„Utazás ​az íróasztalom körül”

 

Vojnics-Rogics Réka (szerk.): „Utazás ​az íróasztalom körül”

Janikovszky Éva-emlékkötet





                                               

Janikovszky Éva népszerűsége, könyveinek sikere elvitathatatlan. Generációk meghatározó olvasmányai voltak, megszámlálhatatlanul sok gyerek nőtt fel ezeken a könyveken. Ami még fontos, nem csak idehaza, de világszerte ismerik nevét és munkásságát.

A 100. születésnapjára megjelent emlékkötet igényes és tartalmas kivitele méltó módon állít emléket az írónőnek. Talán még a rajongók is találnak benne újdonságot. Informatív, gazdag kép és egyéb dokumentációval ellátott kötet sok érdekességet, meglepő háttérinformációkat oszt meg az érdeklődőkkel. pl: Janikovszky Éva gyerekként még egyáltalán nem akart író lenni. 

      

Megismerhetjük a pályakezdő író mindennapjait, családját és az irodalom iránti elkötelezettségét. A Csip-csup című első könyve még Kispál Éva néven jelent meg1957-ben, amit a Szalmaláng követett 1960-ban, már Janikovszky néven.

Egyedi módon nyitott személyisége nagy segítség volt a gyerekközönség felé. Értette, tudta a gyerekek nyelvét. Már a saját gyerekkora is meghatározó volt. Jó volt ezt megismerni, belemerülni a múltba, régi fotók segítségével felidézni a család mindennapjait. Mint amikor kinyitunk egy régi fotóalbumot és az emlékek kiáradnak elénk. A múlt mára nosztalgikus fényben tűnik fel. Ezek a régi képek, levelek és fotók sajátos hangulatot adnak. Kordokumentum ez a javából. Ritkaságok, személyes képek, emlékek sorjáznak elénk.

A kötet vezérfonalát az írónő 1986-os, eddig publikálatlan kézirata adja. Azt gondolom, még aki jól ismeri is Éva néni életét, munkásságát, az is talál a könyvben meglepő újdonságot. Ezek a régi képek, dokumentumok, személyes levelek mára irodalomtörténeti emlékek lettek. Janikovszky sajátossága, hogy kivételesen érezte a gyerekek lelkét, elsődlegesen ezek jutnak mindenki eszébe. Mégis a felnőtteknek írt történetei is olvasásra ajánlottak. Igazán elképesztő, mennyire időtállóak ezek a történetek, hiszen Éva néni könyvei egyszerűen zseniálisak, generációk óta jelen vannak a kicsik és nagyok életében. 

             

Természetesen a könyvek állandó illusztrátoráról, Réber Lászlóról is olvashatunk, vagy az elhíresült írógépe, Mercédes is megjelenik. A különféle cetlik, feljegyzések jól dokumentálják Janikovszky Éva gondolatait, érzéseit, az alkotói folyamat pillanatait. Jó volt olvasni a Móra Kiadóról, ahol szerkesztőként kezdett, a személyes kapcsolat elmélyüléséről, vagy a világszerte megjelenő könyvek sikeréről. 35 nyelvre fordították le könyveit, ezek hárommillió példányban találtak gazdára. Természetesen a sikernek ára is van, erről is olvashatunk. 

A pozitív hozzáállás, a töretlen lelkesedés, a humor és a mosoly volt az, ami kiemelte és közel hozta olvasóihoz. Leginkább a mosoly nyelve alcímet viselő rész, valamint A komód hét fiókja tetszett. Ezek magát az embert, a nőt, családanyát mutatják meg az írónő személyében. Meglepő volt és izgalmas háttér a Ráadás fejezet. Itt Lázár Ervin, Szabó Magda és Vámos Miklós emlékező tisztelgését olvashatjuk. A rendkívül bőséges és alapos, gazdag anyag összeállítását Vojnics-Rogics Rékának köszönhetjük. Mindenkinek ajánlom, élvezetes és érdekes olvasmány, irodalmi történetileg is, de emberileg is méltó emléket állít.





Kedvezménnyel ITT rendelhető!















Trend, Budapest, 2026
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156469632

Tíz ​szál gyertya

 

Fekete István: Tíz ​szál gyertya




                                             

Fekete István egészen egyedi módon képes egybe szőni ezeket a novellákat. Tíz történet, tíz szál gyertya a Lakos-féle fűszerkereskedésből. A kötet először 1947 őszén látott napvilágot, és a következő esztendő márciusától már a második kiadása került a könyvesboltokba. Most a Trend Kiadó jóvoltából immár a sokadik kiadás került újra a boltokba.

Magával ragadó elbeszélésfüzér ahol színes életképeket kapunk egy mára eltűnt világról. Bepillanthatunk a falusi emberek életébe, érzéseikbe, szokásaikba. A kötetet Tóbiás János élete fogja keretbe: elindul az újszülött Tóbiás keresztelőjével, majd zárul az idős Tóbiás halálával. Mindkét eseményen ugyanaz a gyertya ég, először az élet reménye, az öröm gyertyája, majd az elmúlás, a halál fájdalma tükröződik a lángjában. Az élet megváltoztathatatlan körforgása, a születés és a halál köré illeszkednek a történetek, amiket a gyertyák kötnek össze. Minden történet emberközeli, a falusi lét mindennapjait ábrázolják. A Fekete Istvánra jellemző metaforák és megszemélyesítések ezúttal is jelen vannak, fontos szerepet kapnak. Megjelennek bennük a természet és ember bensőséges kapcsolatát jelző események is.

Fekete István a hit és a szeretet összetartó erejére kíván emlékeztetni a Tíz szál gyertya elbeszéléseiben. Nem a múltat, hanem az élet ünneplését teszi a középpontba. Az pedig hol ünnepi, fájdalmas, vagy örömteli pillanatait idézik ezek a novellák. Márciusban indulunk, majd az évszakváltó kronológia ívét csak a nyolcadik gyertya története töri meg. Ez ugyanis egy valóságos ostromnapló részleteként illeszkedik a kötetbe. 1944 decemberének utolsó napjai és 1945 januárjának első hete elevenedik meg előttünk. Szemléletes képekkel, realista módon az elkeseredett reménytelenség, a karácsony varázsa mennyire más volt abban az időszakban. Mindezt az új év reménye járja át. Érdemes megismerni a magyar irodalom egyik jelentős alkotójának életművét. Hiszen Fekete István elsődlegesen állattörténetei, vadászleírási révén közismert. Ez a novellafűzér a felnőtt olvasóknak szól, így ezek az írások egészen más stílusban készültek.

Fekete István írásaiban nem lehet csalódni, ezzel azt is bizonyítja, érzékelteti, hogy nemcsak ifjúsági és vadászíróként kell őt számon tartani. Ez a kötet nem olyan derűs, inkább fanyar, édes-bús megemlékezés az akkori társadalomról, az emberek életéről. Igazi korrajzot kapunk.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, ha szeretné megismerni a régmúlt idők emberét, mindennapjait, gondolatait, hagyományait. Aki szeretné megismerni Fekete István óriási életművét, feltétlen olvassa el, ismerje meg ezt a gyűjteményt. Jó volt belemélyedni ezekbe a történetekbe. Tartalmas, elgondolkodtató kikapcsolódást nyújt a felnőtt olvasónak.



Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet! 



                 

Fekete István író 1900. január 25-én, a Somogy megyei Göllén született. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Egész életében nyíltan vallotta istenhitét, világnézeti és erkölcsi hovatartozását.

1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért. Több regényéből készült sikeres film, így A koppányi aga testamentuma, a Bogáncs, a Tüskevár és rajzfilmen a Vuk.

Hetvenedik születésnapjának méltó megünnepléseként megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Számos állatregényt írt, melyekben az ember és a természet igazi viszonyát hűen ábrázolta (Kele, Lutra, Bogáncs, Hu). Utolsó éveiben önéletrajzi írásai kerültek előtérbe (Csend, Ballagó idő).

Nagyon erős dohányos volt, elsősorban emiatt már az 1940-es évektől szívbetegséggel küzdött, 1970. június 23-án infarktus következtében hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el, de gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.




Trend, Budapest, 2025
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469427

Szohó ​mester utolsó teája

 

Cyril Gely: Szohó ​mester utolsó teája



                                                   

"A szamuráj is olyan, mint a cseresznyevirág, törékeny és múlandó."






Egy hatásos, gyengéd és költői olvasmány, amely a tea illatába és a japán élet művészetébe burkol minket. Óda a teához, a női erőhöz, kicsit az emancipációhoz. Történelmi tények és hagyományok villannak fel a háttérben. Költészettel, tisztelettel, kifinomultsággal elmesélt kis történet, a kitartásról, tükrözve az ősi hagyományokat és szokásokat.


1853-ban, Japánban az ország nyitni kezd, fejlődik és modernizálódik. Egy hosszú elszigeteltség után megnyílik a világ előtt, ami számtalan változással jár. Az új császár elképzelései a régi világ és jellemzőinek eltűnéséhez vezet. A szamurájok korszakának is leáldozik, ők is eltűnnek. Ez azonban nem akadályozza meg a fiatal Ibukit abban, hogy apja kívánsága ellenére arról álmodozzon, hogy szamuráj lesz. Aminek az is akadálya, hogy Ibuki nő, eleve lehetetlen ennek lehetősége.

A történet: amikor a híres szakéfőzde örököse, Ibuki úgy dönt, hogy szakít a családi hagyományokkal, és megvalósítja álmát: szamuráj lesz. De azon túl, hogy ez általában a férfiak kiváltsága a kardforgatás, az ősi becsületkódex korszaka leáldozott. Az ország most megnyílik a modernitás előtt. Ibuki mégis, minden esély ellenére, követni fogja vad álmát. Ibuki kitart, és elindul Szohó Akira, egy kiváló harcos felkutatására. Egy lenyűgöző költői és filozófiai történet, amely Japánt is bemutatja, történelmének egy sorsdöntő időszakában. 

A szerző két eltérő, erősen különböző karakter találkozását tárja elénk. Szohó mester és Ibuki nem arra voltak predesztinálva, hogy együtt utazzanak életükben, ezen a bizonyos útszakaszon. Ibuki férfinak álcázva kitartásával sikerül meggyőznie az egykori szamurájt, hogy legyen a mentora és segítse álmának elérésében. A kardvívás alapjain túl Soho mester megtanítja neki a tea művészetét is, mint az élet és a tökéletesség szimbólumát, ugyanis az egykori szamuráj most teamester. Mély életbölcsességek, megélt tapasztalatok rejtőznek a teásedények mélyén. Tanít az életről, az értékekről és a tiszteletről. 

Ezek a történések adják a fő vonalat, Ibuki jellemfejlődéséhez. Miközben Szohó mester életét is megismerjük. Álomszerű és költői, rövid, de intenzív fejezetekkel, megirt történet, amelyek felébresztik az érzékeket az olvasóban. Egy merengős, gyengéd és költői olvasmány, amely a tea illatába és a japán élet művészetébe avatja be az olvasót. Óda a teához, a női erőhöz, hiszen az öreg mester előtt nem titok, Ibuki valójában lány. Két generáció, és annak életfilozófiájának csodálatos találkozását ismerhetjük meg. Cyril Gely finoman hangolt párbeszédekkel teremt drámai feszültséget, mesél érzékekről, érzelmekről. 

A sokat sejtető cím mindent elárul. A császári seregekkel való végső összecsapás kimenetele nem kérdéses. Ibukira mégis rátalál a boldogság, amit Szohó mesternek is köszönhet. Élete új célokkal, új lehetőségekkel gazdagodik.

Ha te is szereted a teát és a Japán kultúrát, érdekel a történelme, akkor ez a könyv neked szól. Egy lélekkel teli írás, ami magával ragad. Ha egy igazán egzotikus olvasmányra vágysz, élvezni fogod ezt a megható és különleges utazást.


Kedvezménnyel ITT lehet tiéd ez a könyv!





            

Cyril Gely (1968. március 23. (Boulogne-Billancourt, Franciaország) –

regény- és forgatókönyvíró, sikeres színpadi szerző. Többször jelölték a francia színházi életben a legrangosabb elismerésnek számító Molière-díjra. 2004-ben elnyerte a Francia Akadémia fiatal drámaírókat elismerő díját, Volker Schlöndorff Az utolsó éjszaka Párizsban című filmjének forgatókönyvéért 2014-ben a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díjában, 2015-ben Franciaországban pedig a legjobb adaptációért járó César-díjban részesült. Magyarul a Hasadás című regénye jelent meg először 2024-ben a Trend Kiadó gondozásában – a mű színpadi változatát A díj címmel mutatták be.

Fotó: Bach Máté





Trend, 2025
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469465 · Fordította: Pacskovszky Zsolt

Szent ​lányok

 

Kate Atkinson: Szent ​lányok



                                                        

 

                 

Ez a regény egy új krimisorozat első része, valójában néhány esettörténetet villant fel, miközben megismerjük Jackson Brodie magánnyomozót. Katonaként kezdte, majd a rendőrséghez került. Most, 45 évesen elvált, magánnyomozó – és hirtelen három régi ügyet kell megoldania.

Igazán jól indult a könyv, zseniális alapötlettel. Kate Atkinson azonnal magával ragadott azzal, hogy minden régi esetről a közvetlenül érintett személyek meséltek. Ez hátteret adott az ügyesen elkészített történetnek – olyan zsigeri és valóságos volt az elejétől fogva. Pörgős, hiszen egyetlen fejezetben az egész ügyet megkaptam, sűrítve. Éppen csak a megoldás hiányzott, ami a nyomozóra várt, hogy sok-sok év távlatából megtalálja.

Ez a könyv a túlélőkről szól, akiknek meg kell tanulniuk megbirkózni szeretteik halálával. A történet során minden apró részletnek jelentősége van, és a végén minden meglepetés értelmet nyer. Atkinson szabadon kezeli a műfaj határait. Szépirodalmi szinten ír, és ez inkább egy lelki drámába oltott családregény volt nekem, mint igazi krimi. Az általam olvasott másik regénye A léhaság szentélye is a krimi, a romantika és a szatíra mámorító elegye volt.

A további fejezeteket felváltva, az időben ugrálva maga Jackson Brodie, valamint néhány szereplő meséli el, akikkel az esettörténetekben találkoztunk. Dokumentum-szerű, lelki hatásokat kiemelő krimi ez. Jó volt olvasni a szerző fanyar humorát; némi társadalomkritika is megvillan.  Karaktereinek belső világát alaposan és pontosan jellemzi, nagy empátiával mutatja be. Atkinson igazán tehetséges abban, hogy egyedi módon szövi össze az eseményeket és a karaktereket, ami sokáig elképzelhetetlen volt, hogyan érnek össze a különféle, évtizedekkel ezelőtti esetek.

Erre jó sokáig kell várni, a könyv címét is szolgáló fejezettől ismét felpörögnek az események, tisztul az addig szövevényes kép. A nyomozónk személyes élete és az áldozatok, a fiatal lányok sorsa közötti összefüggés meglepő lesz. Hogyan lehet tovább élni, ha elveszíted azt, aki hozzád közel áll? Valahogy az első eset kap igazán nagy hangsúlyt a történésekből, ahol a négy lánytestvér közül a legkisebb eltűnik egy nyári éjszakán. Harmincnégy évvel később Brodie-re vár a feladat megoldani a rejtélyt, megtalálni az eltűnt kislány maradványait. A megoldás amúgy elég meglepően egyszerű...

A második, ahol egy apa gyászfeldolgozása és a bűn megértése a lényeg, vagy a harmadik történet, ahol az elkövető személye is tudható, kevesebb hangsúlyt kap. Mégis meglepő, mikor kiderül ki is az egykori elkövető, hogyan kezd új életet. Hangsúlyt kap a gyermekkori traumák sora vagy a múlt terhei milyen lelki nyomokat hagynak a túlélőkben. Ezeket érzékeny őszinteséggel tárja fel a regény.

Összességében egy olvasmányos, meglepően valós történetfűzér a kötet, ahol Brodie is kénytelen szembenézni a múltjával. Atkinson nagyívű regényének a női sorsok, a nők ellen elkövetett erőszak áll a középpontban. Brodie sem a megszokott figura, akit nyomzónak elképzelünk. Morális tartása teszi esendővé. A nálunk most megjelent, de már 2004 óta futó, eddig hat kötetben megjelent Jackson Brodie eseteiből a BBC készített nagy sikerű, 2 évadot megélt tévéfilmsorozatot Jason Isaacs főszereplésével. Reméljük hamarosan megismerhetjük Brodie további nyomozásait is.


ITT rendelhető a regény kedvezménnyel! 



       

Kate Atkinson (1951–) angol bestsellerszerző, dráma- és novellaíró. Számos díjat nyert történelmi és családregényeivel, melyek közül az Élet az élet után, az Isten romokban és A léhaság szentélyei magyarul is megjelent.

Fotó: ©Helen Clyne




Trend, 2025
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469335 · Fordította: Sepsi László

Pompeji

 

Gabriel Zuchtriegel: Pompeji
A pusztulás varázsa



                                            

Az összes történelmi korszak közül talán az ókor keltette fel legjobban az emberek képzeletét és kíváncsiságát. Talán mert időben olyan távoli, és éppoly keveset tudunk róla, ugyanakkor hihetetlenül gazdag örökséget hagytak ránk, gondoljunk csak egyiptomi, olaszországi vagy görög nyaralásunkra. Lépten nyomon ásatásokba, templomokba, szobrokba botlunk, melyeket ókori elődeink készítettek. Mértani, mérnöki pontosságú piramisok, csodás freskók, utak maradtak fent napjainkig, nem kevés fejtörést okozva tudósainknak, akik az ókoriak életét, mindennapjait, lenyűgöző technikáit igyekeznek megfejteni. Nincs két egyforma lelőhely, ásatás, azonban Pompeji a történelem legszörnyűbb vulkánkitörésének helyszíne kiemelkedik ebből a sorból.


Pompeji egy örök téma, nehéz is újat mondani róla. Teljesen ésszerű a magyarázat, hiszen a Vezúv lábánál elterülő város, Pompeji legendája tökéletesen kiragadott és kimerevített pillanatban maradt ránk. A vulkán kitörése által elpusztított városra tökéletesen találó a könyv alcíme „ A pusztulás varázsa”. Itt valóban egy fájdalmas és végzetes, de az utókor számára varázslatosan kiragadott momentum szemtanúi lehetünk. i.sz. 79-ben a Vezúv lávafolyama és a hamueső maga alá temette Pompejit a virágzó és gazdag ókori várost. A katasztrófa haláluk pillanatában őrizte meg a városlakókat. A láva- és a hamurétegek alatt valóban megállt az idő. Élesen emlékeztetnek minket ezzel a saját múlandóságunkra és a természet pusztító erejére. Persze, voltak előjelek, megelevenedik előttünk milyen is volt az élet Pompejiben.



A régészek és tudósok rendszerint nem a rendeltetési helyükön találnak meg tárgyakat, használati eszközöket, vagy éppen csontokat, épületmaradványokat. Pompejiben azonban szinte mindent ott tártak fel, ahol éppen használatban is voltak, fazekak, evőeszközök a konyhában pl, ékszerek a hálókban. Ki hinné, hogy a régésztársadalom is milyen összetett és szenvedélyes, bár egy ilyen hivatást valószínűleg csak ihletetten és némileg megszállottan lehet végezni. Ebben a könyvben izgalmas betekintést nyerhetünk a tudósok életébe is, hogyan dolgoznak és kutatnak. Meglepő volt arról olvasnom, hogy milyen messzemenő következtetéseket tudnak levonni néhány cseréptöredékből, vagy falmaradványból. Hát még ha egy nagyobb, épen maradt freskóval, szoborral van dolguk. Ókori falfirkák, afféle graffitik is láthatóak. Pompeji hálás téma, a szöveg tartalmas, könnyen befogadható, érdekes témákat vet fel. Sok olyan információt tudtam meg, amire egyáltalán nem gondoltam: különösen a vallással, a higiéniával és a szexualitással kapcsolatban. Bár az erotika idegen volt a rómaiak előtt, a nemi erőszak annyira gyakori volt, hogy nem is volt rá megfelelő szó. A fürdőkultúra is sok meglepő titkot tartogat az olvasónak.

Pompeji érthető módon a mai napig roppant érdekes terep a régészek számára, éppen ez teszi izgalmassá. Jelenleg is folynak a kutatások, leletmentések. Megtudtam, hogy az antik Pompeji lakóterületének mintegy harmada még feltárásra vár. Laikus szemszögből nekem több újdonságot adott, kíváncsivá tett. Szivesen elutaznék oda, amihez a látványosan szép, színes képmelléklet is kedvcsináló.

Megértettem, hogy ennek a városnak azért van felbecsülhetetlen jelentősége a régészet és az ókori népek megértése szempontjából, mert itt mindent a megfelelő kontextusban vizsgálhatnak a tudósok. Minden és mindenki a „helyén van”, megfelelő összefüggésekben láthatjuk a múltat. Pompeji, a halott város üzenete napjainkban is izgalmas, ehhez a kiváló történész ad nekünk informatív útmutatót. Érezhetően jártas a témában, szívügye a város története. Nem csak a történelem szerelmeseinek ajánlom ezt a kötetet, hiszen mindenkinek számtalan érdekességet, titkot üzen a múlt.



ITT kedvezménnyel rendelhető a könyv!





             

A szerzőről

Az 1981-ben született Gabriel Zuchtriegel régészetet és görög irodalomtörténetet tanult Berlinben és Rómában. A Bonni Egyetem doktori címének megszerzése után kétéves kutatási ösztöndíjat kapott a dél-olaszországi Alexander von Humboldt Alapítványtól. Ebből azonban több mint tíz év telt el, amikor Olaszországban kutatott, tanított és dolgozott a műemlékvédelem területén. 2021 áprilisa óta a Pompei Régészeti Park igazgatója.



Trend, 2023
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469311 Fordította: Győri László

Hasadás

 

Cyril Gely: Hasadás




                                        

Otto Hahn és Lise Meitner története mélyen emberi, igazi lélektani dráma, amit a valóság írt.
Lebilincselő és tanulságos regény, tudományosan és történelmileg is tényfeltáró, de mindenekelőtt megvan az az érdeme, hogy rehabilitálja Lise Meitnert, akit a világ egyik leghíresebb fizikusaként tartanak számon.

Tudjuk, hogy minden nagy férfi mögött ott áll egy nő... Otto Hahn mögött harminc évig Lise Meitner volt az a bizonyos nő. A közös munka eredménye 1946. december tizedikén ért be. Kedd van, Stockholmban járunk, és Otto átveheti a kémiai Nobel-díjat az atommaghasadás felfedezéséért.

Miközben a híres német vegyész a beszédét próbálja a szállodai szobájában, meglepetésszerűen meglátogatja régi kollégája, Lise Meitner, aki több mint harminc éven át volt munkatársa. 

A fizikusnő azonban nem gratulálni jött. Megjelenik, mint egy rossz lelkiismeret, és elkezdődik kettejük múltidézése. Afféle élveboncolás tanúi lehetünk, igazi kamaradarab bontakozik ki előttünk. Otto felesége Edith csak epizódista minden szinten.

Otto és Lise közös múltja, történetük sok izgalmas kérdést vet fel. Több mint harminc évig dolgoztak együtt, miután 1907-ben találkoztak a Berlini Egyetem Kémiai Intézetében. Közösen végezték kutatásaikat és publikáltak 1938. július 12-ig. Ekkor Lise kénytelen volt elmenekülni az országból. Legnagyobb bűne a származása volt. Kifordult világ volt akkoriban, egy nő aki még zsidó is nem lehetett ekkora siker részese. A történelem úgy döntött, hogy csak Otto Hahn nevére emlékezik, aki felfedezte az atommaghasadást.

Gély Cyril segítségével megismerhetjük, felfedezhetjük Lise Meitnert, akit nemcsak az a szerencsétlenség ér, hogy bár egész életét egy tudományos, de rendkívül nőgyűlölő közegben kellett dolgoznia Otto Hahn árnyékában, és származása miatt el kellett meneküljön. Mindezt néhány hónappal a közös kutatásuk csúcspontja előtt. A történelmi felfedezést most egyedül Otto Hahn nevéhez kötik.

Cyril Gely finoman hangolt párbeszédeket kínál nekünk, drámai feszültséget, amely egészen az epilógusig kiéleződik. Emberi jellemek csapnak össze, izzik a levegő. Térdig gázolnak egymás lelkében. Végig ott lappang a ki nem mondott vád. A két tudós közös történetét, életük legszemélyesebb találkozását olvashatjuk. Úgy éreztem a két szereplő néha elbeszél egymás mellett, különösen Lise mondja a magáét, vélt vagy valós igaza tudatában. A férfit többször (direkt) kellemetlen helyzetbe hozza, miközben végig pereg előttünk a náci hatalom tudatmódosító hatása, a II. világháború embert próbáló világa.

Gély Cyril zárt ajtók mögé vitte a történetet. Heves érvek és ellenérvek csapnak össze a két főszereplő párbeszédében. Ez a találkozás sok sok év után mindkét felet megviseli. Amint Lise Meitner belép Otto Hahn szobájába, a szerző azonnal tapintható feszültséget teremt. Nehéz eldönteni kinek is van igaza, mi is áll a történések mögött. Igazán telitalálat, kifejező a kötet címe. A Nobel-díj ami egy életre összeköti, mégis elválasztja a két embert. Lise igazsága és Otto érzései erős és heves képekkel kelnek életre. Miközben a feleség, Edith a másik szobában szenved... A férfi-nő kapcsolatok mélyére is bepillantást kapunk. Nem csupán a tudományban betöltött szerepük vet fel számtalan, mára is még aktuális kérdést. 

Cyril Gely francia szerző regényéből színdarab is készült, amelyet A Díj címmel Magyarországon is bemutattak.



ITT  megvásárolható a kötet kedvezménnyel. 














Trend, 2024
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469250 · Fordította: Pacskovszky Zsolt

11 ​éjszaka

 

Mártonffy András: 11 ​éjszaka





                                                     

A szerző második regénye biztos vagyok benne, megfogja a felnőtt olvasókat, különleges időutazásra viszi őket. A két világháború rémségei fontos alapokat adnak. A mesék általában mindig is vonzó és különös élményt kínálnak, itt azonban még az izgalom is adott. A misztikus, sötét jelzők lehetnek találóak, nem kell igazán andalító mesékre gondolni. Komor, néhol már nyomasztóak, szomorúak ezek a mesék, néhol brutálisak is. Igényes, gördülékeny írásmód mellé ezek miatt kissé vegyes érzéseket hagyott maga után a könyv. Nehéz szavakat találni az élményre amit kaptam. Megfogott és magával ragadott ez kétségtelen, ugyanakkor nem tagadom, hogy a hatás amit kiváltott az némileg sokkoló, és döbbenetes. Nem csupán a végén, hanem olvasás közben, ahogy haladtam a történetben, folyamatosan elképesztett és a markában tartott a mesélő és a mesék egyaránt.

Eleinte azt hittem, csupán két főszereplője van a könyvnek, egyikük Győző egy kissé lelkileg sérült, negyvenes éveit taposó férfi, aki mentális problémákkal küzd. A másik szereplőnk a kilencven éves Kamilla. Ő egy idős, sokat látott hölgy, akit egyből a szívembe zártam. Elegáns és bátor, okos asszony, aki lehengerlő humorral és tartással kezeli a helyzetet, amibe rángatják. Győzővel naponta találkozik, mivel a férfi hordja számára az ebédet, ám egy napon úgy dönt, hogy elrabolja Kamillát...
Kijelenti, hogy ő lesz a nagymamája, és éjszakánként meséket követel tőle, melyeket kisfiú módjára hallgat. Azonban a mesék közel sem olyanok mint amilyenekre számított és hallani szeretett volna. A legtöbb mese feldühítette és megijesztette. Kérdés, hogy Kamilla ezeket önmagának mesélte vagy inkább Győzőnek, hiszen a mesék feladata az irodalomban a feldolgozás és lezárás lenne. Vajon Kamilla ezeket amolyan tanmesének szánta a férfinak, vagy talán önmagán szeretett volna segíteni élete traumáinak feldolgozásában. Fiatalon is sok trauma érte már. (házassága, háborús évek, férje elvesztése).


Győző látogatásai és két mese között Kamilla életébe nyerhettük betekintést, szinte a legapróbb részletekig. Ezek a részek érdekesek és lebilincselőek voltak, annak ellenére, hogy legtöbbször a háború borzalmait taglalta, sokszor naturálisan és érzékletesen. Ennek ellenére jó volt olvasni, mert Kamilla hihetetlen erejét, és nőiségét, életrevalóságát bizonyította, ahogy a fiatal lány megismerkedik az élettel, a férfiakkal és a háború poklával. Derűs békével idézte fel az emlékeit, és ez meglepett, megérintett, helyettem fogalmazta meg, hogy mi az igazán fontos az életben. Az élet számít, annak elfogadása amit ránk mér a sors, túlélni, és nem az emlékeken rágódni. A regényben végig kézzelfogható motívum az őrület mellett a halál, a mesékben és Kamilla elbeszéléseiben is jelen van, ám nem tolakodóan, csupán az élet részeként. Számomra a mesék néha rémisztőbbek voltak mint a valóság.
Tetszett a kötet szerkezete, az olvasmányossága, igényes nyelvezete és maga az alaptörténet. A letisztult szöveg sallangmentes, lendületes, vitt magával.


A mesék valóban kemények, hatásosak. Nekem kissé sötét, túl szürreális volt a háttér, minden a halál támakörére épült. Nyugodtan írhatom, csak felőtt olvasóknak ajánlom. A sejtelmes borító telitalálat, tökéletesen illeszkedik a cselekményhez, annak atmoszférájához. Kiemelném még Müller Péter nagyszerű illusztrációit. Mind hangulatában, mind tartalmában jól illeszkednek a műhöz, emeli az olvasás élményét.





ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv! E-könyv  formátumban is kapható. 

           

MÁRTONFFY ANDRÁS


1972-ben születtem Budapesten. Jellegzetesen csóró, értelmiségi családban, egy óriási, lepukkant régi lakásban nőttem fel. A Moszkva téren és a környékén gyerekeskedtem: a Városmajorban és a Vérmezőn szocializálódtam, a budai vár eldugott és romos kalandparkjaiban jónéhányszor majdnem meghaltunk a haverjaimmal.
Az úgynevezett „előző rendszerben” eltöltött, eseménydús tizennyolc év után, 1990-ben érettségiztem, így a felnőttkorom jelképesen is a rendszerváltás pillanataiban kezdődött. Angolnyelv- és irodalomszakos tanárként végeztem az ELTE-n, aztán később humánpolitikai, sőt, egy bohó pillanatomban újságírói diplomát is szereztem.
Tettem néhány elvetélt kísérletet arra, hogy normális állásom legyen, aztán inkább megmaradtam a szabadúszásnál. Angol nyelvet tanítottam, majd a céges tréningek tanulságos világában tevékenykedtem, és nemzetközi coaching-akkreditációt szereztem. Mindezeket a mai napig is művelem amellett, hogy regényeket írok. 2016-ban jelent meg az Én, Sándor Erik – Egy pszichopata emlékiratai-című regényem, 2024-ben pedig a 11 Éjszaka. Feleségemmel két fiút neveltünk fel.






Trend, 2024
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469212 · Illusztrálta: Müller Péter

Tiszta

Gáspár András Gáspár: Tiszta





                                   

Biztosan állíthatjuk, hogy a történelem, ezen belül a vallástörténelem egyik legsötétebb bugyra az inkvizíció idejére tehető. Ezekben az évtizedekben senki sem volt biztonságban, bárkire bármikor rásüthették az eretnekség bélyegét. Az egyház kíméletlenül lecsapott és elítélt mindenkit, akit bűnösnek vélt, Isten ítélőszéke senkinek nem kegyelmezett. Különösen, ha ellenszegült, másképp gondolkodott. Gáspár András Gáspár fikciós történelmi kalandregénye közvetlen az inkvizició előtt, de ebben a közegben játszódik.

A megfélemlített nép pedig nem kérdőjelezte meg a papok szavát, hatalmát, sok ártatlan lélek veszett oda a máglyákon, vagy a tömlöcök mélyén. Tegyük hozzá, hogy legtöbbször éppen a bírák leplezték saját gyengeségeiket és bűneiket, könnyű volt másokra hárítani a felelősséget, a hatalom és becsvágy győzött az alázat és a félelem ellenében.
Ennek a korszaknak a közepébe csöppenünk bele, és merülhetünk el a Tiszta című történetben, amely főhőséről kapta a címét. Az egykori Frank Birodalomban, egy kis faluban, Feu-Chapelle-ben egy pap buzgón imádkozva füleli végig saját húga szülését. Meglepő módon a születendő gyermek haláláért fohászkodik, azonban a kicsi életrevaló és felsír, bonyodalmak sorát indítva el ezzel. Ő lesz a későbbiekben Tiszta. A szerző döbbenetes erővel ragadja meg az olvasó képzeletét.

A pap, Benedict atya, későbbi főapát bármire képes, hogy eltussolja szerepét a fiúcska életében és származásában. Első lépésként kasztrálják, így a helyi apácazárdára bízhatják neveltetését, ahol néhány boldog év is kijut Almondnak. Itt kapja élete szerelmétől a Tiszta nevet, lelkivilágát, szíve tisztaságát, ártatlan lényét tükrözve.

Cseperedésével sajnos egyre nagyobb veszélyt lát benne Benedict atya, ami nem véletlen. Kezdtem sejteni a háttérben megbúvó okot, de még így is meglepett a bizonyosság. Az atyáról szépen lassan bebizonyosodik, hogy elképesztően gonosz és megszállott, minden rémálom megtestesítője. Semmitől sem riad vissza, érdekes módon végül az ördög megszállásának tulajdonítja saját tetteit, pedig csak elvakultan gonosz. Lassan fény derül Tiszta származására, a körülötte lengő titkokra, melyek között meglepő és felemelő eseményekről is olvashatunk. Ezeket a részeket volt a legjobb olvasni, bőven akadtak kedves, állhatatos szerettei, apácák, apátnők, szolgálók, kikről félve vártam mikor esnek áldozatul Benedict vérgőzös ámokfutásának. Sok szereplő lett a kedvencem, Amina nővér, Colette, Esther, Bianca, és persze Villám a bolondos, okos, vidám kutyus, igazi színfolt volt a könyvben. Sigmund gróf pogány istenhite kifejezetten érdekes volt számomra.

Megrendítő történet, az egész olyan volt, mint egy hosszú mese, ahol bőven folyt a vér az oldalakon, már számolni sem tudtam az áldozatokat, rágalmakat. Az atya, mint megtestesült gonosz hajtotta végre jogosnak hitt akaratát. Van minden a cselekményben: szeretet, gyűlölet, kitartás, bátorság, alázat. Végig olvasmányos volt, de az ember tehetetlennek érezte magát, izgultam az ártatlan szereplőkért. Kinek merre fordult a sorsa nem árulnám el, érdemes elolvasni, tartogatnak meglepetéseket még az utolsó oldalak is. Jók és rosszak igazi harca elevenedett meg az oldalakon, tiszták és gonoszok, vallási köntösben, a hatalom álcája alá bújva..


Szükségem volt néhány napra, hogy leülepedjen a történet, és helyére kerüljenek az olvasottak. Bevallom eleinte arra számítottam, hogy a szokásos boszorkányperről olvasok majd, a pogányság és kereszténység ellentétéről. Talán nem tévedtem túl nagyot, azonban a szálak mélyen túlmutattak ezeken. Jelen volt a bigott vallásosság, és a tiszta istenszeretet, és elképesztő, hogy mennyire el lehetett bújni ezek mögé, minden bűnt megmagyarázni, és elleplezni. Érdekes, hogy a vallás és az egyház terjedése, a hittérítés, ennyi fájdalommal jár, holott áhítatnak, és szent érzelmeknek kellett volna születniük helyettük. A sodró lendületű, olvasmányos történelmi thriller több meglepő fordulatot tartogat az olvasó számára. Izgalmas és letehetetlen könyv, hiszen történetvezetése, a karakterek sokszínűek. Remek kalandregény, ami jól eleveníti fel a korszakot, az akkori életet.

Trend, 2023
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469151

Ebek ​harmincadja

 

Erich Kästner: Ebek ​harmincadja

                                                  

A német szerző, Erich Kästner nevéről elsősorban gyermek és ifjúsági regények jutnak az olvasó eszébe. A Két Lotti, a Repülő osztály vagy az Emil és a detektívek írója ma is népszerű a fiatal olvasók körében, film is készült könyveiből.


Ezen írása egészen más, kifejezetten felnőtteknek szóló, fekete humorral átitatott, szókimondó, szatirikus írás.


Hányatott sorsa volt a könyvnek, hiszen már a megjelenése sem volt zökkenőmentes. Több helyen megváltoztatták és lerövidítették, (elsődlegesen a szexuális tartalmú részeket), de most teljes egészében került boltokba a regény, ahogyan azt a szerzője megírta. Igazi irodalmi csemegének is tekinthetjük ezt az új megjelenést, ami szokatlanul szókimondó.
Kästner 1931-ben készült el ezzel a könyvével, ami gondolatokat ébresztő súlyos erkölcsi dilemmáknak ad helyet. A szórakoztatónak tűnő történet mögött az erősödő nácizmus léleknyomorító, félelmet keltő  antiszemitizmus képei bukkannak elő. A munkanélküli német tudós, Jakob Fabian történetéből. Az 1920-as évek végi túlfűtött Berlin adja a hátteret. A politikailag és erotikusan megromlott város, valamint a főhősünk, Fabian egy munkanélküli német orvos sodródása, a kilátástalan, önpusztító életmódja, céltalansága jól szimbolizálja a korszakot. Fabian a két világháború közötti időszakban, Berlin bárjaiban múlatja idejét, kikapós nők társaságában. Hősünk néha bizony meghatóan naivnak tűnik ebben a forgatagban.
A regény számos olyan történelmi eseményt is megemlít, amelyeknek Erich Kästner kortársként szemtanúja volt. Tény, hogy különös, meglepő olvasási élményt nyújt. Rövid és mozgalmas fejezetei, olvasmányos stílusa megfogja az olvasót. Egy keserű, realista korrajzot olvashatunk. A gondtalannak tűnő hozzáállása sodorja Fabiant az elkerülhetetlen végzet felé.


A könyv utószava is sok érdekességet, háttérinformációt tartalmaz a regény viharos történetéről. A nácik 1933-ban máglyára dobták a könyvet... túl obszcénnak ítélték. Ezt Sven Hanuschek szerkesztő írta. A vitákat generáló regény, alig néhány hónappal megjelenése után már több mint harmincezer példányban kelt el. Kästner könyve mindenekelőtt figyelmeztetés volt kortársai számára, ami természetesen hatástalan maradt. A mű helyreállított ősváltozata most először olvasható magyarul.





     

Erich Kästner (Drezda, 1899. február 23. – München, 1974. július 29.) német költő, író, forgatókönyvíró. Írói álneve: Berthold Bürger. Kästnert többször elvitte a Gestapo, és kizárták az írószövetségből. Az 1933-as könyvégetés során (ezen ő maga is jelen volt) az ő művei is „a német szellemmel ellentétesnek” minősítve máglyára kerültek. Kästner nagyon sikeres volt gyermekeknek írt könyveivel, amelyek sok kiadást értek meg, több nyelvre lefordították azokat.




Trend, 2023
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469076 · Fordította: Győri László

Régi ​karácsony

 

Fekete István: Régi ​karácsony



                                      

"Körülöttünk leng a pipafüst; szagáról nagyapám jut eszembe… s a szívemben újra karácsony van."




Karácsony előtt, az adventi időszakban igazi ünnepváró olvasmány ez a Fekete István novellaválogatás. Ifjúsági regényei közismertek, az íróink között megkerülhetetlenül meghatározó. Számomra ő egy igazi hungarikum. Ez a rövid, ám annál tartalmasabb kötet tökéletes hangulatot adva segít egy régmúlt világ díszletei között megtalálni a karácsony, az ünnep misztériumát.

"Az éjszakából régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében."


A kötetbe gyűjtött írásokból a falusi ember gondolkodása, élethelyzetei villannak fel. Ahogyan írja az író, a "fenyőszagú csend" lengi be az emlékeket. Van itt humoros, bölcs pillanat ahogyan természetesen megjelenik a bánat, az öröm, az ünnepvárással megidézve a régmúlt korok karácsonyi hangulatát. Meghitt, tanulságos történetek ezek, szeretettel ábrázolt karakterek, szépséges szomorúsággal, némi melankóliával, amelyben felcsillan a csoda. Amit mára bizony elvesztettünk. Igen, sajnos megváltozott a világ, átértékelődtek az élet kínálta lehetőségeink. Jó megismerni, kicsit visszatérni ehhez a nyugodtabb, békés falusi életformához. Minden novella különleges atmoszférával bír.

Meghatározó a természet és az állatok szeretete, a falusi ember szokásai, hagyományai, gondolatvilága. Ünnepvárás, hétköznapok, az élet összes bensőséges pillanata itt van a lapokon. Pontosan felrajzolt portrék, emberi sorosok villannak fel. Tiszta, őszinte emberi érzésekkel átitatott, szívből jövő történetek ezek. Többségében az író gyermekkora karácsonyait idézi fel. Vicces és megható, helyenként keserédes, történetek, gyerekcsínyek az apai szigor árnyékában.


Számtalan emléket, "régi karácsonyt" idézett fel bennem Fekete István. Elmerengtem, az életem karácsonyai közül mi az, mennyit is tudok felidézni? Mitől válik maradandó emlékké egy-egy ünnep: a finom falatok, a csillogó ajándékkupac, vagy a régi telek emléke hogyan süpped bele a hóborította valóságba. A társaság, az öröm perce, az együttlét az amitől varázslatos lehet a családi élmény. A fiatalabbak felfedezhetik a múltunk jelentős darabját, emlékeit. Igényes, választékosan megfogalmazott életpillanatai a humort sem nélkülözik, örökérvényűek. Nem csak állattörténeteivel szórakoztat, de a gyermekkorról, a magyar falu életéről is élményeket gyűjthetünk olvasás közben. Fekete István egyszerűen zseniális.

Szívhez szóló novellagyűjtemény huszonhat novellája egy mára megváltozott, sajnos eltűnt világról és szereplőiről mesél. Jóleső érzés volt olvasni, olyan békés, megnyugtató hangulata van a novelláknak. Fekete István írásaiból árad a nyugalom, a természet iránti szeretet. Néhány jelzővel, hasonlattal leír egy emberi életet, karakterábrázolása elképesztően pazar. Felbukkan a barátság ereje, a családi összetartozás, az élet múlandósága, a csodavárás ezernyi pillanata. Az élet napi csodái, a természet varázslatos hatása adja életünk sokezernyi apró, de fontos emlékét. Olvasás közben minden megelevenedik, látványos képi világa, érzékletes tájleírásai lenyűgöző hangulatot teremtenek. A maguk egyszerűségében gyönyörűen megírt novellák sorakoznak a kötetben.

Nehéz bármelyik történetet kiemelni, hiszen mindegyik írásban van valami bájos, szerethető varázslat. A címadó novella mellé a kedvenceim lettek: A két szánkó, Tódor, Éjféli látogatók, Karácsony, December I, és II, A bizonyítvány, valamint A medve és a Decemberi hajnal írások. Fekete István művei mindig mélyen megérintenek, örök kedvenc. A könyv kis történetei igazi ráhangolódást tudnak adni az ünnepet megelőző, várakozással teli időszakra. Érdemes kicsit elmélyedni, elcsendesülni és elgondolkodni az életünk mozzanatain. Jövő karácsonyra örömmel olvasnám a régóta nem beszerezhető Tíz szál gyertya könyvét. Olvassátok Fekete Istvánt!

"A szél elállt, a hó már csak szálingózott, hamvas felhők mögött volt a nap, de a táj fehér volt, világos és tiszta, és most már mindenki tudta, hogy a világot birtokába vette az Idő negyedes fejedelme, a Tél."

A kötetben egybegyűjtött adventi és karácsonyi történeteket Fekete István 1947 és 1969 között, az Új Ember című hetilap felkérésére írta.








   

Fekete István (1900. január 25. (Gölle, Magyarország) – 1970. június 23. (Budapest) író, számos ifjúsági regény és állatokról szóló történetek közkedvelt szerzője. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Érdekes anekdota, hogy a szépírói karriere is rókáknak köszönhetően indult el. Az 1930-as években a Nimród vadászújságban jelent meg a Traktort követő rókák című írása. Ezt olvasva barátja a nagy Afrika-kutató szintén vadász, Kittenberger Kálmán biztatta a további állatos történetek írására. Neve hallatán talán a két legismertebb, legnépszerűbb regénye a Tüskevár és a Vuk mindenki előtt ismert. A mezőgazdászként végzett író 1936-ban pályázatra írta első regényét, A koppányi aga testamentumát, amellyel első díjat nyert. A Tüskevárért 1960-ban József Attila díjjal tüntették ki. Nagyon erős dohányos volt, ami miatt 1968-ban már kapott egy szívinfarktust. 1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezik nyugalomra, majd, évtizedek múlva gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.



Trend, Budapest, 2023
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469168