Cormac McCarthy munkásságát értékelem, több kedvencem is van a regényei között. Minden szerző valahol elkezdi, és általában nem rögtön a csúcson. Itt is ez a helyzet. A gyümölcskertész McCarthy első regénye eredetileg 1965-ben jelent meg. Ez egyfajta bemutató, ízelítő az író későbbi kiteljesedett munkásságából. Nyilvánvalóan ez nem hasonlítható néhány későbbi remekéhez, de a hangulatot, egyéb stílusjegyeit tökéletesen hozzák a későbbi sikerek alapját. Ez egy társadalom elleni lázadás, az őrületes bűn regénye. Az alap történet ígéretes, a harmincas évek Amerikája szeszcsempészéssel, cserkészekkel, törvényen kívüliekkel elevenedik meg. A regény egy Red Branch nevű városkában játszódik, valahol Tennessee államában, Knoxville közelében.
Minden McCarthy rajongó érzékelni fogja, honnan indult, hogyan fejlődött napjaink egyik legnagyobb amerikai írójává. Ebben az első regényében is már érezhetően erős atmoszférateremtéssel bír. McCarthy gyönyörű nyelvezete, kifejező szövege szemléletesen és elevenen ábrázolt tájleírásokban kel életre. A társadalom peremén élő különcök, lecsúszott és felkapaszkodott alakok jellemzik a regényt:. Kellően groteszk alakok, színesítik a cselekményt. A fiú és az öreg a két véglet, a férfivá válás és az élettől búcsúzó gyümölcskertész alakjában jelenik meg. A fiú életébe is eljön egy új kaland, aminek hatása a későbbi sorsára lesz meghatározóan döntő. Nem igazán tudom hová tenni ezt a könyvet, erős kezdés után a középső rész zavaros volt nekem, míg a végére ismét kikerekedett a cselekmény. McCarthy később megismert megszokott stílusa megcsillan, olvasmányos, és izgalmas, mégis néhol kicsit úgy éreztem, elmentünk egymás mellett.
Remek karaktereket hoz létre, amelyeket utál vagy szeret, számára nincs középút. Nem tesz kísérletet arra, hogy szépítse a csúfságot, enyhítse a gonoszt, vagy lealacsonyítsa az erényt. Kevés szenvedélyes érzelemmel találkoztam itt, a bűn csontig hatoló. Az is bizonyos, még ha nem is egyből remekmű, de más szerzők talán csak álmodozhatnak arról, hogy az első könyvük ilyen lesz. Mindig úgy vagyok ezzel, ha megkedveltem egy szerző történeteit, stílusát, mindent olvasni akarok tőle. Most sem bánom a ráfordított időm. Ám ha meg akarom kedveltetni valakivel McCarthyt, valami másik regényével kezdeném. Talán a Sutree-vel vagy a Határvidék-trilógiát ajánlom. Ez legyen későbbi választás annak, aki nem ismeri McCarthy -t. A Jelenkor Kiadó ezúttal is kifejezően látványos borítót alkotott a regényhez.
Tíz regényt írt (emellett számos forgatókönyvön dolgozott), melyek közül Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).
A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon.
Eredeti megjelenés éve: 1965
Jelenkor, Budapest, 2020
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767839 · Fordította: Greskovits Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése