Anno Domini 1243„Urbánszki született író… elképesztő szeretettel és tisztelettel dolgozza fel a választott korszakát.” – Bán Mór
Urbánszki László Anno Domini 1243 regénysorozata a negyedik részéhez érkezett. Mit lehet írni erről a nagyszerű sorozat újabb részéről, hogy ne ismételjem önmagam? A történéseket és fordulatos kalandokat nem mesélném el, azt el kell olvasni. Mert akad bőséggel a történetben. A főszereplőink továbbra is a benei egyszerű emberek, akik azért zsiványságban, ha kell nem maradnak el az uraktól: Levente és Lados a józan paraszti ésszel gondolkodás nagyszerű figurái. Ha már kifogyott az erő, és kell egy kis huncutság, akkor ők tudják, hogyan lehet a szerencsét az ő oldalukra állítani.
A könnyed, mégis komoly tartalommal bíró, ugyanakkor szórakoztató és humoros történetvezetés most is lenyűgözi az olvasót. Azt mondanám, hogy ez férfias történet, és – ami a történelemkönyvekből kimaradt, azt itt elolvashatjuk az akkori Magyarország helyzetéről. Ennek ellenére bátran ajánlom asszonyszemélyeknek is, hiszen van romantikus vonal is az eseményekben. Nem csak bátor és vagány leányzóknak, de mindenkinek aki egy férfias történetre vágyik, remek olvasmány. Nem mellesleg a női karakterek is hangsúlyosak és fontosak a történetben.
A nyelvezete nagyon jó – ízes – , ahogyan eddig is és a humora is oldja az izgalmakat. A paraszti élet leírása mellett, a nyílt szexualitáson át, a magyar ember gondolkodásáig hűen adja vissza a kor emberének életét.
A tatárjárást követő években az újjáépítés és az ország határainak megvédése adott nem kevés gondot IV. Béla királynak. Természetesen a trón megszilárdítása is a fő feladatok közt volt. Ugyanis apjának,
II. Andrásnak már halála után született meg (Utószülött) Estei István nevű fia harmadik feleségétől, Estei Beatrix királynétól, és a történet idején hétéves herceg Velencében él anyjával. A dalmát kikötővárosok adói a magyar király kincstárát gazdagították, így természetesen Velencének erre fájt
a foga, így István mögé állt hajóhadaival. A király pákász katonái Levente, Lados társaikkal nem sokáig élvezhetik a gyarapodásukat Benefalván: az 1243. évi sáskajárás tönkreteszi a gulyáik legelőit, így kénytelenek az ország távolabbi vidékeire elhajtani az állatokat, hogy éhen ne pusztuljanak. A terelés során nem kevés harc és kalandban lesz részük. Ez önmagában egy novellányit kitesz a történetben. Ráadásul utol éri őket a királyi parancs: indulás a dalmát tengerpartra, Zarába!
Ki kell deríteniük a velenceiek szándékait, kémkedjenek, és akár a gyermek herceget is ki kell iktatniuk... ezzel megszüntetve a problémát. IV. Béla nem ismerte el féltestvérének a herceget és komoly fenyegetést látott a személyében.
A sok eseményt színezi a délvidék hegyei közt élő, Leventére és csapatára lecsapó, legkönyörtelenebb rablóbáró, akit hívei és ellenségei egyaránt csak Fekete Angyalnak neveznek…
Jó okkal, de ez is kiderül, miért! Ő a legszínesebb és leggonoszabb alakja a történetnek. Fordulat
és kaland lesz, feltűnik egy "királyi bérgyilkos", aki természetesen igen titokzatos és sötét személy. Amikor lelepleződik, ki is ő valójában az olvasó nem kicsit fog meglepődni! Romantika, vágy és szenvedély keveredik a lapokon a túlélés és a harcok közt.
Mi lesz az ország és kis herceg sorsa, hogyan élik túl a kalandokat a beneiek kiderül a regényből. A józan észnek is jelentős szerep jut a szerencse és harci tudás mellett. Továbbra is könnyen és jól olvasható eseménysort kapunk, amíg bebarangoljuk a régi tengermelléki magyar városokat és Zara elesténél is ott lehetünk. Megtudjuk, mi is okozta a város vesztét. A régi múlt titkai, amikor tenger mosta hazánk határát. Akik olvasták az előzményeket, ezt se kerüljék ki. A folytatás további izgalmas kalandokat sejtet, azt is várom.
Gold Book, Debrecen, 2015
336. oldal · keménytáblás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése