként csapódnak az arcunkba, lebénítanak, és csak hosszú idő után válunk képessé arra, hogy lépjünk egyet, előre, tovább. Ilyen tragédiának élem meg én is a holokauszt borzalmát, és az innen előre vezető lépés sem kisebb szörnyűségeket tár fel. Hiszen a szétszakadt, csonka családok, árván maradt gyerekek ezrei léptek vissza a világba. Velük mi lett? Várkonyi Zsuzsa alakja Klára, azaz Süni a szüleit vesztette el, és húgának halála terheli lelkét. A testi-lelki szörnyűségeket átélt kamasz még 16 évesen sem érett nővé, ekkor az őt nevelő „nagynénje”, Olgi elviszi a lányt egy nőgyógyászhoz, Körner Aladárhoz, aki megnyugtatja a családot, hogy minden rendben lesz, Klárának hízni kell, mert szervezete képtelen így hormonokat is táplálni. A gyors és meghökkentő vizit pedig kezdete lesz Klára életének legszebb periódusának. A lány visszajár az orvoshoz, de immár nem testi bajaival, hanem egy mélyülő barátság jegyében, ami idővel, talán azt mondhatni apa-lánya kapcsolatba megy át. Abba, de valami többe is. Hiszen a zsidó származású, gettót megjárt orvos maga is lelki roncs, elvesztette feleségét, fiait, és neki tovább kell élnie. Klárából Süni lesz, Aladárból Aldó, és gyógyírrá válnak egymás számára. Közben változnak a politikai viszonyok az országban, újabb tragédia nyomai szánkáznak végig az emberek életein, jön a kommunizmus a maga kreálta embereivel (szörnyeivel), és ezek a sokat megélt emberek próbálnak eligazodni, talpon maradni, kushadni.
Aki a könyv elolvasására szánja magát az sokkal többet kap, mint korrajzot, mert a zseniális pszichológusnő a lélektan oldaláról közelít. Katartikus történet a szeretet erejéről, sallangmentes, és könnyfakasztó. Rég nem sírtam ennyit egy könyvön, pedig semmi különös nincs benne, mint maga az élet, a maga szépségével és az elmúlással.

ITT tudjátok a regényt megvásárolni! 




“A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták.”- írja F. Várkonyi Zsuzsa a Férfiidők lányregénye hátlapján. A film is ebben a szellemben készült.





Libri, Budapest, 2020
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634337263

2020. május 26., kedd

Coming out

Molnár Gál Péter: Coming out 



                                                                                 




"Az uralkodó osztály legmagasabb kulturális étvágyát kielégítette a Vidám Színpad műsora."








MGP meghatározó és kiemelkedő alakja volt annak a mára letűnt korszaknak, neve azonban még mindig indulatokat kavar.
Talán jobb is, hogy nem került azonnal kiadásra a könyv, pihent néhány évet. 16 év után került most
a boltokba a Tények és Tanúk sorozatban a Magvető vállalta fel a kiadást. Kor és színházi dokumentumként olvasva is érdekes, bár főleg a művészek világát ismerőknek, bennfenteseknek, az akkor már élt korosztálynak mondhat ez többet. A múltunkkal való szembenézés ez, amit ő meg mert tenni. A leírtak MGP nézőpontja, akinek a színház volt az élete. 

A könyv olvasása nélkül is el lehet képzelni azt a lelki tusát, amit egész életében vívott önmagával és némileg talán a környezetével. Hiába vállalta melegségét, eleve rejtőzködnie kellett. Ráadásul zsidó származása sem könnyítette meg helyzetét. Vitathatatlan tudása, színház iránti értő rajongása, szerelme kivételes tehetséggel párosult. Tény, hogy nyíltan őszinte írása nem tűnik magyarázkodásnak. Nem védekezik, ami pozitívum. Egyértelműsíti, bizony rászedték, a két fiatal fiú "bérét" a BM fizette... Pestiesen szólva, balek volt akit bevittek az erdőbe. Molnár Gál Péter olyan körökben mozgott, olyan élettere volt, ami az állami szerveknek jó alapot adott kíváncsiskodni. Egyéniség volt és maradt. Kis túlzással beleszületett ebbe a világba, hiszen édesanyja évtizedekig Major Tamás titkárnője volt.


Az is elég világosan kiderül, egyszerűbb lenne arra válaszolni, ki NEM volt ügynök... és őszintén: ott, abban a helyzetben ki nem írta volna alá a beszervezési papírt, vállalta volna a börtönt? Ő most elszámolt a múltjával, mert szembe nézni vele, ami után kiderült, (2004) még hét évig élt. Egyszer minden titok kiderül, ő nem volt erre büszke... Bizonyára néhány seb még felszakad.

1963-ban szervezték be, és 1978-ig írt jelentéseket éppen azokról, akikről a Népszabadságban kritikákat. Ne ítélj, hogy ne ítéltess... ez egy kritikus esetében némileg viccesnek tűnik, neki ez volt a munkája. Kíméletlenül őszinte volt írásaiban, ami szokatlan volt akkoriban. Egyik megszólaló szerint még a rossz kritika is jobb volt annál, ha semmit nem írt egy színészről.. ilyen is akadt. Sokan szerették, elismerték, és tény, hogy sokan utálták, utálják a mai napig is. Természetesen a kor hírességeiről szóló több pletyka is megerősítést nyer a könyv lapjain. Komoly barátságot ápolt több kiemelkedő színésszel, írókkal, vagy néhány rendezővel. Nem véletlen írt Garas Dezsőről, Honthy Hannáról, vagy éppen Latinovitsról könyvet, ahogyan Págerról is született egy kötete. Mellesleg nem volt párttag sem, Aczél elvtárssal kimondottan rossz kapcsolatban voltak. 



"Magyarországon nem volt hivatalos cenzúra. A Német Demokratikus Köztársaság szigorúbb volt. A cenzúra kijátszható. A csapongó művelődéspolitikus kiszámíthatatlan."


Sok ironiát is tartalmaznak a történetek, tényszerűen mesél az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig a színház világáról, annak szereplőiről. A szöveg kissé csapong, ugrál, töredékes, mégis olvasható, ami nagyban a szerkesztők munkáját dicséri. Sok esetben felületes, éppen arról esik legkevesebb szó, amit a cím ígér. MGP itt is elegánsan csak utal a mások másságára. Igazából picit többet vártam, a leírtak jó része ismert volt előttem, vagy olvastam volna mélyebben, bővebben az adott témáról. pl: a Ronyecz Máriával kétszer is megkötött házasságáról, kapcsolatukról. Talán majd egyszer megírja valaki a színésznő életrajzát, amiben fontos része lesz MGP-nek. Számomra emlékezetes élmény, hogy láthattam színpadon Gertrudis szerepében.

A könyv több szereplője mára már az égi teátrum tagja. Ez is csak jót tett a szöveg pihentetésének, szerintem. Legutóbb, alig egy hónapja szinte a kötet megjelenésével egy időben Létay Vera búcsúzott, aki évtizedekig a Filmvilág főszerkesztője, kritikusa és MGP barátja volt. Egyébként 60 oldal névmutató van a könyv végén, ki kicsoda a történetben.


"Nem kell minden körülmények között megmondani az igazat, de az ellenkezőjét állítani kifejezetten illetlen."

A mindenkit érdeklő Latinovits ügyről annyit: amit leírt, lássuk be igaz volt. Sajnálatos tény, Latinovits nem volt táncos-komikus, az utolsó szerepe elég megalázó volt inkább, mint hozzá méltó. A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak nem az ő világa. Lelkileg sem volt ott és akkor erre megfelelő állapotban. Ezekről elsősorban a szakma és a korszak tehet. Természetesen okoskodni lehet, utólag mindig könnyű. Talán jobb, elegánsabb lett volna nem megírni, hogy rossz ebben a szerepben. Így sajnos ez is lehetett egy csepp, abban a bizonyos pohárban.

MGP hagyatékában maradt több mint 8000 kötetből Molnár Gál Péter könyvtár nyílt a Kolozsvári egyetemen. Számtalan eredeti kézirata, fényképe a PIM-hez került.


ITT megrendelhető kedvezménnyel a könyv! 
Ha e-könyvben érdekel IDE katt! 

a könyv fülszövege:
Molnár Gál Péter, közismert nevén MGP, a Kádár-kor meghatározó kritikusa, színházi egyénisége, tanúja, szereplője volt. A Népszabadságba évtizedeken át írt szellemes, élvezetes, de sokszor kíméletlen és elfogult színikritikái megkerülhetetleneknek számítottak. 2004-ben derült ki, hogy Luzsnyánszky Róbert néven 1963-tól 1978-ig az állambiztonság ügynökeként tevékenykedett. Az eset megrázta a színházi világot, ő pedig néhány hónap alatt Coming out címmel megírta saját történetét megzsarolásáról és ügynöki múltjáról. Emellett rendkívül színes, szórakoztató és tűpontos portrékat közöl kortársakról, kollégákról, színészekről, rendezőkről, barátokról és ellenségekről, sokakról azok közül, akikkel hosszú és gazdag élete során összeakadt. A szöveget keletkezése után végül mégsem publikálta – most, másfél évtizeddel később, magyarázó jegyzetekkel és annotált névmutatóval együtt olvasható.



Molnár Gál Péter 1936. július 11-én született Budapesten és itt is hunyt el 2011. július 27-én.
1961-ben szerzett diplomát. Színikritikusként, újságíróként, dramaturgként és színháztörténészként tevékenykedett. 1978-ban a Ferihegyi repülőtéren megtalálták nála egy kicsempészni akart írás mikrofilmjét - a kritikust ezért eltávolították munkahelyéről, a 'Népszabadság'-tól. 2004 decemberében megjelent 'A rivaldafény árnyékában' című könyv, melyben Fonyódi Péter tudományos kutató, a 'Corvina' együttes egykori dobosa (Esztergályos Cecília színésznő férje) Molnár Gál Péter titkos jelentéseit gyűjtötte össze. Molnár Gál Péter 75 éves korában hunyt el. Felesége, Ronyecz Mária színésznő volt.

Magvető, Budapest, 2020
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439984


2020. május 24., vasárnap

Féktelen harag

Cara Hunter: Féktelen harag
Adam Fawley 4.






                                                                                       










Egy újabb erős, megrázóan mai történet került ki Cara Hunter kezéből. Az Adam Fawley vezette nyomozás negyedik története olvasható önálló krimiként is.


Ami még külön érdekesség, hogy ezúttal Fawley személyes élete mélyebben kapcsolódik az esethez, és ez érdekes etikai kérdéseket vet fel a jövőre nézve. Ezeket az információkat lassan csepegteti a szerző, a háttér csupán az utolsó oldalakon nyer értelmet. Remekül vezeti fel ezzel a következő regény történetét. Kissé "könyv a könyvben" érzésem volt olvasás közben, miért mélyedünk bele ennyire egy húsz évvel korábbi eset történetébe? Részletesen megidéződik annak nyomozati háttere, tárgyalási drámája és az ítélet. Az elkövető karaktere, háttere, maga az egész ügyet túl hangsúlyosnak éreztem. Az utolsó lapokon mindez azonban értelmet nyer, bár olvasás közben ez megtörte, ellaposította a krimit. Ami ismét egy elgondolkodtató, borzalmakat rejtő eset.


Cara Hunter cselekményszövése briliáns, valódi pszichológiai thrillert kapunk. Okosan megírt és felépített, ügyesen terelte a gyanút. A végére valóban felpörögnek az események.
Nehéz spoiler nélkül írni egy történetről, még célzást sem teszek a hátérre, a gyilkos személyére, ám ezt a borító is elárulja: az első lány visszatért, a második nem. A téma megrendítő. Minden apró részlet fontos, kidolgozott krimit olvashattam. Lélektani dráma adja a hátteret a gyűlölet bűncselekmények és szexuális zaklatás kategóriájából. Az első lánynak véletlen szerencséje volt, a tizenöt éves Faith megúszta lelki sérülésekkel elrablását. Az érdekessége a dolognak, hogy sem kórházba nem akar menni, sem feljelentésre nem hajlandó. A szülői háttér végig hangsúlyos képet mutat. Itt az anya támogatja lányát, hiszen "semmi nem történt". A hallgatás azonban nem megoldás.
Hamarosan kiderül, sötét családi titok áll a háttérben.
Amikor azonban néhány nap múlva egy másik fiatal lány tűnik el, felpörögnek az események. Természetesen a két eset kapcsolódni fog. Mélyreható ábrázolást kapunk a csapongó és szeszélyes kamaszok érzelmeiről, ami itt tragédiába torkollik. A társadalmi beilleszkedés folyamata számtalan veszélyt is rejt a gyerekeknek.


Fawley és csapata bevetésre készen ered az elkövető nyomába. Fawley csapatát mindig nagyon profinak tartottam, itt most azonban Fawley kissé háttérbe szorul, kolléganői nyomoznak sikerrel. Talán ez sem véletlen. Az említett régi bűnügyre emlékeztető momentumok merülnek fel, a nyomozók is meglepődnek. Ez is alátámasztja, mennyire mesterien csavarja a szálakat Cara Hunter.

Bár ez a középső rész kissé talán ellaposítja az eredeti történéseket, mégis a végén azt tudom mondani, a legkiválóbb pszichológiai thriller receptjét alkalmazta a szerző. Ami nem véletlen, pazar átvezetést kapunk a következő krimire. A szokott médiabejegyzések, rendőrségi jegyzőkönyvek most sem maradnak el. Kétségtelen, hogy rendkívül összetett és izgalmas ez a történet is. Fordulatos és meglepő, különösen a lelki háttér döbbenetes. Talán a legelképesztőbb, legdurvább, és mégis simán megeshet. Igazából a címre utaló vad, féktelen harag szerintem nem érzékelhető igazán, erősebben kellett volna megjelenjen, az izgalmak fokozásához. Ez a zsigeri gyűlölet letaglózó, de itt tényleg mindig történik valami. Ez a lélektani szál tetszett, erősen hatásos, valós, emberi. Magával rántja az olvasót a rejtély, a végkifejlet pedig döbbenetes. A miértre csattanós és fájó választ kapunk. Az emberi lélek sötét bugyraiban merülhetünk el. A témaválasztás miatt is erős és jelentős krimi. Itt sem az elkövetés módja a fontos, lényegesen nagyobb hangsúly van a MIÉRT-en. A krimi legalább annyira szól a szülői felelősségről is.


Érdemes kivárni az utolsó lapokig mit tartogat a történet. Adam Fawley és felesége, Alex sorsa rendeződni látszik, ám a lezárás sokat sejtet, lesz itt még meglepetés. Cara Hunter napi fontos témát szőtt bele a krimibe, ismét hozza a megszokott, csavaros és kellően beteg történetet. Sorban olvasva az eddigi négy krimit, számomra egyértelműen érezhető a fejlődés. Stílusa, szövegvilága illeszkedik a pszichológiai-lelki háttérhez. Kíváncsian várom a következő nyomozást!



ITT tudod a kiadótól megrendelni kedvezménnyel a könyvet! 
Nem mellékesen egy csinos könyvjelző is jár a krimihez. 



Cara Hunter az angliai Oxfordban él a férjével és a macskáival. Gyerekkora óta szenvedélyes krimirajongó. Adam Fawley nyomozó alakja köti össze a sorozatot, amely egyedi eseteket dolgoz fel. Ez a negyedik krimije. Eddig 25 nyelvre fordították le a sorozatot.








XXI. Század, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156122049 · Fordította: Gömöri Péter

2020. május 21., csütörtök

A pók hálójában

Lee Child: A pók hálójában
Jack Reacher 3.



                                                                                             





"Pszichológia − mondta. − Ez minden szélhámosság alapja. Azt kell mondani az embereknek, amit hallani akarnak."






A General Press Kiadó a régebbi Jack Reacher történetek újra kiadásával nagy űrt töltött be, hiszen ezek már antikváriumban sem fellelhető példányok. A pók hálójában először 2000-ben került a boltokba, majd 2012-ben a Világsikerek sorozatban jelent meg. Most új borítóval a szerző nevével fémjelzett sorozat részeként ismét kapható. Minden elfogultságom ellenére is állítom, hogy ez a korai epizódok közül az egyik legjobb. Amikor néhány éve megismerkedtem a sorozattal ezt a részt egyszerűen még könyvtárból sem tudtam beszerezni, "szétolvasták" ugyanis.


Reacher ellenállhatatlan figura, az egyik kedvenc karakterem, igazi márkanév lett az évek során. Az örök vándor, magányos farkas és modern igazságosztó szerepében védi az elesetteket, gyengéket, kiszolgáltatottakat. A volt katonai rendőr nyugodt, magabiztos és okos, jó logikája kiváló emberismerettel párosul. Filmszerűen pörgő, lendületes akciókról olvashatunk, ami a humort sem nélkülözi.
Lee Child sikersorozata megbízható színvonalon szórakoztat. Történeteire jellemző a katonai háttér, a hadsereg piszkos ügyeinek, takargatott titkainak kiderítése. Jellemzően valami apró, és látszólag jelentéktelen esemény, egy véletlen indítja be a történeteket. Sokszínű, izgalmas és fondorlatos kalandok várnak az olvasóra.

Lee Child nem véletlenül a világ legnépszerűbb krimiíróinak egyike, amit az eddig megjelent 24 rész sikere is igazol. Önálló történeteit csak a főszerepkő személye köti őket össze.
Rajongói vagy az új olvasók imádni fogják a regényt, végig feszült, izgalmas és döbbenetes titkokról hull le a lepel. Szövevényes múltra derül fény, harminc évre nyúlnak vissza a szálak. A könyv egészében több titok is folyamatban van, bár elég hamar megtudjuk, ki a rosszfiú, akit üldözünk. Konkréten már az első mondattal elárulja Lee Child, kit keresünk. Victor Hobie pedig feliratkozik a leggonoszabb elkövetők listájára, bár az olvasó csak a legvégére kap magyarázatot, mi is áll a háttérben, ami még tartogat egy meglepő és váratlan csavart a befejezésben. Zseniálisan felépített krimi ez, amit zenei betétek, érdekességek fűszereznek. 






Jack Reacher, az egykori katonai rendőr éppen egy isten háta mögötti déli kisvárosban úszómedence-ásással tölti idejét. Annyira szép és idilli ez a kezdés, ám hamar beindulnak az események.
Váratlanul egy New York-i magándetektív érdeklődik utána, de mire kiderülne ki és miért szeretne Reacherrel beszélni a detektív már halott... Szerencsére Reacher nem hagyja annyiban és elindul New Yorkba.
Itt hihetetlen gyorsan kideríti, hogy egykori felettese, mentora és atyai jó barátja, Garber tábornok lánya a titokzatos megbízó. Éppen a tábornok temetésére érkezik meg Jodihoz, mert az néhány nappal korábban meghalt. A menet közben feltűnő bérgyilkosok már sokat sejtetnek. Az idős tábornok valami olyan titokra bukkant, amit valaki már 30 éve próbál rejtegetni.  A fő helyszín az azóta eltűnt ikertornyok (WTC) pedig elég misztikussá teszik a krimit.


Reacher és Jodie, a tábornok lánya együtt kezd nyomozni. Életveszélyes kalandokba bonyolódnak, sok viszontagság után végül sikerül megfejteniük a rejtélyt. Ki is az illető, és miért is bújik, okoz nem kevés meglepetést. Lee Child remekül szövi a szálakat, ahol kimondottan szimpatikus a nő, Jodi is. Nem csupán díszlet, valóban hasznos segítsége Reacher-nek. Jodie a következő részben A titokzatos látogató-ban még visszatér, ami talán egyedülálló a sorozatban.
Igazi akciókrimi, ami a maga nemében nem csak szórakoztató, de gondolkodtató is. Ki a nagy gonosz pók, aki láthatatlanul szövi egyre sűrűbbre a titkok hálóját? A nagyváros dzsungeléből jutunk el a vietnami dzsungel mélyére, ahol a megfejtés lapul. A régi bűnök borzalmas és sötét titkokat takarnak.

A könyv jó kikapcsolódást nyújt, most is kapunk egy fantasztikus Lee Child történetet, ami végig leköti az olvasó figyelmét. Azoknak ajánlom, akik a fordulatos és feszült, akciókrimiket szeretik, esetleg még nem olvastak Lee Child regényt. Pótolják gyorsan.


ITT tudod megvásárolni a krimit kedvezménnyel! Kattints!







Eredeti mű: Lee Child: Tripwire
Eredeti megjelenés éve: 1999.



Lee Child: eredeti nevén Jim Grant Coventryben született 1954. október 29-én. Angol író, de 1998 óta New York államban él feleségével.
Az egyik legnépszerűbb krimiíró a világon. Az Elvarázsolt dollárok című történet volt a sorozat nyitó epizódja, amivel megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját 1997-ben. Regényeit azóta több, mint negyven nyelvre lefordították, két könyvét megfilmesítették. Díjai: Anthony Award, Barry Award, Dilys Award, Macavity Award, WH Smith Thumping Good Read Award

Legutóbb a Krimiírók Szövetségének életműdíját kapta meg.


General Press, Budapest, 2020
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524038 · Fordította: Gieler Gyöngyi

2020. május 19., kedd

A világ legvidámabb embere

Kálmán Gábor: A világ legvidámabb embere 


                                                                                       



"Valami, valamikor visszafordíthatatlanul megtörtént, valami lényeges."










Az elmúlt hétvégét Kálmán Gáborral töltöttem. Régen volt ilyen "flow élményem" az olvasott könyv kapcsán. Ha igazán rövid lennék, csupán annyit mondanék: miután elolvastam az elmúlt tíz év tárcáiból összeállított válogatást, azonnal megszereztem és olvastam tovább az író előző két kötetét. Elmerültem Kálmán Gábor univerzumában.




Nem ez volt az első találkozásom a szerzővel, de most értek össze a szálak. Pár éve ott voltam az első könyvének (Nova) szegedi bemutatóján, ahol Kőrösi Zoltán beszélgetett vele és Jászberényi Sándorral. Ez több okból is egy emlékezetes Kalligram-est volt. Akkor bevallom Jászberényi izgalmasabbnak tűnt számomra, az ő könyvével tértem haza. Kálmán Gábor A temetés című második könyvét a moly szépirodalmi zsűrizés során olvastam. Sűrű, erős atmoszférájú szöveg, nyomasztó történet az apa nélküli élet, annak fájó hiánya elevenedik meg a múlt képeivel.



A legújabb, negyedik  könyve A világ legvidámabb embere címet viseli, alig néhány hete került a boltokba.
Pengeéles képek a szocreál hangulatról, gyerekkor, diákévek, építészetről, életről és halálról. Ezek is erős, tömör novellák. A tíz év terméséből válogatott és felfűzött írások egy kisregénnyé állnak össze. Kerek egész történetet kapunk, ahol főhősünk maga a szerző. Ez pontosan így jó, kellő ironiával megírt novellák ezek. Számtalan általam is megélt, ismerős élethelyzettel. Ritkán fordul elő, hogy olvasás közben kedvencelek egy könyvet. Most megtörtént.


A történetek jóval többet nyújtottak nekem, mint remekül megírt szövegeket. A felvillanó életképek valósága ismerős volt, húsba mart, legtöbb esetben minden egyes történet szíven ütött. Igazán erős kötet, ahol az apahiánya mellett a válás, tétova útkeresés adja a fő vonalat. Mindegyik írását élveztem, több megélt helyzettel találkoztam magam is. A novellák könnyen olvashatóak és nehezen emészthetőek. Bőven ad lehetőséget gondolkodásra, számvetésre saját életünk felett. Ez a látszólagos sodródás és helykeresés izgalmas és valós képekkel jelenik meg a prózában. Miközben érezhetően igyekszik magát az adott körülmények között jól érezni a saját életében. A jövőjét erősen meghatározza a múltja, származása, ami elől nem menekülhet. Ez alakítja, formálja a karakterét, lesz az írói pálya meghatározó része.



Megjelennek az emberi lét gyarlóságának esetei, kíméletlen realizmussal ábrázolt döntésekről, azok következményeiről olvashatunk. Szókimondó, hihetetlen őszinteséggel mer és tud is olyan témákról írni, amikről mások nem. Jó a narráció, és ráadásként kiváló, ahogy egybefűzi ezeket a történeteket. Nem csupán az ország vagy haza váltásáról olvashatunk vagy a politika ráhatásáról életünkre. A még szocializmusban nevelkedett, ott gyerekeskedő fiatal helykeresése, "sodródása" elég szemléletes. Néha bizony kell hagyni, hogy csak úgy történjenek velünk a dolgok. Élménygyűjtés, kalandok sora tette ki a negyven felé közeledő hősünk életét. Volt mersze nem beállni a sorba a napi mókuskerékbe, ami általában egyenes út az elszürkült, fásult felnőttléthez.

Sebészi pontos önfeltárása ez a könyv a férfi lélek mélyén megbújó érzelmeknek, fájdalmas régi sebeknek. Az apa hiánya egy életre meghatározó, adott tény, ugyanakkor a váratlan felbukkanása is érthetően legalább akkora sokk a szerzőnek. Cipeljük a családi múltat egy életen át. A szerelem múlandósága, a válás méltatlan állapota után, amikor elég volt mindenből, jó elmenni messze, ahol ötezer kilométeres körzetben egyetlen ismerős, rokon vagy barát felbukkanása sem várható. Legyen ez Kazahsztán vagy Afrika. De erre tökéletes hely Izland is. "Nem. Vagy. Egyedül." közli hősünkkel az izlandi hostel alkalmazottja. Bizony egyedül vagyunk mindig. Egyedül kell viselni a döntéseink súlyát, a ránk mért élethelyzettel mit kezdünk, mit tudunk felépíteni magunknak és halálunk pillanatában is egyedül maradunk, mint Zsibi a hegyen az egyik novellában. Ő megbékélt, elfogadta sorsát, ahogyan a szerző sem hibáztat senkit. Ez a tétova útkeresés, látszólagos sodródás az élete. Színes és látványos, valós életképek ezek a novellák. A sors lehúz, ha hagyjuk, vagy felemel, a zuhanás mindig szédítően józanító is tud lenni. Szlovákiából Budapestre, a Dob utcán át Vízivárosig kísérhetjük hősünk életét.Tíz év számvetése, túl a dacc-korszakon, kamaszos lázadáson, egy lehetőség merre és hogyan továbblépni. Tetszetős, hangulatos tájleírások, az eső és a hideg, a kávézók és kórházak szaga, az alkohol mámora plasztikus képekben elevenedik meg. Önterápia is lehet ez esetben az írás. Kell egy kis önvizsgálat az olvasónak is.

"Egész éjjel esett. Nem egykedvű, örökeső módra, hanem kövér cseppekben, fel-feltörve és lüktetve, mintha az ószövetségi öregisten haragja lenne."


Szenvtelen, kegyetlenül őszinte történetek az élet mindennapi kis harcairól, boldogságkeresésről, párkapcsolati válságról az íróvá válás folyamata. Remek kis gyűjtemény egy kiváló írótól.


ITT  tudjátok megvásárolni a könyvet kedvezménnyel! 



Kálmán Gábor: 1982. (Érsekújvár (Nové Zámky), Szlovákia) –


A Nova (2011) A temetés (2016) Janega Kornél szép élete (2018) és A világ legvidámabb embere (2020) című regények szerzője (Kalligram kiadó). 2012 Bródy Sándor-díjban részesült a Nova regényéért.
kalmangabor.blog.hu - itt bővebben is olvashattok a szerzőről és könyveiről.


Kalligram, Budapest, 2020
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681557

2020. május 17., vasárnap

Könyvmolyság Book Tag















Könyvmolyság Book Tag


















Régen volt ilyen poszt, és úgy éreztem, hogy ezek a kérdések megérdemelnek kicsit bővebb választ. Az utóbbi hónapban több ilyen jellegű felkérés megtalált, íme a válaszaim, ami talán ad ötleteket a további olvasásokra másoknak is. Nagyon köszönöm a felkérést, kedves @mate55! :)


1. Melyik az első könyv, amit olvastál, amiről emléked van?

Természetesen a mesekönyvek! A sztenderd meséken kívül, (Öreg néne őzikéje, Magyar népmesék) sok emlékem megmaradt érdekes módon bennem, ami könyvekhez köthető. Ezek közül kettőt említenék, amire határozottan emlékszem. Az első, Fekete István Vuk története volt, a másik Rideg Sándor Indul a bakterház-a. Ezt visítva, vinnyogva, könnyesre nevetve először olyan 9-10 évesen olvastam, majd később többször is.
Akkor még sehol nem volt a film terve sem... amit egyszer láttam és összességében nem igazán tetszett. Győzött magasan a könyv!


                                                                         

2. Melyik az a könyv, ami után rohamos mennyiségben kezdtél el olvasni, tehát mikor lettél könyvmoly?

Nincs ilyen "egyetlen könyv"... folyamatosan "sokat" olvastam, ám ez fel sem tűnt, természetes folyamat volt, ez születési rendellenesség... nálunk mindenki olvasott, volt könyv bőven otthon. A könyv olyan ajándék volt, amit bármikor megkaphattam (és meg is kaptam) nem csak jeles ünnepekre. Talán időszakok vannak: mesék és regék, indiánok, vadászírók ideje, Verne, Rejtő Jenő (P. Howard) később Updike, Moravia, Solohov vagy a magyar szerzőkre is mindig nyitott voltam. A régiek közül Palotai Boris, Galgóczi Erzsébet, Bihari Klára, és a Szilvási-Berkesi vagy Moldova korszak nálam sem maradt ki.

                                   

3. Könyvek, amiket a könyvmollyá válásod után olvastál, szerettél, de nem feltétlen változtattak volna könyvmollyá magukban.

Zola, Dumas is van az olvasási listámon, vagy vadászírókat is szerettem olvasni régen. Ahogy egzotikus útleírásokat, tengeri hajónaplókat, dzsungeltúrákról (Világjárók sorozat) is egykor rengeteget olvastam. Nem hagyhatom ki a Rakéta Regényújságot, ami további biztos alapokat adott anno.

                                     

4. Második könyvmolyság – melyik könyv volt az, aminél másodszor érezted a kiugró könyvmoly életérzést?

Talán fiatal felnőttként 18-20 évesen Updike Nyúl-könyveit olvasva. Aztán jöttek a krimik, a sárga Albatrosz könyvek, de ami még elég meghatározó volt az az említett Rakéta Regényújság. Nyitott, kíváncsi, szinte mindenevő voltam már akkor is.

5. Melyik az az általános iskolai kötelező olvasmány, amely nagy hatással volt rád (lehet negatív/pozitív egyaránt)?
Negatív:

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig. elképesztett, megrázott Misi története, mennyi sok gonoszság lakik az emberekben, gyerekekben! Talán ez volt az első ilyen "eszmélésem". Az Árvácska-film is ilyen hatású, bár kötelezően kihagyhatatlannak tartom, de egyszer bőven elég látni, átélni Csibe sorsát. Ranódy László mesterművet alkotott.




Pozitív:
V. Hugo: Nyomorultak (ehhez talán nem is kell indoklás) vagy Szophoklész: Antigoné. Már tízévesen is imádtam a görög regéket, mondákat, így némileg jártas voltam a témában. A tragédia háttere, fordulatai érdekeltek, izgalmas és mai napig tanulsággal bír.

                                                                                 
                                 


6. Műfaji könyvmolyság – olyan meghatározó könyvek, amik egy-egy műfajt szeretettek meg Veled.
Gyermek- és ifjúsági irodalom: Magyar népmesék, Fekete István állattörténetei, Cooper indiánjai.

Sci-fi és Fantasy: Nos,... ez kimaradt. Ebből a kategóriából Verne Utazás a Holdba regénye bőven elég volt. Túl földhözragadt vagyok, ilyeneket később sem olvastam.

Krimi: Agatha Christie vs. Simenon, hiszen nagymamám rajongója volt. Csak néhány kedvenc, amit régen az elsők között olvastam tőlük: Öt kismalac, Paddington 16.50., A kristálytükör meghasadt, Temetni veszélyes vagy A Majestic pincéi, Maigret és a lusta betörő, Vihar a csatorna fölött, A Víg Malom táncosnője stb. Később jöttek a skandináv krimik, majd a szépíróik is.

Thriller: A Rakétában, folytatásokban olvasott Hannibál.... félelmetesen jó, hatásos volt első thrillernek.
Thriller-Sci-fi: ilyeneket sem olvastam/ olvasok, sőt.. S. King is kimaradt nálam!

Történelmi: Fekete István: A koppányi aga testamentuma, kicsit komolyabb, ami alap: Gárdonyi Géza: Egri csillagok Már legalább kétszer kiolvastam, mire kötelező lett...

Horror: ez is hiányzik a listámról, de nem bánom.




7. Egy olyan könyv, amit rejtélyhez kötsz, és rejtély is maradt benned azóta is (lehet rejtély, hogy kitől kaptad, miért kaptad, vagy akár a könyv körüli rejtély). G. Orwell: 1984, Golding: A legyek ura.
8. Van-e kiemelkedő, egyetemi olvasmányod? Ez a kérdés nagyrészt bölcsész szakosoknak lehet releváns, ha nincs, hagyd ki. Ugorjunk!
9. Könyvek, amiket korosztályodon kívül olvastál, mégis iszonyatosan lekötnek. Dickens, Mark Twain könyvei bármikor jöhetnek. Merle is ide sorolható: az ébredező kamaszlélek és a Védett férfiak találkozása.


                                                                                 

10. Harmadik könyvmolyság – ki az a szerző, akinek a művei nagy hatással voltak rád, de inkább a szerző lett a kiemelkedő élmény benned, és nem egy-egy kötet magában. (Nem feltétlenül kell a kedvenc szerződnek lennie)

Verne, Karl May, a mai magyarokat is mindig szívesen olvasom. Kőrösi Zoltán, Tóth Krisztina, Grecsó Krisztián, stb. Meg kell említenem két frissen felfedezett szerzőt: Harag Anita és Kálmán Gábor nevét.


11. Nagy a füstje, kicsi a lángja, vagy fordítva? Fejős Éva és sok mai női "trendi" szerző, Bret Easton Ellis, Sally Rooney, Frei Tamás...bár bizonyára ezeknek is megvan a maguk közönsége.


12. Melyek azok a könyvek, amelyek olvasási élményét egy-egy személyhez kötöd, és a személy miatt hagytak benned maradandó nyomot? Henri Charriere önéletrajzi bestsellere a Pillangó. Még a hetvenes évek végén, folytatásokban a Rakétában, majd, amikor "egyben" megkaptam a nagyimtól 1982-ben. Ez az a könyv, amit a Nagy indiánkönyv mellett a mai napig őrzök.


13. Egy trend, ami miatt többet kezdtél olvasni. Jó vagy pozitív emlék?

Mesék, görög regék, és úgy általában mindig szívesen olvastam. Ha valami, ami még segíti ezt a molytagság, és a bloggerkedés hosszú évek óta.



„Mert az, hogy olvasni tudok, azt jelenti számomra, hogy soha többet nincs magány, hogy nincs unalom, hogy nincs tér, hogy nincs idő.” :)

Szabó Magda


                                                                     

Joel Robison fotója

2020. május 15., péntek

Példázatok könyve

Per Olov Enquist: Példázatok könyve 
Szerelmes regény 



                                                                               


"Az életet semmibe venni halálos bűn."

"A szerelmet nem lehet megérteni soha. De kik volnánk, ha meg se próbálnánk?"







Per Olov Enquist, a svéd irodalom legendás klasszikusa április végén hunyt el. Amióta elolvastam néhány éve az Egy másik élet címmel megjelent önéletrajzát, azóta szerettem volna ezt a könyvét is olvasni. (arról IDE kattintva itt bővebben)

Amint a fülszöveg is írja: ez a kötet az Egy másik élet „javított kiadás”-a, amelyben Enquist megírja a megírhatatlant. Úgy gondolta, hogy felül kell vizsgálni ezt a két meghatározó emléket. Jól tette, hogy nem hagyta veszni és megörökítette a végtelen időnek.


Természetesen ezen kötet olvasása előtt az Egy másik élet ismerete feltétlen ajánlott, némi Bibliai ismerettel. Mi késztette az idős mestert a nagy sikerű önéletrajz kiegészítésre? Nos, két meghatározó élményt bont ki mélyebben, amit ott nem tett meg. Úgy döntött, felfedi elhallgatott történetét: megírta azt a könyvet, amelyet egész életében megíratlanul hordozott a lelkében.

Az első meghatározó szexuális együttlét mindenkinek ott ragad a lelkében. Itt finom líraiságával jelenik meg. Az érett, idős férfi idézi meg, ahogyan tizenöt évesen átesett a tűzkeresztségen, felidézve a nő alakját aki férfivá avatta, a körülményeket, azt a régi 1949-es nyarat. Arról a nőről eleveníti fel az emlékeit, akivel életében csupán három alkalommal találkozott. A találkozók között hosszú évek, évtizedek teltek el. 1949 után 1958, majd 1977 a három dátum.



Ez a katartikus élmény természetesen egy hatalmas és meghatározó titok maradt, hiszen a hölgy 51 éves volt, ezért sem került be az első kötetbe. Ezzel az édes, fogadott titokkal élte le életét. A miért most okáról is olvashatunk, ahogy felidézi a három találkozás történetét. Egy meseszerű egymásra találás elevenedik meg először, ahol a környezetet is szemléletes képekben ábrázolja Enquist. Finoman érzéki, líraian szép leírásban olvashatjuk a történteket. A konyha gyalult fenyőpadlója, maga a ház története sem mindennapi. A szigorúan vallásos környezetben nevelkedett fiú és a magányos, egyedül élő nő boldogsága idillien szép leírást kap. Egyedülálló tapasztalat a fiú részéről, amely túlmutat a bűntudaton és a félelmen. Ez központi szerepet játszik a könyvében, ami nem meglepő módon ismét egyes szám harmadik személyben íródott.
Talán az egyik legszebb munkája a szerzőnek. A férfi lélek mélyén évtizedekig őrzött titok került most napfényre. A könyv egy vallomás, egy élő személytől egy halottnak.

                                                   




A másik meghatározó dolog, amiért érdemes volt tollat ragadnia, egy váratlan postai küldemény. Édesapja nélkül nevelkedett, aki korán elhalt. Tudta, hogy apja írogatott, volt egy füzete, amit az édesanyja tűzre vetett, elmondása szerint. Nos, ez az elveszett, elégett füzet érkezik meg 76 év után a fiúhoz. A hirtelen, váratlanul visszakapott írásokból építi újra az addig benne élő apaképet.
A történelem repedéseiből apja emléke új színekkel gazdagodik, ami kissé átírja az előzményeket. Enquist egy személyes univerzumot fejlesztett ki, amiben elmerülhetünk. Sokoldalú író, aki moralizál és filozofikusan elmereng a megváltoztathatatlan múlton s a vallásba menekül legtöbbször. A sors furcsa történésein a miértekre igyekszik válaszokat találni. Teszi mindezt a hosszú évek alkoholizmusa után, szívműtéteken túl, a halál árnyékában. Nem félt a haláltól. Össze tudja kapcsolni a társadalmi és politikai valóságot a belső konfliktusokkal és az erős érzelmekkel, amit ritkán lehet férfi író önéletrajzában ennyire tetten érni. Nem a szokásos szerelmi történet ez, mégis szenvedély és mély érzelmek kavarognak balladisztikus hangulatban.


Ez nem az a könyv, amibe csak úgy beleolvasunk két megálló között. Sűrű, nehéz a szöveg, bár nem hosszú a kötet. Itt bele kell merülni az emlékekbe, a régi titkok pókhálója lefoszlik, így érdemes kézbe venni. A nagy sikerű önéletrajz mellé kihagyhatatlan, intenzív élmény ez a regény. Per Olov Enquist neve hosszú éveken át felmerült az irodalmi Nobel-díj jelöltjei között. Nagy hiba, hogy sosem kapta meg.






Magvető, Budapest, 2017
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631434392 · Fordította: Kúnos László