2016. szeptember 24., szombat

Olvastam még /8.

Olvastam még / 8. 
Három könyvről röviden


Billy O'Reilly - Martin Dugard: Keennedy
A gyilkosság, amely véget vetett az amerikai Camelotnak



                                                                                       


Ez egy jó összefoglalás arról, ami lehetséges módon történt.... Az igazságot sosem tudjuk meg, talán éppen ez az. Nem feltétlen kellene összeesküvés-elméleteket gyártani. Sok esetben az igazság sokkal egyszerűbb, csak mi szeretjük túl bonyolítani. A két szerző olvasmányosan tárja fel, mutatja be az elnök és környezete életét. Mint egy jó krimi, bár itt tudjuk a szomorú végkifejletet, mégis elszoruló gyomorral, félelemtől borzongva olvassuk. Az elkövető Lee Harve Osvald élete is sok titkot, meglepetést tartogat. A kor egyéb sztárjai, személyiségei is szerepet kapnak: Monroe kihagyhatatlan, ahogyan Sinatra, Castro vagy az FBI mindenható főnöke Hoover is. Meglepően érdekes dolgokat tudhatunk meg Martin Luther Kingről is! Jackie-ről is alapos és sok jellemzés van. Vitathatatlanul nagy szerelem volt az övék, minden ismert ok ellenére is kitartott JFK mellett.

Kennedyt láthatjuk, ahogy meztelenül rója a hosszakat az uszodában, ahogy az ovális szobában az egész világot érintő döntéseket hoz, vagy éppen játszik a gyermekeivel, és ahogy azon a végzetes napon még utoljára mosolyogva kilép az elnöki repülőgépből. 1963. november 22-én a dallasi puskalövések az egész nemzetet megrendítik, szomorúság és zavartság uralkodik az országban.
Az amerikai álomnak vége lett.

Elképesztő néhány ember kisszerűsége, az események után... a megyei halottkém viselkedése és LBJ elnöké is... Érdemes elolvasni, talán a picit idealizáltnak tűnő kép ellenére is, hiszen érezhetően nagyon komoly kutatómunkát végeztek az írók, aminek meg is lett az eredménye. Úgy vélem, egy nagyon igényes, sokrétű és minőségi kötet került ki a kezük alól. Sok eredeti és még nem látott fotóval egészítve ki a megrajzolt képet. Sokkal többet adott a könyv, mint azt gondoltam.
Az ​​1960-as évek elején John F. Kennedy, a korszak férfiideálja és az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke, óriási népszerűségnek örvend. Felesége, Jackie pedig bájával, stílusérzékével ejti rabul a világot. Kennedy elnöksége sikerre ítéltetett, akárcsak az Arthur-legendában Camelot városa: az idilli boldogság oázisa reményt és optimizmust jelent a hidegháború sivatagában.



HVG Könyvek, Budapest, 2013
380 oldal · ISBN: 9789633041147 · Fordította: Garai Attila






Arnaldur Indriđason: Gyalázat


                                                                                         


Aki olvasta bármelyik eddigi történetet, az tudja, hogy Erlendur felügyelő nem csak a bűnnel, önmagával is harcban áll. A munkába menekül elrontott magánélete és rémes gyermekkori emlékei elől. Most kiszáll és elmegy szabadságra... ami úgy a hetvenedik oldalon derül ki. Addig a kedves olvasó csak várja, mikor jön már Erlendur? Később is csupán két félmondattal utal erre a szerző.

Ez sajnos érződik a történeten, hiszen a kolléganője Elínborg helyettesíti. Aki azonban kevéssé karizmatikus karakter, sőt: unalmas nő. Ugyan hamar bekerül a mély vízbe: egy fiatal férfit holtan találnak otthonában, átvágták a torkát, körülötte a divatos randidrogok. A téma friss és érdekes lehetne, háttér a gyermekkor, aljas dolgok, módszerek derülnek ki.
Azonban Elínborg magánéletének ismertetése, gondjai miatt unalmassá válik, sok esetben, mintha maga a nyomozás lenne a mellékszál. Hiányzik a felügyelő humora, stílusa. Kilóg számomra a sorozatból. Nincs komoly és mély tartalom, remek háttér sem, mint mondjuk a Kihantolt bűnök 
vagy a Távoli hangok esetében. Még mindig ezek a legjobb Erlendur nyomozások nekem.
Ezt a 9. részt olyanoknak ajánlom, akik már olvasták az eddigieket. Sajnálatosan a fordító is más lett, talán ez is hozzátett ahhoz, hogy ez a történet olyan lapos, személytelenül szürke lett, pedig a stílusos, szép borító ezúttal is sokat ígérően kifejező. Csupán a befejezés ad még némi izgalmat, de azt nem árulom el mi. Izguljunk, hogy a felügyelő hamarosan visszatér!




Animus, Budapest, 2016
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633244340 · Fordította: Németh Anikó Annamária






E. L. Doctorow: A vak zongorista





                                                                     




Erről csak annyit: Zseniális könyv. A hangulata, az elbeszélő mód, a stílusa. A vakság ábrázolása, egyféle bezártság mellett a házból sem tud kijárni, ott éli az életét. A két testvér ragaszkodó, önzetlen szeretete példaértékű is lehet. Hosszú életet éltek, mégis megragadtak abban az időszakban amikor még valóban éltek, és tapasztaltak, a további évek történései mind ezek fényében mutatkoznak meg, a világ, Amerika változásait is így ábrázolja a szerző. A fülszöveg remekül összefoglalja ezt.


Homer ​és Langley Collyer halálukkal egyszerre váltak legendává és az amerikai folklór részévé. A két fivérről azóta is mindenkinek a megszállott, kényszeres gyűjtőszenvedély jut az eszébe. 1947-ben, miután a szomszédok hetek óta nem észleltek mozgást a Collyer-házban, és már a régóta ismerős bűz is felerősödött, értesítették a rendőrséget. Amikor a hatóságok végre elszánták magukat, és feltörték az ajtót, a látvány elképesztette őket, a korabeli újságok pedig nem győzték ontani a szemtanúk beszámolóit. Mindenféle hangszerek tucatjai, tizennégy zongora, orvosi műszerek, egy kezdetleges röntgengép, babakocsik tömkelege tárult a szemük elé, meg egy teljes Ford T-Modell, pótalkatrészek százaival. Egybehangzó jelentések szerint hetekig tartó munkával száz tonna hulladékot szállítottak el a házból. A két testvér teteme egymástól három méterre feküdt, de Langleyére csak tizenhat nappal később bukkantak rá.

Az akkor kamasz Doctorow elhűlve állt e történet előtt, mely aztán évtizedekig foglalkoztatta. A valós események alapján így jött létre az író újabb hiteles történelmi fantáziája. A vak zongorista hatalmas történelmi kacatmúzeumának kísérteties labirintusain keresztül vezet az ember psziché legbensőbb zugaiba. Az elmúlt évtizedek amerikai irodalmának egyik legnagyobb, 2015-ben elhunyt alakja, a Ragtime szerzője utolsó remekművében emberi-művészi szerepvállalását teszi mérlegre párját ritkító méltósággal és eleganciával.




Eredeti mű: E. L. Doctorow: Homer & Langley

Eredeti megjelenés éve: 2009
Európa, Budapest, 2016
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634053583 · Fordította: M. Nagy Miklós


2016. szeptember 20., kedd

A birodalmi kalóz



Izolde Johannsen - Michael T. Marble: A birodalmi kalóz
Az Admiral Graf Spee portyázása, pusztulása és az Altmark története




                                                                           









A második világháború tengeri csatái sok titkot, érdekességet rejtenek. Németország nem volt tengeri nagyhatalom, mint Anglia. Az első világháború után a németeknek egyenesen megtiltották, hogy 10 ezer tonna vízkiszorításúnál nagyobb hadihajót birtokoljanak. Ennek "eredménye" lett a zsebcsatahajók kialakítása, létrehozása. Ezekből három készült el, egyike a legendássá vált Admiral Graf Spee volt.




Az Admiral Graf Spee építése 1932 októberében kezdődött és Kielben bocsátották vízre 1934-ben.
A hajó kalózhajónak készült a német birodalom szolgálatában, annak erejének szimbolizálására.
A hajó titkos küldetését, történetét ismerhetjük meg a hónap elején az Underground Kiadónál megjelent könyvből.



Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó titkos küldetése, története valódi élményt adó kalandos olvasmány. Fordulatos, alapos, és roppant módon tanulságos emberi oldaláról mutatja be a szereplőket és a háborút. Nem mellesleg a hajó kapitányának Hans Langsdorff parancsnoknak a portréját is megrajzolja.Tudásával, tetteivel és emberségével kiemelkedik a náci gépezet szereplői közül. Csak egyetlen meglepő tény róla: nem volt a nácik híve! Ennek a történet során lesz szerepe, nem titkolta gondolatait, érzéseit.



A főszereplőnk maga a zsebcsatahajó a Graf Spee. A dicsőségéhez azonban emberi szaktudás és szerencse is párosult. Néhány speciális adat a hajóról, amit a kötet jól bemutat. Olyan, mintha az olvasó ott járna a fedélzeten, képzeletben a leírtak jól megjeleníthetőek.

Kezdjük a hajó achilles sarkával: gyenge páncélzata volt, amit ellensúlyozott a gyorsasága. A nehéz gőzturbinák helyett, dísel motorok hajtották. A 8 motor több mint 55 ezer lóerőt termelt! A hajó valóban gyors és hatékony volt, ami kellett is, ha már a nyílt-tengeri kalóz szerepét kapta. Szegecsek helyett ív hegesztéssel készült a hajótest. Tartozéka volt egy hidroplán is, amit felderítésekre használtak. 1100 matróz biztosította működését. Volt hajózenekar is a tisztek és matrózok szórakoztatására.




A történet egyértelműen elárulja, amikor a hajó kifutott 1939. augusztus 21-én, Hitler már tudta, hogy hamarosan kitör a háború. A hajónapló és a titokzatos borítékok erre utalnak.
A kalózhajónak szánt cirkáló és az Altmark ellátóhajó feladata, minél több Angol fennhatóság alá tartozó kereskedelmi hajó elsüllyesztése volt.
A szigetországot ezzel akarták gátolni, nyersanyagok és élelmiszer utánpótlását akadályozni. Nem utolsósorban a távolabbi tervük is bevált. Miután az angol admiralitás megunta -elég gyorsan- a
Graf Spee ténykedését, nem Németország felé, hanem ennek az egy hajó levadászására volt kénytelen összpontosítani. Sikerrel is jártak.



Langsdorff kapitányt nem csak a saját emberei szerették, de ellenségei is tisztelték. Ugyanis az elsüllyesztett hajók legénységét mindig megmentette, átvette a saját hajójára. A belső emberi viszonyok ábrázolása, egyéni karakterek és személyek bemutatásával válik még személyesebbé, emberivé a történet. A végső csata eredménye ugyan borítékolható, hiszen három angol hadihajó veszi támadás alá a Graf Spee-t. December 13-án a Graf Spee megütközött az Exeter, Achilles és Ajax cirkálókból álló brit hajórajjal. Amikor azonban az ellenfél is elismeri szakmai és emberi méltóságukat az talán ritka pillanata a történelemnek.


                                                                         
Mi lett a Graf Spee veszte? Miért és hogyan került a La Plata folyó és a tenger torkolatának mélyére?
Hitler hogyan élte meg a birodalom büszkeségének számító hajója elvesztését? Tanulságos a történelem eme szelete, érdekes háttéradalék a háborúról. Igen izgalmas és fordulatban gazdag a történet, filmszerűen peregnek az események. Sok háttér információ, érdekesség a háború emberi oldalának érzékeltetése és összefüggések bemutatása amit a könyv ad.

A végső összecsapás megpecsételte a német cirkáló sorsát. A kapitány azonban itt is megmutatta emberi nagyságát. Nem csinált háborús hősöket a legénységéből. Derekasan harcolt, de amikor belátta nincs mit tenni, vesztett, inkább menekülőre fogta. A semleges Uruguay sem egészen semleges, ahová mint legközelebbi tengeri kikötő bemenekült. Montevideo konzulja három napot adott a hajónak a javításokra. Ami természetesen nem volt elég semmire. Segítséget nyújtottak az áldozatok méltó temetésében, de egyebet nem. Így végképp elveszett minden. A legénység Argentínába való menekítését még megszervezi Langsdorff kapitány, de a döntése végleges és drámai. Sok emberi pillanata van a történetnek, ami drámákat is hordoz. Matrózok álmai, vágyai, az elhívatottság majd a vesztes fél oldalának bemutatása. Matthias Pütz matróz sorsa kiemelkedik és minden olvasó kedvence lesz, ebben biztos vagyok.
A történetük ott ért véget, a kapitány is megírta búcsúlevelét családjának. Megrázó döntés.
Olvassátok el, merüljetek el ebben a titokzatos világban. A két szerző mesteri és pontos képet ad.
 A történelem érdekes és szórakoztató megismerését adja a könyv. Stílusa olvasmányos, kalandok adottak és valósak. A könyv végén pontos adatok olvashatóak a hajóról, az elsüllyesztettekről és a matrózok további életéről, sorsáról, Langsdorff kapitány emlékéről.  Langsdorff személyisége remekül megrajzolt, kivételes ember volt.




Izolde Johannsen és Michael T. Marble történelmi regénysorozata II. világháborús birodalmi Németország haditengerészetének (Kriegsmarine) bemutatása, a nagy felszíni hadihajók történetén
és kapitányaik életrajzán keresztül ígéretesen igényes kezdeményezés, amit a történelem szerető és
kíváncsi olvasók örömmel fogadnak. Szerettem olvasni jó volt elmerülni, részese lenni ezeknek a tengeri csatáknak. A hatalmas munka, precíz anyaggyűjtés, érezhető hozzáértés kiváló történelmi olvasókönyvet eredményezett.



















A könyv fülszövege:
Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó Hans Langsdorff parancsnok vezetésével a legnagyobb titokban elhagyta a wilhelmshaveni kikötőt. Ellátóhajója, az Altmark, Heinrich Dau kapitánnyal az élén már augusztus 6-án útnak indult. A két hajó fiatal, tettre kész legénysége izgatottan figyelte a hazai és a külpolitikai híreket. A két parancsnok kivételével egyikük sem sejtette, hogy mi a célja a kihajózásnak. Langsdorff és Dau parancsnoki kabinjának biztos rejtekén egy-egy lezárt, titkos boríték lapult, melyet csak a háború kitörésekor nyithattak fel…

Eredeti megjelenés éve: 2016









Underground, Budapest, 2016
490 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631263497

2016. szeptember 18., vasárnap

Nevem Pilgrim

Terry Hayes: Nevem Pilgrim 





                                                                                     





„Az emberiség sok hibát követ el. Előbb vagy utóbb le kell ülnünk az asztalhoz, és meg kell ennünk, amit főztünk.”







Ritkán szoktam nagy szavakat használni, de ez a könyv az év krimije díjat simán viszi. Nem csak
a könyv mérete vagy súlya miatt komoly darab. Mestermű!

A Pilgrim csupán egy fedőnév, ilyen nevű ember nem létezik. Egykor az amerikai titkosszolgálatban dolgozott, (FBI) árva gyerek múltja miatt azonosíthatatlan. Múlt nélküli férfi.
 Most elvonulna élvezni a jól megérdemelt nyugdíjas éveit, ha már sikeresen megérte, ám írt egy alapműnek számító könyvet tapasztalatairól a törvényszéki orvostanról. Ennek alapján akad a nyomára Ben Bradley, a New York-i detektív, aki elviszi egy lepusztult szállodai szobába.

Erős kezdéssel indul a könyv, ami jól megadja az alaphangot. Az olvasó egy brutális gyilkosságba csöppen, ahogyan azt a fülszöveg ígéri. Bevallom nem, vagy ritkán olvasom el a fülszövegeket,
most is kár volt! Majdnem elvette a kedvem ettől a remekül megírt történettől.
Krimik esetében különösen nehéz a spoilereket kerülni, de a történet valódi brutalitása itt véget is ér.
Tehát a lepukkadt szálloda fürdőkádjában savban ázik egy női holttest... az elkövető teljesen arra törekedett, hogy ne lehessen azonosítani semmi módon az áldozatot. Ennek a későbbiekben lesz még jelentősége, de a nyomozónk ezt akkor nem sejti, ahogyan az olvasó is csupán egy egyszerű gyilkosságra gyanakszik. Nem! Semmi nem lesz az, aminek elsőre látszik. Ez a gyilkosság is csupán egy mellékszál lesz a valódi történetben. 2001. szeptember 11-én, kedden intézett az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet terrortámadást az Egyesült Államok ellen. A regény a támadás utáni évekbe vezet. A felrajzolt jövőkép bizony sok valós veszélyt rejt magába.


Jön egy alapos, pörgős és elgondolkodtatóan valóságközeli történet. Ami megdöbbent és felráz.
Erre szokták mondani, ha a fele igaz, már az is sok. Az olvasó pedig érzi, bizony ez igaz lehet, valósággá válhat könnyedén. Összeesküvés-elméleteket gyártani nem olyan nehéz. Talán most rátapinthatunk a lényegre. ami sokszor ott van az olvasó orra előtt, csak nem rakja össze a világban történteket. Mert minden mindennel összefügg. Nehéz erre szavakat találni. A krimi egy tükröt tart elénk, felfogható egy komoly társadalom kritikának is. Az persze más kérdés, hogy a megjelenített problémák nagyon valósak, a megjelenített kép kevéssé tetszetős.


A Szaracén nevű, arctalan arab férfi, aki egykor tanúja volt apja brutális kivégzésének, bosszút forral. Felnőttként, évek múlva megdöbbentő tömeggyilkosságra készül Istene nevében. A múltja erre teremtette őt. Az elnök és az FBI kénytelen újra a volt ügynök, Pilgrim segítségét kérni. És ahogy ez lenni szokott, szokatlanul embert próbáló nyomozás, nyaktörő versenyfutás kezdődik az idővel. A cselekmény tulajdonképpen kettejük elkeseredett küzdelmét követi nyomon. Terry Hayes természetesen nem elégszik meg a hasonló történetekből unalomig ismert kliséhalmazaival, karaktereit nem „butítja” le, „élő-lélegző”, esendő, hihető emberekként ábrázolja őket. Vannak erényeik és gyengeségeik, ami még nagyon tetszett: hogy igyekszik kívülállóként szemlélni és nem ítélkezni, hogy egészen új értelemmel ruházta fel a politikai thriller történetét. Volt mersze mélységesen mély drámává bonyolítani az eseményeket. Valós, mély emberi érzések kavarognak a szereplőkben, de az olvasót is megérinti. Hihetően és érzésem szerint hitelesen ábrázolja a bennünket körülvevő világot, benne a terroristákat. Ha elfogadni nem is lehet az indokaikat, bizony némileg érthetőbbé válik a tetteik háttere. A történet elvisz Afganisztán hegyei közé, Szaúd-Arábiába, Damaszkuszba Németországba és Amerika városai a helyszínek.

A Szaracén nem kevesebbet akar, mint elpusztítani a világot, odacsapni Amerika szívére. A biológiai hadviselés nincs messze, a tökéletes bűntényről olvashatunk a lapokon. Pilgrim még jókor lesz jó helyen, az idő tényleg ketyeg. Tartalmas és végig izgalmas, letehetetlen, nem kevés fordulattal, amitől még valósághűbb, filmszerű a történet. Nem lepődnék meg túlságosan, ha a mozikban is feltűnne hamarosan Pilgrim. A szöveg irodalmi szintűen alapos és kidolgozott, élmény volt olvasni. Remek fordításban került a hazai olvasókhoz.


Terry Hayes, aki ugyan angol, életét mégis amerikai filmek forgatókönyvírásával töltötte eddig. Most hatvanévesen, meglepte saját magát és az olvasókat a Nevem Pilgrim című első könyvével. Megkerülhetetlenül mai, ne hagyd ki! Új kedvenc született, remélem még Pilgrim visszatér!





Terry Hayes újság- és forgatókönyvíró. Ő írta a Mad Max 2 forgatókönyvét. Társszerzőként részt vett a Halálos nyugalom történetének megírásában, és közreműködött a Mad Max 3, valamint számos TV-film elkészítésében. Összesen több mint húsz filmes és televíziós díjat kapott.
A Nevem Pilgrim az első regénye.

Eredeti mű: Terry Hayes: I Am Pilgrim 2013




Libri, Budapest, 2016
720 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103081 · Fordította: Tóth Attila

2016. szeptember 14., szerda

Maigret csapdát állít

Georges Simenon: Maigret csapdát állít  






                                                                               










Az egy teljesen klasszikus, igazi Maigret-krimi, izgalmas, jól megírt, a Simenon életmű közepéről való ez az 1955-ös darab.
Nem véletlen csaptak le rá a filmesek, már többször is: ez volt az első megfilmesített történet, amiben nem kisebb név, mint Jean Gabin alakította a felügyelőt. A jelenlegi legfrissebb filmes feldolgozásban Rowan Atkinson vette magára a felügyelő kalapját, kapta fel a pipáját. A színészi összehasonlításba nem mennék bele. Gabin egyértelműen kiváló, ahogyan Michael Gambon is remekül formálta meg a felügyelő alakját. Nekem Rupert Davis az "igazi" Maigret. Atkinson egy újszerű, mai, modern Maigert talán.


A párizsi Montmartre-negyedben egy eszelős sorozatgyilkos tél óta sorra öli a nőket. A különböző korú és foglalkozású nőket leszúrja, ruhájukat összeszabdalja, de rablás és erőszak nem történik. A tettest senki nem látja, nincs használható nyom, nem hibázik a gyilkosunk. Rögtön a nyomozás közepébe csöppen az olvasó

A nyomozással természetesen Maigret-t bízták meg. A felügyelőt és csapatát nemcsak az eredménytelenség, de a szenzációéhes riporterek is szorongatják. A sajtó szerint Magreit főfelügyelő nem boldogul, és az ötödik áldozat után a belügyminiszter magához hívatja. Maigret egyetlen megoldást lát, és csapdát állít. Hogyan, azt nem árulom el, de a sajtót is bevonja, miközben apró bosszút áll az újságírókon. Valóban cseles. Ez az első csapda a történésekben.


Simenon nagyon képszerűen, élvezetesen ír, festi le, jeleníti meg Párizst ezúttal is. Ahogyan az áldozatokat és a kollégákat, majd az elkövetőt is "látja" az olvasó maga előtt. A történeten keresztül kialakul egy kép Maigret-ről, a párizsi utcákról, kiskocsmákról, marad egy íz, egy hangulat az olvasóban. Már csak azért is, mert nem kevés sör, grog és almabor vagy éppen köménypálinka fogy
a nyomozás során. Esznek a rendőrségen, kocsmákban ülnek össze gondolkodni, otthon a neje szó nélkül tölt egy-két kupicával, mikor fáradt férje végre hazaérkezik. Jules Maigret valódi életművész, tetszett, hogy Maigret felesége türelmes, a rejtélyes gyilkost a "Hasfelmetsző Jack"-hoz hasonlítja.


Talán az egyik legizgalmasabb nyomozása ez a felügyelőnek. A rendőrség munkájának mindennapi, bürokratikus jellege is megjelenik. Maigret az eszét használja, lélektanilag következteti ki a tettest, a gombhoz keresi meg a kabátot. A második csel is beválik, és elfognak egy férfit, akit a megtámadott (rendőr)nő felismer. Ugyanakkor az elkövető családi háttere nem kevés meglepetéssel szolgál. A normálisnak látszó, gyilkos elme zavara elgondolkodtató. A szeretet nevében elkövetett utolsó gyilkosság pedig meglepő. Van tehát végső, váratlan fordulat is. Az olvasó kapkodja a fejét a hirtelen eredményeken. A krimikre jellemző felfokozott feszültség itt ennél a történetnél nagyon jól működik.


„Maga Simenon azt állította, hogy egész életművében a bűnügyi rejtély pusztán szimbolikus, a bűntény és az azt követő nyomozás ábrázolásánál lényegesen fontosabb számára a miliő lefestése, az esendőség, a hangulatok rémisztő erejének bemutatása, az emberi viszonyok megörökítése.”





                                                                        Nos, itt az emberi viszonyok kapnak igen nagy hangsúlyt a megoldásban. Nincs ugyan mélylélektani ábrázolás az elkövetőről, de az olvasó képzelete kellően beindul, a történet működik. Szeretem, a nem szokványos, váratlan fejleményeket egy krimiben. Befejezésnél különösen. Ez egy ilyen történet. Összességében jó volt olvasni a könyvet, lekötött, nem is túl hosszú, ahogyan azt megszokhattuk Simenontól.












Agave Könyvek, Budapest, 2016
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191759 · Fordította: Hollós Adrienne




2016. szeptember 12., hétfő

Partitúra

Singer Magdolna: Partitúra 
utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel






                                                                               











Egy különleges ember őszinte és drámai élettörténetét olvashatjuk ebben az interjúkötetben.
Gondolatai, érzései ma is érdekesek, időtállóan érvényesek, megfontolandóak.

Polcz Alaine élete bővelkedett fordulatokban és viszontagságokban. Volt ő népszerű szerző és sokszor megcsalt írófeleség (erről is nyilatkozik), tabutémákat megíró pszichoanalitikus és hétköznapi apróságokról szakácskönyvet is közreadó amatőr. Úgy tűnt sokat elmondott a magánszférájáról. Élete partitúrája most egészen megnyílt a nagyközönségnek.

Erdélyi úrilányként született 1922. október 7-én Kolozsvárott. Pszichológus írónő, a Magyar Hospice Mozgalom és alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós Kossuth-díjas magyar író felesége, majd az életmű gondozója.


Nagyon értékes gondolatokat mesél el, tesz hozzá életművéhez. Szerettem olvasni, bepillantani életébe, érzéseibe és gondolataiba. Nem is illenek hozzá a nagy szavak, a kivételes életpálya, emberi méltósága mellé. Érdekessége, hogy ő maga, sokakat segített méltó módon befejezni az életet, Ő maga mégsem tudott könnyen vagy gyorsan meghalni. Akkora volt benne az élni akarás, a tettvágy. Néhány héttel a 85 éves születésnapja előtt távozott ebből a földi létből.




Szinte hihetetlen, hogy a halálos betegségeiből mindig kilábalt, pedig élete során sok olyan
dolgot élt meg, amibe mások belehalnak. Már 19 évesen a klinikai halál állapotából hozták vissza
a háborúban. Majd nem kevés egyéb megpróbáltatások, komoly és súlyos betegségek, később szövődmények nehezítették életét. Gyermekük sem születhetett. Életük nyitott könyv lesz az olvasónak.

Végig kitartott imádott, második férje mellett, aki ugyan kivételesen szép ember és tehetséges író volt, de durva, folyton megcsalta. Elképesztő az a szeret, alázat, megbocsájtás és kitartás, hogy ennyire tudjon szeretni, tűrni. Talán érthető is, hogy MM mindig visszatért hozzá. Későbbi életükről, meghurcolásukról,
és MM betegségéről, haláláról is őszintén beszél a könyvben.







Őszinte érzelmek vallomása és megélt élete tanulsága minta a
ma élőknek is. Gondolatai és tettei is követésre adnak okot. Az élet véges, a kezdet és a vég biztos. Mit teszünk közé, az lesz az életünk. Kinek mi kerül a partitúrájába, maga dönti el. Mit és mennyire bátran él meg a lehetőségeiből.



Az ő nevéhez fűződik a Magyar Hospice Mozgalom megalapítása. A méltó módon befejezni nagyon aktuális gondolat napjainkban is. Még mindig nem tudunk mit kezdeni távozó rokonokkal, magával a halál feldolgozásával. Ehhez is adhat segítséget a könyv. További könyveihez írásaihoz kedvcsináló és gondolatébresztő lehet. A könyv a 2007-ben megjelent kötet újra kiadása.

A beszélgető társa Singer Magdolna, egykori tanítványa volt.


                     




Díjai: 1991 – az Asszony a fronton c. regénye Az Év Könyve, 1992 – Déry Tibor-jutalom,
2001 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje.












Fülszöveg:

A Partitúra c. kötetben a népszerű pszichológus, tanatológus és írónő, Polcz Alaine életútját meséli el tanítványa, Singer Magdolna segítségével, aki olyan kérdésekre is választ kap, amelyeket eddig mások nem érintettek. A Partitúra teljes életinterjú, amely Polcz Alaine utolsó napjait is megörökíti. Különlegessége, hogy még azok számára is, akik jól ismerték Alaine életét, meglepő erővel hat a feltáruló hatalmas életműnek ez az összefüggő lenyomata. A végeredmény egyéni, megejtő hangulatú könyv, amely minden eddiginél hitelesebb képet rajzol Alaine-ről.










Jaffa, Budapest, 2016
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155609336

2016. szeptember 11., vasárnap

Ördögi játszmák

Angela Marsons: Ördögi játszmák 



                                                                                       








A tavalyi év egyik kedvence lett számomra Angela Marsons elsőkötetes szerző krimije az Elfojtott sikoly. Meglepetésre
egy nagyszerűen felépített, kellően sötét krimi mellett egy új
és eredeti karaktert hozott a nyomozók világába. Kim Stone felügyelőnő alakja engem Lisbet Salanderre emlékeztetett. Motivációi, lelki élete és határozott, tettre kész alkata, keménysége remek szín lett a történetben. Egy igazi jó krimi, egy remek sorozat kiváló kezdete a sikoly.




Angela új krimijét nagy érdeklődéssel vártam és nem is csalódtam. Élmény volt ismét. Filmes nyelven szólva, Angela mindent beleadott. Ha egy történetben vannak gyerekek és kutya az már leveszi a nézőket (olvasókat) a lábukról. Nos, itt van mindkettő. Egy krimi mitől jó, az egyéni megítéléseken kívül az is fontos szempont ki az áldozat. Mi a motivációja a gyilkosnak. A gyerekekkel elkövetett erőszak sajnos nem csak divatos téma, de a valós élet is hozza elénk napi szinten a rémtörténeteket, amit az élet írt. Ettől lett a történet hiteles és drámai.


A jól bevált recept szerint most is több szálon fut az események sora. Nyitásnak éppen egy elfogási akcióba csöppen a kedves olvasó, innen indul az új történet. Kim és csapata egy pedofil "apát" tartóztat le. Drámai és megrázó, bicskanyitogatóan fájó, ha egy szülő a saját gyermekét molesztálja... nem mintha az idegen bocsánatos lenne. A család szentsége omlik össze, éppen azok teszik tönkre, veszik el a boldog és egészséges gyermeki mosolyt a kicsik arcáról, akiknek vigyázni, felügyelni kellene rájuk. Én sem hiszem Kim-mel együtt az anyucik ártatlanságát, hogy "semmit nem vettek észre"! Kizártnak tartom, hogy ennyire ne vegye észre mi folyik a gyerekkel. Éppen olyan bűnös, mint az elkövető.


A történet most is nagyon izgalmas és lendületes, mondhatni, ördögi! A rövid fejezetek roppant feszültségkeltőek, jól fokozzák azt. Telis-tele van rémesen sötét titkokkal. Ezúttal főhősünk igazán méltó ellenfelet kap egy pszichológusnő személyében. Aki, bár nagyon csinos, okos, igazi elmebeteg, pszichopata karakter, aki maga is inkább szorul ápolásra. Nem lett szimpatikus, de ez nem is volt célja az írónőnek szerintem.
Ez a rész is hitelesen van beépítve a történetbe, alaposan kidolgozott a figura személyisége, a felmerülő betegségek és lelki állapotoknak utána járt, nem kitaláltak az információk. Talán ezért lehet, a fordító személye nem ugyan az, mint a sikoly esetében.

Nem mesélek semmit tovább, nem spoilerezek, olvassátok el, érdemes. Igazi macska-egér játék
tanúi lehetünk, ez azonban, mikor ki a macska változó. Kim Stone múltját még jobban kibontja a szerző, megismerjük, színre lép az anyja is. Hiszen ezt tudjuk már az első krimi óta, Kim cipeli,
küzd a múltja árnyaival, titkaival. Ezért a jellemét erősítő állandó fekete ruha, a nehézkes kapcsolattartás a környezetével. De ami nagy pozitívum, nem csak vágyik egy társra, kapcsolatra, tesz is érte. Megjelenik Barney a kutya! Ő aztán csak jót tesz, szinte észrevétlenül Kim lelkével.





Kim Stone az Ördögi játszmák történetében ismét ugyanolyan keményen és megszállottan küzd a bűnnel és a bűnösökkel, mint az Elfojtott sikoly című kötetben. A végső cliffhanger ismét hatalmasat szól. Szinte már sok is egy kicsit.

Ha valami kritikai észrevételem lehet: a sok szálba kissé belevesztünk a történet közepén, a végére kissé sok lett az akció, esemény. Közben is jó lett volna valami váratlan. Kim, mint egy szuperwomen megment, kihúz, elkap és letartóztat mindenkit, egyedül. Még a pedofilia végére is pont kerül, kiderül ki az árnyék, akit végig keres. Nem kis meglepetéssel zárul ez a rész. Amúgy úgy vélem az nem rossz pont, ha Jo Nesbo és a Leopárd története járt eszembe olvasás közben. A miértre választ kap a kedves és figyelmes olvasó! Minden adott egy kiváló és izgalmas történethez. A mellék alakok is számítanak, érdemes tényleg nagyon figyelni rájuk! Kire, azt nem árulom el, legyen meglepetés!
A cselekmény mindvégig sodró, fordulatos, a végén pedig egy jól elhelyezett, meglepő csavar sokkolja az olvasót. Nem kicsit, az garantált.



Angela Marsons újabb regényét ezúttal is a lendületes tempó, a pergő szócsaták és az akciódús nyomozás jellemzi. Kim segítője
jó fej, de még remélem fejlődik és bátrabb lesz. Nagyon várom a sorozat újabb részét, kíváncsi leszek merre és hogyan kanyarog Kim élete. erre jó esélyünk van idehaza is, hiszen a sorozat 8 részére szerződése van már Angelának. Egyértelműen kedvenc lett ez a rész is, Angela megerősítette pozícióját a kedvenc krimiszerzőim között.

Köszönet Angela Marsons írónőnek a kiadónak!


















General Press, Budapest, 2016
368 oldal · ISBN: 9789636439408 · Fordította: Dr. Imre Balázs

2016. szeptember 10., szombat

A fehér király

Dragomán György: A fehér király 





                                                                                     








A szeptemberi Klasszikusok rovatba egy hazai, mai magyar író második regényét választottam. Dragomán György második regénye A fehér király 2005-ben jelent meg először, azóta már hét kiadást ért meg, több mint harminc nyelvre lefordították és hamarosan bemutatásra kerül a regényből készült mozifilm.


Családregénybe sűrített visszaemlékezés. Nagyon tetszett a gyermeki E1 nézőpont és a téma feldolgozása, ami szomorú, brutálisan durva, naturálisan jelenik meg. Egy család történetén keresztül ábrázolja a kommunista diktatúrát Erdélyben. A szocializmus mindennapjainak kordokumentuma
a regény. A már felnőtté lett fiú emlékei kamaszodó éveiről, játékokról, első szerelemről, csínytevésekről, ami a gyereknek fontos gondolatok, történetek, a felnőttek világának megértése.
A nyitó kép már már idilli: a fiú tulipánokat szed a városka fő terén édesanyjának, mert születésnapja van. Tulipán. Régi magyar motívum, szabadság jelképeként is felfogható, kifejező.

Mellette a fő motívum az elhurcolt apa hiánya, ami a kamasz fiú és édesanyja mindennapjait árnyékként kíséri. Az apa hiánya lengi át az egész történetet, mind a gyermek, mind pedig a magára hagyott feleség oldaláról. Vajon, haza jön-e még, látják-e valaha élve? A Duna-csatorna építésére hurcolták el. A várakozás feszültsége, a bizonytalanság érzete és a kitartás ereje ott van a lapokon.





Az elhurcolt apa árnyékában élni, kamaszodni nem könnyű Dzsátának, akinek csupán ezt a gúnynevét ismerjük meg. Megérteni, megélni, túlélni a felnőttek világát. A gyerekkor és a felnőttkor között egyensúlyozva, hiszen most már neki kell édesanyjára figyelnie, vigyáznia, hiszen ő maradt otthon a férfi. A történet hosszú körmondatai különös hangsúlyt adnak a kamaszodó srác gondolatainak, érzéseinek. Nem ritka a 10-15 sornyit kitevő egyetlen mondat, egy bekezdés. Jelentősége van ennek is. Amolyan "egyszuszra" elmesél, kérdéseire azonnal válaszokat akaró fiú lelke, gondolatai jól átélhetőek.

                                                                                             

Nagyon tetszettek a mellékszereplők megjelenítései, különösen az apa szülei, a nagyszülők ábrázolása. Ők nincsenek jóban a menyükkel, de a fiú érdekében a látszatra ügyelve tartják a kapcsolatot.
A konkrét időpontot a csernobili katasztrófa segít beazonosítani (1986. április).
Ez az ábrázolt helyzet idehaza talán az ötvenes -hatvanas évekre volt jellemző: jegyrendszer, áramszünetek, munkatábor, besúgás. A román kommunizmus végnapjaiban az emberek is vadállatokká válnak. Rendkívül jó a korszak jellemrajza.



A gyerekekkel és felnőttekkel szemben megjelenő brutalitás (gyerekek, tanárok, edzők, hatósági emberek) nehezen feldolgozható eseményeit a szerző nagyon jól kezeli, remek stílusban adja közre. Az olvasó lelkét megtépázza, elgondolkoztatja ez a hatalmas és erős durvaság. A regény inkább novellafüzér, amit a különálló epizódok eseményei kapcsolnak össze. "Felkavaró és értékes" - írta róla a The Washington Post. Kegyetlen valóság ez, mennyire borzalmas tud lenni a diktatúra, az elnyomás. Szomorú, durván költői valóságában láttatja az eseményeket. A kisemberek sorsa a történelem viharaiban. Apró porszemek vagyunk a gépezetben. Tartalmas, elgondolkodtató olvasmány. Olyan könyv, amit olvasni kell.

Igazán remek, már már groteszkbe fulladó befejezéssel élmény lesz az olvasás.

A fehér király megjelent angolul, szlovákul, hollandul, németül, finnül, norvégul, dánul horvátul, szerbül és cseh nyelven is.





Dragomán György: (Marosvásárhely, 1973. szeptember 10. –) József Attila-díjas (2007) magyar író, műfordító. Családjával 1988-ban települt át Magyarországra. Szombathelyen érettségizett 1992-ben. ELTE bölcsészkarán folytatta tanulmányait angol-filozófia szakon 1992–1998 között. Az Eötvös József Collegium és a Láthatatlan Collegium diákja volt. Diplomát végül angol szakon szezett, majd folytatta tanulmányait három éves PhD képzésen, mialatt a Pusztítás könyve című regényét írta. Ezt követte A fehér király, melyet több mint harminc nyelvre fordítottak világszerte.

1995-ben feleségül vette Szabó T. Anna költőnőt, akivel szombathelyi évei alatt ismerkedett meg.
Két fiuk született; Gábor (2002), Pál (2005)




Eddigi munkái:
A pusztítás könyve (regény, Balassi Kiadó, 2002), (második kiadásban Magvető Kiadó, 2015)
A fehér király (regény, Magvető Kiadó, 2005)
Máglya (regény, Magvető Kiadó, 2014)
Oroszlánkórus (novelláskötet, Magvető Kiadó, 2015)

az író honlapja:
http://www.dragomangyorgy.com

forrás: wikipédia




Eredeti megjelenés éve: 2005
Magvető, Budapest, 2016
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432312