2018. szeptember 26., szerda

Figyelő szemek

Charlotte Link: Figyelő szemek




                                                         













A harmadik olvasásom az írónőtől, így mondhatom, szeretem Charlotte Link történeteit.
Érezhetően sok érzelemmel és jó emberismerettel megírt, kiváló karakterekkel benépesített, izgalmas krimiket ír. Ez a pszichológiai thrillere is megérdemelten lett siker hazájában. Nem véletlen, hogy 2015-ben film is készült a regényből.




Türelmes olvasást kíván, nekem a dán író, Jussi Adler-Olsen Szelfik krimijét juttatta eszembe. Ott Jussi legalább öt szálat mozgat, varrt egybe a végére remekül. Charlotte története "csupán" négy szálon mozog. Vannak a gyilkosságok, amiknek magányos, idős hölgyek az áldozatai, van egy zaklatott nő, Liza az elején, akit igen sokáig nem tudtam hová tenni, elképzelésem sem volt, hogyan fog beleilleni a képbe. Beleillet, remekül passzolt, Charlotte jól megoldotta. Nagy erénye a történetnek, hogy minden karakter lélektana bemutatásra kerül. Csak ki kell várni, hiszen ehhez idő és oldalszám is kell. Végig izgalmas volt, megfogott és elgondolkoztatott a felvetett társadalmi probléma. Elmagányosodás, rohanó életmód mellett a családon belüli erőszak és annak hatása adja
a végső megoldást.


Elárulom, az első száz oldalig három lehetséges elkövetőt is kaptam. A félénk, félszeg, visszahúzódó, leskelődő szomszéd, Samson Segal alakja és az ex-rendőr John Burton emelkedik ki. John korábban a Scottland Yardnál volt, és a távozásának körülményei elég meglepőek. Az ő életébe is alaposan bepillantást nyerünk.



A megfigyelt szomszédasszony, Gillian élete pedig előttünk rajzolódik ki, lepleződik le a látszat és a valóság a házasságának minden titka. Gilliannek problémái vannak a lányával, és általában nagyon aggasztja a férjével való kapcsolata is. Ő lesz a másik női főszereplőnk a zaklatott Liza mellett. Persze fény derül arra is, mitől zaklatott Liza... csak ki kell várni.

A szereplők és a helyzetek ismerősek, jól kidolgozottak. Lélektanilag kiválóak, hitelesek a szereplők. Az áldozatok élete is bemutatásra kerül. Közöttük semmi összefüggést nem találnak a nyomozók, elég értetlenül állnak az események sodrában. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz és nem jut előbbre, ők egészen bedőlnek a látszatnak, egyedül a felügyelő az, aki néha kételkedik ebben. A történések végig lendületben tartják az eseményeket. A mozgatórugói pedig döbbenetesek. Erre a prológusban találhatunk utalást. Csak kapkodtam a fejem, lehet még újat adni, másként tálalni az eseményeket.


Charlotte mélységeiben ábrázolja nem csak a bántalmazott nők helyzetét, de a gyermekkori trauma okait és következményeit is. A gyermekek fejlődéséért ténylegesen felelősséget (nem) viselő emberek hozzáállása pszichopatává teheti a legaranyosabb, legtündéribb gyereket is. Ezek a lelki sebek döbbenetesek, és jóvá tehetetlenek. Nem csupán a magány, a bántalmazás, a szülői felelősség is kiemelt hangsúlyt kap. Az anya felé mutatkozó mélységes harag érthető. Tipikusan az a krimi ez, amikor a tettes is áldozat. Az okok a múltban, mélyen gyökereznek. A hallgatás is súlyos problémákhoz vezethet.

Összességében nagyon szerettem a könyvet, bár egy kicsit hosszú lett, éppen a sok szál miatt. Elsődlegesen a főszereplők lelkiállapotával, az azokban zajló folyamatokkal foglalkozik, mint a nyomozással. A történet logikus és érdekes, bár eleinte nem gondoltam volna, mi lesz a végső megoldás. Erre legalább a 400. oldal körül ad választ Charlotte és onnan egy hajtóvadászat indul az elkövető ellen. Ott már pontosan tudjuk, ki a hunyó. Izgalmas epizódok váltakoznak. Soha nem volt unalmas számomra, mindig érdekes volt a karakterek élete, titkai és jelleme, ahogyan ezekből felépült a történet. Minden összefügg mindennel, még, ha ezt eleinte nem is látjuk át. Folyamatosan változott, vett új irányt a történet. Mondhatom az írónő az orránál fogva vezette az olvasót sokáig.
Egy tipikus Charlotte Link krimi ez, hasonlatos a Hazug múlthoz. A hangulata pedig a téli táj, a hideg és a közeledő karácsony miatt hatásosabbá teszik. A hideg tél képei jól illettek a pszichológiai mélységekhez.

A regény két részből áll, a fejezetek dátum szerint vannak felosztva. A két idősebb nő brutális gyilkosa, a leskelődő szomszéd, a zaklatással vádolt ex-rendőr és Gillian életének fordulatai egy meglepő befejezéssel érnek a megoldáshoz. Samson Segal a legfurcsább alakja a kriminek, aki a bátyjával és undok sógornőjével él, ráadásul munkanélküli. Mégis ő hozza a megoldást a végére. Igazán jó, aprólékosan kidolgozott pszichológiai thriller ez. A történet határozottan jó, néhol egy kicsit túlságosan részletes is. Érdemes megismerni, aki lélektanra kíváncsi megkapja. Ebben a történetben sok különböző apró történet adja az egészet. A regény logikus és érdekes, bár türelmet kíván. A végére valami egészen mást kap az olvasó, mint amire eleinte gondol.
Charlotte egyedi hangulatú, sok szereplőt mozgató, lélektani krimivel lepett meg.


Lesd ki, ITT megveheted kedvezménnyel!





Charlotte Link: 1963. október 5.
Napjaink egyik legsikeresebb német írónője. Jogi tanulmányokat folytatott, majd történelmet és irodalmat tanult a müncheni egyetemen. Apja bíró, édesanyja szintén írónő. Pszichológiai thrillereket ír, amik közül több vezette a Der Spiegel bestseller listáját is. Egyik regényéből film is készült. Világszerte 20 milliós példányszámban keltek el könyvei. 2007-ben megkapta az Arany Toll díjat. Családjával Frankfurt am Main közelében él. Szabadidejében állatvédelemmel foglalkozik.






General Press, Budapest, 2018
520 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521693 · Fordította: B. Szabó Károly













.





2018. szeptember 23., vasárnap

Rajongók voltunk

Hartay Csaba: Rajongók voltunk  




"Szerinted mit fogunk csinálni, ha majd felnőttek leszünk? Hogyan telik majd el egy napunk?

                                                             


Sosem volt emlékkönyvem, de most kaptam egyet. Hartay Csaba megírta a gyerekkori emlékeit, ami varázslatos módon az enyém, tiéd is lehet. A Szarvason élő fiatal író kézen fogja olvasóit és visszavezeti a nem is olyan távoli nyolcvanas-kilencvenes évekbe, a nosztalgiával átitatott kamaszkorba. Fontos és meghatározó emlékek ezek!  Aki olvasta a szerző Lerepül a hülye fejetek című regényét tudja, mire számíthat.

A harminc novella történetei gyöngysor módra vezetik végig a kamaszodó gyerekek rácsodálkozását az őket körülvevő világra. Az életfolyamat ezen része, belépés a kamaszkorba, lassan, de biztosan végre felnőtté válni vágyával átitatott pillanatai ezek. Ki nem akart volna gyorsan felnőtt lenni? Hiszen nekik mindent szabad, nem kell engedély semmihez! Nyugodtan rágyújthatnak, akár a kocsmában, egy sör mellett,és bármikor vehetnek egy hamburgert. 

A Lerepül nagykamasz, érettségiző hősei itt még éppen kezdik a világot és önmagukat felfedezni. A serdülés és növésben lévő gyerekálmok-vágyak jelennek meg a történetekben. Minden ami ott és akkor nekik fontos volt. Ha figyelmesen olvasod érzed a Turbó-rágó ízét-illatát. Minden itt van, ami elmúlt: friss, vidám zenék, amik felpörgették a szürke, egyhangú, szocialista zeneipart, lázba hozták a tiniket. Az a varázslatos életérzés, napfény és tengerpart, amit a Dolly Roll jelentett. Mert tengert csak poszteron vagy a tévében láthattunk. A Balaton is csak álom volt sokaknak. Nem volt egyszerű eljutni oda a keleti blokk országaiból. Az évekig várt, áhított Trabanton szállni tényleg élvezet volt, hasított a gép, akár kilencvennel is falta a kilométereket. Boldogok voltunk, együtt volt a család. A kamasz pedig feszegeti a határait, ismerkedik a rá váró újdonsággal, felfedez. Aranyos, vagány csibészek ők, akik bizony nagyon tudnak rajongani minden újdonságért.


"Egyszer tényleg ki kéne utazni a tengerhez. Nem muszáj Alfa Rómeóval, lehet az Trabi is, csak bírja ki odáig. És akkor ott nyaralni. Szerinted milyen lehet nyaralni?" 

Ez volt a kamionosok, dollárboltok és a VHS-kazetták fénykora, BRAVÓ magazinnal, Fa-szappannal és a nyugatról becsempészett, ezerszer átmásolt, tiltott pornófilmekkel. Mindez diszkófényekkel bevilágítva. Amikor már érezhetően lazult, kezdett omladozni a vasfüggöny, ha valaki figyelmesen olvassa ezeket a kisprózákat, remek kordokumentumot is kap. Megjelenik az Emtívi, a klippek, egy új korszak köszönt ránk, amit apu már rég érzett és tudta: eljön ez.  Apu alakja most is meghatározó, most kikacsintósan laza, a szülői szigort ő képviseli. Érdekes olvasni arról, milyennek is látják a felnőtteket ezek a kamaszok. 

A makaróni és a hamburger mámor, az új, friss zenék és filmek, a "svájcinéger", a lakótelepi nyarak, horgászatok emléke és a csajozás adja az írások fő témáit. Minden olyan megjelenik, ami érdekelt és foglalkoztatott egy kamaszt. Hogyan lehet egy hamburgerre némi aprót összeszedni?  Miért jobb a hot-dog, mint az otthoni virsli? Mondjuk a hideg téli hajnalokon megejtett, zsírgőzös disznóvágások emléke engem is kísért néha. Nem szerettem én sem. Sajnáltam a disznót, hiába mondták: húzzam a farkát...  


A történetek íve lendületes, stílusuk laza, humoros, szókimondóan őszinte. Egészen biztos lesz néhány érzékenyebb lelkű, akinél kimegy a biztosíték itt-ott. Ám ez a valóság, ez így szép, így kerek.
A mesélő kissrác nem szívbajos, nevén nevezi a dolgokat. Hiszen ő vagány, már szinte felnőtt. Micsoda esemény volt egy kocsmai látogatás, az első cigi. Az első csók íze tényleg örök emlék. Egyáltalán: megfogni egy lány kezét...és igen, a mellét is. Az első szerelem bátortalan próbálkozásai, a nagyobb srácokkal szembeni féltékeny irigykedés, hogy ők már 15-16 évesek, csajozhatnak ezerrel.
Egy 11-12 évesnek bizony nehéz volt kivárni, hogy végre legalább 15 legyen.

"tudod, ő az, aki Marlborót szív, és már ivott sört, meg volt Ossian-koncerten is állítólag."



Tökéletes látlelet a kilencvenes évek vidéki fiataljairól. Kitörni a szürkeségből, az új dolgok íze, illata, a lehetőségek mámorító álma. Lakótelepi srácok a Holtág partján vagy bárhol Magyarországon.

Hartay költő is nem csak regényíró. Megcsillan lírája, érzelmes húrok is akadnak. Nem minden napfény és boldogság, akad az életben még a gyerekekében is váratlan dráma. Erről az Emberfehér novella emlékezik meg. Az élet múlandósága megérinti és elgondolkoztatja a fiút. A másik szépséges lírai szöveg a Papa fecskealakban. Aki figyelmesen olvassa felfedezheti: egy apa-fiú estével, ábrándozással indul el a kötet meséje, majd a lezáró két történet megint egy hasonlóan szép családi emléket idéz meg. A záró írás Az utolsó vonat Nyúlzugba az elmúlt kamaszkornak és nyaraknak állít emléket.  Felnőttünk. Ám a szívünkben azok a nyarak örökre ott vannak. Ha megidézzük egy sör mellett, vagy horgászás közben, újra átélhetjük őket. Újra kamaszok lehetünk, lélekben mindenképpen. Minden csibészkedése ellenére az évek múlása bizony elgondolkoztatta a srácot is. Ha még nem is értett mindent tudta ez az állapot elmúlik.



"Szerinted mit fogunk csinálni, ha majd felnőttek leszünk? Hogyan telik majd el egy napunk?
Milyenek leszünk?"

Olyan mai, kamaszkorom legszebb nyara-tipusú emlékkönyv ez, amit jó lesz levenni a polcról. Bárhol lapozom fel, mosolyt fog az arcomra csalni, felvidít a történetek ártatlan gyermeki bája.
Nem csak az idő múltával, hideg téli estéken lesz lélekmelengető olvasmány.


Hartay Csaba így fogalmazta meg ennek a gyűjteményes kötetnek az ars poeticáját: 
„Csak a rajongás ne vesszen ki belőlünk. A lelkesedés lángját életben tartani egy teljes életen át, talán nem lehetetlen. Ha kihűlni látszik bennünk a szenvedély, akkor gondolatban visszatérünk a hőskorszakba, az első találkozások szapora pulzusa lüktet bennünk ismét. Mintha az idő ott megragadt volna. Mert örökké kamaszok maradunk.” 

ITT tudod megrendelni!! Szerezd meg az új Hartay rágókönyvet! 


     
Hartay Csaba:
1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát
Szarvason töltötte, jelenleg is ott él.

1996-ban érettségizett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. 1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek. Eddig nyolc verseskötete és három regénye jelent meg. (Lerepül a hülye fejetek, Nem boci! és a Holtág)

Családi vállalkozásban egy szarvasmarha telepen dolgozik.


Díjai:

Körösök Gyöngye díj - 2006

Bárka-díj - 2010

Szarvas város kulturális életéért díj - 2015

Megyei Príma Díj - 2015



Athenaeum, Budapest, 2018


208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938264 · Megjelenés időpontja: 2018. szeptember 24.

2018. szeptember 22., szombat

Lelkek labirintusa

Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa






                                                               



"Meséld el a világnak történeteinket, és sose feledd, hogy addig létezünk, amíg valaki emlékezik ránk."








Ezzel a negyedik regénnyel az Elfelejtett könyvek temetője sorozat lezárult. Zafón minden egyes regényében megmutatja zsenialitását. Azt mondhatom, hogy ez a könyv is gyönyörű és ragyogó élményt fog nyújtani. Aki olvasta A szél árnyéka vagy az Angyali játszma köteteket, és a Mennyország fogságában címűeket, bizonyára nem fog elrettenni ennek a kötetnek a méretétől. Egészen biztos, hogy fog találni időt, erőt hogy megismerje a befejezést. Tény, hogy vaskos a kötet, 816 oldal, de ez nem lehet akadály egy igazi könyvmolynak! Kiadós és súlyos darab, azonban kihagyhatatlan. A fordító személye ugyan új, ám tökéletesen hozza az előzőek képi és hangulatvilágát. Röviden annyi lehetne az ajánlóm: olvassátok el, élmény lesz!






Ahogyan az Elfelejtett könyvek temetője sorozat minden részére itt is a szenvedélyek, intrikák és kalandok sodró folyama a történet jellemzője. Nagyívű, gótikus mese, ahol a szálak összeérnek. 

Már alig vártam a 2016-os spanyol megjelenés óta, hogy az egész kaland lezáruljon. Kíváncsian vártam, miféle véget fog érni a történet, milyen sorsot szánt a szerző hőseinek. Jó volt ismét ebben a világba elmerülni, olvasni ezt a modern, mai kissé gótikus mesét. A történet visszatér az olvasók által már ismert helyekre, felbukkannak a jól ismert szereplők. Ezúttal is Fermin és Daniel Sempere lesznek a legfontosabbak, azonban színre lép egy új és fontos női karakter Alícia Gray.


Daniel Sempere édesanyja, Isabella és David Martin kerülnek még előtérbe. Az eddig még nem ismert életük egy olyan történetére derül fény, ami az olvasót meglepi majd. Néhány oldalon itt lesz újra a rettegett Fumero felügyelő is. A Lelkek labirintusa egy családregénybe ágyazott krimi, amihez Barcelona remek hátteret ad. Szűk, sötét sikátoraival, csatornáival, az ötvenesévek hangulata, a Franco-rezsim elnyomó diktatúrájával minden együtt van a remek cselekményhez. Zafón egyszerre fest lenyűgöző és lehangoló képet a Franco-rezsim mindennapjairól,ami a diktátor halálával zárul.
Barcelona nélkül az Elfeledett könyvek temetője sem lenne ugyanaz. Daniel mellett Julián jut még főszerephez, akit A szél árnyéka kötetben ismerhettünk meg. Sőt, olyan mintha maga Julián írta volna a négy regényt (ő Zafón alteregója), a zseniális regényíró, Julián Carax közreműködésével. Bevonva ezzel ügyesen az olvasókat a történetbe.



Az előző három kötet elvarratlan szálait és jelen regény cselekményeit mesterien egybeszőtte Zafón.
Meglátogathatjuk a régi könyvesboltot a Sempere Streeten, a Santa Ana-i házat, egy titokzatos kastély a Carretera de las Aguas is jelentős helyszín, ahogyan a baljós titkokat rejtő Vía Layetana ahol a rendőrséget és annak pincéit találjuk. Itt történnek a borzalmas, embert próbáló vallatások, kínzások. A régi Chinatown továbbra is központi hely a történetben.




Az 50-es évek Barcelonájában Daniel Sempere már fiatalember. Anyja halálának titka után nyomoz, Bea a felesége és hűséges barátja, Fermín segítségével. Amikor Daniel úgy gondolja, hogy egy lépésnyire van a rejtély megoldásától, váratlanul sokkal mélyebb és sötétebb lesz az események sora, mint azt valaha is elképzelhette volna. Ekkor jelenik meg Alicia Gray, aki feltárja a család titkos történetét. Bár ennek elég szörnyű ára van. A múlt árnyai még mindig kísértenek.



"egy adott ponton túl az ember jövője minden esetben a múltjában rejtőzik."


Alicia önálló, erős női karakter. Jelentős szál az ő története, küzdelme egy régi, igen sötét titokkal, ami gyerekkorába vezet vissza. Akkoriban sorra tűntek el azok a kislányok, akik a Montejuic erődjében bebörtönzött rabok gyermekeik voltak. A Lelkek labirintusa lapjain keresztül megérkezünk
a képzelet világából a valóságba. A kötet önmagában is olvasható, akár most is csatlakozhatunk a szerző teremtette univerzumhoz. A történet végtelen, a könyvek pedig ajtók, amelyeken beléphetünk ide.



"A műveket sosem lehet befejezni. Az a trükk, hogy tudd, mikor kell befejezetlenül letenni őket."





Carlos Ruiz Zafón Cervantes után világszerte a második legolvasottabb spanyol író. 2014-ben a Penguin Classics kiválasztotta a világirodalom történetének huszonhat klasszikusát (az angol ábécé mindegyik betűjéhez egyet-egyet), és a Z-t A szél árnyéká-nak ítélte. Carlos Ruiz Zafón így Charles Dickens, Jane Austen, Marcel Proust és James Joyce társaságába került.






Európa, Budapest, 2018
816 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058793 · Fordította: Kürthy Ádám András


Az eredeti kiadás borítója

2018. szeptember 21., péntek

Őszi kék

Géczi János - Csányi Vilmos: Őszi kék
Élet Történet Konstrukció





                                                                                         



"Ha az embernek van saját múltja, ez olykor mosolygásra készteti."






Talán nem véletlen a finom párhuzam Arany János Őszikék kései versei, költészetének eszenciája és ezen beszélgetős könyv között. A cím bizonyára játékos formában erre utal. Két sokat látott, tanult és bölcs ember életének tapasztalatait, gondolatait olvashatjuk. Okos könyv, már a címe is kifejező.
Az biztos, hogy az idei év legjobb könyvét olvashattam az Athenaeum Kiadónál megjelent kínálatból. Sajnos kétségtelen, hogy bizonyára nem ez lesz a legkimagaslóbb kereskedelmi sikerük. Azonban aki valami elgondolkodtató és tartalmas, gondolatébresztő könyvet keres az megtalálta.

Ez a baráti beszélgetés olyan megélt élethelyzetek sorát viszi végig, építi fel az olvasó előtt az emberi élet kiteljesedését, ami mindenkit megtalál, megérint. Ki mit talál párhuzamot, milyen gondolatot visz magával, épít be a saját életébe ez egyéni. Család és karrier, barátság, férfi-nő kapcsolatok, apaság, tudomány és kutúra, a főzés adta élmény, a népek közti különbségek mellett a személyes tapasztalatokról ad képet. Izgalmas volt a falkaelmélet és a dominancia kérdése a barátságokra, kapcsolatokra vetítve. Az Izlandi Péniszmúzeum Reykjavíkban pedig egy kis mosolyt csalt az arcomra. Elképzeltem én is ezt idehaza...

"Célok nélkül nincs rendeződés. S a céllal együtt jár a motiváció, valamiféle kíváncsiság is."



" Az álláspontom az, hogy az ember biológiailag az állatfajok egyike."


Közvetlenül, kötetlenül tárja fel ezeket és gondolkodtat el az egész könyv. Valóban érdekfeszítő, mindenkit érintő és izgalmas gondolatok kerültek terítékre. Az emberi kapcsolatok, apaság mellett az öregedés, elmúlás témaköre volt nagyon megható számomra. Tetszett, ahogy ezek megjelentek, szemléletes családi példák és valós pillanatok által. Értékeltem, hogy soha nem politizáltak direktben, de a figyelmes olvasó a sorok közt találhat erre is utalást. Meggyőzött a magyar mezőgazdaság sajnálatos sorsáról, vagy arról is, mennyire egészséges a vegán koszt a tápos csirkével ellentétben.


Múltunkból épül fel a jelenünk, ez nem kérdéses. Amerika önérzete lenyűgöző, lenne mit eltanulnunk, ahogyan a könyvkiadása is sokat elárul, megkapóan rajzolódott ki. Azonban, ha tudunk önmagunkon mosolyogni, elismerni tévedéseinket az nagy erény lehet az életben Talán nem is kell megérteni, megmagyarázni mindent. Géczi jó partner volt a beszélgetésben, nem telepedett rá Csányi szövegeire, gondolataira, hagyta azokat érvényesülni.


"Csak felnőtt korában látja az ember, hogy az aranyos, kedves gyerekekből undok felnőttek lesznek és szörnyűséges öregek. Ez egy folyamat." 


Géczi János író és Csányi Vilmos etológus munkásságát itt most nem méltatnám, arra kevés a hely. Mindamellett remélem mindenki tudja kik ők, mit is köszönhetünk nekik. Személy szerint Géczi nevével és könyvével még a nyolcvanas években találkoztam először a Vadnarancsok kapcsán. Csányi Vilmos biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár. Közismerten jelentős tudományterjesztési és szépirodalmi munkássága is. Az is önmagáért beszél, hogy a Nagykutya csillagképben csillagot neveztek el róla 1999-ben. A kutyák pedig valóban szőrős gyerekek. A kutyás epizódok is sok apró és fontos dologról üzennek az olvasónak. Bukfenc és Jeromos fontos szereplő. Figyeljünk rájuk, tényleg tanulhatunk valamit tőlük. Önzetlen figyelés, ragaszkodást és türelmet, elfogadást mindenképpen. Ezekre a mai kissé "bolondos" világban nagy szükségünk lenne. Oda kell figyelni két elismert és jelentős ember beszélgetésére, gondolataira. Teszik ezt közvetlen stílusban, közérthetően.
"A jó mesékre jellemző, hogy mindig van bennük egy parányi igazságmag."


Magáról a könyvről nem is ejtenék több szót. Felesleges bölcselkedés, okoskodás lenne csupán.
OLVASSÁTOK EL! Ritkán írok olyat, hogy MINDENKINEK ajánlom, de ezt valóban el kellene olvasnia lehetőleg mindenkinek. Jó szívvel ajánlom! Köszönöm a beszélgetés és az olvasás élményét! Biztos vagyok benne, hogy még előveszem, hangulattól függően akár részeiben vagy az egész könyvet újra olvasom.





Athenaeum, Budapest, 2018
324 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938196

2018. szeptember 19., szerda

A mennyország fogságában

Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában 



                               



"Néha kimegy a fejünkből, hogy a világon nem csak a gonosz van."










A kortárs spanyol szerző regénysorozata nem csak hazájában lett hatalmas siker. Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat A szél árnyéka, az Angyali játszma és A mennyország fogságában után immár lezárult. 2016-ban jelent meg spanyolul, idén pedig nálunk is a Lelkek labirintusa. Erről kicsit később lesz bővebb.





Carlos Ruiz Zafón Cervantes után világszerte a második legolvasottabb spanyol író. Amikor A szél árnyéka 2001-ben megjelent spanyolul, a siker elsöprő volt. A sorozat hamar a kortárs irodalom élvonalába került, öt világrészen lett az olvasók kedvence. Érdekesség, hogy a történetek önállóan is élvezhetőek, érthetőek, nem szorosan vett folytatásról beszélünk. Időrendben ugyanis az Angyali játszma az első, míg a sorozatban az a második kötet. Szerintem azonban jobb sorrendben olvasni őket, az élmény is kerekebb.
Zseniális, varázslatosan jó a történet, szép mondatok, korhű hangulat jellemzi mindkét regényt. Zafón ismeri és szereti Barcelonát, a történet egyedi, megfogja az olvasót.


A harmadik rész A mennyország fogságban pedig Fermín regénye. Igazi kalandregény ez, mégis valahogy nem az igazi. Mesterien fűzi egybe az előző két kötet szálait, ez tény. Aki az előző részben nem értett volna mindent, itt most válasz kap. Olyan utólagos magyarázat ez, ami remekül megágyaz és felvezeti a negyedik részt. Fermín nagyszerű karakter, az ő élete és múltja bontakozik ki, ami nem kicsit volt viszontagságos. 1957 karácsonyán járunk, Barcelona a háború után eszmél, próbál újra önmagára találni. Az élet lassan tér vissza a normális kerékvágásba, amikor egy szakadt, sötét alak betér a Daniel vezette könyvkereskedésbe. A megvásárolt egyedi kiadású Monte Cristo grófja Fermín ajándéka lesz, aki a dedikációt látva elszörnyed. Felzaklatja, hogy a múlt váratlanul ismét betoppan életébe, szembe kell nézzen a régi, elfeledni akart sötét titkokkal.

Barátjával a fiatal Daniellel nyomozni kezdenek a furcsa idegen után. A szálak a polgárháború idejéig vezetnek vissza, egyenesen a "mennyországba". Ami nem más, mint a barceloniai börtönerőd. Ez ad egy komor hátteret a történetnek. Innen szökött meg Fermín, használva a Dumas regényéből vett ötletet. A történethez ez biztosítja a kellően sötét hangulatot. Zafón gördülékeny stílusban, látványosan mesél ezúttal is, hangulatkeltésből jeles.



"– Magának nem áll jól a gúny, Fermín. Ellentmondásban áll a kedves természetével. 
– Menjen a pokolba!
– Már ott vagyok."

Az egész mégis kidolgozatlannak hat, amihez a rövidke fejezetek is hozzájárulnak. Összességében kicsit csalódás volt nekem ez a könyv a másik kettő után. A sorozat legrövidebb és leggyengébb része, anélkül, hogy rossz lenne. A befejezés, a nyitva maradt szálak pedig csak növelik ezt az érzést. Ez tényleg egy összekötő kisregény csupán, ettől valahogy nekem a róka még egy bőre jutott eszembe. Fermín Romero de Torres imádni való központi alak lett. Humora, csípős nyelve és szerelmes természete az olvasó kedvencévé teszi, míg Daniel itt már szépreményű ifjú, az ő élete révbe ért. Boldog házasságban él. Kíváncsian várom a befejezést a Lelkek labirintusát, hogyan fejeződik be a történet.

Carlos Ruiz Zafón (1964. 09. 25.)
világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították.

Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként is dolgozott.






Európa, Budapest, 2016
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055297 · Fordította: Latorre Ágnes
















2018. szeptember 16., vasárnap

A negyedik majom

J. D. Barker: A negyedik majom



















Ebben a hónapban az eddigi olvasásaimból négy krimi volt. Mindegyik igen jó és izgalmas történet, de mindegyik másként és másért volt jó számomra. A negyedik krimi A negyedik majom azonban mindent vitt, felülírta a műfajt. Olyan váratlan jó élményt adott, amin még magam is őszintén meglepődtem. Az áprilisi megjelenése idején úgy gondoltam nem kell ez nekem, egy első könyves szerző krimije egy sorozatgyilkos naplója, stb... nem igazán kedvelem ezeket, számomra a két filmes hasonlat sem volt vonzó, sőt. Mind a két film olyan nekem, amit egyszer bőven elég volt látnom. Így ezt a könyvet simán kihúztam a listámról. No, ennyit az előítéletekről...kár volt!
Nyáron már kezdett érdekelni, mit tud, miben más ez, egyre több jó véleménnyel találkoztam. Aztán több hónapi várakozás után nagy bátran lekaptam a polcról. Nem bántam meg!




Az első, ami rögtön meglepett: nagyon olvasmányos, jó stílusban megírt történet, ami tényleg egyből rabul ejti az olvasót. És nem is ereszti, végig kitart. A szerző jól bánik a szavakkal, ügyesen tud játszani az olvasóval. Nem csak a borzongatásban jeleskedik. Azért a kevésbé edzett olvasók számára is (mint én) fogyasztható mennyiségű az ilyen elem. No, jó, lehetett volna kicsit kevesebb patkány benne..

Tény, ez egy olyan könyv, amely megdolgoztatja nem csak az idegeket, de az érzékenyebb olvasók gyomrát sem kíméli. Tökéletesen megkomponáltak az akciók, maga a történésekben rejlő gondolatokra is érdemes figyelni. Olvasás közben a félelem valóságos, kellemesen borzongató. A szerző valóban belép az olvasó fejébe és játszik az elméjével. Briliánsan idegbajos, beteg, de remekül csinálja.Igazán jól, nem öncélúak a borzalmak ezt meg kell hagyni! Az csak finom hab a tortán, hogy igazából két kerek, kidolgozott történetet kapunk.


Ez végre tényleg egy elképesztő pszicho-thriller, nem csak annak hirdetik. Az ördögi sorozatgyilkos a Négy Majom Gyilkosa (4MGY) immár öt éve tartja rettegésben Chicago lakóit. Áldozatai fiatal lányok. Érdekesség, hogy nem az igazi bűnöst kapja el, hanem egy közeli rokonát, akin bosszút áll. Jön a 4MGY és igazságot szolgáltat. Így a valódi bűnös egy életen át bűntudatot érezhet az ártatlan haláláért is. Módszere lesz a védjegye, ami eléggé szokatlan és kegyetlen. Mindannyian ismerjük a három bölcs majom történetét, akik a nem hall, nem lát és nem beszél elvét követik. Japánban Mizarunak, Kikazarunka és Iwazarunak hívják őket és már több ezer évesek.
A történet szerint volt egy negyedik majom ... ne csinálj rosszat!



"Az első három majom írja elő azokat a szabályokat, amelyeket mindenkinek be kellene tartania, de a negyedik majom a legfontosabb.
 – Sizaru – mondtam. – Sizarunak hívják"



Már rögtön a kezdés sem a szokásos. A zöld jelzésre elinduló busz elé lép egy férfi, akit halálra gázolnak. Minden jel arra mutat, hogy az áldozat nem más, mint a régóta keresett sorozatgyilkos. A rutinos krimirajongó azonban gyanút foghat... valahogy túl egyszerű lenne ez a megoldás, hogy a gyilkos egy véletlen baleset során a rendőrség ölébe hull. És lőn! De ez még mindig nem a valóság, gyilkosunk mesteri csavarral ott van a szemünk és a rendőrök szeme előtt is jó ideig. A nyomozást vezető Porter, (akit végig Potternek olvastam) a sötétben tapogatózik, miközben ő maga is küzd élete problémájával.







A nyomok és a megtalált napló az, ami végül, apródonként elvezet a tetteshez. A gyilkos naplóját olvasva megelevenedik gyerekkora, szüleivel való kapcsolata. Sőt, a valódi okok, magyarázat is onnan ered. Az olvasó és a nyomozó egy pszichopata tudatába merülhet el, megismerve különös élettörténetét. Nem csupán a 11 éves fiú élete, gondolatai, de a szülei is bemutatásra kerül. Az emberi lélek, elme sötét mélységeibe merülhetünk itt el. Fekete humora, iróniával jól nyakon öntve itt bőven akad. Borzongató és fogva tart, nem engedi az olvasót. Mesteri a történet!




Ördögien izgalmas és érdekfeszítő volt olvasni ezt a történetbe épített naplót. Részletes, szemléletes volt a második történet is, legalább olyan izgalmas, mint a nyomozás. Miközben Sam Porter nyomozó és társai egyre jobban megközelítik az utolsó elrabolt áldozatot az idő is egyre fogy, a feszültség fokozódik. Igazi macska-egér játék ez, az egész cselekmény három nap története. A nyomozók próbálják élve megmenteni az utolsónak elrabolt lányt. A naplóból kibontakozó történettel mesterien fésüli egybe az egészet a szerző! Le a kalappal, ezzel a befejezéssel és az egész sztori lendületéért, felépítésért. Szerényen csak annyit: leesett az állam a befejezést olvasva. Komolyan erős a történet, nem csak hatásos. Filmre vele mondanám, de amint az a fülszövegből kiderül, a jogokat már el is adták. Nem is csodálkozom ezen. Remélem nem rontják el a készülő filmet.


Sam Porter nyomozó jó fej, fáradthatatlan, szimpatikus volt. Miközben fogy az idő és a lapok a megoldás közeleg ebben a mesterien megírt, lebilincselő thrillerben. Még itt, ekkor is akad egy meghökkentő csavar... a 4MGY mégsem az a személy, akire az olvasó és Porter is tippel. Agyafúrt, brutális pszichopata a gyilkosunk, de nem menekülhet azért.

Most azt érzem, hogy ez az egyik legjobb krimi, amit évek óta olvastam. Olvasás után csak annyit: húaztamindenit! Ezt ne hagyd ki! Minden szó a helyén van, sodró, kellően sötét és csavaros, tökéletes történetfelépítésével, nyelvezetével magasan kiemelkedik az átlagból. Szerettem ezt a könyvet, egyszerűen jó volt olvasni, minden borzalma ellenére. Aki a Bárányok hallgatnak vagy a Szomszéd lányt szerették, ebben sem fognak csalódni. Filmben valóban a Hetedik-hez lehet hasonlítani, amire utalás a könyvben is elhangzik. Remek történetet olvashattam, végig lekötött. Minden meg van benne, ami egy jó krimihez kell. Kíváncsian várom a novemberben érkező folytatást!



Jonathan Dylan Barker:

1971-ben született, a Fort Lauderdale-i Művészeti Intézetben szerzett üzleti diplomát. Az 1990-es években sokáig a 25th Parallel nevű magazin munkatársa volt. Popkulturális témában írt cikkeket, és együtt dolgozott Brian Hugh Warnerrel, aki később Marilyn Mansonként vált híressé. Több novellája is megjelent az évtizedben, főleg a horror műfajában alkotott. Sokáig szellemíróként dolgozott, a Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. A kötet meglepő sikert aratott, és jelölték a Bram Stoker-díjra is, ráadásul a Stoker család felkereste őt, hogy segítsen Dacre Stokernek megírni a Drakula hivatalos előzményregényét, ami várhatóan 2018 végén fog megjelenni. Időközben Barker megírta a következő könyvét A negyedik majom címmel, melynek jogait már a 2017-es megjelenése előtt számos országba eladták, és opciózták filmre és televíziós sorozatra egyaránt.








Agave Könyvek, Budapest, 2018
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194330 · Fordította: Bosnyák Edit

2018. szeptember 15., szombat

Eltűnt ellenség

Lee Child: Eltűnt ellenség







                                                                               





"A parancs az parancs – Különben kitör a káosz és az anarchia."





Lee Child egy újabb, izgalmas Reacher története az Eltűnt ellenség hét év után új borítóval került ismét a boltokba. Örömmel olvastam újra, nem volt zavaró, hogy néhány éve már megismertem, sőt! Most is az egyik legjobbnak érzem a sorozatból, mondjuk a top 10-ben benne van nálam. Régi ismerősként nyomoztam újra Reacher-rel. Ez a rész is bátran olvasható önállóan, de a nyolcadik a sorozatban, a Kétélű fegyver és a Csak egy lövés között jelent meg eredetileg 2004-ben. Kissé különbözik az addigi történetektől, itt Reachert munka közben, még állományban lévő katonai nyomozóként ismerhetjük meg.




Lee Child stílusjegyei jól felismerhetőek, akadnak itt is visszatérő elemek, de mégis minden egyes regény teljesen más. Talán itt a verekedős részekből most kevesebb akad, (egy), itt a gondolkodásé a főszerep, nem az izmok játszanak. Élmény volt, a sok apró leírás, részlet adott az olvasásnak különös hatást. Meglepő volt, hogy a látszólag egészen egyszerű esetből hogyan válik egy szövevényes, katonai összeesküvés. Nem kis meglepetésemre Child egy merész szerelmi háromszöget is beépített a történetbe, ami olyan fordulattal bír, ami igen eredeti egy kemény, machós katonai világban. Ám nem egyedi az eset, az biztos. Ő merészen bevállalta, van ilyen, még az amerikai hadseregnél is. Ráadásul a történet az egész világot érintő berlini fal leomlása idején játszódik, aminek hatása akkor még elég beláthatatlan következményekkel járt. 1989 szilveszter éjszakáján indul a regény, amit röviden így tudnék összefoglalni: A berlini fal leomlása, és egy váratlan szívroham okoz némi zavart a hadseregen belül. Reacher újabb fondorlatos, katonai összeesküvésbe botlik. Szerelmi háromszög, kicsit másképpen, fegyverkezés és a mundér becsülete.


Ez a történet is eredeti, összetéveszthetetlen, minden percben teljes figyelmet igényel. Jó ilyet olvasni, ajánlani. Sok apró részlet válik a végére hangsúlyossá. Az eltűnt ellenség visszaviszi az olvasókat 1990. kezdetére, amikor Reacher fiatal, kevéssé cinikus, még katonai rendőrként szolgál. Reacher valóban kemény fickó, akinek éles eszére ezúttal is szüksége lesz. Emberből van ő is, aki elismeri, ha hibázik.

Reachert éppen áthelyezték Panamából Fort Birdbe, Észak-Karolinába. Ide fut be a riasztás szilveszter éjjelén, hogy egy katona szívrohamot kapott egy motelban. Amikor kiderül, a halott katona egy kétcsillagos tábornok, aki ráadásul egy igen fontos és titkos konferenciára utazott oda, elindul a lavina. Természetesen Recher kapja a feladatot, értesítse a tábornok özvegyét...akit szintén holtan talál. Innen egyértelmű a számára, hogy több van az egész ügy mögött, mint véletlen. A tábornok eltűnt aktatáskája tovább csavarja a szálakat, hamarosan újabb halott katonák kerülnek a cselekménybe, de a katonai bürokráciával is meggyűlik Reacher baja. Seggfej, okostojás felettesek ott is akadnak. A háttérben egy valóban elképesztő és meghökkentő katonai indok lapul. A mundér becsülete, a fegyverkezés összefüggései a világban végbemenő aktuális politikai változásokkal adják a mese eszenciáját. A háttérben a berlini fal leomlása és hatása a világ hadseregére ad komoly súlyt a történetnek.


"Gondolom, elég jól ismerik a sereget ahhoz, hogy tudják, ha valami kínos dolgot fedezünk fel, mindent megteszünk, hogy eltussoljuk."



Hogy még tovább bonyolítsuk a szálakat ebben a kiváló sorozatban, Lee Child ezúttal Reacher családi kapcsolatait, gyerekkorát szövi bele a regénybe háttérnek. Child elviszi Reacher-et és testvérét, Joe-t Párizsba, hogy meglátogassák a haldokló anyjukat. Megismerjük gyermekkorát és az édesanyja rendkívüli életét. Az anya-fiú kapcsolat bemutatása tökéletes képet ad a családról, Reacher személyiségéről. Ha nem lenne elég a cselekmény feszültsége, a politikai cselszövéssel és akcióval, kapnak az érzelmek is egy gyomrost. A klasszikus Lee Child történetben a narratív hang tökéletes: Reacher egy tettre kész, éppen harmincéves, kemény fickó, akinek élete a személyes becsületkódexe szerint működik. Nála az igazság és a becsület, vagy a kötelesség nem üres szavak. Ehhez a csinos Summer hadnagy, az aktuális női segítője ad még egy jó adag szenvedélyt. A borító letisztult egyszerűsége nagyon fontos, éppen olyan, mint a történet. Az ott szereplő feszítővas a megoldás a gyilkosságokhoz. Azonban a katonai háttér még mindig félelmetes képet ad, nagyon durva a befejezés. A miért is történt mindez döbbenetes választ kap.


"Vannak csaták, amiket nem lehet megnyerni."



Jack Reacher kétség kívül hős. Egy elit katonai zsaru, ő volt a hadsereg egyik legfényesebb csillaga. Ám minden zsaru életében van egy eset, ami mindent megváltoztat. Jack Reachernek ez lett az az eset. Az elejétől a végéig lekötött, élmény volt. Lee Child jól szövi a történetet, működik, apródonként adagolja a részleteket, hogy az olvasó együtt gondolkodik a nyomozóval. Lee Child 2005-ben Barry-díjat kapott ezért a legjobb regény kategóriában. Elolvastam az összes Lee Child könyvet, ez bizony egy ragyogó thriller.




Lee Child, eredeti nevén Jim Grant Coventryben született 1954. október 29-én. Angol író, de hosszú évek óta New York államban él feleségével. Első regénye az Elvarázsolt dollárok (Killing Floor) megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját. Lee Child minden regénye az egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi nyomon az Egyesült Államokban. Önálló történetek, csupán Reacher személye köti össze a sorozatot.

Díjai: Anthony Award, Barry Award, Dilys Award, Macavity Award, WH Smith Thumping Good Read Award









Eredeti megjelenés éve: 2004
General Press, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521716 · Fordította: Gieler Gyöngyi

2018. szeptember 12., szerda

Olvastam még/ 12

Olvastam még/ 12





                                                                                     
Egy kis szépirodalmi visszapillantó, két 2017-es regényről.
A Merítés-díj zsűrije ezt a 10 könyvet találta a legjobbnak a 2017-ben megjelent magyar nyelvű szépprózai művek közül. A kezdeti indulás óta tagja vagyok a zsűrinek, ami igen megtisztelő és hálás feladat. A bekerült művek közül számomra egy nem nyert, kettő még olvasásra vár. Vida Gábor, Kácsor Zsolt kötetiről már volt szó, most két női író regénye került ebbe a válogatásba. Kis részrehajlás, hogy ezek a személyes kedvenceim lettek az olvasottakból. (Vida és Kácsor mellett).

Jó erős év volt, íme ezek kerültek a legjobbak közé: Antal Balázs: Le, Csabai László: Szindbád, a forradalmár, Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató, Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje, Kácsor Zsolt: A harminckét bolond, Nádas Péter: Világló részletek, Péntek Orsolya: Dorka könyve, Szeifert Natália: Az altató szerekről, Tompa Andrea: Omerta, Vida Gábor: Egy dadogás története került a legjobbak közé.



Péntek Orsolya: Dorka könyve








                                           




"A lélek csak egy labirintus."




Egyik legmaradandóbb élményt adó olvasásom lett, rögtön éreztem, hogy ennek a regénynek helye van a legjobbak között. Esetem tipikus példája annak, NE a borító alapján ítélj! A zsűrizés egyik feltétele, minél többet elolvasni a megjelent termésből Ez nálam konkrétan 23 olvasást jelentett. Ezt a könyvet hónapokig tologattam a kedvező fogadtatás ellenére is: igen ronda a borítója, viszonylag hosszú, és sajnálatosan nem olvastam az írónő előző regényét Az Andalúz lányai (2014) címűt.

Péntek Orsolya regénytrilógiájának középső kötete sodort, vitt magával. Nem kell mondanom, az első regény is azonnal felkerült az olvasandók listájára. Kerek, izgalmas családtörténet, női sorsok, emberek, a történelem viharai, szerelmek bontakoznak ki az ötvenkét fejezetben. Anyák és apák, édesnagyanyám, rég elfeledett ősök emlékeiről olvashatunk. Olyan érzésem volt, mint amikor régi elsárgult családi fotók alapján emlékezünk a régiekről.Tényleg néha az fáj, ami lényegtelenné válik az életünkben, míg az igazán fájó tragédiákat próbáljuk sors-szerűen elfogadni. Izgalmas a két főszereplő, Szterke és Dork emlékeit olvasni, egy család sorsát a másik oldalról is megvizsgálni.

A Kádár-kori Magyarországra született ikerpár, Theodóra és Eszter sorsán keresztül éljük meg a történéseket, amiből sok esemény ismerős lehet az olvasónak. Az első regényben a festőművész Eszter mesél, míg most a másik fél, a matematikus Dorka szemszögéből ismerhetjük meg a soknemzetiségű család történetét. Sokat segít a könyvben elhelyezett családfa a történet megértéséhez, hiszen térben és időben is nagy időszakot ölel fel, de szereplőt is sokat mozgat. Van itt isztiai halász ükapa, fiesolei szépanya, bécsi és szekszárdi dédapák, budai és pécsi nagyszülők, akik emlékein át elevenedik meg Firenze, a monarchikus századelő, az építkező Bécs, a gazdag kereskedőváros, Szeged, a háborús Pécs és Budapest. Péntek Orsolya családtörténetében van valami furcsa varázs, ami nem eresztett, megfogott már az első lapok után. A színes-szagos események átélhetőek, jó volt olvasni a két testvér boldogságkeresését, egymáshoz való viszonyát, belső lelki vívódásaikat. Háborúkat átélő diófa és könyvhalmok, tárgyak mesélnek a régiekről, generációk emlékei tűnnek elő a múltból. Elgondolkodtató könyv, érdemes elolvasni, érdeklődve várom a lezárást. Hangulata, képei telitalálat! (csak a borító randa)



Pesti Kalligram, 2017
408 oldal · ISBN: 9789634680307




Szeifert Natália: Az altató szerekről
Ágyregény


                               
"Csak a hiányok fájnak"




Ez a könyv is meglepett, eleinte furcsa ellenérzéssel olvastam, de élmény volt. Mondhatnám, nem hagyta magát nem szeretni a regény. Itt is két nő a főszereplő, két jelentősen eltérő életsorsot ismerünk meg. Ez esetben is a szerző második regényéről van szó. A történet mozaikjaiban a harmincas, nem kicsit labilis Zelma és a negyvenes éveiben járó, házasságban élő, kamaszfiút nevelő Zsuzsa mesél. Sőt, testi-lelki kitárulkozás ez a javából. Egy rövidke időre találkoznak, ami a keretet adja a történethez. Szóba kerül a szex, szerelem, házasság, hűtlenség, futó kapcsolatok, a gyereknevelés, tipikusan női témák. Szerencsére nem válik csacsogósan felszínessé. Fontos háttér a szülőkkel való viszony, a napi munka, barátságok.

Szeifert Natália olyan világot mutat be az olvasónak, talán szokatlan hitelességgel és mélységgel, ahol a testről és a nőiség megéléséről olvashatunk. Ha már altatószerek a cím, az álmatlanságtól a gyászig, a szexualitáson át a házasságon belüli kapcsolat bemutatása adja az élvezetes történet meséjét. Mai, friss gondolatok, korrajz, sok érdekes fordulattal. Szereplői sokszor filmszerűek, a regényt átjárja a feszültség. Jó volt, hogy korunk problémája a magány megjelenítése nem ment át szenvelgő szenvedésbe. Végig fenntartja az olvasó érdeklődését, jó a dramaturgiája, olvasmányos a szöveg. Az elején bizony néha zavaró volt megfejteni melyik nő is a mesélő. Ez később egyértelműbb lett. Nekem picit sok volt a szex is, ágyregény ide – vagy oda, ezt néhol hatásvadász elemnek éreztem. Bár jobb, mint a mély nyomorról, sivár, kilátástalanságról, alkoholizmusról olvasni. Tetszett, hogy nyitva maradt a vége, nem ment át feminista kiáltványba, nem lett olyan "megmondom a tutit és boldog leszel" befejezésbe. Élt a történet ettől is. Szeifert tudja miről ír, ismeri ezeket az élethelyzeteket, hitelesen jeleníti meg. Később, egy nyugodtabb életszakaszban mind a két regény újraolvasós lesz.



Kalligram, Budapest, 2017
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634680239

A végeredmény pedig 2018. szeptember 28-tól lett hivatalos: 

A zsűri által felállított sorrend pedig a következő:
(a műcím előtt a kapott átlagpontszám áll)

1. (8,25) Vida Gábor: Egy dadogás története
2. (7,42) Nádas Péter: Világló részletek
3. (6,90) Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje
4. (6,20) Tompa Andrea: Omerta
5. (6,11) Csabai László: Szindbád, a forradalmár
6. (5,45) Kácsor Zsolt: A harminckét bolond
7. (5,25) Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató
8. (3,58) Antal Balázs: Le
9. (3,44) Péntek Orsolya: Dorka könyve
10. (3,40) Szeifert Natália: Az altató szerekről

A zsűri köszönetet mond az íróknak, a kiadóknak és nektek, olvasótársainknak!

2018. szeptember 9., vasárnap

Patrick Melrose (1 - 3)


Edward St. Aubyn: Patrick Melrose

Nincs baj. Baj van. Van remény















                                                                           
Az idei év olvasmányai közül több okból is kiemelkedik Edward St Aubyn regénye. Mind a történet valós drámaisága, témájának aktualitása, mind pedig írásmódja olyan együttes élményt ad, ami ugyan sokkol és elborzaszt, mégis felráz. Nagyon fontos könyvnek vélem az idei kínálatban. Rányitja a szemét az olvasónak a valóságra. Mindig szomorú és sajnálatos, ha egy kisgyerek élete éppen azok miatt kerül tévutakra, akik felelősséggel és szeretettel kellene legyenek irányába.




A legjobb történeteket az élet írja, bár ez esetben idézőjeles a legjobb jelző. Sajnálatosan valós az biztos. Az, hogy ez megtörtént kinek a hibája, felelőssége? Sovány vigasz, ha ez nem történik meg, Aubyrn sem lesz az, aki ma. Persze lehet ezt azért kihagyta volna és maradt volna a sablonos, gazdag kölyök élete mellett. Talán nem is kell mondanom, Aubyrn saját életét dolgozta fel a Patrick Melrose-regényekben. Hatalmas erő, bátorság kellett ennek a felvállalásához. A valós történet odavágja az olvasót. Az elvonókúra után, jótékony, terápiás jelleggel próbálta életének ezen tragikus romhalmazát újraépíteni. Hogyan és miért jutott ide ezt ismerteti meg, erről a pokoljárásról olvashatunk. A pokol pedig már gyerekkorában elkezdődött, alig ötévesen...




A pénz nem boldogít örök igazsága ezúttal még erősebben jellemző, érhető tetten. A csillogó, felszínesen üres életek sorában a dráma valahol mindig ott lapul. Nagyon szemléletesek a kisregények címei: Nincs baj az elsőé, ami Patrick gyerekkorában indul. Kell-e mondani, baj az van bőven.




Az elképesztő gazdagságban élő családot ismerhetjük meg itt. A vagyon mellé, hogy legyen valami kevéssé irigyelhető, jár a boldogtalanság. Anyja egy üres, lélek nélküli nő, aki minden baja elől alkoholizmusában keres vigaszt. Semmiről nem hajlandó tudomást venni, ami körülötte van, élete értelme a gyermeke lehetne, de sajnos nem törődik vele. Tipikusan az, aki inkább nem veszi észre, elzárkózik a maga alkotta világába. Az apa egyszerűen egy szadista barom, aki évekig szexuálisan zaklatja fiát.




Elismerésem, mennyire árnyaltan jelenti meg a szerző a drámai valóságot. Tudjuk mi zajlik a csukott ajtó mögött, átérezzük Patrick kiszolgáltatott helyzetét. Mégsem válik vulgárissá, nem lesz szenzációhajhász a leírás. Az apa szadizmusa a kiégettségben, unalomban keresendő, ha erre egyáltalán lehet magyarázat. Az angol elit világa gyomorforgatóan felszínes, üres. Lehet unni a napi pezsgős partikat, a semmitmondó fecsegések végtelen sorát, a bájolgást.
Az apa a fiát érő szexuális zaklatást is úgy fogja fel, mint egyféle nevelési módszert, amiért még majd hálás is lehet a gyerek. Nos, itt elszakadt a cérnám... pedig olvastam már hasonló történetet. (Kalak) A tehetetlen düh és a téma elkeserítő aktualitása napjainkban is fontos kérdés. Persze, nem kell hozzá vaskos bankszámla, kastély. Egy kisgyermek védtelen kiszolgáltatottságával visszaélni, és éppen a szülőnek, megbocsáthatatlan nagy bűn. Erre nem lehet, nincs mentség.







Az évek gyorsan telnek, és Baj van... a traumáit feldolgozni nem tudó Patrickból drogfüggő, alkoholista lesz. Ami egy picit sem meglepő egy ilyen traumákkal terhelt gyerekkor után. A mélyrepülés szemléletes képekkel jelenik meg a regényben. Nos, innen szép felállni, megállni. Életének új korszakában szembesül azzal, amiben felnőtt, amit ő is feledni akart. Az emlékek azonban makacs dolgok. A rossz emlékek főleg mély nyomot tudnak hagyni, és a legváratlanabb pillanatokban jönnek felszínre. Azt pedig kezelni kell: heroin, alkohol állandóan van kéznél. Patrick egész személyisége más lett, mintha ez a traumákkal teli gyerekkor nem történik meg vele. Amit az apja elkövetett ellene megbocsáthatatlan, nincs rá elfogadható mentség. A kötet záró része ad reményt, hiszen a címe is ezt súgja: Van remény! Ez szépen kertbe foglalja ezt a három történetet. Patrick vívódásai, hullámzó kedélye és szellemisége tökéletesen átélhető az olvasónak.


"Folyton zavartalan magány után vágyakozott, majd amikor elérte, akkor azután, hogy legyen vége."



Apja halála, a temetés megszervezése ad új lendületet, (vigaszt) a fiúnak. A második kisregényben apja hamvaiért indul New Yorkba. Itt is elég groteszk helyzetek sora történik, amikor is a halottszemlére megy, majd átveszi a hamvakat. Nem részletezem, kedvencem a selyempapíros jelent volt: Patrick humora, felkiáltása "Épp ilyet akartam!", mindent vitt. Nos, ilyen pillanatoknál nehéz a döntés: nevessen az olvasó szívből (igen) vagy sírjon. A kábítószeres, mámoros álmok, utazások pedig igazán szemléletes képekkel jelenik meg a történetben. Ez ad erőt az önvizsgálathoz, a terápiához és az életmód váltásra. Zavarbaejtően őszinte minden sora. Súlyos családi titokok derülnek ki, amik évekig tartó szörnyű rémálmokat szülnek. Az örökre elrontott élet fájdalma mégis sok tanulságot hordoz.

A pergő epizódok és a téma is adják magukat a filmnek, nem is csoda, hogy egy minisorozat keretében mind az öt kisregényt megfilmesítették. Benedict Cumberbatch alakítja zseniálisan Patrickot. Nálunk a Jelenkor Kiadó az első három történetet nyár végén adta az olvasók kezébe, majd novemberre várható a befejezés.



A könyvből sokkal jobb jellemrajzokat kapunk, mélyebben megismerhetjük Patrick szüleit. Itt is főleg az apja kap nagyobb hangsúlyt a bemutatásban. Ez az egész egyszerre elborzasztja és felháborítja az olvasót, mégis sok esetben irónikusan vidám. Gondolkodóba ejt, és a gyermekeink iránti törődés, odafigyelés, felelősség kérdését is kiemeli. Szépirodalmi nyelvezete, finom rezdülései és a történet súlyossága maradandó olvasmánnyá teszi. Nagyon kíváncsian várom a záró kötetet.


Ismerd meg Patrick történetét! ITT kedvezménnyel megrendelheted!

IDE  kattintva pedig a folytatást is előjegyezheted!! Ne hagyd ki!


Képek a sorozatból!



Edward St Aubyn:

                                               
1960. január 14. (London, Egyesült Királyság)

Eddig nyolc regénye jelent meg. Az öt önéletrajzi Patrick Melrose-sorozatttal. 2006-ban az Ami kell részt Booker-díjra is jelölték.






Jelenkor, Budapest, 2018
518 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636767112 · Fordította: Csonka Ágnes

2018. szeptember 7., péntek

Hazugságok

T. M. Logan: Hazugságok





                                                                       







"Ha felbőszíted a bikát, ne csodálkozz, ha megdöf"




Egy különleges, pergő tempójú, szövevényes pszicho-thrillert olvashattam. Mondhatnám a vége adja az igazán sokkoló, végre valóban meghökkentő befejezést az olvasónak. Már ezért érdemes elolvasni, hiszen valóban nem szokványos, agyafúrt a befejezése a regénynek. Elismerésem, hogy mert végre egy író eredeti lenni. A szokásos háromszög-történet egy új oldalról tálalva. Próbálok nem poéngyilkos lenni az ajánlómban, ennél nem elárulni többet. Meglepő módon egészen izgalmasra sikeredett ez a látszólag egyszerű sztori.




T. M. Logan debütáló thrillere egy hétköznapi történet, sok eleme talán ismerős lesz a rendszeres krimiolvasóknak. Mégis, valami igazán jól sikerült, életszerű-szagú cselekmény kerekedik ki. Friss, mai történet, ahol mint azt a cím is súgja, minden a hazugságok körül forog, erre épül a regény. Szerzőnk mindent belead, rendesen összekuszálja a szálakat, talán ha ezt felróhatom neki. De mégsem teszem, hiszen első könyvenek igazán biztatóan jó kezdés ez! A végső megoldás fényében tökéletesen érthető lesz minden. A hazugság természetrajza bontakozik ki két házaspár életének összefonódásából. A lavina is egyetlen hópehelyből lesz, itt is egy régi, picike hazugság hatása indítja be a gépezetet. Olvasás közben egyre jobban belegabalyodunk a hazugság sűrű hálójába, még a reménye se csillan fel annak, hogy mindent átláthassunk. Amikor azt érezzük, igen, alakul, rögtön jön egy váratlan és meglepő fordulat, azaz egy újabb hazugság. Igazából elgondolkodtató, mennyit is hazudunk napi szinten is... apró, sok esetben jelentéktelennek tűnő dolgokban is. Ám egy életet nem lehet hosszú távon hazugságra építeni. Nem is szólva a hatásokról vagy a körülöttünk élőkre gyakorolt hatásról. Megjelenik a "véletlen" is a történetben, ez lesz az utolsó hópehely... A technikai háttér elgondolkodtató, megdöbbentő, egyenesen félelmetes, a közösségi média életünkre való hatásaival egyetemben. Érdekes olvasmány, mai történet T. M. Logan írása. Ami így kívülről nézve még szórakoztató is. Ám ha beleképzelem magam ez simán megtörténhet. Na, ez az ijesztő!


Joe Lynch igazi szürke kisember, angoltanár, aki a londoni csúcsforgalomban araszol fáradtan, amikor William a négyéves kisfia felfedezi anyuci autóját...
Nyomába erednek, de nem lesz ez olyan jó ötlet, mint gondolják.


"Nem terveztem semmit. Csak úgy megtörtént."


Ez a véletlen találkozás az eddig boldognak hitt, tízéves házasságukat és egész életüket dönti romba. Tökéletesen átgondolt, kidolgozott a történet, sodró kezdéssel. Ez a találkozás lesz természetesen a kiindulás, ami előre nem látható módon borítja fel a szereplők addigi békés, idillinek látszó életét. A karakterek jól kidolgozottak: Joe még mindig, mondhatni vakon szerelmes feleségébe, Melissába, aki egy csalfa dög, aljas bestia. A szertő anya és felség képe máz, ami fokozatosan omlik le. Joe számára is sokkoló, döbbenetes módon derül ki. Persze, ez túl egyszerű megoldás lenne, lesz itt még váratlan és meghökkentő fordulat. A másik párost sem kell kitenni a kirakatba. A látszatboldogság képe, amit a pénz tart össze omlik le. Aki a legszürkébb, ártatlannak tűnik nos, az a legizgalmasabb szereplő lesz a végére. Érdekes, hogy itt egy szoros apa-lány kapcsolat adja a történet motorját.


A cselekmény végig egy jól kitervelt csapda, amiben az a leginkább hátborzongató, hogy nem teljesen lehetetlen. Kihasználni, visszaélni a másik érzelmeivel egy életen át játszadozni vele nem lehet. Kiutat találni nehéz. Mikor lesz bűn a vágy, válik tőle megszállottá az ember? Elfogadni ezt, az érzelmek csapdájában vergődve, annak ennyire kiszolgáltatottá válni csak egyetlen módon lepet szabadulni. A biztos háttér, a vagyon megtartása és egy zaklatottan zűrös válási procedúrát elkerülni a tökéletes gyilkosság jó megoldásnak látszik. Két legyet, egyetlen csapással.


Felvetődik, mennyire sebezhetővé tehet minket a bizalom és mennyire vakká tud tenni a szerelem. Joe ezerrel igyekszik menteni a romok alól a kapcsolatukat. Talán nem kellene mindig, mindenáron.
A múlt történése segít megérteni az olvasó számára a kialakult helyzetet. Arra azonban sokat kell várni, amíg a mozaikok illeszkednek. A szereplők hétköznapi, egyszerű emberek. Maga a történet sem hoz újat, de a nagy fordulat és a tálalás a végén mindent visz. Nehéz a történetről többet írni, maradjon meglepetés. Az olvasás örömét nem szeretném elrontani.


Kiemelkedően kedves volt a szívemnek olvasni az apa-fiú kapcsolatról, annak az összetartásnak a példaértékűségéről, ami ritka. Kivételesan mindkét házasságban az apák voltak a pozitív szereplők.
Egy izgalmas, mai pszicho thriller ez, ahol a megoldást is a hazugság hozza.

Aki szeretni a lélektani krimiket azoknak mindenképpen ajánlom, nem fognak csalódni.


T. M. Logan első regénye külföldön tavaly jelent meg. Már E-könyvben is kapható! Kedvezménnyel ITT tudod megrendelni!








General Press, Budapest, 2018
412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521952 · Fordította: Tóth Bálint

2018. szeptember 5., szerda

Egy közeli ismerős

Cara Hunter: Egy közeli ismerős 
(Adam Fawley 1.)


                                                                                       





„Magával ránt a rejtély, Hunter hagyja, hadd találgass – az utolsó oldalig ”
– Daily Express






Az Egy közeli ismerős egy új krimisorozat első darabja, ahol Adam Fawley felügyelő hívatott az aktuális bűn megoldására, a bűnös vagy bűnösök leleplezésérre. Be kell valljam, nem szándékoztam az új sorozatba belekezdeni, a szerző neve sem volt ismerős, hiszen ez az elő regénye. Aztán egy véletlen a kezembe adta az új krimit és győzött a kíváncsiságom. Nem bántam meg!

Egészen jó a történet felépítése, végig feszült, a végső csavar is igen meglepett, a téma fontossága pedig -sajnos- különösen aktuálissá teszi ezt a krimit. Éppen a téma miatt emelkedik ki az átlag tucatkrimik közül. Bizonyára nem véletlen, hogy a külföldi listákon is jól szerepel, komoly érdeklődés van a könyv iránt.

Igazából mindig sokkoló, ha az áldozat egy védtelen, ártatlan gyermek. Ettől borzasztóbbat nehéz elképzelni. Érdekfeszítő krimi került ki Cara Hunter kezei közül. A családon belüli erőszak napjaink egyik nagyon jellemző és súlyos problémája. Döbbenetes, hogy éppen attól kell félteni, óvni egy kisgyereket, aki számára feladat lenne védeni, szeretni őt.

A feszültség már az első oldalaktól érezhető és ez ki is tart az utolsó lapokig. Jól megírt, gördülékeny a sztori és könnyen olvasható. Persze lehet okoskodni, hogy túl ilyen, meg nagyon olyan, de alapjáraton ez egy jó krimi hibái ellenére is. A történet sok nehezen megválaszolható erkölcsi dilemmát vet fel.

Az idillien boldog család képe mögött a szereplők mindegyike súlyosan terhelt, komoly egyéni problémákat hordoz. A túl tökéletes házasság mindig gyanús, ez a látszat omlik le pillanatok alatt. Amikor a külső máz repedezik és kiderülnek a hazugságok több szereplő élete kerül a romok alá. Az, hogy egy kertvárosi családi partiról hogyan tud észrevétlenül eltűnni egy nyolcéves kislány már önmagában is meglepő. Ki hazudik és miért?


"Hát nem mindig megkönnyebbül az ember, amikor megmondja az igazat?"


Cara fokozatosan és aprólékosan rombolja le az idilli házasság látszólagos képét, engedi be az olvasót a külső látszatboldogság mögé. A szereplők karaktere hihető, egyik sem lesz szimpatikus. Tényleg mindenki, apu és anyu, de még a tesó is súlyos titkokat hordoz. Talán ilyen már nincs is, de az élet bizony a legjobb regényíró. A valóság gyökere mélyen a gyerekkorban ered. A végső megoldásig egy régi esethez kell visszanyúlni, aminek szintén egy ártatlan kislány volt az áldozata. Persze addig több váratlan és meglepő esemény ad okot izgalmakra. Fájó, családi dráma bontakozik ki az olvasó előtt.


Nyomozónk mondhatom szokás szerint küzd a saját démonaival, az ő életében is volt egy hasonló tragédia. Ennek körülményeit is megismerhetjük. Örök tanulság, hogy nagyon kell szeretni, figyelni minden gyerekre. Nagyon fontos az összetartó-szerető családi háttér. Kell, hogy legyen időnk odafigyelni a másikra, mielőtt visszafordíthatatlan bajba kerülnénk. Egy gyermek elvesztésének feldolgozása soha nem egyszerű feladat. Függetlenül a körülményektől, vagy attól, mekkora is az a gyerek. Sajnos saját környezetemben is láttam hasonló tragédiát. Talán soha nem heverik ki ezt a szülők.


Az olvasó végig tudatában van annak, hogy itt bizony tragédia történt, bár ez valóban sokára nyer bizonyítást. Ezt egy kicsit elhúzza Cara, ezzel csökkentve az izgalmakat. Valahogy végig élteti a reményt a szerző, talán előkerül a kis Daisy. A történet fordulatai tényleg meglepőek, megdöbbentőek. A fokozatosan kialakuló családi drámára háttere, a szereplők egyéni motivációi elképesztőek. Cara pontos jellemrajzot ad mindenkiről. Hogyan lesz az "apuci imádott hercegnője" áldozat, mi kell ahhoz, hogy saját édesanyja vetélytársat lásson a saját lányában? Mindezt hogyan éli meg a nagyobb fiútestvér? Milyen titkok lapulnak még a családi cukros máz mögött? Itt egészen érthetetlen, ha annyira nehezen lett gyermekük, hogyan jutnak el oda, hogy a sajátjuk ellen forduljanak? Talán nem is kellene mindenkinek gyerek, főleg ha az csak "kellék", csupán kiegészítő az életükhöz.




Nagyon tetszett a történetben megjelenő közösségi média nagyon jellemző bejegyzései, a kibicek hozzászólásai. Ez még hihetőbbé, maivá tette a történéseket. A Facebook, Twitter trolloknak szentelt oldalak jól színesítik a cselekményt, valóssá teszik azt. A sajtó szenzációhajszoló megnyilvánulásai pedig valóban mindenkinek ismerősek lehetnek. Hihetetlen csavart kap az olvasó a végén! Sűrű és összetett történet, igazi lelki drámákkal megszórva. Ki is az igazi áldozat, ki a valódi bűnös? Furcsa kettősség maradt a megoldás után bennem, ahogyan egybefonódik a történet egy régi bűnnel. Az igazi megoldás talán ott van. Érdemes elolvasni, figyelemre méltó első könyv.

Sajnáltam a nyomozó Fawley gyermekét, ugyanakkor jó volt Leó sorsának szerencsés fordulatáról olvasni. Talán némi odafigyeléssel, gondoskodó szeretettel lesz még belőle egy egészséges lelkű felnőtt. Kíváncsian várom a sorozat következő részét.










A könyv fülszövege:

A nyolcéves kislány, Daisy Mason eltűnik egy egyszerű családi vacsoráról. A csendes kertvárosban senki nem látott semmit – legalábbis ezt mondja mindenki.


Adam Fawley detektív ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik.

Az óra ketyeg, könnyen kifuthatnak az időből…

                                                                                           
Cara Hunter:

Az Egy közeli ismerős az első megjelent krimije Adam Fawley detektívfelügyelővel a főszerepben, amelyet Sötétben címmel hamarosan követ majd a második is.





XXI. Század, Budapest, 2018


400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759482 · Fordította: Gömöri Péter



2018. szeptember 2., vasárnap

Halálos ősz

Anders de la Motte: Halálos ősz




                                                                                         













Amikor tavaly év végén megjelent a szerző Végzetes nyár című krimije azt írtam: Nekem ez bejött, Anders nálam nyert. Olvasnék még tőle. Szerencsére nem kellett sokat várni, az évszakok köré épülő gyilkosságok sorában megérkezett a Halálos ősz. Tökéletes nyitás így őszre időzítve.
Már nagyon kíváncsian várom, mennyire borzongató téli krimit tálal majd Anders a következőkben.




A jól bevált recepten alig változtatva, talán még erősebb, összetettebb lett a Halálos ősz. Szerintem igen mesteri a történet, igazi családi dráma a kisvárosban, egy jól megírt, igen hatásos pszicho-thrillert olvashattam.





Anders továbbra is nagy hangsúlyt fektet a környezetre, ami ez esetben még fokozza a misztikus hatást. Egy régen elfeledett, bezárt kőbánya ad helyszínt, egy hegyi tóval a két idősíkon futó történetnek. A kidolgozott karakterekkel, valódi problémákkal megtűzdelt történet izgalmas és átgondolt. A megoldás a végén pedig egyszerre lesz sokkoló és szívszorító.



Nagyon jól játszik az olvasó érzelmeivel, idegeivel a szerző. A múlt-jelen idősíkjai végig tudják tartani az olvasóban az érdeklődést. Olyan finoman találja a sötét, baljós eseményeket, rajzolja meg a szereplők érzelmi hátterét, amihez kiváló keret a környezet.

Anders de la Motte írása egy klasszikus nyomozós történet, aminek erőssége az intrikák és a kisvárosi hangulat megjelenítése, a zárt kisközösség összetartása. Ez rajzolódik ki a szereplők által: itt mindenki ismer mindenkit, rokoni vagy egyéb szálakkal kötődnek egymáshoz. Ijesztő ez a látszat-összetartás, amit a hazugságok hálója, sok pletyka, elfojtott gyűlölködés, vélt vagy valós sérelem tart össze. Anders de la Motte karakterei emberiek és élőek, mindenkinek megvan a maga kis titka, problémája.




A történetről: 1990 késő nyara a kiindulási pont. Öt gyerekkori jó barát az érettségit ünnepelve a bányatónál tölt el egy estét. Felszabadultan boldogok, előttük az élet, tele vannak tervekkel, reménnyekkel. Isznak, mulatnak, némi joint is előkerül, ami előhoz némi sértődöttséget, vélt sérelmet, felkavarja az érzelmeiket. A társasághoz csapódik egy motoros pár, akik további nem várt viharokat indítanak el. Távozásuk után hajnalra az egyik fiú holtan lebeg a tó vizén... baleset vagy gyilkosság történt? Milyen titok lapul a tó mélyén? A rendőrség igen gyorsan lezárja az esetet, hiszen az egyik fiatal éppen a rendőrfőnök fiacskája. Nagyon érdemes már itt figyelni az apró részletekre, amik évekkel később kapnak nagy hangsúlyt a megoldásban.

Az örök barátság egy életre összeköti ezeket a fiatalokat a történt drámával. Emlékeznek és nem felejtenek, hiába a hosszú hallgatás. Simon tragédiája mint egy súlyos seb égeti a lelküket, nyomasztóan hat a továbbiakban a városkára is. Aki pedig az igazságot akarja Simon édesanyja, ő mindent megtesz ezért. Persze, ami kiderül végül, talán őt is meglepi, nem biztos, hogy ezt várta.



Huszonhét év után a városkába frissen érkező stockholmi nyomozónő, Anna érdeklődésébe kerül a régi ügy. A nyugdíjba került egykori rendőrfőnök és mindenki finoman lebeszélné persze a nyomozásról, hagyja békén a múltat. Anna nem olyan merész, kevéssé határozott, mint Kim Stone. Persze Anna is menekül a saját démonai elől, ami egyedül kissé rontotta a hatást. Túl sokat időzik-rágódik a múltján, a lányával való kapcsolata elég zaklatott. Persze érthetővé válik a háttér megismerése után, ám erre túl sok időt, lapot szánt Anders. Lehetett volna egy cseppet határozottabb Anna a saját életével, hiszen a szembenézést ő sem tudja elkerülni.


A múlt titka egy városi rendezvényen robbantja fel a látszat idillt. Simon zenész volt, csodás hangon énekelt, amikor váratlanul felhangzik az a régi dal, a szereplők kiborulnak, elindul a lavina. Kinek állt érdekében mindez? Ki az és miért, aki a háttérből mozgatja a szálakat? Anna is érzi, őt is manipulálja valaki a háttérben.

Ezek a különféle érzelmi kötelékek végig jellemzőek a szereplőkre, rendkívülien jól hatnak az olvasóra is. Huszonhét év után egy olyan konfliktus bontakozik ki, ami után Anna számára nincs más választás, nyomoznia kell. Egy izgalmas családi történet ez a krimi, drámai elemekkel megtűzdelve.

Anders de la Motte időt fordít a karakterek és események ábrázolására, hátterének megvilágítására. Sokat beszél a barátságról és a családi kötelékekről, a látszatról. A történet fordulatai teljesen kiszámíthatatlanok, és végig izgalmasak. A figyelmes vagy edzett krimiolvasó egy ponton azonban kezdi sejteni, mi is lehet a háttérben, amikor egy szereplő feltűnik. Nem igazán akartam elhinni a várható megoldást, de örülök, hogy kitaláltam. Még így is maradt a cselekményben olyan érzelmi csavar, amire nem számítottam. Kellően meglepett, az tény.


A történetmesélési technika, a hang és a környezet egy lélektani drámát tár elénk. Nem csak egy gyilkossági történetről olvashattam, hiszen a sztori végig magában hordozza ezt a  sűrű, pszichológiai feszültséget. 


Nagyon ajánlom a szerzőnek ezt a könyvét is azoknak, akik szeretik az igényesen megírt krimiket, az emberi jellemek sötét titkait kifürkészni, remek jellemrajzokat találnak ebben a történetben is. Ahogyan a Végzetes nyár is erre épült, itt is egy olyan történetet kapunk. Kedvelem Anders de la Motte izgalmas, már-már szépirodalmi stílusát, teljesen az ízlésem szerinti. Üdítő hang a sok véres krimi között. Egy érdekes, fordulatos, néhol torokszorító történetet kaptam, ami el is gondolkodtatott. Talán nem is kell ennél több. Nálam most ez a kedvenc. Nagyon várom a szerző további írásait.


Anders de la Motte krimije ITT beszerezhető, már E-könyvben is kapható!






Anders de la Motte (1971. június 19.)

Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja.

Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is.








General Press, Budapest, 2018
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521655 · Fordította: Dobosi Beáta