„A ​jó mostoha történetét még nem írták meg”

Székely László: „A ​jó mostoha történetét még nem írták meg”
Babits Mihályné Török Sophie és Babits Ildikó peres aktái

                                                                       

"A ​családjog ott kezdődik, ahol a család véget ér…"




A költő halálával ez a boldog családi kép fokozatosan szétesett. Babits és Tanner Ilona házasságkötése sem volt mindennapi, ahogyan az előzményekből megismerhetjük a hátteret. Tanner Ilona és Babits Mihály kapcsolatában is sok érdekes apró részlet lapul, amiről most lehull a lepel. Az esküvő után a család kiteljesedéséhez nélkülözhetetlen lett volna egy gyermek, ami nem akart megérkezni természetes úton.


      

Tanner Ilona érzelmei az anyaság tekintetében a véletlennek köszönhetően teljesülhettek. Öccse teherbe ejtette az egyik cselédlányt, akit Ilona rábeszélt, tartsa meg a gyereket. Babits is hajlott a gyors örökbefogadásra, amit csak a közvetlen környezetükben élők ismertek részleteiben. Babits Mihály és Török Sophie 1928-ban, alig pár hónapos korában fogadták örökbe Ildikót. A kislány valóban hasonlított "édesanyjára", így a kétkedők is elhallgattak a későbbiekben. Tanner Ilona mesterien szervezte meg az örökbefogadás körülményeit. Mégis a boldogság csak időszakos lett életükben. Ilonát az anyaság nem szabadította fel, ellenkezőleg, már-már bűntudata volt, hogy nem valódi édesanya.

Az irodalomtörténészek és kutatók után most a nagyközönség is mélységeiben bepillanthat ebbe a házasságba, igazi kordokumentum és családtörténet van a lapokon. Ilona odaadó, alázatos szerelme a költőt élete végéig elkísérte. Támogatták egymás irodalmi munkásságát, majd ápolta és végig hitte a csodát, hogy Babits felgyógyul. A szembesülés tragédiája az elkerülhetetlen halállal megrázóan elevenedik meg a történésekből. Babits elhúzódó különböző betegségei, gyógykezelései olyan hátteret adnak, ami kivételesen ritka az irodalomban. Babits végrendelet nélkül hunyt el 1941. augusztus 4-én. Tanner Ilona és lánya, Ildikó örökölt minden jogot, személyes tárgyait. Anya és lánya között elég hullámzó volt a viszony, szélsőséges formában nyilvánult meg a szeretet, míg Babits és Ildikó imádták egymást. Török Sophie nevét Babitstól kapta, ám irodalmi munkáival sosem tudott kilépni férje árnyékából. A periratok között a versei adnak ízelítőt munkásságából. Lányával kapcsolatos fájdalmát, csalódását már korábban megírta Nem vagy igazi! című elgondolkodtató írásában. Ildikó talán a legrosszabb pillanatban, kamaszként tudta meg, hogy őt örökbe fogadták. Ezt ugyan haláláig nem fogadta el, Babits Mihályt tekintette vér szerinti édesapjának.

        

Babits halála után, Török Sophie néhány év alatt összeomlott testileg-lelkileg. Számtalan betegsége mellett érthetően a depresszió is megjelent. Ehhez Ildikó is nagyban hozzájárult, nem csak "a nagy költő özvegye" nyomasztó pozíciója. A hagyaték gondozása, rendszerezése töltötte ki Ilona napjait, ez adott életcélt neki fokozatosan romló állapotán. 1921-es házasságkötésüktől tisztelte, becsülte a Nyugat költőfejedelmét, tudatosan gyűjtött mindent, ami férje életét, irodalmi munkásságát dokumentálta. Rengeteg fotót készített, megőrzött buszjegyet, kavicsot, orvosságos fiolát, valóban mindent, ami Babitshoz köthető.

Anya és lánya között a szakadék folyamatosan mélyült, érzelmileg is eltávolodtak egymástól. A szeretet átalakult gyűlölködő viszonnyá. Szomorú drámája ez a két nő életének. Részleteiben ismerjük meg az okokat, a hátteret, ami az elhúzódó perhez vezetett. Egy használt írógép volt a kiindulási pont, ami mögött természetesen a jogdíjak lapultak. Ebben Babits egykori barátja, az irodalomrajongó ügyvéd, Basch Lóránt volt a segítsége. Ildikó életéről is kapunk képet, aki valóban elég megalázóan bánt anyjával. Ilona a későbbiekben ki is tagadja a lányt az örökségből, aki 1956-ban disszidált. Ildikónak gyermeke nem született, Angliában, magányosan hunyt el 1982-ben.


A hosszasan elhúzódó pert sem Ilona időközben bekövetkezett halála, sem az 1956-os forradalom nem tudta lezárni. Erre csupán 1967-ben került sor, amit már az ügyvéd sem ért meg. Igazi nyertese nem lett az ügynek. A per már-már krimiszerű fordulatai néhol kétségtelenül komikumba is hajlanak. A két nő gyűlölködő harca valóban szomorú végjáték. Kis magyar valóság bontakozik ki a periratokból, tanúvallomásokból, remek korképet adva. Elgondolkodtató dokumentum, lenyomat az érdeklődő olvasónak. Olyan különleges kötet, amely a korszak izgalmas és érdekes irodalomtörténeti fejezetét meséli el. Közérthetően megírt, lendületes olvasmány kerekedett ki Székely László tollából. Babits Mihály műveinek jogdíjai 2011-ben jártak le, mivel az irodalmi művek szerzői jogai az alkotó halála után hetven évig élveznek védettséget, majd közkinccsé válnak.

A kötet ITT rendelhető kedvezménnyel! 













                                    

SZÉKELY LÁSZLÓ 1958. március 15-én született Budapesten. 1982-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1982 óta tanít az ELTE ÁJK polgári jogi tanszékén. 1992-ben beválasztották a Szerzői Jogi Szakértői Testület tagjai közé. 1996 óta oktat a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán, 2008 óta pedig az ELTE Jogi Továbbképző Intézet igazgatója. A Deák Ferenc- és a Lippay-díj kitüntetettje, címzetes egyetemi tanár.

Fotó: IVÁNDI-SZABÓ BALÁZS / 24.HU






Jaffa, Budapest, 2021
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754756