Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag
Karl Ove Knausgård 2011-ben fejezte be Harcom című hat kötetes sorozatát, majd az Évszakok négy kötete következett. Most az első nagyregényével jelentkezett, ami már tudható, egy újabb, ezúttal fikciós regényciklus első kötete. Norvégiában már a harmadik kötetnél jár az új sorozat.
Bár Knausgard az egyik kedvenc íróm, nem is tudom, hogyan is állok a könyv történéseivel, lassabban is haladtam az olvasással. Nem recenziós olvasás volt, így ráértem emészteni az események folyamát. Menet közben több dolog elborzasztott, megdöbbentett, bár tagadhatatlanul jól ír a norvég szerző, Knausgård hangja ezúttal is jól működik. A féltéglányi mérete ellenére (702 oldal) olvasmányos és sok helyen magával ragadó a kilenc ember története. Az azonban biztos, hogy nem olvasnám újra, ahogyan a Harcom sorozat első négy köteténél már megtettem. Az Évszakok is tetszett alapjaiban, különösen a Tavasz, de itt a témaválasztás miatt nem mindig találtunk egymásra, illetve azt éreztem, igen, ezt már megírta, olvastam. A családi élet válságai vagy a katicabogaras epizód különösen "ismerős" volt.
Formailag párhuzamos történetekből áll össze a mű, mely alig két forró augusztusi nap eseményeit foglalja össze. A kilenc különböző perspektívából kibontakozó emberi sorsok hétköznapi valósága megfogja az olvasót, tud azonosulni velük. A helyszín a norvégiai Bergen városa és környéke. Az elbeszélés szaggatott, hiszen az elbeszélők személye és a történetek váltogatják egymást. Vannak szereplők, akik között létezik valamilyen kapcsolat, és akadnak, akik között nincs. Alapvetően hihető karakterekkel találkozunk, de mindannyian az érthetetlen és természetellenes események világába kerülnek végzetesen rossz döntéseik révén. Ezek az életmorzsák laza kapcsolatban állnak, afféle párhuzamos monológokból áll össze a regény, bontakozik ki a történet.
Kathrine lelkésznő, aki békés, komfortos, de boldogtalan, kiüresedett házasságban él. Nagyon nem lett kedves szereplő számomra, bár értettem a gondjait. A lecsúszott, kissé cinikus újságíróval, Josteinnel, aki félholtra issza magát, megint nehéz volt közös hangot találnom. Ő az, aki megcsípte élete sztoriját, ami nekem kissé (nagyon) hatásvadász és borzalmas volt. Egy horrorisztikus gyilkosság helyszínére hívják tudósítani. Egy death metal fiúbanda három tagját mészárolják le, kegyetlen módon...feltűnik még Jostein felesége, Turid, aki egy pszichiátriai intézet éjszakai műszakjában kiengedi a beteget - ez váratlan következményekkel jár, találkozhatunk még a fiatal Vibekével, aki férje 60. születésnapjára készül. Több cliffhanger van a könyvben, ami kifejezetten felpörgeti, izgalmassá teszi az eseményeket.
Kedveltem még Iselin karakterét. A fiatal lány élete nem pont a tervei szerint alakult. Eladóként dolgozik, albérletben lakik, és meglátogatja az apját, aki második házasságban él új családjával. A Harcomból ez is egy ismerős epizód. A regény egyik témája most is a családtagok elidegenedése, elhidegülése. Vannak, léteznek, de csak egymás mellett, nem együtt. A boldogság rég elillant, bár görcsösen igyekeznek megtartani.
Jó volt még minden döbbenetessége mellett Solveig az ápolónő története. Ő egyedül él, demens édesanyját gondozza. Látogatóba érkezik hozzájuk az egyetemista lánya. A három nő kapcsolatának ábrázolása alig néhány aprósággal, de realisztikusan részletes. Itt jön be a műtőasztalon felébredő politikus esete..., aki agyhalált halt, és a transzplantációs műtét közben felébred. Ez is egy bizarr momentum, fordulat a regényben a sok közül.
Szintén meglepően életszerű volt Egil esete, ő a magányosan élő filozófus, aki az apja örökségéből él. Elvált, és a volt felesége egyszer csak váratlanul elküldi hozzá a tízéves kisfiát, akivel nem tud mit kezdeni, ahogyan a gyerek is gyűlöli a ráerőszakolt helyzetet. Tudható, hogy Knausgård jelenleg hét gyereket nevel Londonban, jól érti a gyerekek rezdüléseit, ezt már a Harcomban is kiderült. Itt is szemléletesen jelenik meg az egymáshoz való alkalmazkodás próbája.
Az nem derül ki, hogy az új csillag felragyogása baljós-e, vagy sem, de mindegyik történetben felbukkan. Bibliai utalásokkal, fizikai kérdésekkel jelenik meg a regényben. A hajnalcsillag valamiféle szimbólumként fogható fel. Az olvasó óhatatlanul beleképzeli az ősi jelentéseket. Az apokaliptikusnak tűnő jövő képe elgondolkodtató és szomorú, számomra kissé elvont. A Hajnalcsillag a mennybe, a földre és a holtak birodalmába viszi el az olvasót.
A regényt egy hosszabb esszé zárja, az egyik szereplőtől. Egil írása A halálról és a halottakról nyomasztó és szomorú, hiszen itt áll össze a regény fő kérdése az élet és halál folyamat. Ez több művelődéstörténeti adalékot is tartalmaz, mégis nekem lehúzó volt lelkileg megviselt. Knausgård ezzel még jobban belemegy a filozófiálással. Felbukkan a sámánizmus és a rítusok kérdése is. Nem egy jó befejezés volt. Nem értem mi célja, értelme volt ennyi tömény borzalom megjelenítésének a regényben. Nem csak azért, mert a regény vége nyitott, több kérdés marad válasz nélkül, ami sejtésem szerint a következőkben kap majd megoldást. Az igazi főszereplő a Hajnalcsillag, ez váltja ki a könyv főszereplőinek kétségbeesett, irracionális és részben végzetes döntéseinek sorozatát. Mi és miért történik valójában? Mi is az a Hajnalcsillag valójában? Ki ölte meg az eltűnt death metal banda három fiútagját? Kik azok az embertelen szörnyalakok, akiket többen látnak, felbukkannak az eseményekben? Mindezeket a nehéz gondolatokat mégis sikerül összekapcsolnia a kitalált történettel. Sűrű és komoly szöveg, manírok nélkül. Izgalmas és meglepő, elgondolkodtatóan furcsa utazásra viszi olvasóit Knausgård.
Kedveltem még Iselin karakterét. A fiatal lány élete nem pont a tervei szerint alakult. Eladóként dolgozik, albérletben lakik, és meglátogatja az apját, aki második házasságban él új családjával. A Harcomból ez is egy ismerős epizód. A regény egyik témája most is a családtagok elidegenedése, elhidegülése. Vannak, léteznek, de csak egymás mellett, nem együtt. A boldogság rég elillant, bár görcsösen igyekeznek megtartani.
Jó volt még minden döbbenetessége mellett Solveig az ápolónő története. Ő egyedül él, demens édesanyját gondozza. Látogatóba érkezik hozzájuk az egyetemista lánya. A három nő kapcsolatának ábrázolása alig néhány aprósággal, de realisztikusan részletes. Itt jön be a műtőasztalon felébredő politikus esete..., aki agyhalált halt, és a transzplantációs műtét közben felébred. Ez is egy bizarr momentum, fordulat a regényben a sok közül.
Szintén meglepően életszerű volt Egil esete, ő a magányosan élő filozófus, aki az apja örökségéből él. Elvált, és a volt felesége egyszer csak váratlanul elküldi hozzá a tízéves kisfiát, akivel nem tud mit kezdeni, ahogyan a gyerek is gyűlöli a ráerőszakolt helyzetet. Tudható, hogy Knausgård jelenleg hét gyereket nevel Londonban, jól érti a gyerekek rezdüléseit, ezt már a Harcomban is kiderült. Itt is szemléletesen jelenik meg az egymáshoz való alkalmazkodás próbája.
Az nem derül ki, hogy az új csillag felragyogása baljós-e, vagy sem, de mindegyik történetben felbukkan. Bibliai utalásokkal, fizikai kérdésekkel jelenik meg a regényben. A hajnalcsillag valamiféle szimbólumként fogható fel. Az olvasó óhatatlanul beleképzeli az ősi jelentéseket. Az apokaliptikusnak tűnő jövő képe elgondolkodtató és szomorú, számomra kissé elvont. A Hajnalcsillag a mennybe, a földre és a holtak birodalmába viszi el az olvasót.
A regényt egy hosszabb esszé zárja, az egyik szereplőtől. Egil írása A halálról és a halottakról nyomasztó és szomorú, hiszen itt áll össze a regény fő kérdése az élet és halál folyamat. Ez több művelődéstörténeti adalékot is tartalmaz, mégis nekem lehúzó volt lelkileg megviselt. Knausgård ezzel még jobban belemegy a filozófiálással. Felbukkan a sámánizmus és a rítusok kérdése is. Nem egy jó befejezés volt. Nem értem mi célja, értelme volt ennyi tömény borzalom megjelenítésének a regényben. Nem csak azért, mert a regény vége nyitott, több kérdés marad válasz nélkül, ami sejtésem szerint a következőkben kap majd megoldást. Az igazi főszereplő a Hajnalcsillag, ez váltja ki a könyv főszereplőinek kétségbeesett, irracionális és részben végzetes döntéseinek sorozatát. Mi és miért történik valójában? Mi is az a Hajnalcsillag valójában? Ki ölte meg az eltűnt death metal banda három fiútagját? Kik azok az embertelen szörnyalakok, akiket többen látnak, felbukkannak az eseményekben? Mindezeket a nehéz gondolatokat mégis sikerül összekapcsolnia a kitalált történettel. Sűrű és komoly szöveg, manírok nélkül. Izgalmas és meglepő, elgondolkodtatóan furcsa utazásra viszi olvasóit Knausgård.
ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv!
Karl Ove Knausgård: norvég író, Oslo, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)
Magvető, Budapest, 2023
702 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631442694 · Fordította: Kúnos László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése