2015. október 31., szombat

A zuhanás sokkja

Nathan Filer: A zuhanás sokkja



"Az emlékek szertefoszlottak, mint az álom, amikor kinyitjuk a szemünket."





Nathan Filer regénye az angliai megjelenés után rögtön a sikerlisták élére került, az olvasók kedvencévé vált, s megnyerte Nagy Britannia legismertebb közönségdíját, a Costa cég által alapított Costa-díjat. Pedig a könyv témája szomorú és elgondolkodtató: az egyre jobban elterjedő és komoly problémákat okozó mentális betegségek, azon belül is a skizofrénia adja a történések alapját.


A regény főhőse Matthew, akinek életét gyerekkorától a húszas évei elejéig követhetjük nyomon. Matthew imádja a Dawn-kóros bátyját. Ragaszkodó, odaadó testvéri szeretetüket azonban egy véletlen tragikus baleset tépi szét. Ez okozza a skizofréniáját, nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem tudja elfogadni testvére hirtelen elvesztését. A nagyobb probléma, hogy önmagát is okolja az események bekövetkezéséért.

Filer őszinte, realisztikus módon mutatja be, ábrázolja főhősünk életét, lelkivilágát, hangulatainak változásait. Gondolatait az olvasó is megismeri, lelkének rezdüléseit jól nyomon tudjuk követni. Egy picit érzelmes, de csak éppen, humora pedig nagyon eredeti. Ezzel oldja a feszült, drámai történetet.
A kamaszkorból éppen kilépő fiatal felnőtteknek szóló történet megfogja, megragadja az olvasót. Ritkán olvashatunk ilyen jól ábrázolt sorsról. Ami nem is egészen meglepő, hiszen a szerző tíz évig dolgozott pszichiátrián.

Remek kivitelű, jól kézben fogható méretben került a boltokba a könyv, aminek grafikáján a hangyák megjelenítése kifejező, eredeti. Akiknek a Semmi vagy a Csikk tetszett ezt se hagyják ki, bátran olvassák. különleges és furcsa élmény lehet, de ráirányítja erre a problémára a figyelmet.


A kötetért köszönet a Scolar Kiadónak!









Scolar, Budapest, 2015
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632445830 · Fordította: Nádor Zsófia






2015. október 30., péntek

Az árvák

Tóth Vivien: Az árvák


                                                   








A könyv fülszövege sokat sejtetően izgalmas és érdekes történetről mesél. Mégsem egy újabb Holtverseny-szerű, vagy Éles történetet olvastam. A legnagyobb gondom azzal van, hogy ez kimondottan a fiatalokról és fiataloknak szól, ami persze még nem lenne baj, de nem ad segítő tanácsot, hiányoltam az igazi drámát és az útmutatást belőle, hogy "így ne!" Ha a kicsit is több élettapasztalattal rendelkező, "idősebb" olvasó veszi kézbe inkább csak mosolyog vagy elborzad, vérmérséklettől függően. Az idősebb alatt a harminc feletti olvasókat mondanám, hiszen a történet szerint is, ők már öregek...  Annyira sok benne a sztereotípia, és nagyon vékonyka rétegről szól. pl: a sportoló az bunkó, minden tárgyból bukásra áll, nem érdekli semmi.... ugyanakkor, gyógyszerfüggő figura, pedig már ott is vannak rendszeres orvosi ellenőrzések! A lány kimondottan ellenszenves figura: igazi "ribanc alkat", üresfejű, liba, bár próbál másnak mutatkozni a történet végére. Érzőszívű, szerelmesnek, de fogalma sincs a valódi érzésekről a szerelemről. Az felelősséggel is jár a másik iránt, és tenni is kell érte nem csak elvárni! Adni magunkból, már ha van mit...

Azért a nagy szavak elhangzanak, de nem kell komolyan venni őket, ők sem veszik: a nagy barátok, egymással is szexelnek, csak úgy,... pedig ilyet azért a nagy szerelem mellett igazán nem kellene, hogy a barátom barátjával, csak mert ott van... Erkölcsi tartás-gátlás nélküli, kiüresedett világukban semmi nem számít. A barátság értéke sem. A mások élete sem okoz gondot, mikor a kezdő drogost veszélybe sodorják. Morálok nélküli, önmaguknak fontos figurák a szereplők. Önzőek, sodródnak, de csak a bulik, drogok és trendi cuccok okoznak némi, pillanatnyi örömet sivár életükben. Persze a családi háttér sérült, nincs is. Azért az érdekelne, miből és hogyan vett belvárosi lakást a 17 éves gyerek...

Tragédia persze van, nem is kicsi. Mindhárom szereplő élete az önmagában is. Még sincs semmi visszatartó erő, nem változtatnak semmin, a sorsuk, végzetük borítékolható. Nagyon nagy a baj, a mai fiatalokkal, ha ez a valóság! Ennyire nem akarnak értelmes célt találni, a drogokba menekülnek. Mi elől is? Min segít ez? Semmin... még a pillanat öröme is nagyon illékony. Bízom benne, ha a célközönség kezébe kerül: 1: végig tudnak olvasni egy ekkora terjedelmű szöveget, mert nagyon úgy tűnik a menő, színes trendi magazinok is megterhelőek lehetnek nekik, 2: levonják a sorok közti tanulságot és NEM ez lesz a követendő példa nekik. A boldogságot nem ettől fogják megkapni.

A történet szövege fiatalos, szóhasználata visszaadja azt a világot. Kár, hogy semmi cél nélkül lógnak bele a vak világba. Nem lesz ez így mindig... ám akkor már késő szokott lenni. Érdekes, hogy sem tanulni nem akarnak, sem más cél nincs előttük, mint a partyk, drogok és bulik... Gina pedig tényleg veszélyes! Erről szólnak a hírek, a napi borzalom a hírportálokon, amiről a könyv történései szólnak. Minden benne van, amitől egy józan gondolkodású, kicsit is gyermekére figyelő szülő félti a gyerekét: rossz társaság, drogok.
Cél nélküli, sodródó gyerekek, akiknek még pénzük is van... elég veszélyes kombináció. Sajnos azt sem értelmesen költik el, nem tudják jól használni, értékelni kivételes helyzetüket. A mély szegénységről, a valódi életről, fogalmuk sincs, önzőek, csak önmagukat látják, tartják fontosnak. Sajnálom őket, talán kár értük.
Vagy nem, hulljon a férgese elv alapján....


A fülszöveg:
Drogok, alkohol, alvilági bizniszek – ezek mindennapi dolgok a három jó barát számára. Szofi, Bence és Artúr az elit krémjében nőttek fel, ezért a világ számukra egy nagy játszótér, amiben ők uralkodnak. Mielőtt azt hinnéd, hogy ez megint egy átlagos könyv, amiben szépen elmesélik a tinédzserkor szenvedéseit, egy kicsit lapozz tovább! Cenzúrázatlanul tárul eléd, hogy milyen is az, amikor függő az ember vagy egyszerűen depressziós. Figyelmeztetlek! Csak saját felelősségre olvass bele a könyvembe! Mert ha egyszer részesévé válsz az életüknek, akkor soha többet nem engednek el. Én szóltam előre!



Underground, Budapest, 2015
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631230758

2015. október 29., csütörtök

Endorfin

Légrádi Mihály: Endorfin  









Az első kötetes szerző 1994-be viszi vissza olvasóit. Olvasás után éreztem azt, hogy egészen mások voltak akkoriban a lehetőségek és a világnézetünk is optimistább volt. Várakozással néztünk a jövőbe, és reméltük a változás csak jót fog hozni. A kor megjelenítése remekül sikerült a könyvben:  a kárpótlási jegyeket gyógyszer-részvényekre lehetett cserélni, a közéletben az ukrán maffia is szerepet játszott, mobiltelefont még "bunkófon" néven emlegették, és nem is működött mindenütt. Zenében, ami egy fiatal életében kihagyhatatlan, említésre kerül a Nirvana utolsó lemeze, és az öngyilkos Kurt Cobain. Már az ő dalukban is benne van az endorfin, így kikerülhetetlenül fontos volt, mint a boldogság lehetséges módját. 

Történetünk három részből áll, az első bevezető oldalakon megismerkedünk főhősünkkel, Harczi Viktor egyetemistával. Akkoriban még volt kötelező katonai szolgálat, ami elől egyetemre "menekült" a mi Viktorunk. Nos, ez a történések okán érdekes, akkoriban ez nem volt meglepő, de ez az apróság nem igazán tette szimpatikussá őt a  kiskapuk, kibúvók keresésével.

Viktor és nagymamája különös kapcsolata viszont annál jobban tetszett. A nagyi igazi humorral éli az életet, örök fiatalként egymás felé ragaszkodó szeretettel vannak. Ironikus, viccelődésük üde színfoltja az eseményeknek. A lényegi történések a második részben vannak, ahol nem kevesebbet, mint magát a boldogságot, mint gyógyszert szeretné "feltalálni" Viktor és barátja Péter. A boldogsághormon az endorfin. Ezt agyunk termeli, ha öröm ér bennünket. Igen ám, de mitől is leszünk boldogok, kit mi tesz boldoggá?
Remek ötlet volt, hogy az irodalom felé keresnek és találnak lehetőséget erre. Mégpedig a mesék világában, ott is Andersen A Kis gyufaáruslány meséjét szemelik ki erre. Itt ismét meglepődtem, hiszen a mesék tökéletes választásnak ígérkeznek, de az említett Andersen mese nem éppen vidámságáról ismert. Talán az egyik legszomorúbb meséje a nagy dán mesélőnek.

Viktor nagyon "akar valami nagyot alkotni, létre hozni", adni az embereknek. Tele van tervekkel, lelkesedéssel, amiben Péter társául szegődik. Igazi optimista fiatal, aki ebben látja a világ javulását. A mesterségesen előállított endorfinban. Jól is hangzik, hiszen egyre több a boldogságot kereső, de nem találó, depresszíóval küzdő ember. Hopp, bekapkodunk néhány szemet és máris könnyebbnek tűnik a teher a vállunkon, rózsaszínűbb a világ. Valóban jó lenne, ha ez így megoldható lenne!

Részesei lehetünk a kísérletek, ötletek tárházának, együtt izgulhatunk a sikerért. A találmány egyébként nem mindennapi módon működne: egy szőlőcukor kockára próbálják ráírni a mesét. A szöveg átkonvertálása nem kis feladat elé állítja őket. Akkoriban még a számítógépeken a Windows 95 futott. Kiemelném a regény azon részét, ahol sok találmányról kiderül, magyar az ötletgazda. Nem csak a közismertek, de a floppy lemez alapjait is magyar kreativitásnak köszönhetjük. A tervezés és kísérletezést végül siker koronázza, látszólag minden működik. Azonban az aranyos, kedves nagymama kórházba kerül.... itt a mese és az irodalom ismét nagy hangsúlyt kap. Viktor felolvas a nagyinak, hogy az agyát, szívét stimulálja, boldog állapotba hozza. Meghatóan szép a befejezés, még, ha szomorú is.



A tabletta sorsa érdekelne, még ha csak orvosi rendelvényre lenne kapható is. Sokunknak lenne rá szüksége. Amíg nem lesz elérhető, addig olvassátok el ezt a történetet, érdemes. Érdekessége okán örömet fog okozni, kikapcsol és feltölt. Ami nem kevés! Én jól szórakoztam olvasása közben.

Fontos még tudni a könyvről, hogy  Légrádi Mihály Endorfin című regénye a Canon által meghirdetett könyvnyomtatási pályázat egyik díjazottja.












A kötetet a szerzőnek és a kiadónak köszönöm!

Iksz, Budapest, 2015
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 97896324887

2015. október 27., kedd

Veszettek

Czető Bernát László: Veszettek 



                                               





Egy újabb könyv, amiből film is készült, már a mozikban is megtekinthető. Az alap igazság változatlan: előbb a könyv, majd a film. Úgy vélem egy fontos és kemény témát találtak. Ezért is lényeges kiemelni, amivel a könyv fülszövege zárul: Czető Bernát László műve fikció. De a mai magyar valóság tükröződik benne. 



Pongrácbányán egy képzeletbeli kisvárosban játszódik a történet, valahol a keleti határ mentén. Ideális helyszín a történésekhez. Alig van  munka, a bánya bezárt, nincs szórakozási lehetőség, nincs mód kitörni, nincs pénz, eluralkodóban a káosz és a bűnözés. Drogdílerek, kamionos kurvák és a vidéki élet szokásos alakjai, színesfém tolvajok, jól menő vállalkozók, tűnnek fel az eseményekben. Az egzisztenciát, biztos anyagi hátteret adó állások "családon belül" öröklődnek tovább. Ebbe a közegbe érkezik, (helyezik át) az új rendőr százados parancsnokot Ács Jánost. Ő lesz az, aki nem csak a rendőrkapitányságon tesz rendet, de felforrósítja a közhangulatot, értelmet ad néhány kallódó fiatal életének. A maga sajátos eszközeivel éri el ezeket az eredményeket, ami nem meglepő módon nem arat osztatlan sikert. Szinte "apjuk helyett apjuk" lesz a fiúknak, figyel rájuk, törődik velük és meghallgatja őket. Karizmatikus figurája az eseményeknek. Van némi rálátása, hiszen, mint kiderül ő maga is intézeti srác volt.

   
                           
A lehetőség ad új értelmet a kallódó, cél nélküli életet élő néhány fiatalnak. Közülük is a két Madarász testvér bemutatása a legerősebb. Apjuk börtönben ül, anyjuk odébb állt egy másik férfival. A két fiatal önfenntartó életet él. Joci, az idősebb aki kallódik, míg Máté a futásban talál némi célt. Edzője lánya iránti vonzalma adja az egyik szerelmi szálat. A másikat természetesen maga Ács szolgáltatja már a megjelenésével. A negyvenes, polgármester-asszony életébe hoz némi lendületet a férj engedelmével, aki idősebb és súlyos beteg. Jelentős szerephez jut a helyi tv agilis riporternője is, aki szintén Ács hálójába kerül.



A rendszeres futásból lassan csapatot építő főrendőr önkéntes rendvédelmi szervezetet kovácsol a kapaszkodót kereső fiatalokból. Edzések, egyenruha, kopasz fejek és baseball ütők jellemzik őket. Keményed megtorolnak bolti lopást, besurranó tolvajokat fognak el, megelőzik a bűnt. Miközben ők maguk is bűnöznek. A fogat fogért elve a valóságban nem igazán tud hosszútávon működni.  A városban gyorsan terjedő rend átfordul önbíráskodásba, ami csak újabb konfliktusokat és morális kérdéseket vet föl. Ki ítélheti el a másikat, és ki mondhatja, hogy elég volt! Elég a szocialista maradványokból, beidegződésekből a cigány-magyar kibékíthetetlen ellentétből. Elég a megalázó és kilátástalan jövőképből, mert az már nincs is.

A könyv végig izgalmas, letehetetlen, jól megírt karaktereket mutat be. A kisváros megosztottsága, társadalmi helyzete, az ott élő fiatalok reménytelen élete valóban életszerű. A "telepiek" sivár élete a napi túlélésről szól. A városkában pedig a felelősek a saját pecsenyéjüket sütögetik. A bakancsos, kopasz önjelölt igazságosztók hatásosan lépnek fel a bűn ellen, sikerrel. A meglepő végkifejlet is ott van, minden mögött a politikai megosztottság, a hatalomvágy a mozgató rugó. A fiatalok csupán eszközzé válnak ebben a helyzetben, jó alapot adva a kiteljesedésre Ács Jánosnak. Ugyanis hamarosan új polgármestert választanak a városkában.







A meglévő, valós problémákat felvető történet, bár fikció, mégis hihetően eredeti. A "hasonlósága" az élettel, csupán a véletlen és az írói fantázia műve... Ajánlom mindenkinek, aki egy friss, jól megírt, olvasmányosan izgalmas, társadalmi kérdéseket boncolgató, mai történetre kíváncsi.
Érdeklődéssel várom a filmet is.



Képek a filmből.
A kötetet az Athenaeum Kiadónak köszönöm.




Athenaeum, Budapest, 2015
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934792


2015. október 24., szombat

Olvastam még/3.

Olvastam még /3. 




Ismét három könyvről röviden. Szerelem, szerelem és a történelem, ami kikerülhetetlenül ott van, keretet ad ezeknek
a történeteknek. Érdemes kézbe venni, olvasni, elmerengeni fölöttük. Igazi "hangulatkönyv" mind a három.




Tomáš Zmeškal: Ékírásos szerelmeslevél 




 A címe és a borító alapján egy igazi romantikus, szerelmes történetre lehetne gondolni. Nos, szerelem az van, nem is kevés, de a regény inkább korrajz. Mégis a szerelmi szál az, ami nagyon meg fog maradni ebből a könyvből, az tényleg megfogott. Családregény-szerűen megírt, és ettől személyessé válik a sok szálon futó történet. A huszadik század második feléről mesél, de nem romantikusan, és nem hatásvadász módon. A regény története úgy beszél el jó ötven évnyi időszakot, hogy nem ás túlzottan mélyre a kor tragikumában, és nem boncolgatja a cseh rendszerváltás hatásait. Összességében egy jó könyv, ami inkább olyan elvonulós, elgondolkodós, magányos feltöltődésre, elüldögélős hangulathoz illő könyv.

A kongói apától és cseh anyától származó prágai Tomáš Zmeškal (1966) író, műfordító és angoltanár. Regénye elnyerte a rangos cseh Josef Škvorecký-díjat (2009) és az Európai Unió irodalmi díját (2011).

4/5.


Typotex, Budapest, 2013
348 oldal · ISBN: 9789632792774 · Fordította: Stanek-Csoma Borbála 


Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme  
 Elfeledett képek 
 
A Nők Lapja kiváló újságíróját nem hiszem, hogy be kellene mutatni. Úgy vélem ismeri mindenki az írásait, könyveit. Megkapó élethelyzetek, életpillanatokról mesél most is a Fortepan nagyszerű képeivel kiegészítve. Kiváló ötlet volt így ez a könyv!
Életpillanatok, amik sok esetben évtizedek múlva térnek vissza emlékeinkben. Ott vannak a szívünk mélyén, visszük magunkkal.  Fontos emlékek. Szívmelengető, torokszorító írások, főleg a kötet második fele. Bevallom, akadt olyan történet, amit már már megkönnyeztem. Gyönyörűségesek, csak egyet emelnék ki, de a fél könyvet lazán említhetném. A záró írásnál szem nem marad szárazon.  A nagymama otthoni rendezgetés közben a saját ötven évvel korábbi óvodás képét megtalálva, levelet ír az unokának, aki most kezd oviba járni.

Könnyen, gyorsan olvashatóak, de érdemes elmélázni és felidézni saját emlékképeinket, amiket előhívnak belőlünk a történetek. Békebeli bája, hangulata van. Jó volt olvasni!

A könyv fülszövegéből: 
Egy századeleji hintaló és lovasa, kalapos kisasszony a hóban, sulykoló asszonyok, omnibusz gavallérral. Elfeledett képek – mondja a szerző, de mondhatná: elfeledett életek. Mert A kifutófiú szerelme című könyvében Schäffer Erzsébet megint varázsol. Halk derűjével elvisz oda, ahová kimondva, kimondatlanul vágyunk: emlékeink bűvös útvesztőjéből a jelenbe. S a mesék szálain befelé, önmagunkba, a végtelen történetbe, amit a születésünkkel kapott irgalomból nap, mint nap újrakezdhetünk. 

4,5/5

 Centrál Médiacsoport, Budapest, 2014
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633411018 


Cserna-Szabó András: Puszibolt 




„A karamellás nyalóka csak vásári bóvli ehhez képest.”


Nekem nagyon tetszett, pedig ez csupán a második olvasásom a szerzőtől, aki kicsit sem "szívbajos" vagy prűdnek sem mondható. Nem durva, ezt gyorsan leszögezném, nem is hatásvadász módon teszi. Mosolyra fakasztja olvasóit, sőt, cifrázza és ettől még poénosabb, hatásosabb. Az egész kötet alaphangulata vidám. Egészen jól szórakoztam rajta. Külön ügyes fogás, hogy a történetek szereplői néha-néha visszatérnek, a novellák nem teljesen különálló történetek.

A cím ne tévesszen meg senkit, ez nem egy szirupos-hősszerelmes regény hanem egy olyan novellakötet, amelyben a boldogság és szerelem ritka és törékeny portéka, sokszor csorba is. Érdemes évente elővenni a hangulat kedvéért is, újra beleolvasni. Szeretni való könyvecske. Olyan istenigazából jókat lehet nevetni, ha vevő vagy erre a humorra.  Krizantém Aurél vagy Hullám Rodrigó visszatérő barátokká váltak. Nekem kedvenc lett! Csak ajánlana tudom, jó szívvel! 

A könyv fülszövegéből:  Nem csak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól?

5/5.

Magvető, Budapest, 2008
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631426649




2015. október 22., csütörtök

Isten. Haza. Csal.

Darvasi László: Isten. 
                         Haza. 
                         Csal.  


                                  
                                                      





Darvasi László új novelláskötete közel harminc új novellát tartalmaz. Mellbevágó, felzaklatóan fájók ezek az írások. Bevallom, mostanában nem olvastam ennyire kemény, őszinte történeteket, szinte letaglózott némelyik. 



Kis túlzással sokkoltak, de az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a harmadik harmad novellái 
a szívnek, érzéseknek szólnak. Meghatóan szép pillanatokról, drámákról olvashatunk. Jó könyv, nagyszerű történetek, pillanatképek ezek a mai Magyarországról. Szikár félmondatok, amiben ott rejlik egy élet tragédiája. Olyan képek villannak fel, amiről nem szívesen beszélünk, vagy nem merjük őszintén elmondani és vállalni a véleményünket. Pedig ott van bennünk, minden tettünkben, gondolatainkban. Félünk talán kimondani. 


Darvasi László novellái olyan helyre kalauzolnak bennünket, ahol otthon vagyunk: a magyar vidékre. Bepillanthatunk a falusi kiskocsmákba, az elveszett álmok világába, az éttermi termékbemutatók titkaiba, ahol nem a vásárolt áru a lényeges, hanem a lehetőség, maga a körülmény. Ahol odafigyelnek, kedvesek a tisztességben megöregedett, életét végig dolgozó, magányos nyugdíjassal. Aki úgy érezheti: ő most fontossá vált ismét, hiszen "törődnek vele". Miközben "természetesen"
a pénzére hajtanak.

Több novella érezteti, az elhagyott, magányossá vált öregek országa ez: a mi országunk. Ahol a lebénult, megöregedett idős ember ellátása, már inkább problémát jelent. Aki beteg és több törődést igényel, állandó ápolást vagy figyelmet arra nincs időnk, erőnk. Az felesleges teher. Talán, ha
amúgy rendben van, már akkor is csak egy állandó, kipipálásra váró pont a naptárban: anyut, aput felhívni! Hetente, havonta egyszer, legalább. Esetleg felugrani hozzá, meglátogatni, hogy "persze, minden rendben van". Nem, semmi nincs rendben.

A törődés, odafigyelés hiánya elképesztő. Néha a ki nem mondott szavak jobban fájnak.
Darvasi minden novellája szíven talál, megérint. Beléd mar és nem hagy nyugodni. Kíméletlen őszintesége még talán fáj is néhány esetben. A kötet címe is sugallja, a három részre osztottságot.
Az első részből kiemelném a Dobszó ápoltaknak novellát. Az áthallás elkerülhetetlenül ott lebeg az olvasóban: a történet egy drótkerítéssel körbe zárt bolondok házában játszódik. Ki van bent, ki pedig kint? A kerítés elzár valakit, de kit?  Elképesztően friss és drámai. Ebből a részből az utolsó, záró novella még a kedvencem a Nagyon sürgős ügy. Humora megkapóan őszinte, apa-fia kapcsolatáról
és egy elvesztett anya-feleség képe ami kirajzolódik a történetből.


A Haza rész történetei hozzák az elvesztett, be nem váltott álmok világát. Ezek olyan sorsokat villantanak fel, amik a bevándorló takarítónő és a pláza érdekes és különös alakjait, világát hozzák
el az olvasóknak.
Bevallom, volt ahol elképedtem, viszolyogtam. Ez nem lehet, nem létezik ennyi nyomor, fájdalom.  Brutális, vulgáris-alpári a füstös kocsmák szereplőinek élete és nyomora. A szövegeknek ereje van.

Nekem a záró rész a Csal. volt az, ami a kötetet kedvessé tette. Ide 15 novella került. Családi történetek, ahogyan a cím is mutatja. Olyan életek drámáiról olvashatunk, amik mondhatni mindennapi kis történetek. Az elmúlás fájdalma, a szülő vagy a gyerek elvesztésének tragédiái ezek. Az utolsó pillanat, amikor még tudunk örömet okozni a távozónak, megadva a lehetőségét annak, hogy méltó, emberi módon hagyja itt a földi létet. Ez a Smink, de bevallom az Apának hiányzol és
a kötetet záró novella olvasása közben valami kaparta a torkom, fojtogatott. Anya és apa túl akarják élni. Hihetetlen erő és dráma feszül mind két novellában. Ha röviden összegezném: már ezért az említett három novelláért is érdemes végig olvasni  és elmerülni Darvasi László novelláiban.

Őszinte, szókimondó és kifejezően erősek ezek a novellák. Olyanok, ami bekúsznak a bőröd alá.  A történetek és a szereplők nem hagynak nyugtot, napok múlva is foglalkoztat a sorsuk. Ezek mi vagyunk, rólunk szólnak. Darvasi tárcáit (Szív Ernő) mindig örömmel olvasom a megyei napilapban. Ezek a novellák egy másik, keményebb és talán durvább világról szólnak. A valóságról. Elsősorban
a novellák szerelmeseinek ajánlom ezt a kötetet, vagy azoknak is, akik csak most ismerkednek Darvasi László írásaival.



Darvasi László: 1962. október 17-én, Törökszentmiklóson született.
József Attila díjas (1998) magyar pedagógus, költő, író, újságíró, szerkesztő.
Néhány ismert munkája:
Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? (regény, 1997) (Szív Ernő álnéven) A lojangi kutyavadászok (kínai novellák, 2002) Trapiti, avagy a nagy tökfőzelékháború (ifjúsági regény, 2002) Összegyűjtött szerelmeim (dzsessznovellák, elbeszélések, tárcák, 2003) Virágzabálók (2009).





Magvető, Budapest, 2015
keménytáblás · ISBN: 9789631432855



2015. október 21., szerda

Halálparancs



James Dashner: Halálparancs 
(Útvesztő 0,5.)


Az Útvesztő-trilógia előzményeinek története. 
     
                                

A könyv fülszövege:
Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű betegséggel fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Mindennap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg az erdő fölött. A Bergről a kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot.
Ismét menekülniük kell – de vajon ki az ellenség? Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Vajon az emberiség teljes kiirtása a cél? Ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?




13 évvel az Útvesztő eseményei előtt vagyunk, a Napkitörések után, a vírus kezdetén.
Arra számítottam, hogy Thomas története köré épül majd fel a könyv története. A gyerekkora és az, hogyan került a VESZETT-hez, de nem így lett, bár a keretben találkozunk vele. Először az előszót olvasva fel is csillant a szemem, hiszen pont Teresat követhettük, amint végignézi ahogyan Thomas az Útvesztőbe kerül, majd a legvégén egy könnyfakasztó részlet erejéig újra látjuk Thomast, mégis a trilógia főszereplőit a prológus után ott is hagytuk és váltottunk Mark és a könyvmoly Trina történetére.   

Viszonylag lassan haladtam, bár a könyv pörgős és izgalmas, folyamatosan történik valami. Rengeteg az akció, mindig újabb és újabb infó épül a nagy egészhez, mégis volt, hogy félretettem, de azután - talán Darnell sztorija volt ami újra belelendített a sztoriba- már vitt magával.
Sokat megyünk, próbáljuk megtalálni a kúrát, és bár végig ott lebeg Damoklész kardja, azért a remény adja az értékét ennek a könyvnek, sose veszítjük el a reményt, nem szabad feladni!  

Mondanám, hogy Martin-szerű kegyetlenséggel öli a karaktereket, de valójában annyira kicsi, kevés a szerepe a mellékszereplőknek, oly kevéssé ismerjük meg őket, hogy bár megdöbbentő, azért annyira nem rázott meg egy-egy fiatal elvesztése. Bár a történetük végén azért meghatódtam kissé, mégis azt kell mondjam, sajnos kicsit egysíkúak a karakterek, úgy éreztem kiszámíthatóak a reakcióik és ez levont a történet erejéből.   




A könyv elég durván erőszakos, így bár ifjúsági, azért mérlegelni kell a korosztályt, azt hiszem nem örülnék, ha majd 13-15 évesen ezt olvasná a lányom. Kíméletlen durvasággal írja le pl a magukban kárt tevő fertőzötteket, tény, hogy erősen hatásos részek ezek. A zombiapokalipszis nem az én világom, nem hiába nem olvasok ilyen jellegű könyveket, nem is tudtam annyira komolyan venni, hisz kicsit a Plants and Zombies játék jutott az eszembe.

A végén hatalmas a fordulat, amolyan "hát-persze" élmény, de sejthető, hogy ennek a feledik résznek is lesz folytatása (és tényleg! A The Fever Code várhatóan 2016-ban debütál)
Nagy nagy pozitívum a gyönyörű, figyelemfelkeltő borító, ami nagyszerűen mutat a sorozatban, és az, hogy kitűnő, élvezetes a fordítás (- köszönjük Havadi Krisztina)
FONTOS!
Csak a trilógia elolvasása után érdemes elolvasni a Halálparancsot!

Érdekes kiegészítés a trilógia mellé. Ha rajongója vagy Az Útvesztő trilógia világának, akkor mindenképp ajánlom, ne hagyd ki.  

Eredeti mű: James Dashner: The Kill Order
Eredeti megjelenés éve: 2013 


Cartaphilus, Budapest, 2015
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632664392 · Fordította: Havadi Krisztina



2015. október 18., vasárnap

A korona ára

Benkő László: Szent László
A korona ára  

                                          
                                                             
"Jó hadvezérként persze azt is tudta, hogy könnyű csata nincs. Minden győzelemért meg kell hozni az áldozatot."




A Szent László király életéről szóló trilógia második részéhez érkezett. A könyv tíz év történéseit meséli el az olvasónak. Fontos, intrikákkal, bizonytalanságokkal teli tíz év volt ez, amíg végül László hercegből király lett. A régi és az új rend küzdelme jellemzi ezt az időszakot.


A harc és békétlenség természetesen a koronáért, az ország trónjáért folyt. Ki legyen a király?
Kit illet, ki alkalmasabb a feladatra? Az 1072 és 1083 közötti időszak eseményeit ismerhetjük meg a könyv segítségével. I. András király fia, Salamon könnyelmű és befolyásolható ember volt.
Az őt körülvevő haszonleső talpnyalók a német és magyar "tanácsadók" folyamatosan az unokatestvérei ellen hangolták a királyt. Pedig Géza, László és Lambert herceg éppen a béke érdekében hagyták meg Salamont királynak! A meglévő hatalom megszilárdítását mi másban látná, mint az ellenfél végleges kiiktatásában, azaz: megöletni a hercegeket. Erre Vid ispán és társai biztatják valamint Henrik német király segítségére is számíthat. A nép, az istenadta nép ugyan I. Béla fiait látná örömmel a magyar trónon, de az keveseket érdekel. Géza ugyan megosztva uralkodik Salamonnal, de király azért csak egy lehetne.  Az aljas tervből 1074-re lesz véres leszámolás (a mogyoródi ütközet), ami nem titok, nem úgy sikerült, ahogyan Salamon szeretné. Csúfos vereséget szenved. Meglepő volt olvasni, hogy a vesztes csata után Salamon hite is megrendült önmagában. Magyar harcolt magyarral, ölték egymást a hatalom reményében.

A regény egyik legizgalmasabb része ez. Különösen a király életének két fontos női szereplőjének megjelenítése színesíti a történéseket. A felesége, Judit segítő, elnéző, támogató asszony, míg az özvegy királyné, az anyja bizony keményen lekapja a tíz körméről a királyt a balsikerért! Kemény kritikával illeti fiát.

A testvérháborúk elkerülése és az ország sorsának megszilárdítása közben most is akadnak egyéni hősök a történetben. Már a történet elején feltűnik Hodus, aki végig vegyes érzéseket kelt az olvasóban. Igazi kétszínű alak! Bátor harcos, kemény katona, ha kell Salamonnál hízeleg, ám igazából sehová és senkihez nem tartozik. Valójában ő még a régi eszmék híve. Aljas orgyilkos, haszonleső, a pénz motiválja. A maga életét éli, a maga törtvényei szerint. Az első részben fontos és jelentős szerepe volt Rásdinak, aki gyógyító volt. Az asszonyt sokan tartották boszorkánynak, végzetét is ez okozta. Perka és Csegő, akiket ő tanított, nevelt fel Hodussal együtt a történésekben most is jelentős alakok. A szerelmi szál sem hiányzik.

László herceg alakja alapos és hihetően megrajzolt. Gondolkodása egy érett, előrelátó és megfontolt emberé. Harcban is kiváló, nem csak termetével magasodik a többiek fölé. Ugyanakkor még benne is munkálkodik a régi hit, szokások és a kereszténység problémája. Csegő, életének jelentős alakja, benne bízik és hallgat rá, másként néz az asszonyra.

Géza meghasonlása, majd lemondása a koronáról Salamon javára már alaposan borzolja a magyar nagyurak kedélyét, hiszen a pápa is Géza mellé állt. Ők, ahogyan az ország népe is I. Béla király fiait látnák szívesen a magyar trónon. Amikor szó szerint belebetegszik és meghal, mindenki egyértelműen Lászlót akarja királynak. Mikor kitudódik Salamon újabb, az országot érintő rossz döntése, nem habozik tovább.

Ott lehetünk az udvarban, bepillanthatunk a királyi hálószobákba, részesei lehetünk véres és drámai harcoknak, intrikáknak vagy éppen a törvények megújításába is belelátunk. A koronázás leírása, az udvari élet pillanatainak megjelenítése végig lendületes és korhű hangulatot teremt. Ahogyan egy királyi vadászat is okoz izgalmakat. László érett gondolkodású, megfontolt férfiként jelenik meg. Uralkodásra alkalmas, szerethető alakja történelmünknek. A külföldi behatások, kapcsolatok rendszere mellett a belviszályok, ármánykodások alakították történelmünk ezen részét. (is).
 
Benkő László ezúttal is a tőle megszokott magas színvonalon, alapos és pontos leírásokkal megírt folytatást ad olvasói kezébe. A tárgyilagos történetvezetés kellően sok izgalmas és nem várt fordulatot is magában hordoz. A kötet keménytáblás, igényes kivitele, igazán szép borítója jól illik a sorozat előző részéhez. A regény végén alapos és elemző jegyzetek, névmutatók segíti az eligazodást.



Köszönet Benkő Lászlónak a színes történelemóráért, a Lazi Kiadónak pedig a könyvért.



Lazi, Szeged, 2015
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672724







2015. október 14., szerda

Hajnali láz

Gárdos Péter: Hajnali láz 



                                         
"A szerelem nagyszerű dolog. A házasság rajta a pecsét."







Gárdos Péter megírta a valóságot, szülei megismerkedését, szerelemmé kiteljesedett levelezést, amit egy boldog és hosszú házasság követett.
Mi ebben az érdekes a nagyközönség számára? Nem kevés! Olyan meghatóan szép, emberi történetről olvashatunk, ami ritka boldog pillanatokat okoz olvasás közben. Az ilyen történetekért érdemes olvasni. Mindezt teszi minden szirup és cukormáz nélkül.

A holokauszt borzalmait túlélő huszonöt éves fiatalember  alig huszonhét kiló, amikor a svédországi Gotland kórházába kerül. A pokol borzalmaitól ugyan megmenekült, amikor az orvosa ismét halálra ítéli: a vizsgálatok során súlyos tüdőbajt, előrehaladott tífuszt diagnosztizál, alig hat hónapot jósolva neki. Miklós nem adja fel. Hatalmas élni akarás dolgozik benne. Annál is inkább, mert a hatóságok segítségével 117 lánynak írt levelet, akik szintén valahol Svédországba kerültek egészségügyi gondozásra. A németországi haláltáborból élve kikerült fiatalok egészségügyi rehabilitációra kerültek Svédország különböző tábori kórházaiba. Így kapott levelet a 19 éves Lili is Miklóstól. A Hajnali láz az ő szerelmük kibontakozását meséli el meghatóan szép keretek között. Két ember élni akarása, szerelme bontakozik ki a megidézett levelek segítségével. Mégsem levélregény. A két fiatal határtalan élni vágyásának, boldogság keresésének és az egymásra találásuk folyamatának lehetünk részesei. Elbűvölő, meghatóan szép, emberi történet. A szerelem és az akaraterő csodája. A tüdőbaj valóban gyógyulni kezd, talán a szerelem is besegít a kór leküzdésébe a gyógyszerek mellett.



                                          A gotlandi kórház. 

 
 Miklós újságíró és költő volt a háború előtt Debrecenben. Tetszett, hogy a történelmi környezet borzalmairól érintőlegesen kapunk csak képet. A néhány mondattal ábrázolt helyzetek, borzalmak éppen elég képet adnak ahhoz, hogy tudjuk, mit élt át a két fiatal. Itt és most már a túlélés, az élet új reménye a szerelem ad erőt. A betegséget és a távolságot legyőzni, közel kerülni egymáshoz. Miklós nem titkolt céllal írta meg sorait, feleséget keres új életéhez. Szívbe markoló, ahogyan feltárul addigi életük. Olvasóként is nehéz igazán megérteni és átérezni azt a borzalmat, amin akkor emberek milliói mentek keresztül. Egyszerű, realista, mégis tele van hittel és életigenléssel, a szerelembe vetett bizalommal. Miklós nem csüggedt el, nagy lelki erőről tett tanúbizonyságot.

A mellékszereplők is eredeti figurák, valóban hitelessé teszik a történéseket. Az álnok, irigy barátnő féltékenykedései elképesztőek. Miklós barátja Harry igazi vagány és szeretni való figura, míg a másik barát személyes tragédiája is átélhető, döbbenetet okoz. A kezelőorvos és magyar származású felesége szintén végig jelentős szereplők, ahogyan a rabbi is.

Gárdos Péter hihetetlenül finom lélekrajzzal mutatja be a szülei egymásra találásának történetét, megőrizve annak intimitását. Valóban adja magát a történet a megfilmesítésnek, a könyv olvastatja magát.
A szemléletes tájleírások, Miklós "körútja" a téli hóesésben a svéd erdőben vagy a több száz kilométeres vonatozás, néhány boldog, önfeledt találkozásért megindítóan szép. Az olvasó látja maga előtt a megérkezés, első találkozás pillanatát is. Teszi mindezt végig minden cukormáz nélkül, őszintén. Nem válik rózsaszínné a történet, annak ellenére, hogy valóban házasság lesz a vége. Tetszett ahogy Gárdos Péter megírta a könyvet, finom lélekábrázolással. A családi legenda élere kelt. A könyv záró, utolsó mondata pedig a legfrappánsabb befejezés, amit az utóbbi években olvastam.
Várom filmen is a moziban.




Gárdos Péter színház- és filmrendező 1948-ban született Budapesten. Legemlékezetesebb alkotásai az Uramisten, a Szamárköhögés, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, A porcelánbaba és a legutóbbi, a Tréfa. Filmjei számos díjat nyertek a legjelentősebb hazai és külföldi fesztiválokon. A Hajnali láz az első regénye.
A valós események alapján írott regény jogait magyar könyvekhez képest példátlan érdeklődés kísérte a külföldi kiadók részéről az áprilisban megrendezett 2015-ös londoni könyvvásár óta. Eddig 25 kiadó vette meg a kiadási jogait, hamarosan 30 nyelven kerül az olvasók elé.





Libri, Budapest, 2015
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633105764




2015. október 12., hétfő

Magánügy

Alföldi Róbert: Magánügy
írta: Csáki Judit

                                                               





Alig egy hónapja jelent meg az új közös könyv Alföldi Róbert és Csáki Judit írása a Magánügy. A nagyon frappáns cím sokat sejtetően teszi kíváncsivá az olvasót, kelti fel az érdeklődést. Nem, nem intimitások, semmi szenzációs bejelentések vagy leleplezések nincsenek a lapokon. A szerzőpár még az elején leszögezi: nem akartak senki ismert, közéleti szereplőt sem. Öt interjú, öt remek beszélgetés. Öt ember, öt olyan téma, ami közügy lehet és érdekel, érint mindenkit valamilyen módon. Alcím lehetne: Magyarország 2015.


Első pillanatara meglepődtem, vajon mi érdekeset tudnak ezek az emberek mesélni, mi teszi a sorsukat érdekessé a közlésre? Az öt interjúalany sorrendben: Ili Pisti - egy házaspár hat gyerekkel, Laci - Cserdi polgármestere, Ibolya - Robi egykori osztálytársa, drámapedagógus Szentesen, Mohammadi - egy öt éve itt élő migráns, Márk - gerincsebész, orvos, jelenleg Angliában.

Ili, Pisti: Elismerésre adhat okot, ahogyan példamutató összetartással hat gyermeket neveltek fel. A családi kép elég vegyesre sikerült, mégis mindig az összhangra igyekeztek, ami úgy tűnik sikerrel is járt. Két örökbefogadott gyermek István részéről, kettő Ili előző házasságából és kettő saját. Több fordulat után, cseppet sem szokványos életük most egy újabb nem kevéssé érdekes fordulathoz érkezett. Ili önkormányzati képviselő lett. Pisti építési vállalkozását pedig egy a városukkal megkötött öt évvel ezelőtti szerződés nehezíti. A befektetett pénzük, a család tőkéje benne áll egy eladhatatlanná vált ingatlanban, mert a város több éve nem teljesíti azt, amit szerződésben vállalt. Elképesztő probléma elé állítva a családot. Meddig magánügy ez, és mitől válik közüggyé?

Cserdi első cigánypolgármestere, Laci: elmeséli élete nem kevéssé meglepő eseményeit, gyermekkorát.
Mitől és hogyan jutott el oda, ahol most tart. Hihetetlenül érdekes és meglepő kijelentései a cigányság jelen helyzetét mutatják meg az olvasóknak. Közmunkaprogram, ingyen ételosztás, rászorultság és cigánybűnözés szerepel a témáiban. Közösségi munkájával elérte, hogy mindenki dolgozik a falujában, és nincs már bűnözés sem! 

Ibolya: Ő csak tanítani szeretne, a gyerekekkel foglalkozni. Oktatáspolitika, oktatási reformok és azok hatásai, sorozatos igazgató váltások az érintett kérdések. A miértekre érdekes a válasz itt is. Az ország
egyik legismertebb iskolája a szentesi Horváth Mihály Gimnázium és pedagógusai életébe pillanthatunk be.

Mohammadi: 13 évesen menekült el Afganisztánból, öt év folyamatos és igen kemény vándorlás után érkezett el hozzánk. A menekülés okairól, családjáról és a beilleszkedés nehézségeiről nyilatkozik.
5 éve él Magyarországon, senki munkáját nem vette el. Megkapta az állampolgárságot is.
Úgy érzi, sok jó ember él itt. Jelenleg egy gyros étteremben dolgozik, jól beszél magyarul.
Álmát már feladta, egyre távolabbra kerül tőle.

Márk: Orvos, baleseti sebész. Négy éve él Angliában, ingázik a két ország között.
Élettársa Nádasdy Ádám költő, műfordító, nyelvész, egyetemi tanár. Tabukról, a vállalt másságról és a szociális tapasztalatokról mesél.

Az öt fejezetben öt ember sorsa rajzolódik ki. A beszélgetések végén a szerzők összegzik röviden a meglátásaikat. Nem kihívó, nem provokáló. Elvek és érdekek jelennek meg a portrékban. A beszélgetőtársak helyzetükkel ábrázolják az adott problémákat, ez különösen a tanárnő, és a polgármesterrel folytatott beszélgetésében jelenik meg jól. Ők azok, akikből sok van, akik személyükben, életútjukban, közegükben számos tipikus jegyét mutatják a mai Magyarországnak. Mernek kiállni, változtatni, akár szembeszállni a hatalommal, képviselni érdekeiket. Mégis olyanok, akik képesek bebizonyítani, hogy másként is lehet, hogy hozhatnak az életüket átformáló döntéseket.
Olyan dolgok, amik a hírekbe nem kerülnek be, érintőlegesen olvashatunk hallunk ezekről. A beszélgetésekhez egy - egy tanulmány, írás is megjelenik a cikkek végén. Az adott témában ismert szerzőktől: Szuhay Péter antropológustól, Budai Éva tanártól, Nagy Boldizsár nemzetközi jogásztól, és Nádasdy Ádám költőtől, műfordítótól olvashatunk afféle zárszót, kiegészítéseket. 
Tartalmas és elgondolkodtató beszélgetéseket olvashattam. 




Libri, Budapest, 2015
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633105825















2015. október 11., vasárnap

Magyar szeretők

Hercsel Adél: Magyar szeretők 
Húsz őszinte vallomás megcsalásról és viszonyokról


                                                    



Hercsel Adél a nyáron már jelentkezett egy könyvecskével, ahol
a babavárás izgalmait jelenítette meg humorosan. Nos, itt már túl vagyunk ezen, itt már a besavanyodott, elrontott, elkapkodott házasságok szereplői szólalnak meg. Minden elismerésem a résztvevőknek, hogy vállalták az "élveboncolást".


Elképesztően alapos, elgondolkodtató húsz történet került a kötetbe, húsz valós, megélt és megtörtént pillanata az életnek. Úgy érzem ez a könyv, több, mint aminek sokan elsőre gondolnák. Sokaknak lehet okulás vagy tanulság a történetek emberi oldala. Furcsa jelenségre irányítja rá a figyelmet.


Valójában már az első történet nyílt, őszinte fájdalma meglepett. A rendezett házasság látszata mögött a feleségéhez öt éve nem nyúlt a férj... az asszony pedig az őrület határán áll, mert bizony a szex hiányzik neki! Az élet sója a jó szex, édes a kibékülés, ha van rá alkalom. De apu nem akar, a gyerek kamaszodik, anyu társas magányban él. Világos, hogy kell valaki. Valaki, aki nőként néz rá és nőként kezeli, megöleli, és rajongva szereti, legalább heti-havi néhány alkalommal. Nagyon is fontos része az életünknek a rendezett házasélet. Ha otthon minden rendben van, akkor tényleg működik minden. A mindenbe pedig a szex is beletartozik. 

Hogyan és miért? Ez a két szó jellemezhetné az összes történetet. Egy jól induló, reményeket keltő kapcsolat hogyan és miért jut oda, hogy hosszabb-rövidebb idő után a felek elhidegüljenek, elidegenedjenek egymástól? A másik: legtöbbször a már meglévő egy-két gyerek az ok, legalábbis többen a gyerekeket nevezték meg, hogy továbbra is fenntartsák ezeket a kapcsolatokat. Talán két esetben volt, hogy elgondolkodtak azon a felek, milyen példát is adnak, mutatnak a felnövekvő gyermeknek? Mert a gyerek érzi, ha nincs minden rendben a szülők közt. Bár a semmilyen, vagy csonka család helyett egy úgy ahogy működő család még talán mindig jobb. Sok nő azt mondja, akkor sem válok el, mert akkor is én vagyok a "Dr. Xné", és sok férfi fél attól, hogy hétvégi apuka legyen. Mert mi mással tudnák sakkban tartani egy férfi érzéseit, mint a gyerekeivel? És bizony sok nő él is ezzel a "lehetőséggel"! Azt éreztem, ehhez a felek intelligenciája is szükségeltetik. Több esetben próbálták megbeszélni a felmerülő problémákat, kevés sikerrel. Az egészen bizonyos, hogy mindig kettőn múlik, sosem csak az egyik a hibás. Megbocsájtani lehet egyszer, de sokadszorra? Felejteni pedig soha. A "kutyaharapást szőrével" itt nem működik. A sorsok és történetek pedig egyediek, egyéniek. Pálcát törni értelmetlen lenne, nem is szabad egyik esetben sem.

Érdekes és elgondolkodtató olvasmány volt. Az is egészen biztos, hogy már mindenki került hasonló helyzetbe. Vagy ő csalt, vagy őt csalták... ilyen az élet, néha bizony nem kell ehhez rossz kapcsolat sem.  És a dolog nem újdonság, régen is volt kikapós menyecske, "falu bikája", a sok szoknya eltakarta a problémákat és ugye, jobb a békesség.

Nagyon jól kiválogatott volt a beszélgetők életkora, társadalmi helyzete is. Minden korosztály képviselte magát, ami azt is jelenti: a probléma általános, mindenki érintett. Minden sors hordozott magában egyéni vonásokat, okokat. Fiúk és érett férfiak, lányok és szinglivé magányosodott asszonyok, évekig tartó szülés utáni depresszió, vagy a semmi nem jó, "nem is igazán szerettelek, csak gyereket akartam", minden van a nyitott házasságban élő párosig. Ők különösen megleptek. Hosszú évtizedek óta élik így a házasságukat. Sőt, előfordult, hogy a férj vitte a randira a nejét...  Igen, boldogok, gyerekek is vannak, körülöttük minden régi barát elvált már, ők nem, és őket irigylik! Igen, lehet így is.
Akkor, ha két egyenlő fél tudja megfelelően kezelni a dolgaikat. A másik az a férfi volt, aki néhány félrelépés után rájött: azért a felesége és a gyerekei mellett ő is boldogabb, otthon jobb, a szerető csak örök második lehet a sorban. Persze, ha állandóan rántott húst kap ebédre, azt is meg lehet unni...

A régi mondás szerint, rosszlányból jó feleség lesz. Ez megcáfolódott kissé. Az egykori domina rendes és visszafogott életet élt, három gyermek és férje oldalán, amíg... megunta. Hiányzott és vágyott egy kis rosszalkodásra. Persze okot találni mindig lehet, ahogyan alkalmat és magyarázatot is. 20 történet. 20 ember. 20 sors. Elképeszt és elgondolkoztat, meglep. Számomra elkeserítő volt.
Nem elhanyagolható tény, hogy több tanulság is van, de azt mindenki majd magának vonja le.




A könyv fülszövegéből:
Elhidegülés – megcsalás: ez a félrelépés általános képlete. Az elhidegülés szinte kivétel nélkül szexuális természetű, de mit kezdjen magával és a vágyaival az, akit évek óta nem kíván a párja, miközben a kapcsolata alapvetően jól működik, a közös gyerekekről és a közös egzisztenciáról nem is beszélve?! Ugye, nem is olyan egyszerű? És mi a helyzet a történet lelki oldalával? – A Magyar szeretők című riportkönyv tíz férfi és tíz nő őszinte, hol megható, hol fájdalmas, néhol humorral átitatott, de leginkább tanulságos vallomásán keresztül járja körül első sorban azt, hogy kit mi sodor bele egy viszonyba.





Köszönet a kiadónak!

Athenaeum, Budapest, 2015
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934471





2015. október 9., péntek

Sömmi

Cserna-Szabó András: Sömmi




           "általán keveset beszélt, rabolás közben meg szinte semmit, és ha néha kérdeztük is tőle, mi van, ő csak annyit felelt kurtán,
„sömmi”,                                      








Rózsa Sándor az Alföld legendás betyárvezérének élete adja a kötet alapját.  A "legszöbb paraszt", a jó barátja és legjobb cimborája Veszelka Imre visszaemlékezéséből ismerhetjük meg nem csak a betyárvezér életét, de a kor jó néhány más, ismert betyárjának története is elkerülhetetlenül megidéződik. Elsődlegesen a mesélő élete is sok fordulatot, drámát tartalmaz. Ő most a leghitelesebb forrás, mert ő ugye ott volt Sándorral, együtt voltak részesei a közös rablásoknak, kalandos bujdosásoknak és a pusztai élet vadromantikája első kézből kerül bemutatásra.


Marhacsorda elterelése, és postakocsi kirablása, vagy csak egyszerűen a sajátosan értelmezett igazságszolgáltatás a tanyavilágban, de nevezhetjük bosszúnak is, mind ott van a lapokon.
Kihangsúlyozottan a véletlennek is akad nem kevés szerepe. A bujdosók nehéz sorsával, akikkel a szegény nép szimpatizált és segítette őket, bújtatta, remek stílusban, korhűen ismerkedhetünk meg.
Igazi eastern ez! Az események filmszerűen pergőek, viccesek, sok humor forrása van az egyéni drámák mellett. Üldözés és menekülés, véres bosszúk, szerelmek vannak a történésekben. A népi pajzán humor és a kor megidézése remek hangulatúvá teszi a kötetet. A buja fehércselédek, kikapós fogadósnék ugyanúgy részesei az eseményeknek, mint a pandúrok, bírák vagy éppen maga Kossuth Lajos. Ahogy a „szemtanú” Veszelka Imre előadja, elmeséli nekünk a történetet nagyon szórakoztató, jó kikapcsolódást ad. Igazi ízes nyelven megírt, népi humora kiemelkedő. Megidéződik a néphit, gondolkodásáráról, szokásaikról is ad képet. Egészen addig, amíg Talpuk alatt fütyül a szél...

Cserna-Szabó András története eredeti hangon, remek stílusban íródott. A már közismert Rózsa Sándor-képhez nem tesz ugyan hozzá, mégis elgondolkodtató a kor történelméről, szokásairól megidézett kép. A betyárvezér jellegzetes alakja jól megrajzolt, élethű. A szótlansága, megfontolt magatartása, a sűrű, dús bajuszáig mind felidéződik. Akarta, szerette volna, ha élete egyenesbe fordul, jó útra térhet, azonban ezt nem hagyták neki, kérelmét Ferdinánd király elutasította. Veszelka Imre élete sem volt mentes a sorstragédiáktól, mégis sikerült túlélnie a kalandos rablások, bujkálások sorát. Így most 85 évesen elmesélhette nekünk ezt a történetet. Rózsa Sándor a lovát ugratja, miközben összevonja szemöldökét... avagy a betyárvilág az alföldi pusztákon. Kimondottan jót szórakoztam rajta, és ez nem kevés. Szerintem sömmi többet nem is akart, de azt remekül hozta. Nem hiánypótló mű, kikapcsolódásnak, ismerkedésnek kedvet hoz az olvasónak. Igazi "csernás" olvasmány a betyárvilágról és azok hőseiről. Betyárosan jó!



                  




Kik is voltak a betyárok? 
Betyár a 18–19. századi bujdosó rablók neve volt Magyarországon. Általában lovas bujdosókként említik őket. A betyárokhoz hasonló lovas útonállók világszerte léteztek a 20. századig, közülük a betyárokhoz hasonlóan sokan tettek szert hírnévre. Elsők között „megdicsőült” magyar betyárok Zöld Marci, Sobri Jóska és Rózsa Sándor voltak. A betyárokról már a 18. század óta sorra születtek a betyárballadák, betyárdalok és szájról szájra terjedő történetek, mondák és a betyárromantika áthatotta a ponyvairodalmat is. Ismert íróink közül többeket megihletett a betyárok világa. Többek közt Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Krúdy Gyula, Jókai Mór műveiben is feltűnnek.Tömörkény István: Betyárlegendák c. művét 1898-ban adták ki Szegeden. Az elbocsátott végvári katonák tömegei, politikai okokból elbujdosó szegénylegények, az osztrák katonaállítási rendszer ellen menekülő katonaszökevények, zsellérek és egyéni tragédiákon átesett egyszerű emberek alkották a kialakuló betyárvilágot. A legtöbb hírhedt betyár a Dél- Alföldön tevékenykedett.

Rózsa Sándor tőlem alig néhány kilométerre, Röszkén született 1813-ban. Ezzel indul a történet, mert már a születése pillanata meghatározó volt későbbi életére. Ugyanis burokban jött a világra... ezért nem fogta a golyó sem, tartotta a néplegenda.

Rózsa Sándor annyira karizmatikus személyiség volt, hogy kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren.Sokan akarták látni. Kufsteinben ő volt az egyetlen köztörvényes fogvatartott. Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek miatt ez lehetetlen volt. Miután ismét börtönbe került 1878. november 22-én gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.







A könyvet köszönöm a kiadónak!







Magvető, Budapest, 2015
208 oldal · ISBN: 9789631432862

2015. október 7., szerda

Éles

Potozky László: Éles 


                                                        

"A magány társas lény – örökké talál magának valakit, akit kísérgethet."





Az idei év egyik, ha nem a legjobban várt könyve volt számomra Potozky László első regénye az Éles. A szerző előző kötetével maradandó nyomot hagyott, így örömmel figyeltem fel erre a könyvheti újdonságra. A Nappá lett lámpafény humoros, játékosan komoly írásai végén jeleztem, erre a fiúra oda kell figyelni. Nem csalódtam, az Éles-t már a megjelenése után hamarosan generációs regényként kezdték emlegetni. Az is. Az ábrázolt generáció rögtön vállalta, magáénak érzi a történetet.

Én a másik generáció gyermeke vagyok, akik a szakadék túloldalán tántorgunk. Nehéz volt nekünk is, másképp nehéz, hiszen senkinek nem könnyű.  A "mai fiataloknak" mindig nehéz. Itt kelet-közép Európában különösen. Tetszett, hogy egy nem nevesített nagyvárosban játszódik, ami bárhol lehet.
A fülszöveg is kíváncsivá teszi az olvasót. Végre egy férfikönyv, egy fiatalemberről, aki egyetemre jár, és saját lelki kínjaitól próbál megszabadulni, megtalálni a helyét ebben a világban. Némi szerelem-féleség, facebook villogó üressége, kocsmázások, haverságok és határtalan házibulik élete jelzőkarói. Önpusztítóélete, a fosztogatás-rablásig terjed, verekedésekkel tarkított önképkeresése és szeretet vágya árnyalja a történetet. Valahogy nincs valós cél, ürességbe veszik az élete, csak úgy vannak, élnek benne a barátnőjével. Aki kurválkodással egészíti ki bevételeiket, ennek kapcsán sodorja egymáshoz őket az élet. Mert a pénz az mindig kevés, bár többször is elhangzik, hogy a szülők tolják a lóvét alájuk, de persze az nem elég... Valamit talán nekik is kellene érte tenni. Tesznek is... Otthon persze úgy tudják, bébiszitterkedik a lány. Hol a bizalom, az őszinteség, miért van erre szükség? Lemondani néhány dologról, buliról talán könnyebb lenne, mint ezt a lelket és testet is kizsákmányoló "munkát" végezni. Könnyűnek tűnő pénzkereset, de nem az!

Keresik, de nem igazán találják helyüket ebben a világban. Fiatal felnőttek, mégis gyerekek még. Küzdenek a felnőtté válás nehézségeivel. Alkohol, drogok, bulik és felszínes barátságok az életük. Mai történetet kaptam, mai nyelven. A szöveg sodró, lendületes, sok esetben durva, mégis képes az olvasót megfogni, nem ereszt. A brutalitásának van helye. 
Jobbára tetszett,  ugyanakkor elborzasztott. Mint egy alig húsz éves, éppen a második tanévét kezdő egyetemista lány édesapjaként olyan tükröt mutatott Potozky, amibe bele tudtam nézni, de félelmetes a kép. Ha ez az igazság a mai fiatal, egyetemista vagy főiskolásokról, akkor nagyon nagy a baj!
Nem tudom ki és hol rontotta el, miért nem tudják, mit is akarnak? Oké, mikor bulizzon, ha nem huszonévesen? De tanulni is kéne, diplomát szerezni, lehet azt is inkább kettőt, meg ugye nyelvvizsga nélkül már a takarítónő sem kell... munkanélkülinek pedig alap a diploma. Kissé bolond ez a világ, úgy tűnik. Nehéz józanul és okosan dönteni. Azt írja, a fájdalom a legjobb fájdalomcsillapító. Oké, rendben, de MI FÁJ? Mire ez a cél nélküli, önkínzó életmód? Éles a kép, éles a fájdalom.

Az E/1-ben elmesélt történetet még jobban magáénak érzi az olvasó. Személyesebbé válik. A név nélküli hőse pszichológia szakos hallgató, aki bizony önmaga is kezelésre szorulna. Sajgó lelkét kezelni kellene, de nem Unicummal, sörrel vagy gyógyszerekkel. Szeretettel és megértéssel, bizalommal talán többre menne. Az elvesztett szerelem sokáig tud fájni, az első különösen. Balerina emléke elkíséri egy életen át, de Katje is vele marad. Bár az talán nem is szerelem volt, csak egy sorsközösség, egy hullámzó kapcsolat. Katje mert, tudott lépni. Diploma nélkül is lehet boldog és sikeres az ember élete, ha megtalálja azt a célt, ami örömet tud okozni. Mert mindenki nem mehet el sem. Éles a kép, éles a fájdalom, amit az olvasó lelkébe mar. Önsorsrontó, világmegváltó fiatalok mindig voltak. Aztán felnőttek. Félelmetes, ha igaz ez a kép, a szülők által támogatott egyetemista nyafogásnak tűnik. Talán az írói fantázia is túlszínezte picit, felnagyította a képet. Ami persze csöppet sem baj. Erre odafigyel és felkapja a fejét az olvasó.

Őszintén remélem, hogy  nem csak ez van, lehet máshogy, lehet másképp élni. Bízom benne, nem fogom hallani a lányomtól: "hétvégeken bébiszitterkedem".  Másik városban van, elengedtük a kezét, mert el kellett engedni. Mégis az önálló élet nehézségei, az új arcok, haverok és alkalmak esetén már neki kell helytállnia. Remélem nem kell megbánjon semmit, remélem jól szerettük, neveltük.

Potozky László közel a harminchoz egy letaglózó és kiforrott regényt tett az olvasói elé. Súlyos kérdéseket feszeget, pontos képet rajzol fel főhősének világáról. Egy személyiség lelki kínjai, pusztító fájdalmai jelennek meg a sorokban. Bízom abban, hogy a leki béke, az értelmes életcél megtalálása után ráköszönt a főhősre, sebei begyógyulnak végre. A remény, mint egy éles villanás a sötét és borús égen ott van erre.

Első regényként mindenképpen megállja a helyét az Éles. A kortárs szépirodalom berkein belül kimagasló, ajánlom mindenkinek. Az, hogy a tükör ilyen képet mutat, azért közösen rontottunk el valamit. Ugyanakkor  ne hagyja ki senki a Nappá lett lámpafény-t sem. Csak gratulálni tudok a regényhez!


        
Potozky László 1988-ban született Csíkszeredában, jelenleg Budapesten él.
Eddigi művei: Áradás (novellák) Erdélyi Hírmondó Kiadó, Kolozsvár 2011.
Nappá lett lámpafény (novellák) Magvető Kiadó Budapest, 2013.



Magvető, Budapest, 2015
240 oldal · ISBN: 9789631429077


















2015. október 4., vasárnap

Stoner

 John Williams: Stoner




                                             



„Briliáns, gyönyörű, hajthatatlanul szomorú, bölcs és elegáns regény."
Nick Hornby



Ez a könyv ötven évvel megjelenése után lett siker, most érkezett el a hazai olvasókhoz. Az egyszerűségében gyönyörű és kifejező borítón lévő fülszöveg szinte mindent elárul a történetről. Egy ember élete ez, amit néhány mondatban összefoglalhatunk, illetve a kezdő mondat már a tartalmat összegzi.

William Stoner 1910-ben egyetemre megy,  ledoktorál, megéli a világháborúkat, és ott lesz élete végéig tanár, ahol ő maga is tanult. Stoner, akivel csak történik az élete. Valóban ennyi lenne egy ember élete? Mi lehet ebben kalandos, tanulságos vagy a nagyközönség számára érdekes? Az élet nagy kihívásai, kalandjai is elmaradnak, élete elég szokványosan alakul. Egy elrontott házasság, egy késői, rövidke szerelem adta néhány boldog pillanat és a pontos munka az, amivel élete jellemezhető. Néhány életét befolyásoló döntés, munkahelyi vitába keveredik egy tanártársával, ami színt hoz magányos életébe. Stoner társas magánya valahogy lenyűgöző és megható, szerethető figurává teszi. Sorsa ellen nem lázad, elfogadja, eltűri és viseli elrontott életét. A sorsát ő maga alakítja, nem lehet szó válásról, mondhatni nem történik vele semmi különös. Mégis egy elegánsan megírt és szívet szorongatóan szép történetet olvashatunk. Remek korrajz is és a hangulata csodálatos. A szöveg sokszor épp olyan szikár és visszafogott, mint maga a főhősünk Stoner. Egyszerű és letisztult próza, öröm olvasni. Gondolkodásra serkenti olvasója képzeletét. Egy-egy életszakasz történéseiben sokan magukra ismerhetnek. Én is.

Mai szemmel, amikor negyvenkét évesen visszatekint életére, már öregedő férfiú. Egy mai negyvenes javában aktív életet él, ereje teljében van. Ő már a múlton töpreng, alig van valami, amire érdemes emlékeznie. Megható szeretettel nevelgeti lányát, amíg felesége szó szerint elidegenít tőle, szinte irigy a kapcsolatukra. A lány élete szinte ismétli az apjáét, mint egy börtön a szülői ház. Azonban
ő felméri ezt és szó szerint menekül ebből a közegből egy kényszerházasság árán.


Csak egy ember élete, ami többször is el van rontva. Megadóan és méltósággal éli le életét a maga egyszerűségében. Nem igazán értettem, miért nem lázad? Akár a felesége idióta, felszínes ötletei ellen? Miért hagyta a lányát is veszni, a feleség karmai közé kényszerítve? Ugyanakkor a lány is megadással tűrte anyja hisztijeit, önző önsajnálatrohamait, de várta, hogy nagykorú legyem és kilépjen ebből a körből.
Stoner a végén mégis elégedett az életével: egy elhivatott oktatói életet hagy magamögött, amit ő is ajándékként élt meg. Aprócska pont a nagy egészben, de fontos része annak. Felméri a sorsát, hová jutott a vidéki mezőgazdaságtól elszakadt egyszerű gyermeki lelkével. Nincs benne harag, elégedetlenség. Megbékélt a sors adta lehetőségeivel, átlagéletével. Így válik valóban pozitív hőssé
a történet végére.


Különös élmény volt olvasni ezt a remek történetet. Léleksimogatóan egyszerű és megragadó pillanatok vannak a lapokon. A fekete-arany borító elegánsan illik a történet szépségéhez. A borító fotóján látható arcon minden ott van, amiről a sorok szólnak. Az egész élet leolvasható róla. Megérte várni rá ötven évet, simán az év könyve lehet. Zseniális, olvassátok, szívből ajánlom!

„Ilyen fantasztikus regénnyel ritkán találkozni az életben." Tom Hanks


Eredeti mű: John Williams: Stoner
Eredeti megjelenés éve: 1965


Park, Budapest, 2015
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551745 · 
 Fordította: Gy. Horváth László




2015. október 3., szombat

A Liebster Blog Award-díj


A vándorló Liebster Blog Award-díj 

 


Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra a hónap kezdése: a Könyvutca két bloggere, Zsófi és Bea méltónak talált és nekem is ide ítélte a Liebster Blog Award díjat. Ezúton is hálásan köszönöm és természetesen gratulálok nekik is eredményes munkájukhoz! Hajrá, Október!
Zsófi és Bea válaszait itt olvashatjátok:  katt!




 Köszönetképpen kezdjük egy olvasós idézettel:

"Az olvasás olyan mint a szerelem, aki kihagyja, élete legnagyobb élményét hagyja ki, mert szerelem nélkül mit sem ér az élet." 
Dragomán György   


A díjról néhány szó: 

A kezdeményezés Németországból indult, amelyet bloggerek adják egymásnak. Leginkább azt szeretnék vele elérni, hogy az olvasók jobban megismerjék a bloggert, illetve megtudják azt is, hogy ő kiket olvas, és kiket ajánl olvasásra. Éppen ezért van egy marketing háttere is, hiszen a blogger tovább is adja a díjat, nemcsak megkapja.
A liebster szó jelentése egyébként kellemes, értékes, legkedvesebb, amely utal arra, hogy az odaítélő szívesen jár vissza az adott blogra, és éppen ezért is ajánlja. Fontos megemlíteni azt is, hogy a lánclevelekhez hasonló módon terjed, és a jelölés során nincsen semmilyen tartalmi megkötés. Nemcsak könyves, filmes blogok kaphatják meg, hanem ugyanúgy oda lehet ítélni egy kismama blognak, vagy akár egy gasztroblognak. A jelölésekkel is elárulja egy blogger magáról, hogy melyek azok a területek, amelyekről szívesen olvas. A Liebster Blog Award-ot egyébként nem kötelező továbbadni, de felesleges megszakítani a láncot, hiszen ez mindenkinek elismerést jelent, és ha valami tetszik, akkor dicsérjük meg nyugodtan. Díjat adni pedig szép gesztus.
A díj kötelezettséggel jár, amelynek itt vannak a szabályai. Fontos, hogy a szabályok változhatnak, és maguk a bloggerek is alakítanak rajta:
- Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját! 
- Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!
- Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!
- Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!
- Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!

10 dolog, amit biztosan nem tudtál rólam: 

1: Gyűjtöm és szeretem, mondhatnám egyik "könyves-mániám" a dedikált könyv. Főleg, ha az író és a könyv kedvencem lett. Van már "trófeám": Jo Nesbo, Arne Dahl, Tommy Wieringa, Iselin C. Hermann. Kristina Ohlsson, Steven Saylor, J. K. Rowling vagy éppen Michael Houllebecq-től. Magyar szerzőket persze könnyebb elérni a teljesség igénye nélkül: Moldova György, Fehér Klára, Vámos Miklós, Grecsó Krisztián, Benkő László, Bíró Szabolcs, Urbánszki László és Marcellus Mihály dedikált könyvei vannak a polcomon. 

2: Szeretem a zöldségeket, bár nem vagyok vega. Imádom a salátákat, párolt zöldféléket: répa, brokkoli, padlizsán, zeller a kedvencek. A főzelékek is jöhetnek, kivéve: sárgaborsó.

3: Műszaki anti-talentum vagyok... hiába, mindig a humán dolgok érdekeltek. Ezért sem hoznak lázba az ilyen-olyan újdonság kütyük. Épp elég, ha tudom kezelni... (be és kikapcsolás). 

4: És éppen ezért nagyon lenyűgöz, ha valaki kreatív, imádom a kézműves dolgokat.  


5: Szeretem a kávét! alap, azzal működök. Na, jó, ezt valószínűleg tudtátok... 
6: Szeretek utazni, és a vízpartok a kedvenceim. Ám a hegyektől sem ijedek meg, sőt! 
7: Nincs tetoválásom, viszont egy ideje, tervezem... van, akinek kifejezetten jól áll és illik az egyéniségéhez. Remélem nekem is.
8: Kutya, macska, ló a kedvenceim, (és a rántott csirke..). A fiam kutyás, a lányom macskás, szóval a békés egyensúly megoldható. 
9. Ha tehetném kiköltöznék egy erdőbe, vagy egy tanyára.... ott lenne mindenféle jószág körülöttem, nyúl és kecske, érdekelne a sajtkészítés...  

10: Nem szeretem a gyűlölködést, a vitákat, veszekedéseket. Igyekszem azt a bizonyos "közös nevezőt" megtalálni az életemben is. Soha nem érdekeltek, nem foglalkoztam a pletykákkal. Söpörjön mindenki a maga portáján, ott tartson rendet... és ne ítélj, hogy ne ítéltess!  

Zsófi és Bea kérdései: 

1. Egy könyv elolvasása után azonnal megírod az értékelésed, vagy vársz egy-két napot, hogy kialakuljon a véleményed, letisztuljanak a dolgok?
Úgy egy éve, várok... eleinte este befejeztem és reggel, napközben megírtam. Mostanában már úgy gondolom, átgondoltabban és kiérleltebben írok véleményt. Készítek vázlatokat is, vagy amikor menet közben már elindul az agyam, leírom. Tervezek, és ez valahol megnyugtató is, jobban átlátom a dolgaim. Például tudom miket olvasok az adott hónapban, miről akarok írni.
Amihez azért nem ragaszkodom mereven, nincs betáblázva előre a hónap.


2. Olvasol-e két, esetleg több könyvet egyszerre? Igen! Egy komoly, mély-nyomor szépirodalmi téma mellé, vagy egy izgalmas krimi mellett egy könnyedebb nem árt. 

3. Az első könyves kérdést nem hagyhatjuk ki. Mi volt az első (saját olvasatú) könyved?
Ez biztosan valami mese lehetett (Öreg néne őzikéje), de amire valóban emlékszem: olyan 11-12 évesen Rideg Sándor Indul a bakterház könyvén többször is könnyesre vigyorogtam magam.  Szerintem sokkal jobb, mint a film, pedig akkor annak még híre sem volt...


4. Kedvenc meséd? Könyvben és filmben is szeretnénk tudni.  
Ez már az előzményekből is gondolom kiderült: szeretem a meséket. A két gyerekemmel kapásból idézünk az élet adott pillanataiban mesékből, amire sok esetben értetlenül bámulás volt a reakció.., persze mi ezt nagyon élvezzük! Nem tudok csak egyet választani, néhányat sorolnék fel: Ludas Matyi, Vuk, Micimackó, Aladdin, Tarzan. Könyvben még az Andersen összest mindenképpen ide sorolnám. 
Egy Micimackó idézet a kedvencekből: 
"Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled."  

5. Mi a kedvenc zenéd és zenei stílusod? 
Hajj-ajj... nagyon szeretem a zenét, és elég mindenevő vagyok. (Amúgy is nyitott és érdeklődő).
Csak sorolnák néhányat, ami most eszembe jut. A nagy hármas: ABBA, Queen, Tina Turner. Őt koncerten is volt szerencsém látni, kétszer is! Pazar élmény volt.
Fontosak még: Neoton Família, Edda, (szigorúan az első 3 lemezük), Kiscsillag, Magna Cum Laude, Quimby, Ákos, LGT, Kowalsky meg a Vega pedig lassan egy éve a legújabb felfedezésem, őket 2 hete láthattam koncerten. Ebből az is kiderül, szeretek és járok amennyit csak tudok koncertekre, mert az élő zene varázsában hiszek. 


6. Van-e olyan családtagod, aki kifogásolja, hogy túl sok időt töltesz blogolással, olvasással? (Mert nekünk van.:))  Hmm.. néha akad, hogy furcsán néznek, de alapjában jól tűrik "csendes őrületem".
7.Van-e hozzád hasonló könyvmoly a családban? A nagymamám volt, aki velem is megkedveltette a könyvek csodálatos világát. A fiam pedig mostanában nagyon igyekszik felzárkózni. 

8. Milyen filmet néztél legutóbb? Tetszett-e? Na, ezen gondolkodtam a legtöbbet... mert nem nézek tv-t, de néha leporolom. Moziba valahogy az utóbbi hónapokban nem jutottam el, pedig készültem...  amit viszont tuti megnézek és nagyon várok: az új James Bond film a Spectre - A Fantom visszatér lesz novemberben! És nagyon bízok benne, fog tetszeni... bár a kedvenc Bond színészem nem Craig.


9. Kedvenc íróid? Detto, mint a zene és film. Sok van, a teljesség igénye nélkül: Faludy György,
Márai Sándor, Wass Albert, Fekete István, Vámos Miklós, Háy János, Kőrösi Zoltán, Tóth Krisztina, Jo Nesbo, Kristina Ohlsson, Stieg Larsson, Jodi Picoult, Benkő László, Urbánszki László, Steven Saylor. Jaa! a verseket is nagyon szeretem. József Attila, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós a "very best" nálam.
                                                                       
10. Van-e valami babonád? 
Érdekel a feng-shui, horoszkóp és számmisztika, bár a matekot úúútálom! 
  

És most következzenek az én díjazottjaim:


1: Könyvvizsgálók blog
2: Szembetűnő blog 
3: Tekla könyvei blog
4: Cilee könyvek blog  
5: Kicsiboszi könyvei blog


A kérdések, kevéske változtatással:
1. Egy könyv elolvasása után azonnal megírod az értékelésed, vagy vársz egy-két napot, hogy kialakuljon a véleményed, letisztuljanak a dolgok?
2. Olvasol-e két, esetleg több könyvet egyszerre?
3. Az első könyves kérdést nem hagyhatjuk ki. Mi volt az első (saját olvasatú) könyved?
4. Kedvenc meséd? Könyvben és filmen is! 
5. Mi a kedvenc zenéd és zenei stílusod?
6. Dedikált könyved van-e valakitől? 
7.Mikor és hol, hogyan olvasol? Van olvasókuckód? E-könyv vagy hagyományos?
8. Versek? Olvasol-e, van kedvenc költőd?
9. Kedvenc íróid vagy műfajod, van olyan könyv, ami különösen nagy hatással volt rád?
10. Van-e valami babonád?