Ragnar Helgi Ólafsson: Apám könyvtára
Rekviem
"Azt hiszem, az izlandiak régóta nagy értéknek tekintik a könyveket."
A könyv alcíme mindent elárul. Rövid és szép történet, a gyászfeldolgozás egyedi formája kerül elénk. Az Apám könyvtára olyan, mint egy hosszú vers, egy óda az élethez, könyvekhez, a velünk élő tárgyakhoz, szól az elengedésről.
Ragnarra nehéz feladat vár, hogy apja halála után eltelt már nyolc év. Ideje átnézze a könyvtárát. Apjához hasonlóan ő is író és kiadó. Az apa könyvtára négyezer címet tartalmaz, ezért a feladat sokkal komolyabb kihívás elé állítja a fiút, mintsem elsőre gondolja. Elkerülhetetlen, hogy egyes könyvekbe ne olvasson bele, a rátörő emlékek elsodorják a fiút, nosztalgikus gondolatai érzelmei felülkerekednek mindenen. A pakolás, válogatás átalakul egy sajátos gyászmunkává. A két generáció közötti lelki utazás tanúi lehetünk, az emlékezés veszi át az uralmat a selejtezés felett.
Érzékletesen mesél a könyvekhez fűződő viszonyunkról, a könyvek státuszáról. Elmereng, hogy talán már idejétmúlt, értelmetlen gyűjtögetni, felhalmozni őket. Érdekes kérdést feszeget ezzel. A világ mozgásban van, folyamatosan változik, de a modern világ nem feltétlen ad új értelmet a múltnak. Van, ami örök és megmásíthatatlan, maradandó szerintem. Mint kiadó is sok érdekes témát vet fel ez a rendrakás. Az emlékezés folyamata során számtalan irodalmi példa is megidéződik. Az is valós és meglepő kérdés, mit árul el rólunk a saját házi könyvtárunk? Ez az egyik legalapvetőbb kérdése a történetnek.
Jó ezeket ott tudni a polcon, a közelünkben, ad valamiféle biztonságot. Az izlandiak tisztelete a nyomtatott könyvek iránt, a legendákkal átszőtt mondákból és a személyes emlékezésből áll össze, ez adja a könyv eseménysorát. Ami egyben leszámolás az élettel, és nem kevésbé annak másik oldalával, a halállal. Ez egyszerre felemelő és megrázó élmény.
Rájöttem arra is, hogy ez a könyvtárrendezés nem csak a veszteségről szól, hogy milyen nehéz elengednünk azt, amit vagy akit szeretünk. Az apai hagyatékban válogatva szomorúságot éreztem (arra gondolva, hogy egy szülő halála is mennyire nyomasztó lelki teher), várakozást és félelmet az elmúlástól, illetve a nekem kedves, fontos könyveim utóélete aggasztóan került elém. Mi lesz vajon majd a sorsuk, ha oda kerül az idő? Ami nekem fontos, szívemnek kedves könyv, dedikáció, másnak valószínüleg nem jelent semmit... Rekviem ez a javából, egy szellemi utazás, ami a könyvek sorsán, utóéletén való töprengés tesz teljessé.
A kötet érdekessége, hogy az eredeti izlandi kiadás a szerző által alapított Tunglið Forlag mikrokiadó 10. évfordulója alkalmából jelent meg. Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik olvasni és érezni akarnak, akiknek fontos egy-egy könyv. A melankolikus, érzékeny hangulatot néhol humor is átszövi. Búcsú az apától, az irodalomtól és a könyvektől.
"A könyvek tovább öröklődnek, nemzedékről nemzedékre. Tovább él bennük a múlt. Ha valaki egyetlen könyvet is megment az enyészettől, hasznos szolgálata révén neve nem merül feledésbe."
Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!
Ragnar Helgi Ólafsson (1971) író, képzőművész. Hat könyvet írt, verseskötete elnyerte a Tómas Gudmundsson-díjat, és kétszer jelölték az Izlandi Irodalmi Díjra. Könyvei franciául, angolul, japánul és németül jelentek meg ezidáig. Képzőművészként a világ számos rangos intézményében állított ki, többek között New Yorkban, Bécsben, Helsinkiben. Az általa alapított mikrokiadó, a Tunglid vezetője, valamint a Ljódbréf című költészeti folyóirat szerkesztője. Mindemellett tanít az Izlandi Művészeti Akadémián, különböző zenekarokban játszik és elkötelezett madármentő. Reykjavíkban él.
Rájöttem arra is, hogy ez a könyvtárrendezés nem csak a veszteségről szól, hogy milyen nehéz elengednünk azt, amit vagy akit szeretünk. Az apai hagyatékban válogatva szomorúságot éreztem (arra gondolva, hogy egy szülő halála is mennyire nyomasztó lelki teher), várakozást és félelmet az elmúlástól, illetve a nekem kedves, fontos könyveim utóélete aggasztóan került elém. Mi lesz vajon majd a sorsuk, ha oda kerül az idő? Ami nekem fontos, szívemnek kedves könyv, dedikáció, másnak valószínüleg nem jelent semmit... Rekviem ez a javából, egy szellemi utazás, ami a könyvek sorsán, utóéletén való töprengés tesz teljessé.
A kötet érdekessége, hogy az eredeti izlandi kiadás a szerző által alapított Tunglið Forlag mikrokiadó 10. évfordulója alkalmából jelent meg. Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik olvasni és érezni akarnak, akiknek fontos egy-egy könyv. A melankolikus, érzékeny hangulatot néhol humor is átszövi. Búcsú az apától, az irodalomtól és a könyvektől.
"A könyvek tovább öröklődnek, nemzedékről nemzedékre. Tovább él bennük a múlt. Ha valaki egyetlen könyvet is megment az enyészettől, hasznos szolgálata révén neve nem merül feledésbe."
Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése