Az Agave Kiadó 2011-ben vette át a klasszikus krimi-sorozat jogait, azóta náluk jelennek meg Simenon regényei. Nem csak a Maigret-történetek, de az úgynevezett Romans durs-sorozat kötetei is elérhetővé váltak. Ez a most frissen megjelent Maigret történet a korai, egészen pontosan a negyedik darab, 1931-ben jelent meg először.
A felügyelő közkedvelt történeteire jellemzően ezek inkább pszichológiai bűnregények. Nem a
bűnös leleplezése a fő cél, inkább a bűn hátterét, az elkövetéshez vezető okokat láttatja. Természetesen lelepleződik a tettes is, pedig szinte nincs is nyomozás. A kiindulási alap ezúttal
a véletlen. Maigret egy brüsszeli kávézóban figyel fel egy különös, furcsán viselkedő alakra.
Ezer frankos bankjegyeket számol és tesz borítékba. A kíváncsisága okán a nyomában marad,
majd az amszterdami vonatra is követi az ideges figurát. Nem szólnak egymáshoz, csak figyeli, követi, de egy adódó alkalommal kicseréli a bőröndjeiket. A férfi természetesen semmit nem vesz észre....
csak az ócska szállodai szobájában, ahol váratlanul eldörren egy pisztoly.
Maigret vétkesnek érzi magát és persze nem érti a történéseket. Az egyetlen nyom a férfi bőröndjében talált, láthatóan több éves, vérfoltos öltöny. Miért hurcolta, őrizte ezt annyira a férfi? Miért volt ez fontos neki? Nem egy klasszikus nyomozás veszi kezdetét, próbálják a halott férfit beazonosítani, ezeket az apró mozaikokat illesztgeti össze a felügyelő, míg kideríti ki is volt a furcsa és ideges férfi.
Az újságbeli felhívásra akadnak jelentkezők, innen tud elindulni Maigret. A szálak a múltba
vezetnek Brémán át Párizs és Reimsbe, majd a belga Liége-be érnek össze. Valaki azonban egy lépéssel mindig a felügyelő előtt jár. Az érdekesen kirajzolódó történet egy különös, fiatalokból
álló társaságról is szól. Fiatalok, naívak és gőgösek. A bor és a nők mellett kirajzolódik mindegyikük emberi jelleme, gondolkodása. A három festőnövendék az új Rubens-nek érzi magát, de többiek
sem adják alább. Egyikük egy nagyon gazdag kereskedőcsalád fia. Valami történik ott régen, ami aztán mindannyiuk életére hatással lesz és a társaság széteséséhez is vezet. Mi is történt és miért,
kié az öltöny, de legfőképpen: hogyan lett véres? Ki volt az elkeseredett fickó, akinek a bőröndjét elcserélte Maigret? Mi lett a sorsa, hová került a harmincezer frank? A régi baráti társaság mára megmaradt tagjai szembesülnek a múltjukkal, fiatalkori önmagukkal, egy régi bűnnel.
A lelki teher, amit egy életen át hurcolnak magukkal és most végre tisztázódik. Elfojtott indulatok kerülnek felszínre.
Lucas tizedes most csak epizódista, míg Maigret pipázik, sörözik, utazgat és közben figyel.
A történet olvastatja magát, megfog. Izgalmas atmoszférát teremt a hagyományos krimit kedvelő olvasónak. A gördülékeny történet gyorsan kibontakozik, már a hatodik fejezetnél kezdi sejteni az olvasó mi lehet a vége. Aztán jól meglepődik. Nos, nem az lesz, bár a fülszöveg is sokat elárul.
A történet több életrajzi elemet is tartalmaz Liége mellett, ahol Simenon született.
„Egy belga fiatalember megunja, hogy csupán egy jelentéktelen vidéki lap tudósítója, és vonatra száll, hogy meghódítsa a világot. 1922. december 11-én hajnalban olcsó esőkabátjában, kopott cipőjében, két kis bőröndjével és feleségével a karján megérkezik a Gare du Nord-ra. Eltökélt szándéka, hogy az írásból fog megélni.”
Georges Simenon (1903. február 13. (Liège, Belgium) – 1989. szeptember 4. (Lausanne, Svájc) a XX. század egyik legtermékenyebb írója volt, naponta akár 60-80 oldalt is írt. Irodalomjegyzéke majd 200 regényt, több mint 150 novellát, néhány önéletrajzi művet, számos cikket és rengeteg ponyvaregényt tartalmaz, amiket több mint két tucat név alatt írt. Összesen körülbelül 1,4 milliárd példányt nyomtattak műveiből.
1927-ben már sikeres és anyagilag is elismert szerző. Tizennyolc különböző álnéven publikál bűnügyi, szerelmes, erotikus, humoros novellákat és regényeket. Jól él. Divatos helyeken vacsorázik, és a legjobb szabóságokból öltözködik.
Tíz év elteltével megjelennek a Maigret-sorozat első kötetei, amiket újabb tíz év elteltével még mindig ír. Detektívje hírnevet és gazdagságot hoz neki, de küzd vele. Szinte féltékeny a népszerű felügyelőre, úgy érzi, a figura túlnőtt rajta, megakadályozza abban, hogy nem a krimi műfajában írt munkái bekerüljenek a „magas irodalomba”. Bármit is ír, könyvei rendre a krimik között kötnek ki a könyvesboltokban. A 19. kötetben nyugdíjba küldi a főfelügyelőt, de az olvasók visszakövetelik.
Negyven évvel Párizsba érkezése után dúsgazdag emberként települ vissza Európába az Egyesült Államokból. Svájci kastélyában fogadja tisztelőit és barátait Jungot, Fellinit, Jean Renoirt, Chaplint és Henry Millert. Azért nem minden tökéletes: a magánélete meglehetősen romos. Első felesége elhagyja, a második megbolondul, a lánya öngyilkos lesz.
Ötven év után úgy dönt, elég volt az írásból. Az 1972-ben megjelenő Maigret et monsieur Charles című regényben egy busszal halálra gázoltatja az akkor 85 éves felügyelőt.
Simenon számokban
Georges Simenon műveinek száma: összesen körülbelül 450
Maigret történetek száma: 103 (75 regény és 28 novella)
Pszichológiai regények: több mint 110
Műveit több mint 55 nyelvre fordították le
Ezek 44 országban jelentek meg
1935-97-ig 1 400 000 000 eladott könyv
Művei megfilmesített változatainak száma: több mint 50. Maigret szerepében Jean Gabin, Michael Gambon, Richard Harris, Charles Laughton is látható volt, de a klasszikus alakja a filmbarátoknál: Rupert Davies.
Agave Könyvek, Budapest, 2016
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190523 · Fordította: Ertl István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése