A bálnacsont színház

Joanna Quinn: A bálnacsont színház




                                      

Joanna Quinn első regénye egy csodálatos családi történet, ami a 21. Század Kiadó Kult könyvek sorozatának egy újabb remek darabja. Jó stílusban, jól megírt regény, ahol a történet fantáziadús, a feszültség fő mozgatórugója azonban a történelmi eseményekből származik. Az egész könyv hangulata különleges, az írásmód és a történetmesélés pedig igényes. Soha rosszabb első könyves bemutatkozást!

Dorsetben egy vidéki kastélyban játszódik a történet első fele, ahol három gyermek él testvérként, a szülői szeretet nélkül. A történetet különféle perspektívákon keresztül bontakozik ki, humorral, szívfájdalommal, szeretettel és vágyakozással telve. Már a címe megfogott, ami metaforaként hangzik, de valóban van egy bálna bordájából készült színház ebben a elsöprő történelmi epikában. Hosszúsága ellenére is egy alapos és élvezetes, magával ragadó olvasmány. Mindenféle dologról olvashatunk: a színház, a család, a szeretet, a brit osztályrendszerről, és vannak néhány izgalmas rész a kémkedésről a második világháború alatt. Az olvasás valódi élvezetét az adja, hogy ez egy családi saga a két világháború között ismerjük meg a három testvér sorsát. Megismerjük ahogy Cristabel, Flossie és Digby Seagrave helyzetét, ahogyan a saját képzeletbeli, varázslatos világukban élnek. Őket az összetartó szeretet és hűség köti össze. 

A történet 1928-ban kezdődik, amikor egy bálna tetemét partra mossa a tenger. Ennek a csontváza függetlenségük és találékonyságuk szimbólumává válik, mivel ez szó szerinti különleges hátteret szolgál az egyre népszerűbb játékaikhoz. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a regényt, egyből rávágnám, hogy „hangulat”. Valóban azt kapunk, ahogy találóan el vannak nevezve a fejezetek, az első felvonásokban, hamisítatlan vidéki Angliát az 1920-as évekből. Bár az I. Világháború után járunk néhány évvel, ez nem nyomja rá a bélyegét ezekre az évekre. Legalábbis a gyerekek számára nem, akik megtöltik a színfalakat. És micsoda gyerekek ezek! Belevaló, vagány, karakteres gyerekek, kislányok, és egy kisfiú, kusza testvérségi kapcsolatban, ami azonban semmit sem befolyásol egymás iránti szeretetükben. Különbözőségük ellenére összetartóak és életrevalóak, akik mindenbe teljes szívvel lélekkel vetik bele magukat, figyelve egymásra, élvezve az életet, amit ez a csodás tengerparti otthon és táj nyújt számukra. Élükön a legidősebb kislány, Cristabel, aki történetünk kezdetét csupán 3 éves, és az ő gondolatai, élményei adják eleinte a mi szemszögünket is. Bevallom ez is nagyon tetszett, egyedi, szeretetreméltó kislány, és az ő szemén keresztül minden felnőttről is sajátos jellemrajzot kaptunk. Szeretem az ilyen családi történeteket, ahol a gyerekszemszögből látjuk a felnőttek világát. 

A legtöbb körülötte feltűnő felnőttet megszerettette velem, talán mert ő is a jót látta bennük. Egyből a szívembe lopta magát bohém nagybácsija Willoughby bácsi, aki többet törődött Cristabellel mint a saját szülei. Minden születő testvér, feltűnő közeli vagy távoli rokon, ismerős, gazdagította a lapokat és az olvasót is. A család szolgálói sem csupán mellékszereplők, az ő gondolataik, életük is tanulságos és érdekes szálak ebben a történetben. Gyermekien ártatlanul és tisztán érthetően láttatják benne a világot.

          

Könnyedén bele lehet feledkezni ebbe a boldog vidéki életbe, a gyerekek vágyaiba, álmaiba, melyek eleinte meghatározzák a történet fonalát. Amikor különleges kreativitással és fantáziával színre viszik a Mr Homérosz Iliászát, elsöprő sikert aratva, végleg levett a lábamról a regény. A történet belefut a II. Világháborúba, ami elkerülhetetlenül megbélyegzi sorsukat és életüket, újabb oldalukkal ismertetve meg bennünket. Amikor a három gyermek felnő, a háború egész életüket újra megváltoztatja. Számomra kifejezetten tanulságos regény volt, olvasható, érthető történet. Érdekes színfoltok voltak az újságcikkek az előadásokról a Bálnacsont színházban, (a csontok adnak mélyebb értelmet mind a színdaraboknak mind ennek a csodás történetfolyamnak. Vihar, Szentiván-éji álom, Szeget szeggel, vagy akár a Machbet, nem akármilyen társulat és színdarabok ezek!). Kordokumentumként is olvashatjuk Cristobel és Digby levelezését a háború alatt.

Méltó darabja a Kult könyveknek, nagyívű történet, szép szavakkal, igényes fogalmazással, érzésekkel, szívvel-lélekkel. Külön dicséretet érdemel Katona Ágnes fordítása, kiemelkedő munkájával, sokat hozzáadott az olvasási élményhez. Csak ajánlani tudom, bátran vágjon bele mindenki, én új kedvencet avattam a Kult regények között.






ITT tiéd lehet kiadói kedvezménnyel!



      

Joanna Quinn Londonban született, és Dorsetben, Anglia délnyugati részén nőtt fel -- ahol a Bálnacsont színház is játszódik. Dolgozott újságíróként és jótékonysági projekteken. Novellái többek között a White Reviewban és a Comma Pressben jelentek meg. Jelenleg is Dorsetben él, egy tengerparti faluban, és kreatív írást tanít.







XXI. Század, Budapest, 2023
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635683475 · Fordította: Katona Ágnes

Gondolatok ​a mamutfenyőkről és az időről

Jón Kalman Stefánsson
Gondolatok ​a mamutfenyőkről és az időről



                                                        

"Ebben a világában bizonyos dolgokat rejtély fed, és a kaland fénye ragyogja be."


Jón Kalman Stefánsson izlandi írónak különleges írásstílusa van, amit élmény átélni. Aki olvasott már tőle ezt megtapasztalhatta, aki nem, az most ebben a korábbi, 2001-es történetben felfedezheti. Ez egy gyönyörű könyv, jó volt gyerekszemmel felfedezni, megismerni a felnőttek világát. Elmerengő, rácsodálkozó történetei az élet múlandóságát vizuális képekkel tárja fel, miközben szabadjára engedi a gyermeki képzeletet. Ismét egy kis gyöngyszem Izlandról. 

     

Az idő csak egy pillanat, egy gyufalobbanásnyi, ami elképesztően gyorsan múlik el. Az idő megfoghatatlan végtelensége talán csak a tenger végtelenségével vetekszik. 

Egy tízévesnek elképzelhetetlenül hosszú idő húsz év. A hetvenes években járunk, amikor alig tízéves főhősünk élete első meghatározó kalandját éli meg. Norvégiába repül egyedül, Stavanger környékére, itt tölti a nyarat a nagyszülőknél. Stefánsson írása egy szép, költői óda a gyermeki képzeletnek, és az időnek. Rendkívül szívmelengető történet, ami prózai stílusban van megírva, sok kis fejezetből áll össze, amelyek alkalmasak a fiú élményeit, emlékeit felidézni.




Norvégiában számtalan új felfedezést tesz. Izlandtól eltérően itt vannak óriási fák, új barátokkal, kalandokkal, élményekkel töltve meg a nyarat. Remek karakter a szigorú, de igazságos nagyi, és a már-már huncut barát nagypapa. Az óriási fenyőfákról és az időről mesél, hiszen rádöbben, nem maradunk gyerekek, gyorsan felnőtté válunk. Ebből jön a valós következtetése: "a felnőttek halott gyerekek." Amíg ezt megtapasztalja, különleges és megindító élethelyzetekről olvashatunk. Tetszett, hogy a már felnőtt, negyvenes férfi is felbukkan, mesél, emlékezik. Izgalmas ezt megidézni negyvenévesen, évekkel később azon töprengeni, milyen volt tízéves fiúként.

A regénynek kétségtelenül megvan a kalandos bája, ami igazi fiús történetet varázsol elénk. A tízéves fiúcska gazdag képzelőerővel bír, ami nem meglepő. Olvasás közben vele utazunk a fejében, átélve, megidézve saját gyermekkori élményeinket. Talán picit könnyedebb, mint az író későbbi könyvei, viszont hatalmas élmény megismerni ennek fiúnak a látásmódját, ahogyan felfedezi magának a világot. Bájos, humorral megírt történet, ami azért a fájdalmas eseményeket sem kerüli ki.

 

"Valahol az ég és a tenger között vagyok, a hegyek felett, a csillagok alatt."


2019 óta Jón Kalman Stefansson rajongója vagyok, mióta megismertem a regényeit, kifinomult stílusát, gondolatait. Minden idehaza megjelent könyvét olvastam, tetszik az egyéni látásmódja, személyes hangú történetei. Fantáziadús, szórakoztató és kiváló mesemondóként tartom számon az északi irodalom palettáján. Kedvelem mélységeit és mélabús melankóliáját az életről, annak szépségéről, küzdelmeiről. A fiúcska is szembesül ezzel, hiszen nem csak az ifjúság gondtalan világa múlandó, de az azt benépesítő emberek is...

Ugyanakkor ezek az emlékek éppen ezért lesznek meghatározóak. Talán nincs is magyarázat, melyik emlék, történet marad meg a lelkünkben, visszük magunkkal a későbbi életünkre.

A regényt Patat Bence igényes tolmácsolásában ismerhetjük meg. Stefánsson világa, kifinomult, mélységében is gyönyörű képei garantáltan jó kezekben van nála. Ettől is élmény olvasni, sokat ad hozzá a fordítása, és a Typotex csodás borítója. 




       

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett.
Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Typotex Kiadónál jelent meg a Keflavik-duológiája, 2021-ben a Nyári fény, aztán leszáll az éj műve, majd a Csillagok sercegése került a hazai boltokba.




      

Patat Bence műfordító: (1975)

2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél.
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
© Reviczky Zsolt fotója.





Typotex, Budapest, 2023
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932604 · Fordította: Patat Bence * Borítóterv: Nagy Norbert

És mindent betemet a hó

Hidas Bence: És mindent betemet a hó







                                                     

A General Press Kiadónak jó választás volt hazai szerzők felé nyitnia. Valóban úgy tűnik, a magyar krimi feltámadt, új lendületet kapott. Zajácz D. Zoltán sikeres debütálása után, idén ősszel két új szerzőt is avathattunk a kínálatban. Patkó Ágnes és Hidas Bence jó felfedezés. A fiatal szerző többszörösen meglepett első krimijével. Erős, kidolgozott, alapos a történetfelépítés, érezhetően jó a háttér is. Nekem most az év krimije lett. Magasan überelte a nagy neveket az alaposan kidolgozott, összetett krimijével. Sejthetően sorozatnak ígérkezik a befejezést olvasva.

        

Adott egy izgalmas cím és egy remek tartalom, bátran kijelentem: na, ilyen egy jó krimi! És mindezt egy első könyves magyar szerzőtől. Már a címmel megfogott, kíváncsivá tett, ami számomra a skandináv krimiket idézte. Bár a történetben valóban fontos szerepe van a hóesésnek. A remek borító is erősítette bennem, ez egy igényes, jó krimi lett. Hozza a kor hangulatát, ami megint egy eredeti elem. Nem napjainkban vagy a közelmúltban, hanem 1924 telén, Budakeszin és környékén játszódik az érdekfeszítő és kalandos krimi. Talán nem véletlen említi kedvenc filmjének a Fargót a borítón a szerző. Jó választás az is. Nem is spoilereznék semmit a sűrű történésekről, tessék elolvasni, nagyon megéri! A múlt sebei nem gyógyulnak be nyom nélkül.

Jól felépített, csavaros történet, ami bőven ad okot izgalomra! Nekem ez hibátlan, a letehetetlen kategória, két nekifutással olvastam el a feszültséggel teli krimit, tudni akartam mihamarabb, mi a megoldás. Tetszett a háttér, a stílus és a hangulat, a kiválóan megrajzolt karakterek. Külön öröm volt a beépített pici művészeti vagy politikai háttér, (Lenin-fiúk stb) megismerni a korabeli rendőrség felépítését. A két nyomozó közötti viszony is nagyon emberi. Az olasz származású Pinelli Károly és segítője Márzay Ottó mindent megtesznek a kegyetlen gyilkos utáni hajszában. Nincs könnyű dolguk, az apró falvakban a félelem uralkodik el az embereken. Amikor a gyilkos üzeneteiből rájön a két nyomozó, hogy a nyomok a katolikus paphoz, László atyához vezetnek az ügy még csavarosabbá válik. Nincs üresjárat, a krimi beszippantott, letehetetlen valóban. 

Természetesen a nyomozónk magánélete is felvillan, de csak éppen. A Pinelli-házaspár közötti kornak megfelelő magázódás mellé érezhető a feszültség, amit egy régebbi trauma okozott életükben. Ez nem tolakodóan, csak finoman lebegtetve jelenik meg. Jók az arányok, a művészeti, bibliai utalások, és zseniális a korszak kissé komor hangulata. A történet több érdekes szálon fut. A megoldás is elképesztően jó, én magam sem találtam ki, ki lehet a valódi gyilkos. Az ok, a miért, az sejthetővé válik egy idő után.

Egyszerűen elképesztő, szinte hihetetlen, hogy a fiatal szerzőnek ez az első kötete. Emelem kalapom, gratulálok az ígéretes bemutatkozáshoz! A jó témaválasztás mellé ad pici humort is és egy remek befejezést, ami a folytatást villantja fel. Hidas Bence kétségtelenül figyelmet érdemel, magasra tette azt a bizonyos lécet. Érdeklődve, izgatottan várom a folytatást.







IDE kattintva megrendelhető kedvezménnyel, ekönyvben is!





                     

Hidas Bence: (Budapest, 1997.) filozófia- és esztétikatanulmányait követően jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem művészettörténet szakos hallgatója, egyben kiállításszervező egy budapesti múzeumban. Első regénye egy feszült hangulatú, 1924 fagyos telén, Budakeszin játszódó krimi, amelyben a fővárosból küldött két nyomozó, Pinelli Károly és Márzay Ottó egy fiatal lány halálával kapcsolatban próbálja kideríteni az igazságot.
Bence kedvenc szerzője Robert Merle, kedvenc filmje a Fargo.

Képek: kiadó fb oldal

General Press, Budapest, 2023
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634527886

Hívójele: ​„Granit”

  

Alexander B. Hackman: Hívójele: ​„Granit”
( Az utolsó huszonhét 2.)





                                                               

Remek stílusban megírt könyv, igazán méltó folytatása az első nagy sikert aratott történetnek. Alcímnek választhatnánk akár azt is, miszerint „ A helyzet fokozódik!”

Az előző rész óta mit sem vesztett varázsából és lendületéből a cselekmény, ugyanúgy fogva tartott, és nem engedte, hogy letegyem. Kalandregény a javából! Te mit tennél, ha csak 27 napod volna arra, hogy megmentsd a világot! Már csak tizennégy nap van hátra a végső kimenetelig. Igazi akciódús történetet kaptunk ismét, tele vidám színfoltokkal, csak kapkodtam a fejem olvasás közben.

Tény, hogy kicsit komfortzónán kívüli olvasmány, hiszen ritkán olvasok disztópiát. Ám itt egyáltalán nem a műfajra jellemző nyomasztó és sötét történettel van dolgunk. Az alaphelyzet természetesen továbbra is ugyanaz, a Világgal történni fog valami 27 nap múlva, amely Esemény után Re-kolonizációra lesz szükség a Föld nevű bolygón. Ezt előkészítendő, vannak kiválasztottak, akiknek korlátlan mennyiségű pénz birtokában kell előkészülniük arra, amire szerintem nem lehet igazán felkészülni. Hiszen hogyan is lehetne valamire felkészülni aminek folyamatáról, vagy végeredményéről semmit nem tudunk.

Érdekes volt a különböző szereplőkkel együtt gondolkodni, a felvetéseken elgondolkodni. Sok teória és ötlet hangzik el, ami valljuk be, elég ijesztő, hogy hányféleképpen érhet véget az általunk ismert világ.

Egyáltalán mi és hogyan fog véget érni, ez is nagy kérdés, csak sejteti velünk a szerző. Természeti katasztrófa lesz, vagy emberek által előidézett okok állnak a háttérben? Netán a Mesterséges intelligencia fordul ellenünk? Elég félelmetes volt a Nano-technológiával kapcsolatban olvasni, a levezetett magyarázat túlságosan érthető és valóságos volt.

Hihetetlen, hogy mennyi kérdés vetődött fel bennem a jövőnkkel kapcsolatban, miközben igencsak jól szórakoztam. A trilógia második részében is oldalról oldalra azzal a szarkasztikus humorral találkoztam, amit annyira szeretek, és tökéletesen illik ebbe a történetbe, feloldotta a komor helyzeteket. Már az első kötettel megfogott az író stílusa, humora, a tartalom. Valóban végig izgalmas, fordulatos a cselekmény, nehéz letenni. A karakterek igazán lenyűgözőek és lehetetlen nem szeretni őket. A szerző által bemutatott világhoz jól illenek, színesítik. Van akiknek a sorsa már megpecsételődött, de vannak új figurák is, akikért lehet drukkolni. 

         

Főhőseink egyre talpraesettebbek, Caroline, Greg, Hepike, Die Katze és persze Gránit. Sorolhatnám még, miféle képtelennek tűnő helyzetekbe keverednek, mindvégig megőrizve humorukat, kitartásukat, emberi esendőségüket. Rengeteg gyakorlati és filozófia kérdés is felmerül. Vajon én mit tennék, hogyan vágnék bele, mennyi esélyem lehet a túlélésre. Már az is az eszembe jutott, hogy csak egy kísérlet folyik. Lehet öngerjesztő folyamat az egész, bár valószínűleg nem, de abban biztos vagyok, hogy az emberiség, könnyedén bedőlve néhány álhírnek előidézné saját végzetét. Persze ez nem egy vidám felvetés, de mégsem keserű vagy lehangolva tettem le a könyvet. Tetszett, pörgős volt, és vicces, izgalmas, és egyszerre elgondolkodtató! Ezt megvalósítani nem egyszerű, le a kalappal a szerző előtt, ismét sikerült neki továbbhozni, gördülékeny stílusban elénk tárni a folytatást. A megoldás felé haladva az atmoszféra is fogva tartja az olvasót. Már csak öt nap eseményei maradnak a szereplők őrületes kalandjaiból következő regényre. A szerkesztés, a nyelvezet kiváló, könnyedén olvasható, a borító gyönyörű és sokatmondó. A szerzővel a 28. Könyvfesztiválon találkozhattok, ahol dedikál, mesél a regényekről, a folytatásról, és természetesen megvásárolható lesz a két kötet is. 












            

Alexander B. Hackman alias Bánki Attila (1976. augusztus 31. (Budapest) – ) író és online kommunikációs szakértő, „Az utolsó huszonhét” című fikciós regénysorozat szerzője.

kép: a szerző fb oldaláról


Írói honlapján további érdekességet olvashatsz.
alexanderbhackman.com





Marysol, Szentendre, 2023
516 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150174259

Halálos rozé

 

Patkó Ágnes: Halálos rozé

(Szekszárdi vörös 1.)



                                            

A General Press Kiadó idén ősszel két új magyar szerzőt mutat be olvasóinak. Mint krimirajongó, nagy érdeklődéssel vártam a könyveket. Erősödni látszik idehaza a krimivonal, egyre több hazai szerző bukkan fel ebben a zsánerben. 

Elsőnek Patkó Ágnes újdonságát olvastam el. Az elsőkönyves szerző a "cozy crime" műfajában írta meg első krimijét, amely témájával fogott meg. A Halálos rozé figyelemfelkeltő cím, ami nem véletlen, hiszen a történet Szekszárdon játszódik, és a bor áll a középpontban. A borító és a címe tetszik, az alcím pedig sorozatot ígér.

   

          

A cselekményszál igazán érdekfeszítően és dinamikusan van felépítve. Főhősnőnk a zsúfolt fővárosi életét cseréli el egy vidéki, békésebbre. Karai Renáta végig mint egy ifjú és kotnyeles Mrs. Marple vonult végig előttem. Egyébiránt sok utalásban felbukkan a krimi királynője. A harmincas nő szinte azonnal sok barátra tesz szert, majd felforgatja a békés kisváros életét. Az éppen esedékes évi Rozémustra ünnepség alkalmából megismeri a helyi borászokat, barátságba keveredik a nyertessel. József másnapra látogatóba hívja a nőt pincészetébe. Itt Renáta már csak a férfi holttestére bukkan, aki feltehetőleg mustárgázmérgezést kapott. Vajon véletlen lenne? Természetesen ez csak a lánynak lesz gyanús... Igazi nyomozásra, borzongásra nem kell számítani, a rendőrség is azonnal balesetnek zárja le az ügyet. Nincsenek igazán a helyzet magaslatán a rendőreink... 

A lány és újdonsült barátnője, az irritálóan nyüzsgő Ildi agyalni kezdenek, mi lehet a háttérben? Nem hisznek a véletlen baleset teóriában.  Azonban lesz valaki, akit sokallja a nők kíváncsiskodó kérdezősködéseit, ahogyan rakosgatják a mozaikokat. A fenyegetőzéseket azonban a rendőrség sem veszi komolyan. Természetesen több lehetséges gyanúsított is felbukkan Renáta listáján. Az "örök második helyezett" fiatal és sármos borásztól a volt feleségig egyre többen kerülnek fel a gyanúsítottak listájára. Ennyi a történet lényege, amíg a meglepő, már-már akcióba hajló befejezéshez érkezünk. Renátának beigazolódik a gyanúja és egy valóban ütős befejezéssel zárul a történet. Ami érzésem szerint ügyesen átvezet a következő részhez. Ez sokat dobott rajta nekem, a kitervelt gyilkosság módja is eredeti. Az is jó volt, ahogyan a békés kisvárost és lakóit bemutatja a szerző. Plusz pont jár a Babits-ház említéséért. Az igényesen szép borító és a címe is jól kitalált, figyelemfelkeltő.


Tulajdonképpen nekem mégis tetszett a történet, bár egy krimitől mást várok el. A cselekmény egyébként önmagában jól megírt, de krimiként nem tudom olvasni. Nem is egy szokványos krimi, az biztos. Összességében egy okos, érdekes, jól összepakolt történet, egy olyan témával (borászat), ami új és egyedi a hazai krimikben. A téma mindig fontos, megadja az alaphangot. 

Patkó Ágnes valóban alaposan, jól ír, szórakoztató, visz a cselekmény, van benne potenciál. Bár néhol elég felszínes, túl csajos, túl rózsaszín az egész. Néhol kicsit feleslegesnek éreztem bizonyos részeket, nem a cselekmény ment ezzel előre. Kevesebb puha pléd, kedvenc csészike és film kéne. A történetben felbukkanó sok kávét, sütit már egy skandináv krimi is megirigyelhetné. A citrom illatú bútorápoló és társait is kigyomlálnám, a téli ruhavásárlásokról nem is szólva... férfi olvasóként ez ami végképp sokkolt, nem a történet. Asszem ettől lesz nyerő a női olvasók körében. Talán a férfi olvasókra is gondolva, picit lehetne komorabb, borzongatóbb a krimi... nekem túl rózsaszín lett az egész történet. Viszont a beépített zenék jó ízlésre vallanak, több kedvencem is felbukkant. Jó ötlet volt a kiadó részéről, hogy a végén feltünteti Renáta lejátszási listáját, ami így meghallgatható. Szerintem egy biztató sorozatkezdés tanúi lehetünk, kíváncsian várom a folytatást!


IDE kattintva rendelhető, akár ekönyvben is a kötet! 





        

Patkó Ágnes: Szekszárdon született, a Garay János Gimnáziumban érettségizett, majd magyar-újgörög szakon szerzett diplomát az ELTE bölcsészkarán. Újságírói és szerkesztői pályáját a Nők Lapja Cafénál kezdte, azóta már szabadúszó újságíró. A Halálos rozé az első krimije, amelyet a szülővárosa és a bor iránti szeretete ihletett.




General Press, 2023
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634527824 

képek: kiadó fb oldala

Úgyis ​megtalállak

 

Harlan Coben: Úgyis ​megtalállak



                                                   

"Egy apának az a feladata, hogy megvédje a fiát."




Harlan Coben amerikai krimiíró neve garancia a gyors és fordulatos, sötét háttérrel megírt történetekre. Most is egy klasszikus Coben-regényt kapunk. Az évek alatt a stílus néha változott, de ezúttal a gyökereihez tért vissza a szerző. Az utóbbi néhány évben megjelentek egyik legjobbja ez a krimi. Hamisítatlan Coben krimi.

Főhősünk David Burroughs eddig öt évet töltött le három éves fia meggyilkolásáért kiszabott büntetéséből. David, aki hajlamos volt alvajárásra, nem emlékszik tisztán a végzetes éjszakára. Csendes megadással, beletörődve a megváltoztathatatlanba, elfogadja sorsát, pedig előző élete maga az amerikai álom volt. Felesége ismert orvos, de a házasságuk mégis zátonyra futott, ami így a tragédiába torkollt.

Davidnek a börtönben egy napon látogatója érkezik, egykori sógornője személyében. Reachel volt oknyomozó újságíró, jó sztorit sejtve egy fotót mutat neki. Ez felzaklatja a férfit és beindítja az eseményeket., minden addigi előzményt fejre állítva. David váratlan és különös segítséget kap, megszökik a börtönből, és fia keresésére indul, igazát bizonyítva. Ez a fotó több más lavinaszerű eseménysorozatot indított el, az olvasás valódi hullámvasút lesz. Hamar kiderül, valóban jó volt a megérzése, él a fia, a koronatanú hamisan tanúskodott. A miértekre is sorra választ kapunk, miközben a családi titkok mélyére merülünk. Coben moralizál az apa-fiú kapcsolatról, ezt több aspektusból ábrázolja. Néhány remekbe szabott utalás is felbukkan az előző regényekre, megtűzdelve filmes háttérrel. David és beteg édesapja mellé felvillan a háttérből lassan kibontakozva egy gyermekekre specializálódott segélyszervezet. Hatalom és rengeteg pénz áll mögöttük. 

                  

A fordulatok sorozata elképesztő, az idegek pattanásig feszülnek. Az igazi Coben-rajongók se perc felfalják ezt a krimit. Coben nem okoz csalódást. Késő éjszakáig fent maradtam, tudni akartam az igazságot. A krimi érzelmeket megmozgató, drámai, kiszámíthatatlan és pörgős. A sok eseményszálból mesterien sodort egy jó krimit Coben mester.

A pénz mellé számtalan erkölcsi kérdés is felmerül. David egyedül küzd az igazáért, ami egyre félelmetesebb és meglepőbb. Minden Coben-jellemzőt tartalmaz a krimi, amelyet a régi rajongók elvárnak, és az új olvasók is tuti imádni fogják: lendületes akciók, extrém helyzetek, színes és jól felépített karakterek, több rétegből kibontakozó drámai családi pillanatok, és rengeteg fordulat.

A történetben Max és Sarah, az FBI ügynökei üldözik kitartóan és elkeseredetten Davidet. Egyik karakter sem volt szimpatikus, de ez semmit nem von le a krimi izgalmaiból. Semmi sem akadályozza meg Davidot abban, hogy megtalálja a fiát. Elszánt, elkeseredett, szenvedéllyel küzd a fiáért, és az igazságért. Ezt a cím is jól kifejezi. Coben kiváló író, pedig sokadik krimijénél tart. Edgar-díjat, Shamus-díjat és Anthony-díjat is elnyerte Ő az első író, aki megkapta mindhárom rangos elismerést.


ITT kedvezménnyel megvásárolható a krimi! 

        

HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. 1962. január 4-én született a New Jersey állambeli Newarkban.

Több mint húsz nagy sikerű regényt írt, közülük az utolsó hat felkerült a The New York Times bestsellerlistájának első helyére. Műveit negyvenhárom nyelvre fordították le, és közel hetvenmillió példányt adtak el belőlük. Az idegenből a Netflix készített sorozatot. Jelenleg Ridgewood városkában él családjával. 








Jaffa, Budapest, 2023
349 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634757825 Fordította: Szécsi Noémi 

Végzetes ​ajánlat

Anders de la Motte & Mans Nilsson:
Végzetes ​ajánlat

(österleni gyilkosságok 2.)





                                                      

Micsoda történet, micsoda fordulatok, rejtélyek! Itt az olvasó megfigyelőképességét tagadhatatlanul alapos próbának veti alá a két szerző. Már az első rész is tetszett, de ez most még jobb. Remek kikapcsolódás, igazi szórakoztató ága ez a skandináv kriminek, amit de la Motte és Nilsson művelnek.

         

     

Aki laza, kikapcsolódásra, szórakoztató titkokra vágyik, annak nagyon ajánlom mindkét könyvet. Könnyen olvashatók, jól megírtak, élvezetesek és humorosak. Az a fajta krimi, ami a régi típusú detektívtörténetet idézi meg, és leginkább bevonja az olvasót. Rengeteg apró konfliktus van a történetben, amelyek fontosak a háttérben, de gyilkossághoz vezethetnek.

Peter Vinston nyomozófelügyelő befejezve az első nyomozást, még a volt felesége nyaralójában marad. Néhány nap gondtalan pihenésre vágyik, de az élet ismét közbeszól. Hiába az idilli környezet, a festő svéd táj, tengerpart, ezekről a gyönyörű tájleírásokról is jó volt olvasni, de ismét gyilkosság történik.

A nyár végi Österlendben ragyog a nap, az éves régiségpiacra készül mindenki. Egy öreg műgyűjtő rálel élete álmára a sok ócskaság között. Hiába a remek lehetőség, egy másik, mindenki által ellenszenvesnek tartott társa, Nelle, ráígér és lecsapja az orra elől az egész eladó limlomot. Néhány órával később a piaci forgatag közepén holtan találják a kereskedőt. Adott is egy rejtélyes gyilkosság és egy csomó különc karakter a jó történethez.

Vinston is éppen a piacon van volt feleségével és annak új férjével, valamint régi barátjukkal, Fabian Anderklew-val, aki közismert műértő. Ő egy tv-felvételre érkezett barátai kastélyába. Vinston gyorsan átveszi az irányítást a tetthely felett, és hamarosan erősítést kap Tove Espingtől. A két nyomozó elég furcsa páros, némi ellenszenv is munkál közöttük, ezt az előző részből is kiderült. Izgalmas látni ennek a kapcsolatnak az állomásait, ami a végére szinte barátsággá szelídül. A színes szereplőgárdával, könnyed humorral és látványos képekkel megírt krimiben ezúttal is feltűnik Plútó, a fekete kandúr. A két szerző humorral még a megoldáshoz vezető útnál is szerepet ad a macskának. Hiába, sötétben tényleg minden macska fekete.  

        

A történet során többször megváltozott a gyanúm arról, hogy ki is a gyilkos. Apró régi titkok, elmúlt barátságok, szerelmek állnak a háttérben, így több elkövető is lehetséges. Az emberi kapcsolatok szövevényéből lassan bontakozik ki a valóság, ami igen szórakoztató folyamatot ad. Izgalmas kérdések merülnek fel: egy embert hányszor lehet megölni? Színre lép egy igen rámenős ügyésznő is, aki eléggé felbolygatja Tove és Vinston kapcsolatát. Az idővel futnak versenyt, és amíg a kastélyban nyüzsög mindenki, a tv-felvételre készülve, a gyilkos újból lecsap. 

Érezhető a megoldás közel, a fináléban itt rejtőzik a megoldás. Aukciók, régiségek, műtárgyak világába vezetnek a nyomok, de az irigység és a pénz motivál mindenkit.A kacskaringós nyomozás után a megfejtés egy pillanat alatt érkezik. Ügyesen megírt, jól felépített, könnyed krimi, ami végig lekötött. 

A befejezés előtt még csak sejtettem mi áll a háttérben, ki az igazi elkövető. Anders de la Motte és Måns Nilsson mérsékelten véres és mértéktelenül vicces története remek kikapcsolódást ad az olvasónak. A két szerző története érett, kidolgozott, új szín a skandik között. Jó volt olvasni, várom Vinston újabb kalandos nyomozását.




ITT kedvezménnyel tiéd lehet a krimi, akár e könyvben is!









General Press, Budapest, 2023
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528043 · Fordította: Dobosi Beáta