Senkiháza

Vida Gábor: Senkiháza

Erdélyi lektűr



                                                      

"Ha mindenkinek egyszerre van igaza, abból súlyos ügyek származnak…"




Kissé zavarban vagyok, nem szeretek nagy szavakat használni, de Vida Gábor új regénye mesteri alkotás! Az idei év eddigi legjobbja, jó eséllyel az is marad. Az olvasók szerencséjére nagy a merítés, már Krusovszky Dénes vagy Tompa Andrea kötete is ide sorolható. Mitől szép a szépirodalom vetődik fel a kérdés az olvasóban. Erdélyi lektűr az alcím szerint, ami kissé provokatív egy szépirodalmi alkotás esetén, így ez ironikusan értendő.

Már 2017-ben, az Egy dadogás története elvarázsolt. Minden rendben volt ott is, nem véletlen lett kiemelkedő siker a kötet. Nekem különösen a magánéleti önvallomás, a lélektani háttér miatt lett nyerő. Sok évet kellett várni az új regényre, de megérte. Alapos történelmi háttér, kidolgozott, jól felépített cselekménye mellé olvasmányos, fanyarul keserédes a történet. A humora is ilyen, sokszor sírva vigadós, a sorok között is érdemes olvasni. Komoly, súlyos a téma, ami nem meglepő Vida Gábornál.

"A namajdi zsidókat úgy vitték el egy hajnalban, hogy senki sem látta, de mindenki tudta, hogy éppen most."

A nemzeti identitás, öntudat keresése, a kisebbségiek nyomorúságos helyzete, ma is valós probléma, átérezhetővé teszi a történéseket. A cselekmény egy évtized krónikáját meséli el, az 1936 és 1946 közötti, viharos történések összefoglalója. A képzeletbeli, román kisváros, (talán csak nagyobb falu) Namajd lakóiról élénk, mozgalmas tabló kerekedik elénk. Ide érkezik főhősünk, Kalagor Máté mérnök. Szerelmi bánat miatt menekül el Bukarestből, ide, az eldugott városkába. Kalagor Máté jóravaló, szelíd ember, és mellé elég optimista. Kalagor Máté azt ígéri, hogy megjavítja a régen tönkrement Ganz vízturbinát.


"a város pedig nyomasztó, mint azok a helyek általában, ahol gyorsan élnek az emberek, mert tudják, hamar múlik az idő és az élet."



A szereplők élethűek, számtalan különc és különleges figurát mutat be az író. A nemzeti identitás mindenkinél meghatározó. A lakosok mozgalmas hátteret adnak: ebben a zárt kisközösségben békében él itt egymással magyar, román, örmény, székely, zsidó, vagy éppen német, akik igyekeznek valahogyan boldogulni. A regény az erdélyi valóságot egészen más aspektusból mutatja be, mint az képzeletünkben él. A kiszolgáltatottságról, a népek hányódásáról olvashatunk a történelem viharaiban. Minden úgy van, úgy volt, ahogy azt leírta Vida Gábor.

A háború alatt rengeteg megpróbáltatás teszi próbára a közösség lakóit. Az egymás elleni békétlenség, harag és irigység elképesztő tud lenni. A lényeg, legyen mindig rendben minden papírod...Mindezt megélni az ott élőknek sem egyszerű. Az apró életmesék mesterien fonódnak egybe, Vida biztos kézzel vezeti a történet fonalát. A határok tologatása, Erdély el, illetve visszacsatolása sok problémát mutat. Amikor megjelennek a németek, majd az oroszok Erdély már rég nem a románoké. A végkicsengés elgondolkodtató. Természetesen szerelmek is szövődnek, csalódások is akadnak, lüktet, él a történet. Olvassátok el, maradandóan meghatározó élmény lehet ez az utazás. Nincsenek üresjáratok, minden betű a helyén van, lendületes olvasmány, ami jelentős is egyben. Olyan jó kortárs prózáról jót írni, főleg, hogy nem recenziós példányt olvastam. Egy szó, mint száz: Nem szabad kihagyni!

"A jelenhez bátorság kell, jövő pedig nincs, de lesz..."




ITT kedvezménnyel tiéd lehet a regény!



        

Vida Gábor: 1968. március 4. (Kisjenő) –
Marosvásárhelyen élő író, a Látó folyóirat főszerkesztője. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán végzett magyar–francia szakon. A Magvető Kiadónál megjelent művei:
Fakusz három magányossága (2005), Nem szabad és nem királyi (2007), A kétely meg a hiába (2012), Ahol az ő lelke (2013), Egy dadogás története (2017)

Díjai
Artisjus Irodalmi Díj (2008), Déry-díj (2017), Merítés-díj (Közönségdíj és a Zsűri Díja) (2018)
A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.

Magvető, 2023
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631442762