Manyunya

 

Narine Abgarjan: Manyunya




                                      

A „Manyunya” egy gyönyörű regény a maga egyszerűségében. Nemcsak történetként, hanem szó szerint is. A borítója csodálatos, akárcsak Narine Abgarjan előző könyveié, a színei is csodálatosak számomra. A hangulatot sugallja, ami vidám és mégis hordoz mélységet.

A nálunk frissen megjelent első, 2010-es bemutatkozó regényét olvashatjuk Narine Abgarjantól. A történet középpontjában a barátság áll, két kislány történetén keresztül ábrázolva, sok-sok önéletrajzi elemmel és rengeteg humorral fűszerezve. Bájos, rendkívül szórakoztató történettel van dolgunk. A tiszta, félelem nélküli őszinte gyermekkor élénk képekkel kerül elénk, ez adja a varázsát a regénynek, jó belemerülni.

Narine és Manyunya barátsága elég furcsa, egészen eredeti módon veszi kezdetét. Az iskolai kórus fellépésén összedől alattuk a színpad...és Manyunya Narine ölében landol, miközben ijedtében bepisil... A két lányka azonnal örök baráttá lesz. A nosztalgikus gyerekkor megidézése számtalan elképesztő és meglepő eseményen keresztül bontakozik ki. A gyermeki fantáziájuk hajmeresztő, vagány és néha sokkoló dolgokat eredményez. Valóban vicces, máskor abszurd helyzeteket produkál a két lány, a történet helyzetkomikumok gyűjteménye. Számtalan popkulturális utalás, kikacsintás színezi a mesét. Háttérben a 70-es évek végének, a '80-as évek elejének a szovjet hétköznapjai villannak fel.

Megjelenik a család, szomszédok, rokonok népes serege és a legfőbb és legeredetibb karakter, Manyunya nagymamája, Mamó. Aki finom süteményeket süt, összefogja a családot, de roppant szigorú. A könyv tele van ételekről szóló történetekkel is, gyakran olyan leírásokkal, amelyek miatt azonnal örmény és grúz finomságokat kóstolnánk. Az egyszerű emberek hétköznapjai, a boldogság mibenléte, az élet csodája ez a regény. 

Egy könyv a nyárról, a gyermekkorról, a barátságról mesél. Mindannyiunknak szükségünk van néha ezek felidézésére, újraátélni a saját emlékeinket. Nem szabad elfelejtenünk, emlékezni kell arra, milyen (volt) gyereknek lenni. Egy darabka gyermekkor van a lapokon. Nagyon tetszik, ahogy a szerző ír, ahogyan benépesíti, életre kelti karaktereivel a történetet. Ez a könyv egy önéletrajz a gyerekkoráról, afféle nosztalgikus visszatekintés. Elrepíti az olvasót Örményországba, a nélkülözés és a nehézségek világába, ami nem sokban különbözik a mi szocialista múltunktól. Egy csodálatos, örömteli könyv, amely egy igazi gyermekkorra emlékezik.

Narine Abgarjannak kétségtelenül van egy csodás mesélői tehetsége, ezúttal is sikerül magával ragadnia az olvasót. Könnyen olvasható, lélekmelengető történetet kapunk a barátság erejéről.


A könyv a kiadótól  ITT rendelhető kedvezménnyel! 







           

Narine Abgarjan (1971) orosz nyelven alkotó örmény író, az észak-örményországi Berdben nőtt fel. 2022 óta kétlaki életet él, Örményország és Németország között ingázik. A háború dúlta, vitatott státuszú Hegyi-Karabah tartományból származik, ami fontos szerepet játszik az általában önéletrajzi ihletettségű regényeiben. 2015-ben az orosz irodalomhoz való jelentős hozzájárulásának elismeréseképpen elnyerte az Alekszandr Grin Irodalmi Díjat, 2016-ban pedig az Égből hullott három alma című regényéért megkapta a Jasznaja Poljana-díjat.






Typotex, Budapest, 2026
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933625 · Fordította: Goretity József

A ​szín hallgatása

Narine Abgarjan: A szín hallgatása




                                        

Régóta rajongója vagyok Narine Abgarjan irodalmi munkásságának. Az írónővel való ismeretségem az Égből hullott három alma című regényével kezdődött, még 2019-ben a könyv hazai megjelenése idején. Azonnal megfogott, lenyűgözött stílusa, írói világa. Utána már vártam és elolvastam az összes idehaza megjelent könyvét. Sajnos nincs belőlük olyan sok, ez a legújabb A szín hallgatása a negyedik könyve, ami a Typotex Világirodalom sorozatban jelent meg. Ez az újdonság lett a sorozat éppen 100. kötete.



       

Számomra Abgarjan könyvei a legjobb lelki nyugtatók. Egészen egyedi, varázslatos olvasmányok.
Különösen szeretem az „Égből hullott három alma” című regényt, de a "Szimon" is nagy kedvencem. Gazdag motívumai és a történetek varázsa, humora és drámájának keveredése  egyedülálló. 


Narine Abgarjan történeteinek szinte valamennyi hőse az örmény hegyek kis falvaiban élnek, maga az írónő pedig az örményországi Berd városában született. A szülőföld őszinte szeretete érezhető. Úgy tűnik, hogy a szerző könyveiben elmerülni egészen egyszerű, különleges élmény. Az olvasó úgy érezheti, ott jár, ott van és ismeri ezeket az embereket, akik a hétköznapok egyszerű hősei. Narine Abgarjan szeretettel ír róluk, szinte családtagokká válnak, mint kedves, távoli rokonok. Könyveiben gyakran ír a békés, boldog gyermekkorról és a háború hatásairól is. 

Az író tehetsége abban nyilvánul meg, hogy ezek a történetek halkan, nyugodtan, szinte észrevétlenül ragadnak bele az olvasó lelkébe. Úgy gondolom, hogy nagyban hozzájárul a sikerhez Goretity József értő és érző, líraian csodás fordításai.


Új regényének története mesés, amiben azért ugyancsak megjelenik a dráma. Mégis életigenlő, reményt ad az olvasónak a zárt kisközösség élete. Ez a túlélés záloga is egyben. Helyszín a már jól ismert örmény kisváros, Berd. Főhősünk egy hétéves kisfiú, Levon, akinek szinesztéziája van. Számára a számok és zenék, színekké változnak. Másképp éli meg az élethelyzeteket, a színekkel kommunikál.
Testvére Gevo autista kamasz. A két fiú testvéri kapcsolata egyedi és különleges pillanatokat ad a héttagú család életéből. Fontos szereplő még a nagymama alakja. A történetet feldúlja a valóság, a halál hirtelen megjelenése. A fájdalom, a visszavonhatalan veszteség is színekkel jelenik meg a fiú előtt, miközben apja is megküzd a fájó valósággal. Élni kell tovább, hiába a fájdalom. Kegyetlen valóság ez, amit sajnos mindenki megtapasztal. Különleges hangulatú, izgalmas és nagyon személyes történet ez, ahol a gyász, gyermektelenség, házasságtörés is felvillan a szegénység mellé. Mégis ezek az emberek a lehetőségeikhez képest boldogok, elégedettek.

                          

A következő novella a Szív címet kapta. Itt két női testvér a főszereplőnk. Furcsa összetartozás van közöttük, hiszen az egyiknek sok gyereke van, most is éppen várandós, míg a másik hiába vágyik gyerekre, nem sikerül neki. A jövő és a boldogság meghatározója a gyermek, ami összekapcsolja az embereket. Fájón valós női sorsok elevenednek meg előttünk. Ugyanekkor itt van az idős, magányos férfi története, aki csodásan restaurál bútorokat. Minden hozzátartozóját elvesztette, fiait cinkkoporsóban kapta vissza, a háború drámája itt is megjelenik. Tetszett a visszatérő gulpa motívuma, az ételek sokszínűsége és az emberek egymás iránti őszinte figyelme.
Az utca lakóinak különös szokása adja meg a hátteret ehhez a novellához: az itt élők minden hónap egyik vasárnapján kiviszik a házból a szívüknek kedves tárgyaikat. A gonosz elűzésének módja ez. A tárgyak megelevenednek, élettörténeteket, sorsokat idéznek fel. Ezek az egyéni sorsok, az egymásra utaltság az, ami reményt ad ezeknek az embereknek.


A harmadik, záró rész a szerző utazásait villantja fel. A világot járva mindenhol találkozik elvándorolt örményekkel, akik elhagyták hazájukat. Néha egy pillantás, egy tüsszentés elég, hogy felismerje őket. Színes, illatos, sajátos benyomásait úti élményeit képeslapszerűen olvashatjuk. Megjelenik Anglia, Amerika, Kanada de az Olaszországban töltött időszak is izgalmas és szívmelengető pillanatokat ad. Jereván nyüzsgő világa vagy Dél-Korea egzotikuma is eleven, gazdag képekkel jelenik meg előttünk. Az ilyen személyes élmények laza füzérét olvasva tetszettek az irodalmi utalások, Narin és fia vagy a szülei megjelenése, avagy éppen a sajtszeretete is mosolyra adott okot. 

Vajon Budapestről milyen emlékeket, képeket vitt magával Narine, hiszen az idei őszi Margó Irodalmi fesztivál vendégeként itt járt hazánkban. Hatalmas érdeklődés kísérte könyvbemutatóját és a dedikálást, élmény volt találkozni vele. Remélhetőleg hamarosan visszatér, lesz még erre alkalom. Személyisége, sugárzó varázsa és gondolatai még tovább fokozták az érdeklődésem könyvei iránt.


ITT kedvezménnyel rendelhető a kötet! 




                   

Narine Abgarjan (1971) orosz nyelven alkotó örmény író, az észak-örményországi Berdben nőtt fel. 2022 óta kétlaki életet él, Örményország és Németország között ingázik. A háború dúlta, vitatott státuszú Hegyi-Karabah tartományból származik, ami fontos szerepet játszik az általában önéletrajzi ihletettségű regényeiben. 2015-ben az orosz irodalomhoz való jelentős hozzájárulásának elismeréseképpen elnyerte az Alekszandr Grin Irodalmi Díjat, 2016-ban pedig az Égből hullott három alma című regényéért megkapta a Jasznaja Poljana-díjat. A könyvet tizennyolc nyelven adták ki világszerte. 

Typotex, Budapest, 2024
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933205 · Fordította: Goretity József

Szimon

 

Narine Abgarjan: Szimon



                                  

"A múltja sebezte, a jelene nem gyógyította, a jövője pedig minden bizonnyal nem is létezett."





Narine Abgarjan jó emberismerő lehet. Új regénye mélyen emberi történet. Élénk és könnyed valósággal megalkotva hozza közel szereplőit, ami minden oldalon magával ragad. Ismét egy kis örmény faluban járunk, izgalmas és meglepő a kezdés, hiszen az egész Szimon halálával kezdődik. Olvasás közben ébredtem rá, bár fontos, de talán nem is Szimon az igazi főszereplő. 

Négy női sors áll a regény középpontjában, ahol Szimon csak egy összekötő szál. A négy nő (Szilvia, Eliza, Szofja és Szuszanna) eléggé eltérő életét azonban mélyen meghatározza a férfi. Mindig felbukkan, és a megoldást biztosítja a nők önmagukra találásában segít, akarva-akaratlanul is. Ezekből a visszaemlékezésekből áll össze a történet.

"Szilvia felismerte szerelme hibáit, de úgy gondolta, meg tud birkózni velük. Szentül hitte, hogy szerelemmel és türelemmel mindent helyre lehet hozni."


Az eddig olvasottak közül ez egy könnyed, szórakoztató és vicces élethelyzetet mutat be. Teszi mindezt úgy Abgarjan, hogy a háttérben ott a valós élet minden tragikomikus öröme, fájdalma. Szimont felesége, Melanyja, és négy egykori szeretője siratja. Szimon egy nőcsábásznak tűnik, de nem volt igazán az. A nőkkel való kapcsolatában, akik fontosak voltak számára, és maradandó nyomot hagytak az életében a véletlen is nagy szerepet játszott. Innentől a történések négy elbeszélésbe fordulnak, ezeknek a nőknek az életéről, a sorsuk alakulásáról olvashatunk. Megismerjük, hogy útjaik hogyan kereszteződtek Szimonéval. Mind a négy sors különböző, de egyformán színesek, érdekesek, sok élményt adnak az olvasónak. A kis falucska többi lakója is felbukkan előttünk, látványos képekkel megelevenedik előttünk az életük, gondolataik, egymáshoz való viszonyuk. A természet, mint háttér szintén fontos elem a regényben.

Szimon nem egy klasszikus megmentő, hanem csak egy szerelmes és szeretni nagyon tudó férfi. Talán egy nagyra nőtt kisfiú, aki nem egyszerűen hódításokat pipál ki, hanem rövid, de tartalmas idilleket él meg, amivel megváltoztatja ezen négy nő életét. Nem igazán törődünk vele, inkább csak epizodikus megjelenései vannak, aki éppen jókor bukkan fel a nők életében. Könnyedebb hangvétele ellenére ez is 

a szerző átlagon felüli, gyönyörű írása. Abgarjan új regényében az érzékiség, a szerelem varázsa és a humor összefonódik a 20. századi Örményországot sújtó traumákkal a háttérben. Történetek nőkről, akik - Szimon álal - megmentették önmagukat. Ezen nők élete a szakadék szélére sodródott, az öngyilkosság határán jártak. Szimon törődése, odafigyelése azonban felrázza őket, megtanulják elfogadni magukat. Mindannyian szerették őt, mindannyian megpróbálták elfelejteni, és mindegyiknek megvan a maga csodálatos története. Van itt régi be nem teljesült gyerekszerelem, vagy magány, érzékeny szexualitás és testkép elfogadás. Érdekes megtapasztalni, miként változik meg a nők élete, gondolkodása, Szimon felbukkanásával. Szimon hetvenkilenc évesen nagy űrt hagy maga után.

Mindenki hálás neki. A férfi halála összehozza, kibékíti a nőket. Mindannyian kaptak tőle valami értékeset. Van aki egy gyereket, van aki az önismeretet, kedvet az élethez. A szerzőt nem az egyes főszereplők történetei érdeklik, hanem az, ahogyan ezen sorsok egymásra találnak az élet körforgásában.

A regény a Typotex Világirodalom sorozatban, Goretity József értő és érző, csodás fordításában olvasható.







ITT megrendeleted kedvezménnyel a Typotex Kiadótól!







     

Narine Abgarjan (1971) örmény származású orosz író, az észak-örményországi Berdben nőtt fel, jelenleg Moszkvában él. Édesanyja a háború dúlta, vitatott státuszú Hegyi-Karabah tartományból származik, ami fontos szerepet játszik az általában önéletrajzi ihletettségű regényeiben. 2015-ben az orosz irodalomhoz való jelentős hozzájárulásának elismeréseképpen elnyerte az Orosz Írószövetség Alexander Green-díját. 2016-ban pedig az Égből hullott három alma című regényéért megkapta a Jasznaja Poljana-díjat.Ez a harmadik magyarul megjelent regénye.




   

Dr. Goretity József (1961) műfordító, irodalomtörténész, egyetemi docens.

Kutatási területe a 19-20. századi orosz próza sajátosságai, intertextualitás és mítoszkritika összefüggései a 19. századi európai irodalomban, valamint a kortárs orosz próza. 2013 óta igazgatója a Debreceni Egyetem Szlavisztikai Intézetének.


Typotex, Budapest, 2023
312 oldal · puhatáblás · Fordította: Goretity József

Élni tovább

Narine Abgarjan: Élni tovább




                                                         

Az örmény származású orosz írónő hazai debütáló kötete 2019-ben jelent meg, és azonnal belopta magát a szívembe. Akik már olvasták az Égből hullott három alma kötetet és tetszett nekik az író stílusa, azok most sem fognak csalódni. Ez is garantáltan mély nyomot hagy az olvasóban. Ott hat a lélek legmélyén, egyenesen a szívig hatol, legeldugottabb réseibe is elszivárog. A családi kapcsolatokról mesél a háború viharában, a kisemberek kiszolgáltatottságáról. Elkerülhetetlenül megérint a múltidéző történelem szele, emlékezetes olvasmány vár az érdeklődőkre.

Az Élni tovább novelláinak középpontjában az Örményország és Azerbajdzsán között kitört háború áll, de az írónőt nem maga a háború, vagy a háború borzalmai érdeklik. Azok elfeledhetetlen hatásai, traumái. Nem mellékes a döbbenetes történelmi tény: a 20. századi népirtás áldozatai között több mint 1,5 millió örményt öltek meg. Mégis, hihetetlenül megrendítő és emberi történetek váltják egymást a lapokon. Olyan hétköznapi és rideg, érzéketlen világba utazhatunk vissza az időben, ami bénító félelmével mégis itt jár a közelünkben...



Az azerbajdzsáni határ menti örmény faluban, Berdben élők közül szinte mindenki elveszítette valamelyik családtagját, kikerülhetetlenül megtiporta őket a háború. Az itt élő emberek minden fájdalma, bánata és traumája ellenére is őszinték, nyíltszívűek és szerethetőek tudtak maradni. Bátrak, hiszen az élet nem áll meg, valóban élni kell tovább. Inkább a "hogyan" a kérdéses... Életigenlő történetek ezek, a letaglózó drámai sorsok, hiszen a szörnyű múlt, a veszteségek ellenére is művelni kell a földet, ellátni a gyerekeket, gondozni az elhunytak emlékét. A jövő miatt is van ok bőven aggódásra, az nem túl biztató, a remény az, ami éltet mindenkit. Abgarjan olyan hétköznapi és egyszerű eszközökkel, a maga egyszerűségében tud meggyőződéssel írni a háborúról, arról, hogy az élet folytatódik, és talán szebb lesz. Mindezek a történetek együtt alkotják a háború alatti emberi lét mozaikjait. A nagy kérdés persze örök: Mennyi fájdalmat, szenvedést képes elviselni az ember? Hogyan lehet a testi-lelki kínokat hozó tragédia árnyékában élni tovább? Abgarjan izgalmasan ír, miközben az élet és a halál közötti reményről és a továbblépésről mesél.

A leírt sorsok tragikusak és sajnálatosan valóságosak, biztosan nem hagyják az olvasót közömbösen. Legtöbbje felér egy váratlan gyomrossal. Jó, hogy "csak" csupán olvashatunk erről, valódi tapasztalatok nélkül. A szereplők meg tudják őrizni emberségüket és a jóságba vetett hitüket. Ez erősen  elgondolkodtató üzenet. 

Abgarjan prózája csendes mederben csordogál, hatásos természeti leírásaival érzékletes embermesék kerekednek ki. A remek fordítás pazar, kivételes élményt ad. Az ilyen történetek fényt hoznak a szürke valóságba és talán jobbá teszik az emberek lelkét. Érdemes volt megtanulni olvasni. Ne hagyjátok ki az év egyik legemberibb történetét. A Typotex Kiadó kínálatában jelent meg a könyv.

ITT rendelhető kedvezménnyel a kiadótól! 










       

Narine Abgarjan (1971) örmény származású orosz író, az észak-örményországi Berdben nőtt fel, jelenleg Moszkvában él. Édesanyja a háború dúlta, vitatott státuszú Hegyi-Karabah tartományból származik, ami fontos szerepet játszik az általában önéletrajzi ihletettségű regényeiben. 2016-ban pedig az Égből hullott három alma című regényéért megkapta a Jasznaja Poljana-díjat.

Eredeti megjelenés éve: 2018
Typotex, 2022


200 oldal · ISBN: 9789634931881 · Fordította: Goretity József

Égből hullott három alma

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Marani krónikák és egyéb történetek







"Az Isten nem ott van, ahová az emberek elrendelik neki. Az Isten mindenütt jelen van."




                                                                                             

Igazi csemegére, léleksimogató történetre bukkantam a Typotex Kiadó kínálatában. Nem először, teszem hozzá. Éppen az ilyen könyvek miatt szeretem a kiadványaikat, már több emlékezetes olvasmányom köthető a kiadóhoz. A király vagy a Szálkák, az Isten a tanúm, Anyám ajándékai mellett A halaknak nincs lábuk is Typotex kötet, hogy csak néhányat emeljek ki.
Az égből hullott három alma valódi szép irodalom. Jó volt olvasni, olyan ez, amikor már az első két mondat után érzi az olvasó: hazaért, ez a világ várta.

"Pénteken, nem sokkal dél után, amikor a nap átbukott a zeniten, és méltóságteljesen a völgy nyugati széle felé gördült, Szevojanc Anatolija lefeküdt meghalni.”



Ezzel a mondattal indul az örmény származású orosz írónő, Narine Abgarjan regénye. Különleges varázsa, bája van ennek a könyvnek. Az ősz közeledtével erre az életmesére sokaknak lehet szüksége. Az örmény szerző könyvére egy moly társam értékelése alapján bukkantam, már ott éreztem, ez kell nekem! Nem okozott csalódást, a varázslat működött nálam is, visszarepített a gyermekkoromba. Abba kis alföldi faluba, ahol sok időt tölthettem rokonoknál. Valahol azt a világot, közeget idézte meg nekem. Ahol békés egyetértésben, elfogadásban és szeretetteli törődésben éltek az emberek. A napi küzdelmeik mellett méltósággal viselték, amit a sors rájuk mért. Boldogok voltak, tudtak örülni egymásnak, az életnek, apróságoknak is. Illatok, emlékek jöttek elő, porlepte élmények törtek felszínre olvasás közben. Most tíz nappal olvasás után is elevenen él bennem a kisregény és szereplőik sorsa, a katarzis élménye. Abgarjan izgalmasan ír, miközben az élet és a halál közötti reményről és a továbblépésről mesél.



Abgarjan prózája nyugodt mederben csordogál, miközben arra is keresi a választ, hogy ez a maroknyi ember hogyan képes nem csupán megmaradni, túlélni, de még valamelyest boldog is tud lenni a megpróbáltatások között. A ködös, világtól elzárt örmény hegyek mélyén él a marani nép. Az ő történetük, személyes drámáik és örömeik által ismerkedhetünk meg velük. Nem csak a mesék varázsa, de sötét gonoszsága is elevenen jelen van. Mélyen elgondolkodtató, olvasásra termett, valódi SZÉP PRÓZA.

Ezt a látványosan szép tájleírások még elevenebbé teszik. Igazából azt éreztem, ez a történet bárhol, bármelyik nép életében, létezésében megeshetne. A kegyetlen őszinteséggel megírt és ábrázolt valóság döbbenetes erejű. Anatolija és családjának meséje maga az élet. Minden kihívásával, örömmel és bánattal, a helyi szokásokkal megtűzdelve. Meghintve csipetnyi mágiával és népmesei elemekkel, kulturális utalásokkal. Gyönyörű történetet olvashattam egy mára eltűnt világról. Nem negédes, nem akar idilli lenni. Valós életmese, hatásos, egyszerű mondataival, pedig nem mese ez gyermek. A nagymamám azt mondta nekem, hogy ha az egyik ajtó becsukódik, akkor egy másik kinyílik. Csak nem kell megvárnia, hogy a sors kinyissa azt az ajtót, meg kell keresni.

"A világ gyönyörű volt és békés, ünnepelt, dalolt, olyan volt, mint egy kipihent, jól táplált és megfürdetett csecsemő."


A felbukkanó karakterek sorsa is szorosan kötődik egymáshoz, ráépülnek egymásra. Van faluszépe, falubolondja, vagy a szerelem is ott lappang. A falu könyvtára, mint végső lelki menedék kivirul és felpezsdíti az oda betérők életét. Ez egy fontos eleme a történetnek, nem csupán egy közösségi hely ez. A csoda pedig önmagukban, a lelkükben van ezeknek az embereknek. Ez az egymás iránti odafigyelés, törődés mesés képek formájában jelenik meg. Az őszinte, tiszta élet regénye. Tetszett a mágikus realizmust megidéző, jóslatot felvillantó néhány kép és történet.


Az isten háta mögött élő emberek életét a szegénység, a természeti katasztrófák mellett az elzártság és a háború is nehezíti. Hogy éppen melyik háború, tökéletesen mellékes, hiszen mindegyik ártalmas és embert próbáló. Az elszigetelt falusi közösség összetartása elképesztő. A mesék világa felől közelítve, fordulatokban is bővelkedő emberi sorsok, történetek vannak a lapokon. Sajnos eddig a Jasznaja Poljana irodalmi díjról nem hallottam, ezt nyerte meg Narine Abgarjan 2016-ban. Maximálisan megérdemelten még sok-sok díjat adnék neki.
A kisregény két részből áll: Macondóban a rideg valóság valahogy összeér a varázslatos emberi képzelettel. A regényt egy hozzá lazán kapcsolódó, négy történetből álló novellafüzér egészíti ki. Itt még a rövidke Utószó is olvasásra érdemes. Igazi gyöngyszem ez a kisregény a könyvek tengeréből.






A könyv fülszövege:
Egy örmény népmesében három alma esett le az égből, egy annak, aki látta, egy annak, aki elmesélte, egy pedig annak, aki meghallgatta. A regény egy idős pár mágikus szerelmén keresztül mutatja be a 20. századi örmény történelem pusztító évtizedeit. A kis hegyi falu lakói is megszenvedik a népirtás borzalmait, azonban a szerelem, a fájdalom, a bosszú és a megbocsájtás, a barátság és a viszály olyan erős összetartó erőt képez az ott lakók között, hogy azt csak az éhínség képes meggyengíteni. Narine Abgarjan művével 2016-ban elnyerte a rangos Jasznaja Poljana irodalmi díjat.

Eredeti megjelenés éve: 2015
Typotex, Budapest, 2019
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632799926 · Fordította: Goretity József