Clifton-krónika 5.Az író a cselekményszövés nagymestere, lenyűgözően egyenletes színvonalú a sorozat. Amikor belekezdtem az olvasásba egyből megfogott, elvarázsolt. A két család történetének összefonódása és a folyamatos, lendületes alakulása kíváncsivá, függővé teszi az olvasót.
A történet 1964 - 1970 között követi a szereplők sorsát.
A negyedik rész a Gondold meg, mit kívánsz! ott ért véget, hogy a Buckingham luxus-óceánjáró
a sok felmerülő akadály ellenére is elkészült és kifutott az első útjára Amerika felé. Azonban vannak néhányan, akik nem adják fel. A Barrington család teljes tönkretétele nem csak Giles politikai karrierjének akadályozása, de a hajózási társaság "zátonyra futtatása" is cél. Az elvakult és értelmetlen bosszú sok ártatlan ember életébe is kerülne, de az IRA és a háttérben munkálkodók ármánykodásainak ez nem számít. Szerencsére a jól szervezett akcióba valóban apró hiba csúszik.
Az történetek mondhatni a szokásos függővéggel zárulnak: azaz éppen egy esküvő hiúsul meg az utolsó pillanatban, vagy egy autóbaleset után nem tudjuk mi is történt a főhőseinkkel, ahogy most
is csak az ötödik részben derül ki, mi történt a hajón azon a bizonyos éjjelen... A legizgalmasabb résznél érnek véget a regények, szó szerint, mintha elvágták volna! Izgalom valóban a tetőfokon, mesteri befejezések, pattanásig feszülő idegek. Most örültem, hogy később kezdtem olvasni ezt a nagyszerű sorozatot és nem kellett várni egy évet a következő részre. Már azon gondolkodom, vajon kinek fog ütni az óra a legújabb részben?
Nagyon-nagyon jó sorozat, szinte egyben olvastam végig ezt a részt is. A családregény felöleli
és végig kíséri a szereplők életével a teljes huszadik századot. A háború előtti és utáni gazdasági
helyzet hatásai, a technikai fejlődések (repülőgépek kontra hajók) és az üzleti élet apró kulisszatitkaiba is beavat. Különösen tetszett a finoman elhelyezett kulturális szálak sora: Lady Virginia és barátnője színházba mennek a Hairt nézik, a japán üzletfeleknek a Helló, Dolly!-ra kell jegyet szerezni, amire egy hónapra előre elkelt minden jegy, vagy Harry mit olvas? John Le Carré híressé vált kémregényét A kém, aki bejött a hidegről. Persze ezek apró és színes érdekességek csupán. Nekem a sorozat egyik legjobb darabja a nyitó történet mellett ez a rész volt.
A politikai háttér az, ami igen tartalmassá teszi ezt a részt. A cím is kifejező és meghatározó.
A jó címválasztás egyébként mindegyik kötetre illik, nagyon találóak, kifejezőek. Mi lehet
Erősebb a kardnál? A toll... , de erről többet nem árulok el. Bevallom először kissé értetlenül
néztem a címet, vajon ez hogy épül be, miért ezt választotta Lord Archer. A képzeletbeli kalapom emelem az úriember előtt. A változatos helyszínek mellett most a vasfüggöny mögé is bepillanthatunk.
Giles Kelet-Berlinbe utazik, míg Harry a Szovjetunióba írókonferenciára, ahol felemeli szavát
a Gulágon raboskodó Anatolij Babakovért (kísértetiesen emlékeztet Szolzsenyicinre), akinek
annyi a bűne, írt egy könyvet... ám a rendszernek ez nagyon nem tetszett. A kirakatperekre még későbbiekben is lesz példa, Harry közelebbről megismerheti a szovjet börtönvilágot. A mód, ahogy megszerzi az egyetlen létező példányt az lenyűgöző. Harry írói sikerét felhasználva áll ki ártatlanul bebörtönzött írótársa mellett.
Az ötödik rész még mindig letehetetlen, zseniálisan felépített cselekményeivel épp olyan izgalmas
és érdekes, mint a kezdeti részek. A politikai állásfoglalások jól színezik, a finom angol humortól pedig különösen szórakoztató olvasmányt kap kézbe az olvasó. Nem lesz száraz, sem túlzottan politikus, csupán az adott kort ábrázolja remekül.
A ketté osztott Berlin, a fal szerepe és megjelenítése elképesztően korrekt és zseniális, az ott élők helyzetének bemutatásával együtt. Érezhetően a nyugati világban élőknek ez egy különösen érdekes és furcsa állapot volt akkoriban. Ahogyan a Stasi és a szovjet titkosszolgálat működéséről is képet kap az olvasó. Bevallom, a bevetett trükkök közül a "feleség-hasonmás" nagyon tetszett, különösen Giles megjegyzésével, ahogy üzent a Stasinak...
A sok szálon bonyolódó cselekményt színezik még a magánéleti szálak, Emma tárgyalása, tőzsdei tranzakciók a részvényekkel, és az igazgatósági ülések mondjuk visszatérő elemek, Ezek mögött
is elképesztő spekulációk, mocsok van, még ha a pénznek nincs is szaga. Sebastian előmenetele, szerelme és jellemének megmutatkozása okoz még meglepetést. A fiatalember szerelmi élete viharosan alakul, de erről sem árulok el többet. Én magam is meglepődtem olvasás közben, de lesz
itt még váratlan fordulat, úgy sejtem.
Alex Fisher őrnagy angol úriemberhez méltón tűnik el a történetből, bár ez a viselkedés egyáltalán nem volt rá jellemző eddig. Sajnos egy kedves figurától is elbúcsúzhatunk, elég sokkoló körülmények között. Úgy is lehet gyilkolni, ha nem segít az ember. Képbe kerül egy törtető, bankár is, egyéb ármánykodókból nincs hiány. Vajon Lady Virginia méregfogát hogyan húzza ki Archer?
Ez már a frissen megjelent Ütött az óra részben fog kiderülni. Hamarosan írok arról is.
Az előző részek ismeretében a függővég befejezés nem ért váratlanul, az biztos, hogy nagyon hatásos.
Jeffrey Archer: 1940. április 15-én született
A Clifton-krónika sorozatot 2011-ben kezdte írni, 71 évesen. Archer 32 éves koráig egy sort sem írt. Első regénye 1975-ben jelent meg Se több, se kevesebb címmel. 1979-es regénye a Párbaj jogait már hárommillió dollárért vette meg a kiadó. A sikerre jellemző, hogy Angliában a megjelenés hetében egymillió példány talált gazdára.
A Clifton-krónika regényfolyam eddigi kötetei: Majd az idő eldönti, Apám bűne, Féltve őrzött titok, Gondold meg, mit kívánsz!, Erősebb a kardnál.
Következik: Ütött az óra
General Press, Budapest, 2015
454 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636437527 · Fordította: Gieler Gyöngyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése