2013. november 27., szerda

Felfelé folyik, hátrafelé lejt

Julian Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt 
 



                                                                 



Igazi csemege volt számomra ez a könyv. Csodálatos, olyan visszatekintés, ami át és újra értékeli az élet egy szakaszát. Nevezetesen a diákévek felhőtlen, kissé felelőtlen, már-már könnyelműen önfeledt időszakát. Lehet, hogy 40 felettinek kell hozzá lenni, hogy az embernek legyen mire visszatekinteni. 
Új szemszögből megvizsgálni azt, amiről most kiderülnek újabb dolgok. Átértékelni egykori tetteinket és azok súlyát. Érdemes is néha visszapillantani, átgondolni tetteinket. Az élet iskoláját járva Tony is erre a gondolatra jut.


Tony Webster mindig is óvatosan élt. Lehet ezért akár gyávának is nevezni, de ő választotta ezt az életet. Maradt az eseménytelen, sablonos élet mellett. Igaz, ezt később már erősen bánja.

"Azt akartam, hogy az élet ne nyaggasson túl sokat, és ez sikerült is- és milyen szánalmas volt így."

 Tony egészen hatvan éves koráig meg van győződve arról, hogy egész élete során sok szenvedést kellette elviselnie. Nyugdíjas életét hirtelen felzaklatja, lelkét felkavarja egy ügyvédi levél.
Ez a levél, amely olyan emlékeket idéz fel benne, amiről utólag szívesen elfeledkezne. Nem más
ez, mint az első komoly, vagy annak gondolt szerelme Veronicával.

A könyv első alig harminc oldala az elmúlt ifjúság, a diákévek felidézése. Megismerhetjük Tonyt
és barátait: Adrian, Colin és Alex baráti társaságát. Képet kapunk az ifjúság világmegváltó álmodozásiról. Kedves ismerősöm szerint Julian Barnesnak sikerül hiteles finomsággal ábrázolni
azt az utolsó előtti pillanatot, amikor az ember még képes objektív képet alkotni a saját fiatalságáról, a kapcsolataiban mérhető személyesen megélt idejéről.

"Abban az időben úgy gondoltunk magunkra, mint akik egy karámba zárva várják az életbe való kiszabadulást. És ha eljön az a pillanat, az életünk – és vele együtt az idő is – hirtelen felgyorsul."


 Az ifjonti naiv elképzelések és az "örök barátságok" korszaka ez.
Veronica és Tony kezdődő szerelméről is megtudhatunk részleteket. Egy kissé balul sikerült hétvégi családlátogatásról is szó esik, ami olvasva humoros, ám átélve furcsa érzéseket hagy Tonyban.
Olyannyira, hogy szakításhoz is vezet. Ám barátja Adrian és Veronica közt is elindul valami.
 Lovagias módon a fiú erről tájékoztatja Tonyt, aki sértett öntudattal adja áldását rájuk. A tanulásba menekül, majd diploma után fél évig Amerikában kalandozik. Döbbenten értesül visszatérésekor, hogy Adrian öngyilkos lett. Az élet olyan korszaka ez, amikor az ifjúság tapasztalatlansággal is párosul, de erről nem vesz tudomást. Csak később, sokkal később.
 Eltelik negyven év amikor megérkezik az a bizonyos levél. Tonyt önvizsgálatra kényszeríti, emlékeit idézi fel arról a nyárról. Rájön arra, hogy amit ő gondolt igazságnak, az bizony nem egészen úgy van. Tudható, itt valami nagy titok lapul a háttérben. Tony története összefonódik  Veronica és Adrian szerelmével.

 Úgy érzem, hogy egy bizonyos kor után már mindenki bölcsen látja a múlt hibáit… Sajnos visszamenni és javítani nem lehet. Hasonló dráma az én életemben is volt. Igaz csak egy baleset,
de egy fiatal élet elvesztése megrázó emlék. Elkísér egész életünkre.
Negyven év távlatából szerelmet és barátságot felidézni nehéz. Az emlékek is átformálják az embert, a múltat. 
Tony segítségül hívja az egyetlen lehetséges tanút, Veronicát. A közös emlékek már a ködbe vesztek. Veronica sem igazán akar segíteni Tonynak.  Erre jó oka van. Tony "magyarázza a bizonyítványát".
Próbálja a saját igazával alátámasztani a történéseket. 
 Ki itt a győztes, vagy ki a vesztes? Adrian, aki eldobta az ajándékba kapott fiatal életét? Tony, aki a semlegességet, a szürkeséget választotta? Talán nem volt mersze élni? Házassága kudarcát is közönnyel viseli. Veronica pedig élete végéig hordozza első szerelmének fájdalmát. A lelki fájdalom mindenkit megvisel. Felzaklató egy barát drámai elvesztése, de a napló felbukkanása is feltépi a régi sebeket.
A tetteink súlyát viseljük, ami néha bizony csak évekkel később tudatosul. A titokra is fény derül... Tony döbbenete leírhatatlan, amikor szembesül Adrian sérült fiával. A könnyelműen leírt, sértettség szülte átok valóra vált.

Tony nem kap feloldozást. Élete felvillanó epizódjain már nem tud változtatni. Az élet egyszeri és megismételhetetlen. Ajándékba kapjuk. Utólag nem lehet bocsánatot kapni elkövetett hibáinkért.
 Lírai történet, fájdalmak, nagy gondolatok, mély érzések jellemzik Barnes regényét. Rövid, alig 173 oldalnyi életigazság, emlékek nézőpontjairól mesél. A titkokról, amiket néha igyekszünk elfelejteni, önmagunk vélt igazával megmagyarázni. Szép és elgondolkodtató történet. Egy estés könyv, több estére való elmélkednivalóval.




Julian Barnes Man Booker díjas regénye az idei Könyvhétre jelent meg a Partvonal Szépirodalom sorozat 5. köteteként. Julian Barnes angol író, újságíró és tévékritikus. Első regénye, a Metroland 1980-ban jelent meg, és rögtön megkapta a Somerset Maugham-díjat. Regényeit a magyar olvasók is jól ismerik. A Flaubert papagája, az Anglia, Anglia és A világ története 10 és ½ fejezetben szerzője 2011-ben a rangos Man Booker-díjat is elnyerte. A zsűri elnöke „gyönyörűen megírt, a 21. század emberiségéhez szóló” könyvnek nevezte a Felfelé folyik, hátrafelé lejt című regényt, amely a személyes emlékezet működéséről, végső soron az életút számonkérhetőségéről szól hitelesen.







Partvonal, 2013
173 oldal · ISBN: 9786155283086 · Fordította: Karáth Tamás

2013. november 24., vasárnap

Beszélgetés Benkő László íróval

Beszélgetés Benkő László íróval
                                                                                                               


Tisztelt Benkő úr! Mit kell tudnunk az új regényéről, a Drezdai emberünkről? Kinek ajánlaná?

A DREZDAI EMBERÜNK a címe most megjelent legújabb könyvemnek, ami műfaját tekintve történelmi-bűnügyi thriller, át meg átszőve hírszerzési elemekkel és kémjátszmákkal.
Amikor belefogtam, alaposan átnéztem az 1985-1991 között történt nemzetközi eseményeket, a híradásokat, és vegyítettem mindezt a magam személyes tapasztalataival.
Mindenki beszél a titkosszolgálatokról, hogy léteznek játszmák, kettős, sőt hármas ügynökök, és a laikus szemlélő talán még azt is gondolja, hogy csupa akciójelenet az ilyen területen dolgozók élete. Nos, meg kell mondjam, hogy a valóság és a hollywoodi filmek világa fényévekre van egymástól, én azonban maradtam a valóságnál, ami sok esetben váratlanabb helyzeteket produkál, mint a fikció.
A DREZDAI EMBERÜNK a főhősök sorsának alakításával belülről mutatja meg a titkosszolgálatok valódi tevékenységét, a tárgyidőszakban folytatott munka irányait, annak politikai okait és céljait. Való igaz: Erich Honeckert Gorbacsov kezdeményezésére a KGB már a 80-as évek közepétől szerette volna eltávolítani, mert Ceausescuval és néhány más kommunista vezetővel útjában állt a gorbacsovi reformoknak. De az NDK-ban kirendeltséggel rendelkező KGB munkájára ugyanúgy figyelt a nyugatnémet hírszerzés, a BND, ahogy az angol MI5 vagy az amerikai CIA.
A hab a tortán aztán az volt, hogy a radikális átalakulás előtt álló Szovjetunióban erőre kaptak a szervezett bűnözői csoportok, akik kihasználták az államhatalom gyengeségeit, a korrupciós lehetőségeket, vagy azt, hogy a szovjet hadsereg állam volt az államban.
 Ez vezetett aztán oda, hogy a gorbacsovi reformokat ellenzők puccsot szerveztek a Főtitkár ellen, 1991 augusztusában.
Ezen események körül bonyolódik a történet, ami a sztori szövését tekintve olyan fikció, ami teljességgel valós alapokra épül. Sok szereplője valóban létezett, és még ma is él. Vlagyimir Putyin is megjelenik a történet egy apró részletében, drezdai érintettsége nyomán, és amit erről talál majd a kedves Olvasó, azt ő maga sem cáfolná.
Ezt a könyvet nagy-nagy lelkesedéssel írtam, és ez a nemzetközi helyzethez hasonlatosan "egyre csak fokozódott", mikor előbbre értem a sztoriban. Igyekeztem, hogy egyetlen oldal se legyen benne felesleges, ezért aztán a Kedves Olvasó úgy érezheti magát, akár egy filmben, amelynek kockái és eseményei majd a fejében jelennek meg.
Hogy kinek is ajánlom? Nincs korhatár, az olvasási szándéknak legfeljebb a téma iránti érdeklődés szintje szabhat határt. Férfiak és nők, fiatalok és idősek egyaránt belemélyedhetnek. Aki felnőttként érte meg ezt a kort, emlékezni fog, netán nosztalgiával gondol rá, aki gyermekként, vagy meg sem született még, egyszerre szórakozhat és tanulhat, miközben fellapozza a DREZDAI EMBERÜNK-et.

A visszatérő kérdés: Ön szerint mi az az egy-két-három könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia?

Hogy milyen könyveket olvastatnék el szívesen a Kedves Olvasóközönséggel? Természetesen a magam regényeit -ez volt itt a vicc helye!
Hadd ne említsek kortársakat, s maradjak a régieknél. Ajánlanám tehát olvasásra Herman Wouk kétkötetes HÁBORÚ-ját,
Hemingwaytól a BÚCSÚ A FEGYVEREKTŐL-t, és harmadikként hadd jöjjön James Jones-tól a MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ.
Nekem mindhárom sokat adott, persze ahányan olvasunk, annyiféle szemüvegen át tesszük azt.

Ön a sok történelmi regény mellett női álneveken is írt regényeket. Miért az álnév?

Ejtsünk most szót inkább az általam írott regényekről, amelyeket a szakma és a közvélemény (némileg hibásan!) romantikus kategóriába sorolt. Kereken húsz kötet jelent meg belőlük.
A burkolt kritikát a küllemükre értette a kedves kérdező, amikor nem is olyan régen arra volt kíváncsi, vajon nem szégyellem-e ezeket a regényeket.
Azt feleltem, hogy a romantikus borító és sokszor cukormázzal nyakon öntött, hangzatos címek alatt kőkemény emberi sorsok rejtőznek ezekben a könyvekben, melyekben nem a szex és a párkapcsolat, vagy éppen a rettegett anyós a főszereplő. Azt hiszem, ilyen könyveket férfiként nem is tudnék írni.
Ezek abban különböznek a történelmi regényeimtől, hogy egytől egyig nők a főszereplői, s hogy a modern korban játszódik a cselekmény. Hogy miért női álnév alatt kerültek kiadásra ezek a regények?
Semmi más nincs ebben, mint kiadói üzletpolitika: vajon akkor vásárolják-e meg többen pl. az Afrikai éjszakák c. regényt, ha annak címlapján egy szép hölgy fotója felett a Benkő László név virít, vagy ha a Marta Rovira?

 Ön is tagja a TRT-nek. Mi ez a társaság?

 Rendkívül megtisztelő, hogy az idén nyáron megalakult Történelmi-regény Írók Társaságának tagja lehetek. Sok érdekes és figyelemre méltó kollégával megismerkedtem, és állíthatom, hogy nincs közöttük első vagy másodrendű író. Mind profi a maga módján és a maga történeteiben, felfogásában. Azt reméljük, hogy a történelmi regények mai reneszánsza valóban eljött és itt is marad jó darabig, mert - megtapasztaljuk nap mint nap -- van rá olvasói igény. Valamennyien arra törekszünk, hogy igényes és időálló műveket tárjunk a Nagyérdemű elé. Csak a minőség a lényeg, és a szintet hozni kell, már csak írói tisztesség okán is.

  Hol találkozhat Önnel legközelebb az olvasóközönség?

A Kedves Olvasókkal legközelebb Dunaszerdahelyen találkozunk, a Historycon rendezvényein, a helyi Vermes villában, december 7-én, 14-20 óra között. Aztán Budapesten, december 14-én, a Fővárosi Műv. Házban, délelőtt tíztől este hatig, ahol a TRT sok szerzője jelen lesz, és néhány könyvkiadó is megjelenik. Ezt a programot is mindenkinek javaslom.

Kikapcsolódása az utazás. Regényeiben felhasználja élményeit? Szereplőihez valós emberek adnak mintát?

Ezekkel a regényekkel szervesen összekapcsolhatók az utazások. Mivel korántsem tudok annyit utazni, ezért mindenhol igyekeztem a legtöbbet felszedni. Elsősorban történeteket, sztorikat, emberi sors-alakító eseményeket, örömöket és tragédiákat.
Spanyolországi utam alatt egy idei regényem, A spanyol grófnő eredeti címszereplőjével volt szerencsém találkozni, de ekkor érintett meg Pamplonában Hemingway, akiről életregényt szerettem volna írni afféle Dallos: Aranyecset és A nap szerelmese - stílusút, de megvallom, nem találtam kiadót, akit érdekelt volna Hemingway.
Tehát, amikor már megtehettem, jártam sokfelé. Mallorcán, Nyugat-Európában, A Kanári-szigeteken, ahova pl. le is költöznék szívesen, és tenerifei utamról hazatérve két regény is keletkezett, a Fekete homok, és a (figyelem, kedves Kiadók!) kiadásra váró Napnyugtára várva.

És a végére egy sztori is ide kívánkozna: Mallorcán betévedtünk egy kis étterembe. Nem gondoltam rá, hogy éppen szieszta van , mert egy nagy társaság ült bent és jókedvűen beszélgettek. Később derült csak ki, hogy a tulajdonos családtagjai, és voltaképpen zárva van az étterem. De egy szóval se mondta, hogy menjünk ki, hanem a kisöreg felkelt az asztalfőről, nagyon udvariasan kiszolgált, és az élet ment tovább. Tudok helyet, ahol a világ legtermészetesebb dolga  elkergetni az alkalmatlan időben érkezett vendéget.

A görögöknél pedig megtapasztaltuk az öregek tiszteletét. A menetrendszerű zsúfolt buszra felszállt egy idős görög bácsi. A kalauz áttörte magát a tömegen, és egy fiatal srácot nagyon határozottan felállított. Az illető tudomásul vette, mi pedig eltűnődtünk hogy vannak ilyen szegletei is a nem túl messzi világnak, ahol a kalauzt nem dobják ki a járműből, hanem egy rendőrrel egyenértékű a tekintélye. Nem is beszélve az idősek tiszteletéről.

  Köszönöm a beszélgetést!                  
Atlantic Press, Budapest, 2013 544 oldal · ISBN: 9786155033056



2013. november 23., szombat

Lélekölő

Kovács Noémi: Lélekölő 







A könyv fülszövege:
2013, Budapest. Peter Page nyomozó egy rejtélyes gyilkosság kiderítésén dolgozik. A „Normafás” fedőnevű gyilkos nem először csap le. Áldozatai fiatal lányok, akiket megbecstelenít, majd megöl. Módszere egyedi, nyomokat nem hagy. Page azonban egy fura sejtésből kiindulva új irányt ad a nyomozásnak, amiben segítői is akadnak, akikkel hamarosan egy szövevényes és gyilkos csavarokkal bonyolított hajszában találják magukat…
Kovács Noémi korábban a „Tetthely” főmunkatársa volt, első regénye valós nyomozási helyzeteket és karaktereket idéz meg, vérbeli magyar krimi, tele kulisszatitkokkal a kriminalisztika világából.

Érdeklődve vettem kézbe Kovács Noémi első könyvét. Az Athenaeum kiadó új krimi-sorozatának egyik kötete ez. Olvasás közben érezhető a témában szerzett tapasztalata. Bepillanthatunk a nyomozás menetébe, részesei lehetünk a rendőri munkának. Végre egy krimi, ami a miénk! Ismerős helyszínek, nevek. Friss, fiatalos és lendületes.

A történetről:
A sokat sejtető cím azt nyújtja, amit gondolunk. Sorozatgyilkost keresünk, aki lelki okok miatt öl.
Áldozatai fiatal lányok. Természetesen a rendőrség nincs a helyzet magaslatán, segítségre van szüksége. Ez, ismerve a gazdasági forrásokat, meglepő módon egyből Amerikából érkezik. Hitelesebb lett volna számomra, ha mint baráti segítségként jelenik meg az amerikai profilozó, nem pedig mint költség a kiadási oldalon...
A történet viszonylag rövidke, gyorsan olvasható. Szívesen olvastam volna néhány mondatban arról, mit is csinál a profilozó? Miből, hogyan áll a munkája? Arról nem is beszélve, amilyen gyorsan érkezett, úgy el is tűnt a történetből. A hétköznapi olvasót ezek biztosan érdekelnék, ők ezt nem tudhatják hogyan is működik ez a rendőrségen belül.
Érdekes rész volt a rendőrkutyákról írt ismertető. Ezt is még lehetett volna kibontani, szinesiteni vele a krimit. Arról is olvastam volna bővebbem: mik is voltak a kiváltó okok, amik a gyilkosságokhoz vezettek? Megrázó és drámai sors az anyáé, akinek két lánya is áldozatul esik. Jól felépített és pergő a történet. Már ismerté vált ügyekkel való hasonlósága csak a véletlen műve lehet.
Anna a pszichológusnő megjelenése érdekesebbé teszi a történéseket. Talán ő és a nyomozó közt lesz még kapcsolat. Segítségére szüksége lesz Péternek, mert valami körülötte sincs rendben. Bevallom, még előbb őt is gyanúsítottam. A migrén rohamai, nagyon látványos formában jelennek meg.
Sokszor gyors, majdnem filmszerűek a váltások. 
A krimiben vannak hibák, persze. Nem skandináv, nem amerikai, ez magyar. Nem mintha a skandik hiba nélküliek lennének. Magyar zsaruk bizonyítják, értik a dolgukat.
Semmi baj, valami elindult. Lesz ez még izgalmasabb, még bővebb. Első kötetnek minden módon biztató kezdés.A gyilkos személyiségéről írt részek nagyon izgalmasak voltak. Az talán nem spoiler, ha elárulom, hogy egy elég ritka és különleges betegségben szenved. Sok valós esemény is felbukkan, ami a hírekből ismerős lehet. Ez még hitelesebbé teszi a történetet.
 Csak bátorítanám Noémit: bízzon önmagában! Jók a karakterek és a sztori is az. Tetszettek az "áthallások", a bulvár világ megjelenése. Itt végre Kovács és Csapó nyomozók a hősök.
A könyv szép és figyelemfelkeltő borítója is érdemel néhány szót. Talán a piros szín miatt, de a sorozat legjobb borítója lett szerintem. A kép pedig pont olyan különleges, mint a gyilkosunk személye. Jó választás volt.
Várom a következű nyomozati anyagot!

  
Athenaeum, Budapest, 2013
ISBN: 9789632932682

2013. november 20., szerda

Drezdai emberünk

Benkő László: Drezdai emberünk

                                            









Benkő László írói hitvallása: Mindig is azt vallottam, hogy az író érintse meg soraival a szívet és a lelket, mozgassa meg a gondolkodást. Ezért hát egyáltalán nem tartom túlzásnak, ha kijelentem: amennyiben csupán egyetlen olvasó is kellemes és emlékezetes kikapcsolódásra talált a könyveimben, már érdemes volt megírni azokat.




A 2013 novemberében megjelent Drezdai emberünk című történelmi titkosszolgálati krimi regényére is igazak a fenti sorok. Benkő László nevével legutóbb A spanyol grófnő kötet kapcsán találkozhatott az olvasóközönség. Mellette két történelmi trilógiája jelent meg, álnéven pedig több mint húsz regényt jegyez. Nézzük a legújabbat, a Drezdai emberünket.

 
1962 novemberében indul a fordulatokban gazdag, lebilincselő történet. Szevasztopolban, egy katonai támaszponton járunk, amikor... egy véletlen baleset által a sors mindörökre egymáshoz köti Mihejev törzsőrmestert és Szmirnov őrnagyot.

Szmirnov a karrierjét félti, ezért menti Mihejevet a büntetés alól. Ettől kezdve egy feltétlen, segítő
és odaadó barátot is kap. Fordulatos és eseményekben bővelkedő év volt 1962: .„…a kubai válság majdnem újabb világháborút robbantott ki, amikor Izraelben kivégezték a náci Adolf Eichmannt,
és amelynek nyarán sajnálatos körülmények között elhunyt Marilyn Monroe.” 

A két férfi életét összekötő baleset nem olyan horderejű, mint a világesemények. Mégis szorosan összefonódik életük fonala. Szmirnov egyre gyorsabb katonai előmenetele, hatalmának kiterjedése Mihejevet is pozícióba hozza. Egy szigorúan ellenőrzött állami vadászterületre kerül, mint fővadász. Az elvtársak kedvelt kikapcsolódása a vadászat, aminek zökkenőmentes szervezése és levezetése lesz a feladata. Szmirnov lelke nyugodt, Mihejev feltétel nélkül teljesíti parancsait.

Eltelik jó néhány év, és 1985-ben a német elhárítás érdekes jelentést kap egyik Szovjetunióba telepített ügynökétől. „Anker” értesülései szerint Vetrogora térségében titkos hadi ipari tevékenység folyik, ami önös érdekeket szolgál. Ezek a hírek még a CIA érdeklődését is felkeltik. A KGB-t sejtik az akció mögött, amely Gorbacsov politikáját is támogatja. Ez időszakban a szovjet gazdaság már erőteljesen hanyatlik. Jegyre adtak cukrot, szappant, de ész nélküli fegyverkezés folyt szigorúan titkos katonai objektumokban, ami által fejlődött a haditechnika. A "vidám barakk-érzet" ismerős pillanatai ezek. 
 
A fővadásszá lett Mihejev fia, Pável a KGB leningrádi bázisán, mint jelentéktelen „aktatologató” tevékenykedik. Apja az ő érdekében kér segítséget pártfogójától, így lesz Pável a drezdai emberünk. Szmirnov ezt is elintézi, elvtársi összeköttetései révén. Barátságból, természetesen! 

 Némi politikai kitekintés az NDK-ról:
1970 óta az állam élén Erich Honecker áll.
1980-tól kezdve az NDK súlyos pénzügyi válsága egyre többször hiúsította meg a nagyberuházásokat.
1981-ben az NDK először vett fel hitelt hitelkamatainak fedezésére. 1983-ban Bajorország nyújtott óriáskölcsönt az NDK-nak. Cserébe az NDK eltávolította a belnémet határokat a menekülőket lelövő berendezéseit, és megkönnyítette az NSZK-polgárok keletre utazását.
1984-ben 40 000(!) NDK polgár települt át nyugatra. Nagy többségük idős ember, akiknek a nyugdíját nem tudta/akarta kifizetni a keletnémet rendszer, ezért engedélyezték a kivándorlásukat. 1985-től kezdődően az NDK politikai vezetése egyre inkább elszigetelődött a keleti blokkon belül.
(forrás:wikipédia)

Benkő László remekül építi be a regényébe a valós történéseket. Ezzel egy hiteles és érdekes kordokumentumot is ad a fiatalabb olvasónak. Akik ezeket már megélték, azoknak pedig igazi élmény lesz olvasni ezekről.  A valóságból szőtt kémregény történései és az írói fantázia között vékonyka vonal van. Filmszerűen pörgő események, autós üldözések tanúi lehetünk. A helyszínek éppen annyira valósak, mint a történet.

Kedves és jelentős szereplővé válik Conelia Dietrich, akit Pável megfigyelésére állítanak a németek. A munkája iránt elhívatott nő igazi jelenség a történetben. Nagyon csinos, okos, profi kém. Mind
a két ember gyanítja a másikról, találkozásuk nem csak a „véletlen műve”. Pável rádöbben: bizony
az ő részéről ez már szerelemmé változott. Az otthon hagyott egykori társa után egyre kevéssé vágyakozik. Cornelia ügyesen csavarja az ujja köré a férfit. Életre szóló különös kapcsolat alakul ki közöttük, ami a szerelem és az elvhűség két pillérén egyensúlyoz. A szorosan összefüggő történések egy percnyi nyugtot nem hagynak az olvasónak. Nem túlzás: letehetetlenné válik a könyv.

Tanúi lehetünk profin megszervezett táskacserének, autós üldözéseknek, titkos lehallgatásoknak, dokumentumok átadásának. Minden, a kémek számára nélkülözhetetlen eszköz feltűnik: láthatatlanná váló tinta, mikrofényképezők, kamerák. Nívós kémregény született, ami a külföldi írókollégák köteteivel is állja a versenyt.
Ahogy az egyik szereplő is mondja: „itt mindenki megfigyel mindenkit”. Fontos szereplője lesz még az eseményeknek Oleg a „nyugdíjazott” KGB-s tiszt. Vérbeli profi elhárítóként segíti Pável és csapata munkáját.

Zajlanak az események: finom politikai korrajzot is kapunk, képet ad az elvtársi összefogásról, vadászatokról, a dácsákban zajló vidéki kiskirályok életéről. Színre lép az orosz maffia is.
Az alvilág ravasz módon próbál katonai fegyverekhez, ezáltal hatalomhoz jutni.
Persze az akkori politikai légkör, a németek elkeseredettsége, utazni vágyása a szabad világba is megjelenik. A magyarországi német menekülthullám, a határnyitás és az elhíresült vasfüggyöny átvágása is a történet fontos része. Önös érdekek, emberi sorsok villannak fel, mindenki sütögeti 
saját kis pecsenyéjét.

Az emberi sorsokból talán az anya ábrázolása a legmegrázóbb. Egy életen át hordozza magában a gyűlöletet Szmirnov iránt. Ennek elsődleges oka: nagyobbik fiuk hősi halála. Az anya fájdalmát nem orvosolja a Szovjetunió Hőse érem, sem pedig a nyugodt élet, amit Szmirnov biztosít nekik. Látja, ahogy férje lelkét is felőrli a hűsége. Tudja, nem tehet semmit. Ez a csendes beletörődéssel leélt élet megrázó epizód a könyvben.

Minden érdeklődő olvasó olyan hiteles könyvet kap, ami a közelmúltunkat ábrázolja. Elénk rajzolja azt az elmúlt világot, amit akkor én még ébredező figyelmemmel próbáltam megérteni.
Most, bő húsz év távlatából gyermeki rácsodálkozással fedeztem fel a történelmünknek ezt a részét.
A német újraegyesítés, a nemzeti egység újrateremtésének érzése abban a politikai légkörben drámai volt. A lelkek eszmélése, ahogy ezek a megtörtént események megjelennek a könyv oldalain, mint például: a berlini fal bontása, az elkeseredett tömeg a Stasi épületében, majd a tömeg elé kiálló Putyin, vagy a KGB-s tisztek hirtelen feleslegessé válásáról írtak segítségével újra átélhetjük azt a folyamatot. Éreztük, valami már nem jó, és KELL a változás. Ami jött és végigsöpört a keleti táboron, még a „legvidámabb barakk”-nak emlegetett Magyarországon is. A rendszer mellett és ellen komoly harcok voltak. Mi már utazhattunk egészen Bécsig. Videó és hűtőládák vándoroltak a kinti áruházakból Wartburgokon, Trabantokon hazánkba. Ez a beleszőtt magyar vonatkozás még izgalmasabbá tette a könyv eseményeit. Jó ötlet volt.

A Gorbacsov ellenzői, határon belüli ellenségei, Raisza Gorbacsova beleszólásai a politikába, Jelcin szónoklata is mind olyan esemény, ami tagadhatatlanul megtörtént. Névtelen diáklányok fel és eltűnései, a kémhálózatok működése, adatok, fotók továbbítása, emberek gátlástalan kiiktatása bizony a valóság. Mindezek a függöny mögött zajlottak. Most kicsit fellebben a titkokat fedő fátyol, mögé leshetünk, megérthetünk összefüggéseket.
Meglepetésekben, izgalmas történésekben gazdag könyvet olvashattam.
Együtt izgultam Corneliával, kicsit drukkoltam neki, találjon rá valóban a szerelem.
„Anker” személyét valóban csak az utolsó lapokon leplezi le az író. Olvasás közben volt tippem
több is, de nem sikerült rájönnöm, kit is rejt a fedőnév. Szórakoztatva késztet gondolkodásra ez a regény. Olyan élményt adott, ami az utóbbi hónapok olvasmányaiból kiemelkedik számomra.

5/5.
                     

 Atlantic Press, Budapest, 2013
544 oldal · ISBN: 9786155033056 ·


2013. november 16., szombat

Bloginterjú - Marcellus Mihállyal

A veterántól az Északi viharig
   Interjú Marcellus Mihállyal

Amikor jó könyvet olvasok az öröm. Amikor az író személye is érdeklődést kelt bennem, az különösen jó olvasási élmény volt. Mint egyszerű olvasó, de jól szórakoztam és megfogtak az eddigiek.  Tetszik az elhívatottsága, komolyan, pontosan és érdekesen  ír a történelemről. 
 A veterán / Aquincum farkasa könyveinek  olvasása után kérdeztem Marcellus Mihály írót.

1: Honnan ez a nagy érdeklődés, miért éppen ez a római kor az, amiben játszódnak a regények? ( gyermekként sokat játszott katonásdit?)

– Egyszerűen elbűvöl a régmúlt. Mély hatást gyakorol rám az az időszak, amikor az ellenfelek szemtől szemben állhattak egymással és csak az erősebb, a hősiesebb győzhetett. Sőt, még az is megtörténhetett, hogy az ellenfelek tisztelték egymást. E kulcsszó – a tisztelet – az az erény, amit a jelenből hiányolok és a múltban jobban megtalálom. Továbbá az erőt, a kitartást, a céltudatosságot, ami a Római Birodalmat jellemzi. Hozzátenném, hogy arról a birodalomról ódázok itt, aminek a mi országunk fele egykoron szerves és kiemelt része volt. Valójában ez a kulcs. Pannonia fontos és különleges tartomány volt mindig is a fél évezredes római tartományi létében. És ha már rákérdezett, gyermekként elsősorban Winnetou voltam, de emlékszem egy piros műanyag játék kardra. Ahogy visszagondolok rá, már akkor is inkább római gladiusznak tudtam be ezt a kardot, mintsem középkori hazai „pengének”.

 2. Ön nagyon színes egyéniség! Ír, kutat, zenél, ott a TRT és a Penna. Hogy győzi? A zene a kikapcsolódás, gondolom. Mesélne a Pennáról és a hobbijairól? Mi az, ami feltölti?


 - Köszönöm. Nem tudom, ez mennyire színes dolog, de élvezem a sokféleséget. Szeretem a feladatokat, szeretem szolgálni a jó ügyet. Ha ilyen kihívások vesznek körül, nem kérdés, hogy bírom-e, hiszen élvezem és akkor biztosan megy a szekér. Viszont feltölteni egyetlen dolog szokott igazán: ha nyakamba veszem a hegyoldalakat és eltűnök a rengetegben, akár napokig. Hihetetlenül jó érzés hátizsákot felkapni, és eggyé válni a természettel, nem beszélgetni senkivel, csak gondolkodni, és helyére rakni a dolgokat, közben pedig gyönyörködni az áldott természetben, az erdőkben, az ormokban, a sziklákban. Ennél nagyszerűbb dolog nincs a világon. Aztán amikor eleget voltam odakinn, akkor elkezd hiányozni a munka – hála Istennek! –, és akkor sokkal intezívebben térek vissza a feladataimhoz. Például a már említett magazinomhoz. A Penna egy kulturális magazin, egy nonprofit kezdeményezés, amit azért találtam ki 2008-ban, hogy minket, írókat, és a minket körülvevő kultúrszférát reklámozzam. Van, aki él ezzel az ingyen lehetőséggel, s vannak, akik még mindig nem fedezték fel maguknak. De mi egy kiváló stábbal minden hónap végén összedugjuk a fejünket és kiötölünk valami újat. Öröm ez a munka, ha ilyen csapattal dolgozhat az ember, mint a jelenlegi. A már említett dolgok, mint például a zenélés, valóban hobbinak számítanak. Igazi feszültségoldás ez. Pillanatnyilag nem tervezem, hogy a könyvírást felcserélem a koncertpódiumra és a dobszerelésre, de öröm, hogy ez is megadatik és amellett, hogy még ezt is komolyan veszem, mint egy feladatot, igazából szórakoztat, kikapcsol egy rövid időre.

 3. Az új könyvről meséljen néhány szót: mit üzen a mai embereknek Marcus Aurelius? Miért őt választotta főhősének?


 – Egy apró helyreigazítás: A regény kalandosabb és bonyolultabb, mint egy császárportré. Marcus a két főhős körül az egyik és majd a kedves Olvasók megértik, miért. De beszéljünk róla, hiszen valóban komoly emléket akartam állítani neki az ÉSZAKI VIHARBAN. Úgy hiszem, Marcusban mindaz megvolt, ami a mai vezetőkből, vezéregyéniségekből – tisztelet a kivételnek – többnyire hiányzik. A filozófus császár – így becézgetik – valójában nem arra a regnálásra készült, ami a nyakába zúdult, de végül megoldotta a problémákat. Hogy mivel? Megvolt az a karmája, ami a mai embernek nincsen: tudott mások szemével nézni, nem törtetett és még császárként sem az foglalkoztatta, hogy mindenki fölé magasodva zsarnokoskodjon. Ő ezzel még a császárok közül is kitűnt. Különleges géniusz. Az óriásbirodalom első embereként olyan kivételes jó indulatról, tisztességről tesz tanúbizonyságot, amit sok mai ember – nem beszélve a jelenkor harácsoló politikusairól – egyszerűen meg sem ért. Így aztán emberi példaként is kínálom mindenki elé Marcust. A megjelenő könyvben, az ÉSZAKI VIHARBAN jól láthatóan igyekeztem leírni és bemutatni az ő emberi nagyságát. Hogy miként? Kérem, olvassák el és megtudják 

Ígérem, én hamarosan elolvasom!

 4. Az író is olvas… kit, mit olvas szívesen? Ön szerint mi az az egy, két három könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia?


 – Kezdjük a Bibliával, ami a történelem egy szegmenséről mesél vagy árulkodik. Vallásosság nélkül is izgalmas és tanulságos olvasmány, a magamfajta, történelmi kutatással is foglalkozónak egyenesen aranybánya. Az apró elejtések zseniálisak a Bibliába: nem részletez semmit, csupán egy mondattal közli, hogy Mózes idejében mi történt II. Ramszesszel avagy milyen erőfeszítések árán próbálta Quintus Pontius Pilatus, Júdea ötödik helytartója felmenteni Jézust a vádak alól. Ezek az egymondatos utalások olyan töménységűek és célirányosak, hogy szintem mindent megértetnek velünk egy pillanat alatt. Mindezek mellett ez a kivételes könyv, ha odaadóan olvassuk, lassan, észrevétlenül megtanít a legfontosabb erényekre és finomságokra. Ezek után nehéz második könyvet mondani, legfeljebb egy hosszú, sok soros space után. Manapság elsősorban ókori regényeket, vagy szakmai, történelmi anyagokat olvasok, mert a kutatásokhoz mindez szükséges. De jóval korábban volt egy üres időszakom, amikor semmi mást nem tettem, mint Stephen Kinget olvastam. Bevallom, megszínezte a hétköznapjaimat ennek a zseniális írónak minden szava. A Cujo, A ragyogás, sőt, még az olyan szinte cselekménytelen művei, mint a Tóparti kisértet, elvarázsoltak. Nehéz erről az időszakról előbányászni, hogy mi volt a legjobb – hisz annyi volt –, de talán a Cujót nevezném meg, mert olyan remekül építi bele a rémséget a hétköznapokba, mint senki a világon. A harmadik könyvélményem Steven Saylor Rómája. Zseniális ötlet végigvezetni egy arany ereklye segítségével Róma sztoriját az alapítástól egészen Julius Caesarig. Öröm volt olvasni. De legyen egy plusz egy is: hadd említsem Raffy Ádám Heródesét, s ha lehet még egy utolsó plusz egy, akkor megint egy másik stílus: nagyon elbűvölő volt Dean R. Koonz Rejtekhely című remeke is!
 



  5: A borítók remekül sikerültek, jól illettek a könyvhöz. Ön szerint miért fontosak a hagyományaink, vigyázunk-e rá, ápoljuk-e kellően?


 -  Köszönöm a borító dicséretét, amit leginkább Mocsári Péter barátom érdemelt ki a Gold Book kiadótól. Remekül sikerült. Itt a baráti csapatot, a X. Gemina Legio hagyományőrző tisztjeit kell megemlítenem, akik a könyvborítón vannak, autentikusan, mintha éppen most indulnának a germánok elleni ütközetbe Carnuntumnál. A második kérdésre rövid a válaszom: van még mit tanulni hagyományőrzésből. Egy nép a hagyományaiban él tovább. Ez egyfajta szellemi bölcső, de sajnos előfordul, hogy inkább fegyverré válik mások ellen, de olyan is, hogy ostoba demagógiák elegyévé. Az én feladatom és az elhívatottságom lényege az, hogy minél hitelesebb világot mutassak be arról az időszakról, arról a római korról, ami bizonyosan itt volt – mert láthatjuk még akár a budapesti belvárosban is a nyomait – és évszázadokra meghatározta a létünket. A Római Birodalom emlőin nőtt fel a feudális, középkori Európa, s értékei, vívmányai a mai napig tagadhatatlanul közöttünk vannak. Ez a biztos múlt; még annál is biztosabb, amit a magyar őstörténetről gondolnak sokan – mert valójában tényleg csak gondolják, hiszik, akarják hinni ennek sok tételét. Én viszont azt szeretném elérni, hogy e jól adatolt időszakot, a Pannonia provincia (provinciák) ötszáz éves római létét büszkén valljuk a magunkénak, őstörténetünknek. Ehhez szeretnék hozzájárulni munkáimmal, és érdekeltté tenni kedves Olvasóimat ennek az izgalmas antik múltnak a megismerésében s az ókori hagyományok őrzésében.

    6: Ez évben Izraelben is járt. Mi volt ennek az útnak a célja? Anyaggyűjtés, előadás, kaland, kikapcsolódás? 

                         
 – Igen, a hír igaz. Húsvétkor jártam Izraelben. Hogy kellőképpen megválaszoljam a kérdést: kalandos adatgyűjtés okán utaztam a Szentföldre, amelyben egy előadás is szerepelt. Ráadásul mindez kalandnak és kikapcsolódásnak is beillett, ha csak arra gondolok, hogy a fagyos márciusi Magyarországról a pálmafák közé és a harmincnégy fokos sivatagba utazhattam. Felemelő volt. Természetesen munka van a dolog hátterében: lehetőséget kaptam arra, hogy a Flavius Josephus feldolgozta zsidó háború történelmi végeseményét, a Masada erőd ostromát megírjam. Megrázó és egyben felemelő élmény ilyen drámai esemény krónikásává lenni és tisztelegni a hősök előtt ezzel a könyvvel is. Az érdekessége az, hogy egy római tiszt viszontagságos történetén keresztül ismerhetjük meg a történelmet, s láthatjuk a letarolt Júdeát, a mindenkori hétköznapi emberek szenvedéseit. Azóta a regény elkészült és hamarosan ez a kötet is napvilágot lát nemcsak Izraelben, hanem itt, Magyarországon is, természetesen magyarul. De tervben van egy angol kiadás is jövőre.

Köszönöm a beszélgetést! 
     Marcellus Mihály új könyve az ÉSZAKI VIHAR már a könyvesboltokban!
   Íme az előzetes:       http://www.youtube.com/watch?v=p1oqF6RI7gc






 

2013. november 14., csütörtök

A veterán / Aquincum farkasa

Marcellus Mihály: A veterán / Aquincum farkasa
 
                                       





Az olvasók előtt már nem ismeretlen Marcellus Mihály neve. 2001-től kezdődően novellái és
 regényei is megjelentek... Michael Mansfield álnéven. Most, ezt a történelmi sorozat részeként újból kiadásra került  A veterán és Aquincum farkasa regényeit már ezen a  nevén jegyzi.

A Pannonia Romanum első kötete A veterán.

 Traianus Caesar uralma idején időszámításunk utáni 108-ban járunk. A Birodalom fontos védelmi része Katonaváros.  Mellette egyre kiemeltebb szerepet kap Polgárváros is. Caius Lupius Mustella parancsnok és unokabátyja, Marcus Lupius Melior tribunus között családi viszály üti fel a fejét. Melior szerint a jog mindenek előtt, míg  a parancsnok, Mustella a hadi erőben bízik. A helyi őslakosok elleni vérengző vadászat ad okot a nézetkülönbségek tisztázására. Melior és társasága nem hajlandó a brutális "játékban" részt venni. Azonban Mustella és társai kegyetlenül lemészárolnak egy védtelen öreg embert és annak fiát a gyermekei szeme láttára...
Asszonyaikat sem kímélik.

 Beköszönt időszámításunk szerinti 124 tavasza, azaz eltelt 16 év. Elkezdődik egy szörnyű gyilkosságsorozat, aminek  veterán katonák esnek áldozatul.  A gyilkosságokat eleinte senki nem érti.
 Ettől kezdve már egy színes, izgalmas római kori krimit olvashatunk. A szálak természetesen összeérnek!
 Az író sejtelmes történetvezetése végig izgalomban tartja az olvasót. Mindeközben a városba várják a császárt is, aki ellen titkos merénylet készül.... nos, hogy mit  és hogyan nyomoz ki Mustella, az maradjon titok, olvassátok el, mert érdekes és színes események tanúi lehetünk. A római "harc a hatalomért", erkölcstelen éjszakák, tivornyák világa, a fürdő kultúra és a szokások is bemutatásra kerülnek a regényben.

Korhű hangulata és története nagyszerű kikapcsolódást ad. A sok név néha nehezíti vagy lassítja az olvasás tempóját, figyelmet követel.

4,5/5.

 AQUINCUM FARKASA:

Történelmi regényeknél nagyon fontos, hogy igényes, pontos korrajzot adjon. Ilyen tartalmú könyvekből
elég kevés van, amely kikapcsol és remekül szórakoztat is. Ha mindezt a magyar történelemhez tudom kötni, az külön öröm számomra.
Röviden értékelve: Leesett az állam! A történelmi háttérbe egy misztikus kalandregény elevenedik meg. Nagyon izgalmas a történet, végig lekötötte a figyelmem, érdeklődve vártam a végkifejletet.
A meglepetés ott sem maradt el, mit tagadjam, én a boldog vég, a szerelmesek egymásra találására számítottam... Ám az író, még ott is csavart egyet a történeten. Nagyon jól tette, nem lett szokvány, előre borítékolható a befejezés.

A címből sejthető, mikor is játszódik a mese. A Római Birodalom tönkreteszi a helyiek békés életét. Nem a legkíméletesebb eszközökkel, ártatlan családok, gyerekek esnek áldozatul az oktalan vérengzésnek. A Hatalom igazságtalanságai döbbenetesek. A vezetők szabad kezet kapnak a csalásra, vesztegetésre. A három „ bajtárs” a saját szórakoztatására falvak előre megrendezett felgyújtásával szórakozik. Eraviscus embervadászatot folytatnak… csak úgy, unaloműzésből. Egy tizenkét éves fiú a főszereplőnk, akinek névtelensége még inkább hangsúlyozza a leigázottak sorsát. A Fiú sorsa megpecsételődött...
A két történet hasonlósága picit zavart. Az alaphelyzet szinte ugyanaz, ám a fordulatok és a vég miatt mégis mást olvashattam. Nagyon meglepő volt, hogy a történéseket a leigázott eraviscusok oldaláról láttatja.
 A szerelem, ami erőt ad a fiúnak, Santia személye színesíti a mesét. „Egyetlen időmérő eszköze a vágy volt, mely jelezte az egymás nélkül töltött órák gyors múlását. A szív sietős dobbanásai mutatták a mohó perceket, és figyelmeztették arra, hogy nem várhatnak tovább: találkozniuk kell Santiával.”
 Megkapóan szép lírai részek vannak a történetben, ami nem fordul át rózsaszínbe, még a végén sem!
A misztikus rész jól adagolt, hihető, együtt izgulunk a főhőssel a sikeres bosszúért. Minden gonosz úr elnyeri „jutalmát”. A sok ármánykodás, gonoszság nem marad bosszú nélkül.
 Remek, szórakoztató olvasmány mind két történet!


 5/5.


 A Gold Book Kiadó igényes, illő és a szemnek is tetszetős borítója kiemelkedő!
 Az író új könyve és a sorozat újabb része ÉSZAKI VIHAR címmel már kapható, keressétek a könyvesboltokban!

     





Gold Book, Debrecen, 2013
448 oldal · ISBN: 9789634262589

2013. november 13., szerda

Palackposta

Jussi Adler-Olsen: Palackposta
 A Q-ügyosztály 3. esete 




   "Ez a levél az volt, aminek látszott.
 Egy kétségbeesett segélykiáltás."
     
A Q - ügyosztály harmadik esete nem kevésbé brutális és megrázó, mint az első két ügy! Sőt, talán még picit sötétebb, drámaibb is, hiszen itt gyerekek az áldozatok. Szülőként olvasva végig ott mardosta a jeges rémület, az aggódás a torkomat. Ha röviden akarnám értékelni: brutálisan jó krimit kapunk ezúttal is Jussi tollából! Végig a lélektani felvezetés, háttér az, ami dominál.

A furcsa nyomozópáros, Mørk és Assad visszatér. Itt van újra Rose-Yrsa is... na ez a vonal szinte
egy kisregényt érdemelne a történeten belül. Nehéz spoiler nélkül írni egy krimiről, de az ő lelki vívódásai, személyisége egy nagyon elgondolkodtató és érdekes része a történetnek!
Nézzük az újabb "döglött aktát"!

 "Nyomokban" itt-ott emlékeztet az első esetre a Nyomtalanul krimire. Azonban attól még keményebb, brutálisabb és megrázóbb a történet, mert gyerekek az áldozatok.  Nem csak fizikai értelemben, a lelki sokk is elképesztő...
Kimondottan erős idegzetűeknek ajánlom. Érezhető az író tudása a pszichopatalógiai esetekről.
(Apukája ismert pszichológus volt ). Már gyermekként volt rálátása, tapasztalata az elmegyógyászati esetekre. Ezt remekül kamatoztatja ebben a fordulatos krimiben is. Magával ragadó a történet, alig tudtam letenni. Szinte egy ülésre elolvastam.

Tudjuk ki a gyilkos, kit üldözünk. Belelátunk a gondolataiba, együtt gondolkodunk vele. 
A gyilkos jellemábrázolása sokat ad a történetnek. Megismerjük a gyermekkorát, családja történetét, felnőtt életét. Mégsem tudjuk, ki is ő valójában?
Személyisége összetett, még talán érthető is, hogyan lett belőle az, ami. Persze elfogadni, nem lehet. Kihasználja az emberi butaságot, az önzetlen jó szándékot, gondolkodásukat. Remekül kiismeri, feltérképezi leendő áldozatait. Maga az áldozatok kiválasztásának módszere sem mindennapi: honnét is választja ki őket?  Vallási csoportokból... Ez még különösebb ízt ad a történetnek. Megismerjük mennyi sokféle felekezet is létezik csak Dániában. Ezek fanatizmusa,

             
A szülők viszonya saját gyermekeikhez, a gyermekek gondolkodásmódja ebben a zárt közösségben a világról, amit  kihasználva ellenük is fordít az elkövető. Profi sorozatgyilkosunk van!

A fő szál mellett sok apróbb, akár lényegtelenebb szál is feltűnik: az aktuális bűneset, egy gyújtogatás sorozat,  egyáltalán a kifogott palack története, hogyan is kerül a skót partoknál kifogott palack a koppenhágai rendőrséghez, Assad családi élete, Morck és rokkantá vált barátja, valamint volt felesége is feltűnik a történetben. Úgy vélem ezek sem felesleges szálak. Talán a feszes és roppant izgalmas történetet enyhíteni fűzte ezeket bele Jussi.

 És igen a gyerekek... Borzalmak, magas fokon. Nem, nem árulom el, mi is lett a levelet író fiúval, sem a történet során elrabolt testvérpárral. Van itt tényleg minden: önérzetében megsértett szerető és anyatigris módra védelmező anya. Remek párosítás, autós üldözéssel, nagyon látványosan megírva. Pörgős, filmszerűen jönnek az események. Izgalom rettentő sok, itt nincs időd sem enni, sem aludni.fogva tart a történet! Elképesztő, milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek! Ismét egy minőségi skandináv krimi. Remek volt! Az, hogy még humora is van már csak hozzá tesz a történethez. Félelmetes és ironikusan keserű, de van neki.

Köszönet az Animus Kiadónak ezért e borzongatóan jó krimiért! A borító ezúttal is remekül illik a történethez, hozza a hangulatot.
Várom a következő esetet is, ami hamarosan érkezik is:  A 64-es betegnapló címmel.


5/5.

 http://youtu.be/85hMkVuhPDM
                                          



Animus, Budapest, 2013
448 oldal · ISBN: 9789633241202 · Fordította: Torma Péter



2013. november 11., hétfő

A Borgiák bosszúja

Sarah Dunant: A Borgiák bosszúja






"Róma: a város, amely egy anyafarkas tejéből született. Róma: a világ legerősebb birodalmának középpontja. Róma: az anyaszentegyház szülőhelye. Róma: maga a szó is csodákról és káprázatokról mesél."



Nagyon vártam ezt a könyvet! Aztán mégsem lett belőle kedvenc. Nem tudom mi az oka, pedig az írónőnek nem is ez az első könyve. Talán az oldalszámba veszett el, talán, hogy a fordító is más. Eddigi könyvei a 360-400 oldalba belefértek, ez pedig 650 oldalasra sikerült. Elnyújtott, hosszú bevezetés, olyan 250-280 oldal, sok felesleges résszel, mint egy végtelenített történelemkönyv.


Sok érdektelen epizód, elnyújtott bevezető, jól jött volna egy gondos szerkesztés.
Utána végre beindul a történet: ám akkor sem lesz olyan igazi "Borgia történet". Sem Sándor Pápa, sem Cesare, sem pedig Lucrezia jelleme nincs kibontva. Nem éreztem, hogy igazi, hús-vér emberek lettek volna. Egyéniségük elveszett a sorok közt.  Mást ne írjak, Cesare jellemzése ilyesmi: fekete ruhákban járt, még a toll is fekete volt a kalapján, mint az ördögnek. Sándor "sakkozik" a gyermekeivel, kit kivel házasítson, hogyan csináljon bíborost az imádott, de  fattyú Cesare-ből,
majd hogyan engedje el az egyház. Lucrezia pedig mindent megadóan tűr, elvisel, mint egy kezesbárányka... még a szeretett férje legyilkolását is. Sehol semmi szenvedély, forró olasz temperamentum... vártam, hogy majdnem az egész könyv alatt a krimikre, thrillerekre jellemző alapos előkészítés után mikor indulnak be igazán az események. Ez szerintem későn történt meg. Valahogy nem volt meg igazán a regény íve. Annyi sok jó kalandos, olvasmányos és izgalmas történelmi könyvet olvastam mostanában magyar íróktól, hogy ez sajnos alul múlta a várakozásom.

 Ami jó, bár teljesen mellékszál, Cesare orvosa volt: a szifilisz kezelése, annak okai, levelezése más orvosokkal és a szauna "feltalálása" volt egy érdekes része a könyvnek. ( A szifilisz, más néven luesz, vagy vérbaj, széles körben a XV. században terjedt el Európában, és először a mediterrán országokban, mindenekelőtt Franciaországban, majd Itáliában okozott járványokat.
Innen ered népies elnevezése is: a francia betegség.

A Sforzák is ott vannak, de nincsenek igazán benne a történetben. Az egész akkori olasz uralkodócsaládokról alig valami infó. Kit mi motivált, a politikai érdekekről és hatalmi érdekviszonyokról alig esik szó. Sajnálom, de ez a Borgia sztori nagyon közepes lett.

Nagyon visszafogott, árnyalt az egész sztori. Túl "light" lett. A végén pedig, mintha megijedt volna attól, fogy az oldalszám, gyorsan lezárta a történetet. Belekapott még ebbe-abba, de mi miért is történt? Persze az utószóból kiderül: (elolvastam azt is ) "lehet jön a folytatás! Talán nem kéne.
Nem így legalábbis.

A moly.hu oldalon egészen jó érékeléseket kapott az írónő eddig megjelent könyvei közül nem is egy. Azok éppen az oldalszám miatt, lehetséges feszesebbek, olvasmányosabbra sikerültek.
Ennek is jót tett volna, ha max. 450 oldalba írja meg. Feszültebb, pörgősebb sztorit vártam.
Talán még véresebbet és komolyabbat is.
Adott volt egy remek korszaka a történelemnek, kivételes karakterek, mint szereplők. Jobbat lehetett volna, kellett volna ebből kihozni. Minden esetre érdeklődve keresem az írónő előző munkáit, vajon azok milyenek?
A borító pedig, mintha azt üzenné: ez egy "történelmi" YA sztori!



Athenaeum, Budapest, 2013
656 oldal · ISBN: 9789632932811 · Fordította: Márton Andrea

2013. november 9., szombat

Bloginterjú - A táltos keresztje

Rozsnyai János és A táltos keresztje

Kedves blogolvasók, bemutatom A táltos keresztje című történelmi regény szerzőjét, Rozsnyai Jánost! Könyvfesztiválra megjelent kötetéről, az előmunkálatokról és a jövőbeni terveiről is  beszélgettem vele:


  Kérlek mesélj arról, hogyan kezdődött az olvasás és a könyvek szeretete?

  -   Mondhatom családi indíttatás volt! Édesanyám és nagymamám is sokat olvasott, én magam is hamar megtanultam olvasni. Negyedik osztályos voltam, amikor nyáron már Az egri csillagokat elolvastam. Ez elég meghatározó volt életemben, a csataleírások és a kalandos fordulatok megfogtak. Nyolcadik osztály végére már végig olvastam a gyermekkönyvtár teljes készletét is. Akkor még a hétfői adásnap is ritka volt, tv is alig. Kedvenc tantárgyam az irodalom mellett a történelem volt, amiből országos történelmi versenyre is eljutottam. Később a sport kicsit háttérbe szorította a könyveket, de mindig volt a kezem ügyében olvasni való.
A főiskolát történelem - könyvtár szakon végeztem. Ennek nagy hasznát vettem a nyolcvanas években, mikor a városi levéltárban végeztem helytörténeti kutatásokat. Itt rengeteg érdekes dokumentum került a kezembe, amiből emberi sorsok, történetek bontakoztak ki. Első írói munkám a Maros-parti mesék ezek alapján született.

 Mondj kérlek 5 könyvet, ami életed során valamiért fontos volt neked!

- Már említettem Az egri csillagokat. Gárdonyi Géza regénye mindenképpen olyan olvasásélményt adott, amit fontosnak gondolok. A kalandok mindig vonzottak. Verne Rejtelmes szigete még ebbe az időszakban volt élmény. Később érdekelt a fantasztikum, a sci-fi irodalma. Innen talán Asimov könyvét Én, a robot-ot említeném. Passuth László Eső istene már felnőttkori élmény. Fantasztikusan megfogott, ahogy bemutatta azt a világot. Jó szívvel ajánlom a mai olvasóknak is!
Ildefonso Falcones A tenger katedrálisa pedig friss élmény. Olvasmányosan megírt történelem, napokig a hatása alatt voltam.


Mesélj nekünk A táltos keresztjéről!

-  A kereszt létezik, megnézhető! Magyarcsanád és Kövegy között monolit kőkereszt áll embermagasságnyira kiemelkedve a földből.
A zömök, rövid karú, máltai keresztre emlékeztető formájú monolit pontos eredete és kora kétséges.

-  A helytörténet mindig érdekelt. Sok szakkönyvet olvastam, ami Kun Lászlóval és András királlyal foglalkozik. Titok lengi körül, hogyan is került erre a vidékre. Ezt felhasználva kezdtem bele a regényembe. Makó bán és vitéze története kalandok sora. Próbáltam az olvasóknak olyan történetet írni, ami korhű, de nem történelemkönyv.  Mindenki számára fogyaszthatóvá próbáltam tenni ezt a történelmi korszakot. Bemutatva emberi életeket, sorsokat a történelem hatását az életünkre. Mindezt egy kitalált mesébe foglaltam bele.
 Az Atlantic Press Kiadó jó partner volt ehhez. Örültem a szép borítónak, amely egyszerre hordozza magában a valóságot és a tervező fantáziáját, ügyességét beleérző képességét. Élmény volt elsőkönyves szerzőként dedikálni  a könyvhéten Budapesten. Ezzel egy nagy vágyam is teljesült. A könyv jó fogadtatást kapott, jók a kritikai visszajelzések.

-  Blogomon  októberben írtam a könyvedről. A 16 bejegyzés közül a Te könyvedtől írt ajánlóm volt a 3. legolvasottabb, Détári és Frei Tamás könyve mellett. Valóban egy pörgős, olvasmányos kalandokban gazdag regényt olvashattam.

 Tervekről mesélnél valamit?

- Már dolgozok új könyvemen. A kisregény 3 történetet mesél el, 3 történelmi korból. Démonok, betyárok és hagyományok alapján készül.
Babonából többet erről, egyelőre nem mondanék el. Vannak meghívásaim is. Hamarosan a Historium Kiadó által megrendezett HistoryCon 2013 rendezvényen veszek részt a könyvemmel, Dunaszerdahelyen. Itt több más történelmi regényíróval, többek közt Fábián Jankával, Benkő Lászlóval és barátommal Trux Bélával együtt mutatjuk be könyveinket. A felvidéki olvasók is megismerhetik A táltos keresztjét.
 Utána  Budapesten a Történelmi Regényírók Társasága is vár a rendezvényükre. Most ezekre készülök még.
http://youtu.be/LT6dodAOYjo


  További  sok sikert kívánok és köszönöm a beszélgetést!
 http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/10/a-taltos-keresztje.html
     
A könyv fülszövege:
A regény az 1200-as évek első harmadában játszódik Makó bán Maros melletti birtokán. Egy erőszakos adószedés kapcsán ismerkedünk meg Ketellel, az urasági katonával, aki egy lány megbecstelenítésével, és egy kegyetlen gyilkossággal híresült el társai között.
Ketel urával, Makóval együtt indul el II. András király keresztes hadjáratára. Spalato kikötője felé haladva megismerkedik két zsoldossal, az idősebb Bölénnyel és Vadásszal, aki kiváló íjász hírében áll. Az ifjú, félig besenyő származású harcos vallási nézetei meglehetősen zavarosak. A kereszténység és a táltoshit keveredik bennük. Ők hárman egy ideig társak lesznek. A kikötőben Ketel megmenti az ittas Makó úr életét. Ekkor keletkezik a nevezetes mondás: „olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől”. 
  Atlantic Press, Budapest, 2013
432 oldal · ISBN: 9786155332111

2013. november 5., kedd

Álmodtam neked

Spiró György: Álmodtam neked






                                                                         

"Ha két ember nem imádja egymást az összes módokon bárhol a világon, bármely körülmények között, akkor nem tartoznak össze többé"






Kezdeném egy régi emlékkel... hogyan is ismertem meg Spiró György nevét. 1987 nyarán színházba mentem, mert kaptam két jegyet a Csirkefej című darabra. A cím sem volt túl vonzó, és a szerzőt sem ismertem.Előadás után alig győztem magamhoz térni, rögtön megjegyeztem Spiró György nevét. Elhatároztam keresni fogom az írásait. Gobbi Hildát ismertem, láttam már filmen, színpadon, most
is  zseniális volt.

Most ezt a régi-új novelláskötetet olvasgatva többször is eszembe jutott az az előadás. Legtöbb novella a múltunkat idézi fel, a szocializmus idején történik. Bár én magam, még akkor kezdtem igazán eszmélni, figyelni, mi is történik körülöttem a világban, Spiró György novelláiban  kegyetlenül őszinte, szókimondóan eleveníti meg azt az elmúlt világot. Visszatekintés a már megélt időszakra avagy: Mit ír az ember, ha magyar.

Spiró itt megint  nagyon mély érzéseket hozott elő bennem. Sokféle írás van ebben a kis könyvben, ami mélyen megérintett, főleg a családi történetek belső intimitása. Ezeket már a saját gyerekkori élményeim segítségével is hitelesnek és igaznak érezhetek. Spiró álmodott egy valóságot nekem. Néha vicceset, néha fájdalmasan szomorút. A nekem kedvesek is ezekből kerültek ki: A címadó, Apámmal a meccsen, a Munka Arany, vagy az Első reggel, és Az utolsó este címűek.

Mondanivalói elgondolkodásra késztetnek. Nem beszél mellé, nem könyörül, erős novellák, jó novellák. Komolyak, és meghatározóak. Jó volt olvasni, emlékezni is. Kertelés nélküli őszintesége már-már mellbevágó. Igazi felnőtt érzések, minden máz nélkül. Férfiszemszögből megírt legszebb és legerősebb novellák a gyerekkorról és az apa elvesztéséről szólók, a fiatal férfiról írottakban pedig szinte zavarba ejtően őszinték. A sok szomorú és megrázó történet mellett az író humora is megcsillan A lék novellában: "a tenger kapott léket, a tenger szivárog el. Nincs mibe süllyedni többé." Ezek a humoros pillanatok fellelhetőek még a Mátyás király Jajcéban a Kínai vendéglő-ben, és a Találka  novellákban is.

Spiró György a  megélt évek bölcsességével visszatekintve, a mai fiataloknak is sokat mondóan szép történetek írt, vitathatatlanul műfajának mestere. Novelláit élmény olvasni, mint ahogyan regényeit is. A jó novella Spiró szerint ,,csapjon fejbe, amikor olvasom, aztán maradjon meg bennem, és ne tudjak szabadulni tőle. Lássam a képet - lássa tehát az író is, amikor leírja -, és borzongasson meg, ha ismét és újra felmerül."
Látjuk a képet. Fejbe csap minket. Végzetes. Velünk marad.


A könyv fülszövegéből:
Spiró György Álmodtam neked című novelláskötete 1987-ben jelent meg. Az akkor nagy sikerű könyv bevallottan életrajzi jellegű novellákat tartalmazott. E most megjelenő, azonos című kötet kiegészült néhány azóta született, hasonló jellegű novellával. A szerzőtől megszokott éleslátás és fanyar humor az új írásokból sem hiányzik. Ezekben a rövid, néhol borongós hangú, néhol ironikus novellákban nincs semmi fikció, semmi kitalálás, a szerző saját élete tapasztalatait írja meg őszintén, szépítés, önsajnálat és engedmények nélkül. A novellák kötetbe rendezésében az időrend játszik fő szerepet, aminek köszönhetően a kirajzolódó életrajz már-már regényre emlékeztet. Ráadásul nem csupán a szerző regénye ez, nemzedéki életrajz látszik kibontakozni belőle."






 Eredeti megjelenés éve: 1987
  Szépirodalmi, Budapest, 1987
264 oldal · ISBN: 963153359X

Magvető Kiadó: 2013.
ISBN: 9789631431353
348 olda
majd  frissítve a Scolar kiadónál jelent meg 2000-ben hangoskönyv formában is elérhető.



2013. november 3., vasárnap

Pokoli macskák

Jackson Galaxy: Pokoli macskák
  Avagy mire tanítanak minket a világ legkomiszabb cicái


"Rengetegen vannak, akik az állatokhoz fordulnak, amikor az életük darabokra hullik szét."

Jackson Galaxy és a Pokoli macskák világszerte népszerű. Hogyan kezdete, hogyan jutott el idáig
 és mi volt az az élethelyzet, amikor rájött: szabadon élni, lazán, de hasznosan is lehet.
A könyv fülszövegéből:

 Jackson Galaxy az Animal Planet népszerű sorozatának macskaguruja, leginkább egy motoros banda tagjára emlékeztet, mégis különleges képességgel rendelkezik: nem létezik a világon olyan zűrös cica, akivel ne tudna „szót érteni”, és akinek ne tudna segíteni – az állatok idegileg kikészült gazdáiról nem is beszélve.


 Nyíltan és őszintén ír az életéről. Azokról az évekről, amikor füvezett, menhelyen dolgozott és
bizony nem igazán tudott mit kezdeni magával és az életével. Kereste a helyét a világban.
 Hogyan lettem macskaguru? Miben és hogyan vezette rá Benny a cirmos kandúr arra: tegyen valami hasznosat. Amikor életének társa lett a cica... Nem, nem csak egy macska, aki vele élt!

" Benny immár nem a gondjaimra bízott menhelyi állat volt, hanem a családom tagja."


 Jackson felismerte: az állatok sok mindent pótolhatnak az életünkben, lelkünk megnyílhat előttük, ha: türelemmel, szeretettel vagyunk feléjük. Egy macska is érző lény, mint emberi társaink, Neki is lehet rossz napja, őt is megviseli az új helyre való költözés, vagy épp egy másik cica feltűnése. Őket is lehet nevelni, alakítani. A módszereiről, ötleteiről ír ebben a könyvben.
" Lehet, hogy valaki zseniálisan ért a macskákhoz, de az egész fabatkát sem ér, ha közben nem tud mit kezdeni az emberekkel."


 Elképesztően érdekes, várakozáson felüli élményt tud adni a könyv! Jackson valódi figyelemmel, érdeklődéssel törődik kis kedvenceivel. Erre is tanít könyvében.
Bepillanthatunk a kinti menhelyek életébe, működésébe is. Mind ez Amerikában....

 Sajnos gyanítom: idehaza ez még szinte "álom". Galaxy története, tippjei sok jó és hasznos  ötleteket adhat az állat neveléséhez, tartásához. Ő már csak tudja, hiszen Benny tizenhárom évig élt vele. A menhelyi állatok gondozásáról nem is beszélve.
Persze azt már tudjuk, sok haszna is van egy társként kezelt cicának.  Talán egyre többen felismerik a lehetőséget mit adhat az életünkhöz egy olyan barát, aki "jó, ha kéznél van". Beszél a drogokról, kapcsolatairól. Szüleiről, az élet kérdéseit úgy meséli el, mintha itt ülne a kanapén egy sör mellett és beszélgetnénk.
 Elmeséli a szeretett társ elvesztését, ami megint nem könnyű. Hogyan lehet feldolgozni ezt a helyzetet? Én magam is hallottam már állatbarátoktól kedvcencük elvesztése után:
nem kell másik ... olyan már nem lesz úgy sem. Mint az életben, egy egy kedves rokon elvesztése után. Az elengedés művészete nehéz, de tanulható.
 Megérthetjük mit jelent sok magányos embernek  egy cica-társ és nem is kell idősnek, magányosnak lenni ehhez. Ez már akár gyerekkorban is fontos lehet!
 Jackson Galaxyt többek között nevezték már macskaidomárnak és macskapszichológusnak is. Egyedülálló „Cat Mojo” módszerével segít rávilágítani a macskatulajdonosoknak, miért viselkedik úgy a kedvencük, ahogy. Tanulságos, hasznos könyv lehet kedvencünk megértéséhez.

Szeretet és türelem!
Minden állatbarátnak és gazdinak ajánlom ezt az érdekes könyvecskét!
             

 Jaffa, Budapest, 2013
290 oldal · ISBN: 9786155235719
Fordította: Bertalan György.