Güray Süngü: Önmagam árnyéka
A könyv elolvasása utáni első benyomásom a következő volt: egyedi stílus, egyszerű és gördülékeny nyelvezet, az életfilozófiába oltott szellemesség pedig kifejező. Süngü egyedi stílussal rendelkezik, ahol a rövid, töredékes szövegek és a folyékonyságot adó történet egyetlen szereplő körül forog.
A történet előrehaladtával a bővülő narratívát részesíti előnyben, főhősünk belső monológjaiban nem vesződik a hangsúlyokkal. A könyv címe is kifejező, találó. A főhősünk, Oszmán fia, Oszmán feltűnően „naiv”, gyermeki lelkű figura, aki valahogy mindig mindent félbehagyott, életét az árnyékban élte le.
Oszmán egy különös ember. Tipikus magányos hős alkat. Figyeli az életet, helyét keresi benne, miközben megpróbálja megélni azt. Próbál túlélni, de igazából bujkál, sodródik csak. Mivel nincs kötődése, nem érzi, hogy fontos lenne valakinek, nincs aki szeresse, valahová tartozhatna, ez a céltalan lét lesz egész életének meghatározója. Elmenekül, tengerre száll. A menekülés azonban mint tudjuk, nem megoldás.
Sokgyermekes család tagja, ahol egyszerűen nem alakult ki mélyebb kötődés, kapcsolat sem a szülők, sem a testvérek között. Elidegenedett, fokozatosan elszakadt a családjától szellemileg, fizikailag és mentálisan. Eltávolodott az élettől, miközben kereste annak értelmét. Meglepően alakult a sorsa, és ez meghatározza létét. Apja az, akivel próbál valamiféle mélyebb kapcsolatott létesíteni, de suta probálkozásai nem hoznak különösebb eredményt. Az apa, bár jelen van, de olyan valaki, akinek a hiányát érzi csak. A kettőjük közötti „problematikus” kapcsolat a „mosdás” szimbólumán keresztül bontakozik ki. Melankolikus életképe elhatalmasodik Oszmánon, ez a letargia miatt is nem találja, képtelen lesz beilleszkedni, értelmet adni saját életének. Olyannak éreztem ezt a sodródást, mintha kimaradna az életből, az elmegy Oszmán mellett. Nem panaszkodott soha semmiért. A pénz nem számított neki, megelégedett azzal, amije volt. Furcsa belső utazásra viszi olvasóit a török szerző.
"Akihez" talán egyedül ragaszkodik az a virágja, a Próféta kardja, azaz egy cserép Sansaviéra, amit végig visz magával, ez jelképezi számára az otthont. Beutazta a világot, a nagy vágy, az álmok netovábbja természetesen Amerika. Miután kiutasították Amerikából, visszatért hazájába, Isztambulba.
Sajnos egy idő után borítékolható, hogy nem lesz jó megoldás, a boldog vég itt nem működik, miután minden vágyát feladta, álmai is elhagyták. Ez az önkéntes magány kizárja az életből, a társadalomból. Később a testvéri próbálkozások is zátonyra futnak, nehéz annak segíteni, aki nem akarja. Könnyen olvasható, gördülékeny regény, mégis láthatatlan gyomrosokat ad, néhány rész mélyen megérintett. Aki elolvassa, azzal szerintem sokáig ott marad Oszmán története.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!
Európa, Budapest, 2026
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151062586 · Fordította: Tasnádi Edit
Oszmán egy különös ember. Tipikus magányos hős alkat. Figyeli az életet, helyét keresi benne, miközben megpróbálja megélni azt. Próbál túlélni, de igazából bujkál, sodródik csak. Mivel nincs kötődése, nem érzi, hogy fontos lenne valakinek, nincs aki szeresse, valahová tartozhatna, ez a céltalan lét lesz egész életének meghatározója. Elmenekül, tengerre száll. A menekülés azonban mint tudjuk, nem megoldás.
Sokgyermekes család tagja, ahol egyszerűen nem alakult ki mélyebb kötődés, kapcsolat sem a szülők, sem a testvérek között. Elidegenedett, fokozatosan elszakadt a családjától szellemileg, fizikailag és mentálisan. Eltávolodott az élettől, miközben kereste annak értelmét. Meglepően alakult a sorsa, és ez meghatározza létét. Apja az, akivel próbál valamiféle mélyebb kapcsolatott létesíteni, de suta probálkozásai nem hoznak különösebb eredményt. Az apa, bár jelen van, de olyan valaki, akinek a hiányát érzi csak. A kettőjük közötti „problematikus” kapcsolat a „mosdás” szimbólumán keresztül bontakozik ki. Melankolikus életképe elhatalmasodik Oszmánon, ez a letargia miatt is nem találja, képtelen lesz beilleszkedni, értelmet adni saját életének. Olyannak éreztem ezt a sodródást, mintha kimaradna az életből, az elmegy Oszmán mellett. Nem panaszkodott soha semmiért. A pénz nem számított neki, megelégedett azzal, amije volt. Furcsa belső utazásra viszi olvasóit a török szerző.
"Akihez" talán egyedül ragaszkodik az a virágja, a Próféta kardja, azaz egy cserép Sansaviéra, amit végig visz magával, ez jelképezi számára az otthont. Beutazta a világot, a nagy vágy, az álmok netovábbja természetesen Amerika. Miután kiutasították Amerikából, visszatért hazájába, Isztambulba.
Sajnos egy idő után borítékolható, hogy nem lesz jó megoldás, a boldog vég itt nem működik, miután minden vágyát feladta, álmai is elhagyták. Ez az önkéntes magány kizárja az életből, a társadalomból. Később a testvéri próbálkozások is zátonyra futnak, nehéz annak segíteni, aki nem akarja. Könnyen olvasható, gördülékeny regény, mégis láthatatlan gyomrosokat ad, néhány rész mélyen megérintett. Aki elolvassa, azzal szerintem sokáig ott marad Oszmán története.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!
Európa, Budapest, 2026
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151062586 · Fordította: Tasnádi Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése