2016. augusztus 28., vasárnap

A walesi királyné

Joanna Courtney: A walesi királyné  






                                                                                           








Anglia történelmének kevéssé ismert részéhez kalauzol vissza bennünket az írónő. A Tudorok népszerűsége vitathatatlan, azonban a regényt olvasva rájön a kedves olvasó, hogy a tizenegyedik századi Anglia élete is sok kalandot és fordulatot tartogat, amit érdemes megismerni.
Az Elfeledett királynők sorozat első kötete Wales-ba repíti a kalandvágyó olvasót.



Anglia egén gyülekeznek a viharfelhők. A sorozatos háborúk mellett a legfontosabb a trónutódlás kérdése vár gyors megoldásra. Főhősünk a tizennégy éves Edyth Alfgarsdottir, aki szüleivel vesz részt a királyi tanács ülésén. A lány heves vérmérsékletű apja, Alfgar gróf azonban vitába keveredik az uralkodóval, ami száműzetésükhöz vezet. A családnak menekülnie kell, a rettegett walesi királytól, Griffintől kérnek segítséget. Griffin király az egyetlen olyan férfi Wales történetében, aki az egész ország uralkodójának mondhatta magát. Griffin halála után kiterjesztették az angol fennhatóságot,
és soha többé nem volt walesi király Anglia történelmében. De ne siessünk ennyire előre.


Az élet akkoriban sem volt könnyű, egy meggondolatlan kijelentés, rossz viselkedés miatt családok kerültek váratlan helyzetekbe, lettek elűzött menekültek országukból.
A király természetesen segítő jobbját nyújtja, de nem egészen önzetlenül. A lánykánál jóval idősebb király rögtön szemet vet Edythre, de a lány sem közömbös a férfi iránt. Nem lerohanja, meghódítja bölcs gondolataival, elképzeléseivel. Tisztán és világosan látja a politikai helyzetüket, amit Edyth-tel is megoszt. A kölcsönös vonzalomnak engedve a lány meghatódik és beadja a derekát, amiért nagy árat kell fizetnie: szeretett Angliáját kell megtagadnia, hiszen ő lesz Wales királynéja. Ez azt jelenti, hogy Edyth volt az egyetlen nő, aki nemcsak Wales, hanem egyben Anglia királynéja is lehetett.
Ez a tény önmagában elismerésre méltó.



A regény elvarázsolja és megfogja az olvasót. Az írónő valós eseményeket, szereplőket állít elénk, bár a maga elképzeléseit és ötleteit is beleszőtte a történésekbe. A megidézett színes tablón feltűnik Hódító Vilmos is. Képet kapunk a vikingek támadásairól, más szokásokról, az akkori életről. Két érdekesség még: ekkor kezd épülni a Westminster temploma, ami "beépül" a történetben is szerephez jut, valamint feltűnik a valódi Macbeth, aki 1040-től 1057-ig uralkodott Skócia trónján.
A naív, bájosan okos kislányból egy erős és határozott, karakteres nő lesz. Bölcs döntéseinek komoly súlya van. Edyth valóban figyelemre méltó asszony lett,hiszen ő volt az egyetlen nő, aki nem csak Wales, hanem egyben Anglia királynéja is lett. Igaz ehhez hosszú és kanyargós út vezetett, sok nehézséggel. Időközben gyermekei születtek, boldogságukat azonban férje halála beárnyékolta.


A regényben fontos szerepet kap Edyth és Lady Svana barátsága, levelezésük. Korhű hangulatot ad, ahogyan a két nő gondolataiba, érzéseibe belelátunk a levelezésüket olvasva. Izgalmas és meglepő fordulathoz vezet a történések sora 1066-ban. Az ország érdekében meghozott jelentős döntés a barátságukba kerülhetne, de a két nő okosabb ettől. Erősen romantikus, lendületes és szórakoztató regény, történelmi keretben. Izgalmas, váratlan fordulatokban és csataleírásokban is jó. A regény vége kifejezetten erős, jó befejezést kanyarít a szerzőnő. Történelmi értéke is van, hűen mutatja be ezt a kevéssé ismert kort. Izzóan szenvedélyes történelmi regény női írótól, elfeledett nőkről, szerintem főképp nőknek mesél. Akik kedvelik Philippa Gregory vagy Fábián Janka könyveit ezt is fogják szeretni. 

Különösen Edyt karaktere tetszett, jellemfejlődése jól követhető. A korához képest érett tizenéves lányból, határozott, erős asszony válik. Szerelem, ármánykodás és belviszály, harc a hatalomért, ahogy kell egy jó történelmi regényhez. Érzelmekkel átszőtt az események sora.


A sötét középkor múltunk oly gyakran rejtélyes, homályos része, ami nem ritkán mítoszok és legendákból táplálkozik. A kiválasztott királynő életét Joanna Courtney nagyszerűen meséli el. Edyth, aki unokája a hírhedt Lady Godiva-nak remek alapanyag volt ehhez a lendületes regényhez. Szórakoztató, romantikus elemekkel átszőtt történelmi kaland, ami új ismereteket is ad olvasóinak. Joanna Courtney trilógiájának, a Hódítók asszonyainak első kötete igazi csemege a történelmi regények kedvelőinek.

További információk az írónőről és könyveiről elérhetőek a
honlapján: http://www.joannacourtney.com/








General Press, Budapest, 2016
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636439002 · Fordította: Tóth Bálint Péter

2016. augusztus 26., péntek

A baj nem jár egyedül

Lee Child: A baj nem jár egyedül 





                                                           










"Ne ​húzz ujjat a különleges nyomozókkal!"



Lee Child egykori katonai rendőr hőse remek karakter, nem véletlen a sorozat töretlen népszerűsége világszerte. Jack ​Reacher huszadik története a Néma város tavasszal került a hazai könyvesboltokba.  A Nincs visszaút történet már a második megfilmesített Reacher-krimi hamarosan a mozikban lesz látható. Addig itt a sorozat 11. része felújított, csinos borítóval.




Reacher kódolt üzenetet kap, nem is akárhogyan! A bankszámlaegyenlege váratlanul többet mutat 1030 dollárral. Rögtön érzi, ez a véletlen nem lehet egészen az, így miután meggyőződött, hogy egykori társa üzent neki, útnak indul Kaliforniába. Ezeknek a számoknak különös jelentősége van, a történésekben is visszatérő elem lesz. Eredeti és ötletes módszer az üzenet kódolására. 10.30 - sürgős segítséget kérek!



Reacher volt társai közül több titokzatos módon eltűnik, majd holtan kerül elő a sivatagból. Nyom semmi, ez az ok a találkozásra. Az egykori csapattagok összefognak egymásért. Az ügy azonban egyáltalán nem olyan egyszerű, mint első ránézésre látszik. Reacher és Neagley nem is sejti, micsoda összeesküvés van a háttérben ellenük. Lassan összeáll az egykori csapat, már akik még életben maradtak. Reacher régi kollégáinak felbukkanása révén ismét csapatban dolgoznak, nem a magányos igazságosztó szerepe jut most neki. Ez jótékonyan színesíti a történéseket is. Most önmagukat kell megvédeni, egymásért összefogniuk a régi bajtársaknak. Persze a rendőrség is szemmel tartja a csapatot.



A társaság Reachert választja meg parancsnokuknak. Miközben belevetik magukat a nyomozásba, a személyes viszonyok és a karakterek is kirajzolódnak. Az egykor legyőzhetetlen hat férfi és két nő most döbbenten tapasztalja, hogy tőrbe csalták, megölték két társukat is. Berozsdásodtak, megöregedtek, avagy hogyan jártak túl a rutinos, felkészült ügynökök eszén? Ki áll a háttérben és miért? A mozaikokból kirajzolódó kép riasztó lesz. Bosszút kell állni az elvesztett társakért és persze menteni a saját életüket is. Önző, politikai cselszövés egy új titkos fegyver prototípusa és a barátság ereje a történet háttere. Sok akcióval, eredeti humorral oldja a feszült pillanatokat Lee Child.

A borítón megjelenő helikopter az események fő helyszíne, fontos eszköz. Innen indul ki és itt ér véget a krimi. Ijesztő a kaliforniai sivatag felett lebegő helikopter képe, kint a sötét éjszaka, a magasság. Sodró, könnyen olvasható, beszippantja nem csak a rajongó olvasót. Nem árulok el titkot, nem kevés életveszélyes kalandokba bonyolódnak, sok viszontagság utána végén győznek a jó fiúk. Illetve a két hölgy is ez esetben. Ez jó ok arra, hogy némi romantikát is becsempésszen a kalandok közé Child. Tényleg nem érdemes ujjat húzni velük, vagy összetaposni Reacher fogkeféjét.



A szerző profi munkát végzett az alapötletéből. Egy jól felépített thrillert írt, amiben arányosan keveredik a valóság, és a hétköznapok ábrázolása. Elmondhatjuk, hogy a könyv mindvégig szórakoztató és élvezetes marad, nincs hiba sem az olvasmányos stílusban, sem az izgalmak és feszült momentumok adagolásában. Ami a háttér információkat, és a díszletet illeti, minden a helyén volt. A végső csavar a végén nagyon meglepett, hogy ki is az áruló, rá nem gondoltam. A "miért" már kevésbé volt meglepő, inkább elgondolkodtató, hogy pénzért mire is képes az ember. Ezzel máris napjaink aktuális veszélye a terrorizmusnál járunk. Az igazság ezúttal is "rögös úton" jár, semmi és senki nem az, aminek látszik, vagy látszani akar.



Lee Child könyve olyan olvasmányosra sikeredett, ahogy szokott, így nem nagyon volt kedvem letenni. Folyamatosan kíváncsi voltam a történet és a barátok sorsának alakulására. Jó érzékkel adagolja a feszültséget és a fordulatokat, egy pillanatra sem válik unalmassá. Igen, ez is egy igazi Jack Reacher-történet. Aki ismeri, olvasott már ilyet, tudja mire számíthat. Aki nem, az pedig sürgősen pótolja, mert érdemes! Főleg, hogy egyenletesen szórakoztató és jó akciókkal megspékelt krimiket olvashatunk.

Aki csak egy kicsit is kedveli Jack Reacher karakterét, annak mindenképpen ajánlom elolvasni. Ez a rész is egy hamisítatlan, eredeti történet Jack Reacher hűséges és leendő olvasóinak.






Lee Child: (1954.) az egyik legnépszerűbb krimiíró a világon. Az Elvarázsolt dollárok című történet volt a sorozat nyitó epizódja 1997-ben. Regényeit azóta több, mint negyven nyelvre lefordították, több könyvét megfilmesítették, számtalan díjat nyert. Legutóbb a Krimiírók Szövetségének életműdíját. Lee Child Angliában született, de 1998 óta az USA-ban él feleségével.




Még néhány érdekesség a szerzőről: 1. Jim Grant néven született.2. Közömbös az ételek iránt. Jobban tud írni akkor, amikor éhes.
3. 36 csésze kávé a napi rekordja. (nem semmi)
4. Mindegyik könyvét szeptember elsején kezdi el írni. (hamarosan!)
5. Szereti a Led Zeppelint és a Pink Floydot, rajong Adele-ért és Didoért. Szerinte nincs jobb annál, mint amikor nők énekelnek az ember fülébe. (jó ízlés, igaza van!)










Eredeti mű: Lee Child: Bad Luck and Trouble

Eredeti megjelenés éve: 2007
General Press, Budapest, 2016
356 oldal, ISBN: 9789636439286 · Fordította: Gieler Gyöngyi

2016. augusztus 23., kedd

Sötét anyag

Blake Crouch: Sötét anyag  






                                                                         








A szerző legújabb könyve frissen, a világpremierrel egy időben jelent meg hazánkban is. Elismerés érte a kiadónak.



Blake Crouch nevét a három részes WAYWARD PINES történetek tették ismerté. Annyira, hogy ezekből már tv-filmsorozat is készült. Egy igen különleges és titokzatos regénytrilógiáról van szó, a szerzőre bizonyára nagyon nagy hatással volt a Twin Peaks című amerikai televíziós sorozat. Nem egy sima krimi a történet, pörgős SF-horror, ami egy kisvároskában játszódik. Amúgy elég megosztóra sikerült sorozat lett. A szerző stílusa néha bizony idegesítő a röviske tőmondataival, ami feszültségkeltésnek szánna. Persze, a film sokat javít ez esetben a történeten. Ritka, de nézve még jobb. Erről elég is ennyi, nem leszek poéngyilkos.



Az új történet a Sötét anyag remek borítója fogja az olvasó szemét, képzeletét. Olvasás közben az Emlékmás filmkockái is eszembe jutottak néha. Blake Crouch nem aprózza el, a rövid lényegre törő bevezetés után az események sűrűjébe csap. Nincsenek felesleges körök, tájleírás, vagy időhúzás.
Lehet, a stílus ugyan az, a történet érdekes és mai. Az alap szituáció erősen emlékeztet a WP történetre. Aztán jönnek a klissék: emberrablás, ez az élet nem az én életem, én vagyok-e én? Jasson Dessen-t elrabolják, és egy új, másik életben ébred. Ami értelem szerűen egészen más, mint az eddigi. A felesége, nem a felesége, fia még meg sem született. Ő maga pedig egy ünnepelt zseni, akinek felfedezése forradalmi újdonság. Valami, ami a lehetetlen határait súrolja. Amolyan "mi lenne, ha..." kérdéskört feszegeti.

Aki olvasta a Wayward Pines-trilógiát, lesznek ismerős helyzetek, fordulatok. Ez ugyan csökkenti az élvezhetőségét, de így is egy pörgős, jó tempójú sci-fi thrillert kap. Összességében azt mondom, hogy tökéletesen szórakoztatott a könyv. A végére már talán kissé túl is pörög, a kevesebb elég lett volna. Rajongóknak kihagyhatatlan. Ismerkedésnek is remek, aki nem olvasta a trilógiát, talán még jobban kedvet is kap majd hozzá. Én sajnos kissé elvesztem térben és időben.





Blake Crouch a nagy sikerű Wayward Pines-trilógia után ezúttal kvantummechanikával és alternatív világokkal feszegeti a tudományos sci-fi határait egy rá jellemző, gyors tempójú regényben. A Sötét anyag az év legjobban várt thrillere — egy zseniálisan kitalált, sodró lendületű és bensőséges, különös és mélyen emberi történet a legfontosabb döntéseinkről és arról, hogy mit vagyunk hajlandóak megtenni azokért az életekért, melyekről álmodunk.

Eredeti mű: Blake Crouch: Dark Matter
Agave Könyvek, 2016
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191483 · Fordította: Farkas Veronika

2016. augusztus 21., vasárnap

Menj, állíts őrt!

Harper Lee: Menj, állíts őrt!






                                                                           



„Mert ezt mondta nekem az Úr: Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!” 
(Ézsaiás 21,6)






Harper Lee-t sokáig egykötetes sikerszerzőként tartották számon az irodalomban. Az 1960-ban megjelent rögtön hatalmas sikert arató Ne bántsátok a feketerigót! regénye következő évben a széppróza kategóriában Pulitzer-díjat kapott. Az amerikai könyvtárosok a XX. század legjobb regényének választották, és egy 1996-os felmérés szerint a XX. század hetedik legjelentősebb műve. Az USA-ban kötelező olvasmány.


Eltelt ötvenöt év, és Harper Lee a fiókja mélyén rátalált egy elfeledett kéziratra. 2015 világirodalmi szenzációja volt a Menj, állíts őrt! novemberi megjelenése. Mint a marketing kampányból megtudhattuk a regény éppen nem folytatása a rigónak. Ez keletkezett előbb, majd került évtizedekre a fiók mélyére.
Ezek a misztikus, kissé utópisztikus véletlenekben én nem igazán hiszek. Remek marketing fogás,
az biztos. Oka volt bizonyára, hogy így történt. Harper Lee így érezte jónak. A feketerigó elsöprő sikere, majd nagyszerű filmváltozata hosszú évekre, évtizedekre biztosította a nyugodt életet az írónőnek.




A két regény cselekménye közt jó húsz év van. Az új fordításban Jean Louise Finch-ből, becenevén Scout-ból, Fürkész lett. Felnőtt, önálló és dolgozó nő lett belőle, huszonhat éves. Szülővárosától Maycombtól a messzi New Yorkba költözött. Innen érkezik vissza gyermekkora színhelyére látogatóba. A nyári két hétre tervezett pihenőbe egy mélyebb ismerkedés is benne foglaltaik gyerekkori jó barátjával. Henry Clinton időközben ügyvéd lett, és szeretné a lányt feleségül kérni.

A lánynak azonban kétségei vannak. Ő nem egy született háziasszony, nem egy úrhölgy. Ő, alig változott az elmúlt két évtizedben. A rigóban fára mászott és verekedett, tehát nem egy lányos,
félénk babázós típus. Őt az üres fecsegések untatják. A délutáni hölgyteázások nem az ő világa.
A szerelem, családi konfliktusok és lelki tusák fordulatai alaposan színezik a regényt. Jack bácsi karaktere zseniális. Ő az egyik legeredetibb szereplő, aki a rigóban nem is szerepelt. Jem története pedig megrázó. Kiderül ő miért nincs ebben a regényben. A gyermekkori emlékek sok esetben bájos, humoros emlékekből állnak össze.




Ezek a bevezető körök, régi visszaemlékezések színezik az első 100 oldalt, majd az írónő a sűrűjébe csap. Nem kellene összehasonlítani a két regényt, de ez elkerülhetetlen az olvasónak. Jönnek elő az emlékképek az olvasás során. A Menj, állíts őrt! középpontjában, ahogyan az előző regényben is, a faji előítéletek, a fehérek és feketék közötti ellentétek állnak. Persze ez nem meglepő, hiszen a könyv az ötvenes évek Amerikájában játszódik. Ekkoriban, ha nagy harcok árán is, de egyre több szervezet alakul azért, hogy a feketék, sikerrel megszerezhessék a fehéreknek alanyi jogon járó jogokat. A Polgári Tanácsok persze igyekeznek mindezt megakadályozni. Ebbe a tanácsba kerül be Atticus és Henry mint vezetőségi tag.




Scout tudomást szerez erről és nyomozásba kezd. A kíváncsiskodás nem várt eredményt hoz a lány számára. Kétségbe esik, az apjáról alkotott szent mítosza ledőlni látszik. Atticus addig igazságos, bölcs és humánus férfiként élt a lánya tudatában. Ő az egyetlen férfi, akire kétségek nélkül felnézhetett. Ez a csalódás áll a könyv középpontjában, a bálvány, az apakép lerombolása. Nos, elég meglepő volt valóban olvasás során ez a felfedezés. Különös és kicsit furcsa az az, hogy mennyire másként mesélte el ebben a könyvben a feketerigóban lejátszódott néger pert, amiben Atticus volt a védőügyvéd.

A lány sem tudja, mihez kezdjen, teljesen összezavarodik. Mitől és miért változott meg Atticus? Hogyan kezeli ezt az új helyzetet Scout? Milyen az, amikor már felnőttként látjuk régi önmagunkat, szeretett szüleinket. Átértékelődik az addigi feltétlen szeretet, milyen az új helyzet elfogadása? Mennyiben változtatja ez meg a múltunkat? A regény végére mindezen kérdésekre választ kaphatunk.


A Menj, állíts őrt! a felnőtté válás regénye. Azt a pontot mutatja be, amikor eltűnik a gyermeki látásmódunk, kibújunk a szüleink hatósugarából, eltűnik az ő gondolatviláguk, és kialakul, megmutatkozik a sajátunk. A biztonságosnak hitt gyerekkori falak ledőlnek. Alapvetően tetszett,
a könyv utolsó 80 oldala sokat ment a történet egységén, akik tudnak a sorok között olvasni még többet megfejthetnek az üzenetéből. Stílusát tekintve színvonalas, bár a történet talán nem olyan
erős, és nem úgy, mint a Ne bántsátok a feketerigót. Bizonyára lesznek, akik csalódni fognak.
Ettől eltekintve ajánlom, így is érzelmes, mindenképpen értékes olvasmány.






Harper Lee (született Nelle Harper Lee) (Monroeville, 1926. április 28.Monroeville, 2016. február 19.) amerikai regényíró. 1960-ban kiadott, Ne bántsátok a feketerigót! című regényéért 1961-ben megkapta a Pulitzer-díjat a széppróza kategóriában. A regényből több mint 30 millió példányt adtak el, valamint több mint 40 nyelvre fordították le. A '80-as évek közepén elkezdett egy könyvet egy alabamai sorozatgyilkosról, ám ez nem készült el. 2015-ben publikálta második regényét Menj, állíts őrt címmel. 2007-ben George W. Bush kitüntette Lee-t az Elnöki Szabadságéremmel, ami az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetése.










Geopen, Budapest, 2015
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331473 · Fordította: Pordán Ferenc

2016. augusztus 18., csütörtök

Ártatlanok

Camilla Läckberg: Ártatlanok
Fjällbacka 8.





                                                           








A Fjällbacka-saga nyolcadik részéhez érkezett. Mielőtt erre rátérnék, kicsit pillantsunk vissza az előzményekre, mi is történt eddig. Mitől olyan magas a gyilkosságok száma Fjällbacka és körzetében, mint mondjuk San Francisco utcáin?




A skandináv krimi királynőjének kikiáltott Camilla Läckberg első története 2003-ban jelent meg, hozzánk 2009-ben érkezett meg Jéghercegnő címmel. Tisztességes sikert aratott, első kötetes szerzőtől egészen jó és kellően izgalmas, élvezhető történetet kapott a krimire vágyó olvasó.
Érezhető a könyvön, hogy női szerző írta. Egy nő, aki nem elég, hogy csinos, még tud jó történetet írni. Itt még sokan kifogásolták a romantikát, hiszen elvégre krimiről lenne szó. Aztán Camilla nekibátorodott, mondhatnám, bedurvult A prédikátor című második kötetétől. Mintha kifejezetten élvezettel tobzódna a bűnben, fertőben, családi drámákban. Vallási fanatizmussal megspékelt, nagyon sötét családregény-szerű krimi lett, aminél már kezd kirajzolódni Camilla receptje. Ez már
jobb, kidolgozottabb, összetettebb krimi volt. A szereplők életének alakulását is nyomon tudja követni az olvasó. Főrendőrünk Patrick Hedström nyomozó és kotnyeles, író élettársa, majd a felesége nyomoznak, hiszen a rendőrség szinte csak illendőségből téblábol a történetekben.



A Kőfejtő 2005 ill. 2010-es megjelenésű idehaza. Az idilli tengerparti városka élete teljesen felbolydul, amikor egy halász egy halott kislányt húz ki a vízből. Camilla előszeretettel alkalmazza a drámai elemnek a gyermek áldozatokat, vonja be őket a krimibe. Mellette mindig van egy régmúltból induló mellékszál, ami természetesen valami módon összekapcsolódik a jelen nyomozással. A rajongók szerint a sorozat egyik legjobb része ez: Fordulatos, sejtelmes, borongós, nem mindennapi történet, a könyv minden oldalát végig lehet izgulni. A befejezés is hatásosra sikerült.



A sorozat negyedik része a Vészmadár 2006-ban Svédországban, majd 2013-ban idehaza jelent meg.
Véleményem szerint a sorozat leggyengébbje ez volt. Tisztességes iparosmunka feleslegesen körülményeskedő, mégis sejtelmes, sőt csavaros fordulatokkal, az okot tekintve is különös krimi. Talán a média-háttér miatt nem tetszett.
A végére felpörög, de az sem menti meg. A skandináv krimik, úgy, ahogy vannak, nagyon ütősek, erős lélektani háttérrel megírtak. Itt a szuperszép borító egy erős, közepes történetet takar. Tény, hogy Läckberg jól ír, érdekesen, olvasmányosan. Sok esetben a mellékalakok, azok életének történései viszik előre a krimit. Mert a nyomozók tök bénák sokszor. Talán a Tanumshede-i rendőrök a legügyetlenebbek, akikkel eddig krimikben találkoztam. Elképesztő, amit néha művelnek nyomozás címszó alatt... Patrick még csak-csak, de nincs bennük elég spiritusz. Mellbergről nem is írok semmit, aki a főnök... hatalmas seggfej, nem ért semmihez, mindent a kollégái intéznek.


Elérkeztünk a szerintem legjobb két részhez. Az Eltitkolt életek Erica családjának történetével, múltjával foglalkozik. Tetszett a történetvezetése. Ismét két szálon nyomozunk, egy hatvanéves titokra derül fény… az alapot a nácik által megszállt ország adja. Remek, olvasmányos és kerek a történet. Nagyon rendben van. A filmesek is lecsaptak rá, mozifilm készült belőle! Magyar vonatkozása a sorozatnak, hogy ettől a résztől Dr. Dobosi Beáta a fordító. Egységesebb nyelvezete, hangulata lett a regényeknek.

A hatodik történet A hableány érdekessége, hogy egy első könyves író a főhőse, akit Patrick felesége, Erica fedezett fel. Nagyon sötét történet, kellő mennyiségű csavarral és fordulattal. Nő létére újra egy kegyetlen történetet sikerült megírnia, még akkor is ha főszereplői nagyon is családcentrikusak. Igazán remek jellemrajzok, jól követhető cselekményvezetés jellemzi Hatalmas cliffhanger a vége, van mit izgulni, lehet körmöt rágni!



                                                                                Az Animus Kiadó kedvezett a rajongóknak, mert tavaly áprilisi megjelenés A hableány és ősszel érkezett a következő rész A toronyőr. Ez megint megosztotta kissé a rajongókat.

Bevallom, nekem is a régmúlt titkai, az egykori toronyőr élete érdekesebbek voltak, mint a jelen gyilkosságai. Lélekbe markoló lélektani drámák sora amiről olvashatunk, jó kis krimi ez, dráma és a sötét múlt jelen vannak a történetben és titkokban sem szűkölködik, de A hableányt nem éri utol sajnos a valóságtól nagyon elrugaszkodott történet. Krimi helyett a lélektani oldal felé megy a történet. A mellékszereplők közül néhány kifejezetten idegesítő már. A borító ezúttal is remek, egységes, ami a sorozat védjegye is lehet.



Ártatlanok - Fjällbacka 8.


                                 


Az alapot ez adja:
1974 ​nagyszombatján egy öttagú család nyom nélkül eltűnik a Fjällbacka partjainál fekvő Valö szigetéről.
Nagyon vártam ezt a részt. Ahogyan az Eltitkolt életekben itt is több évtizedes titkokra keressük a megoldást. Van itt minden, Camilla minden eddigit belead. A múltba vesző szál igen érdekes, ám sok felesleges elem akad. A "nagyot markol, de keveset fog" jellemzi a krimit. Nem izgalmas, lapos, erőltetett, izzadtságtól szaglik. A rendőrök csúcs-bénák... negyven év távlatából akadnak nyomra, ami ott van végig a korabeli jegyzőkönyvekben is. Teljességgel hiteltelen a krimi, több sebből vérzik a történet. *SPOILER* kedvenceim: negyven évig a pince mélyén lévő pisztoly hibátlanul működik, a rendőr felesége (!) rendeli be dolgozni a szabadságos kollégát, saját emberük is visszatart információt a nyomozó csapatban, egy házból lövéseket jelentenek (hogy ki azt homály fedi), de a két nyomozó ül nyugodtan az autóban a ház előtt és várja a harmadikat!! Az évek óta érkező képeslapokon csak mosolyogtam, ezt A tetovált lányban már kijátszották, sokkal jobban!
Egyszerűen: Nem, nem, nem! Camilla, ezt nem eteted meg velem. A végső megoldás is tökre béna, hiteltelen az egész.

Stílusban hozza a formáját, de ez a megszokott már zavaró, sok esetben idegesítő Erica is. Camilla visszatart információt az olvasótól, ami inkább időhúzásnak jó. Mindent bele ad, de erőtlen lett sajnos. Családon belüli erőszak, reménytelen szerelem, náci háttér ismét, ártatlan gyermekáldozatok. Ez sajnos nagyon vérfrissítésért kiállt. Mellberget már nem is írom, mennyire idióta, hogy a fenében lehet kapitány? Menjen már nyugdíjba, helyezzék át Kamcsatkába, vagy bármi... esetleg öljék meg! A terhes Paula is csak ott téblábol, semmi értelme ezúttal inkább zavaró ő is. Állandóan: főztem kávét, főzzek egy kávét? Kérsz fahéjas csigát, épp most sütöttem véletlen hat tepsivel...ez megy benne. Nyomozás nincs, illetve ide-oda mennek, beszélgetnek. Kár érte, sajnálom. A fenti összefoglalóból mindenki tud választani, jobbnál jobbak, tényleg!

Aki sorozatfüggő, Barátok közt kedvelő és imádja Camillát NE hagyja ki...



Camilla Läckberg: teljes nevén Jean Edith Camilla Läckberg Eriksson, (Fjällbacka, Svédország, 1974. augusztus 30.) a krimi műfajában az egyik legsikeresebb svéd írónő. Könyveiben a helyszín mindig szülővárosa, a nyugati parti, Tanum megyei kisváros, Fjällbacka, és az azt körülvevő többi város (pl. Uddevalla, Tanumshede).

A párja, testvére és édesanyja közös ajándékként beíratták egy krimi-író kurzusra, melynek elvégzése után rögtön meg is írta debütáló könyvét Isprinsessan (Jéghercegnő) címmel, ami 2003-ban jelent meg, nagy sikerrel. Jelenleg az írónő férjével Martin Melinnel, és három gyermekével, Willével, Mejával és Charlieval él együtt Stockholm mellett.










Animus, Budapest, 2016
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633244289 · Fordította: Dobosi Beáta













2016. augusztus 16., kedd

A szél árnyéka

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka 


                                                                                 







„A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.”






Vannak olyan könyvek, amiket egy életre "meghatározónak" találunk. Olyanok, ami nem csak
tetszik és megfog, de benne élünk a történetben, még jóval később, olvasás után is. Ez a könyv
ilyen. Minden könyvrajongó-szerető embernek ajánlom. Keresse, ne hagyja ki, igazi katartikus, különlegesen szép élményben lesz része.



A regény mesélője egyben a főhősünk is: Daniel Sempere, egy barcelonai antikvárius fia, aki a történet kezdetén, 1945 nyarán még alig 10 éves. Egy napon özvegy édesapja kézen fogja és elviszi egy titkos és titokzatos helyre, az Elveszett Könyvek Temetőjébe. Itt, ebben a félelmetes és csodás labirintusban rátalál egy bizonyos Julián Carax A szél árnyéka című könyvére. Ami egész későbbi életére hatással lesz, megváltoztatja azt. A regény annyira lenyűgözi, hogy kutatni kezdi a szerző többi műveit, ám azt tapasztalja, hogy sehol sem találni, noha nem ezt az egyet írta – és hogy gyűjtők, antikváriumok igen magas összegeket fizetnének érte.



Tudomására jut, hogy Carax könyveit egy feketébe öltözött, sötét és félelmetes figura is keresi. Nem másért, hogy elégesse őket! Ráadásul ezt a furcs férfiút Lain Coubert-nek hívják, pont úgy, ahogy az Ördögöt az említett regényben. Míg Daniel felnő, folyamatosan nyomoz, keresi Carax életének nyomait. Megismerhetünk egy ábrándos lelkű embert, az ő tragikus sorsát, életének fontos szereplőit. És mellette könyvek, könyvek minden mennyiségben. Fontos szerep jut egy töltőtollnak, ami egykor talán magáé Victor Hugo-é volt.


Sorsukra a spanyol polgárháború, a diktatúra és a II. világháború is nagy befolyással lesz, de Zafón nem ezekre helyezi a hangsúlyt. A történelem háttér, díszlet, remek kulissza, ami hatással van az eseményekre, de nem lesz főszereplője. A helyszín, Barcelona nagyobb súllyal kerül bemutatásra a történetben. Érezhetően szereti Zafón ezt a várost és a lakóit. Hangok és képek, illatok és szagok jellemzik a történetet, ami az olvasó előtt a képzeletében megjelenik.


A karakterek pedig egytől egyig remek, élő és érző, lélegző emberek. Fermín személyén keresztül a humor is megjelenik a regényben. Fumero felügyelő pedig a gonoszt képviseli. Rejtelmesen sejtelmes regény ez. Olvashatjuk misztikus kalandregénynek, krimielemekkel dúsított szerelmes történetnek egyaránt. Gyönyörű nyelvezetét élmény olvasni, hiszen Zafón magával ragadóan ír, szerelemről, barátságról, az öregedésről és a halálról, hogy valami egészen különös módon lesz emlékezetes. Fordulatos, izgalmas, megható, humoros. Felejthetetlen olvasmányélmény, mindenkinek ajánlom.

A regény 2001-ben jelent meg először, azóta hazájában alig néhány év alatt közel 40 kiadást ért meg, és példátlan népszerűségének köszönhetően mind a mai napig előkelő helyen áll az eladási listákon – hazájában éppúgy, mint több olyan országban, hol fordításban már megjelent.

                                                                                                 


Hazánkban a Palatinus Kiadó adta ki 2005-ben, majd az Ulpius 2009-ben. A közismert okok miatt a szerző az Európa Kiadóhoz került, ahol most ismét új borítóval és egy előzmény novellával kiegészítve került a boltokba. A függelékben olvasható Tűzrózsa című novella nyomtatott formában mindeddig nem jelent meg. Az Elfeledett Könyvek Temetője trilógia eredetét beszéli el.

A trilógia további részei: Angyali játszma, A mennyország fogságában.




Carlos Ruiz Zafón (1964) világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították.




„Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük.”
Carlos Ruiz Zafón




Eredeti cím: La sombra del viento / Rosa de fuego







Európa, Budapest, 2015
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052357 · Fordította: Berta Ádám, Vajdics Anikó

2016. augusztus 15., hétfő

Kivégzés

Chris Carter: Kivégzés 





                                                                             







Képzeld! – suttogta. – Pontosan tudom, hogy mitől rémülsz halálra.





Egyik kedvenc műfajom a krimi, sokat is olvasok. Ez aztán krimi a javából! Chris Carter nem finomkodik, a címet valóra váltja, nem kíméli az olvasóit sem. Teszi mindezt roppant olvasmányos, szórakoztató módon.

Az elkövető rosszfiú, borzongatóan brutális, egyedi módszereket alkalmaz. Itt nem egyszerűen megöli, de valóban kivégzi áldozatait. Már az első tetthely is meglepő: egy templomban kerül sor a kivégzésre. Jól kitalált és megvalósított, egyedi módszereket alkalmaz, ez tetszett nagyon! Mindenkinek vannak félelmei. Ki a pókoktól fél, ki a késektől, egyéb szúró-vágó eszközöktől, ki pedig a tűztől... van is miért! Az elkövetőnk pontosan tudja és megvalósítja a kiszemelt áldozatok rémálmait. Elképesztően sodró, olvasmányos módon teszi, semmi vargabetű. A rövid és tényszerű fejezeteket gyorsan lehet olvasni, mert a félelem bekúszik az olvasó bőre alá, nem engedi. Simán lehet egy napos krimi, letehetetlen, meglepő fordulatokkal.


Két nyomozó főhősünk, Hunter és Garcia pedig végre a lelkes és sikeres kategóriába tartozó los angelesi zsaru. Okosan, értően nyomoznak, nincs téblábolás, bénázás. Érdemes elolvasni, mert érdekes, olvasmányos, és izgalmas nyomozás részesei lehetünk. A gyilkos kilétét félig sem sikerült kitalálnom, pedig sok elem ismerős volt már. Sablonok ismétlődtek, de nem volt zavaró túlzottan,
mert Carter jól ír, sodró stílusa vitte előre a történéseket. Brutalitásával operál, elsődlegesen ez az,
ami megragadja az olvasó képzeletét. Elképesztően eredeti módon gyilkol a tettesünk és a harmadik áldozat után már tudható egyértelműen: az okok a múltban keresendőek, tettesünk nem véletlenszerűen választ áldozatot. Mi az összekötő kapocs? Honnan tud áldozatai múltjáról, azok rémálmairól, félelmeiről? Az egykori bűnök most kerülnek elszámolásra. Mi a kiváltó ok? Itt szinte
már kezdtem "megérteni" az elkövetőt. Tudom, visszamenőleg semmit nem tesz már jóvá, de a beteg lelkének ad némi vigaszt, igazi bosszút áll, az egykori sérelmeiért. Kegyetlenül visszavág, de az az igazság minden oka megvan erre.

Mint minden jó krimiben, itt is akad egy mellékszál, ami kellően izgalmas és nem is annyira mellékes. Sajnos nem igazán szeretem a misztikus, okkult részeket. Tagadhatatlanul érdekes volt ez
a része, sőt, gondolkodásra is készteti az olvasót. Mégsem értettem igazán, hogyan kapcsolódik össze a két szál? Van ugyanis egy másik, késes gyilkosunk is és egy otthonról menekült lány, aki "érzi és látja" az eljövendőt... Nos, ez a rész nekem kissé nyakatekerté tette, feleslegesen bonyolította az események menetét. A családon belüli erőszak is rémesen aktuális elem, visszatérő fordulat sajnos. A lány és a története izgalmas, ámde ismert fordulatot hozott. A misztikus részek tetszetősek, de kissé kilógtak nekem.


A Hunter – Garcia páros nem okozott csalódást, jó fejek, de az új kapitány nem nyert nálam.
Eleinte egy szimpatikus, energikus nőnek tűnt, de aztán szokásosan "baromarc" lett. Érezhetően nem látja át a nyomozást, akkor akarja felfüggeszteni a nyomozókat, amikor azok már a cél előtt vannak.
Nem bírom, amikor egy nő ennyire férfiasan akar viselkedni. Nem odaillő, szerintem. Ettől függetlenül jól szórakoztam, kikapcsolt és sikeresen vitt a sűrűbe a szerző. A történetből remek film is lehetne.


Azt szokták mondani, az író kicsit beleírja önmagát is a történetekbe, akkor bizony Carternek nem ártana egy pszichológus. Bár lehet, az írás a terápia számára, kiírja magából problémáit. Mindenesetre jól ír, izgalmasan vezeti végig a történetét, semmi üresjárat. Van is ehhez tapasztalata, munkája során tuti látott ezt-azt, amit remekül épít be a krimibe.
A keményebb, sötét krimit kedvelőknek ajánlom főleg. Izgalomban nem lesz hiány, fordulatos nyomozásban vehetnek részt. Ígéretes történet, remek fordításban. Várom a folytatást.






Chris Carter: Brazíliában született, majd az USA-ban tanult pszichológiát. A michigani államügyészségen dolgozott évekig, a kriminálpszichológiai csoportban. Szabadidejében gitározik, idehaza a Kivégzés a második regénye. Külföldön a sorozat már a nyolcadik részénél tart.
Az író honlapján további részletek:

http://www.chriscarterbooks.com/












General Press, Budapest, 2016
356 oldal · ISBN: 9789636438708 · Fordította: Őri Péter