Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek
"Mindegy is, hogy miből van, a lényeg, hogy két részre ossza a világot, hogy elválassza az itt-et az ott-tól."
Dragomán György Rendszerújra című novellagyűjteménye már a könyv borítójával figyelmet érdemel. Talán az idei egyik legötletesebb, legeredetibb könyvborítója ez. A novellák a szabadulást olyan módon járják körbe, hogy az olvasó képzeletét is megtornáztatja. Múlt, jelen vagy éppen a jövő kitörési pontjait keressük, feszegetjük a határokat ezekben a történetekben. A stílusa engem nagyon megfogott.
Az első oldalaktól kezdve él a teremtett saját világa, egyedi atmoszférája van. Tetszett ez a furcsa világ, bár egyáltalán nem kedvelem a fantasztikumot a sci-fi és a disztópia elég távol áll tőlem. Néhol úgy éreztem, ingoványos terepre tévedtem. Egy-két novellával kicsit nehezen boldogultam, ám ahogy haladtam előre az olvasásban úgy engedett egyre közelebb magához a könyv. Kerestem és rátaláltam a szabadulás lehetőségeire, ahol múlt és jelen kavarog a jövő képeivel. Változatosak a novellák, mind a témáiban, mind pedig a stílusában. Dragomán György tizenöt év terméséből válogatta novelláit.
Volt ezekben az írói képekben, történetekben valami, ami magával ragadott. Gondolkodásra késztetett olvasás közben, vitt ez a furcsa hangulatú írói fantázia. Nem ez az első olvasásom az írótól, mégis talán ez az egyik legeredetibb hangulatú történetfűzére. Nem hasonlítgatnám, szerintem felesleges. A politikai és társadalmi rendszerek béklyói által megkötött, boldogságkereső kisember álmai vágyai mellett az elképzelt, vágyott békés és boldog élet reménye van a történetekben. A romokon is nyílik virág. A városokat újra lehet építeni, a földet megművelni, de a lelki pusztítást nehezebb kiheverni. Zsigerig hatol és nemzedékeken át kísérthet a félelem. Nagyon kifejező az alcím. Szabadulástörténetek a fantázia segítségével lépünk át határokat. A mindennapok, álmok és vágyak keverednek a történelemmel. Ezekben a novellákban érzésem szerint a remény még ami szerepet kap.
Számomra a címadó írás mellett a Puskák vagy galambok és a Rabság lett kedvenc. Az biztos, hogy nem kifejezetten vidám írások ezek, néhol kemények, kegyetlenek, ettől valósak. Elgondolkodtat, és mégis szórakoztat is. Néhol mosolyt is csalt elő. A Döghecc apró írásai különösek, ezek a kitalált kis történetek nagyszerű kerek egészé állnak össze a végén. Tetszettek még a Gát, Kavics vagy az Új lakóhelyünk novella. Mindegyikre jellemző, hogy érzékenyen mutatja be az emberi lelket. Azokat a gondolatokat, ami foglalkoztatja, mozgatja és viszi előre a világban. Ami meglepett, hogy ezek a novellák tizenöt év termései, az első még 2003-ban keletkezett, míg a befejezés idén nyáron.
Egy izgalmas élmény, új felfedezés. Tetszett, bár nem lett kedvenc, az Oroszlánkórus vagy a Fehér király közelebb állt hozzám. Dragomán György továbbra is az egyik kedvenc kortárs íróm. Tetszetős motívumai, írói képei, metaforái néhol hosszan hömpölygő mondatai lenyűgöznek.
Az írói stílus és a fogalmazása tökéletes volt. Szerintem jól sikerült könyv, mindenkinek bátran ajánlom. Színes és eredeti az általa teremtett világ, ami megfogja megdolgozza az olvasó lelkét, szívét, képzeletét. Olvasmányos, izgalmas, történetek gyűjteménye a könyv. Végig fenntartja a figyelmet, erős érzelmeket képes generálni.
Dragomán György : 1973. szeptember 10. (Marosvásárhely) író, műfordító
Regényei: A pusztítás könyve - 2002, A fehér király - 2005, Máglya - 2014, az Oroszlánkórus novelláskötet 2016-os megjelenés. A József Attila-díjat 2007-ben nyerte el.
Felesége Szabó T. Anna költőnő, akinek tavasszal jelent meg Határ címmel kötete, októberben pedig Ár címmel verseskönyve.
Magvető, Budapest, 2018
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437782
Nem derült ki, hogy végülis miért jó ötlet a borító.
VálaszTörlés