Eliza

Wass Albert: Eliza

             


                                                           





Az élet olyan, mint a víz: csak folyik, egyre folyik, soha nem áll meg egy pillanatra sem, hanem magával ragad mindent, ami beleesik, magával ragadja valahová, amit az ember úgy hív, hogy "örökkévalóság".




Wass Albert Erély hegyeit elhagyva, második választott hazája történetét dolgozza fel ebben a regényében. Egy könyv a tisztességről, a becsületről, az őszinte szerelemről és emberi érzésekről, gyarlóságról a világ változásairól mesél. Mindenről, ami fontos lehet az életben, ember és természet kapcsolatában. Kemény világ ez, sokszor embertelen, de mégis emberközpontú.

Az író történelmi regénynek nevezi. Érdekes volt olvasni ezt a színes és mozgalmas, a 19. századi Amerikában játszódó történetet, ahogy a szemünk előtt "felépítik" , alakítják ki a betelepülők.
A cselekmény 1832-től az évszázad hetvenes éveinek elejéig terjed, nem árulok el nagy titkot, Eliza halálával zárul. Férje, Jacob Heatherington nem csak házat épít, de emlékművet állít szeretett feleségének. Ezzel elismerve ragaszkodó, tiszta szerelmüket, összetartozásukat. Az életük során tíz gyermeket szült és nevelt fel a nő, amiből kettőt különböző betegségek miatt elveszítettek.



A könyv Ohio állam 18. századbeli úttörőinek éppúgy állít emléket, amint azt az író maga is bevallja, ez a regény történelmi jellege ellenére, vagy talán éppen azért, a máról és a ma emberének szól.
Jacob és Eliza az elsők, a vadnyugat első telepesei, az ő küzdelmüket, életüket mutatja be a könyv. Jacob tizennyolc éves, egyszerű szénbányász fiú, aki önálló útra lép. Ezt családja, különösen zsarnok anyja nem nézi jó szemmel, további konfliktusokhoz is vezet. Olvasni sem tud, ám van két ügyes, dolgos keze és tervei, kitartása és hite, hogy többre vigye az életben. Eliza szintén egy egyszerű lány, anyja neveli, akivel egy fogadóban dolgozik. Jacob ötleteivel, erejével, jó munkabírásával egyre több mindent ér el, egyre nagyobb hatalom veszi körül őket önálló életükben.


A regény letisztult nyelvezetével, természet- és emberszeretetével, megszemélyesítésekkel mutatja
be az Ohió-parti kisváros kialakulását, az észak-déli háborún át, (minden részrehajlás nélkül) a 19. század Amerikájának folyamatos fejlődését. Mellékszereplők közt angolokat, skótokat, németeket találunk akik ezen a tájon keresik a boldogulásukat. A történetben kalandorok, prémvadászok is feltűnnek a menekülő néger rabszolgák mellett. A szereplők valamiféle tisztább, romlatlanabb élet reményében költöznek ebbe az új, maguk teremtette világba. A regény jó példája annak, hogyan csináltak egykor az emberek a semmiből valamit. Megművelve a földeket, bányát építve, puszta két kezük munkájával, kitartással előrébb jutva. Fontos szereplő Jack, az öszvér is! A kétkezi munka diadala, elismerése a regény. Iskola, templom és közösség épült. Jacob Heatherington a vidék gazdagság egyik megteremtőjévé válik. Sokszínű paletta ez a regény. A különböző életek és sorsok ábrázolásával egy egységes egészben áll össze. Minden körülmények között becsülettel dolgozni
és helyt állni.

Az is elgondolkodtató, hogy egy családban a sok gyerek mind-mind más jellemű ember lesz, hiába a
jó szülői példa, ugyanazok a körülmények és nevelési elvek. Jacob elsőszülött fiával való konfliktusa ide vezethető vissza. Kár, hogy ezek csak felvillannak, nincsenek kibontva, ábrázolva. Inkább csupán tényszerűen jelennek meg a regényben. Wass Albert történetei mindig meghatóak és szívhez szólóak, de ez az egyik leginkább ilyen szép története. Az élet szeretete van benne.



„Háromféle ember van a világon: azok, aki a maguk urai, azok, akik másoknak dolgoznak, valamint azok, akik egyszerűen kerülik a munkát. Akik a maguk urai, azok a mindentudók, mert uralják a sorsot. Ők azok, akik városokat, országokat, nemzeteket képesek felépíteni. Ők azok, akik a világot olyanná teszik, amilyennek lennie kell,”  - mondja el véleményét Jacobnak a folyami gőzős kapitánya, Otis McDuff.




Az Eliza című könyvet Wass Albert amerikai feleségének, Elizabethnek és családjának ajánlotta.
A regény Eliza és a ház amit Jacob épített címmel is megjelent a Mentor Kiadónál.

Wass Albert erdélyi magyar író, költő: 
1908. január 8. (Válaszút) – 1998. február 17. (Astor, USA)

Művei hazánkban a rendszerváltás óta jelennek meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. 2005-ben
a Nagy Könyv című magyarországi szavazáson az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult:
A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.
Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében nyugszanak.






Kráter, Pomáz, 2004
384 oldal · ISBN: 9639472816

Elvész a nyom

Wass Albert: Elvész a nyom  

 
       "Nem szabad idegenként visszatérnünk oda, ahol valamikor otthon voltunk."                               






Kezdjem ezt az ajánlót egy személyes vallomással: amikor 2005-ben a Nagy Könyv zajlott, akkor fedeztem fel magamnak Wass Albertet. Ami különösebben nem meglepő, mert addig szinte agyonhallgatták, nem forgott a köztudatban. Az Elvész a nyom volt az első regény, amit olvastam tőle. Azóta már háromszor, kedvenc lett 


Wass Albert azt a kérdést próbálja megválaszolni: van-e Isten? Születünk, élünk és meghalunk. Közben azonban mi dolgunk van itt a földön, hogyan tudjuk lehetőség szerint hasznosan eltölteni a kiszabott időnket? Ahány ember – annyi sors. Saját sorsunkat mi magunk alakítjuk, vagy beleszól valami felsőbb erő? 

Ez a könyv összetett, tartalmas, olvasmányosan megírt mű, tele igazi mély tartalommal. Hat gyerek sorsát követhetjük nyomon a könyv lapjain. Hat gyerek, akikkel megtörténik a csoda egy cserkésztáborozás alkalmával. A vízesésben sodródó csónakjuk "fennakad", és nem zuhannak alá a mélységbe. Csoda történt.

Ez a regény lenyűgöző, magával ragadó és nagyon-nagyon elgondolkodtató. A szereplők élete egyenként is egy-egy kis regény. Őket összeköt a közös múlt emléke és közös jövő lehetősége.
A hat gyerek hat felnőtt lesz: a magyar herceg, a cseh kiskereskedő, a lengyel festő, és a zsidó bankár története van részletesebben  kibontva, míg a másik két főszereplő a román politikus és a német tudós története rövidebben. Tetszett, lenyűgözött, hogy hat ember sorsát követhettem végig, az ő életük sorsukon át olvashattam a háború borzalmairól. Az ő igazságkeresésük, az emberi jellemük megjelenése és változásai elképesztően kerek és drámai regényt adnak. Tiszta, világos gondolatok során át meséli el az ember alkalmazkodását, vagy éppen nem alkalmazkodását az adott új világrendhez.
Ahogyan az író is fogalmaz: a szemét, ami felkavarodik... most is tele a világ fájdalommal, szenvedéssel, mindazzal ami a jót legyűri. A tetteinken felülkerekedő gonosz, a hazugságok, az önzés,irányít jó részt ma is. Ki tudja eldönteni, mi a rossz, és mi a jó? Gondolatok, életek az érem két oldaláról. 



A könyv a szeretetről, önmagunk megtalálásáról, a hit és a lelki béke erejéről, a kirekesztés és az emberi gonoszság pusztításáról szól. Teszi ezt egyszerűen,  olvasmányosan érdekesen. A hétköznapi emberek sorsán  keresztül ismerhetünk meg ezeket a gondolatokat. A hat gyerek felnőtté válása, életének alakulását meséli el. A szereplők sorsa néha keresztezi is egymás életét, összefonódik. Különösen a zsidó bankár Potrich Gottfried és a művész, Lubovszki Kazimír sorsa közös. Őket egy nő, a szerelem érzése köti össze. Gottfried nem csak egy pénzsóvár zsidó bankár. A jellemét és a gondolatait is megismerjük, hogyan és miért válik azzá.  Mind a hat szereplő múltja, története, cselekedeteinek mozgatórugója bemutatásra kerül. A vége számomra megdöbbentő volt!


Nehéz már Wass Albertről újat mondani, elválasztani az irodalmi és politikai életét. Sajnos nem tudok elmenni szó nélkül: Wasst folyamatosan támadja a liberális és zsidó „értelmiség”. Néhányan megjegyezték, hogy ez egy antiszemita írás. Ha valaki képes belelátni bármilyen negatív (jelen esetben antiszemita) nézetet, az csupán saját lelkivilágának rávetítése. Egy jóérzésű ember egész egyszerűen nem így gondolkodik. Wass Albert a leghumánusabb írók egyike! Ember és hazaszeretete, az erdélyi táj és az ott élők iránti szeretete, hűsége és irodalmi értékei elvitathatatlanok.

Csodálatos, fordulatokban gazdag, végig leköti az embert, hitelesek és izgalmasak a történelmi háttérképek is. Talán a legjobban megírt regény az Istenkeresésről, az élet értelméről. Nem csak érdekes, de fontos könyvnek is tartom. Az írói életmű legjobbja. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

A regény több kiadónál is megjelent, hangoskönyv formában is elérhető!



Wass Albert erdélyi magyar író, költő: 1908. január 8. (Válaszút) – 1998. február 17. (Astor, USA)

Művei hazánkban a rendszerváltás óta jelennek meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. A Nagy Könyv című magyarországi szavazáson az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.
Ma 18 éve hunyt el.  Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében nyugszanak.




 Eredeti megjelenés éve: 1952

Mentor, Marosvásárhely, 2000

398 oldal · ISBN: 9738002567

A funtineli boszorkány

Wass Albert: A funtineli boszorkány  








"Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne,"


Wass Albert egyik legismertebb, talán legszebb írása ez a történet. A regény három részes, olvasmányos és nagyon szép emberi történet. A táj, az erdő szeretete, az emberek világának kettőssége és minden szereplője hiteles figura. Nehéz írni róla, hiszen nagyon meseszerűen keveredik benne a valóság, a történet fonala viszi az olvasót. Ennyi emberséggel és alázattal megírt történettel még nem találkoztam. Alázat a természet és az emberi jellemek iránt, az élet és a sors felé. Aki netán azért olvassa Wass Albert sorait, mert egy jó kis misztikus, ma divatos szórakoztató boszorkánytörténetre vágyik, na  az csalódni fog!

A történet Erdélyben játszódik, főleg a Kelemen-havasokban. Főhősünket, Nucát tíz éves korától kezdve kísérjük figyelemmel, körülbelül a harmincas évei elejéig.

Röviden a történetről: 

Nuca kezdetben a nagyapjával él az Urszu-völgyében, az erdőben, majd később aztán az uraság fiának a szeretője lesz, majd összetalálkozik az apjával, aki egy rablóbandát vezet, és bujdokol, hozzájuk csatlakozik.
Végül pedig teljesen egyedül marad, kóborol az erdőkben. Látóasszony, boszorkány – terjed el róla. Egész kicsi korától kezdve “meglátja, ami az emberek homloka mögött van”, de nem csak a múltjukat, hanem a jövőjüket is...  Rajta van a “jel” a homlokán – ezt egy cigány asszony közli vele még az első kötetben – , a rémisztő jóslattal, hogy mindenki meg fog halni, aki az ágyába fekszik, az ölelése gyilkos lesz.
Olyan időszakot vázol elénk az író, amikor a hegyeket átfúrja az erdélyi szél, és a fűrész visító szava pusztítja az erdőt. Valahol elveszett az édeni állapot, elveszett a szabadság, elveszett az ártatlanság, és elveszett a boldogság is.

Wass Albert gyönyörűen ír, jó volt olvasni ezt a könyvet.  A nyelvezete, az elénk festett világ, az emberi sorsok, és a tragédiák ellenére is. A történet gyönyörű, visz magával, sokszor kegyetlen, de mégis szép. Maga az élet…

" – Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert."

 Gyönyörű sorokat olvashatunk az erdőről és a tájról. Olvasás közben egyszerűen kedve lenne az olvasónak nekiindulni és felkeresni azokat a regénybeli helyeket, erdőket és sziklákat. Jó lenne lenézni az Isten-széke sziklára, barangolni az erdő mélyén, illatos málnán élni, elvonulni, kimenekülni ebből a mai modern, rohanó és elanyagiasodott világunkból.

"A nap lehullt a fenyők mögé, már csak a vére piroslott az égen. Szellő suhant keresztül a tisztáson, nyirkos katlanok mohaszagát hozta. A szürkület kibontotta puha bagolyszárnyait az erdők felé. Szúnyogok zsongtak a levegőben."
"Itt már illata van a levegőnek. Tavasszal nyír-, nyáron fenyő-, ősszel bükkfaillata. S ha szellővel találkozol, megérzed benne az epret, málnát, áfonyát, ami az üvereket tölti meg odafönt."


Ez az a könyv, ami megnyugtat és elgondolkodtat. Bizony nagyon is adnám mindenki kezébe: olvassa és értelmezze a mai világunkra. Fejet hajtok az író előtt, mert ez a könyv nem csak nekünk, de értünk, emberekért is íródott. Csodálatos élmény!
2005-ben a Nagy Könyv szavazáson a könyv a 25. helyen végzett. (a 100-as listán még két másik WA kötet is helyezett lett: 31. Adjátok vissza a hegyeimet, míg a 68. helyre a Kard és kasza regénye került).

Fenti ajánló tisztelgés Wass Albert halálának 16. évfordulóján 2014-ben.

Eredeti megjelenés éve: 1959.
     Az egyes kötetek címei: Az urszubeli leány, Kunyhó a Komárnyikon. A funtineli boszorkány.
                                    

   5/5

 Kráter, Pomáz, 2003

782 oldal · ISBN: 9639472573

   

Tizenhárom almafa

Wass Albert: Tizenhárom almafa 




                                              



"Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."






Miért is aktuális, miért is ajánlom mindenkinek olvasásra Wass Albert ezen könyvét? Aki netán még nem olvasott a szerzőtől, annak remek ismerkedési alkalom ez a könyve. Aki pedig már olvasott Wass Albert írásaiból az tudja, ismeri mire is számíthat. Szerintem most is érdeklődésre tarthat számot az 1953-ban íródott regény.

Miről is szól a Tizenhárom almafa történet?
Röviden a túlélésről, az egymás melletti, békében való létezésről. Mindezt a székely humor jellegzetességével, táj és emberábrázolással teszi teljessé. A politikai felhangot nem nélkülöző történet a a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiba enged bepillantanunk. Az egyszerű kisemberek élete a nagypolitika árnyékában.

Erdély egy része egyik pillanatról a másikra visszakerül Magyarországhoz, (második bécsi döntés).
Románok kimennek, magyarok térnek vissza. A szegény székelyek pedig élnek, élni próbálnak az "odafönt", íróasztalnál meghozott döntés árnyékában. Majd az oroszok is megjönnek a második világháborúval, mégsem háborús a történet, nem a fronton játszódik. A politikai viharok hatással vannak az ott élőkre. Nem is igazán értik mindig, mi miért is történik velük, felbolydult világukban.

Ez a fő vonal, ez a mondanivalója a regénynek: megpróbálnak élni, létezni, túlélni. Hol székely leleményességgel, humorral, hol pedig némi huncutság árán is. Nagyon szemléletes pillanata a regénynek az elvtársi medvevadászat. Talán ez a valóságban is megtörtént, lehet nem is olyan régen...

Mózsi alakja kiemelkedik, családszeretete példaértékű. Amolyan "jég hátán is megél" figura, minden helyzetben feltalálja magát. Férfiminta a ma emberének is. Ragaszkodása, felelősségérzete a családja iránt elismerésre méltó. A kicsi Mózsi, apja szakasztott mása, kicsiben. Világlátása, ébredező öntudata és apja tanácsai segítik eligazodni a felnőttek világában.

Egyszerű és olvasmányos stílusban megírt történet, szinte népmesei elemekkel. A kisember humora, élni akarása, a nem lehet feladni, lesz ez jobb életszemléletre bizony ma is szükség van. Nem a gyűlöletre, hanem a békés egymás mellett élésre tanít. Az elfogadásra és a másik segítésére.

Szépen megírt, hangulatos regény a politikai viták kereszttüzében emberek, életek állnak.A klasszikussá vált, igazi nagyregényei mellett ez szerintem nagyon alkalmas (nem, nem kötelező olvasmánynak), kiegészítő, gondolatébresztő olvasmánynak a történelmi tananyag mellé. Jellemzően ez az a része történelmünknek, amiről sokat beszélünk, mégis igazából keveset tudunk.
Az almafa pedig, mint jelkép a túlélésre. Erős vesszőket hajt, hiába vágták ki  a törzsét. Élni akar, nem adja fel. Nekünk sem szabad.

Férfi létemre bizony a végére elérzékenyültem. Volt, hangosan felnevettem és volt, hogy szomorúan olvastam a sorokat. Tudom, sokan vitatják, de igen, szerintem is a megélt évek, sok sok más egyéb olvasása, másképpen hozza egy egy könyv értékelését, hatását. Nem tudhatom, egy húszévesnek mi jön vissza az olvasottakból.  Uz Bence, Ábel és Mózsi az irodalom remek karakterei. Példaértékűek a ma emberének is.

 Mózsi az író másik kötetében is feltűnik, de sajnos ott sokkal szomorúbb a befejezés. Merem ajánlani azt is, ami folytatásnak is tekinthető, címe is sokat sejtető: Elvásik a veres csillag.
Izgalmas olvasási élményeket! 
        
"Tudni kell, hogy amikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik."

(első mondat)

 Eredeti megjelenés éve: 1953

 Mentor, Marosvásárhely, 1999

260 oldal · ISBN: 9739263945