Cyril Gely: Hasadás
Otto Hahn és Lise Meitner története mélyen emberi, igazi lélektani dráma, amit a valóság írt.
Lebilincselő és tanulságos regény, tudományosan és történelmileg is tényfeltáró, de mindenekelőtt megvan az az érdeme, hogy rehabilitálja Lise Meitnert, akit a világ egyik leghíresebb fizikusaként tartanak számon.
Tudjuk, hogy minden nagy férfi mögött ott áll egy nő... Otto Hahn mögött harminc évig Lise Meitner volt az a bizonyos nő. A közös munka eredménye 1946. december tizedikén ért be. Kedd van, Stockholmban járunk, és Otto átveheti a kémiai Nobel-díjat az atommaghasadás felfedezéséért.
Miközben a híres német vegyész a beszédét próbálja a szállodai szobájában, meglepetésszerűen meglátogatja régi kollégája, Lise Meitner, aki több mint harminc éven át volt munkatársa.
A fizikusnő azonban nem gratulálni jött. Megjelenik, mint egy rossz lelkiismeret, és elkezdődik kettejük múltidézése. Afféle élveboncolás tanúi lehetünk, igazi kamaradarab bontakozik ki előttünk. Otto felesége Edith csak epizódista minden szinten.
Otto és Lise közös múltja, történetük sok izgalmas kérdést vet fel. Több mint harminc évig dolgoztak együtt, miután 1907-ben találkoztak a Berlini Egyetem Kémiai Intézetében. Közösen végezték kutatásaikat és publikáltak 1938. július 12-ig. Ekkor Lise kénytelen volt elmenekülni az országból. Legnagyobb bűne a származása volt. Kifordult világ volt akkoriban, egy nő aki még zsidó is nem lehetett ekkora siker részese. A történelem úgy döntött, hogy csak Otto Hahn nevére emlékezik, aki felfedezte az atommaghasadást.
Gély Cyril segítségével megismerhetjük, felfedezhetjük Lise Meitnert, akit nemcsak az a szerencsétlenség ér, hogy bár egész életét egy tudományos, de rendkívül nőgyűlölő közegben kellett dolgoznia Otto Hahn árnyékában, és származása miatt el kellett meneküljön. Mindezt néhány hónappal a közös kutatásuk csúcspontja előtt. A történelmi felfedezést most egyedül Otto Hahn nevéhez kötik.
Cyril Gely finoman hangolt párbeszédeket kínál nekünk, drámai feszültséget, amely egészen az epilógusig kiéleződik. Emberi jellemek csapnak össze, izzik a levegő. Térdig gázolnak egymás lelkében. Végig ott lappang a ki nem mondott vád. A két tudós közös történetét, életük legszemélyesebb találkozását olvashatjuk. Úgy éreztem a két szereplő néha elbeszél egymás mellett, különösen Lise mondja a magáét, vélt vagy valós igaza tudatában. A férfit többször (direkt) kellemetlen helyzetbe hozza, miközben végig pereg előttünk a náci hatalom tudatmódosító hatása, a II. világháború embert próbáló világa.
Gély Cyril zárt ajtók mögé vitte a történetet. Heves érvek és ellenérvek csapnak össze a két főszereplő párbeszédében. Ez a találkozás sok sok év után mindkét felet megviseli. Amint Lise Meitner belép Otto Hahn szobájába, a szerző azonnal tapintható feszültséget teremt. Nehéz eldönteni kinek is van igaza, mi is áll a történések mögött. Igazán telitalálat, kifejező a kötet címe. A Nobel-díj ami egy életre összeköti, mégis elválasztja a két embert. Lise igazsága és Otto érzései erős és heves képekkel kelnek életre. Miközben a feleség, Edith a másik szobában szenved... A férfi-nő kapcsolatok mélyére is bepillantást kapunk. Nem csupán a tudományban betöltött szerepük vet fel számtalan, mára is még aktuális kérdést.
Otto és Lise közös múltja, történetük sok izgalmas kérdést vet fel. Több mint harminc évig dolgoztak együtt, miután 1907-ben találkoztak a Berlini Egyetem Kémiai Intézetében. Közösen végezték kutatásaikat és publikáltak 1938. július 12-ig. Ekkor Lise kénytelen volt elmenekülni az országból. Legnagyobb bűne a származása volt. Kifordult világ volt akkoriban, egy nő aki még zsidó is nem lehetett ekkora siker részese. A történelem úgy döntött, hogy csak Otto Hahn nevére emlékezik, aki felfedezte az atommaghasadást.
Gély Cyril segítségével megismerhetjük, felfedezhetjük Lise Meitnert, akit nemcsak az a szerencsétlenség ér, hogy bár egész életét egy tudományos, de rendkívül nőgyűlölő közegben kellett dolgoznia Otto Hahn árnyékában, és származása miatt el kellett meneküljön. Mindezt néhány hónappal a közös kutatásuk csúcspontja előtt. A történelmi felfedezést most egyedül Otto Hahn nevéhez kötik.
Cyril Gely finoman hangolt párbeszédeket kínál nekünk, drámai feszültséget, amely egészen az epilógusig kiéleződik. Emberi jellemek csapnak össze, izzik a levegő. Térdig gázolnak egymás lelkében. Végig ott lappang a ki nem mondott vád. A két tudós közös történetét, életük legszemélyesebb találkozását olvashatjuk. Úgy éreztem a két szereplő néha elbeszél egymás mellett, különösen Lise mondja a magáét, vélt vagy valós igaza tudatában. A férfit többször (direkt) kellemetlen helyzetbe hozza, miközben végig pereg előttünk a náci hatalom tudatmódosító hatása, a II. világháború embert próbáló világa.
Gély Cyril zárt ajtók mögé vitte a történetet. Heves érvek és ellenérvek csapnak össze a két főszereplő párbeszédében. Ez a találkozás sok sok év után mindkét felet megviseli. Amint Lise Meitner belép Otto Hahn szobájába, a szerző azonnal tapintható feszültséget teremt. Nehéz eldönteni kinek is van igaza, mi is áll a történések mögött. Igazán telitalálat, kifejező a kötet címe. A Nobel-díj ami egy életre összeköti, mégis elválasztja a két embert. Lise igazsága és Otto érzései erős és heves képekkel kelnek életre. Miközben a feleség, Edith a másik szobában szenved... A férfi-nő kapcsolatok mélyére is bepillantást kapunk. Nem csupán a tudományban betöltött szerepük vet fel számtalan, mára is még aktuális kérdést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése