2017. július 20., csütörtök

Aszály

Jane Harper: Aszály 




                                                 



"A pletykák kicsiben kezdték, csak a nap végére nőttek meg." 








Nagyon élveztem ezt a regényt olvasni, a történet tényleg filmre illő. Már az igényes, kifejező borítójával felhívja a figyelmet, az pedig csak hab volt a tortán, hogy egyik kedvenc szerzőm David Baldacci írt ajánlást az elsőkönyves írónő krimijéhez. Így olvasás után egyetértek Baldaccival: szép kerek, kidolgozott a történet, hihető és lezárt, végig feszült, izgalmakkal és csavarral a végén. Egy szenvedélyes, lélektani drámát kap az olvasó. Jó tempójú, figyelemre méltó és nagyon hangulatos történet ez.

A távoli helyszín a Melbourne közelében lévő Kiewarra még különlegesebbé tette a regényt. A skandináv krimik zord, hűvös világából jó kirándulás volt a perzselő hőség, aszály sújtotta Ausztráliába tett disztópikus kirándulás. A nyitó bekezdésből az olvasó beilleszkedhet a szerző leíró szövegébe, ahol a perzselő hőség már megjelenik. A talaj kemény és repedezett, a növények halottak és barnák, a folyó csontszáraz. A környezetet ígéretes részletességgel mutatja be, amitől ember és állat egyformán szenved, ahol ott lapul a fájdalom és a halál. A döglegyek már felfedezték a három friss holttestet, számukra terített asztal az elhagyott, magányos farm az izzó forróságban. Ez a perzselő hőség érezhető végig a lapokon. Ez a disztópiai háttér mellett a kiewarrai farmerek nehéz sorsáról és a régi intrikával, előítéletekkel élő családok kis közösségének élete adja a hátteret.

A rejtély, amely egy szomorú hazatéréssel kezdődik, gyorsan válik egy körmönfont thrillerré a családról, a barátokról. Kiewarra farmerei az évszázad aszályától szenvednek, a szegénységgel és
az alkoholizmussal küzdve próbálnak a kialakult helyzeten úrrá lenni. Van, akinél elszakad a cérna: Luke Hadler előbb a családjával végez, mielőtt önmaga ellen fordítja vadászpuskáját. A család temetésére érkezik vissza húsz év után Aaron Falk szövetségi ügynök, Luke gyerekkori barátja.

A visszatérése régi sebeket tép fel, hiszen a távozása mögött is egy haláleset áll. Hiába adott bombabiztos alibit neki éppen Luke, a kisvárosból mennie kellett, amikor évekkel ezelőtt barátjuk, Ellie Deacon meghalt. A városban többen gyanítottak, hogy hazudtak a gyerekek, többek közt Luke apja is kétségek közt van még mindig. Vajon ez a régi történet szálai a jelen bűnéhez vezetnek? A szerző finoman, érzelmesen szőtte össze e két szálat. Ez nem futószalagon termett, agyonhájpolt tucatsztori.

A szülők kérésére, Luke védelmére nyomozni kezd Aaron. A dolgok tovább bonyolódnak, amikor
a helyi zsaru elárulja gyanúját Aaronnak, hogy szerinte a gyilkosság / öngyilkosság nem feltétlenül
az, aminek látszani akar. Két apró dolog is felkelti a figyelmét, ami kétségessé teszi, valóban Luke állt a fegyver végén, tényleg ő húzta-e meg a ravaszt? Ha nem Luke volt, akkor vajon kinek állt útjában a Hadler család?


Azonban ahhoz, hogy megtalálja a gyilkost, Falknak is meg kell felelnie a múltjával kapcsolatos kérdésekre. Egy olyan közösséget ismerünk meg, amely haragot tart húsz éve. Az olvasó sok mindent megtud ebből a látószögből a múltról, azok szereplőiről. Ezek beszédes kapcsolatban állnak a jelennel. Érdemes figyelni az apró, elejtett, jelentéktelennek tűnő utalásokra. Izgalmas karakterek adják a mellékszereplőket is. Ellie apja és rokonsága, a városka orvosa mellett Raco rendőr jut fontos helyzetekhez. Aaron és az olvasó is egy ponton szinte mindenkit gyanakvással figyel, többek is állhatnak a régi ügy és a jelen bűne mögött. A gyilkos is végig képben van, olyan, akiről valóban a legkevésbé gondolná az olvasó. Érdekes volt a gyilkos érzéseit, gondolatait is nyomon követni a dőlt betűs részekben. Okos történet, egyszerre két titokzatos gyilkosság után nyomozhatunk. Luke halála miféle elfeledettnek hitt titkokat hoz még a felszínre?

Az írónő szenvedélyes precizitással és rendkívüli érzelmi hátérrel, feltárja a kisvárosi élet súlyos titkait, előítéleteit, és hazugságait. Nem csak a hőség által fellobbanó érzelmekkel a történet hátterében, de az elfojtott indulatok is erősen dolgoznak a városka lakóiban. Ennek a szenvedő alanya Aaron. Feltűnik egy régi lány, az egykori szerelem is. Titkokat, sérelmeket ő is hordoz a múltról. Izgalmas nyomon követni a régi barátság felelevenítését, majd a kialakuló feszültséget.


Ez egy végig jól megtervezett, erős szenvedéllyel ábrázolt rejtélyes történetet. Remek karakterekkel egyensúlyoz, oly módon, hogy egy sokkal tapasztaltabb írótól elvárható. Fontos hangsúlyt kap a bűntudat, megbánás és megbocsájtás. A négy kamasz tinédzserként úgy gondolja, hogy barátai lelki társak egymásnak, és ez a kötelékek örökké tart. Azonban ez nem így lesz. Azt még elárulom, hogy Jane Harper végig az orránál fogva vezeti olvasóit, jól bonyolítja a cselekményt, az érdeklődést és a feszültséget végig fenn tudja tartani. Cseles és ötletes, váratlan a végső megoldás.

Még mindig meglepődve állok a végső motiváció előtt, mi is vezetett a Hadler farmon elkövetett vérfürdőhöz? A cselekmény ügyes csavarjai és fordulatai jól felépítettek, eredetiek. Gyilkosunk motivációja aprólékos hátteret ad karakterének. Mindkét történet lekötött, határozottan érdemes elolvasni. Ez egy rendkívül jól megírt debütáló regény, a nyár krimije lett nálam. Jane Harper egy meggyőző történettel, mesteri íróként mutatkozott be.
Az Aszály idén márciusban megnyerte az Év Könyve díjat az Indie Awardson, különböző független könyvesboltok szavazatai alapján.

A könyvet kedvezménnyel a kiadótól tudod beszerezni IDE kattintva!


Jane Harper tizenhárom évig dolgozott újságíróként Angliában és Ausztráliában. Jelenleg Melbourne-ben él, és többek között a Herald Sun című napilapba ír. Az Aszály az első regénye, amelyet több mint húsz nyelvre fordítottak le, a megfilmesítés jogait pedig Reese Witherspoon vásárolta meg.









GABO, Budapest, 2017
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634063681 · Fordította: Roboz Gábor



2017. július 19., szerda

Galambok alagútja

John le Carré: Galambok alagútja 
Történetek az életemből


                                                                                                 





"Alig van olyan regényem, amelynek az írás valamely stádiumában ne adtam volna a Galambok alagútja munkacímet."






Ez a John le Carré önéletrajz vitathatatlanul legalább olyan vonzó, mint a regényei. Az író tehetségét és páratlan megfigyeléseit, tapasztalatait alkalmazva vezeti be az olvasót ebbe a titkokkal teli világba. Megosztja inspirációinak forrásait, kiemelve számunkra, hogy a karakterei eltérnek valódi társaiktól. Valódi válságban élő, valódi emberek szinte mindig érdekesebbek, mint a kitalált társaik, nem igaz? A legjobb az egészben, a híres vezetők és bűnözők, győztesek és vesztesek, azok, akik megpróbálták a világot valamilyen formában hatalmuk alá vonni. Néhány találkozó, tánc Jasszer Arafattal, elég ritka és különleges pillanat lehet még egy kémregény író életében is. Gorbacsovval vagy Andrej Szaharovval és más politikusokkal való beszélgetések, a találkozók hangulata kiemelkedik, izgalmas pillanatai a történetnek. Olyanok, ahová nem jut el az olvasó, mégis hiteles leírásokat kap ezekről az eseményekről. Mondjuk a Negev-sivatag börtönébe nem vágyakoznék...

Már a fejezetcímek is beszédesek: A szovjet lovag páncélban hal meg, A vadkelet: Moszkva, 1993,
A legnagyobb medvék a kertben. Igen sokat sejtetnek, sőt a sorok közt olvasva elárulnak titkokat, összefüggéseket. A hideghárorús viszony a fő téma, kikerülhetetlenül fontos a kelet és nyugat párharcáról, de olvashatunk a berlini fal leomlásáról is. A könyv óriási élményt nyújt, azoknak különösen, akik már olvasták a híressé vált regényeit. Érdekes bepillantást enged abba is, ahogyan Alec Guinness készült a Suszter, szabó, baka, kém és a Csapda regények megfilmesítésére. A humor, némi kikacsintás sem hiányzik ezekből a leírásokból. Remekül adja vissza politika váratlan pillanatait, pl: éppen Moszkvában járt 1987-ben, amikor kisgépével Mathias Rust a Vörös téren landolt...




Kim Philby legjobb barátja és kollégája, a brit hírszerzés történetének egyik legcsodálatosabb kettős ügynöke, Nicholas Elliott. Maga le Carré is
a kémek világából érkezett ez köztudomású, hogy több évet töltött egy hírszerző tisztviselőként, mind az MI6, mind az MI5 alkalmazásában. Carre regényeinek karakterei küzdenek azzal, hogy helyes, jó dolgot csináljanak egy rossz világban.

Rálátása pontos és hiteles képet ad, a világot meghatározó emberekről, gondolkodásukról, tetteik motivációjáról. Izgalmas olvasmány, háttér-információk gyűjteménye ez a regény.
Azt is eléri vele, hogy a jól ismert eseményeket átgondolva más megvilágításból nézzük őket. Igazán meglepő magyarázatot kapunk a címválasztásra is.




A 38 fejezetből álló az író több mint hat évtizedes életútjából, szinte kisregényt alkot a szülőkről, családjáról írt A szerző apjának fia rész. Életének drámáját kiírta magából, leszámolt egy súlyos családi titokkal. A legérzékenyebb húrokat pendíti meg amikor gyermekkori emlékeiről beszél, beleértve az anyát is, aki öt éves korában elhagyta őt. Ronnie (apja) is elég mély nyomot hagyott a lelkében, a vele való rossz viszonya többször visszaköszön a regényeiben is. Most az okokról is lehull a lepel. Ez itt a könyvben nagyon is helyénvaló, nem hétköznapi a történetük. Olvassátok el, érdekes, érdemes! A kémregény és a le Carré fan-ok számára kihagyhatatlan, alap darab.




John le Carré (Poole, 1931. október 19.) angol író, a kémregény-irodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja. Eredeti neve David John Moore Cornwell.

A berni egyetemen tanult, majd 1950-ben csatlakozott az angol hadsereg hírszerző csoportjához. 1960-ban átkerült a MI6 -hoz a külföldi hírszerzőkhöz. Az 1961-es Ébresztő a halottaknak volt az első regénye, majd 1963-ban a Kém, aki bejött a hidegről óriási sikere miatt Cornwell 1964-ben kilépett a hírszerzéstől, hogy csak az írásnak szentelhesse az életét.

1964-ben elnyerte a Somerset Maugham-díjat, ami harmincöt évnél fiatalabb brit íróknak tette lehetővé, hogy külföldön fejleszthessék az írói képességeiket. 2008-ban a Times a huszonkettedik helyre rangsorolta az "50 legnagyobb brit író 1945 óta" című listáján.
Azóta több mint húsz regénye jelent meg idehaza is, ezekből többet megfilmesítettek. A Suszter, szabó, baka, kém, A panamai szabó, Elszánt diplomata, Árulás hatalmas sikerrel futott a mozikban.


Agave Könyvek, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192480 · Fordította: Fazekas László

2017. július 18., kedd

Al Capone

Deirdre Bair: Al Capone
legenda és valóság





                                           











Al Capone neve a mai napig közismert maradt, mondhatni mindenki azonnal tudja ki volt, mit tett, hogyan élt. Számtalan film is született élete köré. Mindazonáltal Bair asszony alapos kutatása ebben
a könyvben nemcsak az olvasók vélt "igazságait", hanem a legendákat is azonosítja. A könyv végi kiegészítő jegyzetek is érdemes olvasni! A 8 oldalnyi eddig sosem látott képanyag pedig igen jól illeszkedik a történethez.


Deirde Bair Al Capone életének mítoszos rétegeiben mozog, és oly módon mutatja be, ami ellentmond az amerikai leghíresebb bűnöző sztereotipikus képének. Az embert ábrázolja ez az életrajz, ami alapos módon mutatja be, követi soron az életének állomásait, amely miatt Capone egy igazi amerikai bűnöző ikon lett. A szülők Újvilágba érkezésétől követhetjük a Capone család életét. A gyerekkor hamar véget ért a kis Al számára, az iskolát otthagyva számtalan sok munkát végzett, mire rátalált saját útjára. Ezt is lépésről lépésre bemutatja a szerzőnő.  A szerelem is hamar beköszöntött életébe. A család szerepe végig erős hatással van jelen a történetben. Már az is szokatlan, hogy nem olasz lányt választott feleségnek, hanem egy ír nőt, aki két évvel, de idősebb is volt nála. Egyetlen fia, Sonny pedig kiemelt figyelmet és szeretet kapott. Érdekes volt olvasni a későbbiekben hogyan alakult az élete, mekkora hatással bírt a Capone név viselése. Volt olyan családtag is, aki nevet változtatott!


Képet kapunk a kor bevándorlóiról, életükről, egymáshoz való viszonyaikról. Al Capone családja olasz származású volt, de írek, lengyelek, zsidók is éltek a környezetükben. Amerikába már az 1910-es években milliónyi bevándorló érkezett. A megrajzolt háttér remek korrajzot is ad egyben az akkori társadalom helyzetéről.

Az alkohol-ellenesség mélyen gyökerezik a puritán angolszász társadalomban, így a szesztilalom bevezetése nem először merült fel az Újvilágban. Amikor az amerikai kongresszus 1919. október végén elfogadta az ún. Volstead-törvényt, amely betiltott mindenfajta alkoholtartalmú ital előállítását, szállítását és árusítását az Egyesült Államokban, a törvényileg előírt „józanság” nem érte el a kívánt hatást, a bűnözés nemhogy csökkent volna, de soha nem látott magasságokba emelkedett. Ezzel, az alkoholtilalom bevezetésével az alvilág fénykora kezdődött az Egyesült Államokban. Al Capone és bandája ennek a rendeletnek köszönheti megerősödését és gazdagságát. Az út sok buktatót is rejtett, ezekről is szó van a történetben, ahogyan a család életének jellegzetességei, a családon belüli hierarchia felépítése is fontos jellemző. Egyéni öltözködése, stílusa és adakozó, segítő gesztusai is naggyá tették.




A bűntények, gyilkosságok háttérképet adnak, azonban a család életének alakulása a fő vonal. Az alkohol tilalom egyéb érdekes hatásai is szóba kerülnek: elterjedt a koktélozás, a jazz térhódítása és a tömegsajtó kialakulása jól követhető. Még a Time magazin is ráébredt, növelheti az eladott példányszámot, ha Al Capone kerül a címoldalra. Tagadhatatlanul a kor "celebje" lett.

Természetesen a bandaháborúk legismertebb alakja a Sebhelyesarcú Al Capone élete sok meghökkentő adatot hoz felszínre a családtagokkal folytatott emlékezés. Ő főleg Chicagóban tevékenykedett, illegális alkoholforgalmazással és tiltott szerencsebarlangok üzemeltetésével és prostitúcióval foglalkozott, mégis adócsalásért ítélték el. Ezzel elérte, hogy az FBI tíz legkeresettebb bűnözőjének listájára is felkerült.

Elképesztő az is, hogy mennyire szerette, tisztelte feleségét, gyermekének anyját, azonban mindig volt egy szerető is a képben. Az pedig, hogyan tűrte, viselte ezt a feleség, szintén nem mindennapos. A sötét gonoszság és a figyelmes, odaadó, családjával törődő férj-apa képe elég megrázó különbségeket mutat.
Zsenialitása megkérdőjelezhetetlen, szervezőképessége olasz létére más kisebbségekkel is remekül együtt tudott dolgozni példaértékű. Soha nem adta tanújelét annak, hogy bárkit hátrányos megkülönböztetésben részesítene vallása, faji vagy nemzeti hovatartozása miatt. Ennek az volt az oka, hogy olyan negyedben nőtt fel, ahol nem csak olasz származású, hanem sok más országból érkezett bevándorló is lakott. Capone sosem volt egyedül, és nem volt egy perc magánélete sem. Személyisége, erős karaktere tudta hatalomra segíteni. Az pedig elég meglepő, hogy mindössze hat évről van szó, amíg ez a hatalom tartott. Fontos megjegyezni: nem Al Capone emberi nagyságának ábrázolása a könyv célja, de nyilvánvaló, hogy két Al Capone létezett: a bűnöző, az első számú közellenség, aki birodalmát kíméletlen hatékonysággal működtette és a családjáért élő ember.


Gyilkosságot soha sem tudtak rábizonyítani, azonban
a Valentin-napi mészárlás néven elhíresült gyilkosságok miatt fordulat következett be a közgondolkodásban. Végül adócsalás miatt sikerült börtönbe zárni. Amikor 1934-ben biztonsági okokból átszállították az Alcatraz-szigetre, már egészsége megromlott, elméje kezdett elborulni, a kamaszkorban beszerzett szifilisz részleges bénulást okozott szervezetében. Amikor 8 év börtönbüntetés letöltése után, a félig roncs Caponét szabadlábra helyezték, hatalma meggyengült. Már nem volt a régi, visszavonultan élt, nem sokkal 48. születésnapja után, 1947. január 25-én halt meg tüdőgyulladásban.









Deirdre Bair (született: 1935. június 21.) amerikai író és biográfus. Hat művész életrajzának szerzője.

Megírta Samuel Beckett, Simone de Beauvoir és a C. G. Jung életét is. Al Capone életrajza családi dokumentumok, beszélgetések alapján született meg 2016-ban.





GABO, Budapest, 2017
482 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634064725 · Fordította: Tábori Zoltán

2017. július 16., vasárnap

Sötét erdő

Francesco Fioretti: Sötét erdő 




                                                                   






"Dante megértette: az ördög idelent kizárólag emberi alakban jelenik meg, néhány állatias kiegészítővel: farokkal, szárnyakkal, szarvakkal."




Az Isteni színjáték Dante lenyűgöző műve mindig nagy hatással volt rám. Misztikus, izgalmas és időtálló tartalommal bír az elbeszélő költemény. Nem véletlen tartják a világirodalom legnagyobb allegorikus alkotásai közt számon. Ebben a kötetben elkísérhetjük Dantét és Vergiliust a Pokol bugyraiban tett utazásra.


"Az emberélet útjának felén
egy nagy sötét erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém"




Természetesen a mű legizgalmasabb egyben legzordabb része a Pokol, aminek rajzán keresztül megláthatjuk, Dante és kortársai hogyan gondolkodtak az akkor élt emberekről és a világról. Olyan lelkeket mutat meg Dante, akiknek halála akkoriban jelentős nyomot hagyott, de a múlt emberei mellett Dante kortársaival is találkozhatunk itt. Ezen történetek által a kor nézeteibe, szokásaiba, hétköznapjaiba nyerünk bepillantást. Ami talán egyik legfőbb erénye a jól megírt és érdekes könyvnek, hogy az emberek, mint én, aki igen régen vagy ne tán még soha nem olvasta az Isteni színjátékot az is egy remek kivonatot, esszenciális képet kap róla. Dante elfogadja és elfogadtatja az olvasóval is a bűnös lelkekre kirótt büntetéseket, viszonya mégis mindenkihez más és más. Legkíméletlenebb a politikai ellenfelekkel... ami talán napjaink viharait ismerve nem is meglepő.
A diktátorokról írt rész nagyon szemléletesre sikerült. Fioretti írói eszközeivel sikerrel adja vissza Dante művének képeit, azok hangulatát.




Külön értékeltem, hogy a Dante művéből származó idézetek a friss Nádasdy Ádám által újrafordított műből vannak. Olvasmányos, szórakoztató és néhol meglepő. Izgalmas vállalkozás lenne a Purgatórium és a Paradicsom témáit is így átdolgozni. Ez egy szép próza, amely egyértelművé teszi a Komédiát, és biztosan elgondolkodtat napjainkra való utalásaival. Semmi nem változott... gyarlók és gonoszak, bűnösek vagyunk. Dante költőien szép nyelvezetét átültetve egy közérthetőbb formát kapunk. Kalandokkal és szürreálisan sötét képekkel, ahogyan a pokolhoz illő. Már, ha van pokol. Természetesen feltűnnek a kor közismert személyiségei, és Beatrice is.

Személyes meggyőződésem, hogy Fioretti ezen kísérlete a mű értelmezésére, közelebb hozza az olvasók szélesebb rétegéhez igazán érdekes és sikerült. Diákok sem mindig értik, ami nem feltétlen a mű hibája. Kellene egy értő és szakavatott tanerő, aki ezt a színes és különös világot maibbá, közelebbivé teszi hozzájuk. Erre is tökéletes ez a kötet.





Fülszöveg:
Francesco Fioretti Dante-kutató, a populáris irodalomban Caravaggióról tett kalandozásai után úgy döntött, a nyugati kultúra egyik legnagyobb műve, az Isteni színjáték megérdemelne egy kortárs interpretációt.

Ebben a vakmerő vállalkozásban tűnik ki igazán Dante művének egészen rendkívüli újszerűsége. Kifinomult stílus és energia hatja át Fioretti munkáját, melyben Dante, pokoljárása során, az abszolút gonoszság, a rossz és a bűn eredetét kutatja – kíméletlenség és együttérzés viaskodik a tűztől felperzselt tájon.
A könyv tetszetős illusztrációit Vidák Zsolt készítette.









Typotex, Budapest, 2017
210 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798899 · Fordította: Horváth Csaba

2017. július 12., szerda

Szerelmes élet

Zeruja Salev: Szerelmes élet



                                                                                         














Mindig izgalmas kirándulás egy másik kultúra, egy másféle hagyományokon alapuló közösség történetének megismerése. Izraeli író regényéhez még nem volt szerencsém. Érdeklődő kíváncsisággal vettem kézbe a végre magyarul is megjelent Zeruya Shalev Szerelmes élet című regényét.

A kortárs izraeli irodalom egyik legnagyobb sikere szókimondó szexualitásával, bibliai és pszichológiai utalásaival egy szerelmi viszony érzékeny területeire navigál: a képtelen kapcsolat egyszerre fennkölt és groteszk, szent és profán, felszabadító és felemésztő. Mondhatnánk, nincs új a nap alatt, egy szerelmi háromszög-történetről olvashatunk, aminek a vallási szokások, apa-lány kapcsolat ad keretet. Furcsa, különös, de mindenképpen meghatározó ez a ragaszkodó szeretet. Mélyebb érzelmi síkokat is megmutat a történet.




A szülő-gyermek viszony rejtélyességéről ír, a női lélek öntudatra ébredéséről. Megrendítő, súlyos történet, szeretettel teli, titokzatos, szívfacsaró. Ezeket az érzéseket éltem át Jáárá történetének olvasása közben. A vallási köntösbe bújtatott gonoszságról, a nők kiszolgáltatottságáról olvashattam.
Jáárá unalmas házassága Jonitól való lelki eltávolodása az alap, amihez az izzó érzelmeket, és a szenvedélyt Árié megjelenése hozza. A férfi sokkal idősebb a nőnél, sőt, édesapja barátja.
Sodró, olvasmányos és megrázó a hosszú körmondatokba foglalt történet. Néhol brutálisan őszinte, felkavaró, jól felépített dramaturgiájával egy más kultúra, más világrend, más erkölcsi és családi hagyományok világába érkezik az olvasó. Több szálon is fut a történet, megelevenedik a gyerekkor is. Vannak sötét családi titkok, amik a jelenre erősen kihatnak. Mindenki a maga rögös útját igyekszik járni a családban. Senkinek sem könnyű, és nem tudnak egymásnak segíteni. Az izraeli valóság kegyetlen, öntörvényű világát tárja elénk a regény.


Az izraeli írónő magas színvonalú irodalmat művel, s az effajta irodalomnak Európában komolyabb közönsége van, mint hazájában.
A regény történetének simulékonysága, finom vibrálása, jelen és régvolt között a határok elmosódnak. Felvillannak emlékek, amik jóvátehetetlenné tesznek mindent. Szomorú szöveg apáról, annak hatásairól. Kislányok életében különösen mély az apakép hatása. Ez érződik a már felnőtt Jáárá életének mozzanatain is. Az egyre szenvedélyesebb szerelmi viszonya Áriéval, a megélt erotikus lázadás formája.

A férfi erőszakos személyisége fogva tartja, nem képes megszabadulni tőle. Teljesen Árié bűvkörébe kerül, amit az erotikus szenvedély tart életben. Furcsa háromszög ez, hiszen Jáárá próbálná megmenteni kapcsolatukat Jonival, amikor meghal Árié felesége. Jáárá átköltözik hozzá egy bőrönddel a férfihez, ahol kezdetét veszi a hétnapos rituális gyász. Más, számunkra szokatlan hagyományokat is bemutat a regény cselekménye az olvasónak. A női sors, a nők kiteljesedő és felszabaduló önmegvalósítása, a szabad érzelmek ábrázolása a hagyományok árnyékában. Egy különleges utazás keretében ismerkedhet az érdeklődő olvasó a női lélek titkaival. A Szerelmes élet 25 ország után itthon is megjelent, Adler Judith fordításában.





Zeruja Salev: Meir Salev írónő lánya, 1959-ben született Izraelben, a Kinneret kibucban.
Bibliatudományból szerzett egyetemi fokozatot, jelenleg kiadói szerkesztőként, íróként dolgozik. Eddig öt regénye jelent meg; több német és francia irodalmi díj kitüntetettje. Ez a regénye 2014-ben nyerte el a Femina-díjat.







Libri, Budapest, 2017
388 oldal · ISBN: 9789634332220 · Fordította: Adler Judith

2017. július 11., kedd

Szökés a paradicsomból

J. M. Lee: Szökés a paradicsomból





                                                                                                       












Egy igen különleges történettel jelentkezett a könyvhétre a skandináv krimik kiadója az Animus. Nem krimi, nem is skandináv, hiszen Észak-Koreában és Amerikában játszódik a cselekmény. A Szökés a paradicsomból a kiadó új, Sorskönyvek sorozatának második darabja.

Rögtön a történet közepébe csapunk, az erős indítást egy újsághír adja: lelőttek egy ötvenes éveiben járó, már két éve Amerikában élő észak-koreai-menekültet a lakásán. Steve Joon, aki észak-koreai kormányzati létesítményekben dolgozott, a nukleáris programról adott információkat és a Szabadság Barátai emberjogi szervezet vezetője is volt. A halott mellett ott találják, súlyos sérüléssel az elkövetőt is, aki viszont zavart, láthatóan nem tud semmiről. Tovább fokozza a talányt, hogy a halott vérébe számokat és jeleket rajzoltak...


Főszereplőnk Kil-mo, egy észak-koreai matematikai géniusz, aki Asperger-szindrómával küzd. A matematikához való különleges viszonya már a születésnapjában is megnyilvánul: február 29-én született, matematikailag hat éves. Egy cseppet Esőember, egy kicsit Forrest Gump, sőt némi száz éves embert is kiolvashatunk a karakterből. Zavart és zárkózott, nem tudja miért is tartják fogva. Angela a CIA-ügynök ápolónőként a bizalmába kerül. Így bontakozik ki a történet, neki nyílik meg a fiú és meséli el életét, menekülését lépésről lépésre.


Miközben Észak-Korea életébe, a nagy vezető létének hangsúlyosságába is alapos bepillantást kapunk, megismerhetünk egy távoli és nekünk titokzatos országot. Ezek a visszaemlékezések adják
a történetet, a hátteret. A gyerekkor varázsa gyorsan vált tragikussá, amikor sebészorvos apja egy véletlen miatt elveszti munkáját, majd kiderülnek súlyosabb vétségek is. Ezek miatt munkatáborba kerül a család. A szerelem a szépséges Jong-ével itt talál rá Kil-mora. A fiatal fiút elvarázsolja a lány szépsége, bája, ám neki is vannak titkai... A szökés bár lehetetlennek tűnik, mégis adja magát. Ám ez sem jelenti a végső megoldást, az események tovább bonyolódnak, belép az ázsiai alvilág is. Izgalmas képet látunk a kaszinók világáról, működésükről. Ahogyan a történet is egyedi, rejtélyes. A politikai háttér pontos ábrázolása még külön erőssége a történetnek. Tényregény, valós háttérrel.


Ugyanakkor hihetetlenül drámai történetről van szó - nagyon komoly pillantást vetünk Észak-Koreában a nehézségekre, amelyeket nem vitatnék, ezeknek utána lehet még keresni, olvasni további meglepő adatokat tényeket találhatunk. Valóban érdekes volt a rejtély, miközben csak egy olyan módszert biztosított, amely lehetővé tenné, hogy a főhősünk elmondja életének történetét. Végig követhetjük életét, sorsát. Látjuk őrült menekülését Koreából és azt, hogy sikerült New Yorkba jutnia. A történet időnként elakadhat ugyan a matematikában, kifejezetten koncentrálni kell ezekre a részekre. Mint valami matematikai puzzle olyanok ezek az oldalak.


Az élethosszig tartó barátságokat ábrázolja a súlyos üldöztetés és az éhínség ellenére, amihez a szerelmi szál tesz még hozzá. Ez a regény vonzereje az olvasót olyan élettel teli karakterekkel ajándékozza meg, amelyekben az ideológia, kapzsiság és kétségbeesés csap össze. Megkérdőjelezi
a jó és a gonosz sötét vonalát, az igazságot és a hamisságot, a tisztaságot és a pusztulást. Mindezeken keresztül, Lee karakterei megőrzik a humorukat,vannak rövid, vicces pillanatok, amelyek közül néhány a kulturális félreértéseken alapul, a szeretet iránti elkötelezettségüket és legfőképpen a szabadság iránti szenvedélyüket. Mi lesz a történet vége? Miért kellett meghalnia Steve Joon-nak?
Mi áll a háttérben? Érdekes és izgalmas kérdések, a megoldás és a lezárás remekül adja. Nem is vártam volna mást, ez teljes, kerekké teszi az eseményeket. Filmszerű képek villannak fel az olvasó előtt. A történet teljesen egyedi, erősen ajánlott.


A könyv kedvezménnyel közvetlenül a kiadótól ITT megvásárolható!






Animus, Budapest, 2017
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245071 · Fordította: Pék Zoltán

2017. július 10., hétfő

Apás szülés

Lanczkor Gábor: Apás szülés 






                                                         











Lanczkor Gábor tizedik kötete, negyedik regénye 2016 októberében került a boltokba. A moly.hu szépirodalmi zsűri tagjaként sajnálom, hogy nem tudott a kötet a legjobb tízbe kerülni az éves összesítéskor. Azt a néhány elmaradt szavazatot kompenzálva ajánlom figyelmetekbe ezt a kisregényt.


A szerző előző regénye 2014-ben Folyamisten címmel jelent meg, amit volt szerencsém olvasni. Így nem volt ismeretlen sem a szerző, sem a stílus. Az a regénye elég vegyes képet hagyott emlékeimben. A kezdő történet kifejezetten tetszett, a közép rész kevésbé, majd az Angliában élő, kint dolgozó magyarok története ismét élmény volt. Ahogyan az Apás szülés is. Nem csak a való életben éltem át magam is a lányom világra jöttét. Mennyit is ad, fűzi szorosabbra a lelki kapcsolatot egy ilyen élmény - erről is mesél a kisregény.


Az Apás szülés estében már az ötlet megtalált. Milyen is, ha a férfi igazán szeret? Ez a régi film is eszembe jutott olvasás közben. Mikor lesz a fiúból férfi, hogyan lehet a boldog pillanat egyszerre drámaivá? Hogyan lepet a váratlanul érkező drámát feldolgozni, tovább lépni egy kicsi babával a férfinek? Tetszett a szikár, érzelmes-szemérmes stílus, nagyon szemléletesen osztja meg velünk az író a gondolatait a magyar valóságról. Nincsenek gyönyörűen cizellált körmondatok, egyszerűen és keresetlenül, szókimondóan fogalmaz. Kiváló ötlet, hogy a prózát illusztrációként versbetétek szakítják meg. Ezek a versek Lorca-átiratok, mert a szerelmesek Lorcát olvasnak.



A történet Szombathelyen, a ’90-es években játszódik. Ez az az időszak, amikor már nincs vasfüggöny, és hosszú, tömött sorokban mentünk hűtőszekrényekért a szomszédos Ausztriába. A főszereplő Gergő a városka első bioboltosa. Amolyan leleményes magyar, aki a nyugati határ közelségét kihasználva némi alkoholcsempészéssel növeli a bolt bevételét. Megismerjük Éva családját, történetét is, Gergő előző szerelmét Lilit, az első próbálkozásokat, kamasz szerelmeket, a felnőtté válását. A családi valós élethelyzeteken keresztül ábrázolja a korszakot zenékkel, ez is ad hangsúlyt a kerettörténetnek. Nem árt, ha az olvasónak akad hasonló emléke, élménye, kerekebb, izgalmasabb és személyesebb élményt kap általa. Működik, átélhető, valós érzelmekről mesél ez a rövidke történet. Érzékletesen ír a férfi fájdalmáról, őszinte szerelméről, érzésekről. Megmutatja sebezhetőségét. Ezek a képek már Grecsó Krisztián Megyek utánad című könyvében, annak hangulatában is feltűntek. Nem könnyű a férfilélek titkain kiigazodni. A férfias érzések, gondolatok letisztult, egyszerű szövege nekem most jólesett olvasni.Tetszett ahogy megfogalmazta ezeket a belső képeket, igényes, szép és érzékeny mondatokkal. Igen, mi is bizonytalankodunk, szenvedünk…


A történetről még:
Gergő a főiskolán megismeri Évát, és szerelmükből néhány év múlva gyerek születik. Ám nem a happy end következik, hanem a dráma. A boldogságra árnyék vetül. Mi történik a fiatalokkal? Gergő életét sarkaiból fordítja ki a lánya születése. A belső béke, a harmónia keresése. A vége ad tartalmat igazán, de azt elmondani nem lehet. Elég rövid, tömör, hatásos, olvassátok el, érdemes! Ez a kisregény egy igazi kincs, valódi fejlődésregény, néhol szem nem marad szárazon a férfias érzelmek láttán. Furcsán szomorú, jól tagolt, igényes kötet. Lanczkor a férfi lélek mélyére viszi el olvasóit, nagyon intim férfias líra ez. Olyan ez, mint egy gyönyörű szerelmi vallomás a szeretett nőhöz. Ez megeshet bárkivel, egy hétköznapian szép, tragikus történetet ismerhetünk meg. A srácból fiú, majd férfi lesz. Ezt is nyomon követhetjük a történetben.
Nem tudom szó nélkül hagyni a regény egyszerű, kifejező borítóját, ami jól illeszkedik a történet hangulatához.



"Ekkor jöttem rá, hogy így vagy úgy, de tudok veszíteni. Hogy végre belejöttem a játékba. Felnőttem."



Lanczkor Gábor (Székesfehérvár, 1981-) magyar költő, író, műfordító. 1999-ben érettségizett Szombathelyen. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte. Közben 2002-2003-ban Ljubljanában és Rómában, majd 2006-2007-ben Londonban folytatta tanulmányait. 2007-2010 között
a Szegedi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karán Összehasonlító irodalomtudomány PhD képzésen vett részt.
2006-ban elnyerte a legjobb első verseskötetért járó Gérecz Attila-díjat. 2016-ban József Attila-díjat és Füst Milán-díjat kapott.







Jelenkor,  2016
132 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765873

2017. július 9., vasárnap

Történetek az ékszerdobozból

Kiss Zsuzsa: Történetek az ékszerdobozból 








                                                                                                     






Kiss Zsuzsa immár harmadik kötetével varázsolj el olvasóit. Ez most talán inkább a felnőtteknek szól, őket találja meg jobban. A Városmesék előző történeteiben léleksimogatóan írt, ahogyan itt és most ismét megajándékozza olvasóit valami különös hangulatú történettel. Az életmese lelki simogatása bizony jól tud esni rohanó életünkben. Igazán minden korosztálynak szüksége lenne a mesék varázsára. Kikapcsol, megnyugtat és feltölt ez a könyvecske.




Nagyobbacska gyerekként, nagy érdeklődéssel túrtam a nagymama gombos dobozát, majd a gyűrűk, láncok, klipszek halmait az ékszerdobozában. Pontosan emlékszem arra a kanárisárga selyembevonatos belsőre, ami ezeket a kincseket rejtette. Érdeklődve hallgattam, faggattam: ezt kitől kaptad? Ezt miért nem hordod? Volt, amit szinte soha nem használt, "vigyázott rá", olyan is, ami pár nélkül árválkodott a doboz mélyén. Olyan is megesett, hogy a kalózos játék elásott kincse innen kerültek elő...




Életünk, ifjúságunk legszebb pillanatai azok, melyek belénk égnek. Néha nem is azok, amit mi jelentősnek érzünk, gondolunk. Aztán egy hirtelen felhangzó régi zene, egy váratlan találkozás vagy fénykép hatására előbújik a múltunk egy darabja. Emlékeink szilánkjaiból kikerekedő életünk, adott helyzetben meghozott döntéseink visszamenőleg már nem változtathatók meg. Az idő igazolja, hogy mennyire hoztunk jó, avagy rossz döntést. Nem csak a régi ékszerdoboz rejt kincseket, azokhoz kapcsolódó emlékeket, de a padlás is hasonlóan izgalmas hely lehet. Amikor egy arcképes medál előkerül, az ahhoz tartozó történet is megelevenedik. Miről mesélnek? Régi, valamiért be nem teljesült szerelemről, a múlt titkairól. A színes fantáziával megírt történet lélekápoló hatással van olvasóira. Tetszett az ötlet, a készülő regény megelevenedik, hőse önálló életre kel. Neki is van sorsa, múltja. Izgalmas felfedezés a régi tárgyak üzenete.


A klasszikus felépítésű történet végig vezet a múltszázadon. Megidézi akkori emberek életének pillanatait. Remekül kapcsolódnak össze a jelen és a múlt emlékei. Izgalmas volt a temető három szelleme, valami misztikus hangulatot teremtett ezzel. Régi idők tanúi figyelik a jelen hőseinek botladozásait. Régi ősök, elfeledett múlt elevenedik meg a lapokon. A múlt, amit belénk kódoltak, öntudatlanul is visszük magunkkal tovább. Izgalmas volt A lovászfiú szerencséje, ahogyan az Elvarázsolt kertben is jó volt időzni. Mégis a kezdő történetet olvastam volna még tovább. A múlt szerelmét dédelgető Liza néni szótlansága megható történet volt. A régi medalion titka, olyan emlékeket hoz vissza, mi az elmúlt fiatalságát, első mély érzéseit rejti a kíváncsi szemek elől.


A történetek őszinte bája beleég az olvasó lelkébe. Egyszerűségében szép, olvasmányos minden történet, ami könnyen utat talál az olvasó szívéhez, lelkéhez. Mindenkinek ajánlom szeretettel.







Underground, Budapest, 2017
100 oldal · puhatáblás · ISBN:

2017. július 7., péntek

Nagy Károly nyomában

Steve Berry: Nagy Károly nyomában
(Cotton Malone 4)




                                                                           



"Néha jobb, ha az ember nem bolygatja a múlt szellemeit."








A Malone-ügynök történeteinek egy korábbi darabja látott újra napvilágot. Ez a sorozat negyedik esete, most ismét az olvasókhoz került, felújított, új borítóval, megtartva az eddigi stílust.

Elolvastam és tetszett, valóban lebilincselő volt. Hozta azt a szintet amit megszoktam az írótól. Nem tudom megunni, ahogy Berry biztos kézzel építi fel a történetet. Szokás szerint több szálon fut a cselekmény, gyorsan változó helyszíneken. Sok szereplőt mozgat a történet, az elején nem túl egyszerű eldönteni, hogy éppen ki kivel van. Vajon az általunk ismert civilizáció volt az első és legfejlettebb? Ez lehetne a regény fő témája kiegészülve családi és katonai titkokkal, hatalomvággyal. Malone alaposan felbolygatja a múltat, nem hagyja a szellemeket és a bűnösöket sem nyugton.

Cotton Malone, az Igazságügyi Minisztérium hírszerző szervezetének, a Magellán Ügyosztálynak egykori ügynöke nyugdíjas éveit tölti, és antikváriuma van Dániában. Az előző történetekből már kiderült, édesapja 1971-ben eltűnt tengeralattjárójával együtt egy titkos bevetés alkalmával. Most ennek a titoknak ered nyomába.

Apja halálának körülményeit szeretné kideríteni, amihez volt főnöknője Stephanie Nelle nyújt segítő kezet Cottonnak. Amikor végre sikerül megszerezni az erről szóló szigorúan titkos jelentést, elindul
a kontinenseken átívelő kaland. A történet átível Európán, Amerikán és eljut egészen az Antarktiszig. A jelentésre ugyanis többen is pályáznak, van akinek még mindig érdeke, hogy ne derüljön fény arra,
mit őriznek a Lee erőd hűtőkamráiban 38 éve. Akciódús, történelmi rejtélyekre is választ kereső regény, ami Malone ügynök mellett egy ikerpár versengésének is hátteret ad. A két német nő két egészen különböző karakter. Kedves édesanyjuk pedig különös hatalommal bír. A két testvér családi vagyonért folytatott harca a végére felerősödött, már már zavaró volt némileg. Hol az egyik volt szimpatikus, véltem azt, neki van igaza, majd egy laza fordulattól minden ellentétesre váltott. Izgalmas érdekek feszültek egymásnak itt is.


Ahogy kell a háttérben sokkal nagyobb dolgok indulnak be, mint sejtenék. Az olvasó megismeri egy régen eltűnt civilizáció létezésének lehetőségét, elméleteket olvashatunk Nagy Károly életéről, és eljuthatunk az Antarktiszra. Ez a rész volt a történet magva, a legérdekesebb és legeredetibb megoldással. Valóban meglepő, hogy ez a hely, mint egy nagy természetes hűtő működik. Remekül konzerválja a dolgokat, ami elképesztő meglepetéseket tartogat, nem csak az olvasónak, de Malone számára is. Az olvasót valóban a hideg rázza, borzongató élmény lehetett ez a kaland.


Az izgalom végig szinten tartva, a folyamatos a pörgésről egy profi bérgyilkos is gondoskodik. Így mindig történik valami, a régi ügy szereplői sincsenek biztonságban. Sodorja az olvasót a történet, a kaland mellé egy kis flört és egy régi szerelmi história is beépül. A törtető hatalomvágy, politikai játszmák az elnökig érnek. A rosszfiúk csapatának élén álló tengernagy mindenre képes, szó szerint eltűntet, kiiktat mindenkit, aki a karrierje útjába kerül. Teszi ezt jól szervezett, gátlástalan módon. Az ő karaktere ugyan nem szimpatikus, de el kell ismerni, okos, profi módon szervezi maga körül a dolgait. Persze, vannak segítői, és nem csak befolyásos helyzetének eredménye ez. Az elkövetett bűnökért azonban neki is felelni kell.

A nagy utazás Cotton Malone múltjába, aki végre le tudja zárni az apja eltűnése okozta belső feszültségét és Amerika katonai ereje mellett az egykori hitleri birodalom is bekerül a képbe. Olyan adatokat ismerhet meg az olvasó, ami az izgalmak mellett gondolkodásra is készteti. Alapvetően izgalmas és fordulatos regény, amiben talán az akció és az összeesküvések fontosabb szerepet kapnak mint a történelmi tények. A végső fordulat tényleg meglepő, elgondolkodtató és szívhez szóló. Szép lezárást ad a regénynek.

Jó volt olvasni a nyári melegben a téli helyszíneket, hangulatos karácsonyi vásárt, és az Antarktisz jégbe fagyott világában kalandozni Malonéval. Ahol egykor szomorú véget ért egy küldetés és most hőseink is oda jutnak el, hogy pont kerüljön erre a 38 éves titokra. Steve Berry utószavát kifejezetten érdemes elolvasni. Izgatottan várom a  szerző hamarosan megjelenő új regényét, mivel fog meglepni.




Steve Berry: (1955) amerikai író, professzor és volt ügyvéd.
A New York Times bestsellerszerzője. Regényeit 40 nyelvre fordítják, 51 országban, több mint húszmillió példányban.

A Cotton Malone-sorozat eddigi kötetei: A templomosok öröksége, Alexandria link, A velencei árulás, Nagy Károly nyomában, Vérbosszú Párizsban, A császár sírja, A Jefferson-kód, A királyi fortély, Lincoln-mítosz, Veszedelmes hazafiak.











Eredeti mű: Steve Berry: The Charlemagne Pursuit
Eredeti megjelenés éve: 2008
GABO, Budapest, 2017
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064268 · Fordította: Lantos István

2017. július 4., kedd

Mire leszáll az éj

Michael Cunningham: Mire leszáll az éj





                                                     












Michael Cunningham olyan lenyűgöző, egyszerű mesét készített, aminek dramaturgiailag csak a vége ad igazán súlyt. Elegáns, kicsit szexi, fájdalmasan mai.


A történet egy középkorú, negyvenes éveikben járó művészeti kereskedő-házaspár életét mutatja meg mélységeiben. New York City-ben zajlik a történet, de bárhol történhetne. Főhősünk Peter Harris,
aki megkérdőjelezi munkájának értékét és a feleségével, Rebeccával való kapcsolatának szilárdságát. A regény kevésbé történet, és inkább a középkorú férfi meditációja: az idősödéstől való félelem, hogy soha nem találja meg az élet szépségét illetve azt elveszíti, s végül a halálfélelem. Ezek gyönyörű és az életkor előrehaladtával egyre fontosabb, súlyos témák. Az idő múlásával a nagy kérdés az, mi az, amitől valóban rossznak érzi az életét. Biztos anyagi háttér, egzisztenciájuk és unalmas életük jó példákat mutat erre. Lehetne akár egy gazdag, idősödő férfi nyavajgása is. Minden nagy kérdés a szexualitásból ered. Keresünk repedéseket a feleségével, Rebeccával való házasságának alapjaiban, hiszen világosan kiderül: Peter már csak teljesíti házastársi kötelezettségét az ágyban, de nem igazán élvezi. Kicsit olyan érzésem volt valóban, jó dolgukban unják egymást és az életüket is. Az ilyen jellegű történetek sok melodrámát hordoznak magukban. Érezhető, hogy egyikük sem érzi magát jól ebben a beszürkült kapcsolatban, mégis elsősorban a sebezhető férfi bemutatása kerül előtérbe.



Rebecca, aki egy művészeti magazint szerkeszt és egy gazdag befolyásos család sarja, öccsének felbukkanása hoz színt és némi váratlan pezsgést életükbe. Ethan azaz Balu a fiatalabb testvér érkezése valóban felserkenti a házaspár életét. Laza életet él, a nőkkel és a férfiakkal instabil kapcsolatai vannak. A húszas évei közepén jár és a Yale-ről lemorzsolódva, nem tud mit kezdeni magával. Éppen visszatért a japán utazásáról, és meg akarja próbálni a karrierjét a művészetekben.

Már a találkozásuk Peterrel sejteti, hogy a két férfi közt lesz valami történés. Amikor Peter felfedezi, hogy Balu visszatért múltbeli kábítószer-függőségéhez, cinkosan hallgat. Amit persze Balu kihasznál és havernak tekinti Petert, észre véve annak fellobbanó érzelmeit. Erre több alkalommal rásegít, rájátszik, néha szinte provokálja. Lehet mély, lelki barátság, vonzalom, ne tán szerelem két férfi közt? Persze. Az érzelmek nemtől függetlenek. Ezt érzi Peter is, valami új érzés keríti hatalmába. Különösen úgy, hogy Baluban a fiatalkori felesége alakját látja.

Cunningham szokatlan módon játszik ezekkel az elvárásokkal, amiket a kialakuló helyzet ad. Miközben várunk valami jelentős eseményt, hogy erkölcsi ítéleteinket gyakorolni tudjuk, sok időt töltünk Péterrel. Életét és a kialakult új helyzetet Thomas Mann Varázshegy történetéhez érzi hasonlatosnak. Cunnigham is filozófál, a belső, lelki és szellemi folyamatokról tudatosítja az olvasót.
Élveztem ezt az ablakot erre a világra. A férfi érzékenysége az érzelmek hullámzása és a mindennapos találkozás a művészekkel és munkatársaival különös atmoszférát teremtett. Olyan, mintha a olvasó egy briliáns szobrászként vett volna részt az alkotásban.


A könyv könnyen és gyorsan olvasható, igényes irodalmi nyelvezettel, bár a vége kiszámítható. Mondhatnám, ott ér véget, amikor éppen igazán érdekelne, mi lesz tovább a szereplők sorsa. Mi történik hőseinkkel, mire leszáll az éj? Hogyan találnak, már ha találnak kiutat ezt az olvasó képzeletére bízza az író. Gyakorlatilag nincsenek kedvelt karakterek, és a történet fókusza állandó panaszkodás a változás vágya. Ez egyfajta vádirat a modern, felgyorsult élet ellen, ami nem hagy időt és törődést egymásra.  A kiüresedő, felszínes kapcsolatok ellen szól. Nincs olyan humoros, ahogyan azt régi mesterektől megkapjuk ( Bellow, Updike). Minden karakter újévezredes felső középosztálybeli sznobok, akik úgy vélik, hogy a mobiltelefonjuk színén sok múlik. A könyv oldalai tele vannak a művészetről alkotott gondolatokkal, amit hatásosan, érdekesen épít a történetbe az író.


Miután a szerző Pulitzer-díjat nyert, Cunninghamtól lesz aki többet vár. Az órák karakterei még összetettebb, egyediek és érdekesek voltak. Ez a legutóbbi regény, talán túlságosan leíró. A modern élet ürességére világít rá Cunningham, szerintem briliáns módon. Nekem tetszett. Megragadja és arra ösztönzi az olvasót, hogy megkérdőjelezze saját életének értékeit és boldogságát. Némi önvizsgálatra sarkall.





MICHAEL CUNNINGHAM amerikai író, esszéista és fordító. 1998-ban jelent meg világsikert hozó regénye, Az órák. melyért Pulitzer- és Faulkner-díjat kapott, s amelyből 2002-ben film készült Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore főszereplésével. Az író ma Greenwich Village-ben él, és a Columbia Egyetemen írást oktat.






Jaffa, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155609909 · Fordította: Farkas Veronika

2017. július 2., vasárnap

Apró csodák

Jodi Picoult: Apró csodák





                                                                                               







"Maga szerint eljön az idő, amikor nem lesz rasszizmus?"




Minden értékelés egyénfüggő, sőt a hangulat, aktuális lelkiállapot is befolyásoló tényező. Tetszett, tetszett, jó volt, de kövezzenek meg, én többre számítottam.

A legjobban azt kedvelem Picoult regényeibe, hogy olyan témákhoz nyúl, amelyekről az emberek általában nem szeretnek beszélni, kerülik azt. Különösen az egyértelmű állásfoglalást. Igazán népszerű témákról írt, amikkel nagy érdeklődést tud szerezni, sokakat érint és valljuk be: kíváncsiak is vagyunk, olyan jó mások problémáiról olvasni (ami valahol a miénk is persze): házassági válság, homoszexualitás, vetélés-gyerekhalandóság, súlyos, ritka betegségek, öngyilkosság, gyász, elengedés. Most sincs ez másképp. Nagy csodát most sem kell várni, bevált recepten nem változtatunk, ugye. Mindegyik könyvének ugyanaz a felépítése, csupán más a téma. Jön valami drámai sztori, és megyünk a bíróságra, majd eljön a boldog végkifejlet, igazi amerikai módra. Most különösen geil lett a befejezés szerintem. Már vártam, hogy a néhány év múlva újra találkozó és erőteljes változásokon átesett apa, leszalad virágért és bonbonért Ruthnak bocsánatkérésül a múltbeli hibáiért... Erősen vegyesek az érzelmeim, kb. a feléig teljesen lelkes voltam, igazán tetszett a szokásos Picoult-os fordulatok miatt. Aztán kezdett hiányozni belőle valami, voltak részek amelyeket feleslegesnek, időhúzásnak találtam.



A nagy figyelem az Apró csodák esetében a kirekesztés, rasszizmus témájára irányul egy ártatlan csecsemőhalálozás kapcsán. Valóban megható, zsebkendőket előkészíteni. Bár mélyen elgondolkodtatott, és az elején még tényleg élvezettel olvastam, annak ellenére, hogy biztos voltam a végkifejletben, mégis hiányérzetet hagyott bennem. Kicsit olyan érzésem volt, hogy túl sokat akar megmutatni nekünk az írónő, ám ő maga is érezte, hogy idegen és veszélyes terepre tévedt. Így csupán felvillant egy problémát, karcolja csak a felszínt.  A történet magva erős és fontos. Ami nagyon zavart, a bölcsességeit az üzenetét sok esetben szirupos máz fedi. Fehér nőként nehéz beleélnie magát a kirekesztett, megkülönböztető bánásmódban részesített Ruth helyzetébe. A történet alapja egy sablon ötlet, amiből további sablonos helyzetek kerekednek. Az írónő ettől tud jobbat is, ezt már bizonyította. Szerintem a Tizenkilenc perc vagy a Vezeklés még mindig erősebb, ütősebb, élőbb történet volt. Talán az Egyszerű igazság vagy a Gyere haza is. Legalábbis nekem biztosan.
Ez maximum hatásos. Picoult tipikus példája az olyan szerzőnek, akitől egyszerre nem szabad sokat olvasni egymás után. A cím Dr. Martin Luther King híres beszédéből idéz. Bár apró csoda lehet egy csecsemő születése is.



A karakterek elég üresek voltak: Ruth ​Jefferson hadiözvegy, gyermekét egyedül nevelő, sikeres középosztálybeli fekete bőrű ápolónő, aki kimagasló munkájában, amikor a rábízott kisbaba meghal.
Az olvasónak végig egyértelmű Ruth ártatlansága, a megoldás azaz a halál oka valóban elég meglepő.
Amikor jön egy vadbarom fehér fickó - az apuka- akitől több "helyzetet" vártam volna, az anya itt erősebb alak volt szerintem. Szerencsére egy elég váratlan fordulat itt is kiderül a múltból.

Az ügyvédnő, Kennedy McQuarrie még megcsillant valamit, de ott is számos sablonos helyzet kerekedik: bizonyítva Ruth munkáját, szakértelmét. (elég szájbarágósra sikerült ez). A regényből készülő filmben Julia Roberts ismét megvillanthatja Erin Brockovich alakját. A bírósági rész annyira a szokásos, előre borítékolható eredményt hozza, hogy meg sem lepett. Maga az esküdtek kiválasztása inkább volt érdekes.


Ami tény: Picoult tud írni. Nem míves szépirodalmat, (a történet egyszerű, semmi irodalom, lírai rész helyett cukormáz van benne) hanem igen minőségi bestsellereket, amik olvasmányosak, kikapcsolódásra tökéletesek. Valóban egy fontos problémát világít meg most is. Erénye még, a jó témaválasztások mellett a cselekményvezetése. Jodit elsődlegesen fiatal lányok, nők olvassák. Ez a szülés, baba-dolog ismét tuti jó választás, sikert ígér.


Az Apró csodák jó könyv, hasznos is a maga módján, hiszen valóban létező problémára irányítja a figyelmet. Az előítélet mindenkiben ott van. Aktuális idehaza is: melegek kontra heterók, cigányok vagy bevándorlók, idegengyűlölet, a probléma jelen van életünkben. Vagy csak mi csinálunk belőle problémát. Értem én a lényeget, persze, de az a baj vele, hogy kicsit olyan „tanregény” lett. Koránt sem volt olyan letaglózó könyv. Általában szeretem Picoultot, de ez a könyv olyan témát vázolt fel, amelyet már jól ismerek. Olvastam már ettől merészebb és valósabb problémafelvetést, ábrázolást ebben a témában Greg Ilestől vagy Harper Lee tollából. Ez csak egy "jó kis Picoult". Erős négy csillag számomra, amit érdemes elolvasni. Hagy maga után kérdéseket, lehet elgondolkodni rajta, arra lesz ok.
Én azon gondolkoztam, hogy tényleg "mindenki egy kicsit rasszista"?





Jodi Picoult: 1966. május 19-én született amerikai írónő.

A Harvard és a Princetoni Egyetemeken végzett. Kreatív írást tanult. Több mint húsz kötet szerzője, irodalmi díjakkal elismert, a New York Times bestseller szerzője. 1992 óta jelennek meg regényei, idehaza kizárólag az Athenaeum Kiadó gondozza könyveit. Legismertebb regényei: A nővérem húga, Szívtől szívig, Házirend, Elrabolt az apám, Vezeklés, Sorsfordítók, Tizenkilenc perc.



Athenaeum, Budapest, 2017
400 oldal · ISBN: 9789632936543 · Fordította: Babits Péter

2017. július 1., szombat

2017 első félév

2017 első félév - visszapillantó 




                                                                           



"Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?"

Móricz Zsigmond



Móricz (akinek a napokban ünnepelhettük születésének évfordulóját), gondolatával kezdve ezt a kis visszapillantót, röviden annyit: az első félév igazán jól sikerült, soha rosszabbat. Nem csak könyves szempontból.

Néhány tény, jöjjenek a számok! 118 könyvet sikerült elolvasnom, ami önmagában is több, mint a tavalyi év hasonló időszaka. Ez 39. 862 oldalt tett ki, ami könyvenként 337 oldalnak felelt meg. A blogon 97 poszt született. A Facebook oldal követőinek száma márciusra elérte a tízezer főt, ami mára tizenkétezer fölé emelkedett. Hálás köszönet érte, minden lájkért, a megosztásokért és a sok kedves hozzászólásokért is! Külön kiemelném a Könyvjelző oldal együttműködő segítségét.



Az olvasásokból nehezen, de egy leglegkedvencebb listát próbáltam összeállítani. Íme a felsorolás! Kezdjük a krimikel:

Réti László Falak mögött krimije volt az idei első, "hűha" olvasásom. Réti a hazai krimikirály, profin ír, érti és tudja azt is, miről... Nem ragoznám, olvassátok el.

A krimiknél maradva Indridason Rókalyuk története volt az idei első friss skandináv megjelenés, telibe is talált. Aki szereti Indridason fanyar, hűvös stílusát ezt tuti fogja kedvelni, szerintem az eddigiek közt az egyik legjobb lett tőle.

                                                                                                 





Nagy örömmel vettem kézbe a Generál Press Kiadó első Jack Reacher-történetét, ami húsz év után jelent meg ismét új köntösben. Az Elvarázsolt dollárok engem is elvarázsolt. Jack hihetetlen jó karakter.

Mindenképpen a kiemelkedő krimik közé sorolnám a GABO Kiadónál megjelent, számomra eddig ismeretlen író, J. M. Gulvi Hosszú számolás történetét. Ez egy sorozat kezdete, a főhős köti majd össze a különböző történeteket. Izgalmas, sötét világba kalauzol el minket az író. John Q. történetét még az teszi eredetivé, hogy a 60-as évek második felében játszódik, de akár ma is lehetne…Sötét ló volt, de befutó lett! Jöhet a folytatás!



Júniusban a könyvheti megjelenések közt az Animusnál jelent meg a dán döglött akták, a Q-ügyosztály új története. Talán az egyik legjobb lett Jussi Adler-Olsentől. Nehéz sorrendet állítani, számomra szorosan a Palackposta és a 64-es betegnapló mellett áll a Szelfik. 


Nem krimik, de kriminálisan jó kalandok még: Téli tűz Giles Kristian vikingjei, a Véres arany az Agave kiadványa, míg A Romanov-kereszt a 21. Század Kiadó kiváló regénye. Élmény volt őket olvasni.






Szépirodalom tekintetében: az újra kiadott Szabó Magda novellák számomra első olvasás volt. Az Alvók futása kötet szép példája az író sokoldalú tehetségének, s érdekessége, művészi színvonala a legjobb Szabó Magda-regények egyenrangú társává teszi. Úgy érzem, ez a könyv az éves listámon is helyet kér. Ahogyan hasonlóan lélekemelő az Egy egész élet a Park Kiadó kisregénye. Robert Seethaler regénye a méltóságteljes magányban és elszigeteltségben töltött élet himnusza. Egy nagyszerű, kifinomult regény. Lanczkor Gábor Apás szülés kisregénye és a Báró Wenckheim hazatér Krasznahorkai Lászlótól is ide sorolhatom.

Nem lesz egy lányregény, ám minden borzalma ellenére meg kell említenem Cormac McCarthy korai remekművét 1973-ból, idehaza friss megjelenés. Az Isten gyermeke főhőse egy furcsa, különös, kitaszított figura. A történetről nem árulnék el többet. Csak felnőtteknek.

                                                                                   


Kiemelkedően jó olvasási élmény volt még a Tarandus Kiadó Inkarnációk regénye, és a Scolar Kiadó két könyve: a régebbi kiadású Dina vagyok egyszerűen zseniális, míg a Doppler hazatér az egyik kedvencem lett az első félévből. Doppler kicsit én vagyok... Erlend Loe a könyvfesztivál vendége volt s dedikálta is a könyvemet.



A zsáner kategóriából kiemelném Fredrik Backman és az Animus újdonságát: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb, ami egy rövid, tömör, de érzelmekkel teli kis történet a hosszú címe ellenére. Nagypapa kifelé készül az életből, míg az unoka éppen kezdi azt felfedezi. Remek grafikák emelik a regény tartalmát. A történet erősen emlékeztet egy tavalyi hazai kedvencre: Hartay Csaba Holtág regényére.

Jó volt még olvasni M. Kiss Csaba Czeizel-életrajzát, Nicholas Sparks Mindig  van holnap regényét és Noah Hawley Zuhanás előtt történetét. Bíró Szabolcs gyerekeknek írt, de felnőtt fejjel is élvezetes olvasmánya az Elveszett csillagok volt még kellemes meglepetés: az első szerelem és egy ismeretlen Gárdonyi-kézirat meséje. Vagány, friss, mai és lendületes élményt adó könyv, mindenkinek ajánlom!






Történelem kategóriában bajban vagyok: négy kiváló történet került a kezembe, lehetetlen küldetés lenne bármiféle rangsort felállítanom. Trux Béla Eretnek története évek óta húzódott, most végre megjelent és kedvenc lett. Alapos, informatív a kalandok sora, hogyan a másik Gold Book újdonság is: Csikász Lajos A kuruc király története. Benkő László és a Lazi Kiadó új sorozatba kezdett: Vér és kereszt. Ennek első kötete a Sosemvolt pogányok címmel elég kifejező, és a szokott Benkő-színvonalon íródott. Lehet gondolkodni, ahogyan egyáltalán nem utolsó sorban egy hölgy is lenyűgözött: Izolde Johannsen a Bismarck hadihajó történetével elképesztően alapos és izgalmas, szórakoztató olvasmányt tett az olvasók elé. Megismételve a tavalyi Birodalmi kalóz sikerét.
Trux Bélával pedig készült egy bloginterjúm is, felélesztve ezt a rovatot. Terveim közt szerepel idén még néhány író "becserkészése" egy-egy beszélgetésre.

                                                                                               

Sikerült kicsit hosszúnak lennem, de a versekről sem szeretnék elfeledkezni. Csupán felsorolásként: Hevesi Judit: Holnap ne gyere, és Sárhelyi Erika: Hétköznapi józanság versei mellett Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba kötetei lettek a kedvenceim.

Nem akarok túl geil lenni, akadt néhány csalódás: Luca D’Andrea A gonosz maga, Samantha King: A döntés, Jodi Picoult Magányos farkas, Orbán Gábor: A Viszkis és én regényei kapják a citrom-díjat.



Befejezésül néhány terv: nagyon várom az új Jo Nesbo és Lee Child krimit, Potoczky László regényét és Fábián Janka őszi újdonságát, de várakozik már: a Libri két nagyszerű újdonsága a Szerelmes élet és A Baltimore fiúk is. A többi legyen meglepetés!




"Úgysem tudsz megfelelni mindenkinek, inkább felelj meg magadnak."
Ricky Nelson



Olvassatok minél többet, jó pihenést, nyaralást, sok kalandos élményt mindenkinek!