2021. augusztus 18., szerda

Nyúlszív

John Updike: Nyúlszív



                                                            




"Azonkívül mire való az élet, ha nem arra, hogy játsszunk vele?"


Jó volt végig követni Nyúl életét, visszatérni az Angstrom család kissé diszfunkcionális világába. Tíz évet ugrik ismét a történet, 1989 -ben járunk - a Reagan -korszak végén, Updike Harry C. Angstrom -ciklusának negyedik könyve a Nyúlszív, stílusosan a lezárás mellett a '80 -as évek végének kiábrándultságát is hozza.

Némileg féltem olvasni ezt a könyvet, hiszen az egész történet a halálról szól. Már a kezdő mondat előrevetíti ezt az árnyékot, ami a valóságban is végig ott lebeg életünk felett. Updike úgy mesél a halálról, hogy mégis az élet áll a középpontban. Amihez valóban egyre jobban ragaszkodunk, ahogyan egyre sebesebben múlik el szép csöndben velünk együtt. Ez a történet mögöttes tartalma gazdagította az ember gondolatait az életről, mégis akaratlanul is párhuzamot vontam. Döbbenetesen sok volt az egyezés. Nyúl életének mindennapi tragédiáján keresztül láttam a sajátomat, elkerülhetetlen az összehasonlítás. Némi megélt élettapasztalat bizony nem árt az olvasónak. 
Tipikusan amerikai történet, mégis sok a hasonlóság, a Nyúlszív most túlságosan betalált. A regény az idő múlásával és a generációváltással foglalkozik. Nyúl és fia között a konfliktus továbbra is fennáll, bár mindketten igyekeznek kerülni a lehetséges ütközéseket. Nem megy simám, Nelson élete, házassága és a családi Toyota kereskedés a szakadék szélén táncol. Nelson kálváriája adja a történet gerincét. Az előző három regény több fontos eleme megjelenik. A múlt történései, döntései határozzák meg a szereplők jelenét. Megkapó és szomorkás családregény Updike egyedi stílusában.

         
Az öregedő, immáron kétszeres nagyapa Nyúl kényelmes, de legfeljebb közepesen boldog életet él Floridában feleségével, a nyugdíjasok paradicsomában. Kissé depressziós, a hirtelen elmúlt-eltűnt fiatalsága felett merengve, jellemzően küzd a kilókkal és a koleszterinnel, veszélyesen vastagszik a "nyúlháj". Az egészségtelen életmód nyomasztja, bár szerencsésen túlélte az első infarktust, mindent megtesz hogy tovább éljen. Updike négy regényével tiszteleg az élet hétköznapisága előtt. Megjelennek a régi szerelmek, kalandok-szexélmények, hiszen a vágy elevenen él még benne, legalább beszéljünk róla. Furcsa számvetés ez. Sajnos a barátokat sem kíméli az idő. Thelma sorsát drámai képekkel ábrázolja a szerző. Az egész történetben fájdalmasan tisztában vagyunk, érezzük minden fojtogató szűkületet, akadozó lélegzetet, ami a véghez visz közelebb. Ezt nem csak az eltömődött ereknek köszönhetjük... Updike az amerikai kisember életét ábrázolja, követi nyomon Nyúl sorsában. A szikrázó párbeszédek, fanyar humorral elevenednek meg, miközben a párkapcsolati problémák, szülő-gyerek-unoka viszony és az elmúlás kérdéseit boncolgatja Updike.

Fantasztikus korrajzot kapunk ismét, egy sodró lendületű regényben Nyúl életéről, aki nem találja a helyét (szokás szerint) ebben az új világban. Reaganról nem túl jó véleményt közvetít Updike, a hidegháború véget ért, Melanie Griffiths a Dolgozó lány sztárja, megjelenik az AIDS és a kokain. Ezzel Nyúl nem igazán tud mit kezdeni, a kokain pedig felborítja a család életét. Nelson kálváriája adja a történet gerincét. Tetszett, ahogy véleményt formált az egészséges életmód és a fittness-őrület célcsoportjáról. 

"Megannyi Jane Fondán edzett Goldie Hawn. Egytől egyig széles vállúak, ez a legújabb divat, csípőjüket lehámozta és megkeményítette a kondibicikli meg azok a seggösszepréselő nadrágok, amelyek minden izom vonalát követik a neonszínükkel. Látogatók ezek a nők egy lefogyasztott jövőből, ahol a szex is csak tornagyakorlat, mindnyájan lepecsételt kalickákban élünk, és komputerek segítségével érintkezünk."


                      
Nyúl most sem tudja igazán mit is akar, csak sodródik, majd amikor rájön már lehet, hogy késő. Hová futna ötvenhat évesen, elzsírosodva, beteg szívével? Mégis, stílszerűen megteszi, minden várakozást felrúgva, utoljára még nyúlcipőt húz.

Feltámad benne az ifjonti lelkesedés, ami sajnálatosan a második infarktust eredményezi. Ennek az utolsó futásának előzménye a családi kapcsolatok kuszaságát fokozzák. Van itt némi bűntudat, dacolás az idő múlásával. Mondjuk ebben a családban minden megtörtént már, igazán senkinek nincs oka-joga a másikon számon kérni semmit. Menye, Pru kiüresedett házasságát igyekszik menteni, kevés sikerrel. Az unokák sorsa ugyan aggasztja Nyulat, de szeretne egy utolsó dobással újra fiatal lenni. Vagy legalábbis érezni azt, hogy még él. 

"De hát ki él örökké? Pofonokat meg mindnyájan kapunk."

Belső monológjaiban még mindig büszkélkedhet hozzáértő kommentárjaival és megfigyeléseivel, ami kissé olyan hatást mutat, utólag már könnyen okos az ember. Családjától és fiától, Nelsontól a halál küszöbén megbocsátással búcsúzik el, ám egy új szereplő megjelenését előrevetítve. 


Egy kiváló könyv, amely az öregedés és a halál, valamint az apaság témáit tárja fel mélységeiben egy bensőséges prózában, amit csak Updike tudott írni. Szuggesztív alkotás, ami 1990-ben Pulitzer-díjat hozott a szerzőnek.


ITT tudod megvásárolni a kiadótól kedvezménnyel! 

            
John Updike: 1932. március 18. (Amerikai Egyesült Államok, Shillington, Pennsylvania) 2009. január 27. (Amerikai Egyesült Államok, Beverly Farms, Massachusetts)
író, forgatókönyvíró. a New Yorker folyóiratnak írt cikkeket és kritikákat, és itt jelentek meg első novellái és versei is. 1957-ben azonban úgy döntött, hogy minden idejét a szépirodalomnak szenteli.
Regényeinek magyar fordításai Göncz Árpád, Réz Ádám, Ungvári Tamás tolmácsolásában olvashatók. A sorozat sorrendben: Nyúlcipő, Nyúlketrec, Nyúlháj, Nyúlszív, Nyúlfark.

Pulitzer-díjjal tüntették ki a Nyúl-sorozat két regényéért A Nyúlháj (1981) és a Nyúlszív (1990) Kétszer kapta meg az egyik legrangosabb amerikai irodalmi elismerést, a National Book Awards-ot. John Updike 76 éves korában tüdőrákban halt meg 2009 január 27-én.




XXI. Század, Budapest, 2021
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155915505 · Fordította: Gy. Horváth László

1 megjegyzés:

  1. Kedves Gabó! Lehet, hogy Updike Pulitzer-díjas, de legalább olyan fantasztikus és minőségi írást kaptunk Tőled is, ismét. A könyv olvasása nélkül is elvittél a korszakba, és az életérzésbe amit a történet sugall. Szépen végigvittél minket a történeten, ugyanakkor keretbe is foglaltad, sajátosan jelezve a párhuzamokat az életeddel, ami miatt nehéz lehetett az olvasása! És mégis micsoda összefoglaló kerekedett ki belőle, élmény minden bekezdés! Újabb szép szóösszetételek, mondatok tarkítják, hihetetlen, hogy mennyire vissza tudtad adni a lényeget és a hangulatot! Büszke lehetsz erre a bejegyzésre is!

    VálaszTörlés