A ​győztes nem nyer semmit

 

Ernest Hemingway: A ​győztes nem nyer semmit




                                                       

Az Ernest Hemingway életműsorozat novelláit bemutató utolsó, harmadik kötet lenyűgöző és hiteles olvasata a Nobel-díjas szerző munkásságának. Most is az élet különböző szakaszait vizsgálják ezek a történetek Hemingway egyedi perspektíváján keresztül. Az 1933-ban megjelent kötet karakterei és a háttér nagyon változatosak. Némelyikük megjelent folyóiratokban, de többségük korábban sem jelent meg.


                   

Talán ez Hemingway egyik kevésbé ismert és egyben utolsó novellagyűjteménye. Ezek a történetek a magányosokról és a vesztesekről, a rossz döntéseket hozókról szólnak. Szereplői betegek, megkínzottak és gonoszok, elég frusztrált itt Hemingway világa. Az általa ábrázolt karakterek megkeseredett, megöregedett, reményvesztett figurák, akik nem igazán lelik helyüket az életben. Ne várjunk minden történetben happy endet, mert az nem Hemingway stílusa. Olvasás közben éreztem a fájdalmat, a reményvesztett útkeresést a boldogság felé.

A kis kötetben 14 történet bújik meg a lapokon. Nem csak a szereplők, a helyszínek is változatosak: Amerika, Párizs, Spanyolország vagy Svájc bukkan fel többek között. Az indító novella a Vihar után címet kapta, Réz Ádám remek fordításában olvashatjuk. A szerencsevadászat, a könnyű pénzkereset vesztese a főszereplő, aki más tragédiájából szeretne hasznot húzni. Nem sikerül neki. A Tiszta, világos kávéház a magány, az öregedés elkeserítő fázisát mutatja be az élet végén. A szereplők egy idős, spanyol koldus és két pincér. Az Időváltozásban egy házaspár válás előtti megbeszélését ismerjük meg, ahol a nő lépne ki egy másik nő miatt.

Egyik kedvencem lett az Ahol a folyó kiszélesedik történet. Itt a háború borzalmai villannak fel. Ez egy hosszabb novella. Homokos vér a következő, ez is döbbenetes és megrázó írás Hemingway szikár stílusában. Pici humort, vágyakozást és némi naivitást olvastam ki az Egy olvasó levele történéséből. A naív, szerelmes nő igyekszik megbocsátani, felmentést találni a háborúból visszatért fiatal, szifiliszes férjének.

A Hódolat Svájcnak három rövidke írásból áll össze. A svájci vasútállomás éttermében folytatott különféle beszélgetések ismétlődő elemei, három féle módon mutatják meg a vonatra váró férfi időűző várakozását. A tét nélküli kockáztatás példája is lehetne a három sztori.

Az Áldás-békesség, Urak mellett a Halottak természetrajza volt szerintem a másik legerősebb írás a kötetben. Az elsőben egy kamaszfiú tragédiáját ismerjük meg. A másik Hemingway egyik legszebb novellája, ami egy tudományos értekezés a halálról, majd szándékosan a háború személyes visszaemlékezésévé válik. Végig erős érzelmeket mozgat a novella, Hemingway stílusa időtlen.

A záró novella az Apák és fiúk ismét egy gyöngyszem. Itt ismét felbukkan Nick Adams, a fia, és az apja azaz a nagyapa a főszereplő. Hemingway novellaíróként kezdte irodalmi pályafutását, ez a kötet pedig a legjavából válogatva tárja elénk ezen írásait. Ismét lenyűgözött ez a Hemingway teremtette világ, amit benépesített sajátos karaktereivel.


ITT  megrendelhető kiadói kedvezménnyel!  

   

Ernest Miller Hemingway: 1899. július 21. (Oak Park, Illinois, USA) – 1961. július 2. (Ketchum, Idaho, USA) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.

Az irodalmi Nobel-díjat 1954-ben, Az öreg halász és a tenger kisregényéért kapta meg.






XXI. Század, Budapest, 2023
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635683697 · Fordította: Bart István, Déry Tibor, Lukácsy András, Réz Ádám Róna Ilona, Sükösd Mihály

Vándorünnep

Ernest Hemingway: Vándorünnep







                                                              

„ Ha szerencséd volt
és ifjan Párizsban élhettél,
bárhova vetődj életed során,
Párizs veled marad mindig,
mert Párizs vándorünnep ”

Mesés kalandozás Párizsban a 20. század egyik legnagyobb írójával. A Vándorünnep az író posztumusz kötete, három évvel Hemingway halála után, 1964-ben jelent meg. Afféle emlékidézés ez a novellafűzér, Hemingway 1921-1926-os, Párizsban eltöltött éveiről. 

          

Már az első történettel megragadott ez az alig 200 oldalas novelláskötet. Azért is élmény volt olvasni ezeket az novellákat, hiszen a szerző itt még kezdő, szárnypróbálgató író boldog éveit idézi meg. A pályája elején járó, fiatal íróként találkozhatunk és élhetjük át vele mindazt amit akkoriban Párizs nyújtani tudott egy magafajta írópalántának. Nem is akármilyennek, hiszen már itt megvillant a tehetsége. Hemingway a húszas évei elején járt ekkor, feleségével és kisfiával élt a francia fővárosban. A történetekből felvillan Hemingway első házassága Hadley Richardsonnal. (kép) Érezhetően boldogok voltak és a nélkülözések ellenére is élvezték azt, amit az élet nyújtott nekik. 

Igaz, hogy már az idősödő Hemingway emlékeit olvashatjuk párizsi éveiről, de remekül felidézte az akkori hangulatot, élményeit és érzéseit. Azt hiszem itt még valóban boldog volt, nem élte át a 2. világháború poklát, ami számtalan regényét ihlette. Különleges csemege ez a könyv, ritkán vallott önmagáról ilyen mélységben és mondhatni, szinte bőbeszédűen. A visszaemlékezések magával sodornak és nem engednek.


„Jól és olcsón étkeztünk, jót és olcsón ittunk, jól és összebújva, melegen aludtunk, és szerettük egymást..”



A novellákból kibontakozik a város hangulata, a színes, szagos forgatag gyönyörű leírásokban kel életre előttünk. A Szajna-parti városban kezdtünk kalandozni, ami tényleg megér egy misét, ahogyan Hemingway mesél. Jó lenne azonnal odautazni, valami időgép segítségével, együtt bebarangolni a várost, megismerni a kávéházak hangulatát. Este üldögélni a Szajna-parton, borral a kézben, nézni a város fényeit. Párizs igazi ünnep, egy himnusz az élethez, a barátsághoz, az alkotáshoz. Egy csodálatos tisztelgés a kötet Párizs előtt. Személyes hangú önéletrajzi írás ez, de aki ismeri Hemingway életét, munkásságát, tudhatja, hogy valójában minden regénye az életéből fakad, és annak állomásait tükrözik. Tapasztalt és tanult, élvezte a párizsi életet, fanyar derűvel szemlélve a barátait, azok eszmecseréit irodalomról, az életről.

              

Fontos háttér, hogy megismerjük a korabeli művészvilág több szereplőjét. Elképesztő irodalmi közegben élt és alkothatott. Ekkoriban már kéziratként emlegeti a Fiestát, ami később a legnagyobbak közé emelte.
Ezek az anekdoták az Elveszett Nemzedék más szereplőivel izgalmas hátteret adnak a háborúk közötti Franciaországnak. Nyüzsgő, lüktető élet lehetett ott akkoriban. A kor számos jelentős alakjával találkozhatunk a lapokon: Többek között James Joyce, Wyndham Lewis, Ezra Pound, Ford Madox Ford, Alice B. Toklas alakja tűnik fel. Több anekdota is elhangzik Picasso-ról. Ezek gondoskodnak némi humorról. Külön tetszett az F. Scott és Zelda Fitzgeraldról szóló rész. Ez egy mély és különleges művészbarátság volt a két író között. Ebben az időszakban született Scott Fitzgerald A nagy Gatsby regénye. 

     

Nem lehet szó nélkül hagyni a XXI. Század Kiadó igényes kivitelű, gyönyörű borítóját sem. Ez az életműsorozat nyolcadik kötete, képen az első kiadást mellékeltem. Nálam eddig a Fiesta borítója vitte a pálmát. Színes, hangulatok, egy életérzés van ezúttal is a borítón. Letisztult mondataival egy gyöngyszem ez a könyv, nem csak a sorozatban! Olvassátok, fedezzétek fel Hemingway szemével Párizst! Hemingwayt olvasni, ismerni, érteni és szeretni kell, kihagyhatatlan és összetett élmény minden regénye! A Vándorünnep egy csodás darab ebből a mozaikból, amit érdemes kiraknunk..





ITT kiadói kedvezménnyel elérhető a könyv! 




      

Ernest Miller Hemingway: 1899. július 21. (Oak Park, Illinois, USA) – 1961. július 2. (Ketchum, Idaho, USA) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.
Az irodalmi Nobel-díjat 1954-ben, Az öreg halász és a tenger kisregényéért kapta meg.





Eredeti megjelenés éve: 1964
XXI. Század, Budapest, 2023
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635683673 · Fordította: Göncz Árpád

A folyón át a fák közé

Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé




                                      

„A képet nézd elfogulatlanul, a könyvet olvasd nyílt szívvel, mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.”




Ez egy késői Hemingway történet, 1950-ben jelent meg eredetileg, két évvel előzte meg Az öreg halász és a tenger kisregényét. Richard Cantwell, az amerikai ezredes visszalátogat Velencébe, hogy találkozzon régi barátaival és fiatal szerelmével, részt vegyen egy kacsavadászaton. Miközben szerelmével Renata grófnővel szoros és nyilvánvalóan romantikus kapcsolatot ápol, ami enyhíti az ezredes összes fájdalmát. A regény egy kisebb mű, a Hemingway védjegyeként jellemezhető minimalista stílusban megalkotott történet az életről.

   "Lányom – mondta az ezredes. – Mikor tanulod meg végre, hogy én azért ugratlak, mert szeretlek?"


A történet rendkívül egyszerű, nem sok történés van. A leírások, jellemzések kifejezetten tetszettek.Különleges hangulatú művet írt, egyszerűen, érthetően. A fiatal lány és az idős katona közötti szoros kapcsolatában számomra a nő az ezredes elveszett fiatalságát jelentette. Az ezredes a regényben visszatekint a háború iszonyatára és hiábavalóságára, ami kitöltötte életét. Ez nagy kontrasztként szolgál utolsó velencei szerelme rendkívüli gyengédségéhez. Rádöbben, hogy képtelenség visszaszerezni az elveszett fiatalságot, és elfelejteni a háború lelki sebeit. Közvetlenül a második világháború után az Egyesült Államok hadseregének idősödő hivatásos katonája, Richard Cantwell szívbetegségben haldoklik, és úgy gondolja, hogy a halála közeledtével az utolsó napját vadászattal, és a fiatal Renatával szeretné tölteni. A könyv részletezi Cantwell utolsó napjait, gondolatait, a történet nagyobb része egy belső monológ körül forog, amelyet az ezredes saját múltjáról beszél. A belső elmélkedés az élet mulandósága végtelen szomorúsággal jelenik meg a kisregényben. 

     

Feleleveníti az első világháború alatti olaszországi szolgálatát, kudarcos házasságait és azokról a szörnyű élményekről mesél, amelyeket ezred- és hadosztályparancsnok-helyettesként elszenvedett a második világháború európai hadjáratában. A veszteségek az élet részei, de sosem múló trauma, akár egy szerelem árnyékában is. Az ezredes három nőt veszített el élete során. Velence, csatornái és palotái a hátteret adják ennek a fájdalmasan őszinte emlékidézésének. Maga a kacsavadászat a történet utolsó harmadának eseményeit teszik ki.
Hemingway legnagyobb erőssége az volt, hogy hatalmas, mélyreható életigazságokat, egy életleckét tudott egyetlen nagyjából költői történetbe foglalni. A kötet a XXI. Század Kiadó Hemingway életműsorozatának része. 



Kedvezménnyel ITT lehet a tiéd a kiadótól! 












Eredeti megjelenés éve: 1950
XXI. Század, Budapest, 2022
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682706 · Fordította: Göncz Árpád

Férfiak nők nélkül

 Ernest Hemingway: Férfiak nők nélkül

                                                     

A második novella-válogatást olvashatjuk a XXI. Század Kiadó jóvoltából. Igazán elismerést érdemlő vállalkozás a ma emberének is megmutatni ezt a kiváló és egyedi stílusú szerzőt. Hemingway igazi klasszikussá nemesedett. Ez a kötet 1927-ben jelent meg először, már a címe is figyelmet érdemlő. 

Hemingway novellái jól megírtak és elgondolkodtatóak. Hemingway férfias karakterek választékát kínálja nekünk, többnyire kedvenc férfifigurái közül válogatva: katonák, torreádorok, maffiózók és bokszolók. A könyv címe ellenére néhány mesében van egy-egy női karakter, ami jól színesíti az adott novellát. A férfiak nők nélkül mérföldkő volt Hemingway karrierjében. A Fiesta már korábban bebizonyította, hogy kivételes erejű regényíró, de ezekkel a novellákkal, a második gyűjteményével megmutatta, hogy valóban egyedülálló tehetségű művész.

Hemingway letisztultságát sallangmentes megfogalmazásban olvashatjuk. Egyedi elbeszélésmódja azonnal felismerhető. Témái jellemzően férfias érzelmeket mutatnak be. Egyszerű történetek, egyszerű emberi sorsok, az élet viharában. A történetek sokféle témát ölelnek fel: bikaviadal, boksz, háború és merénylet, válás, abortusz és a halál mellett még a homoszexualitás is megjelenik, amire nem számítottam. Ezzel bevallom, alaposan meglepett Hemingway. Néhány novella az utazások élményeiből született. A záró két novella lett kedvencem még a kötetből. Kiváló fordítók tolmácsolásában olvashatjuk ezt a tizennégy történet, ami a szerző korai korszakának legfontosabb és legszínvonalasabb írásait adja közre.

Hemingway szereplői mélyen emberiek. Mindegyik történet nekem a női kéz hiányát mutatja, a megkérgesedett férfias lélekkel foglalkozik. Merészek, keményen élők, klasszikus Hemingway-karakterek. Erkölcsi eszményképek, akik méltósággal viselik a vereséget.

                      

Hemingway-t, ahogyan a gyűjtemény címe is sugallja, férfias írónak tartják, nem véletlen. Ezek a témák talán vonzóbbak a férfiak számára, ahogyan a szereplők, akikről ír, túlnyomórészt férfiak. Ironikus módon azonban történetei közül a legjobbak azok, amelyekben nők is szerepelnek: az abortuszról szóló beszélgetés talán az egyik leghatásosabb a kötetben. A fehér elefánt formájú hegyek két szereplője szinte ki sem mondja miről beszélgetnek, ám Hemingway párbeszédtechnikája itt a legjobb. Tetszett még a nyitó novella a torreádor utolsó fellépéséről, az Aki nem adja meg magát című írás. Ez a leghosszabb lélegzetű a kötetben. Jó volt a Bérgyilkosok és a Tíz indián története, ahol a fiatal szerelmesekről olvashattam. A csalódás a szeretett személyben mindig fájó tud lenni. Mély és őszinte, férfias érzelmekről ír a szerző. Ezekre a történetekre biztosan fogok emlékezni ebből a gyűjteményből, hiszen sok minden tetszik Hemingwayben. Csodálatos az írói stílusa és az a képessége, hogy csendesen tudja befejezni a történetet. Hemingway az egyik legjobb az amerikai irodalmi kánonban.

A 21. Század Kiadó – Magyarországon először – az eredeti kötetek megjelenési sorrendjében, azok tartalmát követve, három kötetben adja közre Hemingway novellisztikáját. Ezért Hemingway olvasói, valamint azok, akik szeretik a novellákat, valószínűleg értékelni fogják ezt a könyvet.




ITT lehet a tiéd kedvezménnyel a kötet!



                 

Ernest Miller Hemingway: 1899. július 21. (Oak Park, Illinois, USA) – 1961. július 2. (Ketchum, Idaho, USA) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.
Az irodalmi Nobel-díjat 1954-ben, Az öreg halász és a tenger kisregényéért kapta meg.



XXI. Század, Budapest, 2022
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682621 · Fordította: Réz Ádám, Déry Tibor, Lengyel Péter, Máthé Elek, Ottlik Géza, Róna Ilona, Sükösd Mihály

A mi időnkben

Ernest Hemingway: A mi időnkben




                                           

"Hiszek benned, s az egész világon mindenkinek meg fogom mondani, hogy semmi sem számít, rajtad kívül."



Ernest Hemingway a huszadik századi amerikai irodalom kultikus alakja, a modern prózaírás mestere. Írói pályája a novellák jegyében indult: első igazán fontos munkája az először 1924-ben Párizsban, majd 1925-ben Amerikában is megjelent A mi időnkben című elbeszéléskötet volt. Hemingway a minimalista stílus szempontjából minden bizonnyal az egyik legmeghatározóbb író.

Hemingway szemlélete, hangja és stílusa összetéveszthetetlen. Az érzelmek összetett és széles skáláját vonultatja fel ezekben a rövid történetekben. A válogatásból kiemelkednek a Nick Adams történetek. Nick tizenkét éves, amikor az Indián tábor novellában felbukkan a kötet elején. Itt azonnal a születés, az élet és halál találkozásának lehet szemtanúja apja mellett, aki orvos. A szerelem hálójába gabalyodva, abból szabadulva ismerjük fel a Valami véget ért írásban, ahol már fiatal férfi. A férfibarátság ereje mozgatja a Háromnapos szélvész novellában Nick és Bill kapcsolatát. Olvashatunk róla a Sítalpon írásban is, de a kötetet záró két részes novella A nagy kétszívű folyónak is Nick a hőse. Itt egy csodálatos pisztránghorgászat eseményei elevenednek meg az olvasó előtt. Ezekben a történetekben mégis sok a boldogtalanság, és egy ponton Nick megkérdezi apját az öngyilkosságról is. A halál ott lebeg mint lehetőség, menekülni nem lehet előle. Ez volt az a könyv, amely a szerzőt a figyelem középpontjába állította, ezért is Hemingway életművének is egyik fontos sarokköve.

       

A novellák előtti felvezetőknek szánt kis életképekből a Hemingwayre oly jellemző bikaviadalok pillanatait olvashatjuk. Véres valósága az életnek, harc ez, hol a bika, hol a matador szemszögéből. Kiemelkedik még a háború témája A katona hazajön novellában. Itt hősünk lelki traumája egy életre beivódott, lelke nehezen gyógyul. Láthatjuk a francia katonákat a frontra vezető úton, ahol mindenki részeg. A háború borzalmai is jelen vannak ezekben az írásokban. A háborúból hazatért hős depressziós és környezetétől elidegenedett, megváltozott. 

Persze az alkohol is felbukkan a novellákban, jellemző és fontos elemként. Az pedig önéletrajzi elem, ahol egy sebesült amerikai katona beleszeret egy olasz ápolónőbe. Pontosan ez történt a fiatal Hemingway-el, amikor beleszeretett egy olasz nővérébe, miután Olaszországban megsebesült, és egy milánói kórházban lábadozott.

A bokszoló is kedvelt témája a szerzőnek. Olyan életképek ezek, ahol maga a történés már megvolt a novella kezdete előtt, vagy után fog kibontakozni, az olvasó pedig saját fantáziáját mozgatva bontja tovább az eseményeket. Kedveltem még a Mr. és Mrs. Elliot írást vagy a Macska az esőben is melankolikus képeivel jó olvasási élményt adott. Úgy gondolom, Hemingway későbbi nagyívű munkáihoz ez a novellagyűjtemény egy jó kiindulási alap. Korai gyöngyszemek ezek a novellák. Számos olyan téma felbukkan, amelyeket Hemingway a későbbi műveiben alaposabban kibont, használja őket alapnak. A letisztult, igényes kivitel a borítóra is igaz, ami illik Hemingway írásaihoz. Köszönet érte a 21. Század Kiadónak. 


       

Ernest Miller Hemingway: 1899. július 21. (Oak Park, Illinois, USA) – 1961. július 2. (Ketchum, Idaho, USA) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.
Az irodalmi Nobel-díjat 1954-ben, Az öreg halász és a tenger kisregényéért kapta meg.



XXI. Század, Budapest, 2021
keménytáblás · ISBN: 9786156122544 · Fordította: Déry Tibor, Réz Ádám, Sükösd Mihály, Szász Imre

Fiesta

Ernest Hemingway: Fiesta
A nap is felkel


                                                                  

A 21. Század Kiadó Hemingway-életműsorozat újabb kötete a szerző első regénye, ami 1926-ban jelent meg eredetileg. Mindenképpen aktuális ma is, ráadásul hiánypótló, hiszen már régóta sehol nem kapható, antikváriumok mélyéről ha fel-fel bukkant egy régi kiadás.

Röviden összefoglalva tipikus Hemingway-kötet: alkoholmámor, nők, az élet élvezete, fájdalmak és bikaviadalok. A prózája egyszerű és kifejező, tömör, mégis erőteljes. Középpontba állítja azt a bizonyos "elveszett generációt", amely a háborús évek sötét és nyomasztó képeit igyekszik feledni. Ennek a generációnak a szerző is tagja volt. A lüktető párizsi irodalmi és művészeti elit élete színes és eleven képeivel olvastatta magát. Átélhető és látványos, kedvcsináló ehhez a korszakhoz.

                                         

A megkapó történet már a helyszíneket tekintve is idillivé lett. Párizs éjszakai mulatóinak forgataga, az élet élvezete, menekülés a háború rémálmaitól, valahol a gyorsan és nagyon égni, élni érzetet hozta nekem. Kiégtek, és remény nélkül sodródva várják a holnapot a szereplők.

A regény különös, sugárzóan szép főhősnője, Lady Brett Ashley és az ő baráti (szeretői) társasága, Jake Barnes és Robert Cohn a főszereplőink. A helyüket kereső ifjak pezsgőbe, rumba, abszintba igyekeznek minden reményvesztettségüket fojtani. Míg a nagy kalandot, az élet izgalmait habzsolva keresik annak értelmét, belül a lelkük üressége nyomasztja őket. A nap is felkel alcím érzékletesen fejezi ki az idő múlását, a fiatalság tűnékeny illúzióját. Az utószóból derül ki, a Fiesta cím az első kiadótól származik. Mindezt Hemingway sallangmentes stílusában olvashatjuk.

Hemingway a valóságban is ellátogatott a feleségével, többször is járt a század ’20-as éveiben Pamplónában, a bikaviadalok színhelyén. Így a megidézett hangulat, képek lüktető elevensége hatásos és mozgalmas lett. Pontosan tudja és ismeri azt, amiről írt. Akkoriban sok amerikai ifjú élt Párizsban, napról-napra mozgalmas életet. Ez osztja két fő részre a regényt. Párizs és Pamplóna a két fő helyszín magával ragja az olvasó képzeletét.

Mielőtt azonban Spanyolországba érkeznénk, elindulva Párizsból, előbb vonattal Bayonne-ba jutunk. Aztán nyitott autóval felfelé a poros utakon a fennsíkig és Pamplonáig. Jake és barátja innen mennek Burguete-be horgászni, amíg Robert Cohn visszatér San Sebastiánba, hogy megvárja Brettet és legújabb jegyesét, Mike-ot. Az út a buszon Burguete felé - a sziklás vidéken keresztül látványos leírásokban elevenedik meg. Jake és Bill bort isznak a baszkokkal, ismerkednek a helyiekkel, szokásokkal. Alkohol és férfias erőfitogtatás itt is.

A három férfi összegyűlik Pamplonában, akik mind szeretői voltak Brettnek. Jake, az elbeszélő, Robert Cohn, aki még mindig elragadtatással van a lány felé, és ott van Mike, a vőlegény. A Lady tökéletes párja a férfi karaktereknek, bár egészen más nyomasztja. A kiábrándult társaság az éjszakába nyúló, végnélküli italozásban lát kiutat, a szenvedélyek megélésében, a szórakozásban. Igazából céltalanul sodródnak, az átélt háborús borzalmakra fogva mindent. Az érzelmek hiányát a whiskey sem pótolja. Jól érthető, átérezhető ennek a generációnak a tragédiája, amitől fontos és jellemző amerikai történet lesz. Végtelenül szomorú és valós az ábrázolt kép. 

       

Miután mindannyian elmennek megnézni, ahogy a bikák megérkeznek a ringbe, kezdődhet a vérgőzös mulatság. Elég mámoros, véres a történet ezen része, szerencsére rövidke kitérő is. Az igazi népünnepéllyé váló kínzás és az állatok legyilkolása számomra teljességgel elfogadhatatlan. Férfias, kegyetlen világ ez, vitán felül. Santiago, az öreg halász melankolikus elmerengéseit, karakterét nagyon szerettem. Ez egy céltalanul vergődő emberek nyomasztóvá váló, megoldás nélküli, részeges és véres ámokfutása volt nekem. Az „elveszett generáció” tagjainak életét próbálja bemutatni, ami hitelesen, jól sikerült. Kétségbeesetten, erkölcsi tartás nélkül kapaszkodnak egymásba, ám igazából semmi nem változik meg körülöttük. Ezért is némi hiányérzetem maradt a regény végén, bár ezt napjainkra szóló üzenetnek is értelmezhetjük. 

ITT  tudod kedvezménnyel megrendelni a 21. Század Kiadó újdonságát!



XXI. Század, Budapest, 2021
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635680443 · Fordította: Déry Tibor

Akiért a harang szól

Ernest Hemingway: Akiért a harang szól


                                                                   

„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” - John Donne




Ez az ima a mottója Ernest Hemingway először 1940 őszén megjelent és a XX. század legjobb háborús regényének tartott kötetének, ami ma is aktuális. Hemingway a spanyol köztársaságiakkal rokonszenvezve, az amerikai nézőpontból meséli el a történetet. A regényt Hemingway legjobb művei közé sorolják, ezzel aratta legnagyobb közönségsikerét is. Akkor, az októberi kiadás után néhány hónap alatt 75 ezer példányban talált gazdára az Egyesült Államokban.


Remek háttér és tapasztalatszerzés volt a regény történéseihez, hogy 1937-ben Hemingway Spanyolországban tartózkodott és a polgárháborúról tudósított. Így saját élményeit, tapasztalatait felhasználva alkotta meg a regényt. Valós és kitalált szereplői jellegzetes figurák, a gondolkodásuk, lelkiviláguk tökéletesen kidolgozott. A történet megfogott, végig benne volt egy különös feszültség, mely nem csak kitartott, de az utolsó lapokra még fokozta a feszültséget. Az emberi sorsok összefonódása, az együvé tartozás ereje adta a kalandok regényes hátterét. Ennek tanulsága, hogy egyedül a világ ellen esélyünk sincs, az összefogás ereje segíthet csupán.

A regény egyes szám harmadik személyben íródott, a cselekményt és a párbeszédeket Robert Jordan nézőpontjából ismerjük meg. A regény tehát a spanyol polgárháború idején játszódik, főhőse Robert Jordan a bátor, férfias, kihívásoktól sem tartó amerikai. Igazi Hemingway-karakter, aki különleges feladatot kap. Egy harcászati szempontból jelentős híd felrobbantásában kell segítenie. Robert, aki civilben spanyol nyelvtanár, már tíz éve él Spanyolországban. Így lesz a köztársaságiak önkéntese. A spanyol partizánokkal együttműködve a hegyekben bujkálva velük éli meg ezt a néhány napot. A hangulatos tájleírások adnak líra részeket, amit egy váratlan szerelem is színez, hiszen María meghozza a férfi életébe ezt a szép érzést. A történések alig három napba sűrítve bontakoznak ki az olvasó előtt. Robert Jordan, (aki meggyőződéses antifasiszta, önkéntes a köztársaságiak oldalán) küzdelmeinek színtere nem csupán az esztelen háború, ugyanis amikor időlegesen elhallgatnak a fegyverek, Jordan önmagával, a reményeivel és kételyeivel is hadban áll. Több olvasata lehetséges, a cselekmény összetett.

                   

Az életük tragédiája elevenedik meg, miközben a feladatra készülnek. A fasiszták hátában felrobbantani egy hidat nem kis kihívás. Ez szimbolizálja a fasizmus feltétlen elutasítását. A küzdelem és halál örök hemingwayi téma, mellé érkezik a szerelem. Persze nem kell megijedni, a romantikus részek megfelelő arányban bukkannak fel, oldva a feszültséget. A regényből érezhetően sugárzik az élet- és szabadság szeretete. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány lenne, számomra volt, amikor leült a cselekmény, vontatottá vált, mégis megéri olvasni. 

A történelmi háttér tökéletesen eleven képei, Hemingway stílusa egyedivé teszi. A végső leszámolás, maga az akció, pergő, izgalmas formában hoz remek zárást. Egy apró csavart épített a történetbe a szerző, ami mesterien működik. Az elkésett üzenet után a harang azokért szól, akik életüket áldozták a jobb élet reményében. Mindannyiunkért. Fájdalmas és megindító, mély mondanivalóval bíró regény.

A jobb eligazodás végett némileg utána olvastam a spanyol polgárháborúnak, amely 1936 és 1939 között zajlott. A regény szemléletesen mutatja be a polgárháború (és minden háború) brutalitását, az élet végességét. Feltárulnak a polgárháborús viszonyok, megismerjük a végsőkig elkeseredett gerillák gondolkodását, tetteinek motivációját. Itt megjelenik, jól tetten érhető a spanyol vérmérséklet és mentalitás a karakterekben. Ezekből a történetekből véres leszámolások és a kegyetlen bosszú, egyéb robbantások, kivégzések, a nyers erőszak elevenedik meg a könyv lapjain. Itt több, a valóságban is megtörtént esemény is felhasználásra került a regényben. A Hemingwayre jellemző tömörség a szövegben itt is megjelenik, a sorok közt is érdemes olvasni.


A fasiszták kegyetlenkedései a köztársaságiakból is embertelenséget váltott ki, ez a vad erőszak mindkét félre egyaránt jellemző. A megmentett lány, María is súlyos testi és lelki sebeket hordoz, a szerelem gyógyír számára. María és Jordan feltörő érzelmei jól ábrázolják, a boldogság a legváratlanabb pillanatokban köszönhet be életünkbe. A háború borzalmai közepette mégis, azonnal szárba szökken a szerelem, ami kétségtelenül akadályozza Jordan kötelességtudatát. 1943-ban Sam Wood rendezésében elkészült a regény filmváltozata Gary Cooper és Ingrid Bergman főszereplésével.




ITT tudod megvásárolni a regényt.




             

Ernest Miller Hemingway: 1899. július 21. (Oak Park, Illinois, USA) – 1961. július 2. (Ketchum, Idaho, USA) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.









XXI. Század, Budapest, 2020
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955921 · Fordította: Sőtér István

Búcsú a fegyverektől

Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől 






                                                                                                           



"Ha senki nem menne rohamra, mindjárt vége volna a háborúnak"






A 21. Század Kiadó Hemingway-életmű sorozatának második kötete az 1929-ben megjelent, önéletrajzi ihletésű Búcsú a fegyverektől regény. Az elveszett nemzedék jeles képviselőjének életművében ez igen fontos, klasszikusnak mondható, hiszen ezzel figyeltek fel rá, ez hozta meg számára az ismertséget. A megjelenését követő négy hónap alatt nyolcvanezer példány kelt el az első amerikai kiadásból. Kétségtelen, hogy a világirodalom egyik legismertebb háborús története ez, amit továbbra is Örkény István nagyszerű fordításában olvashatunk.  

A kalandos életű író részt vett az első világháborúban, (a Vöröskereszt mentőautóját vezette) Olaszországban és Svájcban, hol a regény játszódik. Valóban megsebesült ő maga is, ahogyan főhőse és narrátora, Frederick Henry tartalékos tiszt, és beleszeretett egy ápolónőbe. Ezek a valós tények, amik felhasználásával írta meg a regényt, aminek két filmes feldolgozása is készült. Számtalan írását olvastam a szerzőnek, ezt azonban még nem. Legjobban az izgatott, hogy a befejezést 47 alkalommal írta át a szerző. Nagy elvárásokkal fogtam bele, de felemás érzéseket hagyott. A háború undorító valódisága többször felvillan, de ez inkább keretet ad a szerelemnek, nem ez áll a középpontban. 







Hemingway férfias, kemény stílusban ír a háború borzalmairól, aminek már mindenki a végét várja. Egyszerűen szeretnék túlélni az emberek ezt az értelmetlen világégést. Frederic jó barátságban van az olaszokkal, különösen Rinaldival, aki a frontkórház orvosa. Rinaldi révén ismeri meg Catherine Barkley-t, aki egy skót önkéntes ápolónő. Ez a szerelem kibontakozása adja a fő vonalat a kiteljesedésig és a drámai lezárásig. A sors által meghajszolt két fiatal érzésem szerint csupán vigaszt keresve sodródik egymás karjaiba. Catherine is megtört, sérült lelkére keres vigaszt, hiszen vőlegénye az áldozatok közt van. Frederic hevesen udvarolni kezd, mély érzelmek csapnak fel a szereplőkben néhány pillanat alatt, majd mikor a férfit Milánóba helyezik, odakerül a nő is, aki időközben gyermeket vár.

Gyönyörű és érzékletes tájleírások gazdagítják a történetet, ahol számtalan esetben villannak fel a háború rémségei. Az édes-bús, évődős-csacsogós szerelmi történetet, ami néhol már-már banálisan egyszerű volt, ezek a részek hozzák vissza a valóság talajára. Frederic és Catherine szerelme és tragikusan rövidre sikerült boldogságát menekülések, újabb támadások, és a szökés Svájcba színesítik. Itt jó volt olvasni a szülés pillanatait megelőző idillien békés, együtt töltött, nyugodt időről. Számtalan szenvedés és bánat után egy erősen drámai véget kapott a cselekmény.



Kissé szomorúan tettem le, ezt nem vártam volna. Az öreg halász története után ez nem lett kedvenc. Nem éreztem Frederic személyes drámáját, szenvedését, de a lángoló szerelmét sem. Inkább olyan megkönnyebbülés-félét a végén. Ahogyan a férfias kihívás formáját a háborús képeknek is többször, bár érezhetően elítéli azért. A lóverseny, alkohol és a nők nem hiányozhattak most sem.

A könyv, mint irodalmi mű a vágyak realizálódását szuggesztív erővel ábrázolja. Hemingway nagyszerű közvetlenséggel adja vissza saját élményeit, tapasztalatait a háborúról és a szerelemről.

Idén október végén érkezik a sorozat harmadik darabja, az Akiért a harang szól című regény. Ez spanyol polgárháború idején játszódó, szintén önéletrajzi ihletésű történet ITT már előrendelhető!




ITT rendelheted a Búcsú a fegyverektől-t a kiadótól.









XXI. Század, Budapest, 2020
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156122148 · Fordította: Örkény István

Az öreg halász és a tenger

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger  






                                                                 




"Szamárság feladni a reményt"





Úgy gondolom, hogy ez a kisregény valóban egy igazi klasszikus, amit mindenki ismer. Hemingway életművének is egyik fontos sarokköve, hiszen az 1952-ben megjelent kötetért kapta meg előbb a
Pulitzer-díjat, majd 1954-ben az irodalmi Nobel-díjat. Két közismert filmes feldolgozást is megért, ahol Spencer Tracy (1958) és Anthony Quinn (1990) alakítja a főszerepet.




Most a XXI. Század Kiadó gondolt egy merészet és lecsapott az életműre, ami évek óta nem volt elérhető a könyvesboltokban. 19-re lapot kérni merészségnek tűnik, de az igényes kiadás és a kiváló fordítás együtt egy nagyszerű alkalom feleleveníteni a klasszikus amerikai irodalom alakját. Hemingway életének is meghatározója volt ez a kisregény. Előző, még 1950-ben kiadott regényét (A folyón át a fák közé) nem fogadta túl lelkesen a kritika. Előző nagy sikere óta így már tíz év telt el, nagyon kellett egy újabb kiemelkedő alkotás. Ez lett Az öreg halász és a tenger, ami akár Hemingway küzdelmét is szimbolizálhatja.



"Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."

A könyv és film párbajából legtöbbször a könyv kerül ki győztesnek, itt talán azonban az első feldolgozás eléri, vissza tudja adni a könyv lényegét, történetét. Kiskamaszként, egy hideg és havas téli éjszakán találkoztam először az öreg halásszal. Spencer Tracy Santiago alakítását lenyűgözve figyeltem. Talán nem kell mondani mekkora élmény volt azt látni, hogy "nem történt semmi" és mégis. Az öreg kitartó és heroikus küzdelme a tengerrel, a hallal való beszélgetése, majd a cápák támadásait látva egy éltre rögzültek a képek. Meghatározó emlék lett, ahogyan később a könyv is.Érdekes, hogy egy másik filmes-könyves élményem is fordítva esett, ami szintén Hemingway-hoz kötődik, ez A Kilimandzsáró hava volt.



Egy kis halászfaluban indul a történet. Santiago, az öreg halász nyolcvannégy napja zsákmány nélkül maradt, de nem adta fel a reményt. Optimizmusa lehengerlő, amikor kihajózik, még nem tudja mekkora küzdelem vár rá, hogy élete hala már ott várja a tenger mélyén. A címből három szó kap mélyebb magyarázatot, súlyozottan emelkedik ki a történetből. Az öregség, elmúlás, beletörődés fázisai tökéletesen adják vissza Santiago testi és lelki állapotát. Csodás karakterfelépítést kapunk.
A tenger adja az alapot ehhez a kitartó harchoz, ahol az élet és a halál szimbóluma a tenger. A halászat pedig az egyik legősibb mesterség. A tenger tele van rejtéllyel, még a jó ismerője sem tudhatja, mi van a mélyben, mekkora hallal viaskodik. Ember és természet párharca ez, ahol most mindkettő győztes lesz.

Igaz, a kifogott hatalmas marlint a cápák felzabálják, de Santiago erkölcsi győzelmet arat. Lenyűgöző és fájdalmasan szép pillanatok ahogyan a magányát oldva beszél a fregattmadárhoz, a halhoz, aki két napon át húzza magányos csónakját. A természeti jelenségek ismerete itt elkerülhetetlen a tájékozódáshoz is. A sikeres fogás után irány vissza Kubába, ám a vért megérezve megjelennek a cápák. Ami újabb elkeseredett harcot eredményez, menteni a menthetetlent, ami a cápák eledele lesz. Hiába a hite és kitartása, becsülettel harcol, ám esélye sincs, amit pontosan érzékel. Haza már csak a nagy hal csontvázával tér. A partra érve teljesen legyengült, sérülésekkel, sebekkel borított, meggyötört ember.

Hemingway Santiago alakjában önmagát alkotta meg. A bátor, férfias küzdelem és kitartás elképesztő. Ábrázolásában a természet is nagy szerepet kap, mennyire kiszolgáltatottak lehetünk mi, emberek. Talán minden életkorban másképp lehet olvasni. Számomra először a kaland és a küzdelem adott élményt, most újraolvasva a kitartó harc mellett az öregedés fokozatai is megindítóak lettek. Mennyire átértékelődnek, máshová kerülnek a hangsúlyok. Nem derül ki, hány éves is Santiago, csak, hogy öreg és szikár, ez is a fiú elmondásából derül ki. Santiago egy magányosan élő, szegény halász, aki mára bölcsebb, megfontoltabb lett. Egyetlen segítője egy fiatal fiú, Manolin, aki öt éves kora óta járja a férfivel a tengert. Az emberek egymásrautaltságára is ez jó példája.

Santiago tanítja a fiút, hogy a sikerek elérése sok kitartást igényel, adott esetben pedig kockázatot és veszélyeket is kell vállalni. Santiago (és Hemingway) számára jár a tiszteletet, hiszen ő maga is egy őszinte lélek, aki tiszteli a halat és a tengert. Hemingway csodálatos író, aki számtalan mélységet írt ebbe a látszólag egyszerű és rövidke történetbe.


"Nem volna szabad egyedül maradnia az embernek öregségére – gondolta. – De hát hiába, ezen már nem lehet segíteni."

Somogyi Péter borítóival indul a Hemingway-életműsorozat, aminek következő kötete a Búcsú a fegyverektől hamarosan megjelenik. ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a kiadótól a regényt!

Ernest Miller Hemingway: 1899. július 21. (Oak Park, Illinois, USA) – 1961. július 2. (Ketchum, Idaho, USA) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.





XXI. Század, Budapest, 2020
110 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955907 · Fordította: Ottlik Géza