Stig Dagerman: Lepke és láng
Dagerman intenzív regénye könnyedén magával ragadja az olvasót, emlékezetes olvasmány marad. Rövid fejezetek, többségében súlyos, komor mondatokat olvashatunk. Filozofikus gondolatok, depresszív hangulatok jellemzik a regényt. Régmúlt idők, fontos életpillanatok villannak fel. Egy anya emléke, hatása a két férfi életére. A fájdalom és a magány keveredik a veszteségfeldolgozással, a férfivá válás különös folyamatával.
Az Ampersand Kiadó ismét egy irodalmi különlegességet hozott olvasóinak.
Minden főszereplő komoly önértékelési vagy jellemhibákkal küzd, az erőszakos, zavart Bergttől kezdve kissé sótlan barátnőjén, Beriten át, a kicsapongó apján, Knuton és erkölcstelen szeretőjén, Gunon át.
Egy fiatalember édesanyja váratlanul meghal, az apa elveszíti feleségét. A gyász, az elhagyatottság és az önmagunkba zárkózás pusztító hatásairól szól a történet, a veszteség feldolgozása vár erre az alig húsz éves, kissé gyámoltalan fiatalemberre. Az apát nem érinti túl mélyen a gyász, ez adja meg az alapot, éppen az anya temetésére készül apa ás fia. A közöttük lévő feszültség végig jól érezhető, ott lappang a történet mélyén. A hangulat nyomasztó, súlyos teher a két férfinak, kapcsolatuk eklektikus, a kényszerű összezártság fojtogató nekik. Egy téves telefonhívás végleg összezavar mindent, nem csak Bengt lelkében. A lélektani mélység és két férfi közötti szakadék egyre mélyül. A történetet megszakítják a fiú levelei, amit önmagának vagy szerelmének ír. Ezek a belső vallomások adják a történet lelki mélységének hullámzását, letisztult, őszinte fájdalmát.
A feszes, visszafogottan minimalista stílusban megírt Lepke és láng (eredetiben a megégett gyermek) Annus Ildikó remek fordításában kerül most először a hazai olvasók elé. A szívfájdalom és a düh, a kétségbeesés és a tiltott szenvedély intenzív feltárása komoly lelki sebet okoz a fiúnak. Stockholm dermesztő téli hidege a lelkükre is rátelepszik, Svédország távoli vidékeinek árnyékai adják a borzongató hátteret.
Miután a fiú megtudta, hogy apja szeretőt tartott már anyja életében, nem igazán kell semmit titkolni. Bonyolult viszony kezd kialakulni hármójuk között. Egy évvel az anya halála után az apja úgy dönt, hogy újra megnősül. A fiúnak felül kell vizsgálnia a kapcsolatát az apjával, saját fiatal menyasszonyával, mostohaanyjával és önmagával. Bengt és Gun kapcsolatát mérgező és megszállott dinamika jellemzi. Ingadozik aközött, hogy éket próbál verni apja és Berit közé, illetve aközött, hogy ellenállhatatlanul vonzódni kezd az idősebb nőhöz, beleszeret. Ez a megszállottság fokozatosan átveszi az irányítást az élete felett, kihatva másokkal való kapcsolataira, beleértve barátnőjét, Beritet is. Gun iránti megszállottsága egyre fokozódik. Bengt belső konfliktusát tovább súlyosbítja anyja halála miatti feldolgozatlan gyásza, amellyel soha nem tudott igazán megbirkózni. Érzékeny, lelki utazás ez a sajátos gyászfeldolgozás története.
Az apa és fia a másik létezését betolakodásként élik meg. Gyötrelmes társas magányuk, elveszettségük a valósággal való szembesüléseket kudarcnak élik meg, nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel. Felszínre kerülnek a legkevésbé kimondható érzések, a legmélyebb titkok, az emberi természet legsötétebb mélységébe jutunk. Ezek a lelki folyamatok megrázóak és ettől lesz drámai a történetük. Mindketten másképp éli meg az anya elvesztését, a továbblépés senkinek nem könnyű.
Dagerman a második világháború utáni időszak egyik legkiemelkedőbb svéd szerzője volt, és ma is széles körben olvassák. Rövid munkássága (alig 31 évesen, 1954-ben öngyilkos lett) négy regényt foglal magába. Ez a könyv először 1948-ban jelent meg Svédországban.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól!
&, Budapest, 2026
256 oldal · ISBN: 9786156402882 · Fordította: Annus Ildikó
Minden főszereplő komoly önértékelési vagy jellemhibákkal küzd, az erőszakos, zavart Bergttől kezdve kissé sótlan barátnőjén, Beriten át, a kicsapongó apján, Knuton és erkölcstelen szeretőjén, Gunon át.
Egy fiatalember édesanyja váratlanul meghal, az apa elveszíti feleségét. A gyász, az elhagyatottság és az önmagunkba zárkózás pusztító hatásairól szól a történet, a veszteség feldolgozása vár erre az alig húsz éves, kissé gyámoltalan fiatalemberre. Az apát nem érinti túl mélyen a gyász, ez adja meg az alapot, éppen az anya temetésére készül apa ás fia. A közöttük lévő feszültség végig jól érezhető, ott lappang a történet mélyén. A hangulat nyomasztó, súlyos teher a két férfinak, kapcsolatuk eklektikus, a kényszerű összezártság fojtogató nekik. Egy téves telefonhívás végleg összezavar mindent, nem csak Bengt lelkében. A lélektani mélység és két férfi közötti szakadék egyre mélyül. A történetet megszakítják a fiú levelei, amit önmagának vagy szerelmének ír. Ezek a belső vallomások adják a történet lelki mélységének hullámzását, letisztult, őszinte fájdalmát.
A feszes, visszafogottan minimalista stílusban megírt Lepke és láng (eredetiben a megégett gyermek) Annus Ildikó remek fordításában kerül most először a hazai olvasók elé. A szívfájdalom és a düh, a kétségbeesés és a tiltott szenvedély intenzív feltárása komoly lelki sebet okoz a fiúnak. Stockholm dermesztő téli hidege a lelkükre is rátelepszik, Svédország távoli vidékeinek árnyékai adják a borzongató hátteret.
Az apa és fia a másik létezését betolakodásként élik meg. Gyötrelmes társas magányuk, elveszettségük a valósággal való szembesüléseket kudarcnak élik meg, nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel. Felszínre kerülnek a legkevésbé kimondható érzések, a legmélyebb titkok, az emberi természet legsötétebb mélységébe jutunk. Ezek a lelki folyamatok megrázóak és ettől lesz drámai a történetük. Mindketten másképp éli meg az anya elvesztését, a továbblépés senkinek nem könnyű.
Dagerman a második világháború utáni időszak egyik legkiemelkedőbb svéd szerzője volt, és ma is széles körben olvassák. Rövid munkássága (alig 31 évesen, 1954-ben öngyilkos lett) négy regényt foglal magába. Ez a könyv először 1948-ban jelent meg Svédországban.
Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól!
Stig Dagerman (1923–1954) a 20. századi svéd irodalom egyik legnagyobb mítosza: villámgyorsan berobbant, kultikus alakká vált, majd tragikusan korán elhallgatott. A svéd „egzisztencialista próza” egyik úttörőjeként tartják számon, aki mindössze harmincegy évet élt, mégis maradandó életművet hagyott maga után. Íróként a második világháború utáni morális válság, a bűntudat, a félelem, a választás szabadsága és az emberi kapcsolatok törékenysége foglalkoztatta. Életét depresszió és alkotói szorongás kísérte; 1954-ben öngyilkosságot követett el. Művei ma reneszánszukat élik: tiszta, lényeglátó írásmódja és morális kérdésfeltevései a kortárs olvasók számára is elementáris erejűek. Nevét 1996 óta Svédországban a nagy presztízsű Stig Dagerman-díj is őrzi.
&, Budapest, 2026
256 oldal · ISBN: 9786156402882 · Fordította: Annus Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése