(Harcom 6.)
"Talán ez okozta a legnagyobb nehézséget az önéletrajzi írásban, megtalálni az anyag relevanciáját."
Hatodik, záró részéhez érkezett Knausgard monumentális önéletrajzi regényfolyama. Azt gondolom, aki nem követi szorosan nyomon az író munkásságát, már az is tudja: igen, féltégla méretű, több mint ezer oldal lett a lezárás, benne a Hitler-esszé négyszáz oldalnyi terjedelemben van jelen. Talán nem árt tudni, hogy a regénysorozat 2009 - 2011 között jelent meg Norvégiában, ami rövid idő alatt hatalmas sikert ért el nem csak Európa számtalan országában.
Kétség nem fér hozzá, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb nemzetközi sikerét hozta el a Magvető Kiadó a hazai olvasóknak. KOK önvallomása élete alakulásáról, traumáiról, igazi élveboncolós önelemzés, merülés a lélek bugyraiban. Valóban merész és egyedi vállalkozás volt, már-már kissé őrült, hiszen ki kíváncsi egy negyvenes, (akkoriban még kevéssé ismert) író életére, sorsának alakulására - hat kötetben? Mindezt szépirodalmi igényességgel, tegyük hozzá. Aki olvasott egyetlen részt is, tudja, hogy igazi hétköznapi, esendő figura áll előttünk, lelkileg teljesen lemeztelenítve. Őszinte és néhol sokkolóan merész gondolatait vállalva lép olvasói elé. Hazájában kisebb-nagyobb botrányok, perek kísérték az első kötetek megjelenését, erről szól főként a lezárás. KOK nagybátyja, Gunnar ugyanis mindent elkövetett, hogy ellehetetlenítse és elterelje a figyelmet a könyvről. Elképesztő volt a reagálása, szinte megkérdőjelezte Karl Ove saját emlékeit. Ez persze csak fokozta a média érdeklődését is.
A főhős és közvetlen környezetének élete, annak alakulása adja a Knausgård-saga eseményeit. Önelemző, néhol költőien lírai vallomást olvashatunk apaságról, szerelmekről az írói hívatás gyötrelmeiről, a barátság erejéről. Férfiasan vállalja érzelmi vívódásait, érzékeny, tipródó lelkét. Harcol a világgal, a környezetével, önmagával. A cím nem kicsit meglepő, de jól van ez így. Hatásos, szenvedélyes stílusa olvasmányos, biztosan talál az olvasó saját életével kapcsolódási pontokat. A gyerekkori emlékek, szerelmek, a felnőtté és íróvá válás útja elég rögösre sikerült. Az apa alakja meghatározó végig, ezzel indult az első kötet, az apa elvesztése a fő motívum, ami itt is visszaköszön. Időben az első két kötet megjelenése idején járunk, hősünk már három gyermekes édesapa, második feleségével, Lindával él. Nincs maszatolás, bevállalta, megírta, amit ő megélt és érzett ebben az időben. A kedves rokon nagybácsi azonban vitatja, hogy Karl Ove egyáltalán jól emlékszik, szerinte csak szépíteni akarná a múltat. Az elengedés sosem könnyű, még évek távlatából sem. Karl Ove a realisztikus valóságot ábrázolja a regényfolyamban. Ami igen fájó is tud lenni némely rokonnak. Megindító történetek, groteszk emlékek váltakoznak végig szókimondó valóságukban. Több játékos epizód is megtöri ezt az emlékhalmazt. Sorsok villannak fel a régmúltból, ahol a szerelem ereje válik valósággá. Az emberi kapcsolatok szövevényes hálóját látjuk megelevenedni. Néhol szinte a saját életünk köszön vissza pillanataiban. Ezek pedig valóban erős képek, meghatározó élmények mindenkinek.
Elválaszthatatlanul a kor társadalmához is kapcsolódva kerekedik ki a regényekből a történet. Néhol elfilozofálgat, elmereng a művészet és a valóság kapcsolatáról, az élet szépségeiről, annak értelméről. Proust Az eltűnt idő nyomában műve adja ehhez az alapokat, de számtalan egyéb irodalmi remekmű is feltűnik a záró kötetben. A művészet állandósága, időtlenségének kérdése még úgy is érdekes, hogy igazából kikerülhetetlenül kapcsolódik az adott társadalomhoz. Paul Celan verselemzése, Knut Hamsun vagy Dante munkássága számtalan izgalmas következtetésre serkenti Karl Ovét. Ide csatlakozik be Hitler élete, családi háttere, ahogy vezető politikussá kinőtte magát. Nem mondom, hogy ez nem érdekes, néhol meglepő, de túl bőséges, talán szárazabb is. Igazából ezek a részek számomra a kerülendő téma miatt lettek most néhol meglepőek, de komoly kihívást jelentett olvasni ezt a részt. Talán az egész eszmefuttatása az irodalom és művészet kapcsolatáról ez lenne a lényegi tartalom.
Elválaszthatatlanul a kor társadalmához is kapcsolódva kerekedik ki a regényekből a történet. Néhol elfilozofálgat, elmereng a művészet és a valóság kapcsolatáról, az élet szépségeiről, annak értelméről. Proust Az eltűnt idő nyomában műve adja ehhez az alapokat, de számtalan egyéb irodalmi remekmű is feltűnik a záró kötetben. A művészet állandósága, időtlenségének kérdése még úgy is érdekes, hogy igazából kikerülhetetlenül kapcsolódik az adott társadalomhoz. Paul Celan verselemzése, Knut Hamsun vagy Dante munkássága számtalan izgalmas következtetésre serkenti Karl Ovét. Ide csatlakozik be Hitler élete, családi háttere, ahogy vezető politikussá kinőtte magát. Nem mondom, hogy ez nem érdekes, néhol meglepő, de túl bőséges, talán szárazabb is. Igazából ezek a részek számomra a kerülendő téma miatt lettek most néhol meglepőek, de komoly kihívást jelentett olvasni ezt a részt. Talán az egész eszmefuttatása az irodalom és művészet kapcsolatáról ez lenne a lényegi tartalom.
Nem szeretek ugyanis ilyen mélységben a második világháborúról olvasni, még most leírni sem akarom a vezér nevét és művét. Bár ismerem Norvégia szerepét, sorsát, leigázásának történetét. A kegyetlenkedések háttere, mozgatórugói jelennek meg KOK írásában az irodalom szabadságát erősítve. Az elemzése, értelmezése elgondolkodtató, néhol döbbenetes összecsengést mutat a ma történéseivel. Pedig ugye tíz éve lezárta, befejezte a regénysorozatot. Természetesen nem maradhatott ki Breivik ámokfutása sem, ami éppen akkoriban történt. Súlyos kötet ez, tartalmilag is.
Szerintem KOK bátorsága és teljesítménye elismerést érdemlő, ahogyan kitárja lelkét, keresve az okokat, magyarázatokat a miértekre. Az előzőektől jóval terjedelmesebb zárókötet akkor is viszi az olvasót, ha éppen nem olyan megható vagy vicces. A gyermeknevelés hétköznapi gondjai vagy a szerelem múlása, a feleség súlyosbodó depressziója drámaian erős képekkel jelenik meg, ahogyan saját hiúságát, nárcisztikusságát is vállalta. A külső macsóság egy mélyen érző és sérülékeny egót rejtett. A végső sorok fájdalmasan őszinték ismét. Talán ez az egyedisége a legizgalmasabb végig, ahogyan életük változásait bátran feltárta, megírta. Patat Bence olvasmányos és gördülékeny stílusú, szép fordítása is elismerést érdemlően kiemelkedő munka.
A Harcok ITT rendelhető kedvezménnyel!
Karl Ove Knausgård: norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)
Magvető, Budapest, 2021
1096 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435016 · Fordította: Patat Bence
Szerintem KOK bátorsága és teljesítménye elismerést érdemlő, ahogyan kitárja lelkét, keresve az okokat, magyarázatokat a miértekre. Az előzőektől jóval terjedelmesebb zárókötet akkor is viszi az olvasót, ha éppen nem olyan megható vagy vicces. A gyermeknevelés hétköznapi gondjai vagy a szerelem múlása, a feleség súlyosbodó depressziója drámaian erős képekkel jelenik meg, ahogyan saját hiúságát, nárcisztikusságát is vállalta. A külső macsóság egy mélyen érző és sérülékeny egót rejtett. A végső sorok fájdalmasan őszinték ismét. Talán ez az egyedisége a legizgalmasabb végig, ahogyan életük változásait bátran feltárta, megírta. Patat Bence olvasmányos és gördülékeny stílusú, szép fordítása is elismerést érdemlően kiemelkedő munka.
A Harcok ITT rendelhető kedvezménnyel!
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)
Magvető, Budapest, 2021
1096 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435016 · Fordította: Patat Bence
Patat Bence fordító: 2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél. Többek között Lars Saabye Christensen, Jón Kalman Stefánsson, Maja Lunde és Jussi Valtonen fordítója is. Knausgård Harcom sorozatát a harmadik résztől fordította.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése