2019. november 16., szombat

Szerotonin

Michel Houellebecq: Szerotonin








                                                                                           









Pontosan négy évvel a Behódolás regénye után a francia író most sem kerüli el a bátor politikai állásfoglalást. Érzésem szerint vélhetően a Szerotonin regénye ismét megosztó lesz. Tökéletesen eléri, hogy odafigyeljenek, beszéljenek róla.
Egyáltalán nem számítottam arra, amit ebben a könyvben találtam, bár volt elképzelésem. A 2015-ben megjelent Behódolás mindenképpen megosztó regény volt, így nagy kíváncsisággal csaptam le a francia irodalom fenegyerekének új regényére.


Az írás minőségének örültem. Lendületes, átélhető és hatásos próza. Houellebecq nem menekül el a saját koruk problémái elől, ez adja most is az egyik fő hátteret. A mű kísérlet a személyes emberi sorsok és a napjaink történelmének összefüggéseinek ábrázolására. Ez a kölcsönhatás pedig elgondolkodtató és fájó végkövetkezésekhez vezetett.
Tetszett és érdekes volt, számomra is átélhető az idő múlásáról, a férfi lelkének belső életéről, a titkokról írt gondolatai. Egy öregedő, negyvenes férfi személyes sorsába tekinthetünk bele. Ennek az embernek komoly pszichés problémái, önértékelési zavarai vannak. Jó úton van a mentális széthullás felé. Florent-Claude ráébred, bizony valamit elrontott, zsákutcába került az élete. Ő keresi az élet értelmét, amennyiben van ilyen.

Az egzisztenciális és pszichés gondok tökéletesen kifejezik a zaklatottságot, a lelki bizonytalanságot, a talajvesztettséget. A depresszió korunk népbetegsége, amit kezelni kell. Antidepresszánsokkal, orvosi segítséggel, életcél és életminőség javulással. Ez komoly kihívás, nehéz feladat, bizony önmarcangolásra készteti az egyént. Mit és hol rontott el, futott mellékvágányra az élete? A mellékhatás pedig még lehangolóbb. Lehet, javul a kedve, de a szex bizony akadozik, nem megy. Maradnak az emlékek, régi élmények. Ami viszont nem pótol semmit a jelen állapotban. Fusztráló valóság ez a férfi életében, aki amúgy szexmániás. A felmerülő összes problémát a szerelem felől közelíti meg. A szerelem, a szex mozgatja és határozza meg világát.



Főhősünk és narrátorunk Florent-Claude, aki szinte mindent un és utál maga körül, még a saját nevét is. Személyes élete, lelke romokban, szétesett. Ő maga egy két lábon járó depresszió. Az önértékelés hiánya a depresszió szorításában, impotenciával súlyosbítva nem csak a nyugati ember végzete... Vajon az elszalasztott boldogság lehetősége végleg elillant, vagy van még remény elkapni?

A munkáját tekintve agronómus főhős (mint Houellebecq), így nyilvánvaló, hogy politika- és társadalomkritika akad bőven. Valójában sosem érdekelt igazán a politika, igyekeztem távol, kimaradni belőle. Ám ez akarva-akaratlan elég megkerülhetetlen napjainkban.

A narráció hatásos, jól viszi előre a történetet. Túl sok cselekményekben azért nem bővelkedik a regény, a legfontosabb és egyben a csúcspont a feldühödött francia gazdák lázadása, útzárral, fegyveres ellenállással. Ez a drámai valóság erős képekkel jelenik meg a regényben. Nem elrugaszkodott ez sem a valóságtól.


A könyv több helyen megidézi a szokott pornográf elemeket: a szex az élet egyik fő értelme, ez nem is kétséges, erőszakos, nem szemérmes egy cseppet sem. Az általam olvasottakból most a legmeghökkentőbbek, polgárpukkasztóbbak ezek a részek voltak. Akad itt zoofilia, pedofilia stb.
Aki még nem olvasott a szerzőtől ne ezzel kezdjen. Elég sok merész, provokatív vetületekkel van tele, ami nem is tudom mennyire szükséges a téma emeléséhez. Houellebecq ugyanis apródonként építkezik. A főhős lelki vívódásai tökéletesen összhangban keverednek a huszadik századi globális katasztrófák poszt-apokaliptikus képével. Elgondolkodtat, sokkol. A különféle függőségek döbbenetes hatással vannak a mai ember univerzális arcképére.


Az kétségtelen, hogy Houellebecq nagyon tud írni, érzékletesen, pontosan látja és láttatja azt a világot, amiben jelenleg élünk. Talán ettől vannak kettős érzéseim, hiszen az egyik legprovokatívabb alkotó napjainkban.Taszít és vonzz írásainak témája, az ábrázolt valóság valóban riasztó. Ám biztosan fogok még Houellebecqtől olvasni másik könyvet.





Michel Houellebecq író, költő 1956-ban született Réunion szigetén. A világhírt az Elemi részecskék című regény hozta meg a számára. A térkép és a táj című könyvével elnyerte a Goncourt-díjat. A Behódolás a 2015-ös év megkerülhetetlen műve lett.



Magvető, Budapest, 2019
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439021 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

2019. november 14., csütörtök

Liber Mortis

Szabó Magda: Liber Mortis 






     "Egyet nem tudok tudomásul venni, kicsim. Egyetlenegyet. Hogy elmentél, hogy Agyigód itt maradt."










Szabó Magda és férje, Szobotka Tibor 34 évet éltek együtt elválaszthatatlan, boldog házasságban. Közös életüket, szerelmüket a halál tényével is dacolva váltak az irodalom egyik megrázó és személyes részévé. Több ez, mint egy nagy szerelem története. Úgy gondolom, hogy a Halottas könyv elsősorban azoknak kikerülhetetlenül fontos, akik jól ismerik az íróházaspár életét és munkásságát. Az életmű sarkalatos része, amit való igaz, talán nem is a nagy nyilvánosságnak szánt az írónő, hiszen a 2007-ben bekövetkezett halála után négy évvel jelent meg először. Sokat ad a Szabó Magda - Szobotka Tibor életrajzhoz személyes, bensőséges soraival. Most új kiadásban a Jaffa Kiadónál megjelenő életműsorozat 30. köteteként került a boltokba.



Az imádott férj, Szobotka Tibor 1982. február 26-án halt meg. Az író, műfordító, irodalomtörténész özvegye Szabó Magda 1982. május 25-étől 1990. február 27-éig vezetett naplót.
Ha röviden kellene összegeznem: itt nincsenek nagy fordulatok, csak dráma van. A mély, zsigerig hatoló fájdalom.

Az első 300 oldalt folyamatosan olvastam végig. Utána tört meg némileg a lendület, vált nyomasztóan fájdalmassá az írónő naplója. Addig sem volt egy vidám olvasmány, de tudtam mit várhatok. Ekkora önzetlen nagy ragaszkodás talán nincs is, amit kiolvashattam a naplóból. A fájdalom, a veszteség hiánya, annak feldolgozása pedig hatalmas feladat. Nem csak Szabó Magdának, hiszen ezzel a helyzettel mindenki tud azonosulni. Ő is meghalt egy kicsit ott és akkor, amikor a szeretett férje. A lelke mindenképpen. Talán egyedül éppen ez éltette, hogy a naplón keresztül tovább beszélgethetett imádott társával. Itt semmi túlzás nincs az imádott rajongás felfokozott állapota jól tetten érhető. A szenvedésre volt némi gyógyír a napló, terápia az írás. Ez az élet, már nem élet, csak vagyok - írja több helyen, szinte a megváltó halálért könyörögve. Nem tudhatta, hogy a találkozásra még 25 évet kell várnia. Egy életében is szeretett férj, egy halott felesége, aki az élet örömeivel már nem tud, nem is akar számolni. Ez valahol egészen érthetővé is válik a sorokból.


"Már nem tudom azt írni: Isten nevében. A halál nevében, a szerelem nevében, a magányéban, a tehetetlenség nevében – új füzetet kezdek."


Szabó Magda hitt a túlvilágban, a halottak jelenlétében. Megindító sorait olvasva megismerjük életük pillanatait, a jelent Nyúl nélkül. Agyigó szenvedése, fájdalma tapintható, megindítóan személyes, őszinte. Szobotka Tibor sosem került arra a piedesztálra, ahová írói kvalitás megillette volna. Tiltólistán volt hosszú évekig, majd fordításokból élt. Könyveit hosszú idő után, elvétve adták ki. Talán amit mindenki tud és ismer, hogy a naplóit, már Magda fejezte be. Ez a kötet az íróférj halála után 1983-ban a Megmaradt Szobotkának címmel került a boltokba. Egy érdekes adat, ami elképesztő a mai könyvkiadás számait ismerve. 126 ezer példányban jelent meg, ami alig 3 hónap alatt elfogyott...
Ezen kívül is számtalan érdekesség, háttér információ akad a kötetben.
A közös életük harmincnégy évének sok sok állomása megidéződik a naplóban. Játékos, fájdalmas és nagyon őszinte vallomás ez.



A halál tagadása és a szerelmes társ hiánya mellett a könyv nagy erénye, hogy sok irodalmi csemegét kínál, az a mindennapokról. A kulturális élet jeles szereplői jelennek meg Szabó Magda feljegyzéseiben. A napi történések, felkérések, utazások, dedikálások vagy színházi bemutatók kordokumentumként is tökéletesen funkcionálnak. Itt vettem észre, hogy szinte biztos, a mai olvasók közül sok nem is sejti, mikor kiről van szó. Jó lett volna egy lábjegyzetben beazonosítani a megjelenő személyeket. "A magvetőben ott volt a Réz is" - írja. Sajnos erről ma sok fiatalnak fogalma sincs ki az a Réz Pál. Fájdalmasan szép, ahogy megelevenedik a költőbarát, Illyés Gyula temetése. Végre odahajoltam és Juhász vállán tudtam sírni.. . Juhász Ferencről van szó, de ez nem derül ki. Némi irodalmi háttérismeret szükségeltetik úgy gondolom. Ott és akkor, bő 1 évvel Szobotka halála után tudott végre felszabadultan sírni. Sirathatta az elveszett társat, szerelmet, a közös boldogságot. A rajongása az összetartozásuk a halál után csak fokozódott az ő "Nyula" után. Szívfacsaró erről olvasni. Gyötrelmes mindennapok vártak az írónőre, amit elviselni, túlélni az adott neki erőt, hogy férje könyveit kiadják, elismerjék írói tudását. Ezt sikerrel teljesítette is. Végre újra, ismét felfedezték Szobotkát is, aki tagadhatatlanul a sikeres írónő árnyékában élte napjait.


A napló népszerű irodalmi műfaj. Olyan intim vallomás, kitárulkozás, ami sokkal személyesebbé teszi az egyéb olvasott regényeket is. Szabó Magda egyéni stílusa tökéletesen működik naplóírás közben is. Néhol humoros kikacsintásokkal tűzdelt megjegyzései, tagadhatatlanul személyes vallomásai az egyedül töltött évekről mesélnek. Olvashatunk filmekről, a mindennapok történéseiről vagy a politikai változások eseményei (rendszerváltás) is megjelenik a sorokban.



"Ó, szívem, szívem, szívem, hogy lehet ilyen eleven egy szerelem, ilyen körülmények között? Hogy lehet?"

Az életmű lélekbe markolóan emberi leírása, része ez. Fájdalmas, mégis gyönyörű, őszinte vallomás. Páratlan alkotás ez a képzeletbeli párbeszéd a műfajában. Ajánlom a már említett Megmaradt Szobotkának vagy a Nyusziék és a Bánom is én című naplót is.


A Szabó Magda-életműsorozat 30. kötetét ITT tudjátok megrendelni!



Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben.
A magyar irodalmi élet nagy hatású alkotója, író, költő, műfordító. 1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval.
1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle és állásából is elbocsátották. Egészen 1958-ig nem publikálhatott. Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. 90 éves korában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, de ezen felül Kossuth-díjat 1978-ban, József Attila-díjat 1959-ben és 1972-ben kapott.
2007. november 19. – én hunyt el otthonában.
















Jaffa, Budapest, 2019526 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634752158

2019. november 11., hétfő

Tenger a tengerben

Patrik Svensson: Tenger a tengerben
A Sargasso-titok



                                                           




"A Sargasso-tenger a világ vége, ugyanakkor mindennek a kezdete."







A könyv olvasása előtt igen keveset tudtam az angolnákról. Kígyószerű, védett hal, ami nem túl népszerű hazánkban. Vajon mennyit is tudunk erről a halféléről? Miért érdemes megismerni arra
Patrik Svensson könyve választ ad. Igazi meglepetés volt, ami után több kérdésemre választ kaptam.
Az angolna kultúrtörténetéről és misztériumáról ad irodalmi áttekintést a könyv. Patrik Svensson egészen különleges olvasmányélményt nyújt a könyvével.


Az angolna hihetetlenül izgalmas és rejtélyes, már-már titokzatos lény. Ezt sosem gondoltam volna, hála a történetnek sok információval gazdagodtam az olvasás élménye mellett. Miért vált a ​természettudósok Szent Gráljává, miért olyan rejtélyes hal az angolna? Izgalmas és tartalmas válaszokat kap az olvasó. Meghökkentő tényekkel alátámasztott érdekességeket tudhatunk meg a hal évezredes létezéséről, életmódjáról és titkokkal teli életéről. Nem csupán a számtalan változatairól olvashattam, de vándorlásukról, ívásuk és a lárvák fejlődéséről, ami egyedi módon megy végbe. Csak és kizárólag a Sargasso-tengerben szaporodik, elég érdekes módon. Izgalmas tudományos háttér volt a laboratóriumi körülmények között előállított angolnák története.

Klasszikus értelmében ez egy hibrid könyv, hiszen jól keveredik az apa-fiú kapcsolat szépirodalmi meséje, azaz Patrik saját élete, emlékei és a természettudományos háttérrel is érdemes megismerkednünk. Nem csak a hal hordoz évezredes titkokat. A párhuzam elkerülhetetlen, a velünk élők életét és gondolatait sem biztos, hogy mélységében és valójában ismerjük.


Ez egy nagyon személyes történet arról, hogy hogyan tud elmélyülni és tartóssá válni egy apa-fiú kapcsolat egy közös szenvedély, a horgászat által. Érdekes, hogy Patrik Svensson gyerekként nem szerette az angolnát enni, csupán a horgászat izgalma és az apja miatt ment, míg az apja szívesen fogyasztotta is.

Patrik beavat az angolnahalászat-kultúrájába, hagyományaiba, hiszen néhány éve már írt erről egy esszét "Az angolna evangéliuma" címmel. Ugyanakkor széles és átfogó, egyetemes történet az angolnáról, a tenger élővilágáról a természettudományokról. Arisztotelész azt hitte, hogy a semmiből születetik az angolna. Még a fiatal Sigmund Freud is szerepet kap a regényben, nem is akármifélét! Mindezt olvasmányos, szórakoztató formában kapja meg az olvasó. Lendületes, sodró és elgondolkodtató a kötet. Erős figyelemkeltés arra, hogy vigyázzunk pusztuló világunkra. A felvetett globális problémák sajnos létezőek.

A szerző gyökereihez a gyerekkori háttér remek alapot ad az egész családtörténethez. Bemutatja szülők szerelmét, életét, a svéd szociális hálót és annak hatásait, valamint a lezárásban az apa betegsége és halála az érzelmi szálakat is megmozgatja az olvasóban. Mi is az élet titka, értelme, hogyan fogadjuk, kezeljük a halál tényét.
A könyv sikerére talán a magyarázat az állatok és a természet iránti szeretet, a sok értékes információ valamint a növekvő érdeklődés a hal titokzatos létére adhat. A téma rendkívül hálás, mert az angolnát körülvevő elképesztő évezredes rejtély továbbra is fennáll. Meglepő titkokba avat be Patrik Svensson a hal létezése, szokásaival kapcsolatosan, felelevenítve a kamaszévek közös horgászatait. Lírai átkötései, leírásai emlékezetes olvasmánnyá emelik a könyvet.


Az angolna rejtélyes élete és eredete, és a Sargasso-tenger létezése mesterien szövődik egybe a saját és szülei életével. A Sargasso-tengeren az angolna szaporodik, majd hosszú utazás után visszatér és elpusztul. Olyan csodás visszatükröződéssé vált ez a folyamat, ahogyan a fény megcsillan a tenger hullámain. A fűzfaleveles hasonlata, kifejezetten az ember és angolna léte közötti párhuzamra épül. Elgondolkodtató, hogy a világ angolnaállománya vészesen csökken. Remélhetőleg nem jár úgy ez a furcsa élőlény, mint a Dodó madár.

Patrik Svensson stílusa lebilincselő és olvasmányos, első könyve akár kultúrtörténeti misszió is lehet a hal megismerésére és népszerűsítésére a személyes emlékek mellett. Az élet körforgásának, múlandóságának megindító története. Élmény volt megismerni az angolna és Patrik élettörténetének hangulatos leírását. Remélhetőleg sokakhoz fog eljutni.


ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a könyvet!



Patrik Svensson: (1972) kulturális újságíró, Malmőben él.

Ez az első könyve, ami a 2019-es August-díj jelöltje lett ismeretterjesztő irodalom (non-fiction) kategóriában. Az August-díj Svédország legismertebb és legrangosabb irodalmi kitüntetése.
A könyv jogait több mint 30 ország vette meg.





Athenaeum, Budapest, 2019
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632939216 · Fordította: Papolczy Péter

2019. november 10., vasárnap

Kés

Jo Nesbo: Kés 



                                                                               



"Újra feltámadt benne az az idióta, kínzó, állhatatos remény."









A norvég krimikirály és kedvenc nyomozónk, Harry Hole új kalandra indul. Nem túlzás, de világszerte hatalmas várakozás előzte meg az új, immár 12. rész megjelenését. Igazi pozitívuma a sorozatnak, hogy gyorsan a hazai olvasók elé került, köszönet érte az Animus Kiadónak! A minőségi skandináv krimi a megszokott remek fordításban olvasható. Petrikovics Edit, mint Jo Nesbo magyar hangja tökéletes most is. Az egyenletes színvonal adott, a borítónál sem marad el, ami egy sorozatnál igen fontos.


Nehéz szavakba foglalni, mit érzek olvasás után. Röviden: egy idegileg fárasztó, zaklatott este vettem le a polcról, ahol már néhány napja várakozott. Hétvégére tartogattam, de nem bírtam magammal, gondoltam legalább egy kicsit beleolvasok... Ez szerda este 21.49-kor volt és éjjel fél 2-kor tettem le a könyvet a 150. oldalnál. Úgy érzem, ez már mindent elmondott. Letehetetlenül jó krimit olvashattam! Kerek, kidolgozott, okosan csavaros, izgalmas történet.


Talán elfogult vagyok, de nagyon sok egyéb is van ebben a krimiben. Ez nem csak egy jó krimi. Jo Nesbo és Harry Hole hozza a formáját, magasan az átlag fölött teljesítenek.
Valóban agyafúrt, mégis minden a helyén van. Ha lehet fokozni az eddigi talán legjobb Nesbo történetet kaptam! Tízből tizenegyes! Mondjuk elismerem, ez a "legjobb" elég nehéz kérdés, hiszen jó, nagyon jó, remek és nagyszerű, ha lehet fokozni Nesbo krimijeit. Nehéz kihívás lenne bármiféle sorrendet felállítani. Nálam a Kísértet, Police és Boszorkányszög volt a kedvenc, de a Hóember, Vörösbegy és A Megváltó is szívszerelem. Nem vállalkoznék sorrendet tenni, ez hangulat kérdése is.


Az új történetről spoiler nélkül tényleg nehéz lenne írni. Talán nem is az a fontos mi történik, hanem hogyan és miért? Az értő, figyelmes olvasó tud a sorok közt is olvasni. 

Azt olvasni, mennyire szenved Harry nem volt jó. Megrázó, drámai volt, mégis fantasztikus! Van itt rengeteg mély, férfias érzelem, barátságokról, apa-fiú kapcsolatról és a szerelem is megmutatkozik. Erős érzelmeket mozgat meg az olvasóban Nesbo. 

Harry és az érzelmei mint egy hagyma kerül az olvasó elé. Rétegről rétegre bontja le és tárja az olvasó elé, lemezteleníti a férfi lelkét Nesbo. Elképesztően őszinte, bátor vállalkozás ez. A férfias érzelmek, szenvedély megindító, mégsem teszik kiszolgáltatottá, esendővé Harryt. Erőt ad neki a küzdelemhez, amit egy agyafúrt gyilkossal, és önmagával szemben is vívnia kell. Természetesen nem minden az, aminek elsőre látszik, a nagy becsapások szövevényes története a Kés.

Jo Nesbo írói stílusa különleges, szerintem súrolja a szépirodalomra jellemző hangulatot, tartalmat. Teszi mindezt elegánsan, néhány mondattal olyan férfias fájdalmat, érzelmeket ír meg, hogy az elképesztő. Mindezt hitelesen és érzőn, minden lelkizés vagy picsogás nélkül. Harry nyers, zsigeri érzelmei még a legkeményebb olvasó szívét is elképeszti.


"Nem mondtak semmit. Nem kellett. Nem bírtak. Néma sírásuk fülsiketítő volt."

"Oslo egy őszi város. Ilyenkor tavasszal úgy festett, mint egy bal lábbal kelt nő, akinek egy porcikája sem akar kimászni az ágyból, és teljesen jogosan gondolja, hogy szüksége lesz egy kis sminkre."


Az a legszebb talán az egészben, hogy valóban minden mondatnak, szónak helye és jelentősége van. Ami leírásnak vagy érzelmet keltő hangulatnak tűnik, az oldalakkal később válik hangsúlyossá. Tényleg minden részlet a helyén van. Szegény Harry szenved, lelkiismeretesen vívja küzdelmét az alkohollal és az életével. Rakel kidobta, ezt tudjuk. Oka is volt rá. Ám Harry megmutatja, joga van
a boldogságra, meg tud küzdeni érte férfiasan. A remény  mindig ott van erre, még ha ez pillanatnyi állapot csupán. Nehéz döntések ezek, napi harcok Jim Beam-nel és az érzéseivel. Az ütős történet első döbbenete az áldozat kiléte... szerencsére vele némileg kíméletesebb volt az író, mint mondjuk a kivételes képességű Beate esetében a Police történetében.

Természetesen nem is kell mondani, minden arra mutat, Harry alkoholmámora belesodorta egy végzetes helyzetbe. Minden klappol, kész rémálom a valóság, még ha nem is akartam hinni.. Innen szép nyerni! Az ördög valóban a részletekben lakozik! Úgy, mint egy eltekert rádióadó, elállított autóülés, vagy okos villanyóra ad támpontot. Imádom, ahogy a zene beépül a történetbe most is. Nem véletlen, jelentőséggel bír ez is, annyit mondhatok. Van itt még, utalva a hagymára, néhány réteg más történet, ami izgalmat kelt, és szorosan egybeforr a végére. Szerelmek, barátságok és munkakapcsolatok értékelődnek át. Feltűnik régi ismerősünk, Svein Finne azaz a Vőlegény is.

Jo Nesbo jó érzékkel adagolja az izgalmas krimihez a hozzávalókat. Nyomasztóan sötét, ahogy az emberi lélek mélyére hatol. Mégis az életről szól a regény. Egyszerűen mesteri, ahogy összedolgozza az egymástól távolinak tűnő részleteket is. A címhez hűen beépül a kés története is, ami informatív, érdekes momentum, nem csupán az elkövetés eszköze.

Zseniális krimi, a legutolsó oldalakig kétségek közt tartott, izgultam, töprengtem a lehetséges megoldásokon. Tényleg a végén tudjuk meg, hogy ki és miért tette amit tett. A befejezés pedig annyira elegáns, nincs túlragozva, de bűnhődni kell az elkövetőnek. Harry emberi oldala itt is hangsúlyos, nagyon elegánsan oldja meg, zárja le az ügyet. Igaz, egy régi kedves szereplőtől elbúcsúzunk.. A másik szál is érdekes lezárást kap, amivel tökéletesen tudtam azonosulni. Ha rébuszos lett az ajánló, az olvasás élménye mindenre választ ad.

Jó volt újra elmerülni Nesbo és Harry Hole univerzumában, még mindig meg tudtak lepni. Jo Nesbo a király, ez nem kérdés, megmutatta ismét. A befejezés nyitott, bízom benne lesz folytatás! Köszönöm az élményt Mr. Nesbo!



ITT tudod megvenni kedvezménnyel az Animus webshopban az új Nesbo krimit vagy a korábbiakat!


Jo Nesbo 1960. március 29-én Oslóban született.

Ígéretes labdarúgó-tehetségként indult, aztán jött az a bizonyos térdsérülés, aminek most sok skandináv krimirajongó lehet hálás... Közgazdász és pénzügyi elemző tanulmányokat folytatott, majd tőzsdeügynökként dolgozott. Országos hírnevet szerzett zenészként és dalszövegíróként is zenekarával.

Első gyerekkönyve 2007-ben Doktor Proktors Prompepulver (Doktor Proktor pukipora, 2012) címmel jelent meg.
Krimiszerzőként 1998-ban elnyerte az év legjobb északi krimije (Denevérember) díjat. 2008 az év könyve Norvégiában a Hóember lett.Regényeit eddig 50 nyelvre fordították le, és több mint 40 millió példányban adták el világszerte. Gyerekkönyvei is sikeresek.
A Harry Hole sorozat kötetei: Denevérember, Csótányok, Vörösbegy, Nemeszisz, Boszorkányszög, A Megváltó, Hóember, Leopárd, Kísértet, Police, Szomjúság.

Animus, Budapest, 2019
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633246719 · Fordította: Petrikovics Edit










2019. november 9., szombat

Rendszerhiba

Edward Snowden: Rendszerhiba



                                                                                 



„Az életben a legfontosabb döntések tudat alatt formálódnak és csak akkor nyernek tudatos kifejezést, amikor teljesen megérnek.”








A Rendszerhiba egy igen alapos, többrétegű és valós történet, amit lényegében mindenki ismerhet. Aki tudja ki volt George Orwell, ne tán olvasta az 1984 című regényét az abban megjósolt és mára valóra vált ijesztő jóslattal találkozhat. Snowden arra készteti az olvasót, hogy komolyan gondolkodjon.
Így igazából sok vagy túl nagy meglepetés nem éri az olvasót ez ügyben, ám mégis olyan az egész, mint egy irodalmi thriller. A Nagy Testvér tényleg figyel minket. Mindenkit, mindenhol egyre több módon. Nincsenek titkaink, nincs magánélet szentsége, mindent tudnak rólunk.
Lehet ez ijesztő, félelmetes, de igaz. 
Edward Snowden ennek a hátterét, mibenlétét mutatja meg aprólékosan. Nem összeesküvés-elméleteket gyárt, a valósággal, információkkal állt az olvasók elé. Valódi amerikai történet, ami mégis mindenkit érint világszerte. A könyv a világpremierrel egy időben került a hazai boltokba is! 

A szerteágazó történet a gyerekkorral indul. Ez csupán annyiban különbözik az átlagtól, hogy
a kis Ed jobban érdeklődőbb és fogékonyabb volt a technikai újdonságokra, lehetőségekre. A családi háttér természetesen meghatározó: anyai őseit egészen a Mayflower hajóig tudja követni, apja a parti őrségnél őrmester. Meghatározó pillanat volt, amikor egy Commondore-64 került a család birtokába. Megismerjük az iskolai éveket, a család hátterét, Snowden egész családja a közszolgálatban tevékenykedett.

Kapcsolataik, majd a kamaszkor és a szülők válása egy egészen szokványos hátteret ad a fiú életének. Ám az egyértelműen kiderül, hogy Edward intelligenciája kiemelkedik az átlagból. 145-ös IQ-val a tanulás mellé a kíváncsisága is segítette. Ezt tanulmányai során tudja is kamatoztatni, nem csak a könyv megírásában. Edward előbb egy briliáns informatikus lett, majd szinte egyenes út vezetett a hírszerzés berkeibe. Előbb a CIA, majd később NSA alkalmazta Snowdent. Kikerülhetetlen a szeptember 11 történései és annak hatásai.

Az átlagember számára is érthetően íródott könyv rengeteg sok hárombetűs intézményt és egyéb tudományos-technikai rövidítést tartalmaz, amit sok esetben fárasztó és lehetetlen megjegyezni. Ez bizony rontja az olvasás élményét. Aki járatos a számítástechnika világában fogja érteni. Az egyszerű, mezei olvasó azonban csak kapkodja a fejét egy idő után. A részletekbe is belemenő technológiai elemzések, programtipusok és egyéb leírások kívánnak némi műszaki tudást.


Hogy miért állt ki a világ elé Snowden és ezzel lett az információgyűjtők leleplezője? Ellenérzéseit 
a titokban végzett, átfogó adatgyűjtés és tárolás váltotta ki. Ennek okai, háttere is kiderül. Legnyomósabb érve erre a magánélet védelme. Azonban ma már nem tudunk email fiók, internet, okos kütyük nélkül létezni. Ennek érdekében mi magunk szolgáltatunk magunkról tálcán minden lehetséges információt. Ma ezek nélkül, ha nem is lehetetlen, de nehéz lenne élni. A probléma inkább ott van, ha ezzel a képekkel, információkkal visszaélnek vagy ellenünk fordítják. Szóval,  csak okosan! Azonban az kétségtelen, titkai mindenkinek vannak. Lennének.



Elgondolkodtató, ahogyan alaposan ismerteti a különféle kémszervezetek kapcsolatrendszerét, működési hátterét, elveit. Jól színezi a könyv történetét Edward Snowden barátnőjének naplóbejegyzései. Ez teszik teljessé az összképet. Edward életét, neveltetését, karrierjét és az országhoz való kötődés a hűség jellemzi. Mégis, nem árt tudni, a jelenlegi amerikai kormányzat hazaárulóként tartja számon Edwardot. Az Egyesült Államok pert indított Snowden ellen a CIA-val és az NSA-val, a nyilvánosságra hozott, bizalmas információk, titkok megsértése miatt
A történet kiváló alapanyag a filmeseknek is, nem lepődnék meg, ha Edward története mozivászonra kerülne hamarosan.



A könyvet ITT tudod beszerezni a kiadótól!




A könyv fülszövege:
A Rendszerhiba rendkívüli elbeszélés egy éles eszű fiatalemberről, aki online nőtt fel, gyermekkorát az Egyesült Államok fővárosának bukolikus elővárosaiban töltötte, majd felnőttként titkos funkciókat látott el a Központi Hírszerző Ügynökségnél és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél. Kémként dolgozott, aztán whistleblower (kiszivárogtató) lett, amiért menekülnie kellett; az internet élő lelkiismeretévé vált. A Rendszerhiba egy kivételes íráskészséggel megalkotott, szenvedélyes és elegáns, kulcsfontosságú memoár, digitális korunk valóságos foglalata, amely menthetetlenül bevonul a klasszikusok sorába.



Edward Snowden: 1983. június 21. USA

Elizabeth Cityben született (Észak-Karolina) és a marylandi Fort Meade árnyékában nőtt fel. Képesítése szerint rendszermérnök, dolgozott a Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) és szerződéses partnerként a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (NSA). A köz javára tett erőfeszítéseiért több díjat kapott: Right Livelihood-díj, német Whistleblower-díj, Ridenhour Prize for Truthtelling, az International League for Human Rights Carl von Ossietzky medálja. Jelenleg a Freedom of the Press alapítvány elnöke.

XXI. Század, Budapest, 2019

400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155955693 · Fordította: Tomori Gábor

2019. november 7., csütörtök

A sziget

Sigrídur Hagalín Björnsdóttir: A sziget





                                                                                   





"annak a társadalomnak, amelyben az emberek nem mondhatják el a véleményüket, nincs jövője."






A könyv alapötlete fikció, de ennek ellenére, vagy épp ezért végig érdekes, utópisztikus és sajnálatosan könnyedén valós lehet szinte bármikor. A történet Izland globális összeomlása, és ami mögötte van.




Azon a bizonyos reggelen Izland arra ébred, hogy egymástól függetlenül, de MINDEN kapcsolata megszakadt a külvilággal.
Önmagában Izland léte egy csoda, kiszolgáltatva az elemeknek. A szigetország a hófödte hegyek, jeges gleccserek lenyűgözően vonzó világa egy természeti csoda. Szűkös lehetőségei, minimális készletei a túlélésre bizony kevésnek bizonyulna. Amit főképp önerőből elért és megteremtett az ország, elismerésre méltó. Az összefogás, az öntudat ébredése mennyire lehet segítő vagy gátló tényező? Az összeomlás további problémákat vet fel. Ez a történet jól összefoglalja, hogy merre, milyen irányba halad ma a világ.


Aki olvasta Jón Kalman Stefánsson, napjaink izlandi irodalmi szupersztárjának a Menny és pokol trilógiáját tudja, ismerheti az ország küzdelmes, ám szépséges helyzetét.
Ő és a hölgy, Sigríður Hagalín Björnsdóttir, aki újságíró, itt jártak az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon. Élmény volt látni, hallani őket, amit a könyveikről és az izlandiság mibenlétéről meséltek.

 Az időjárás egy adott tényező. Gyönyörű a hóvihar, az állandó szél, ám ezeket túlélni a valami. Ha mindehhez az elszigeteltséget és a kiszolgáltatottságot hozzá adjuk, már nem biztos, hogy kedvező a kép. A világvége itt van, elérkezett.
Mindez Izlandon, egy szigeten még erősebb hatású, remek hangulata van a regénynek.

Lenyűgöző egy tehetséges és bájos nő bölcs gondolatait olvasni. Mindezt békés derűvel, tűéles pontossággal tárja elénk. Nem ijesztget, nem katasztrófa hangulatot teremtve, csak árnyaltan jelzés szerűen mesél a problémák mibenlétéről, a társadalmi kérdésektől. A jog inog, az állami apparátus beindul, válságstáb, katasztrófavédelem, a mentés mégis feltételekhez kötött.
Jól megírt, fordulatos és izgalmas sztori, afféle versenyfutás az idővel, ahol tét a létünk biztonsága. Kicsit sem szájbarágós, ám annál inkább orrbavágós módon ráébreszt bennünket arra, mennyire kevés kell ahhoz, hogy megszokott életünk mindenestől felboruljon. Valóságszagú, ettől félelmetes és hatásos. A globális problémák a fikció és a politikai thriller elemeivel keveredve adják a történetet. Simán el tudom képzelni, hogy ez egy napon megtörténhet. Így végig fenn tartja az ember érdeklődését, reményt adva egy jó befejezésre, egy újrakezdésre. Hajrá, Izland!


"Olykor egyetlen emberré zsugorodik össze a világ. Egyetlen magányos emberré a kihalt fjordban."


Az elképzelt történet kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából jól működik, a tartalom jól átélhető. Durván szembesíti az embert a sorsa kiszolgáltatottságával, ráirányítja a figyelmet, milyen könnyen széteshet biztonságosnak képzelt világunk. A civilizáció ma már félelmetes mértékben függ a fejlett technikai háttértől. Megdöbbentő, aggodalomra késztet és ugyanolyan fájdalmas belegondolni a következményekbe. Mennyire vagyunk képesek túlélni önmagunkat? Adott technikai háttér nélkül mire jutnánk, mire lennénk képesek a fennmaradásunkért? Mennyire függünk egy olyan „egyszerű” dologtól, mint az internet, telefon vagy az áramszolgáltatás. Ha elfogy az élelem, nincs gyógyszer, utánpótlás pedig nem lesz, bizony könnyen széteshet a civilizációnk. Innen egyenes út az anarchia és az egyetlen cél: a túlélés. Bármi áron, bármiképp. Itt eszembe villant a régi nagyszülői kamra képe: kisgyerekként rácsodálkoztam miért áll hegyekben a cukor, liszt, zsír, miért emlegeti a mama mindig legyen itthon só és gyufa. Nem árt, ha bespájzolunk konzervet, tartós élelmiszert, sosem tudni... Björnsdóttir története akár egy jó kis ébresztő is lehet. Mindezt érzékeny, intelligens, de közérthető, követhető módon írta meg, miközben vérfagyasztóan izgalmas a cselekmény. 



"Irányvesztett gyerekek vagyunk, akik bekötött szemmel tapogatóznak egy számukra érthetetlen játékban."



A szereplők egyéni sorsa mellé ( María bevándorló, hegedűművész, és Hjalti, aki újságíró) a kamaszoké volt megdöbbentő. A Legyek ura világa idéződött fel bennem erről olvasva. Nem csak a lázadás, de az ő minitársadalmuk képe is elképesztő. A kirekesztettség a bőrszín alapján és a bevándorlók kérdése egy jelentős és súlyosan valós probléma. Ennyire kis ország esetében mindenképpen az. Az egyén és a társadalmi boldogság elég összetett kérdéssé válik. Az írónő remek jellemábrázoló ereje, a tragikus jeleneteket érzékletesen tárja elénk. Értékrendek, kultúrák ütköznek. A cselekményt fűszerező humora is fellelhető a lapokon.

Senki nincs biztonságban, az sem aki nem használja a korszerű technológiákat. Kiszolgáltatottá válunk ezek nélkül, fényévekre visszavetheti létünk biztonságát. Egyik csapás követi a másikat... az emberiség nyomasztó helyzete átélhető és ijesztő. Inkább elgondolkodtató mint szórakoztató, figyelmet ébresztő könyv. 
Remélem lesz még alkalom olvasni Sigríður Hagalín Björnsdóttir gondolatait, hiszen A sziget 2016-os megjelenése óta tavaly kiadták második könyvét is.  



ITT megszerezheted 20% kedvezménnyel a Cser Kiadó webáruházában!


Sigrídur Hagalín Björnsdóttir: 1974. 02.11.

újságíró, szakmáját a spanyolországi Salamancában és New Yorkban, a Columbia Egyetemen tanulta, majd mielőtt visszatért volna Izlandra, Koppenhágában élt és dolgozott. Jelenleg az izlandi televízió munkatársa. A sziget című első regénye 2016-ban jelent meg
E könyvét az Izlandi Női Irodalmi Díjra is jelölték.



Cser, Budapest, 2019
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632785820 · Fordította: Patat Bence

2019. november 5., kedd

Az aranyműves fia

Bauer Barbara: Az aranyműves fia 






                                                                                     











Van valami bájos, szerethető minden Bauer Barbara kötetben. Ez most különösen meseszerű, igazi magyar ízekkel megírt történet lett. A régi magyar mondák világa keveredik a mai kor eseményeivel, meghintve misztikummal és szerelemmel. Ezek miatt is jó olvasni tőle. Van itt tényleg minden, tetszetős az alapanyagok sora: régmúlt valós történelem a magyar koronáról, az egyéni sorsok alakulása, évszázadokon átívelő lélekvándorlása, és két megtépázott emberi lelkek egymásra találása a szerelem által. Bauer Barbarától nem most olvastam először, igazán különleges témát ragadott meg.


Két szálon fut a történet, az idősíkok változása figyelmet igényel. Érzékletes és eredeti, hogy közel 1500 évet ölel fel a könyv. Most azonban néha azt éreztem, hogy hirtelen ugrottunk egyik korszakból a másikba, a vázolt élethelyzeteket néhol nagyon mesésnek éreztem. Bevallom, eleinte zavarosnak éreztem, nem tudtam kitalálni, hová fut ki a regény. Ám mindenre választ kaptam a végére. Izgalmasan szövődött egybe Daru sorsa, a koronakutató történész apa és aranyműves fia élete. Egy régi kézirat váratlan előkerülése indítja be a cselekményt. A történetben nagy hangsúlyt kapnak a családi kapcsolatok, a történelmi múlt, a titkok. Rávilágít arra, hogy az egyén és a világ sorsát is erősen befolyásoló történelem mennyiben befolyásoló tényező életünkre. Az egyén hite, kitartása, és a szeretet, a szerelem mozgatja a szálakat. Érdekes színfolt az ezoterikus vonal, a karma és a lélekvándorlás. Kicsit a tűz-zomác képek készítésének titkaiba is beleshetünk, ami elég eredeti ötlet. A kolostori élet bemutatása is hatásos, látványos Bauer Barbara meséje megfogja az olvasó lelkét.


Érzésem szerint ez inkább női történet, még annak ellenére is, mint ahogyan a Még látlak odafenn tavalyi kötet esetében, itt is egy apa-fiú kapcsolat áll a középpontban. Nekem leginkább a visszaemlékezős, múlt béli szál tetszett és a korona valós története, sorsának alakulása. Érdemes megismerni az összetartozás és a múltba nyúló gyökerek eredetét, azok hatását a jövőnkre.




A történelmi szál rendben volt, kellően valós és érdeklődést keltő. A többi szerintem picit túl lett bonyolítva, itt-ott nekem hihetetlen lett, bizony volt, ahol a fejem csóváltam. (a kereszt megtalálása). Az is zavart, hogy a romantikus szál előre borítékolható volt, ahogy feltűnt a magányos férfi és a fiatal, gyászoló özvegy. Az Isten se menthette meg, hogy egymás karjaiban találjanak vigaszt. Túl egyértelmű volt az egész, nem volt meglepetés a két sérült lélek boldog egymásra találása. A nő vívódásait erőltetettnek éreztem, míg a férfiú magányát védve, kissé tesze-tosza módon óvatosan merészkedett elő a barlangjából. Ez tetszett. A vége a temetői jelenet megint túlidealizált nekem. Sok lett már az érzelmekből. Mégis jól kikapcsolt, pihentető olvasmány, ami olvastatta magát. Lekötötte a figyelmem és teljesen bele feledkeztem a kapcsolatok szövevényébe.
Tetszik a stílusa, ahogy finoman átszövi a regényt a múlt történelme, de a szereplők élete is tele van meglepő, váratlan fordulatokkal. Szóval zajlik az élet a lapokon. A hangulat varázsa és a meseszép borító tökéletes párost ad a regényhez.
Megindító, érdekes a misztikummal megspékelt történet. Akik szeretik a romantikus családtörténeteket a történelem viharán keresztül szemlélni, azoknak ajánlom!

A regény ITT megrendelhető! Katt! 


Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg
A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:

Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017), Porlik, mint a szikla, (2017), Az élet hangja (2018), Még látlak odafenn (2018), Kétszáz éves szerelem (2019).

Jaffa, Budapest, 2019
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634752073

Fotók: Tamás-Vancák Adrienn

2019. november 3., vasárnap

Királyi játék

Gárdos Péter: Királyi játék 






                                                                 


"Az igazság szemlélet kérdése. Attól függ, ki nézi, és honnan."








Gárdos Péter hihetetlenül finom lélekrajzzal mutatta be a szülei egymásra találásának történetét, a Hajnali láz sikerkönyvében. A levélregény filmre is került, nemzetközi siker lett, több országban kiadták a könyvet. A tavalyi Hét mocskos nap sikere után most egy magyar tudós, Kempelen Farkas kalandos életéből kapunk ízelítőt új regényében.


"Kempelen semmit sem csinált fél kézzel. A sakkról például meggyőződése volt, hogy egyfajta művészet."


Gárdos ugyan nem szépíró, mégis a stílusa megfogja az olvasót. A történések sodornak, a rövidke fejezetekkel olvastatja magát a könyv. Talán éppen ez a bajom a könyvvel. Amíg az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon élő szóban mesélt a regényről és létrejöttének hátteréről, élmény volt hallgatni
a szerzőt. Gárdos Péter fantasztikus mesélő. Olvasás után látom, szinte minden fordulatot megemlített, kivéve a záró poént. Amit viszont nem nehéz kitalálni, már olvasás közben sem. Nos, ami élő szóban elvarázsolt, ugyanaz leírva nem működött, megtört a varázs. Kevés volt irodalmilag
a nyelvezete és a tartalom számomra. Úgy érzem, több lenne ebben a történetben.


Talán valóban érezhető a filmes háttér, mintha egy ötlet és vázlathalom lenne a történet, ami filmszerűen pörög az olvasó előtt. Néha egy-egy mondattal elintéz, átlép dolgokat. Amitől ugyan olvasható és kerek, szórakoztató is, azonban kissé súlytalan az egész, nincs igazán megírva.  Főhősünk Kempelen Farkas, akiről ma alig tudunk valamit, bár ez a könyv elolvasása után sem sokat változik. A nemesi családban, Pozsonyban született mester filozófiát és jogot tanult, természetesen a matematika és a fizika is közel állt hozzá. A másik főszereplő maga a sakkozó gép "lelke", a törpe, Dragóner Arnold. Az ő drámai élete komoly nehézségek árán jut el a géphez. Az ő kettősük és egymásra utaltságuk a siker záloga. Az, hogy a törpét sem tartják sokra, míg ő maga is lekezelő Kempelennel egy érdekes adalék. A gép még 1769-ben készült, Mária Terézia szórakoztatására.


1782-ben járunk, amikor a két férfi - császári felkérésre - elindul, hogy elkápráztassa és lóvá tegye Európát. Kempelen, mint a kor "celebje" arra hívatott, hogy az aktuálpolitikáról elterelje a figyelmet, és a sakkozó gépről, a Törökről írjanak, arra figyeljenek a népek. No, és persze dicsőséget, elismerést hozva Józsefnek, a kalapos királynak. Ezt nagy sikerrel teljesítik is, bár a tudós végig retteg, hogy kiderül a titok mibenléte. A sakkozógép, azaz a törpe sorra aratja sikereit, senki nem tudja legyőzni. A varázslat működik. A Katalin cárnővel és II. Pius pápával való játszma leírása volt a legizgalmasabb, itt van némi háttér is.


Sajnos a karakterekről is elég keveset tudunk meg, kidolgozatlanok. Sem Kempelen alakja, sem a törpe vagy József nem kap mélyebb tartalmat, hangsúlytalanok maradtak. Kempelen zseni és piperkőc, a Törpe okos és kissé gonosz, József mogorva és büdös a lehelete..kb. ennyi. Feltűnik a feltaláló feleségének alakja is, aki a boldog házasság ellenére kétszer öngyilkos akar lenni... de miért? Azt nem tudni.. Az utazások kalandjairól,  kapcsolatukról, egymáshoz való viszonyukról keveset tudunk meg.

Talán a legérdekesebb rész József és Kempelen párharca volt, amikor a tudós már megunta a körutazást minden nyűgével és haza vágyott a családjához. Nos, József igen gyorsan rövidre zárta, keményen megregulázta. Ami azért elgondolkodtató, hiszen kiszolgálta Őt és a hatalmat, mégsem kegyelmezett neki. A hatalom ellen lázadni még a tudós férfiúnak sem lehetett. Keményen megtörték, hogy folytassa és tegye a dolgát, azaz amit a hatalom elvárt tőle. Az akkoriban működő kémhálózat is egy érdekes pontja a cselekménynek. Az oroszok tényleg mindenütt ott voltak, már akkoriban is... de a császári rendőrség is remekelt. Egy Júdás pedig mindig akad. A történelmi háttér hiánya érezhető, többet elbírt volna a történet. Legalább úgy, mint a Hét mocskos nap kötetben. Igaz, a Királyi játék inkább a könnyed szórakoztatást tűzte ki céljául, azt teljesíti is.

Pedig igen izgalmas időszakba pillanthatunk bele. Jó, hogy a korszak jelentős alkotó személyiségei is megjelennek az uralkodók mellett, de csak megjelennek egy-egy villanásra. Cameo-szerepben feltűnik a könyvben többek közt James Watt, Mozart, vagy Goethe is. Ezekről szívesen olvastam volna többet, jó lett volna bővebb képet kapni.
Mindezek ellenére is szórakoztató, jó kikapcsolódást ad, nagyon könnyen és gyorsan olvasható a regény. Arra feltétlen okot ad, hogy tovább kutasunk, jobban megismerjük a sakk világát és a magyar feltaláló életét. 




Gárdos Péter színház- és filmrendező 1948-ban született Budapesten. Legemlékezetesebb alkotásai az Uramisten, a Szamárköhögés, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, A porcelánbaba és a legutóbbi, a Tréfa. Filmjei számos díjat nyertek a legjelentősebb hazai és külföldi fesztiválokon.








Libri, Budapest, 2019
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336860

2019. november 1., péntek

Magyar sellő

Darvasi László: Magyar sellő 





                                                                                               












Darvasi László a kortárs magyar próza egyik kedvelt és jelentős alakja. Vitán felül szépen ír, lírai, különleges nyelvezete van, amit jó volt olvasni. Regényében veretes, szép mondatok követik egymást.


Az új regény hangulatos, igazán különleges irodalmi csemege. A romantika korában, egy kitalált német városkában játszódó történet megkapóan mai vonatkozásokkal bír. Azt a címbéli sellőt Magyarországról hozzák ebbe a német kisvárosba. A sellő azonban a város határában elszökik. Ez már alap a bonyodalmakra.

Nekem a sokadik olvasásom után rá kellett jönnöm, hogy Darvasi talán nem az én íróm. Novelláit és tárcáit szeretem, ahogyan Szív Ernő munkássága is kedves nekem. Már a Taligás is nehéz volt, mintsem igazi élményt adó olvasás. Emlékeim szerint eléggé megosztotta az olvasóit, talán többen nem értették a kötet üzenetét, mást vártak, a koncepciójával nem tudtak azonosulni. Most valami hasonlót érzek én is. A Magyar sellő ebbe a vonalba illeszkedik. Természetesen a téma és a társadalomkritika él, aktuális, erős, kell. Biztosra veszem, hogy ezt nem is lett volna értelme más módon beleszőni, így erős a szöveg. Lehet ez egy jó regény, mégis némi csalódással csuktam be a könyvet. Érvek és ellenérvek kavarogtak bennem, lehet nálam a hiba, de most nem találtunk igazán egymásra a könyvvel. Nem úgy, ahogyan kellett volna. Elég nyomasztó is volt rendesen a történet egyes fordulatait olvasni.


A túlélés, az alkalmazkodás sosem volt könnyű. Az elnyomó, uralkodó hatalom és az egyén viszonyáról számtalan irodalmi alkotás született, kedvelt téma ez. Nem mellékesen aktuális is mindig. A kötet a kiszolgáltatottságról szól, a hatalom (itt ezt a gróf képviseli) mindenek felettiségéről és arról, hogy a sok lélekölő rossz ellenére remény mégis van. Legalábbis a végén ezt üzeni az író.Talán ez Darvasi egyik legbátrabb műve, visszahelyezi a ma történéseit egy korábbi korba. Szerintem nagyon bátor és jó könyv, a romantika korába játszódó események napjaink történéseire való utalásokkal megírt regénye ez. Valóban sok nyomorúságot észlelhetünk magunk körül Magyarországon, ha nyitott szemmel, figyelmesen járunk. Bármennyire is fáj, jelenleg ez van. Mi a megoldás, hogyan tovább, ki tudunk-e lépni a szarból, ami már legalább nyakunkig ér? Na, ez már izgalmas kérdést feszeget.


Ami azért kimondottan zavart a sok b+, altesti poénok garmadája, kínzások, no és a szar is árad bőven...azért ez mégis csak egy szépirodalmi regény lenne, vagy mi a szösz. Trendi manapság, újszerű vagy nyílt, őszinte szókimondó, kinek hogy tetszik. Ez most kissé túl lőtt a célon, nekem néhol öncélú, érzésem szerint. Viszont a szerző érzékletesen finom lírája megkapó. Szépen, kifejezően ír, azt meg kell adni. Ezeket a részeket öröm volt olvasni. Darvasi regénye nagy érdeklődésre tarthat számot. Alig kétszáz oldal sűrű, tömény gondolatok egysége.



Valami még így is hiányzott nekem, vagy túl sok volt és így mégsem dobogtatta meg a szívemet. Értettem a lényeget, az üzenetet. Az ígéretes kezdés után túl míves szépirodalmat kaptam. Az olvasás élménye nem volt felhőtlen szórakozás, a könyv szépségét megtörte a túl sok, szerintem indokolatlan trágárság. Engem sajnos akkor is taszít ez a mennyiség, ha sokaknak ez ma nyerő. Van olyan félelmem, hogy több olvasó kedvét elveszi kicsit, félelmet és tartózkodást okoz a mai magyar, kortárs irodalommal szemben.
Még emésztenem kell az élményt, ami egy gondolkodásra késztető, váratlan gyomrossal is felért most.



Darvasi László: 1962. október 17-én, Törökszentmiklóson született.1986-ban diplomázott szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán. József Attila díjas (1998) magyar pedagógus, költő, író, újságíró, szerkesztő.
Néhány ismert munkája:
Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? (regény, 1997) A könnymutatványosok legendája 1999,
(Szív Ernő álnéven) A lojangi kutyavadászok (kínai novellák, 2002) Trapiti, avagy a nagy tökfőzelékháború (ifjúsági regény, 2002) Összegyűjtött szerelmeim (dzsessznovellák, elbeszélések, tárcák, 2003) Virágzabálók (2009). Isten. Haza. Csal (2015) novelláskötet.





Magvető, Budapest, 2019
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439496

2019. október 31., csütörtök

Mérgező nász

E. C. Fremantle: Mérgező nász 






                                                                                 











A General Press Kiadó Regényes Történelem-sorozat legújabb kötete valós tényeken alapló, romantikus elemeket felvonultató, középkori krimi. Izgalmas és meglepő olvasmány mind a kosztümös romantika, a Tudor-kor kedvelőinek vagy a krimi szerelmeseinek. Igazi előnye, hogy nemtől és kortól függetlenül bárkinek jó szórakozást adhat. Végig meglepetések során alapuló, emberi játszmákat bemutató, szenvedélyek vihara lapul a gyönyörű borító alatt.



A történet két narrátora, Frances Howarddal és Robert Carr. Ők a főhőseink, akik életük és szerelmük történetét mesélik el. Két szálon fut a cselekmény, ami a végére ér össze. A kibontakozó eseményeket felváltva olvashatjuk Robert és Frances szemszögéből. A jellem ábrázolások, a karakterek belső vívódásai szemléletesek. A ruhák suhogása, a tivornyák mellé a Tower sötét tornyaiba is ellátogatunk.
Az izgalmakat fokozza az, hogy valódi a történet, és valós történelmi személyiségek ábrázolásával ismerhetjük meg a korszakot. A 17. század elején, I. Jakab király udvarában zajlik
a regény cselekménye. 1615 őszén Londonban, több mint három évszázaddal korábban lezajlott gyilkosság hátterét és elkövetőjét keressük. A szerelmi viszonyok, kapcsolatok és indokok sok esetben meghökkentőek. Az értelem és az érzelmek viharos, izzó kavarodása sodró és olvasmányos, lendületes történetet ad. Nekem a Veszedelmes viszonyok című filmet juttatta eszembe olvasás közben. Lebilincselő, a valós történelmi tények és az írói fantázia különös elegye.


A regény tehát egy történelmi fikció, az időszak szempontjából jól és hitelesen ábrázolt, a mögöttes alapos kutatások érezhetőek. Megtudjuk a főszereplők érzéseit és motivációját, ami szintén kellően izgalmas fordulatokat hoz. A hangulat és a történelmi hűség megállja a helyét. A tényleges események alapján a regény célja valójában a gyilkosságra adott válasz megfogalmazása, és természetesen maga a valódi elkövető személye, annak leleplezése. Az igazság, amiért ölni kell.

A királyi udvar jó terep, remek alap a megtévesztéseknek, az intrika melegágya. Nem csak a sorsok és vagyonok kusza hálózata bontakozik ki, de a hazugság szövevényes hálója is. A felszínes érdekbarátságok, az árulás, a titkok, a hazugság és hatalom mellett a mindenféle szerelem adja a romantikus vonalat. Egy nagy sakkjátékhoz hasonlatos a történet, csak nem tudni, melyik bábút ki mozgatja. Átélhető és sodró a regény cselekménye, nagyon sok mai utalással. Szép és választékos nyelvezete, a végére kerek egész, értelmes történetet ad, ami az érzelmeket megmozgatja. Régen olvastam ennyire tetszetős történetet egy számomra ismeretlen szerzőtől.


Ami bizonyos: Sir Thomas Overbury mérgezés áldozata lett. Ez egy igen népszerű formája volt akkoriban a gyilkosságoknak. Ahogy a szerző írja, bármikor áldozatul eshetett bárki egy utcai rablásnak álcázott gyilkosságnak, vagy egy méregpohár hozott gyors megoldást. Ki a bűnös? Ki ártatlan? És ki mondja az igazat? Gyönyörű, fiatal, vadítóan csábító Frances Howard, aki a hírhedt család sarja? Vagy a király „kedvence”, a jóképű Robert Carr? A fiatal férfi egy nemesi család legkisebb fia, aki kihasználta politikai képességeit, az udvarnál jól helyezkedett, amit csinos arcának, és vonzó megjelenésének tudhat be. Overbury volt Robert korábbi barátja és mentora (és valószínűleg szeretője). Mi lehet az igazi indíték a gyilkosságra? A szerző ügyesen keveri a lapokat, az olvasót a végén éri a nagy meglepetés. Ez arra késztet, hogy az addigi történéseket alaposan átgondolja. Tetszett, ahogy a szerző újjáéleszti a korabeli bíróság feszült légkörét, bevezet az udvari intrika szeszélyes világába. A felkapaszkodott Robert és a hírhedt, igen talpraesett Frances egyaránt erős szereplők.

A Mérgező nász feszült légköre egy jól megírt történelmi rejtély. Kiváló szórakozás, ahol a történetet a szerelem, a vágy és a hatalom, intrika és árulás mozgatja. Emberi játszmák, amik semmit nem változtak az idők során.


ITT tudod megrendelni kedvezménnyel a könyvet! 
Ha E-könyvben kéred, IDE katt! 








E. C. Fremantle angol irodalmat és kreatív írást tanult Londonban. Ez a negyedik regénye, ami sikerrel mutatja be a Tudor-kort.






General Press, Budapest, 2019
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634523147 · Fordította: Kiss Rita

2019. október 29., kedd

A lány, aki kétszer élt

David Lagercrantz: A lány, aki kétszer élt 
(Millennium 6.)



                                                                       

"Közeleg a bosszú, húgom, közeleg a bosszú!"










Stieg Larsson munkásságát a váratlan és korai halála sajnos gyorsan rövidre zárta. Világhíressé lett sorozata a Millennium rajongók bánatára töredék maradt. A tervezett 10 részből csupán három készült el Larsson tollából.


Jól megfigyelhető, hogy a kiadói és egyéb nyomásra létrejött folytatások megosztották világszerte a rajongókat. A skandináv krimi egyik legnépszerűbb és meghatározó szerzője Stieg Larsson.
Sokan egyértelműen elutasították David próbálkozásait, a varázslat nem működött már náluk. Tény, hogy nem kis nyomás lehetett Lagercrantz vállain. Bátor, merész ábrándnak tűnt a folytatás, amit azért ismerjük el, mint lehetőséget, kár lett volna kihagyni. Azonban összehasonlítani a sorozat első három részét a folytatással, elkerülhetetlen.

Bevallom, én vártam, akartam, bíztam Lagercrantzban. Ami a negyedik rész esetében egy biztató folytatást eredményezett. Kedvenc hőseink újra életre keltek! Lisbeth Salander a "tetovált lány" és újságíró barátja Mikael Blomkvist kalandjait jó volt olvasni, kíváncsian vártam magam is az újabb részt.

Azonban ez az öröm fokozatosan hagyott alább... Így, egyben nézve a második hármast, a David-féle egységet, az egyre kevésbé tudta a Larsson-féle stílust és hangulatot, történetvezetést visszaadni. Be kell látni, David Lagercrantz nem Stieg Larsson. Igen, ott vannak a jól ismert szereplők, akik sajnos egyre jobban távolodnak Larsson univerzumától. A sötét, nyomasztó hangulat nagyon hiányzik, az ötödik részben még megvolt, de a végére már-már nevetségessé válik, pedig egy temetéssel zárul az a történet... amit Lisbeth ott előad...na, az nagyon nem Ő! Természetesen, mint egy sima krimi jól funkcionált, ám mint a sorozat része nem volt igazán hatásos folytatás.


Nagy várakozással vettem kézbe a lezárást. A lány, aki kétszer élt az új, hatodik rész legnagyobb előnye, hogy vége, lezárul a Millennium-sorozat. Sajnáljuk, persze, már mióta Larsson lecsukta a szemeit.. de végleg el kell engednünk hőseinket. David minden igyekezete ellenére, továbbra sem tudott kitörni, igazán felnőni a feladathoz. David valóban lehet egy remek újságíró, azonban a regényírás egy más műfaj.

Erről a záró részről röviden ennyit: lapos, kusza, érezhetően kierőszakolt. A fő karakterek úgy érzem kicsit (nagyon) háttérbe szorultak. Lisbeth és Blomkvist mellékszereplők a saját regényükben, talán két közös jelenetük van. Még azt is el tudom fogadni, Lisbeth konszolidáltabb, változik Ő is. Pedig a kezdet ígéretes. Lisbeth akciója jó nyitás, ahogyan a Stockholm belvárosában talált hajléktalan férfi holtteste is komoly problémákat okoz.  Nem csupán a városképet rontja, de egyáltalán a kilétét is sűrű homály fedi. Vajon kinek volt útjában és miért ölte meg az egykori sherpát? A másik nagy kérdés: hogyan került be az országba? Ennek kiderítése elég érdekes problémákat vonultat fel, még a DNS-kutatás titkaiba is beleshetünk.
Később a védelmi miniszter kerül képbe, az Ő évekkel korábbi hegymászós kalandja lesz a fő események kulcsa. Ez az, ami elég kusza és zavaros volt szerintem. Valami olyan érzésem volt, ami a svéd hegymászóról írt regényből kimaradt, az ide beépítette David. Megspékelte a politikai háttérrel, múltbéli hibával és egy kis szerelemmel, a napjainkra oly jellemző trollgyárak kérdésével. Ez az orosz vonal úgy tűnik kihagyhatatlannak látszik, ha politika kerül szóba.

Jobb lett volna, ha a két lányra, Lisbeth és Camilla sorsára, a közöttük lévő kapcsolatra koncentrált volna csak a történet. Voltak pillanatok, amikor azt érezem, már csak a helykitöltésre megy az egész. Az emlékeztetőnek szánt ismétlődések is inkább zavaróak lettek már. A negyedik rész az Ami nem öl meg szerintem vállalható, egészen jól sikerült. Talán mint egy "sima skandináv krimi a Mint az árnyék is szórakoztató és jó még. Ez a befejezés azonban sajnos érezhetően kierőszakolt. Ami nagy pozitívum még, az a gyönyörű borító. Ez tökéletesen illeszkedik az előzőekhez.




Minden könyv megtalálja a maga olvasóit, úgy ez is bizonyára sokakat olvasásra késztet. Nem kell várni hatalmas durranást, parádés befejezést, az sajnos elmarad. Olvasható, érdekes háttérrel bír, érezhető az igyekezet, mégis kettős érzéseim voltak. Nem lett "bűnrossz", de azért az elsők maradnak a kedvenceim. Számomra a Millennium örökre trilógia marad.


"- Lisbeth.. vége van? - kérdezte elgyötörten Mikael.
- Vége van - felelte Lisbeth"


ITT tudod kedvezménnyel megszerezni Lisbeth utolsó kalandját a kiadótól! 



A könyv fülszövege:
A lány, aki kétszer élt a Stieg Larsson által elindított, zseniális „tetovált lány” sorozat utolsó része. A szerző, David Lagercrantz bevezet bennünket a politikai botrányok, hatalmi játékok és az orosz trollgyárak által manipulált gyűlöletkampányok világába, miközben megtudhatjuk, milyen fordulatokat tartogat a sors Mikael Blomkvist és Lisbeth…




David Lagercrantz: 1962. szeptember 4. (Solna, Svédország) Újságíró.
Lagercrantz írta a fiatalon, tragikus balesetben elhunyt svéd hegymászó Göran Kropp életrajzát és a magyarul is megjelent Zlatan Ibrahimovic sztorit. Feleségével és három gyermekével él Stockholmban.







Animus, Budapest, 2019
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633242988 · Fordította: Szöllősi Adrienne

2019. október 26., szombat

A Nickel-fiúk

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk




                                                                                                           





"Őrültség volt szökni, és őrültség nem szökni is."







Vannak könyvek, amelyekre sok év után is pontosan emlékszel. Ez egy ilyen könyv, maradandó élményt nyújtott. Colson Whitehead alig több mint 260 oldalon egy megrázó, igaz történettel áll olvasói elé.


A 21. Század Kiadó KULT-könyvek sorozatának legújabb kötete számomra az év egyik legjobbja lett. Szorosan a Drága kis szívem mögött az idei év legerősebb története. Hihetetlenül megrázó, szomorú valóság, ami egy fiúnevelő intézetbe viszi el az olvasót. Az USA déli részén játszódik a cselekmény, az 1960-as években. Itt a kegyetlenségnek, az embertelen bánásmódnak, ami maga a pokol, nincsenek fokozatai. Megdöbbentő, fordulatos és izgalmas, lebilincselő, nem egy rózsaszín lányregény, ezért csak erős lelkületű és idegzetű olvasóknak ajánlom. Ezzel a könyvvel nem árt vigyázni, mert nekem is alaposan megrágta a lelkem. Olyan váratlan gyomrost kaptam, hogy a fal adta a másikat. Furcsa, de ez egy szép és megható olvasmány, minden drámája ellenére. Elwood története biztosan sokáig velem marad. Ez a regény hatalmas és erőteljes alkotás. Az első 150 oldalt egyszuszra olvastam el, átrobogott a lelkemen, mint egy gyorsvonat, nem tudtam letenni. A történet számomra lendületes és jól felépített, tetszett a szerkezeti felépítése.



"A Nickel-fiúk élete annyit sem ért, mint egy lyukas penny, sőt, mint maga a lyuk a pennyben."


A kegyetlenség pusztító panorámáját ábrázolja, ami testileg-lelkileg megtöri áldozatait. Ezzel még a normális élet lehetőségét is elveszi ezektől a fiúktól. Örök életre megbélyegezve őket és sorsukat.

A faji igazságosság illúzió, a Nickel-fiúk története kőkemény tanulmány a rasszizmusról. Colson Whitehead folytatja a fekete nép életének félelmetes krónikáját, ahogyan az előző könyvében A föld alatti vasút címűben is tette. Nagyon megrendítő, elgondolkodtató történetet. Egy aljas világot ismerhet meg az olvasó, ahol az emberek is aljas módon élnek vissza hatalmukkal a kiszolgáltatott gyerekek felett. Torokszorító volt olvasni, ugyanakkor letehetetlen, sodor magával a regény. Ami remekül ellensúlyozza a történet brutalitását, az a remény, a hit ereje, ami lehetőséget a szabad és jobb életre. A nagymama alakja végig ezt sugallja, igyekszik nem elengedi Edwood kezét.



Elwood a néger fiú egy álmodozó, érdeklődő és okos gyerek, aki nyitott a világ dolgaira. Őt és családi hátterét ismerhetjük meg előbb alaposabban. Nagymamája neveli, tanulni vágyik, kiemelkedni abból a közegből, amibe született. Ennek lehetőségét egyetlen véletlenszerű, már-már banális lépés örökre elveszi, ezzel megváltoztatja az életét. Innentől kezdve semmi sem megy rendbe. A helyes viselkedés sem garantálja a megfelelő bánásmódot, a fiúk kiszolgáltatottak a nevelőknek. Kénytelenek hozzászokni az igazságtalansághoz. Ez és amiket folyamatosan ellenük elkövetnek, lélekölő hatású. Döbbenetes volt szembesülni vele, hogyan viszonyultak a fiúkhoz a "nevelők". Az iskolában töltött idő adja a fő gerincét a regénynek. Ami beindítja az eseményeket és sűrű, gyalázatos titkokat tár fel az a bezárás utáni időszakra datálódik.





Elwood kezdettől az igazságosságba vetett hitét táplálta, ő az, aki mámorosan olvassa és hiszi Martin Luther King szavait, hogy minden ember egyenlő, joga van a boldogsághoz. Ezt a Nickel fiúnevelő intézetben gyorsan összetörik a lelkében, a megtapasztalt brutális bánásmód és a
fegyelem szigora kiöli a reményt belőle. Megtanulja a börtönszerű alapelveket, amelyek az iskolát irányítják, és ezzel a fiúkat a rendszer áldozatává teszik. Alapvetően egy kényszermunka-tábor az intézet. Elwood sorsa mellett Turnerre összpontosít még a történet. A két fiú barátsága életmentő ebben a léleknyomorító közegben. A tinédzserek körülményeit mint egy csapdát lehetne jellemezni, ami szinte örökre fogva tartja őket. Adódik a lehetőség, a súlyos jogsértések elől csak a szökés marad számukra. Hogy ez miféle véget hoz az maradjon meglepetés. Szép és megható, cseles vég ez, minden dráma ellenére. Az író remek mesélő, szikár, tényszerű prózája kiemelkedik a KULT-könyvek közül is, nem csak az irodalmi kínálatból. Számomra egy gyöngyszem. A borító igényes szépsége figyelemfelkeltő, kifejező. 


Colson Whitehead felkavaró regénye után nehéz megszólalni, bármit mondani, leírni. Átélhető, letaglózó valóság, súlyos téma ez. Úgy érzem, hogy az olvasó számára ez a könyv az, ami megváltoztathatja a világnézetét. Hangos jajkiáltás az embertelenség ellen, az elfogadásért, ami nem csak Amerikában hiánycikk. Igazi feloldozás nincs is talán. Mindezt Pék Zoltán nagyszerű fordításában olvashatjuk.


ITT tudod kedvezménnyel megszerezni a regényt! 


Colson Whitehead (New York, 1969. november 6-) amerikai regényíró. Kilenc regény szerzője.
Debütáló műve 1999-ben jelent meg.

A föld alatti vasút című regénye elnyerte a Pulitzer- és a Nemzeti könyvdíjakat. A kötet az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi köny​v​sikere volt. Már a filmesjogai is elkeltek, az Amazon megbízásából készül sorozat, melynek rendezésére az Oscar-díjas Holdfény című film rendezője, Barry Jenkins-t kérték fel.







XXI. Század, Budapest, 2019
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955327 · Fordította: Pék Zoltán


2019. október 24., csütörtök

A Jekyll-rejtély

Robert Masello: A Jekyll-rejtély 




                                                                                     













A Jekyll-rejtély egy kellően izgalmas, sötét történet, egy újabb kiváló regény Robert Masello laboratóriumából.

Általában szívesen írok hosszabb értékeléseket, de van, amikor nem csak a spoiler miatt, de jobb egy rövidebb figyelemfelkeltő ajánló. Masello kötete önmagáért beszél, olvassátok el. Csodára nem vagyok én sem képes, ezt a könyv szerzője már megtette helyettem. Engem már tuti, hogy megvett az író. Eddig a magyarul megjelent három könyvét mindegyiket olvastam. Mind a három kedvenc lett, ez mindent elmond. Az újabb történet ismét fantasztikus lett!


Az új kötet megjelenése több okból is izgalmas vállalkozásnak tetszett. Robert Louis Stevenson élete önmagában is elég izgalmas, amiről olvastam már egy másik életrajzban. Az író nevét már korán megjegyeztem, kiskamaszként a Kincses sziget volt az egyik legkedvencebb, meghatározó élményt adó könyvem. Erről itt is olvashattam háttér-információkat.
A Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete pedig Stevenson talán legismertebb regénye. Masello kötete is erre épül. Az a tény, hogy Stevenson a könyv egyik főszereplője, csak növeli az érdekességét ennek a csavaros mesének. Robert Louis Stevenson valós életének történetét remekül ötvözi a kitalált mesével Masello.

A történet a Masellónál már megismert mintát követi, időben két párhuzamos szálon bontakozik ki előttünk a misztikus thriller cselekménye. Bámulatos, mennyire ügyesen gyúrja egybe a szálakat az író.
Elsőnek napjainkban a Topanga kanyonban, Kaliforniában indul a mese. Majd egy nagy ugrással 1881-ben folytatódik a regény. Az Alpok hófödte csúcsai között Davosban kezelteti tüdőbetegségét Stevenson. A klinika egy régi kúria, amely az Alpokban van, és egy kísérleti gyógymódot alkalmaznak az írónál. Ez már sokban emlékeztetett a Jekyll-laboratóriumra. A híres tulajdonos, Dr. Rüedi furcsa és nagyon veszélyes kísérleteket folytat. A könyv valósághű karakterekkel van tele.
A valós életrajzi adatok, majd a nagy mű születésének lehetünk tanúi ezekben a fejezetekben. Az irodalmi adalékok és életrajzi tények sokat tesznek a történethez. A tizenkilencedik század végének hangulata, Európa képe eleinte jobban lekötött. Érdekes időutazás volt ez a része a regénynek.

„Robert Louis Stevenson hagyatéka rettenetes titkot tár fel – Hasfelmetsző Jack személyazonosságát és egy titokzatos elixírt. Aki megissza, mágikus erő birtokába kerül...”

A Los Angeles melletti Topanga-kanyonban zajló események lassabban alakultak ki. Itt a főhősünk
 Rafael Salazar lesz. Egy idő után már annyira fokozta a szerző az izgalmakat, sűrűsödött a rejtély, hogy faltam a lapokat. Rövid fejezetek váltják egymást, jól és könnyen olvasható a cselekmény.
Itt találják meg egy régi hajókofferben a Robert Louis Stevenson által írt titkos naplót, egyéb holmik mellett. Izgalmas kaland veszi ezzel kezdetét, ami meglepő véget ér. Masello ügyesen megtesz mindent, hogy megtévessze olvasóit.

A könyv jól nyomon követi Jekyll és Hyde történetét. A színpadra állított mű után elszabadul a pokol Londonban. Megjelenik Hasfelmetsző Jack, aki egy erős karaktere a történetnek, úgy hogy szinte nincs is jelen. Ahogy Hasfelmetsző Jack áldozatinak száma egyre emelkedik, úgy növekszik tovább a rejtély. A feszültségkeltés minden kelléke hatásosan jelenik meg. A remek hangulatú korrajz és a legendás gyilkos portréja, a korabeli London ködös városképe, a szűk és sötét sikátorok, az elhatalmasodó őrület, a félelem az emberekre gyakorolt hatás jellemzői tökéletesen megelevenednek a történetben. A nyomozásról is kapunk képet, a titokzatos gyilkosságokkal a végletekig emeli a titok sűrűjét. Van-e valós kapcsolat a sorozatgyilkos Jack és a szerző között? 
Izgalmas érdekesség, hogy maga Stevenson és a Jekyllt alakító színész is a gyanúsítottak közt szerepelt. A valóság és a kaland, rejtély és sötét misztikum adja regény élvezetes pillanatait. A valós történelem és a horror-elemek keresztezi az abszolút szórakoztató és gondolkodást adó cselekményt.
 A megoldás pedig egy igazi cliffhanger amelyet ragyogóan épített fel az író. Érdemes a végén lévő szerzői jegyzetre is időt hagyni.

ITT tudod a kiadótól megrendelni kedvezménnyel a regényt! 



Robert Masello díjnyertes újságíró, televíziós író, illetve számos bestseller és ismeretterjesztő könyv szerzője. Legújabb, több mint tucatnyi nyelvre lefordított regényei: Az Einstein-prófécia, A Romanov-kereszt, A Medúza-amulett és a Vér és jég. Hat évig a Claremont McKenna College irodalom vendégelőadója volt. Evanstonban született, jelenleg Santa Monicában él.



XXI. Század, Budapest, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915482 · Fordította: Békési József





2019. október 22., kedd

Az irgalom útja

David Baldacci: Az irgalom útja 
(Atlee Pine 1.)





                                                                         











David Baldacci neve már jól ismert a magyar olvasók előtt, közkedvelt szerző, rajongótábora idehaza is jelentős. David Baldacci vitathatatlanul korunk thriller-irodalmának élmezőnyébe tartozik, regényei rendre a sikerlisták élén tanyáznak. Nekem is ez a regénye volt a 17. olvasásom tőle.
Be kell vallanom, ez az új sorozat első része elég vegyes érzéseket hagyott maga után.




Atlee Pine különleges ügynök az FBI-tól, Ő az új sorozat főhőse. Már itt meglepett Baldacci az ügynök bemutatásánál. Pine ugyanis egy 180 cm magas, kigyúrt NŐ.

"a válla széles és kidolgozott, a hasa kockás volt, a karján pedig hosszú, szálkás izmok futottak"

Olvasás közben Jack Reacher Lee Child főszereplője jutott eszembe, bár Ő sokkal intelligensebb, rátermettebb fickó. Baldacci és Child köztudottan barátok, lehet egy közös sörözgetésnél támadt az ötlet Baldacciban: "Figyelj, Lee, én megírom a Te hősöd, Reacher alakját nőben!"

Nos, Pine nem lett kedvenc, nem mintha nem tartanám jó ötletnek a női főszereplőt, aki ismeri az író munkásságát, tudja (King és Maxwell-sorozata) volt már ilyen. Azonban a magányos farkas John ​Puller alakja is kidolgozottabb, hitelesebb, mint ez a női Terminátor. Pine alakjában nem láttam sem az embert, sem a nőt.. szerencsére akad segítője egy másik nő személyében. A Thelma és Louise párosítás működik legalább.

Pine természetesen magányos, gyermekkora lelki traumáit cipeli, Kick-box versenyző volt, vedeli a sört, főzni nem tud, nem ér rá ilyesféle pepecselésre. Pizzát rendel, kolbászt grillez, miközben egy szál maga megmenti Amerikát. Bármi áron, ahogy az egy nemzeti hősnőtől elvárható.. az olvasó a 400. oldalon sem nagyon tud többet, mint az első száz után. A kiindulási helyzet is elég fura, már-már vicces: egy turista eltűnik a Grand Canyonban, ami a világ hét természeti csodájának egyike. Talán nem is kell mondani ezt kell megmenteni a pusztulástól. Mellesleg egy öszvért is lemészárolt valaki, ez a mellékszál.. ami elég vicces. Már hogy ERRE az ügyre egy jól képzett FBI ügynököt rendelnek ki. Szegény ökör brutális halála több ízben visszatér, különösebb magyarázat nélkül.



Baldaccit írói rutinja nem hagyja cserben,számtalan elem ismerős lehet korábbi könyveiből.
Az irgalom útja kellően bonyolult, izgalmas és fordulatos könyv, a végére már túlságosan is nagy az anomália. A logikus történetvezetéssel akadnak gondok, néha elveszünk a túlbonyolított titkok sűrűjében. A kevesebb több lehetett volna. A végső leszámolásnál már csak azt vártam legyen már vége...


Aki még eddig nem olvasott Baldaccitól bizonyára jól fog szórakozni. Aki a keményvonalas katonai krimiket szereti, annak tökéletes kikapcsolódás lehet, titok és ármány azért akad bőven, a szálak igen magasra vezetnek. A koreai nép és az oroszok, mint ügyeletes rosszak adják a megoldáshoz vezető utat. Ami elég rázós, akciódús, ugyanis egy titokzatos atomfegyver áll a háttérben. A politika mocskossága ebben a regényben is hangsúlyos szerepet kap.
Az biztos, hogy a felvázolt politikai összeesküvés annyira cseles, hogy már az ellenkezője sem igaz annak, amit az olvasó gondolni mer. A regény nem váltják meg a világot, nem is célja, csak szórakoztat és kikapcsol, mégis működik, minden ismétlődő rutin ellenére. A keménység és durva brutalitás sem hiányzik, akik ezt szeretik. Baldacci ezt most kissé túltolta, a magyarázatok is elég erőltetettek néhol. Volt ettől már jobb történet is nem egyszer Baldaccitól.


Nekem így a sokadik olvasás után azonban nem volt meggyőző, elég volt: kérdezném, hová lett az Államérdek, Órajáték, Az elnök családja vagy a Teveklub-sorozat Baldaccija? Kérem vissza. Nem csak szórakoztatóbb, de izgalmasabb és hihetőbb, kidolgozottabb karakterek és történet bármelyik régebbi regénye. Cselekmény volt, de elég hajánál fogva kirángatott történet ez. Olvasmányosabbra, gördülékenyebbre számítottam, ez most nem volt annyira izgalmas nekem. Nem idézte a régi könyveit egyáltalán. Baldacci érezhetően rutinból dolgozik. Igazi íróiparos lett, ahol az utóbbi néhány történeteinél erős déja vu érzésem volt. Ezt már olvastam tőle, megírta jobban is. Vagy én nőttem ki Baldacciból.


ITT tudod megrendelni a könyvet kedvezménnyel! 



David Baldacci (1960. augusztus 5. )
Könyveit több mint 50 nyelven és 80 országban olvassák rajongói.

a Virginia Commonwealth Universityn diplomázott, majd jogot hallgatott a Virginia Állami Egyetemen. Diákként novellákat írt a szabadidejében, később ügyvédként kilenc éven át Washington D.C. környékén élt és praktizált. Korai novelláit és forgatókönyveit nem sok siker koronázta. Kétségbeesésében a regényírás felé fordult. Első nemzetközi sikere az Absolute Power (Államérdek) című könyve volt 1996-ban. Ebből remek filmet is forgatott Clint Eastwood.
Alapítója a szépírást tanulókat támogató Wish You Well Alapítványnak. Feleségével, Michelle-lel és két gyermekével Virginiában él.


General Press, Budapest, 2019
416 oldal · ISBN: 9789634523161 · Fordította: Szabó István