Egy budapesti luxusszálloda szennye
Biztos vagyok abban, hogy sok olvasóban felmerült már olvasás közben milyen egy luxusszálloda élete? Mi lehet a szemkápráztató csillogás, az elegancia és luxus mögött, hogyan is áll össze, működik az egész? Nekem két ilyen olvasásom jutott eszembe, ami hotelben, szállodában játszódott és fontos, jelentős hátteret adott a történethez. Most itt Gantner Ádám ötödik könyvében kíméletlen őszinteséggel rántja le a leplet, leshetünk be a függöny mögé.
A teljes személyzetre lebontva kapunk meglepő, néhol mellbevágó képet, olyat, amit lehet talán nem is kellene tudnunk, sejteni is elég. Sajnos, úgy érzem, a kép elég jellemző a magyar munkaviszonyokra, függetlenül attól, hogy egy budapesti luxusszálloda a helyszín.
Főhősünk a negyven éves Giorgio, aki amúgy György, csak így elegánsabb egy évét követhetjük nyomon. Már a kezdés is sokat sejtető: kis baráti segítséggel megkapja a lehetőséget, hogy egyáltalán behívják állásinterjúra... oda, ahol a gyerekkori jó barátja már fehérgalléros, igazgató helyettes. Apró momentum, hogy később nem ismerkedik vele, ő a felső vezetéshez tartozik, nincs haverkodás, hiába rúgták együtt a bőrt gyerekkorukban.
Giorgio a be nem váltott sorsjegy, a ki nem húzott lottó-szelvény. Élete folyamatosan rajzolódik ki az olvasó előtt a visszaemlékezésekből. Orvos-szülők második gyermeke, egy kiváló és okos testvérbáttyal... Ő pedig nehezen tanul, sőt, egyenesen nem tanul. A gyengébb képességek sok vita forrása a családban, különösen apja részéről éri folyamatos megaláztatás. A két testvér közt sincs túl jó viszony, anyja pedig csendben hallgat, tűr.
Giorgioból így lesz vendéglátós, majd szobapincér. A külföld és az önálló élet, kalandok egész sorát hozzák.
Fellélegzik, éli életét és talán még tetszik is neki. Nem törekszik karriert építeni, megmarad ezen a szinten.
A szálloda világa sok érdekes és meglepő alakot vonultat fel. Már a kiskosztümös, törtetően agilis, menyétarcú személyzetistől a recepciósok és szobaasszonyokon át a szakácsok, pincérek pofátlanul lehúzós trükkjein át látunk bele a világukba. Itt mindenki lop, illetve lenyúlnak. Ahogyan erről ugyan nem illő beszélni, de ez a mai napig minden munkahelyre erősen jellemző. Ugye, még az aranyból is csöppen! Igen sok eredeti és klasszikus trükköt ismerhetünk meg. A sarki közértben vásárolt, majd arany áron elszámolt vodka tetszett nagyon, de bizony kiskapuk mindenütt vannak, leleményesek a dolgozók.
A szállodák jó híre, a csillogó kirakat mögött komoly emberi sorsok, néha drámák húzódnak. A tolvaj felszolgálók, a cselédsorba taszított, lenézett szobalányok, a homofób vagy antiszemita szakácsok, a hazai munkaerőt mélyen lenéző és kizsákmányoló nyugati management minden tagja remek karakterábrázolással kerül bemutatásra. Szemben mindenki kedves, mert szükségből kell a munkaerő és a nyereség a legfőbb minden esetben. Nem az ember. Giorgio is belefáradt, bele unt már a munkájába, de nem igyekszik tenni érte, hogy váltson. Lélekben megbékélt sorsával, csak néha lázadozik.
Kurvák, azaz lányok pedig mindenütt vannak. Olyan nincs, hogy ne lennének... ahogyan futtatók is.
A végső meglepő poén igen érdekesre sikerült, lesz meglepetés az olvasónak, de ezt sem árulom el. Lessetek be a Ház küszöbén, a lenyűgöző főúri pompát megcsodálva, hogyan mulat, szórakozik a felső néhány ezer, illetve a külföldiek. A nációkról írt "kategorizálás" is hoz meglepő dolgokat.
Jó olvasást, a történet visz, tanulságos lesz!
Publikon, 2015
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155457517
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése